Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tóth Bertalan képviselő úr fejtegette, hogy ő a büntetőjogi tudásával nem érti az ügyészség válaszát, és tett egy javaslatot, hogy kellene egy parlament alá rendelt ügyészség. Képviselő úr, az a helyzet, hogy az ügyészség nincs a kormány alá rendelve, és a parlamentnek kell beszámolnia, tehát mindaz, amit ön egyébként szeretett volna kérni, az mintegy 25 éve így működik. Ezzel csak hadd egészítsem ki, hogy az ön büntetőjogi tudásán tényleg van mit csiszolni. (Dr. Répássy Róbert és dr. Tóth Bertalan közbeszól.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor készültem erre a vitanapra, akkor nyilván elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon miért akar az ellenzék egy ilyen vitanapot; az az ellenzék, amely tele van korrupciós ügyekkel, vajon miért akar egy ilyen vitanapot. Miért nem gondolkoznak el azon, hogy az a helyzet, hogy jelenleg két képviselőt von­tak eljárás alá, és mind a kettő ellenzéki (Dr. Tóth Bertalan: Hát, ez az!): az egyik Hiszékeny Dezső képviselő úr, aki egy szocialista korrupciós ügyben érintett, folyik ellene az eljárás, és ki kellett adni a mentelmi jogát, a másik pedig Kovács Béla, a Jobbik pártfinanszírozója. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Na, és akkor most mi van?) Ez a két képviselő az összesen, aki ellen egyébként eljárás folyik.

Aztán persze próbáltam választ is találni a feltett kérdéseimre, hogy miért is van szüksége az ellenzéknek erre a vitanapra. Az MSZP kapcsán jóhiszemű válaszom van: azt gondolom, hogy azért kezdeményezték, mert korrupcióügyben kétségkívül szakértőnek mutatkoznak (Derültség a kormánypártok soraiban.), sőt úgy is fogalmazhatnánk, figyelembe véve három cikluson át folytatott kormányzásukat, hogy csak ebben mutatkoznak szakértőnek. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. ‑ Burány Sándor: Hahaha! ‑ Dr. Staudt Gábor közbeszól. ‑ Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mert az azért mégsem mindennapos ‑ ez talán a jobbikos képviselőknek is tetszeni fog (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Na, figyelünk!) ‑, mert mégsem mindennapos, hogy egy pártnak másfél évvel ezelőtt a második emberét, az elnökhelyettesét kell elvinni rabszíjon (Dr. Staudt Gábor: Így van!), néhány nappal ezelőtt pedig egy korábbi elnökségi tagjáról, egy volt miniszteréről mondja ki a bíróság, hogy egy korrupt köztörvényes bűnöző. (Vona Gábor: Mi van velük?) Ez azért, azt gondolom, világcsúcs, tisztelt képviselőtársaim, ezt nagyon kevés párt mondhatja el magáról, amit a szocialisták elmondhattak.

(17.20)

Azt is értem, hogy a szocialisták miért ragaszkodtak hozzá, hogy az időkeretet megduplázzuk. Gondolom, azért, mert ha el akarják mondani az összes mocskos ügyet, ami a kezükhöz tapadt, akkor a rendelkezésükre álló 92 percben elég sokat kellene hadarniuk.

A Jobbik célja sokkal egyszerűbb. Beszéljünk róluk is! Megpróbálnak egy hamvas szűzlány szerepében tetszelegni. De az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, elnök úr, hogy a múlt hét keddig ez talán még sikerült volna is. Csak éppen az a helyzet, hogy a múlt hét kedden odalett a hamvasság és a szüzesség álcája. A Jobbik mára már sokkal jobban emlékeztet egy bárki által megkapható útszéli leányzóra, mint egy rendes menyecskére. A múlt héten önök ugyanis szembementek minden ígéretükkel, szembementek mindazzal, amit öt éve mondtak, cserbenhagyták a magyar gazdákat, és bejelentették, hogy a nagybirtokosok oldalán kívánnak harcolni. Önök ugyanis a szavazatukkal megakadályozták, hogy az állami földek leendő tulajdonosai, a magyar gazdák tisztességes bérleti díjat szedhessenek a földek egy részét jelenleg még bérlő nagybirtokosoktól. Önök, Vona elnök úr, önök, tisztelt képviselőtársaim, a Hír TV-ért és a Magyar Nemzetért cserébe eladták a magyar gazdákat. (Novák Előd: Hatásszünet. Taps nincs. ‑ Derültség a Jobbik soraiban.)

De ha megengedik, egy rövid időutazást kezdenék, pusztán azért, hogy megértsük a jelen történéseit is. Talán még mindenki emlékszik egy Suchman Tamás nevű úrra. Valószínűleg az ő tevékenységével is ki lehetne tölteni a ma rendelkezésünkre álló összes időt. (Novák Előd: Hát még Farkas Flóriéval!) De mindenképpen célszerű beszélni egy olyan ügyről a sok közül, amelyben még talán az is látszott, hogy az induláskor néhányan akár egyet is érthetnénk. Ő volt az, aki mindenféle indok nélkül a teljes magyar energiaszektort átjátszotta a külföldiek kezére. Az összes gázszolgáltatót, az összes áramszolgáltatót, majd a szocialisták támogatásával drasztikusan megemelték ezeknek a szolgáltatásoknak az árát. Nem egyszer, nem kétszer, hanem huszonhatszor. A magyar embereknek százezrekkel kellett többet fizetniük ezért, százezrekkel kellett többet fizetni azért, hogy az átjátszott vagyonból a multik minél nagyobb profitot tudjanak hazavinni.

S bizony fel lehet tenni azt a kérdést, hogy ez miért korrupció. Lehet, hogy ostobaság. Tisztelt képviselőtársaim, én nem hiszem, hogy Suchman Tamás, Veres János, Lendvai Ildikó vagy bárki más ostoba lett volna. A késői utódoknál belátom, hogy van erre vitaalap, adnak érvet rá, hogy vitatkozni lehessen ezen, de én azt gondolom, hogy mind, aki amellett érvel, hogy ostobaság mindaz, amit tesznek, az ne higgye ezt el. Bár azt is el kell mondjam, hogy a mai vitanapon hallgatva őket meginogtam ebben a véleményemben. Suchman Tamás maga is annyit tudott mondani erről a történetről, hogy nem ő, nem az MSZP korrupt, hanem a világ. Fogalmazzunk pontosan: az a helyzet, hogy az MSZP világa a korrupt. Így hangzik ez pontosan. (Taps a Fidesz sora­iban.)

Azért mondtam el mindezt, hogy azt is lássuk, mi az, amit a magyar kormánynak tennie kellett. Vissza kellett szerezni a magyar gáz- és a magyar villanyvagyont, vissza kellett szerezni a gáz-nagykereskedelmet, létre kellett hozni a nonprofit közműszolgáltatót. Ez volt a feltétele annak, hogy a rezsicsökkentést meg lehessen tenni. Az addig rendben van, tudja, elnök úr, Vona elnök úr, hogy az MSZP totálisan ellenezte a magyar gáz-nagykeres­kedelem visszavásárlását. De azt hogyan magyarázza, hogy önök az MSZP-re rálicitálva kezdeményeztek folyamatosan mindenfajta vizsgálatot? Beszéltek összevissza mindent ebben az ügyben. Amikor arról szólt a történet, hogy azt akadályozzuk meg, hogy a magyar gáz áráról ne a németek és az oroszok, hanem a magyarok tudjanak megállapodni, nem kellett volna önöknek, ha már annyira szűzies ellenzéki párt, elnök úr, ezt támogatni? (Zaj a Jobbik soraiban.) Nem kellett volna ezt, elnök úr, önöknek támogatni? Azt értjük, hogy a szocialisták miért nem támogatták, de lehet, hogy azt is értjük, hogy önök miért nem támogatták.

Joggal merül föl a gyanú! Még egyszer mondom, arról az ügyről van szó, hogy korábban a gáz-nagykereskedelem kapcsán a németek és az oroszok állapodtak meg a magyar gáz áráról. Azzal, hogy a gáz-nagykereskedelmet vissza lehetett szerezni, ez nyilvánvalóan nem tetszett sem a németeknek, sem az oroszoknak. Nem támogatta se az MSZP, se a Jobbik. Joggal merül föl a gyanú, hogy ehhez, a külföldi érdekek képviseletéhez vajon mennyi köze van Kovács Bélának. Ő az, akinek kémkedés miatt felfüggesztette mentelmi jogát az Európai Parlament; aki tehát nyilvánvalóan külföldi érdekeket szolgál, és akivel kapcsolatban Vona Gábor is csak annyit tudott mondani, hogy „sok mindent hallottam, közte elbizonytalanító dolgokat is, amikre választ várok”. Mi is, elnök úr. Mi is, tisztelt jobbikos képviselők. Várjuk, mert Kovács Béla nemcsak az önök parlamenti képviselője, hanem az önök pártfinanszírozója is. (Novák Előd: Mennyit utalt a számlánkra?) Ő az, aki a Jobbik pártkasszájába fizet be. De milyen pénzeket? Mi ezeknek a pénzeknek az eredete? Honnan származnak ezek a pénzek? Melyik külföldi hatalom fizet Kovács Bélának az információért? És mit követelt Kovács Béla önöktől cserébe a pénzért? Ezek azok a kérdések, amikre választ várunk, elnök úr. Ezek azok a kérdések, amelyekre önnek válaszolnia kéne, Vona elnök úr.

S az is elgondolkodtató, hogy az Állami Számvevőszék megállapította, hogy önök, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, 12 esetben nem mutatták be, hogy honnan, kitől érkezett pénz az önök kasszájába. Jézusom! (Derültség a Jobbik soraiban.) Önök Kovács Bélát büszkén vállalják. Kik lehetnek azok, akiket letagadnak? Ha Kovács Bélára büszkék, kik azok, akiket bevallani se mernek? Csak nem azok a maffiózók, elnök úr, akikkel önnek kapcsolatba kell kerülnie, ahogy az ön párttársa, az egyik legbefolyásosabb jobbikos, a parlament alelnöke nyilatkozta, pontosabban, egy kiszivárgott hangfelvételen hallhatta mindenki? Csak nem ezekről a maffiózókról van szó, elnök úr?

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéltünk energiaügyekről. Én nem tudom kihagyni Józsa képviselő urat. Hát mégiscsak itt ül a parlamentben még most is. Ugye, emlékeznek Paksra? Ugye, emlékeznek arra, hogy a szocialisták szerintem 15 éven keresztül folyamatosan támogatták a Paks II-es bővítést. Nem volt olyan ipari kamera, amelyben ne nyilatkozták volna le, hogy ez milyen fontos. Ebben élen járt Józsa István, aki nem volt más, mint a párt energiapolitikusa, egyes számú energiapolitikusa. Aztán kiderült, hogy Józsa István nemcsak két kézzel, hanem Gépkarral vájkált bizony a paksi pénzekben. Az ő cége, a Gépkar nevű cég 6 milliárd forint fölötti pénzt szedett ki Paksból. Ennek 2010-ben vége lett, a korrupciónak vége lett, és érdekes módon Józsa István és az MSZP most folyamatosan Paks ellen beszélnek. (Heringes Anita: Ez sem igaz!)

(17.30)

Bocsánat, aki nem hallja, csak annak mondom, hogy egy szocialista képviselő úr kiabál, hogy ez sem igaz. De hát, most erre mit mondjak? Naponta ezt csinálják. Sajtótájékoztatót tartanak ez ügyben, és még azt is letagadják, amit most mondanak fél napja! Én erre csak azt tudom mondani, hogy önök Gyurcsány Ferencnek tényleg kiváló tanítványai.

Beszéljünk még egy történetről, mert azért az is nagyon érdekes volt, és kifejezetten érdekes volt a nemzeti ügyek szempontjából. (Heringes Anita: Ilyen vastag bőr hogy lehet valakinek a képén?) Azt kell mondjam, sajnos itt sem tudok különbséget tenni az ellenzéki pártok között. Szeretnék, de nem tudok. Emlékeznek-e még, azt hallottam Szél Bernadett képviselő asszonytól, hogy itt van az érintett a teremben; ennek kifejezetten örülök, talán magára ismer. De szeretném megkérdezni, hogy emlékeznek-e még arra a szemlátomást saját démonjaival küzdő, személyiségzavaros egykori NAV-dolgozóra, aki egy üres zöld dossziéval házalt, és az önök lelkes tapsai között mondta sületlenségeit az áfacsalásról. Akinek önök, ez csak a szocialistákra igaz, még tüntetést is szerveztek. Akit önök, a Jobbiktól az MSZP-ig, ez már mindenkire igaz, lelkesen sztároltak. És akkor mindannyian hangzatosan az áfacsalás visszaszorításáról beszéltek.

De amikor tenni lehetett volna valamit, akkor mi történt? Akkor bizony nemmel voksoltak. Támogatták-e például az online pénztárgépek bevezetését? Nem támogatták. Nyilvánvaló a célja is, az eszköze is: teljesen nyilvánvalóan az áfacsalások megakadályozásáról szólt. És ma már mindenki láthatja, hogy az eredménye is megvan, 227 milliárd forintot köszönhetünk ennek, 227 milliárd forintot nem sikerült elcsalni az online pénztárgépek miatt. Ugyan, aki ennyire harcosan, tüntetést szervezve küzd a feketegazdaság ellen, mint önök, küzd az áfacsalás ellen, mint önök, az miért nem vette a bátorságot ahhoz, hogy egy jó javaslatot, ami az ország számára hasznos, mondjuk, meg is szavazzon?

Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az a gyanúm, hogy önök egytől egyig egyformák. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)