Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Háromnegyed évvel ezelőtt már volt egy vitanapunk a közoktatásról, a köznevelésről. Most ismét kezdeményezett az ellenzék egy ilyen vitanapot. Nyilvánvalóan, ha úgy közelítünk a kérdéskörhöz, hogy konkrét, felmerülő problémákra szeretnénk konkrét, jó válaszokat adni, nyilván olyan válaszokat, amelyek egyébként a törvényhozás feladatkörébe tartoznak, nem pedig kifejezetten szakmai jellegű kérdés, amit más szinteken kell egyeztetni, akkor annak van értelme. Abban az esetben, ha egymás mellett akarunk elbeszélni és egész egyszerűen politikai célokat behozni a rendszerbe, akkor valószínűleg azt kell mondanom, amit Hiller István is mondott, hogy leértékelődik, mert arra viszont, az az érzésem, nem kíváncsi a szélesebb közvélemény sem.

A mostani vitanappal kapcsolatban eltöprengtem hosszasan, hogy vajon mi a motiváció. Tehát mi az oka annak, hogy pont most egy ilyen vitanapot kezdeményez az ellenzék, ugyanis a különböző mutatók szempontjából nehéz nagyon konkrét indokokat előszedni. Ugye, a korábban felmerült problémák számos vonatkozásban olyan állapotba kerültek, hogy vagy részben már megoldódott, vagy folyamatban van, vagy egyeztetés zajlik róla. Senki nem vitatta soha, hogy ne lennének folyamatosan aktuálisan kisebb-nagyobb problémák.

Ezeket nyilvánvalóan korrigálni kell, rendezni kell, és számos vonatkozásban e tekintetben, főleg ami a parlamentre is tartozik, meg is születtek olyan döntések, törvények, amelyek jogszabályi szinten a változtatásokat átvezették. Ha egyéb mutatókat nézünk, akkor szintén azt kell mondani, hogy jelentős javulásokat látunk, hiszen az oktatásra fordított GDP-arányos összeg akár az EU-átlaghoz viszonyítva is kifejezetten jó ahhoz képest, hogy most pedig elvileg vitanapot kezdeményezünk.

Tehát ha eltöprengünk azon, hogy mi lehet az oka, akkor megmondom őszintén, én személy szerint nehezen találok más magyarázatot, mint hogy az a fajta hangulat, ami mondjuk, egy évvel ezelőtt volt, és amit politikai szempontból önök szerettek volna a maguk javára fordítani, láthatóan mostanában kezdett leülni, tehát megpróbálják újra felszítani, ha ez lehetséges.

A másik fontos ok az, hogy komoly üzleti érdekek is, ha tetszik, ha nem, csorbát szenvednek. Olyan természetű üzleti érdekek, amelyek korábban viszont fel voltak fűzve arra a rendszerre, amit az MSZP-SZDSZ-kormányzat alatt működtettek. 2017-től ez tudvalevő, hiszen nem titkolta senki, a pedagógus-továbbképzés bekerül az egyetemek falai közé. 900 olyan cég van a piacon, amely ebből élt. 900 magáncég érdeke egyik pillanatról a másikra értelemszerűen sérült.

(11.40)

Azt kell mondanom, hogy akkor, ha ilyen kérdések előjönnek, jó, ha látjuk, hogy a háttérben vannak ilyen természetű érdekek. Akkor, amikor a tankönyvpiac kérdését újra és újra előveszik, jó, ha tudjuk azt, hogy emögött kőkeményen tankönyvkiadói érdekek is állnak, pénzkérdés is van, nem is kis mértékben. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a pedagógiai szolgáltatói szaktanácsadói rendszert, ami önök alatt nagyrészt leépült, újraépítettük. Azok a magáncégek, amelyek a piacon ebből éltek, ilyen szempontból megint csak abba a helyzetbe kerültek, hogy ha tetszik, ha nem, szűkülnek a lehetőségeik. Tehát úgy tűnik, hogy itt komoly üzleti érdekek is vannak.

És természetesen még egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni. Ez a vitanap arra is alkalmas egyébként az ellenzéki pártoknak, hogy lényegében azt a fajta politikai közeledést, ami tetten érhető, ismét csak megerősítse. Ne felejtsük el, hogy a baloldal és a Jobbik közötti politikai közeledés leghamarabb az oktatásügy terén kezdődött. Emlékezhetünk mindannyian, hogy 2010-2011-ben, még 2012-ben is a Jobbik az állami iskolák koncepcióját képviselte, majd, ha megnézzük, hogy ma mi történik, hirtelenjében ugyanazt fújják, amit a szocialisták. A bentlakásos iskola ötletét, ki ne emlékezne rá, Gyurcsány Ferenc volt, aki először bedobta a köztudatba, 2007 táján. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Elő kell venni a korabeli újságokat, öles betűkkel ott van. Most a Jobbik az, amelyik lelkesen képviseli természetesen ugyanezt. Úgyhogy az a helyzet, hogy ebből a szempontból itt közelednek az álláspontok, és ebből a szempontból az együttműködés megerősítési terepe láthatóan a vitanap.

És még egy fontos dolgot ne felejtsünk el: akkor, amikor a vitanap apropóján újra és újra előhozzák azt a helyzetet, hogy mi volt, mondjuk, 2010 előtt és miért volt az jobb, vagy miért rosszabb a mostani helyzet, azért ebben van egy politikai önigazolás is, nem is kicsi. Szeretnék csak arra utalni, hogy Sólyom László volt a köztársasági elnök akkor, amikor a közoktatásban komoly problémák merültek fel, és az elnök úr akkor felkért egy Bölcsek Tanácsának nevezett testületet. (Dr. Hiller István: Kockás inget vett fel…) Ez a tanács 2010-re készítette el a jelentését, és ebben igen kritikus képet rajzolt a szocialista kormányzás időszakának közoktatási viszonyairól. Mi ezt nem kívánjuk visszahozni, tisztelt képviselőtársaim. Nézzük csak, miket mondott a Bölcsek Tanácsa (Dr. Hiller István: Ugyanazt mondta el…), csak hogy lássuk, hogy ahhoz képest, amit most is mondanak, van‑e itt eltérés, magyarán, tanultak‑e abból valamit vagy sem.

Önök újra és újra előhozzák a tanköteles korhatár 18 évre történő felemelésének az igényét. A Bölcsek Tanácsa a következőt mondta erről, anno: „Az oktatás válságát mélyítette, hogy a tanköteles korhatár emelése okozta átalakulás kellő előzetes felkészülés és koncepció nélkül ment végbe.” Aztán: „Az MSZP-SZDSZ-kormány idején fokozatosan felszámolódott a pedagógiai intézetek, szaktanácsadók in­téz­ményrendszere.” Ezt a polgári kormány helyreállította, mint említettem. Egyébként maga a Bölcsek Tanácsa is kifogásolta, hogy ez felszámolódott. A Bölcsek Tanácsa megfogalmazta azt, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány idején a pedagógusok jelentős része egzisztenciális problémákkal küszködött. Jelentem, hogy ez azóta megváltozott, és igen jelentős béremelés zajlik, már évek óta.

A Bölcsek Tanácsa a következőt is megfogalmazta: „Az MSZP-SZDSZ-kormány idején az iskola nem volt képes értékeket őrizni; elvesztek az igazodási pontok, ami drámai hatást gyakorolt az óvodai-iskolai nevelésre, a fiatalok gondolkodására.” Tisztelt Képviselőtársaim! A köznevelési törvény megváltoztatása ezt a célt próbálta orvosolni. És szintén idéznék ebből a jelentésből: „Az iskolai jogok és kötelességek egyensúlya megbomlott az MSZP-SZDSZ-kormány idején. Az iskolák nagy részében háttérbe szorult a nevelés. Hiányoznak a tanulókat és a tantestületeket valóságos közösséggé szervező alkalmak és tevékenységek, ami ellehetetleníti a közös érték- és normaképzést. Ez a zavaros helyzet fellazítja a jellemformálást, erkölcsi nevelést; elnézővé válik a normasértésekkel, a csalásokkal szemben. Nő az iskolai erőszak.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt kívántuk megváltoztatni, és azt gondolom, hogy e tekintetben azért jó úton járunk. Én nem állítom, hogy tökéletesen rendben lenne minden, de hogy jelentős elmozdulás történt ezen a területen, azt kár lenne tagadni.

Ehhez képest tehát, ha megnézzük, hogy önök mit mondanak, egységesen világvégét vizionálnak az oktatásügyben, csapnivaló, gyalázatos, sokféle jelzőt használnak. Én azt gondolom, hogy ha így közelítünk a kérdéshez, akkor valóban nem tudunk a lényegről beszélni, mert egész egyszerűen olyan túlzásokba esik majd mindenki, ami eltereli a figyelmet, sőt lehetetlenné teszi az érdemi párbeszédet.

Egy vitanapnak az lenne a célja, hogy a felme­rülő problémákat, az olyan problémákat, még egyszer mondom, amik viszont az Országgyűlésre tartoznak, jogszabályalkotási területet érintenek, vitassuk meg. Ami viszont már a szakma feladata, akár a NAT kérdése és így tovább, azt nyilvánvalóan nem a parlamentben kell megvitatni, mert az egy más terület. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)