Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az I. nemzeti fejlesztési terv tartalmát és a források felosztásának módját is nagyon sok kritika érte e Ház falai között, de talán még több kritika érte odakint a való magyarországi életben azok részéről, akik megpróbáltak hatékonyan és jól sáfárkodni ezekkel a lehetőségekkel. Ismételjük át ezeket a kritikákat tanulságképpen, hiszen mindenféleképpen fontos ezeket elemeznünk, mielőtt a II. nemzeti fejlesztési terv végrehajtásához hozzáfogunk.

Az I. nemzeti fejlesztési tervnek nem volt kiegyensúlyozott célrendszere, prioritásrendszere, nem volt éle, hegye, iránya, a maga hatvannégy intézkedésével szétaprózta a forrásokat. Olyan bürokratizmust vezetett be Magyarországon, ami soha eddig nem volt jellemző, olyan bonyolult, összefésületlen eljárásrendeket, amelyek sok pályázó életét keserítették meg. A kifizetések időbeli elmaradása és csúszása az önkormányzatok százait és vállalkozások ezreit hozta csődhelyzetbe, és létrehozta Magyarországon az intézményesített körbetartozást.

Ezután következik még az a monitorozási rendszer, amelyben a projektek végrehajtásának ellenőrzése következik, és csak a Jóisten tudja megmondani, hogy mennyi pénzt kell majd a felhasznált forrásokból visszafizetnünk. Itt tartom, Baráth Etele képviselő úr, azt a vitát, hogy majd miután a monitorozások megtörténtek, és kiderül, hogy mennyi pénzt kell szabálytalan felhasználás vagy el nem ért pályázati célrendszer miatt visszafizetni, nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire volt sikeres az ország a 2004-2006-os időszakban. Sokan katasztrofálisan élték meg a pályázók közül is ezt az időszakot, de egyetértve Herényi Károly képviselő úr értékelésével, elköltöttünk sok száz milliárd forintot úgy, hogy közben a gazdaság tönkrement, a munkanélküliség soha nem látott mértéket öltött, az életminőség pedig romlott. Magyar Bálint képviselőtársam véleményével és szimbólumával élve, egy szál kolbásszal mérhetjük az elmúlt időszak európai uniós forrásfelhasználását.

Azonban ami miatt ezt fontosnak tartottam elmondani, az az, hogy álmomban nem gondoltam, hogy lehetséges, hogy valamikor még ezt a rendszert fogjuk visszasírni, ennek a rendszernek a működési mechanizmusait fogjuk visszaemlegetni, mert ennek legalább volt még némi minimális demokratizmusa, olyan forrásfelhasználási alapelvrendszere, amely az európai uniós követelményeknek is megfelelt. Mert ami most készülődik forrásfelhasználásban és forráselosztásban, az egyszerűen rémisztő. A központosított Magyarország programját tartjuk a kezünkben, amelyre nincs magyarázat, nincs racionális magyarázat, hogy a felhasználás szintjén hogyan lehet ilyen mértékű hatalmi koncentrációt végrehajtani. Nincs rá racionális magyarázat, ezért marad az irracionális magyarázat: hatalmi és pártszempontok érvényesítése, és csak remélni lehet, hogy a központosított Magyarország programja irracionális központosítás mellett nem lesz majd valamikor a kifosztott, a lehetőségektől megfosztott Magyarország programja is.

Nézzük a tényeket, amelyek alátámasztják mindezt! Soha a rendszerváltozás óta ilyen központosított intézményrendszer még nem jött létre, mint amit most a II. nemzeti fejlesztési terv kapcsán tervezünk. Nem alakult ki Európában sem gyakorlat ilyen központosított intézményrendszerre. Soha még ekkora lehetőség, ekkora forrás felhasználásának és felosztásának lehetősége ilyen kevés ember kezében nem összpontosult, mint amit most az elkövetkezendő időszakban tervezni látunk.

(12.20)

A Fejlesztéspolitikai Irányító Testület 5-6 tagja tulajdonképpen teljes hatáskörrel, parlamenti kontroll nélkül osztja az ezermilliárdokat. Ráadásul a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tagjai megtestesítik a regionális kormányzó szerepét is. Úgy tudom, hogy a Dél-Alföld esetében Magyar Bálint úr a kormányzónk, aki minden ügy fölött gazdálkodik, minden pályázat ura és eldöntője, élet és halál ura. Sok sikert kívánok ahhoz Magyar Bálint képviselő úrnak, hogy ezt a felelősséget a Dél-Alföldön be tudja élni, be tudja lakni. De biztosan érteni fogja Magyar Bálint képviselő úr a következő mondatom élét is. Még a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságában is több ember döntött el fontos kérdéseket, mint jelen helyzetben a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületben döntenek emberek, döntenek parlamenti kontroll nélkül sok ezer milliárd forint sorsáról. (Kiss Péter: Ezt honnan tetszik tudni?)

Azt is elmondhatjuk, hogy nem a kormány központosít, hiszen a kormány tagjait, a szakminisztereket ezekből a forrásfelosztásokból kizárták. A kormány és a miniszterelnök létrehozta a maga árnyékkormányát, amelyben a fontos döntések megszülettek. A szaktárcák kimaradnak a felelős döntéshozatalból, és a szakpolitikák irányító lehetőségét nem kapják meg. Központi programokról, nagyprojektekről, kiemelt beruházási programokról beszél a fejlesztéspolitikai kormánybiztos. Idézem a Világgazdaság szeptember 25-ei cikkét, amelyben az van: "A harmadik lehetőség lesz a normál pályáztatás. Ennek kedvezményezetti körére egyes becslések szerint mintegy 800 milliárd forint szabad forrás marad hét évre." Tíz százalék a normál pályáztatási rendszerben. A többi központi programokban, nagyprojektekben, előre eldöntött beruházásokban testesül meg, és kétfordulós pályázati rendszerben, amely visszaemlíti a rossz ízű pályázati előkészítő alap programját, amelyben kormánytagok kerülnek családtagjaik révén kellemetlen helyzetbe, és még annak idején a Kulcsár-féle K&H-botrányban is érintetté válik.

A regionális fejlesztési tanácsok ügyét nem kívánom itt külön ecsetelni, a tegnapi interpelláció keretében megbeszéltük. A parlamenti ellenőrzés lehetőségének folyamatos kormánypárti elutasítottsága, az eseti bizottság felállításától való merev elrugaszkodás rossz üzenet az ország számára. És az, hogy a Magyar Szocialista Párt alelnöke azt találja mondani, hogy ebben az egész helyzetben a pénzosztás a legkellemesebb, és az a legjobb dolog benne, hogy más pénzét osztogathatjuk, egyszerűen a terv komolyságát teszi kétségessé.

Rossz üzenet mindez a tényrendszer a II. nemzeti fejlesztési terv forrásainak felhasználása kapcsán, és aggodalommal tölti el az ország lakosságát. Aggodalommal tölti el, hiszen könnyen előfordulhat, hogy kevesek kiváltságává, döntési, hatalmi és forrásfelhasználási kiváltsággá válik ez a 8000 milliárd forint. Hiába a kormány üzenete az együttműködésről, a párbeszédről, a vitáról, az egyeztetésről, ez a kettős beszéd ma már nem hiteles az ország közvéleménye számára.

Remélem, hogy a II. nemzeti fejlesztési terv nem lesz a lehetőségektől megfosztott Magyarország fejlesztési terve. Sokan reménykednek ugyanis ezekben a forrásokban. A Gyurcsány-csomagok sorozata meggyötörte a magyar vállalkozói szektort, a magyar vidéket, a magyar gazdaságot, meggyötörte a magyar társadalom szinte minden szegletét, de van még olyan része a magyar társadalomnak, amely úgy gondolja, hogy szeretne kitörni ezen források segítségével, szeretne felemelkedni, amely még bízik abban, hogy ha ezekhez a lehetőségekhez hozzájut, a maga erejével és ezen kiegészítő támogatásokkal, segítségnyújtással megvalósíthatja a maga álmait, elképzeléseit, gazdasági lehetőségeit.

Egyetértek azzal, hogy nagyon sok ezer embernek kellene ebből a lehetőségből részesülnie, és nem az a fajta megoldás és az a fajta retorika és az a fajta politikai álláspont kell hogy érvényesüljön, amit nemrég hallottam egy kormányhoz közel álló képviselőtársam szájából, aki úgy reagálta le az önkormányzati választások ellenzék által megnyert voltát és a Kossuth téri eseményeket, hogy ha harc, hát legyen harc, majd meglátjuk, hogy mit kezdenek az ellenzéki vezetésű önkormányzatok az európai uniós források nélkül.

Kérem, ne tegyük! Ne üzenjük ezt! Sokak lehetősége kell hogy legyen a következő hét évben az eurómilliárdok sorsa, és ahogyan azt egyik kormánypárti képviselőtársam mondta, az embereket kell hogy szolgálja, falvak százait, kis- és középvállalkozások ezreit, a versenyképességet és családok tízezreit. A központosított Magyarország programja nem az emberek programja. A központosított Magyarország programja a hatalom, az erő, a politika és a kormányzat programja. Ezt kell az emberek programjává tenni ismét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)