Felszólalás adatai

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában az a tény, hogy egy viszonylag kis terjedelmű törvényhez - hiszen hat szakaszból áll ez a törvény, és ha jól számoltam, 15 bekezdése van mindössze - 50 módosító indítványt nyújtottak be az első körben, számomra két dolgot jelez.

Egyrészt azt jelzi - és ez objektív tény -, hogy ez a szabályozási témakör, amellyel foglalkozik az Országgyűlés, és amelyre törvényjavaslatot nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium, rendkívül bonyolult és nehéz. Ez önmagában azt mutatja, hogy nem véletlen, hogy miközben az igény rendre megfogalmazódik, amikor a szabályozás kérdése kerül napirendre, bizony rengeteg olyan probléma, ellentmondás, jogi nehézség támad, amelyek bizony nehezen rendezhetők, nehezen oldhatók meg.

Másrészt jelent egy másik dolgot is, amit kritikai éllel fogalmazok meg, hogy ez az öt paragrafusból álló törvényjavaslat minőségben nem sikeredett olyanná, amit az Igazságügyi Minisztériumtól megszoktunk, és amelyet korábban ilyen anyagoknál jobb színvonalon tudott teljesíteni a tárca. Ezt elsősorban azok a módosító indítványok mutatják, amelyek tényleg a tárgykörhöz illően a magyar nyelv szabályainak pontos használatát, a pontos megfogalmazást illetik, és amelyekben, azt hiszem, nagy vita nem lehet. Ebben a tárgykörben Lezsák képviselőtársam is jelezte, hogy bizony ilyen problémák vannak.

Ami az első vitaszakaszt érinti, azzal kapcsolatban a magam részéről két típusú módosító indítványt nyújtottam be. Az egyik típusú módosító indítvány, amelyet Podolák György képviselőtársammal együtt követtünk el, arra irányul, és továbbra is azt próbálja, azt kísérli meg megközelíteni, hogy azoknak a kérdéseknek, amelyeket szabályozni kíván a törvényjavaslat, a szabályozása elhelyezhető-e a hatályos törvényekben: a gazdasági törvényben, a fogyasztóvédelmi törvényben, a belkereskedelmi törvényben; amit az előbb Wiener György képviselőtársam nagyon pontosan jelzett, sok tekintetben élő joganyagról van szó.

Tehát arról továbbra sem vagyok meggyőzve - és ha itt most sikerül meggyőzni engem, hálás leszek, és akár vissza is lépek a javaslataimtól -, hogy miért indokolt külön törvényben azokat a törvénymódosításokat megtenni, amelyek egyébként a hatályos szakmai törvényekben vagy benne vannak, vagy minimális módosítással beleférhetnek. Mert nem hiszem, hogy abban vita van, hogy a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénybe az a rész, ami az 1. §-ban van, nem helyezhető el; az üzletfeliratokkal kapcsolatban - még egyszer megismétlem - még pontosabb volt Wiener György képviselőtársamnak az idézett példája.

A másik típusú módosító indítványok a meglévő szabályozási logikát elfogadva arra próbálnak kísérletet tenni, hogy azt részben pontosítsák, részben olyan körülményeket vegyenek figyelembe, amelyeket a törvényjavaslat előkészítése során vagy nem sikerült figyelembe venni, vagy valamely oknál fogva elvetették a figyelembevételét. Módosító javaslataim elsősorban arra vonatkoznak, hogy a gazdasági reklámokkal kapcsolatosan egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a Reklámszövetség, általában a szakmai önkormányzat részvétele, a szakma képviselőinek részvétele bizonyos döntések meghozatalakor - legyen szó most akár a jegyzői döntésekről, akár önmagában a kérdés kezeléséről - valahol intézményesen megjelenjen. Erre vonatkozóan tettem módosító indítványt, amely vitatható, hogy ebben a formában megfelel-e, de magát a gondolatot szerettem volna jelezni, és kapcsolódó módosító indítvány formájában szeretném is továbbfejleszteni.

(17.30)

Ugyanilyen jellegű az a fölvetésem is, amely elsősorban a közérdekű feladatokkal összefüggésben egy olyan sajátos problémát jelez, amely lehet, hogy nem tipikus, de a végrehajtás szempontjából nem biztos, hogy figyelmen kívül hagyható. Tételesen arról van szó, hogy számos olyan épület van Magyarországon - elsősorban műemléképületek -, amely az adott kor szokásainak megfelelően főleg latin nyelvű vagy egyéb olyan feliratokat tartalmaz, sok tekintetben tájékoztató feliratokat is, amelyek nyilván nem kerültek magyar nyelven kiírásra, de hozzátartoznak az épület stílusához, ornamentikájához, az épület jellegét alapvetően meghatározzák.

Egy percig nem gondolom és nem is gondoltam, hogy a törvényjavaslat előterjesztői arra gondoltak volna, hogy ez esetben is valamifajta magyar nyelvű feliratot el kellene helyezni. De tudjuk jól, a végrehajtás során bizony egyfajta darabosság meg szokott jelenni, és az én ártalmatlannak szánt módosító indítványom mindössze arra irányul ebben a vonatkozásban, hogy azoknál a közérdekű közleményeknél ne kelljen ezt a törvényt alkalmazni, ahol nyilvánvalóan a felirat jellege, tartalma - megint említem - a kor szokásainak megfelelően, mondjuk, latin nyelven került felírásra, az épület díszítésének része, és ne kelljen ebből valamifajta utólagos értelmezést, vitát kialakítani.

Az alkotmányügyi bizottság vitájában rákérdeztem ennek a módosító javaslatnak az elutasítására. Akkor az Igazságügyi Minisztérium egyébként jelen lévő képviselője azt mondta, ez nincs teljesen szinkronban a műemlékvédelemről szóló törvénnyel. Annyit elfogadott, elismert, hogy ez a felvetés nem teljesen alaptalan vagy nem teljesen hajánál fogva előrángatott.

Én arra vállalkozom, és amennyiben ebben az ügyben az Igazságügyi Minisztérium részéről konzultációs lehetőséget kapok, még meg is konzultálom, hogy keressük meg azt a megoldást, amely az ügy korrekt rendezését szolgálja, nem ütközik más törvénnyel, és a végrehajtás során adott esetben ez egy ilyen bugyuta helyzetet ki tud kerülni, ennek következtében azt a szabályozási logikát, amelyet önök felvetettek, normálisan tudja követni, és ennek megfelelően gyakorlati szempontból sincs a törvénnyel gond.

Megjegyzem ezzel együtt azt is, hogy az első vitaszakaszhoz tartozó paragrafusokkal kapcsolatban továbbra is úgy érezzük, hogy minden jó szándék ellenére a leírt javaslat főleg a gazdasági reklámok, az írott reklámok magyar nyelvű megjelenítésével kapcsolatban elég könnyen - most így fogalmazok - kijátszható vagy megkerülhető, hiszen azt írja a törvényjavaslat, hogy idegen nyelvű reklám esetében vagy magyar nyelven is megjeleníti a reklámot, vagy abban a folyóiratban vagy sajtótermékben kiírja, hogy idegen nyelvű rész, és az idegen nyelvű rész alatt megjelenhet idegen nyelven az a reklám, amely reklám az angolul, németül vagy egyéb nyelven beszélőket célozza meg és nekik szól.

Úgy érzem, ebben az esetben mindenki ezt fogja követni. Én sem akarok lapokat mondani, de azt tudjuk, bizonyos lapokban az állásajánlatok angol, német, francia és egyéb nyelveken jelennek meg. Az én értelmezésem szerint a törvényben ez benne van, belefér, lehet ezen vitatkozni. Ahogy többszörösen átolvastam ennek a törvénynek a szövegét, úgy éreztem, hogy ezekre vonatkozik; vagy azt kell kitenni, hogy kérem, ebben az esetben az újság odaírja, hogy idegen nyelvű rész, és ott jeleníti meg. Ha rosszul értelmezem, akkor hajlandó vagyok itt is korrigálni, de azt gondolom, továbbra is nagyon nehéz ennek a törvénynek azokat a részeit pontosan szabályozni - ebből a szempontból együtt érzek a törvény előterjesztőivel -, amely az idegen nyelvű szövegek magyar nyelvű megjelenítésére szolgálnak, mert azért városképileg az a probléma, az a gond, amit mindenki látni szokott, ha egyszer az autó ablakából kinéz (Dr. Hende Csaba: Bauer Tamás nem látja!), vagy ránéz egy hegyoldalról a városra, rengeteg idegen nyelvű felirat van ma Budapesten és a város környékén. De szeretném azt jelezni, ezek meg fognak maradni, mert ezeknek a feliratoknak a túlnyomó többsége cégfelirat, és a cégfeliratot a törvényjavaslat nem érinti.

Tehát városképileg azt, amit esetleg várnak tőle az emberek, hogy ez a rengeteg nem magyar nyelvű felirat megszűnik, ez nem fog megszűnni. Ez az élet része, ez a gazdasági kapcsolatok, az együttműködés része, hogy nemzetközi cégek, külföldi, multinacionális cégek, de sokszor magyar nyelvű cégek is angol nyelvű felirattal is megjelennek. Ezt a törvény nem érinti. Tehát itt azért van egy ilyen probléma, hogy felkeltünk egyfajta várakozást, és én attól tartok, hogy a törvény végrehajtását követően csalatkozás fog társulni ennek a várakozásnak a kielégítése kapcsán, főleg azért, mert minimális módosítás lesz. Azok a kis feliratok, amelyeket az államtitkár úr jelzett, a kis szlogenek, amelyek most is - hogy mondjam - tized akkora betűvel vannak felírva, természetesen oda fogják írni magyarul is, de maga az a kép, amely esetleg embereket zavar, az azért meg fog maradni. Ezt azért szerettem volna ebben a vitában elmondani, hogy ezzel azért mindenki legyen tisztában, és olyat ne várjon ettől a törvénytől, amelyre ez a törvény nem fog tudni vállalkozni.

Végül egyetlenegy mondat, amelyet lehet, hogy kétpercesben kellett volna elmondanom, amit Zakó képviselőtársam felvetett. Lehet, hogy képviselőtársam nem ismeri pontosan a Házszabályt, de a Magyar Országgyűlésben a kisebbségek nyelvén fel lehet szólalni. El lehet mondani - azt hiszem, ez jó dolog, normális dolog. Tehát az, hogy itt a parlamentben magyarul beszélünk, ez természetes állapot, de az legalább ennyire természetes állapot, ha valaki kisebbségi képviselőként az anyanyelvén kíván megszólalni, hiszen ez joga bármelyik képviselőnek. Azt hiszem, ez a magyarországi viszonyainkat pozitív módon jellemzi.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)