Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egyetértünk az államtitkár úr iménti gondolataival, mert mind a szervezett bűnözés megnövekedése, mind uniós tagjelöltségünk megköveteli ennek a törvénynek az elfogadását. Hangsúlyoznom kell, hogy az igazságszolgáltatást segítő tanúvédelmi gyakorlat Európában is viszonylag új keletű, országonként eltérő, többféle módja van, azaz a jogharmonizáció nem egy bizonyos tanúvédelmi eljárás átvételét követeli meg tőlünk, hanem csupán annyit, hogy legyen egy ilyen tanúvédelmi programunk.

Bármennyire is segítőkész és törvénytisztelő a lakosság, felméri azt a reális veszélyt, amely rá hárulhat amiatt, mert a bűnözők ismerik a személyét, lakóhelyét, legközelebbi hozzátartozóit. Mindig eszembe jut az a mintegy másfél évtizeddel ezelőtti eset, amikor egy besurranó tolvajt kellett azonosítania egy jó megfigyelő képességű hölgynek, aki hatalmas fejkendőben, sötét szemüveggel ment el a tárgyalásra, hogy a bűnöző ne ismerhesse fel, és legnagyobb megdöbbenésére ott, a bűnöző előtt olvasták fel mint tanúnak a nevét, lakóhelyét és még több adatot róla. Sokáig rettegett, főleg a büntetés vélelmezett letelte után, nehogy a rács mögé dugott bűnöző bosszút álljon rajta. Egyébként, legalább havonta olvasható a sajtóban olyan eset, hogy a tanúk, nyilvánvalóan fenyegetések hatására, visszavonták a korábban tett vallomásaikat. Ne csodálkozzunk tehát, hogy nagy fajsúlyú, súlyos bűnesetek elkövetése esetén nem tanúskodtak olyanok, akik a bűntényt látták, mert féltették az életüket. Tudom, a jelenlegi törvényjavaslat nem az úgynevezett apróbb bűnesetek - bár a bűneset, az bűneset - tanúit hivatott védelmezni, de az a véleményem, hogy minden bűnesetnél gondoskodnunk kell a tanúk biztonságáról és személyes adatainak a védelméről. Csak egy ilyen általánosságban is érvényesülő gondosság teheti eredményessé ezt a jelenlegi törvényjavaslatot.

Tisztelt Ház! Egy új jogintézmény bevezetéséről kell döntenünk. Magyarországon ennek a tanúvédelmi programnak valójában nincs gyakorlata és megfelelő szakembergárdája. Valószínűleg most nem minden részletében tudunk tartósan létrehozni egy eddig még nem működtetett tanúvédelmet, de lépnünk kell, legfeljebb a tapasztalatok ismeretében néhány év múlva módosítjuk ezt a törvényt. Nem csupán az uniós elvárások miatt, hanem a közelmúltban történt terrorcselekmények tanulságainak a levonása miatt is csatlakoznunk kell az európai gyakorlathoz.

A bizottsági vitákban már felmerült, és azóta több ellenzéki képviselő jelezte, hogy nem fogja megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mivel csak kétharmados törvények megváltoztatása után léphet életbe, és erről a feltételről még nem egyeztettek a parlamenti pártok ismereteim szerint. Valóban, ez a védelmi program olyan büntetőeljárás-jogi és esetleg személyiségi jogi változtatásokat is igényelne, amelyeket még nem tárgyalt a tisztelt Ház, de egyszerű a kérdés: nem közös érdekünk a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni küzdelem, természetesen törvényes formában? Korábban elhangzott, hogy olyan kötelezettséget vállalt el Magyarország az Unió irányába, miszerint a jövő év közepéig megvalósítjuk a tanúvédelmet. Azóta az események túlléptek ezen a vállaláson. Nemrégen üléseztek az uniós tagországok belügyminiszterei és igazságügy-miniszterei Brüsszelben. A soron kívüli tanácsülés célja az volt, hogy új lendületet adjanak a terrorizmus elleni harcnak, és ebben társult részvételt ajánlanak a kelet-európai tagjelöltek számára is. Úgy vélem, hogy mindenképpen részt kell vennünk, és meg kell alkotnunk a tanúvédelemhez kötődő törvényeket, amelyeket nem lehet pusztán belpolitikai csatározásoknak kitenni.

A törvényjavaslatban megfogalmazott védelmi program alá a felsorolt személyek csak akkor kerülhetnek, ha megállapodást kötnek a rendőrség szervezetén belül létrehozott szolgálattal. Hosszasan lehetne arról is vitatkozni, hogy ez a különleges szolgálat a rendőrség keretein belül vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal ellenőrzése alatt, vagy - ahogyan ez több országban van - az igazságügyi tárca irányítása szerint működjön. A lényeg ebben az esetben is az, hogy kezdődjön meg a gyakorlati tanúvédelem.

Nemrég figyelemre méltó kérés érkezett Magyarországra. A háborús bűnösök elleni perekben szereplő védett tanúk későbbi, Magyarországon való letelepítésének lehetőségeiről érdeklődött a hazai szerveknél a hágai nemzetközi törvényszék. A törvényjavaslat nem tartalmaz nemzetközi tanúvédelmi együttműködést lehetővé tevő jogszabályt, a most tárgyalt előterjesztés kizárólag a magyar büntetőeljárásokban részt vevőkre vonatkozik. Már most vagy ennek a törvénynek a módosítása révén, vagy egy új jogszabály elfogadásával, úgy vélem, lehetővé kell tenni a nemzetközi tanúvédelembe történő bekapcsolódást, már csak amiatt is, mert az általános vita első szakaszában több felszólaló kétségbe vonta, és valójában ez a hozzászólásomnak a lényege, egy ilyen kis országban, mint Magyarország, vajon eredményes lehet-e a tanúvédelem. Mindenképpen javaslom ennek a gondolatnak a megfontolását.

Összegezve a véleményemet, ahogyan Horváth Balázs úr ezt már korábban elmondta, a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat céljaival egyetért, szakmai szempontból jónak tartjuk, és a tisztelt Háznak elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

(16.30)