Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyöngyösi Márton képviselő úr, a Jobbik képviselője, a következő és egyben mai utolsó felszólalónk: „Ami a bérunió vitájából kimaradt: összegzés” címmel. Parancsoljon!

(23.30)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitát kezdeményező frakció képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ebben a mai vitában, ebben a több mint 8 órán keresztül tartó, kimerítő vitában részt vett. Szeretném a köszönetemet nekik kifejezni. A Jobbik abban a reményben kezdeményezte ezt a vitát, hogy sikerül az ideológiai szempontokat meghaladni egy olyan sorskérdésben, amely ideológiától függetlenül minden magyar állampolgárt, mindannyiunkat érint.

Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy egy ilyen 8 órás vita után Cseresnyés államtitkár úr mintha még mindig nem értette volna meg, hogy a Jobbik miért kezdeményezte ezt a vitanapot, és egyfajta spontán végszóként egy hosszú, előre megírt beszédből reagált a spontán felvetéseinkre. Úgy gondolom, hogy ez a szabad politikai vitán alapuló parlamentarizmust alapjaiban rombolja le, és teljesen méltatlan ehhez a vitához, amelyben még megkérdőjelezi a kezdeményezők jó szándékát is, mintha mi nem a magyar állampolgároknak, a magyar munkavál­lalóknak a béréért küzdenénk.

Úgy gondolom, az elmúlt 27 évben nem sikerült konszenzust kialakítani gazdaságpolitikai kérdésekben itt Magyarországon. Ez a vita is ezt nagyon jól demonstrálta. Ez egy valódi tragédia, hiszen tudjuk, hogy sikeres felzárkóztatás nem létezik nemzeti konszenzus kialakítása nélkül. Minden egyes sikeres országnak, amely sikeresen zárkózott föl a fejlődő országok sorából a fejlett országok sorába, nemzeti konszenzus jellemezte a fejlődését. Ez volt az első lépés Írországban, Szingapúrban, Koreában, és még nagyon-nagyon sok országot lehetne sorolni, ahol hasonló utat jártak be.

Ha lenne konszenzus, akkor meg lehetne állapodni egy olyan gazdasági stratégiában, amely kijelöli azokat a komparatív előnyöket, amelyekre egy országnak építenie kell, és amelybe a nemzeti erőforrásokat és az európai uniós kohéziós alapokat is be lehet csatornázni, és ami alá lehet rendelni ezeket a forrásokat. De nincs koncepció, nincs stratégia, az elmúlt 27 évben egy olyan illúzióra építette a politikai elit a gazdaságpolitikát, amely a hazai gazdaság védelme helyett önfeladó politikát folytatott. Leépítette a védővámokat, importliberalizációt hajtott végre, privatizált és decentralizált a gazdaságban. Cserébe pedig azt az illúziót keltette, hogy a Magyarországon ezúton megtelepedő multinacionális tőke majd elhoz egyfajta felzárkózást, és az európai uniós kohéziós alapok is majd ilyen úton-módon valahogy hozzájárulnak Magyarország fölzárkózásához.

A Jobbik a bérunió megfogalmazásával szakítani szeretne ezzel a zsákutcás politikával. Közép-kelet-európai regionális összefogást sürgetett ebben a kérdésben, és az Európai Unióban Brüsszel figyelmét föl szeretné hívni erre az alapvetően regionális problémára, amitől hazánk is szenved. Ez egy hosszú távú cél, nem egyik napról a másikra kívánjuk elérni ezeket a célkitűzéseket. Viszont el szeretnénk érni; úgy tűnik, ránk maradt ez a feladat, ugyanis a kormány, akárcsak elődei, nem tett semmit, Magyarország még regionális viszonylatban is leszakadt az élmezőnyből, és már sereghajtóként van jelen.

Ilyen értelemben még azzal az EU-tagságból fakadó előnyével sem képes élni, hogy Brüsszelbe elvigye a magyarokat foglalkoztató sorskérdéseket. A Fidesznek az a hozzáállása és a politikája, hogy Brüsszelben mindent aláír, ott mindennek bólogat, aláírja a fiskális paktumot, a lisszaboni szerződést, megszavazza, itthon pedig szabadságharcot folytat, és egyfajta politikai marketingtevékenységet folytat. A Jobbik a termelékenység növelésével szeretné, ha Magyarországon letérnénk erről a hibás gazdaságpolitikáról, felzárkóztatnák a magyar gazdaságot olyan úton-módon, hogy az összeszerelő üzem modelljéből egy magasabb hozzáadott értékű szinten kapcsolódjék rá a globális gazdasági termelésre, amelyhez, nagyon jól tudjuk, egyetlen úton át vezet a megoldás. Mégpedig az oktatáson és a képzésen keresztül.

Meggyőződésünk szerint minden egyes forrást, minden egyes hazai vagy európai uniós forrást arra kell irányozni, hogy Magyarországon az oktatáson és a képzésen keresztül megvalósuljon egyfajta fölzárkóztatása az országnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Cseresnyés államtitkár úr, parancsoljon!

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Egy 8 órás vita, tisztelt képviselő úr, lehetőséget ad arra, hogy az ember leírja azt, hogy összegzésképpen mit szeretne mondani. Sőt, ha ügyesebb, akkor még gépbe is tudja ütni és ki is tudja nyomtatni. Úgy leírtam én is, ahogy leírta ön most saját magának, amit ebben az 5 percben össze akart foglalni.

Rövid leszek, mert ismételném önmagam, ahogy ismételte önmagát ön is, hiszen számtalanszor elhangzott a mai nap folyamán az, hogy milyen célokat fogalmaztak meg. Én meg szeretném elismételni azt, hogy célokat megfogalmaztak, hatalmas álmokat vetítettek ide, egyet nem mondtak meg, hogy hogyan akarnák ezt megcsinálni, és ha megcsinálják, a hogyanra adott válasznak milyen következménye van. Képviselőtársaim, például Bányai képviselőtársam elmondta, hogyan tudnánk ezt megoldani és a hogyan következményeit, és azt, hogy annak milyen következményei lennének a munkavállalókra vagy éppen a magyar kis- és középvállalkozókra.

Ha önök nemzeti konszenzust akarnak, ezt én is megajánlottam a zárszó utolsó mondataiban, támogassák azt a gazdaságpolitikát, amit az elmúlt hat évben fölmutattunk, aminek az eredménye a foglalkoztatás növekedése, a bérek növekedése és a magyar gazdaság növekedése. Támogassák ezt lehetőség szerint, mert ez a gazdaságpolitika már bebizonyította azt, hogy kézzelfogható eredményei vannak. Ha ezen az úton tudunk továbbmenni, ha ezt folytatjuk, akkor ez a foglalkoztatás növekedni fog, a reálbérek növekedni fognak, az a felzárkóztatás, amit önök, nem tudom, mi oknál fogva, hiányolnak a közép-európai országokhoz képest vagy éppen nyugati országokhoz képest, folytatódni fog. És akkor az a béremelkedés, amit célul tűztek ki önök, közös munka eredményeképpen meg tud valósulni. Így nem lesz vonzó majd a nyugat-európai munkaerőpiac annyi ember számára sem Magyarországról, mint a mai időben.

Azt kívánom önöknek, hogy ebben a munkában, ebben a folyamatban változtassák meg a véleményüket, és ténylegesen támogassák azokat a törekvéseket, azokat az elképzeléseket, azokat a politikai szándékokat és cselekedeteket, folyamatokat, amelyeket a mostani kormányzat végez, ami már bizonyította, hogy tud eredményt produkálni. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Felszólalások:   370-373   374-377   378      Ülésnap adatai