Készült: 2024.04.19.00:52:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

134. ülésnap (2020.06.03.),  17-20. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:34


Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: „Mit gondol erről, Miniszter Úr?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A koronavírus-járvány keltette új helyzet előtt a fideszes propaganda-úthenger saját korrupciós ügyeinek szőnyeg alá seprése céljából nagyon sokszor hivatkozott az európai civilizációt és társadalmakat valóban fundamentumában veszélyeztető tömeges bevándorlásra, sokan pedig elfogadták ezt a konszenzust, mondván, a kormány ugyan lop, de legalább megvédi őket. Önök nagyon sokszor riogatják a tényleg Európa testébe, tradicionális szövetrendszerébe ékelődő, bűnözéstől fertőzött külföldi no-go zónákkal a magyar polgárokat. Emlékezetes, hogy Lázár János még az amúgy teljesen rendben lévő osztrák fővárosba is elzarándokolt, csak hogy retteghessen, álretteghessen egy jót. Mindez többnyire azt a célt szolgálja, hogy két szotyizgatós meccslátogatás között a Voldemortok meg a Simonkák fémjelezte börtönválogatott még pályán lévő tagjai szépen el tudják terelni az emberek figyelmét arról, amit művelnek. Szóval, külföldi no-go-zónáznak, közben pedig Budapest belvárosában egy szociopata brutális kegyetlenséggel lemészárol két fiatalt, akik megpróbálták megvédeni a gyilkos horda által inzultált lányokat.

De önök nem beszélnek azokról a roncstársadalmi létbe zuhant, egykor virágzó, mostanra viszont magára hagyott magyar peremvidékekről, ahol különösen jól látszik, hogy a máig tartó neoliberális sokkterápia mennyire hazavágta a magyar társadalmat és gazdaságot, hihetetlenül elmélyítve a szociokulturális nyomor bugyrait, és erősítve a társadalmi feszültségek növekedését, valamint a bűnözői szubkultúrát. Azokról a hazai no-go zónákról beszélek, ahova valamilyen rejtélyes oknál fogva nem mer bemenni a mentős; ahova lassan már lasszóval sem lehet pedagógust fogni; ahol a falu közepén álló házában egy drogos bűnöző véglény  engedtessék meg, én ezt másnak nem tudom egyébként nevezni  bestiális kegyetlenséggel verhet agyon egy idős néprajzkutató hölgyet annak három aranygyűrűjéért; ahonnan menekül, aki csak tud, akár az élete munkájával felépített házát is olcsón eladva, csak hogy civilizált vidékre költözhessen.

Tehát talán joggal kérdezi sok-sok nyugalomra és biztonságra vágyó polgár, hogy miért nem lett rend tíz év után sem  sokszorosan letelt a két hét , és váre még szebb jövő ezekre a menthetetlenül süllyedő vidékekre. A bajok gyökerei igen mélyre nyúlnak, és a legfrissebb eset talán arra sarkallja önöket a kormányoldalon, hogy úgy érezzék, hogy most látványos intézkedésekre van szükség, és talán ennek egyik eleméül szánják az iskolaőrség felállítását is. Én magam soha nem tartoztam és nem is fogok tartozni azok közé, akik minden devianciának okát az államban és a társadalomban látják csak és kizárólag. Igenis hiszek az egyén és a család felelősségében is. És mivel nem egy mélytengeri burokban vagy egy fallal kerített luxuslakóparkban élek, ezért tudom, hogy vannak olyan, egész közösségek életét megkeserítő, generációk óta masszívan a bűnözésre szocializálódott famíliák, amelyeknek tagjai csakis az agressziót istenítik; akik semmi másból nem értenek, csak a nyers erőből; akikben ott él az átkozott börtönromantika; akiknek a tanár és az iskola jobb esetben csak valami fölösleges, haszontalan dolog, rosszabb esetben pedig maga az ellenség, de semmiképpen nem az egyetlen esélyként tételeződő kitörési lehetőség, a gyengébbekre pedig csak prédaként tekintenek.

De ha azt gondolják, hogy ezzel a tüneti kezeléssel, ezzel a kényszermegoldással megoldották a problémát, akkor nagyon tévednek. Ugyanis nagyon sokan vannak olyanok is, akik minden elborzasztó körülményük ellenére várják a segítő kezet; akik csak egy jó szóra vágynak; akik pozitív, követendő példára várnak. Menjen az iskolaőr, ha az iskola igényli és a helyzet valóban megköveteli a jelenlétüket. De nagyon örülnénk annak is, ha százával állítanák hadrendbe az erkölcsileg és anyagilag megbecsült, teljes állásban foglalkoztatott iskolai szociális munkásokat, szociálpedagógusokat és iskolapszichológusokat, az erkölcsileg és anyagilag megbecsült tanárok megsegítésének céljából, akikre a családok felbomlásának idején, a meggyengülő társadalmi eresztékek korában egyre nagyobb szükség lenne ahhoz, hogy normakövető polgárokat nevelhessenek az iskolák. Évről évre kértük, hogy a költségvetésben nagyobb gondot fordítsanak erre; évről évre kértük azt is, hogy a Biztos Kezdet Gyerekházakra vagy a tanodákra jobban figyeljenek oda, önök pedig évről évre lesöpörték ezeket a javaslatokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nemsokára bebizonyíthatják, hogy mennyire gondolják komolyan, hogy probléma van. Várom a válaszát. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! 26-17: ez az arány egyelőre a Jobbikon belül, ennyien indultak, és ennyien vannak. Nem tudom pontosan, hogy a mostani felszólalása minek szól, egyfajta casus belli, amivel önmagát majd előbb-utóbb szintén a Jobbikon kívüli padsorokban tudja, tisztelt képviselő úr, vagy pedig valamilyen más felszólalás, de mindenesetre sokak számára a Jobbik jelen pillanatban leginkább a széthullásnak a szinonimája.

(9.50)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön annyiban becsatlakozott az ön mellett ülő baloldali kórusba, hogy a migrációval kapcsolatos veszélyt álrettegésnek hívta. (Dr. Gyüre Csaba: Tévedés! Soha nem mondott ilyet!) Ön szerint Bécsben sincs olyan ember, aki a migráció kapcsán aggodalmakat fogalmaz meg, és szintén nem riasztó ön szerint, legalábbis nem elgondolkodtató ön szerint az, hogy Bécsben a beiskolázott diákok közel fele már migrációs hátterű. Ezeket a problémákat ön tagadja. (Ander Balázs: Dehogy tagadom!) Ebben önök konzekvensek, tisztelt képviselő úr, hiszen amikor alaptörvény-módosításról vagy a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultációról volt szó, akkor hallgattak, akkor még passzív módon igyekeztek beleilleszkedni a baloldali kórusba, most már kicsit aktívabbak. Ebből is látszik, hogy akár a parlamenti szavazást, akár a nemzeti konzultáció időszakát nézzük meg, csak a Fidesz-KDNP volt az valóban, amely megvédte az embereket a migrációtól. (Dr. Gyüre Csaba: Nem igaz!) Az önök éppen akkori pártelnöke lement a déli magyar határra, és rámutatott a kerítésre, hogy ez semmire nem jó, ez felesleges. Majd Gyurcsány Ferenc is pár nap differenciával ott volt, ő azt mondta, hogy le is kell bontani, tehát ő merészebb volt. Önök csak azt mondták, hogy ez semmire nem jó.

Ami a bűncselekmények számát jelenti, tisztelt képviselő úr: hála istennek, hogy az elmúlt tíz évben 63 százalékkal csökkent Magyarországon a bűncselekmények száma. Ez nemcsak a rendőrség eredményességét mutatja, hanem azt is, hogy az emberek számára az anyagi biztonság is nagyobb, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Utána pedig, kimondva-kimondatlanul, egy régi jobbikos kártyát, a cigánykérdést vette elő, tisztelt képviselő úr. Szerintünk azért hibás az önök és a liberálisok hozzáállása is, mert ehhez a kérdéshez önök etnikai kérdésként közelítenek. Úgy akarják ezt a kérdést megoldani, hogy a liberálisok jogvédő alapon, önök pedig korábban, amikor a párttársai még nem simultak be ebbe a liberális körbe, akkor cigánybűnözésre hivatkozva, etnikai alapon álltak hozzá ehhez a kérdéshez. Mi azt gondoljuk, az a kérdés, hogy nagyon sokan élnek Magyarországon nehéz körülmények között, etnikai alapon nem oldható meg, tisztelt képviselő úr, mert a nehéz körülmények között élők között vannak cigány emberek és nem cigány emberek is. Mi azt valljuk, hogy ehhez szociális szempontból kell közelíteni, magyarul, minél több embernek munkát kell adni, a munkát nem kell agyonadóztatni, hanem minél több jövedelmet a családoknál kell hagyni. Erről szól az a programunk, hogy 800 ezer új munkahelyet teremtettünk, erről szól a családi típusú adózás, hogy a gyermeknevelés költségeit otthagyjuk a családoknál, és erről szól a CSOK, a babaváró-támogatás, s még sok minden más is, amivel az embereknek segíteni kívánunk, vagy a radikális minimálbér-emelés, amely leginkább a nehéz helyzetben lévő embereket segítette. Ennek meg is vannak az eredményei, hiszen a nélkülözésben élők aránya az Eurostat kimutatása szerint 23,4 százalékról 8,7 százalékra csökkent. A relatív jövedelmi szegénységben élők száma 14 százalékról 12 százalék környékére csökkent. Azok száma, akik alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, magyarul a hétnek legalább egy napját nem töltik munkával, 9,8 százalékról 3,7 százalékra csökkent. Na, így lehet a szegénység ellen küzdeni  úgy, ahogy önök tették, úgy nem lehet.

Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a kormány eltökélt szándéka, hogy az iskolákban biztonság és rend legyen, és a pedagógusok is biztonságban érezzék magukat. Azért vezetjük be az iskolaőrséget, hogy ahol erre szükség van, ott a pedagógusoknak nagyobb legyen a biztonságuk, és a többi diáknak is nagyobb legyen a biztonsága, és az iskola a tanulásról szóljon, ne pedig esetlegesen a félelemkeltésről. Azért szigorítjuk a büntető törvénykönyvet, hogy érezzék a pedagógusok, hogy a Btk. is sokkal inkább védi őket, mint korábban. S azért emeljük idén 10 százalékkal a pedagógusok bérét, hogy érezzék, a fizikai biztonságuk mellett az anyagi biztonságuk is fontos számunkra az iskolában. Mi ezt kínáljuk. Önök ezzel szemben csak az elvtelenséget és a gyűlöletkeltést kínálják; nem megvédik az országot, hanem úgy, mint ahogy a baloldal általában szokta, rátámadnak a saját országukra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai