Készült: 2024.03.28.15:28:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

173. ülésnap (2008.11.06.), 179. felszólalás
Felszólaló Dr. Pető Iván (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:29


Felszólalások:  Előző  179  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tudom tapasztalatból is és meg is értem, hogy az érintettek, nevezetesen az előadó-művészeti törvény által érintettek döntő többsége igenis várja és kívánja, hogy létrejöjjön, megszülessen ez a törvény. Értem és megértem a szempontjaikat. Azt várják egyébként, mint általában az ilyen típusú törvényektől az érintettek, hogy stabil, kiszámítható rendszer működjön azon a területen, ahol ők tevékenykednek, és különösen fontos szempont, hogy az előadó-művészeti terület speciális munkaügyi szabályai legyenek áttekinthetőek, és legyenek figyelembe véve az előadó-művészeti terület sajátosságai.

Értem a minisztérium szempontjait is, és megértem, hogy legyen jóval több a normatív szabály a támogatási rendszerben, mint eddig volt, legyen átláthatóbb és kiszámíthatóbb az államigazgatás tevékenysége, illetve az önkormányzatok támogató tevékenysége, mint eddig. Mindez szerintem rendjén van, érthető is - még egyszer mondom - a kétoldalú igény, és érthető, hogy egymásra is talált ez a két oldal. Azt gondolom azonban, hogy a parlamenti képviselők szempontrendszere ettől még eltérhet. Az én, illetve a mi szempontrendszerünk eltér ezek szerint az itt elhangzottaktól. Ha jól értem, illetve nyilván jól értem, az előttem szóló ellenzéki képviselők azt mondják, hogy kell ilyen típusú törvény, csak nem ilyen, nem ezzel a tartalommal. A kritikájuk jelentős részére most nem térnék ki. Szerintem olyasmiről ejtettek szót részben, amely problémákat a törvény kezeli, vagy amelyeket nem kellene kezelni, gondolok itt például olyasmire, hogy rossznak találnám az a törvényt, amely az éves költségektől függetlenül garantálja a támogatást. Azt nehéz lenne nekem bebizonyítani, hogy például éppen ezért alkotmányellenes ez a törvényjavaslat.

De nem az ellenzéki képviselők javaslataival szeretnék foglalkozni, hanem jelezni szeretném, hogy álláspontunk szerint nem feltétlenül szükséges egy ilyen típusú törvény a problémák kezeléséhez, azon célok eléréséhez, amelyekről röviden szót ejtettem, hiszen az éves költségvetésekben, a költségvetésekhez kapcsolódó szabályozásokban, munkaügyi szabályozásokban, törvényekben, kollektív szerződésekben megoldhatók lennének ezek a problémák, és talán nem fenyegetne az a veszély, amiről itt Lukács képviselő úr az imént beszélt, hogy egy más politikai álláspontot képviselő párt vagy pártcsoport esetleges hatalomra kerülése úgy, ahogy van, ezt a törvényjavaslatot vagy az általános szabályozást megváltoztatná, illetve ez természetesen benne van a rendszerben, és akkor mégsem egy átfogó szakmai törvényt kellene megváltoztatni.

Amikor a szakma kiszámíthatóságra számít, akkor elég egyértelműen megfogalmazza - ezt a kulturális bizottság egyik ülésén elég nyíltan megfogalmazta valamelyik színházi vezető -, hogy fontos, hogy legyen előadó-művészeti törvény, de mit sem ér a törvény, ha nem jár többletpénzzel. Itt mindkét elemnek jelentősége van. Azt gondolom, hogy ha nem jár többletpénzzel, akkor is, ha olyan nagyon fontos lenne a törvény, akkor nyilván önmagában is fontos lenne. A többletpénzekről részben beszélt Halász képviselő úr, én más összefüggésben említeném.

Jelen pillanatban - és ez a pillanat nem egy pillanat, hanem hosszabb ideig fog tartani - valószínűleg a magyar gazdaság, a magyar társadalom jövedelemtermelő képessége nem nő. Ha a törvény bevezetésére szánt többletforrások biztosíthatók, akkor az a veszély fenyeget, hogy a kulturális élet más területei viszont ennek hátrányát szenvedik. Tehát vagy teljesül az az ígéret és a színházi vagy az érintett szakmának az a kívánsága, hogy feltétlenül járjon többletkiadásokkal vagy többlettámogatással egy ilyen törvény bevezetése, vagy ha nem teljesül, akkor probléma van. Ha meg teljesül, akkor ennek mások szenvedik nyilván a következményeit, és hát valljuk meg - és ennyiben eltér az álláspontom az előttem felszólaló képviselőktől -, a színházi, illetve előadó-művészeti szervezetek sem vonhatóak ki a magyar élet, hogy így fogalmazzak, egészének problematikájából, nevezetesen abból, hogy kiszámíthatóan kevesebb pénz osztható el a következő években, mint ami eddig elosztható volt.

De - hogy befejezzem a kezdő gondolatot - ha az érintettek döntő része úgy ítéli meg, hogy ilyen törvény szükséges számukra, vagy megnyugtató számukra, és erről meggyőződtem, valóban így van, bár természetesen a konszenzus nem teljes, és megszületett egy olyan törvényjavaslat, amely a látható problémák igen jelentős részét, bár persze nem egészét kezelni próbálja többé-kevésbé azon a körön belül, amit célul tűz ki, nevezetesen, az előadó-művészetek támogatásának valamilyen módon való rendezéséről van szó, és munkaügyi szabályok rendezéséről, akkor csak azért, mert a mi ízlésünk szerint nem egy ilyen átfogó törvényben kellene szabályozni e terület működését, önmagában emiatt nem ellenezzük természetesen a javaslatot.

(18.40)

Ezért is tartottam én magam a kulturális bizottságban általános vitára alkalmasnak a tervezetet.

Természetesen, mint az előzetes egyeztetések során, remélem, a parlamenti tárgyalás során is fontos módosításokat lehet megfogalmazni. Amikor a kulturális bizottság ülésén úgy fogalmaztam, hogy a cél az, hogy ne ártson egy ilyen típusú törvény, akkor nem arra gondoltam, hogy ártó szándék lenne a törvényjavaslat mögött, hanem arra gondoltam, hogy a szabályozásnak nagyon sok olyan eleme van, amely szándéktól függetlenül bizonyos helyeken megold problémákat, más helyeken pedig esetleg kellemetlen következményekkel járhat. Ezeknek a problémáknak egy részét az előzetes módosítások során már megoldották. Azt gondolom azonban, hogy további ilyenek vannak.

Rögtön itt egy kitérőt hadd tegyek! Olyan feszültségek vagy ha tetszik, nehezen megoldható problémák természetesen vannak, amiről az előttem szóló képviselők beszéltek, hogy vajon az-e egy ilyen törvény munkaügyi részének a célja, hogy feltétlen biztosítsa a munkavállalók életfogytig szóló vagy legalábbis nyugdíjkorhatárig szóló alkalmazását, vagy pedig a speciális feltételekre tekintettel biztosítsa azt, hogy aki nem tudja a követelményeket teljesíteni, azoktól a társulat megváljon.

Én csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy az előző kormány idején, amikor a Nemzeti Filharmonikusoknál meghallgatás volt, milyen erőteljes eszközökkel lépett fel Kocsis Zoltán azokkal szemben, akik bizonyos követelményeket nem tudtak teljesíteni. Azt gondolom, hogy ez a művészeti életnek szerves része, és bizonyos, ebben a törvényben megfogalmazott normák számon kérhetőek a művészektől. Azt gondolom, hogy a közönség érdeke az, hogy a társulatok színvonalasan működjenek, és ne csak megélhetési forrást jelentsenek többek számára. Tehát a törvényjavaslatot módosításokkal, de támogathatónak gondoljuk.

Szeretném kiemelni azt, amiről eddig kevésbé esett szó, hogy ezeken az általános célokon túl, tehát hogy legyen átlátható a finanszírozás, legyenek átláthatóak a pénzelosztás szabályai és az a feltételrendszer, amivel be lehet kerülni, illetve bent lehet maradni az intézményrendszerben, ennek a törvényjavaslatnak érdemben intézményrendszert módosítóan egy igen-igen jelentős eleme van, nevezetesen: a legnagyobb újdonság az, hogy a független színházakat, illetve előadó-művészeti tevékenységet, tudomásul véve egyébként az elmúlt 20 év vagy 18 év érdemi változásait, az eddigiekhez képest kiemelten támogatja ez a rendszer. Az a tény, hogy az e törvény kereteiben meghatározott művészeti kiadások 10 százalékát - most egy kicsit leegyszerűsítve mondom a tényeket - biztosítja a független előadó-művészeti együttesek számára a törvény, az nagyságrendi növekedést jelent az előzőekhez képest.

A területet ismerő képviselőtársaim feltehetően ismerik azokat az adatokat, hogy a magyar előadó-művészeti tevékenységnek milyen jelentős részét teszi ki a független előadó-művészeti tevékenység, tehát itt a tényekre reagál a törvénytervezet. Bizonyos módosításokat én itt is indokoltnak látok, de azt emelném ki, hogy ha a törvénytervezet mobilitást biztosít az eddigi rendszerben, akkor elsősorban ezen az úton biztosít mobilitást, nevezetesen, hogy a független előadóművészek vagy előadó-művészeti együttesek számára biztosítja azt, hogy esetleg helyébe lépjenek a régebbi, nem mindig úgy működő előadó-művészeti együtteseknek, amelyek eddig, ahogy szokás mondani, be voltak betonozva.

Tehát ha mobilitás lesz a rendszerben, akkor ezen az úton várható, és ebben az irányban nyitott is a rendszer, hiszen az nem várható, hogy önkormányzati alapítású, illetve fenntartású művészeti együttesek nagyon cserélődjenek. Azt viszont a törvényjavaslat biztosítja, hogy független művészeti együttesek, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek, újonnan bekerüljenek a rendszerbe.

Zárójelben jegyzem meg, hogy nem biztos, hogy az állandó színházak és előadó-művészeti együttesek, mármint amelyek hagyományosak - repertoárszínházakat említek például -, feltétlenül ezt szerették volna kapni a törvényjavaslattól. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy egyformán boldogok attól, hogy a források 10 százalékát valóban alternatívát jelentő, önkormányzatoktól lényegében független és más típusú, más mechanizmusban működő szervezetek fogják megkapni.

Hogy világos legyen, hogy milyen módosító javaslatokat látok indokoltnak: az előadó-művészeti tanácsnál, szemben az előttem szóló képviselőkkel, én nem kifogásolom, hogy a miniszter nevezi ki a tagjait. Természetesen ő nevezi ki a tagjait, hiszen ez az ágazati felelősségből adódik, de azt is elfogadhatónak tartom, hogy meghatározott szervezetek, illetve intézmények jelölése alapján ő dönt, az övé a felelősség, vállalnia kell természetesen ennek minden következményét. Ha nem jó embereket nevez ki, akkor nyilván a szakmai közvélemény erre megfelelően reagál.

Itt azonban megjegyezném, hogy szemben a törvényjavaslat szövegével, a társulatoknak maguknak és nem csak érdekképviseleteknek biztosítanék lehetőséget a jelölésre, hiszen például messze nem minden művész, minden társulati vezető tagja bármilyen érdekképviseletnek.

Fennáll az a veszély, hogy maga az előadó-művészeti tanács egy reprezentatív testület lesz, amely általában ad tanácsokat a miniszternek. Azt gondolom, szerencsésebb lenne, ha az érdemi munka az egyébként a törvényjavaslatban megnevezett szakmai kollégiumokba kerülne, és ennek jegyében lehetne módosító indítványokat figyelembe venni. Úgy gondolom, hogy nem a miniszternek kellene döntenie a törvényjavaslatba viszonylag későn érdemben bekerült kiemelt támogatások ügyében a kiírásról, illetve magáról a kiemelt támogatások pályázatairól, hanem ezeknek a szakmai kollégiumoknak kellene dönteni, hiszen mindenképpen szerencsésebbnek tartanám, ha mondjuk, az év legjobb előadását nem egy miniszter nevezné meg a nyilvánosság előtt, hanem egy szakmai kollégium.

Ugyancsak a kuratóriumoknak kellene dönteni szerintem a függetlenek támogatására kiírt pályázatokról, és nem a miniszter kezébe vagy tolla alá kellene tenni ezt a döntést. Ugyanúgy működhetne ez a rendszer, mint a Nemzeti Kulturális Alapnál, ahol a kuratóriumok maguk tudnak ilyesmiben dönteni.

Fontos és érdemi változtatásnak gondolom ezt a kiemelt támogatást, aminek jelentőségét nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hiszen nem az a célja csak az állami jelenlétnek ezen az előadó-művészeti területen, hogy intézmények létét biztosítsa, hanem az is, hogy kulturális értékeket minél direktebb módon, ha tetszik, megjelenítsen az egész előadó-művészeti rendszerben, és erre a kiemelt támogatási rendszer különösen alkalmas. De fontosnak érzem azt, hogy a törvényben kerüljön meghatározásra, hogy az éves összegnek hány százaléka kerül automatikusan erre a célra minimálisan. Tehát, mondjuk, 5 százaléka az éves e célra fordított összegnek automatikusan a kiemelt támogatásra legyen fordítva, tudniillik olyan helyzetben, mint amilyenben ma van az ország vagy lesz a jövő évben, vagy az azt követő évben, nem lenne szerencsés, ha a kiemelt támogatások esetleg elsorvadnának és csak alanyi jogú vagy a feltételeknek megfelelő előadó-művészeti együttesek támogatására, létének biztosítására futná a költségvetésből.

Nyilván lehetne még folytatni a sort. Említek néhány kisebb, de lényegesnek tartott változtatási igényt is. Elmondtam már nyilvánosan, hogy a törvény címe nem fedi pontosan a törvény tartalmát, hiszen a laikus kívülálló keresheti benne az Opera, a Nemzeti Színház és más úgynevezett országos nemzeti együttesek támogatását. Szerintem pontosabb cím megfogalmazható lenne. Most ezt itt nem ismertetem, de nyilván mint országgyűlési képviselőnek, az is feladatom, hogy lehetőleg a cím és a tartalom legyen harmóniában egy törvényjavaslatnál.

(18.50)

Csak a tény kedvéért vagy ha tetszik, a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy legyen mindenki számára egyértelmű, nem a teremben, hanem ezen kívül, hogy ez a törvény alapjában véve a regisztráción túl nem vonatkozik az Állami Operaházra, a Nemzeti Színházra, a Nemzeti Filharmonikusokra, a Rádió művészeti együtteseire, amelyek a magyar előadó-művészeti életnek meghatározó és alapvető intézményei, költségvetési értelemben pedig hozzávetőlegesen annyi támogatást kapnak, mint az önkormányzati, illetve független együttesek.

Az egyik képviselőtársam említette, hogy a preambulum szövegével elégedetlen. Én magam is elégedetlen vagyok vele, mint azt elmondtam. Szerintem ebben az értelemben, ahogy a preambulumban szerepel, a globalizáció és a tömegkultúra káros hatásaival szembeni védelem nem nagyon értelmezhető, és nem is érdemes ilyesmivel dobálózni. Sokkal egyértelműbb a szöveg, hogyha mondjuk, azt mondja, hogy a törvény célja, hogy az igénytelen szórakoztatással szemben támogassa a magyarországi előadó-művészet s a többi ilyen és ilyen értékeit.

Vannak még olyan szabályok, amelyeket meg lehetne említeni mint kisebb jelentőségű, de fontos szabályokat. Például nem érzem szerencsésnek, hogy a munkáltató gazdasági érdekeire hivatkozzon a máshol való fellépés tilalma. Itt sokkal jobb megfogalmazást lehet találni. Nyilván sorolhatnám még jócskán az ilyen kisebb jelentőségű, de az egész törvényjavaslat szempontjából mégiscsak fontos módosító javaslatok lehetőségét.

Én tehát - szemben ellenzéki képviselőtársaimmal - azt gondolom, hogy nem feltétlen az a koncepció áll a törvényjavaslat mögött, vagy olyan kiforrott a koncepció, mint azt igényelném, de alapvető problémát ebben a tekintetben nem látok. A törvényjavaslat célja egyértelmű, az elképzelés talán más úton is alkalmazható lenne, de ha ezt nem értik félre, akkor azt gondolom, szemben az előttem szólókkal, nem igaz, hogy károkat okoz, nem igaz, hogy nem veszi figyelembe a lehetőséget a törvényjavaslat, ha persze a megfelelő módosításokat figyelembe veszi.

Ennek jegyében tehát azt tudom mondani, hogy a frakcióm a megfelelő módosítások figyelembevétele után nagy eséllyel támogatni tudja ezt a törvényjavaslatot. Azért ez a megszorítás, hogy nagy eséllyel, mert talán a felszólalásokból, a bizottsági véleményekből kiderült, hogy a költségvetési bizottságban lévő tagok úgy látták, hogy a források nincsenek biztosítva a törvényjavaslat végrehajtásához vagy a törvény végrehajtásához. Meglátjuk, hogy mire a törvényjavaslatot végigtárgyalja a parlament, ez ügyben mire jutunk, de egészében véve áll az, amit elmondtam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  179  Következő    Ülésnap adatai