Felszólalás adatai

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szólnék, nem is szeretnék minden részletre kitérni, hiszen elég sokszor elmondtuk az álláspontunkat, és már hallottak engem eleget ebben a témakörben, s akinek füle volt hozzá, az megértette. Nem igazán értettem Szabó Timea képviselőtársamat, aki most hirtelen a részletes vitában fejti ki az LMP álláspontját. Én eddig Dorosz Dávid képviselőtársát hallgatva teljesen abban a hitben éltem, hogy az LMP támogatja az afganisztáni NATO-missziót, ugyanis ő ezt többször kifejtette a külügyi bizottságban és itt a Házban is, most pedig ön a részletes vitában az utolsó pillanatokban kijelenti, hogy az LMP teljesen más állásponton van.

(21.30)

Én ezt, félre ne értse, a legmesszemenőbbig támogatom, és (Dr. Simicskó István: Lehet más a politika.), és lehet más a politika, igen. (Derültség.) Szeretném javasolni, hogy legközelebb egyeztessen a saját képviselőtársával, mielőtt szót kér egy ilyen fontos kérdésben.

Nem azt mondtuk, hogy a tálibokat szeretni kell, ez az én számból nem hangzott el. Nem véletlenül mondtam el egy olyan esetet pont a tálibokkal kapcsolatban, ami nekem személy szerint is nagyon fáj. Nekem két nagyon közeli ismerősömet érte támadás a tálibok részéről. Én pont azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy itt nem arról van szó, hogy itt vannak jó fiúk meg rossz fiúk Afganisztánban, itt egy olyan egyszerű helyzetről van szó, amiben nekünk meg kellene értenünk, hogy milyen helyzet van Afganisztánban.

Nézzük meg a problémának az eredőjét! Mi a problémának az eredője? Az, hogy ezt a szerencsétlen országot az elmúlt 30 évben először a szovjetek szállták meg, utána polgárháborús viszonyok voltak, utána pedig bejött egy teljesen ellentétes érdekekkel vagy sok szempontból ugyanolyan típusú érdekekkel egy másik megszálló erő, ami ellen a tálibok és egyébként az afgán nép is harcol. Tehát a tálibok csak egy olyan jelző, amit New Yorkban, meg Washingtonban, meg a NATO-központokban ráaggatnak az ellenségre. Ez ugyanolyan, mint az al-Kaida, egy megfoghatatlan valami, de ha a nevén nevezzük, az nagyon jó, mert ezzel lehet démonizálni meg riogatni embereket. Tehát a tálibok egy elég nehezen megfogható fogalom. Az, aki nappal gyümölcsöt árul és mosolyogva fogadja a katonákat, az az éjszaka leple alatt bizony tálibbá változik, aki harcol az amerikai megszállók ellen.

Jelenleg ez a helyzet, és pont ezért nevezzük ezt a típusú hadviselést aszimmetrikus hadviselésnek, mert megfoghatatlan az ellenfél, és megfoghatatlan az ellenség. És pont ezért nehéz ez a háború, ezért lesz ez a háború az új Vietnám, és a NATO-haderőknek a Dien Bien Phuja. Én csak azért szólaltam föl, hogy ez ellen vagy erre a veszélyre felhívjam a tisztelt Ház és a képviselőtársaim figyelmét.

Ami pedig Juhász képviselőtársam hozzászólását illeti, én is mélységesen egyetértek azzal a gondolatával, hogy a kormányzati tapasztalat megvan, csak mi nem ezt vitattuk, és még azt sem, hogy a katonáink ne lennének felkészültek. Én elfogadom azt, hogy a magyar katonák harcképessége és minden mentális, fizikai erőnléte jó állapotban van. Mi nem ezt vitattuk, hanem egészen egyszerűen azt, hogy vegyük figyelembe azt az új világrendet, ami kialakult körülöttünk. A világ legerősebb hadserege sem tud mit kezdeni egy nem túl népes és nem jól fölszerelt hadsereggel, pont a miatt az aszimmetrikus hadviselés miatt, amire már az előbb kitértem.

Tehát egy új, multipoláris világrendben vagyunk, itt most már nem olyan egyértelmű, hogy melyik állam diktálja a feltételeket, melyik a legerősebb állam ebben a világrendben. Most már azért azt látjuk, hogy egy sokkal kiegyensúlyozottabb erőviszony jött létre a világban. Ebben az új erőviszonyban és ebben az új világrendben nekünk az a dolgunk, hogy kicsit nagyobb elővigyázatossággal haladjunk előre, és kicsit megfontoltabban vállaljunk szerepet ilyen kockázatos missziókban.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)