Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jobbikos Képviselőtársaim! A jó döntéshez idő kell, én inkább így fogalmaznám át, hiszen a javaslat teljesen hasonló formában, a vázát tekintve semmilyen eltérést nem tartalmazó formában három évvel ezelőtt itt volt a Ház előtt, amikor a minisztériumi egyeztetésen a Jobbik frakciója támogatásáról biztosította ezt a törvényt, majd az Országgyűlésben nem szavazta meg. Jó döntéshez idő kell, meg az adott szó, meg hozhatnék itt ilyeneket. De inkább kifejezem az örömömet afelett, hogy most a Jobbik úgy gondolja, hogy ez támogatható. Kicsit emlékeztet a bevándorlással, betelepítéssel kapcsolatos alkotmánymódosításra is, hogy amikor kellett volna a kétharmadhoz a Jobbik, akkor nem volt meg, amikor már nem kell a kétharmadhoz a Jobbik, akkor itt van, egy oldalon, együtt támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. De jó döntéshez idő kell, én is megértem, és köszönjük szépen a támogatást.Beszélnék arról, ha már az egyházügyi törvény fekszik itt előttünk, ez van megnyitva, és egy nagyon-nagyon fontos törvényről beszélünk, hogy az egyházak a társadalomban milyen fontos és nagy munkát végeznek, és azt az örömteli folyamatot is idehoznám a Ház elé, hogy az elmúlt 6-7-8 évben több mint megduplázódott az egyházi jelenlét a köznevelésben, miközben a gyermekvédelem területén négyszeresére, a nevelőszülői ellátásban pedig körülbelül nyolcszorosára nőtt az egyházak szerepvállalása, a szociális szférában átlagosan háromszorosára nőtt, az idősotthonok, fogyatékkal élők gondozásával kapcsolatban háromszorosára nőtt az egyházi fenntartás.

Ez azért van, és erről már a népszámlálással kapcsolatos törvényjavaslatnál Arató Gergellyel vitáztunk, de mégiscsak azt mutatják a számok, hogy Magyarországon az emberek több mint fele valamilyen formában felekezetekhez tartozónak gondolja magát, hívőnek gondolja magát, és ehhez képest az óvodától a középiskoláig a gyerekek csupán 12-13 százaléka részesül egyházi nevelésben, és annak a több mint 50, 52 százaléknak, aki hívőnek mondja magát, annak is 98-99 százaléka a keresztény felekezetekhez tartozónak vallja magát. Itt is egy 12-13 százalékos arányt látunk az iskolafenntartásban. Nyilván tehát a jogvédőknek, a magukat jogvédőnek mondó, emberi jogi fundamentalista szervezeteknek nem ellenezniük, hanem inkább szorgalmazniuk kellene a 2010 óta tartó folyamatot, hogy a kormány segítse elő azt a folyamatot, hogy minden szülő a meggyőződésének leginkább megfelelő intézménybe járathassa a gyermekét.

Ezzel szemben létezik az a liberális véleménydiktatúra, amely képtelen tolerálni az eltérő nézeteket, és a sokszínűségről szóló, hangzatos frázisai dacára valóban a céljai nem sokban különböznek a kommunizmus társadalmi programjától: egyneműsítést, uniformizálást akar. Látjuk azt a nagyon veszélyes és nagyon rossz irányba tartó folyamatot Nyugat-Európában, amikor egy szent pápa szobráról a keresztet le szeretnék venni a köztéren, hiszen azt mondják, hogy az nem oda való, hiszen az állam valamiféle semlegességéről beszélnek, és a köztérre nem való szobrokról beszélnek; vagy amikor lebontják a karácsonyfákat, az útszéli betlehemeket, átnevezik a karácsonyi vásárokat, levetetik a kereszteket az iskolák faláról (Arató Gergely közbeszól.), illetve beperelik azt a légiutas-kísérőt, akinek kereszt volt a nyakában. Azt gondolom, ezek a folyamatok rendkívül veszélyes irányba mutatnak.

Azt is látjuk, hogy Németországban és Franciaországban több mint 500 protestáns vagy katolikus templomot zártak be egy-egy országban  tehát összesen az már ezer fölött lévő szám , és alakították át mecsetté, diszkóvá, kocsmává vagy bármilyen más egyéb funkcióra.

Azt gondolom, hogy Magyarország nem ezt az irányt választotta, sőt ezzel szemben választottuk meg azt az irányt, hogy Európa zsidó-keresztény kultúrájának a megerősítését vállaltuk föl, ami nem üldözi az egyházakat, hanem szövegséget keres velük, és támogatja az oktatási, kulturális és szociális tevékenységüket. Itt is szeretnénk megköszönni és elismerni az egyházak közösségépítő, lelki gondozó, nevelő-oktató, kulturális, szociális és karitatív munkáját. Beszédes, hogy a magyar Karitatív Tanács 6 rendes tagjából 5 egyházi hátterű, és a 3 társult tagból mind a 3 egyházi karitatív szervezet. Az egyházak vállalták föl ezt a nagy munkát, amit a karitatív szervezetek látnak el. Azt gondolom, hogy ezért is köszönet illeti őket.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat rendezni kívánja azokat a nyitott kérdéseket vagy szabályozási kérdéseket, amelyek kapcsán az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is kifogást emelt, vagy amik ezeken a fórumokon fölmerült, nyitott kérdések voltak. Ezen túlmenően hosszú távon megoldást kínál a lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan érvényesüléséhez, valamint az állam és a vallási közösségek Alaptörvény szerint különvált, de a közcélú feladatok és a magyar társadalom érdekében végzett munka érdekében együttműködésen alapuló működéséhez. Tehát az államtól, a kormánytól különváltan működnek az egyházak, de a közcél és a társadalmi célok eléréséhez szövetséget kötnek és együttműködést kötnek.

A mostani módosítások értelmében az állam nem elismeri, hanem nyilvántartásba veszi az egyházakat a bírósági eljárásban, a bevett egyházak kivételével, ahol fennmarad az Országgyűlés döntési és mérlegelési szerepe. A bevett egyházakon kívül ugyanis a törvényjavaslat további egyházi kategóriák, a nyilvántartásba vett egyház és a bejegyzett egyház bírósági regisztrációjának teremti meg a jogi lehetőségét, illetve a vallásszabadság közösségi joga gyakorlásának a biztosítása érdekében alanyi jogon biztosítja vallási egyesületek létrehozásának a lehetőségét.

A törvényjavaslat alapelvként rögzíti, hogy minden, magát vallási közösségként definiáló közösség jogosult mindazon alkotmányos védelemre, amelyet az Alaptörvény a vallási közösségeknek a szabad vallásgyakorlás keretében biztosít. Az állam és a vallási közösségek együttműködése terén az állam a közfeladatok ellátása érdekében a vallási közösségekkel egyes részterületre vonatkozó, egyedi megállapodásokat, a bejegyzett egyházakkal viszont a történelmi múltjuk, a társadalmi beágyazottságuk, elfogadottságuk és súlyuk, szervezettségük, valamint a társadalmi felelősségvállalásuk alapján törvénybe iktatott, átfogó jellegű együttműködési megállapodást is köthet, amely alapján azok bevett egyházzá válnak.

A törvényjavaslat értelmében az átfogó megállapodásokat sarkalatos törvényben szükséges kihirdetni. Ez fontos védelem, hiszen láthatjuk, hogy vannak  bár marginálisak  Magyarországon olyan politikai erők, amelyek támadják az egyházakat, és amelyek az ő idejükben még ki sem fizették az egyházaknak járó, teljes járandóságot, így azt gondolom, hogy a kétharmados védelem mindenféleképpen indokolt.

A mostani törvénymódosítás ugyanakkor a jelenleg már a törvény mellékletében szereplő, bevett egyházak jogállását nem érti, és a mostani törvény külön kedvezményes lehetőséget biztosít majd a már most is az Országgyűlés döntésére váró 16 vallási közösség bíróság által történő egyházi nyilvántartásba vételére.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat rendezi azokat a kérdéseket, amelyek hazai vagy nemzetközi fórumon felmerültek. Azt gondolom, fontos, hogy a most meglévő támogatottságunk miatt újra ide lehetett hozni ezt a kérdést és ezt a törvényt a Ház elé, és én még inkább azt gondolom, hogy az egyházakkal való szövetség, az a feladat, amit ellátnak, és az a munka, amit Magyarországon végeznek, pótolhatatlan. Éppen ezért az egyházakat ezekben a tevékenységükben támogatni kell.

A törvényjavaslatot a KDNP frakciója támogatja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)