Felszólalás adatai

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselői fogadóóráimon gyakran felkeresnek azzal a problémával az emberek, hogy a legégetőbb problémájuk a környezetükben a biztonság, a biztonság utáni vágy kielégítetlensége - elsősorban nemcsak megélhetési biztonságról, nemcsak szociális biztonságról van itt szó, hanem elsődlegesen is a közbiztonságról.

A közbiztonság problémájával keresett fel Kajtár József, Kiskunfélegyháza, Kossuth utca 18. szám alatti lakos, a III. emelet 3. alatt lakik, aki nagyon érdekes, gondolatébresztő történeteket mesélt el, és arra kért, az volt a kifejezett kérése, hogy a problémájával az Országgyűlésben az országgyűlési képviselőket is ismertessem meg. Úgyhogy ennek a felszólalásnak ez az oka és ez a célja is.

Kajtár József arról panaszkodik, és most idézek egy olyan levélből, amit ő a kiskunfélegyházi polgármesternek írt: “Hosszú évek óta tolvajbandák tevékenykednek lakhelyemen, és a szomszédos településekre is eljárnak lopni. Az én esetemben 1997. április elején távolabbi szomszédom, Körösi úti lakos pénzt követelt tőlem, 40 ezer forintot jogtalanul; kijelentette, ha két héten belül nem fizetem ki, szól a maffiának, és lerendeztet. A fenyegetéskor utalt a disznóállományomra. Tíz nap elteltével olyan személy jelent meg a tanyámon világos nappal és annak udvarán, nézelődött, aki már ekkor többször volt büntetve tömeges állatlopásért. Az 1970-80-as években, amikor a rendőrök lopták a tanyavilágot, köztük az akkori rendőrkapitány sofőrjével, ő már akkor is benne volt a lopásokban. Volt, amikor a helyi termelőszövetkezet birkahodályából egy éjszaka száz darab birka is elveszett. 1997. április 21-én reggelre ellopták 35 darab 50 kilogrammos süldőmet a tanyámról. Tehát ez a bizonyos szomszéd intézkedett a maffiánál. Egyébként ő az alvilág egyik irányítója. Feljelentést még a Bács-Kiskun megyei rendőrkapitányságon sem tudtam ellene foganatosítani a belügyes rendőrnél sem. “

(3.00)

Majd hosszan folytatja, és ennek a levélnek a végéről hadd idézzek, hiszen a történet folytatódik, és eljutunk 2002. decemberig, amikor is: december 6-án virradóra a nyolcadik betörést követte el nálam a maffia. Tanyám a szervezett bűnözés csataterévé vált. Helyszínelést sem a félegyházi, sem a megyei kapitányságtól nem kérhetek, mert ez idáig is csak a nyomok eltüntetése volt a céljuk. Ez esetben is kérem az intézkedésüket, a helyszínelés történjen meg.

Amint elmondja: rendelkezem több mint tíz személy nyilatkozatával. Vannak, akik saját kezűleg írták le a sérelmükre elkövetett lopásokat, a rendőri kijátszásokat. Tudom, melyik tolvajbanda lopta el a nagy értékű állataimat, műszaki tárgyaimat, milyen rendszámú kocsiból adták le a lövéseket. A nyomozás esetemben bűnöző rendőrök és védett tolvajbandáik találkozója volt a rendőrségen, ez a pótnyomozásnál is megismétlődött.

Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül súlyosak ezek a vádak. Azt gondolom, egy olyan elkeseredett állampolgár panaszaival ismerkedhettünk itt meg, aki valójában nem érzi magát biztonságban Magyarországon, nem érzi magát biztonságban Kiskunfélegyházán, úgyhogy azért is tartottam fontosnak, hogy ezt az állampolgári jelzést itt elmondjam, hogy arra kérjem az Országgyűlést, arra kérjem a magyar kormányt, tegyünk meg együtt mindent annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok biztonságban és békében élhessenek, biztonságban tudhassák vagyonukat, családjukat, egyáltalán mindent, ami kedves számukra ebben az életben.

Köszönöm a szót, elnök úr.