Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Azt gondolom, hogy nincs köztünk vita abban, hogy az EU tagállamai közötti munkabérkülönbség csökkentése kívánatos dolog, és mindent meg kell azért tenni, hogy ebben eredményt tudjunk elérni.

A gondolataink közötti különbség abban áll, hogy ezt milyen eszközökkel, hogyan tudjuk elérni, milyen eszközöket használjunk, és fizessünk-e, illetve milyen és mekkora árat fizessünk ezekért. Az eszközöket és a megfizetett árat tekintve azt is eldöntjük ilyenkor, hogy milyen világban akarunk élni, milyen világot akarunk építeni, milyen eszközökkel építjük ezt, és milyen alapokra helyezzük.

Többször elhangzott, többek között Vona elnök úr is említette, hogy az eltérő bérszinteknek történelmi okai vannak, gyakran évszázadokra vissza­nyúló gazdasági-politikai fejlődés következményei. Ez igaz tény, és nem is érdemes ezen vitatkozni, azonban ebbe nem kell beletörődni, és azt hiszem, hogy az elhangzott eredmények azt mutatják, hogy a kormánypárti oldal ebbe nem is törődött bele. De úgy gondolom, hogy ahogy az eddigi elért bérszint gazdasági-politikai fejlődés útján jött létre, úgy az ezt követőnek is annak kell lennie, egy szerves fejlődés részének kell hogy eredménye legyen. Teljesítményen, felelős kormányzáson, nemzeti összefogáson kell alapulnia. Másként csak homokra épített várat fogunk építeni, buborék lesz, kipukkad, összeomlik, és mi, kormánypárti képviselők nem szeretnénk a gyermekeink jövőjét homokra építeni.

Azoknak, akik kételkednek abban, hogy a teljesítmény meghozza a gyümölcsét, a tények mondanak ellent. Államtitkár úr és képviselőtársaim is említették már, hogy 2010 óta kimagasló eredményeket értünk el a V4-országokban és az EU-országok viszonylatában is a minimálbér-emelést és annak vásárlói paritáson mért eredményét illetően. Azt, hogy a teljesítménynek és a felelős kormányzásnak hatása van a bérszint emelésére, jól mutatja, hogy amíg 2002-2010 között a többiek után kullogtunk, addig a mostani kormány regnálása óta az élmezőnybe ugrottunk, a V4-ek és az EU tagállamai körében is.

A bruttó és nettó átlagkeresetek is lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek nemzeti valutában és vásárlóerő-paritáson is, mint például Németországban, Ausztriában vagy az Egyesült Királyságban.

(19.30)

Az ottani bérekhez számottevően sikerült közelíteni, és a V4-ek átlagában is jelentősen javítottunk a pozíciónkon. Ha a bruttó béreket tekintjük, a magyar bérek 90-112 százalékát érték el a visegrádi országokénak, ez nettóban kifejezte 77-83 százalékot jelent.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az erőteljes 2016. évi bérdinamika meghaladta a többi visegrádi országban tapasztalható bérnövekedési ütemet és a nyugat-európai országokban megvalósult emeléseket is.

A 2016. év végén megkötött bérmegállapodás további ösztönzést jelent, és a következő hat évben megvalósuló 40 százalékos reálbér-növekedés további határozott lépés a fejlett országokhoz történő felzárkózás terén. Vitathatatlan, hogy jelentős eredményeket értünk el, és az is vitathatatlan, hogy ezt munkával, teljesítménnyel, nemzeti összefogással értük el. Aki ezt megkérdőjelezi, az szerintem a magyar emberek eredményét, munkáját kérdőjelezi meg, amit én nagyon sajnálok.

Az is igaz, hogy ha gazdasági teljesítmény nélkül akarjuk a juttatások szintjét mesterségesen emelni, az veszélyezteti az országunk stabilitását. Elhangzott többek részéről, hogy alap nélküli, homokra történő építkezést jelentene, erre láthatunk példát egyes or­szá­gokban, aminek sajnos meg is van az eredménye.

Az egyenlő munkáért egyenlő bért azonnali követelése nem vezet egyenlő bérekhez, sőt számos kedvezőtlen hatással kellene szembenéznünk. Az új tagállamok vállalkozásai, így a magyar vállalkozások is kiszorulnának a belső piacról, mert nem tudnák az előírt béreket kigazdálkodni. Magyar munkavállalók munkahelyei szűnnének meg. Természetesen a régi tagállamok tőkeerős vállalkozásainak a bérek kigazdálkodása nem jelentene gondot, így az előzőeket súlyosbítva, kiszorítanák közép-kelet-európai versenytársaikat a piacról, ily módon könnyen meg tudnának tőlük szabadulni. Sőt, a közszolgáltatások fenntartása érdekében az adókat is emelni kellene.

Látható, hogy értünk el eredményeket, ami a minimálbér és a bruttó és nettó átlagkereset emelését és vásárlóerő-paritáson mért értékét illeti. A bérek nemzeti hatáskörben tartása, a legutóbbi évek jelentős béremelései és a több évre megkötött bérmegállapodás jelentheti a bérek felzárkóztatásában az eddigieknél erőteljesebb előrehaladás zálogát.

A hazai bérek az elmúlt években a termelékenységet lényegesen meghaladó mértékben növekedtek, még nemzetközi viszonylatban is. A következő években is folytatódik a bérek növelése, de ennek záloga a teljesítmény növekedése. Ebben nagy szerep hárul a hazai kkv-kra, ezért nagyon fontos, hogy az erre fordítható uniós forrásokat hatékonyan tudjuk felhasználni.

Többen említették, hogy fontos a gazdasági szerkezet változtatása. Ez valóban így van, és van még feladatunk ezen a téren. Ezt katalizálhatja a minimálbér és a szakmunkás-bérminimum növelése, így a munkaerőnek a kevésbé hatékony munkahelyekről a nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatokba történő áramlását. Mindezek azt helyezik fókuszba, hogy alapvető érdekünk, hogy a bérek meghatározása minden tekintetben nemzeti hatáskörben maradjon. Így tudjuk elérni, hogy a növekedés stabil és tartós legyen, és hogy a jövőnket ne homokra, hanem szilárd alapra építsük. Szerintem ez a felelős magatartás és a felelős út.

És hogyha elnök úr megengedi, nem nyomtam kétpercest, de szeretnék egy dologra reagálni, amit Dúró Dóra képviselőtársam vetett fel, és többektől elhangzott. Ő azt mondta, hogy azért van egyes szakmákban munkaerőhiány, mert az emberek külföldre mennek dolgozni. De ennek a munkaerőhiánynak van egy ennél súlyosabb, sőt súlyos háttere, ez pedig a demográfiai helyzet. Sajnos Magyarország azon országok egyike, ahol több évtizede, 40 éve csökken a népesség létszáma, és ezt a trendet igyekszik megállítani a kormány, sikerrel, azzal a családpolitikával, amit folytat.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)