Készült: 2024.03.29.06:22:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2020.11.17.),  275-276. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 5:53


Felszólalások:   259-274   275-276   277      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának máris a végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Magyar Zoltán képviselő úr, a Jobbik képviselője: „Összeomlás szélén a betegellátás Győr-Moson-Sopron megyében?” címmel. Parancsoljon!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hát, abszolút nem a szakterületem az egészségügy, ezt nyilván tudják rólam. Azért érdekel a terület, hiszen például önkénteskedtem, és több időszakon keresztül igyekeztem megismerni az ágazatot, és főleg az abban dolgozók áldozatos munkáját. De most nem ezért kértem szót, hanem azért, mert a megyémből rendkívül aggasztó jelek mutatkoztak, rendkívül aggasztó hírek jelentek meg a különböző sajtóorgánumokban, és ezekkel kapcsolatban szeretnék megnyugtató válaszokat kapni.

Az egyértelmű, hogy magát a világjárványt nem lehet és nem is kell a kormány nyakába varrni, és nyilvánvaló az is, hogy senkinek nem lehet érdeke pánikot kelteni. De azt már igenis el kell mondani, és rá kell mutatni arra a felelősségre, hogy az egészségügy vajon miként birkózott volna meg nagyobb hatékonysággal ezzel a helyzettel, ha az elmúlt tíz évben bármiféle érdeklődést mutatott volna a kormányzat a magyar egészségügy irányában, a magyar egészségügy fejlesztésével kapcsolatban, az ott dolgozók megbecsülésével kapcsolatban.

Abban hiszünk, hogy nagyságrendekkel hatékonyabb lett volna, lenne a védekezés, és bizonyára sokkal több emberéletet is lenne képes megmenteni a magyar egészségügy.

Október végén érkezett a hír, hogy a győri kórház gyakorlatilag megtelt Covid-pozitív betegekkel, és az újakat már a környék megyéinek kórházaiban próbálják meg elhelyezni, azt is különböző orvosi ismeretségek és magántelefonálgatások közepette próbálják meg leszervezni. Tehát egy ilyen teljes kaotikus helyzet alakult ki sajnos Győrben, ahogy említettem, már október végére.

Lassan gyakorlatilag minden korábbi osztályt covidos osztállyá minősítettek át és akként használtak, és sajnos már azt is lehetett tudni október végére, hogy egyre több a fiatalabban bekerülő beteg. Egy dolgozó mondta el a sajtó kérdésére, hogy sajnos a lélegeztetőgépre kerülőket már elég rossz arányban tudják csak megmenteni a korábbiakhoz képest is.

Egy idézettel zárnám ezt a győri történetet: „Aki intenzíven dolgozó, hozzá van szokva a napi küzdelemhez, halálhoz, de nem ehhez, ami most zajlik”  mondta el egy ott dolgozó, és amennyire személyesen is rálátásom volt a történtekre, az valóban elkeserítő, és csak remélni tudom, hogy minél előbb túl leszünk ezen a helyzeten.

Aztán november elején érkezett a hír a csornai alapellátásról, ahol szintén egy ott dolgozó úgy fogalmazott, hogy gyakorlatilag térdre rogyott az alapellátás. Itt a négy felnőtt- és két gyermekkörzetből összesen kettőben volt orvos. Az alapellátásban sem most kezdődtek a gondok.

Folyamatosan láthatjuk azokat az országos térképeket, amelyek jól mutatják azt, hogy hány háziorvos hiányzik a rendszerből, és logikus, értelemszerű, hogy ha ezek a hiányok, ezek a praxisok nem lennének, és fel lenne töltve mindegyikük, akkor értelemszerűen ez a térdre rogyás, ami most jelen esetben Csorna példáján mutatkozik, nem következett volna be vagy sokkal később vagy egy sokkal súlyosabb helyzetben csak. Tehát itt sem kerülhető meg a kormányzati felelősség.

Aztán legutóbb november közepén jött az újabb szomorú hír a megyémből, amikor a mosonmagyaróvári kórházból jelentették be, hogy nem tudnak gyermekeket felvenni, a sürgősségi gyermekellátás gyakorlatilag megszűnt. Mindez egy papíron harmincpárezres, de a gyakorlatban mindannyian tudjuk, hogy már ötvenezres lélekszámú város kapcsán elég aggasztó, és akkor még nem beszéltünk a térségről, hiszen azt is ennek a kórháznak kell ellátnia.

Sőt, olyan tanácsok hangoztak el, hogy ha valakinek a gyermekkel kapcsolatban komoly sürgősségi problémája van, akkor próbálja meg a háziorvosát telefonon elérni, vagy videócseten, és akkor majd ott fognak tudni valami tanácsot adni neki. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor nemcsak én, szerintem sokunk megtapasztalta, hogy elég nehéz, mondjuk, a háziorvost elérni telefonon, és ez nem az ő hibája, hiszen olyan leterheltség van, ami példátlan.

Úgy gondolom, ha itt is nagyobb figyelem lett volna akár a mosonmagyaróvári kórházra és az egészségügyre, ha jobban megbecsültük volna a kormányzat részéről az elmúlt évtizedben az ott dolgozókat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor ez a helyzet biztosan nem állt volna elő. Itt csak arra szeretném kérni önöket, hogy ha már fel nem készültek erre a helyzetre megfelelően, akkor legalább a jövőre való tekintettel vegyék ezeket komolyan. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:   259-274   275-276   277      Ülésnap adatai