Felszólalás adatai

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Nagy megtiszteltetés valamennyi magyar számára, hogy megélhette az ezredfordulót, egy új évezred kezdetét, ami a hívő ember számára a Jóisten különös kegyelmét is jelenti. Ez a kegyelem nemcsak ünneplésre, hanem történelmi visszatekintésre és a jövőbe mutató törvény megalkotására is késztet bennünket, magyarságukat felvállaló képviselőket. A T/2574. számú törvényjavaslat, amelyet Gémesi György és Salamon László képviselőtársammal együtt nyújtottunk be a tisztelt Házhoz, ezt a célt tűzte ki maga elé. A törvényjavaslat címe: törvényjavaslat az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról.

A magyar nép sorsát a múlt ködébe vesző őshazából eredő, szinte napjainkig tartó állandó szabadságvágy jellemzi, amit őseink valahonnan a Tarim-medencéből a mai otthonunkig hoztak lobogó fáklyaként; Árpád vezérünk a Nagy Károly seregei által szétzilált népek szabadságát hozta a Kárpát-medencébe. De mi is az a szabadság? Mi is ez a vele született szabadságvágya a magyar népnek, egyénileg és csoportosan egyaránt?

A szabadsághoz való viszonyunk soha nem egy merev, rendfenntartó eszmeként jelent meg, hanem a szeretet keretében. Az ősi törvénykönyvek vagy Kézai Simon írásában, de a Képes Krónikában is megjelenik a gondolat, hogy Magyarországon minden magyar nemes a szabadság ugyanazon állapotába születik. Minden magyar ember a szabadság állapotával születik, viszont a magyar és magyar a méltóságok viselésében különbözik. Vagyis akár egy kisnemes, akár az esztergomi érsek ugyanazon előjogokkal rendelkezik, mert ugyanazzal a szabadsággal születik; ami különbség közöttük van, az a méltóságok viselése. Ezt a szabadságot el lehet veszíteni, mert itt még a társadalmi szabadság és a lelki szabadság nagyon szorosan összefüggött. A szabadságjogokat úgy lehet elveszíteni, hogy az ember nem teljesítette a saját hazája felé támasztott kívánalmakat. Aki nemesnek és szabadnak született, annak nemcsak előjogai, de kötelezettségei is voltak, melyeket örömmel vállalt. Hazájáért köteles volt akár vérét is ontani, ha ezt nem tette, elvesztette az úgynevezett szabadságjogokat. Régen szabad emberek irányították egy ország életét, ők vérüket is hajlandók voltak áldozni ezért a szabadságért. Werbőczy híres törvénykönyve szerint az ország szabadsága a haza szeretetén alapul.

A haza védelmére történelmünket tekintve mindig nagy szükség volt. A frankok, tatárok, törökök, Habsburgok, németek, majd a második világháború után a szovjetek lábnyomai sokáig rátapadtak a magyar földre. Épp csak éledezett népünk a második világháború nyögéséből, amikor kényszerből ünnepet írtak elő április 4-ére: hazánk felszabadulása a szovjet csapatok által. Ezt a napot ünnepeltették velünk közel 50 évig, elfeledtetve népünkkel azt a szomorú tényt, hogy a legenda szerint április 4-én Mátyás király halálának napjára is emlékezünk, pedig már iskolás gyerek korunkban is tudhattuk azt, hogy meghalt Mátyás, oda az igazság. Azt akarták elhitetni velünk, hogy a magyar szabadságot ezen a napon hozták el nekünk Moszkvából.

Már-már valamennyien elkönyveltük, hogy a szovjetek letelepedő felszabadítása lassan a törökök 150 évét is felülmúlja, de mint oly sokszor dicső történelmünk során, a '80-as évek végén a magyar szabadságban döntő változások kezdődtek.

A Magyar Köztársaság 1989. október 23-án történt ünnepélyes kinyilatkoztatásával kezdődött a politikai, társadalmi és tartalmi változás, a teljes szuverén jogállamiság kialakulása. Időközben a demokratikus választások során a magyar közélet visszatért a '40-es évek végén kényszerrel felszámolt demokráciához, amelyre a magyar társadalomban mindig is igény volt.

1991 júniusa végén az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot, és ezzel a 47 esztendeig tartó ideiglenes megszállás véget ért. Sajnos, a szabadságunk visszatérte miatt érzett örömbe gazdasági ürömök is vegyültek: nem történt meg az elszámoltatás, az államadósság világos feltérképezése, a rendszerváltás. A millenniumi évek örömteli és nagy jelentőséggel bíró eseménye volt a magyar Szent Korona Országházba hozatala, mert a Koronának ott a helye, ahol az ország kormányzása folyik, így volt ez évszázadokon keresztül.

A múltat ismernünk kell ahhoz, hogy okuljunk, tanuljunk belőle, hogy továbbléphessünk a fejlődés útján. Jelen gondjaink megoldása napi feladatunk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nemcsak kívülről jövő ellenfelekről beszélhetünk, az is feladatunk, hogy az egymás között fellépő ellentéteket is becsülettel elsimítsuk.

(18.10)

A népünkben rejlő erő sokszor bizonyította már a csodát. A múltra, a fájdalmakra ne haraggal gondoljunk. Legyen ez a megbocsátás pillanata egyben, melyben a szabadság öröme segít bennünket. Ne feledjük: a magyarság ősi hite a szeretet vallásán alapszik, amelynek része a megbocsátás.

Törvényjavaslatunk a szabadság eszménye előtt kíván tisztelegni. Hadd zárjam mondandómat József Attila soraival: "Ahol szabadság a rend, ott mindig érzem a végtelent."

Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés törvényjavaslatunkat elfogadni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)