Készült: 2024.03.29.07:36:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

239. ülésnap (2001.11.09.), 106. felszólalás
Felszólaló Dr. Kökény Mihály (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:15


Felszólalások:  Előző  106  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház tárgyalási rendje nem tette lehetővé, hogy egyben mondjam el a mondanivalómat, tehát tulajdonképpen folytatni szeretném a gondolatkört ott, hogy napvilágot láttak olyan szakértői vélekedések, miszerint a törvényjavaslat az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és a szabadfoglalkozású orvoslásról olyasmire vállalkozik, amit nem is lehet tulajdonképpen parlamenti döntések útján megvalósítani. Tehát jogos a kérdés, hogy lehet-e, szükséges-e egységes szabályozást adni az egészségügyi intézmények új működési formáinak a kialakításában, illetve abban, hogy ezeket a formákat kik és milyen feltételek mellett alkalmazhatják.

Annak ellenére, hogy a törvényjavaslatban foglaltak jelentős részére mondhatjuk, hogy tulajdonképpen ma is lehetségesek ilyen átalakulások, mégis az a meggyőződésem, hogy van szükség egységes szabályozásra; de csak olyanra, amely a betegek, az intézményfenntartók és az egészségügyi dolgozók valódi érdekeit kívánja összehangolni, és egy ilyen egységes szabályozás harmonikusan illeszkedik az őt körülvevő jogi feltételekhez, és az átalakulás beágyazódhat az azt körülvevő társadalmi-gazdasági környezetbe. Sajnos, mint ahogy erre már az eddigi vitákban rámutattunk ellenzékben, ez a javaslat ezeknek a követelményeknek nem felel meg.

Még csak kísérletet sem tettek arra az előterjesztők, hogy a közalkalmazotti státusok tömeges átalakítása mellé megfelelő kompenzációkat és garanciákat adjanak. Mert úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nem hagyatkozhatunk teljes mértékben a helyi alkukra, nem lehet a lovak közé dobni a gyeplőt, mert ha ezt tesszük, bizonyosak lehetünk abban, hogy az egészségügyi dolgozók többsége vesztes lehet ebben a folyamatban. Tehát ha számítunk erre az átalakításra, akkor igenis kell egységes, világos keretszabályokat is a munkajog oldaláról alkotni. Már csak azért sem mehetünk el e kérdés mellett könnyű léptekkel, mert igaz ugyan, hogy az új működési formára történő átalakítás több mint kívánatos, de azért ezek finanszírozása változatlanul zömében közpénzből fog történni. Tehát nemcsak az egészségügyi szolgáltatások minőségéért - egyébként Schvarcz képviselőtársam már utalt a hiányzó minőségügyi részekre -, azok nyújtásáért, hanem egzisztenciális helyzetéért is felelősséget kell éreznünk.

Persze, a törvényjavaslat azt sem részletezi, hogy hogyan és milyenformán fognak az egészségügyi intézmények vállalatszerű működést tanúsítani. Mondjuk, például hiányoljuk, hogy nincsen benne a törvényjavaslatban számlaadási kötelezettség és még egy csomó minden más, ami valóban elősegíthetné azt, hogy felelős gazdasági társaságként viselkedjenek az egészségügyi intézmények ebben az új rendszerben. Tehát, képviselőtársaim, ezek csak példák voltak arra, hogy ha igaz is az, hogy a célmodell tekintetében nem is állunk annyira messze egymástól, de a hozzá vezető út tekintetében azért nagyon nagyok a különbségek a törvényjavaslat és az ellenzéki, jelesül a szocialista elképzelések között.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi felszólalók többsége azt is hangsúlyozta, hogy ilyen horderejű átalakuláshoz pénzre, méghozzá a jelenleginél jóval több pénzre van szükség. Sajnos tragikomikus, ahogy erről hallunk nyilatkozatokat, miniszteri nyilatkozatokat is. Minket, képviselőket is arról kíván meggyőzni a miniszter úr, hogy először döntsünk az átalakulásról, aztán majd valahogyan csak lesz pénz. Sőt, azt is mondja, hogy ha ellenezzük ezt a törvényjavaslatot, akkor biztosan nem lesz pénz; mintha az ő felelőssége lenne a többletforrások előteremtése és nem közös felelősség.

Szomorújátékhoz hasonlatos az a kétségbeesett blöffsorozat, amellyel a miniszter úr a konszolidációhoz szükséges források meglétéről nyilatkozik. A sajtóban kiszivárogtatott hírek szerint az egészségügynek a kormányzati szándékok alapján is legközelebb 2003-ban, de inkább majd az azt követő években van esélye érzékelhető mértékű többletforrásra. Most abba ne menjünk bele, hogy az Európai Unió strukturális alapjai e tekintetben hozzáférhetők vagy nem, meg mindenféle egyéb, költségvetésen kívüli forrásokról hallunk. De azt egyértelműen lehet látni az egészségügyi intézmények jajkiáltásaiból is, hogy az egészségügy számára már a következő évtől lényegesen több pénzre van szükség, és ezt semmiféle tűzoltás jellegű segély, kis, néhány ezer forintos bérpótlékalap-emelések és adósságrendezések nem tudják helyettesíteni. Biztos vagyok abban, hogy az intézmények már nem tudnak két-három évet várni a helyzetük jobbra fordulására, tehát ilyen várakoztatás velük szemben nem etikus.

Ha a miniszter úr valóban egyetért abban, hogy kell és szükséges a konszolidáció, akkor nagyon remélem, hogy támogatni fogja azt a talpraállítási pénzügyi csomagot, amelyet a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja éppen most nyújtott be 150 milliárd forint értékben, amelynek látjuk a forrásait, és biztos lehet benne a miniszter úr, hogy ha ezt a javaslatot ön támogatni fogja, akkor több lesz a szóértés közöttünk, mint eddig volt.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója megelégelte, hogy a kormány silány minőségű törvényjavaslatát az elfogadhatóság szintjére hozza módosító javaslataival, mint ahogy azt próbáltuk már tenni hasonló javaslatok esetén, illetve azt, hogy a kormány a parlamenttől várja az egyébként kormányzati felelősségbe tartozó törvény-előkészítési munka elvégzését.

 

(13.10)

 

Mi elmondjuk, elmondtuk eddig is az észrevételeinket, megjelöltük a jobbítási utat, megjelöltük a kitörési pontokat, noha mi magát a javaslatot általános vitára alkalmatlannak ítéltük. De mindazonáltal úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk és nem nyújtunk be ehhez a törvényjavaslatot módosító indítványokat, mert az a határozott véleményünk, hogy ez a törvényjavaslat nem tehető még módosító javaslatokkal sem alkalmassá arra, hogy a Ház igent szavazzon.

Ugyanakkor alapos a gyanúnk, hogy a kormány e törvényjavaslat kapcsán folytatja azt a szerintünk törvénytelen gyakorlatot, hogy módosító indítványok formájában lényegében új szövegváltozatot fog beterjeszteni. Fájdalmas példákat láttunk erre a technikákra, például a magánnyugdíjpénztárakkal történtek mutatják a legutolsó példát. Sajnos gyanítjuk, hogy egy ilyen szövegváltozat olyan megoldásokat is fog tartalmazni, amelyről itt, a parlamentben ez ideig sem a miniszter úr, sem kormánypárti képviselőtársaim egy szót sem szóltak.

Tehát változatlanul fenntartjuk, tisztelt elnök asszony, azt a véleményünket, miszerint ezt a törvényjavaslatot a kormánynak vissza kellene vonnia, és ezzel egy időben be kellene nyújtania a 2002. évi egészségügyi költségvetés módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  106  Következő    Ülésnap adatai