Készült: 2024.03.29.09:32:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

212. ülésnap (2017.04.10.), 241. felszólalás
Felszólaló Dúró Dóra (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:09


Felszólalások:  Előző  241  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom elején megpróbálok válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket Hollik István képviselő úr feltett, miszerint miért mi vagyunk azok, akik Brüsszeltől várjuk a megoldást, és Brüsszelhez fordulunk a magyar emberek problémájának megoldásával. Nos, képviselő úr, mi az európai uniós csatlakozás óta várjuk azt, hogy legyen Magyarországnak egy olyan miniszterelnöke, aki az Európai Unió bármely fórumán felhozza ezt a kérdést. De mivel nincsen, ezért ellenzéki pártként az adott jogi keretek között azt a lehetőséget igyekszünk megragadni, ami nekünk rendelkezésünkre áll.

Ha Orbán Viktor vagy a korábbi kormányfők verték volna az asztalt az Európai Unióban folyamatosan a csatlakozásunk óta, hogy oldjuk meg ezt a problémát, akkor a Jobbiknak nem kellett volna ehhez az eszközhöz nyúlnia, és nem kellene ilyen módon is megpróbálni rákényszeríteni saját akaratunkat, saját érdekünket az Európai Unióra. Másrészről elmondtuk azt is, hogy ez csak látszólag a kelet-közép-európai régió érdeke, valójában az egész Európai Unió kérdéséről, jövőjéről szól ez a kezdeményezés.

És ha már több ágazat dolgozói szóba kerültek, akkor, nem meghazudtolva saját magamat, az oktatás és a kultúra képviselőiről, munkavállalóiról szeretnék beszélni. Nemcsak azért, mert itt a munkavállalók döntő többsége nő, amely kérdés szintén egy fontos része a béregyenlőségnek és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint hosszú távon egy erős oktatás az, ami egyébként a gazdasági sikerességünket is meg tudja alapozni.

Önök azt mondták, hogy a gazdaság sikeres, és jól működik a bérfelzárkóztatás, csak közben az a helyzet, hogy a kulturális ágazatban vannak olyan emberek, akik doktori fokozattal nagyságrendileg 100 ezer forint nettó fizetést visznek haza havonta. Persze, nem Andy Vajnáról van szó filmügyi kormánybiztosként, nem neki kell kuporgatnia 100 ezerből, hogy még jusson egy kis fánkra, hanem azokról az emberekről, akik éjt nappallá téve dolgoznak kulturális intézményekben, hogy valamifajta értéket tudjanak teremteni, és ezt közvetítsék a következő generáció és a már felnőtt generáció felé is.

Az oktatásban hiába vezették be az életpályamodellt, még nem jártam olyan iskolában ‑ pedig minden ülésszak során, párhuzamosan intézménylátogatás-sorozatot is végzek bizottsági elnökként ‑, ahol maradéktalanul elégedettek lettek volna ezzel az életpályamodellel. Olyanban viszont jártam, ahol a tantestület 40 százaléka kevesebbet keres, mint az életpályamodell bevezetését megelőzően keresett. És rendszerint a jól dolgozó, sokat dolgozó, a lelkét is az oktatásba és a nevelésbe bele tévő pedagógusokról van szó. Ők azok, akik rosszabbul jártak ennek bevezetésével.

És a nevelés-oktatást segítő dolgozókról is ejtsünk néhány szót. Nekik közel 10 éve nem emelkedett a bérük, és van olyan óvodai dajka, aki 15 év munkaviszony után 77 ezer forintot keres. Persze, önök szerint 47 ezer forintból is meg lehet élni, akkor még örüljön is az a dajka, mert havonta 30 ezret félre is tud tenni, és ha 30 évet dolgozik, akkor egy tízmilliós lakásra valót is össze tud így kuporgatni. Persze, semmiképpen nem szeretnék cinikus lenni ebben az ügyben, úgy gondolom, ez Magyarország számára szégyen.

A felsőoktatásban sem túl lelkesek egyébként a fiatal kutatók, ha ránéznek a bértáblára, nem törnek ki ujjongó nevetésben, hogy adjunktusként akár 260 ezer forintot is hazavihetnek, persze ezt is bruttóban. Tehát úgy látom, hogy mind az oktatás, mind a kultúra ágazatában azért van munkaerőhiány, mert elvándorolnak innen ezek a dolgozók. Nemcsak külföldre vándorolnak, hanem Magyarországon belül is más szektorokba vándorolnak. Például a Lego-gyárba mennek el történelemtanári diplomával dolgozni, mert igen, többet keresnek ilyen munkásként.

(17.40)

És nyomhatják önök a sikerpropagandát, elmondhatják azt, hogy minden rendben van, hogy nő a foglalkoztatás, meg növekednek a bérek, csak miközben önök kormányoznak, az elmúlt hét évben annyi gyermek született meg külföldön magyarként, amennyi egy év alatt itthon születik meg. Olyan, minthogyha az általános iskolában nyáron elballagtatnánk a nyolcadikosokat, és szeptemberben senki nem iratkozna be, mert ezek a gyerekek már külföldön születtek meg.

Ez az, ami igazán húsbavágó Magyarország számára, és ez az a helyzet, amire egyik válaszként kezdeményezte a Jobbik azt, hogy a bérszakadékot csökkentsük és a béruniót teremtsük meg, hogy továbbra is legyenek első osztályosok a magyar iskolákban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  241  Következő    Ülésnap adatai