Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadási vita során oly sokszor történt hivatkozás a Számvevőszék jelentésére, amelyből nyilvánvalóan lehet pro és kontra idézeteket előhozni '90-től egészen 2001-ig, de a 2000-es van jelen pillanatban itt mint költségvetési elszámolás a kezünkben.

Amikor a 12. fejezetről szóló ÁSZ-jelentést, ami a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot vizsgálja, a kezembe vettem, akkor az első pillanatban tényleg nem tudtam, hogy most örüljek vagy sírjak. Örüljek azért, mert tényleg igaz az, amit 1999-ben, 2000-ben elmondtunk az FVM gazdálkodásával kapcsolatosan, és amelyre interpellációkban, azonnali kérdésekben fölhívtuk a figyelmet, sőt hivatalos úton-módon még a legfőbb ügyész urat is értesítettük. Úgy tűnik, ezek igazak, tehát örülni kellene, hogy az ÁSZ is megállapította.

Szomorú azonban, hogy tizenegy évvel a rendszerváltás után olyan felelőtlen vagyonkezelést látunk, amelynek egyik oldalán megjelennek azok az ígéretek, hogy még több pénzt, még több pénzt, még több pénzt, hiszen ez az ágazat problematikusan működik, és nincs elegendő forrás arra, hogy a vidékfejlesztésben, a vidék népességmegtartó erejében, a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességében előreléphessünk, a másik oldalról meg látunk egy olyan gazdálkodást, ami a minisztérium irányításában, a minisztérium vezetésében a féktelen pazarlást, illetve bizonyos esetekben a bűncselekmény lehetőségét is kimeríti.

Nos, amikor egy-egy ilyen zárszámadás után meghozzuk a döntéseinket, emlékszem arra a korábbi évekből, hogy mindig voltak olyan javaslatok azok vonatkozásában, ahol a pénzügyi teljesítés nem a jogszabályoknak megfelelően történt, ami bizonyos szervezeteket, illetve bizonyos, jogtalanul igénybe vevő gazdálkodó cégeket, illetve magánszemélyeket is visszafizetésre kötelezett. Nos, azt hiszem, ez a normális és járható út. Arra is emlékszem, hogy az elmúlt évben is és az idén is, amikor a címzett és céltámogatásokról szóló törvényt tárgyaltuk, mindig vannak olyan értelmezési problémák, amelyek a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék között vitát indukálnak a tekintetben, hogy mely támogatások igénybevétele volt az adott jogszabályok szerint tiszta és világos, vagy mi az, ami vitatott. S akkor az Országgyűlés dönti el, mely önkormányzatokat kötelezi arra, hogy visszafizessenek jogosulatlanul igénybe vett támogatásokat. Itt a képviselői lobbi erejénél fogva van olyan önkormányzat, amelyiknek elengedik, van, amelyiknek nem engedik el. Ezt éltük meg az elmúlt évben; remélem, az idén nem így lesz.

Nos, ez a fejezet, amikor belenéztem, olyan történetekkel köszönt nekem vissza, amelyeket esetlegesen kémregényekben vagy horrorkrimikben szokott az ember olvasni, illetve olasz történetekben látja ezt az ember, de nem hiszi, hogy ez a valóság, hanem valami torz tükörnek véli. Ehhez képest itt az ÁSZ-jelentés fehéren feketén teszi elénk azt, amit egyébként sejtettünk és amire nézve szót emeltünk, de érdemi intézkedések mégsem történtek. Sőt ezen zárszámadási jelentés sem tartalmaz a kormány részéről olyan utalást, amely a vétkeseket, illetve a szabálytalanságot elkövetőket valamiféle módon szankcionálná.

Hát akkor a gyöngyszemek közül nézzünk egypárat! Az 59. oldalon említi az Állami Számvevőszék, hogy az FVM mint gazdálkodó szervezet, csak belső jutalmazására 88 millió forinttal többet fizetett ki, mint amennyit a költségvetési törvény számára lehetőségként biztosít.

Az éves létszámkeretét 611 főben állapították meg, amelyet 590-re kellett csökkenteni. A tényleges létszáma 729 fő volt, amelyből 139 főnek a bérét valahogy elfelejtették bekönyvelni, illetve a 139 fő többlet bérköltségét nem jelenítették meg a nyilvántartásban, hanem a végén, a 2000. év költségvetési összeállításában ennek a bér jellegű előirányzatnak a megtakarítását, 148,2 millió forintot egyszerűen, nagyvonalúan jutalmazásra fordították, mondván, halad a gazdaság, virul a falu, mindenkinek jut pályázati pénz, normatív támogatás és európai uniós csatlakozás, jó a piaci helyzet, hát akkor ebből nekünk is valamiféle anyagi jutalom illik, hogy a zsebünkbe érkezzen.

(18.20)

Hát sikerült is, még egyszer mondom, 148 millióval többet kifizetni jutalomban, mint amennyi esedékes lett volna.

Megbízási szerződésekből 38 darabot kötöttek, olyat, amelyből 10 egy szolgáltatás elvégzésére irányult, ezeknek a havi díja 190 ezer forint környékén mozgott. A repülőutazásról már csak annyit, hogy nyilvánvalóan a miniszter feleségének is utaznia kellett, ha a miniszter úr ment. Hát akkor őrá is azért 5 millió forintot elköltöttek, nehogy szegény itthon maradjon, amíg a férje a távol-keleti piacokat fürkészi.

A reprezentációs kiadások tervezett költsége 22 millió forint volt, ezzel szemben 86 millió forintra sikerült ezt teljesíteni; egy óévbúcsúztató lazán 1,7 millió forintba került, 300 fő volt oda meghíva. A Pesti Vígadóban is tartottak egy partit, ott 720 fő volt meghívva, és 6,9 millió forintot költöttek. Hogy zsolnai porcelánra 7,5 millió, ezeket már kisebb tételnek tartom, és úgy gondolom, hogy ez nem is tartozik ide.

A Kis Újság hirdetési díjként 21,9 millió forintban részesült - ez az első tétel, utána kapott még tovább is, hiszen ez az újság olyan alapvető információkat tartalmaz, amit egyetlen mezőgazdasági termelő sem nélkülözhet. De hát akkor már jobb lett volna, ha ingyen mindegyiknek eljuttatják, mint az Országjáróval teszi a kormány, és akkor nem is vitatnánk, hogy végül is csak egy bizonyos kör részesült-e abból az áldásból, hogy olvashatta a Kis Újság magvas fejtegetéseit, illetve eszmefuttatásait a kormánykoalícióhoz való tartozás vagy éppen a lazuló viszony vonatkozásában is.

Az Agrármarketing Centrum 498 millió forinttal alakult mint túlzott költségnek tűnő indulással, aztán pár milliárd forinttal felszaporodtak, úgyhogy már odáig fejlődött ez a tevékenysége, hogy már nemcsak a Kis Újságot, hanem a Szabad Földet, a Felső-Bácskát, a Magyar Demokratát is tudta szponzorálni, nem sokkal, 19 millió forinttal; sőt egy leveskönyv kiadását is a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumnak - igaz, ez is kicsi tétel, 2,7 millió forint.

Az Agrármarketing Centrum természetesen nemcsak az irodalmat, a művészeteket, és a leveskönyv gasztronómiai élvezeteit tekinti elsődleges feladatának, hanem a Ferencvárost is, és mint a befektetési rt. egyik szponzora, azért 80 millió forinttal részt vett a Ferencváros további stafírungozásában.

A távol-keleti és közép-amerikai kiállítások az Agrármarketing Centrum vonatkozásában kiemelt szerepet töltöttek be, az összes 420 millió forintból 91,1 millió forintot a Távol-Kelet, Dél-, illetve Közép-Amerika kiállítókénti megjelenítése élvezett a költségvetésből.

Aztán a Ferencvárosi Torna Club kapott még 50 millió forintot közbeszerzési eljárás mellőzésével, nyilván ezt nem lehetett úgy könyvelni, hogy ennek megfelelő nyomai is legyenek.

A másik ilyen csodálatos szervezet az Agrárinnovációs és Vidékfejlesztési Kht., amelynek az ügyeiről itt már az Országgyűlésben volt szó, a legfőbb ügyész ebben vizsgálódik. Az általunk is ismert bérleti szerződés, ami havi 4 millió forintért biztosította számukra a komfortos elhelyezést, a legfőbb ügyész úrnál van, gondolom, hogy majd ennek is vizsgálni fogják a pénzügyi tartalmát.

Még egyszer mondom, nem az összegek nagysága, hanem a nonszensz, tehát a teljesen irracionális támogatások - bár mi tudjuk, hogy mi húzódhat meg mögötte - késztet arra, hogy ilyet is szóvá tegyek, hogy egy pékség 4,5 millió forintért tanulmányt ír az FVM-nek, "Termékpályás gazdálkodás felépítése és folytatása a biotermékekkel". Megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy ez mit takar, mondom: azt, hogy kérlek szépen, mondjuk, a durumbúzából hogy lesz kifli; itt a pékségben ezt ragyogóan tudják, és ez meg is ér 4,5 millió forintot.

Csakúgy, mint ahogy a Gandhi étterem 6,3 millió forintért csinál egy tanulmányt: "Biotermék-felvásárló egység működtetése". Ez is nagyon érdekes, a biotermék bejön, kimegy, és végül mindenki jól jár, a 6,3 millióért meg esetlegesen lehet majd fejleszteni az üzemet; csakúgy, mint a biodízelüzem telepítése, ez régi nagy programja az FVM-nek. Látjuk, hogy azóta a repceföldek, a napraforgó-értékesítés megoldódott, és természetesen ez az olcsó és környezetbarát üzemanyag a mezőgazdaság nélkülözhetetlen energiaforrásává vált. Itt is tanulmányokra 9 millió forintos tételekben fordítottak annak idején, mert erre a jövőt illetően is szükség van.

A Szent Adalbert Templomért Alapítvány sem maradhat ki, mert ők Pest megye agrár- és vidékfejlesztési lehetőségeiről írtak tanulmányt 1 millió forintért. Aztán önkormányzatok is csináltak ilyet - a szabolcsi önkormányzat 8 millióért, a nyíregyházi önkormányzat 4 millióért, Mátészalka város önkormányzata is 1 millióért tudott tanulmányt készíteni. El tudom képzelni, ha az önkormányzatok tanulmányt készítenek, akkor leül a testület, és akkor szavazással eldöntik, hogy a tanulmányban mi szerepeljen, végül is az összeget természetesen megkapják.

Akkor nézzük a nagyobb tételeket, mert ezek csak adalékok, és úgy tűnik, mintha csak fricskáznék, de az már viszont szörnyű, hogy a pályáztatásra kiírt pénzeknél a beruházási támogatásoknál a gépvásárlási támogatás már 2000 májusában elfogyott, tehát további támogatást nem tudtak adni. És amit át kellett vinni, támogatási ígérvényeket erre az évre, az 17,2 milliárd forintot jelentett. Tehát egy csomó igény kielégítetlen maradt abból, amit egyébként a költségvetésben mint beruházási támogatást megjelöltek.

Mit is ír a pályáztatásokról az Állami Számvevőszék? "Jellemzően egyedi kérelmek alapján, a pályáztatási bonyolítási rend teljes vagy benyújtási határidőn túli megkerülésével az előírt pénzügyi kereteket messze meghaladva, illetve szakmailag indokolt fejezeti sor determináltsága esetén más jogcímre előirányzott források terhére, sőt azokkal ellentétesen történtek a szerződéskötések és a kifizetések." Ezek a kifizetések annak ellenére történtek meg, hogy az apparátus minden esetben felhívta a figyelmet a szabálytalanságokra. De hát ez kevés volt arra, hogy ebből tanuljanak is.

És még egy nagy falat, a pénzügyminiszter és az FVM-miniszter megállapodása szerint 2,3 milliárd forintot juttattak nevesítve a Szabolcs-Szatmár megyei konzervgyáraknak; 2,3 milliárd forint erejéig százszázalékos mértékű állami kezességvállalással, és 75 százalékos jegybanki alapkamat támogatás mellett. Az így létrejött 2,3 milliárd forintos hiteltartozásból 2000-ben mindössze 92 millió forint jött vissza, több cég ellen azóta felszámolási eljárás indult, az állammal szemben érvényesített kezességvállalás értékére.

Nos, ha ilyen felelőtlen gazdálkodásról beszélünk, ha valaki a tulajdonosi jogokat valóban úgy kezeli - a Csekonics nem így kezelte azért, mert valahogy csak megmaradt a saját vagyona; közpénzt persze könnyebb felelőtlenül kezelni -, akkor kérdezem én, tisztelt államtitkár úr, ebben a zárszámadásban miért nem írják oda a törvénynek a zárórendelkezései közé, hogy az ilyen esetek után milyen felelősségre vonást alkalmaznak, és milyen visszafizetési kötelezettségek iránt tesznek intézkedést azok számára, akik ezt indokolatlanul, jogtalanul, elvtelenül és becstelenül vették igénybe.

Ezek után várják, hogy mi igen szavazatainkkal megtámogassunk egy ilyen előterjesztést, amely mellett a Számvevőszék, mit ne mondjak, a kritikai megjegyzéseiben bizony kemény megállapításokat tesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)