Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaindító, a kormány által elmondott felvezetőben is és több kormánypárti felszólalótól is nagyon szépen csengő számokat hallottunk, csak néha érdemes a számok közé nézni. Kiemelt területként említették a bérfelzárkóztatásban többek között a szociális ágazat dolgozóit is. Én belátok ezek közé a számok közé, napi szinten tartom a kapcsolatot mint volt szociális szakember és mint jelenleg szociális szakpolitikus is az ágazat dolgozóival, és ők sajnos a végeken azt tapasztalják, hogy a kimondva nagyon soknak tűnő számok, amiket hallunk bérfelzárkóztatás címén akár itt is, akár egy kérdésre adott válaszban, azok a végeken nagyon sok embernél csak egy-kétezer forintos béremelésként jelennek meg, ami sajnos az ő helyzetükön nem sokat javít.

Bár azt mondja a kormány, hogy jó ez a pót­lé­kolási rendszer, de ha figyelembe vesszük azt, hogy amennyit a pótlékolásra elköltöttek, ha azt ténylegesen a szociális életpályamodell kialakítására költötték volna, akkor már a kezdeteken túl lehetnénk, és már igenis bevezetésre kerülhetett volna ez a perspektíva a szféra dolgozói számára. Ma ők mivel találkozhatnak? Ma ők azzal találkozhatnak, hogy életük végéig szinte át sem lépik a minimálbér összegét, ha középfokú végzettséggel szakdolgozóként dolgoznak.

Mit tapasztalunk? Kiüresedik a szakma, nagyon sok intézményben, illetve a szociális ellátórendszer különböző területein munkaerőhiányt tapasztalunk, és ez nem a gazdaság dübörgése miatt létrejövő munkaerőhiány, hanem azért létrejövő munkaerőhiány, mert elvándorolnak a szakmából az ott dolgozó emberek. Jó esetben az ország határain belül maradnak, és bár Lukács László képviselőtársam már beszélt arról, hogy mennyire alulfizetettek az egészségügyi ágazat dolgozói, még mindig jobban keresnek, mint a szociális szféra dolgozói, és egy szak­dolgozónak érdemesebb a rosszul fizetett egészségügyi ágazatba elmennie dolgozni a szociális ellátórendszerből. Ez a jobb eset, de azt tapasztaljuk, ami már nemcsak a nyugat-magyarországi intézményekben, hanem szerte az országban az ellátórendszer minden területén tapasztalható, az pedig a Nyugatra vándorlás.

Ebből az ágazatból, ebből a szférából rengetegen vándorolnak Nyugatra, de gondoljunk bele, az ő szem­pontjukból miért is ne tennék. Egyrészről olyan bért kapnak, amiből megélni nem lehet, az éhenhaláshoz túl sok, az életben maradáshoz pedig kevés, akár azt is mondhatnám. Nagyon sok emberrel kell dol­gozniuk, akárha egy intézményben dolgoznak, akár területen dolgoznak, ugyanis nekik kell pótolniuk a munkaerőhiányból fakadó pluszterheket és plusz­munkákat is. Dolgoznak rengeteg emberrel ezért az éhbérért, és ha akár diplomásként, akár szakdolgozóként, akár végzettség nélkül átlépik a nyu­gati határt, akkor ahelyett, hogy rengeteg emberrel dolgoznának, akár egy idős ember, akár egy fogyatékossággal élő ember ápolásával, egyetlenegy ember ápolásával a családban élve, az ötszörösét, hatszorosát, és lehet, hogy kis számot mondtam, megkeresi annak, amit itt Magyarországon megkeres.

Változtatni kell ezen, és a bérunióra a szociális ellátórendszerben is szükség van, mert össze fog omlani a rendszer. Ha ez így folytatódik, senki nem marad a szakmában, fenntarthatatlanná válik a rendszer. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)