Készült: 2024.03.29.07:52:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

162. ülésnap (2000.09.29.), 24. felszólalás
Felszólaló Dr. Lentner Csaba (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:56


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kétszintű bankrendszer létrejötte óta eltelt mintegy egy évtized alatt intézményi formáiban lényeges változásokon ment keresztül a bankrendszerünk. Az átalakulás állomásai jelentősek, ennek körében az 1987-es kétszintűvé válást követően az állami kereskedelmi bankok létrejöttét sajnos egy, a nemzetgazdasági hatásait tekintve káros és felelőtlen hitelezési politika követte, majd ezt követően állami bankkonszolidációkra került sor az adófizetők pénzéből. 1992-95 között 347 milliárd forint állami bankkonszolidációs kötvény kiadására került sor. 1995-öt követően a Budapest Bank privatizációja, majd az azt megelőző állami kényszertőke-juttatás egyenlegét megvonva 8 ezer forint haszonnal történt meg a bank értékesítése. Tehát összesen 8 ezer forintos haszonnal sikerült az államnak túladnia a veszteséges bankon.

1995-öt követően a bankkonszolidációk folytatódtak, a Postabank esetében 150 milliárd forint konszolidációra került sor, ezt követi rövidesen egy újabb 30 milliárd forintos konszolidáció.

 

(9.40)

 

Időközben nyilvánvalóvá vált a Magyar Nemzeti Bank bécsi székhelyű CW Bankjának a 150 milliárdos hiánya, illetve konszolidációs kötelezettsége. Ha egyenleget vonunk, tisztelt képviselőtársaim, akkor egy közel ezermilliárdos költségvetési teher nehezedik a bankok működéséből az adófizetőkre. Ebben az ezermilliárd forintban természetesen benne vannak a konszolidációs kötvényjuttatások utáni kamatfizetési kötelezettségek is, amelyeket szintén az adófizető állampolgárok térítenek a bankok irányába.

Itt alapvetően arról van szó a véleményünk szerint, hogy egy pénzügyileg instabil állapotban történik meg a magyarországi állami kereskedelmi bankok privatizációja, és ez a nyomottáras értékesítés a későbbiekben kiváltja a bankok irányába azt is, hogy egyfajta monopolpozícióba kerülnek az új tulajdonosok a pénzintézeten belül, és a pénzintézettel ügyfélkapcsolatban lévő hitelezett vállalkozókkal szemben is. Én úgy érzem, a törvényjavaslat általános indoklásából, felvezetéséből ezek a gondolatok kimaradtak, a törvényjavaslat általános indoklása mindössze a bankrendszer változásaira utal. Alapvetően, képviselőtársaim, ezek voltak a változások, a lényeges pontok, amelyek ezermilliárdos tételben mérhetők.

A törvényjavaslat általános indoklása szerint a hitelintézeti törvény soron következő módosításának alapvető célja, hogy Magyarország tervezett európai uniós csatlakozásával az európai egységes piac által támasztott magas követelményekhez a magyar hitelintézeti szektor minél hamarabb alkalmazkodni tudjon. Az egységes piacon ugyanis alapvetően más piaci környezetben kell helytállniuk a magyar piaci szereplőknek, véli a törvényjavaslatot előterjesztő Pénzügyminisztérium. Ugyanakkor én azon az állásponton vagyok, hogy már évekkel ezelőtt megtörtént a magyarországi bankrendszer integrációja az európai uniós jog- és gazdasági rendszerbe. 1997-ben a "Jövőképek Európáról" című könyvben írom is, hogy elmondható, hogy az egykori magyar bankok az új tulajdonosi kör privatizációs térnyerésével, továbbá a prudens bankműködést garantáló európai bankdirektívák megteremtésével gyakorlatilag az Európai Unió követelményrendszeréhez, működési rendjéhez csatlakoztak. Az egykori magyar állami kereskedelmi bankszektor azonban, mint ahogy utaltam rá, évekkel előtt szerves részévé vált az Unió pénzügyi rendszerének, hiszen ha a francia, németalföldi, német és olasz bankok lettek a tulajdonosai az egykori magyar állami bankoknak, ugyan mitől lenne más a Brüsszelből vagy Amszterdamból kézi vezérléssel irányított ABN-Amro Bank vagy a Budapest Bank hitelpolitikája és banki prudenciális viszonyrendszere.

Valójában a törvényjavaslat indoklásául azt tudom vélelmezni, hogy a fejlett világ is folyamatosan változik, és a nyugati viszonyok változásával a Nyugat-európai Unió joggyakorlatának és gazdasági gyakorlatának is változni kell, és ehhez a változó sztenderdhez kell igazítani valójában a magyarországi banki szabályokat. A szolgáltatások szabad áramlása megköveteli, hogy az EU-tagországban letelepedett, ott engedéllyel rendelkező szolgáltatók számára teljes mértékben liberalizáltak legyenek a határon átnyúló szolgáltatások, illetőleg a szabad fióknyitásnak a lehetősége. Mindezek valójában azt is megkövetelik, hogy a magyar bankszabályozás ne legyen szigorúbb, mint a bázeli direktívák szerinti közösségi bankszabályozás.

Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, itt némiképpen tartalmasabb elemzésekbe kell bocsátkozni, mint amit a törvényjavaslatot előterjesztő Pénzügyminisztérium tesz a szöveges indoklásában. Vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy hova fejlődik a világ pénzügyi rendszere, van-e nekünk, magyaroknak, erre rálátásunk, képesek vagyunk-e ránk nézve kedvezőtlen folyamatokat idejében elkerülni, illetve kivédeni. Még az 1970-es években tanúi lehettünk a mozgó árfolyamok bevezetésének, az OPEC által végrehajtott olajárrobbanásoknak, a könnyelmű hitelezések meghonosításának és a tőkemozgások liberalizálásának. Ezek a folyamatok összességében azt eredményezték, hogy a pénzügyek jelentős része kikerült a kormányok ellenőrzése alól, vagyis a kormányok elveszítették a pénzpiaci szabályozó eszközeik jelentős részét, és a nemzetközi pénzpiacok váltak az állami gazdaságpolitikák fő minősítőivé.

Csikós-Nagy Béla professzor számításai szerint 1992-ben a nemzetközi gazdasági reálfolyamatok volumene mindössze csak az 5 százalékát adta a nemzetközi devizakereskedelemnek, és ez a részesedés az ezredfordulóra egyes vélemények szerint már 2 százalékra csökkent. Miről van itt szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy az arany demonetizálódása elindított egy világméretű valutaválságot. Az utolsó két évtizedben végbemenő információs technológiai forradalom vívmányaira támaszkodva, a folyamatokat jellemezve, Helmut Schmidt egy globális őrületnek nevezi ezt a pénzügyi folyamatot. Tényállapot tehát, ha a befektetéseket számítógépen is lehet intézni, és ha a világ pénzpiaci központjai interneten keresztül permanensen szemmel kísérhetőek, akkor ez szinte felkínálja a legkülönbözőbb spekulatív befektetések lehetőségét. A felgyorsuló és már-már ellenőrizhetetlenné váló folyamatokat látva tartjuk szükségesnek a magyar és az európai uniós törvényhozásban a pénzügyi direktívaműveletek ellenőrzésének megteremtését, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Így üdvözöljük a törvényjavaslat azon kitételeit, amelyek a pénzintézetek belső ellenőrzési és könyvvizsgálati szabályainak szigorítására vonatkoznak.

A törvényjavaslat ismertetése kapcsán, tisztelt képviselőtársaim, szükséges arra is utalnunk, hogy az Országgyűlés tavaszi ülésszakában jómagam, tudomást szerezve arról, hogy az előterjesztő Pénzügyminisztérium a takarékszövetkezetekre egy integrációs kötelezettséget kíván hatályba helyezni ezen törvényen keresztül, interpelláltam. Ez az interpelláció nem maradt hatás nélkül, mert mind a takarékszövetkezetek részéről, mind országgyűlési képviselők részéről meghallgatásra találtak a gondolataim. És itt külön megköszönöm Font Sándor képviselő úrnak, hogy több kormánypárti képviselőtársával a Pénzügyminisztériumban eljárva, közösen el tudtuk érni azt, hogy a takarékszövetkezetekre vonatkozó integrációs kötelezettség ebből a törvényjavaslatból kikerüljön. Ezzel alapvetően a német szövetkezeti gazdák tulajdonában lévő és a magyar Takarékbankot már birtokló Deutsche Genossenschaft Bank további térnyerését tudtuk elkerülni.

Úgy érezzük, hogy egy olyan kis és kiszolgáltatott, külpiacokra szoruló ország, mint Magyarország, nem engedheti meg magának azt, hogy a minimális pénzügyi autonómiáját is a továbbiakban feladja. A világgazdaság bonyolult, és több veszélyt hordoz magában a XXI. században is. Ennek tudatában hozott az ENSZ egy olyan határozatot, hogy 2001-ben világkonferenciát szervez, amely a valutáris pénzügyi problémák megvitatását tűzi majd napirendre. Ennek ajánlásaira mindenképpen szüksége van a világnak, és legfőképpen a betartására. Mi úgy ítéljük meg a világgazdasági pénzügyi folyamatokat, hogy a rendkívül külkereskedelem-érzékeny és tőkeimportra utalt magyar nemzetgazdaság ilyen világgazdasági háttérben alig tűzheti ki távlati célul a legfejlettebb ipari országokéhoz történő felzárkózást. Ehhez ugyanis fel kellene tételezni, hogy a magyar termelési kultúra bázisán olyan kitörési pontok léteznek, amelyeket felismerve a gazdaságpolitika képes azokat kiemelten kezelni, és a gyorsított fejlesztés szolgálatába állítani.

 

(9.50)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a lehetőségei és ebbe a törvényjavaslatba ágyazva eléggé minimálisak. A Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban egy átfogó tanulmányt készített, amelyből megállapítható az, hogy a bankrendszer fejlődését befolyásoló legfontosabb tényezők prioritási rangsorában az európai integráció, jogharmonizáció az ötödik helyen van, tehát messze a makrogazdasági környezet, messze a jelenlegi piaci szereplők közötti éleződő piaci verseny, a monetáris politika és a bankfúziók mögött helyezkedik el. Ez arra utal, hogy ez a törvényjavaslat, amelyről mi most tárgyalunk, befolyásolhatja a magyarországi bankrendszer fejlődését, de alapvetően nem határozza meg. Ebben az összesített rangsorban tehát ötödik helyen van az európai integráció, jogharmonizáció, azonban ez egy átlageredmény. A nagybankok esetében ez a kilencedik helyen van, tehát ez, képviselőtársaim, szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy a magyarországi bankviszonyok lényegesen fejlődjenek.

Hozzászólásom, illetve a MIÉP-frakció álláspontjának ismertetése befejezéseképpen kérdéseket szeretnék feltenni a Pénzügyminisztérium képviselőjéhez. A védekezési esélyek kapcsán teszem föl ezeket a kérdéseket. Úgy gondoljuk, hogy meghozhatjuk ezt a hitelintézeti törvény módosítására vonatkozó törvényt, az Európai Unió követelményeihez tovább igazíthatjuk a magyar bankszabályozást, még szabadabbá, ugyanakkor még gátlástalanabbá tehetjük Magyarországon a tőkemozgást. De kérdezem: mikor lesz Magyarország az Európai Unió tagja? Feladjuk az önálló magyar pénzügypolitika és ezáltal a magyar nemzetgazdaság önálló fejlődésének lehetőségét, átengedjük termék- és pénzpiacainkat, áldozatokat hozunk, liberalizáljuk a tőkebefektetési szabályainkat, a megtermelt profitot szabadon és adózatlanul kivihetik a befektetők az országból.

Tisztelt Pénzügyminisztérium! Mit kapunk cserébe? Annyira sürgős nekünk az EU-tagságunk további jogi deklaráltsága nélkül a további alkalmazkodási és belső döntési pozíciókat feladó pénzügypolitikánkat az Európai Uniónak alárendelni? Tisztában vagyunk azzal, hogy maga a viszonyítási alap, a rendszer is változó, és ez hozza létre ennek a törvénynek az előtérbe kerülését, azonban arra hívnánk föl összességében a figyelmet, hogy ha alakítjuk a jogszabályi környezetünket, most már érjük el azt is, hogy Magyarország az Európai Uniónak ne segélyezettje, hanem alanyi jogon a társult tagja legyen, és alanyi jogon kapja meg az Európai Uniótól a támogatásokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai