Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kökény képviselő úr, elnök úr mondandója után, meg akik az egészségügyi bizottság ülésén ott voltunk, nagyon nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor az egészségügy költségvetéséről kell nyilatkozni, mert nem tudjuk, hogy milyen jelenleg vagy milyen lesz az egészségügy költségvetése. Ez azért fölveti azt a kérdést, hogy milyen egyeztetések folytak a különböző érdekképviseletekkel, köztestületekkel, hogy most utólag jön a megvilágosodás.

Egy azonban biztos, hogy ez ennek a ciklusnak az utolsó költségvetése, és az is biztos, hogy egy olyan ciklust zárunk, amikor a rendszerváltoztatás óta először ugyanaz a politikai konfiguráció kapott két ízben egymást követően felhatalmazást a lakosságtól az ország vezetésére. Tehát önként adódik a kérdés, hogy mondjuk, amit három és fél évvel ezelőtt vagy hét és fél évvel ezelőtt ez a politikai koalíció ígért, abból mi valósult meg és mi nem.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy jobb állapotban van-e ma a magyar egészségügy, mint három és fél évvel vagy hét és fél évvel ezelőtt, nagyobb biztonságban érezhetik-e magukat a betegek és az egészségügyi dolgozók, csökkentek-e az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területi különbségei és a betegek terhei a szocialista-szabad demokrata kormányzás alatt. Ha az ember röviden akar válaszolni - és mindenki a saját kis szubkultúrájában ezt a kérdést eldöntheti, népszavazást tarthat -, nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy mind a három kérdésre egyértelműen nem a válasz. Itt Kökény képviselő úr is nemzetközi adatokat hozott, hogy csínján bánjuk ezekkel az adatokkal. Én is csak a sajtót tudom idézni, az elmúlt napok sajtótermékei közül az egyik a Health Consumer Powerhouse felmérése, amely azt mondja, hogy egy év alatt hat helyet rontott az egészségügy, gondolom, elnök úr is erre utalt; illetve egy másik, egy ENSZ fejlesztési program által kiadott jelentés, ami most még csak a 2007-es adatokat dolgozta fel, és azt írja, hogy a visegrádi országok közül hazánkban a legkevésbé vonzó az élet, a 2007-es adatot illetően az életminőség jelentős mértékben romlott, és akkor még a válság előtt vagyunk.

Mindenki a válságra hivatkozik. Abban mindannyian egyet kell hogy értsünk, hogy akkor, ha gazdasági válság van, az egy fokozott igénybevételt, fokozott nyomást ró az egészségügyi ellátásra, és nem a válság következtében kezdték el a forrásokat kivonni, hanem emlékszünk még a konvergenciaprogramban tett ígéretekre. Ha 2008-at vesszük bázisnak, és a természetbeni ellátásokat nézzük a különböző költségvetési sorokat illetően, csak a szinten tartás céljából, mondjuk, a szükséges forrásokat az inflációval korrigáljuk, akkor a jövő évi költségvetés körülbelül 140 milliárddal kevesebb összeget tartalmaz az egészségügyi természetbeni ellátásokat illetően. De ha a táblákat nézzük a társadalombiztosítási alapok funkcionális mérlegét illetően, ott is az egészségügy sor alatt, igaz, hogy csak egy 0,3 százalékos csökkenést mutatnak az adatok, tehát azt mondani, hogy ezt kiemeltként tekintik, enyhe túlzás, illetve azt jelenti, hogy a többi ágazat még rosszabb helyzetbe kerül.

De konkrétan mi az, ami egyszerűen érthetetlen, megmondom őszintén, ebben a költségvetésben? Habár magyarázatot ad arra, amit az ÁSZ képviselője a bizottság előtt mondott, hogy ez nem a tárca és az alap számait mutatja, hanem a Pénzügyminisztériumét. Itt van például az oltóanyag kérdése, hál' istennek az determinált, mert többéves szerződést kötött a tárca, de nagyon örültünk neki, és a kormányzat is propagandát csinált belőle, hogy a pneumococcus-oltás megvan; erre egy fillér nincs a következő években, akik jövőre születnek, azok ezek szerint kiesnek ebből az ellátásból. A védőnői hálózat fejlesztése kapcsán tavaly még 350 millió forint volt, jövőre már egy fillér nem lesz erre, akkor, amikor a védőnői körzeteknek körülbelül a negyede üres, akkor, amikor a működő védőnői körzetekben is a nemzetközi ajánlásokhoz képest sokkal nagyobb az egy védőnőre jutó ellátandók száma.

És végül, de nem utolsósorban idő hiányában: népegészségügyi program. Azzal, hogy a tavalyi 600-ról tovább csökkentette 371 millióra a kormányzat a népegészségügyi programra szánt összegeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezzel beismerte, hogy tulajdonképpen egy kudarc az egész ilyen jellegű program.

Köszönöm szépen.