Felszólalás adatai
52. ülésnap (1999.03.02.), 309. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Martonyi János |
Beosztás | külügyminiszter |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | Expozé |
Videó/Felszólalás ideje | 5:07 |
Felszólalások: Előző 309 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A hajózás szabadságának elvét a Dunán már az 1815. évi bécsi kongresszus kimondta. Az 1856. évi párizsi békeszerződések óta a dunai hajózást nemzetközi egyezmények szabályozzák, és ez idő óta különböző összetételű Duna-bizottságok felügyelik. Mind az 1858-ban megalakult Európai Duna Bizottságban, mind az 1921-es Nemzetközi Duna Bizottságban a korabeli nagyhatalmak játszották a vezető szerepet, tagjaik ennek következtében túlnyomórészt nem parti államok voltak.
A második világháború után először a békeszerződések tartalmazták a Dunán való szabad hajózás elvét, így az 1947. évi Magyarországra vonatkozó párizsi békeszerződés is. Ezt megelőzően a külügyminiszterek tanácsának 1946. december 12-i ülésén a nagyhatalmak megállapodtak abban, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Ukrajna, valamint a nagyhatalmak: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és a Szovjetunió részvételével Duna-konferenciát hívnak össze, amelyre végül 1948. július 30-án Belgrádban került sor. A Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában Belgrádban, 1948. augusztus 18-án aláírt egyezmény megerősítette a dunai hajózás szabadságát valamennyi ország hajói számára, és kimondta, hogy az új Duna Bizottságnak csak a parti államok lehetnek tagjai. Mivel a nyugati nagyhatalmak ez utóbbit nem fogadták el, az egyezmény részeseivé csak a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia és Ukrajna váltak.
(19.40)
Az egyezmény egyik melléklete rendelkezett arról is, hogy Ausztria a békeszerződés aláírása után szintén a Duna Bizottság tagjává válik, s így Ausztria végül 1960-ban csatlakozhatott az egyezményhez. Ismeretes, hogy Németország 1948-ban nem volt a nemzetközi jog alanya, ezért nem kapott meghívást a belgrádi konferenciára.
Az egyezményt Magyarországon az 1949. évi XIII. törvény hirdette ki. A Duna Bizottság székhelye a romániai Galac volt, de a tagállamok többségi döntésével a bizottság 1954 óta budapesti székhellyel működik.
A jegyzőkönyvek, amelyek most az Országgyűlés megerősítésére várnak, ötven év után először nyúlnak ahhoz az alapvető kérdéshez, hogy mely államok jogosultak szabályozni a Dunán való hajózást. A módosítás tehát mindenekelőtt politikai jelentőségű, hiszen tükrözi az ötven év után Európában bekövetkezett politikai fejleményeket.
Mindenekelőtt üdvözöljük Németország csatlakozását az egyezményhez, ami visszatérés ezen a konkrét területen a normális európai viszonyokhoz. Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió felbomlásának következményeit szintén tükrözik és rendezik a jegyzőkönyvek.
Aláíróként, illetve azok jogutódaiként a korábbi nyolc állammal szemben immár tizenegy állam válik a belgrádi Duna Egyezmény részesévé. A jegyzőkönyvek hatálybalépése után új szakasz kezdődhet a Duna menti együttműködésben, ami az európai együttműködési és biztonsági rendszerben is jelentőséget kap.
A magyar diplomácia e folyamatok előrevitelében az elmúlt években kezdeményező tevékenységet fejtett ki. Tudatában vagyunk annak, hogy a budapesti székhelyű szervezet jelentősége várhatóan növekedni fog.
Tisztelt Országgyűlés! A jegyzőkönyvek hatálybalépése után a Duna Bizottság az összeurópai együttműködésnek még szervesebb és erősebb részévé fog válni, ami megfelel Magyarország érdekeinek. A kormány nevében kérem ezért, hogy erősítse meg a Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában Belgrádban 1948. augusztus 18-án kelt egyezményt, a Budapesten 1998. március 20-án kelt kiegészítő jegyzőkönyvét és ennek aláírási jegyzőkönyvét.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Felszólalások: Előző 309 Következő Ülésnap adatai