Felszólalás adatai

DEÁK ANDRÁS (KDNP): Van egy derék nyugdíjas bácsika a választókerületemben, magát kommunistának aposztrofálja. A múltkor beballagott a fogadóórámra bottal a kezében, és azt kérdezte tőlem: Deák úr, mi lesz velünk? Egy baloldali fórumon ismerkedtem meg vele még régebben, azóta gyakori vendégem. Magamban azt gondoltam, hát mi lenne, négy évig szívunk, de az ember ilyet nem mond képviselőként, hanem azt mondtam neki, hogy Dezső bácsi, maga megszavazta őket. S akkor panaszosan síró hangon azt mondta az öreg nekem: Deák úr, becsaptak minket, becsaptak. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon.) Ennek a kormányprogramnak az a summázata, hogy hogyan csapjuk be Magyarország választópolgárait. Ez a lényeg!

A KDNP-frakcióban történt megállapodás szerint az energiapolitikához kell hozzászólnom. Hozzászólásomnak rögtön az első pontja legyen az, hogy hol van az energiapolitika. 2003 decemberében egy körülbelül egy hónapig tartó internetes életet élt az akkori kormányzat energiapolitikája, és olyan szégyenletesen rossz volt, hogy visszavonták, de azóta sincs új. Most ismét megígérte nekünk Kóka miniszter úr - aki már tavasszal azt állította, hogy van energiapolitika - a miniszteri meghallgatásán könnyelműen, a jegyzőkönyvbe mondva, hogy két hónap múlva lesz. Állítom, hogy két hónap múlva sem lesz energiapolitika.

A kormányprogramban mindenesetre különféle ígéreteket tett a kormányzat. Miközben diverzifikálásról beszélnek és arról, hogy a beszerzési forrásokat megosztják, aközben az állam eladja az eszközeit. Ha nem tudná a képviselőház, az egész állami tulajdonban volt gázenergia-ipart a télen eladták, és gázár-kompenzációra használták fel, úgyhogy ezentúl a magyar állam kezében a gázenergia-ipar tekintetében gyakorlatilag semmiféle befolyásoló eszköz nincs. Valójában kiszolgáltattuk magunkat az egyik multinacionális cégnek.

Miközben a télen-tavasszal azt ígérték, hogy energiaár-csökkentés is lehetséges, azt ígérték, hogy konszolidálják az energiaipart, hoztak egy menetrendet arra, hogy milyen adócsökkentések lesznek, aközben az energiaiparban itt állunk az áremelések előtt, pedig az energiaipar hihetetlenül nyereséges. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de 2005-ben a magyar energiaipar legnyereségesebb vállalata 30 százalékos adózás utáni eredményt mutatott fel. 30 százalékost! Egész Európában nincs ilyen. De a legrosszabb cég is 14 százalékos eredménnyel büszkélkedhetett.

Lengyel László, aki nem vádolható jobboldali elfogultsággal, a következőt nyilatkozta: Magyarországon az energiacégek hihetetlen profitja nagyobb hozzájárulást engedne meg a terhek viseléséből. Hadd idézzek egy másik intézményt is. Az Európai Központi Bank szerint a bankszektor nyereségét mutató listán hazánk az első helyen szerepel a 25 európai uniós tagállam között, minthogy a magyar pénzintézetek érték el a legmagasabb, 25 százalékos tőkearányos nyereséget az Európai Unióban. Nem elviselhetetlen terheket kell róni az emberek vállára, hogy aztán egy ujjal se segítsünk rajtuk, hanem ha már rá van írva erre a kormányprogramra, hogy szolidaritás, akkor tudomásul kell venni, hogy csak egyenlő teherviselés mellett tud működni ez az ország. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)