Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Napirend előtti felszólalásra következik Csapody Miklós képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese: "Ügynökök és listák, avagy a kényelmetlen emlékezés: mikor teszünk végre rendet?" címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Öt évvel ezelőtt Kiszely Gábor félezer oldalas könyvének, Az állambiztonság '56-tól '90-ig című könyvnek alig volt visszhangja, pedig bemutatta a kommunista restauráció politikai rendőrségét, a Nagy Imre-per koncepciójának realizálását és az egyházba is beépített ügynökhálózatot. A szerző néhány fenyegető névtelen levélnél többet nemigen kapott, igaz, hogy a könyvben képek nem voltak, hanem csupán sok-sok betű, meg a végén egy beszédes lista, és az is igaz, hogy nem színes szórólapon terjedt kampányhadjáratban.

Most azonban ismét szivárog a rendszer, minden hétre jut egy leleplezés, nem is akárkik. Nem szóbeszéd útján, hanem dokumentumokkal, és nem találomra, hanem célzottan; jó esetben hivatásos történészkutatók munkájának eredményeként, az egész mégis azonnal átalakul politikává. Miért? Mert nem zártuk le még a múltat, ezért ezt az egészet vagy a politika kezdi el használni, vagy csak botrányt, riadalmat, érzelmeket vált ki, ami persze megint nem más, mint politika, mert így bosszulja meg magát a legvidámabb barakk.

Idézek: "A közélet hónapról hónapra újabb és újabb ügynökbotrányoktól volt hangos, miközben esetleges volt, kinek az ügynöki tevékenységéről értesült a közvélemény. Egyféleképpen érhető el az, hogy a jövőben ne lehessen szelektíven a nyilvánosság elé tárni egyes személyek ügynökmúltját, ha nyilvánosságra kerül valamennyi, az állambiztonsági szervekkel egykor együttműködő vagy azok alkalmazásában álló személy kiléte." Csak emlékeztetőül: ez a mondat az MSZP 2005 februárjában benyújtott, el nem fogadott törvényjavaslatából származik.

Az MDF ma is azt mondja, amit akkor mondtunk, hogy a megfigyelt áldozatnak nem lehet kevesebb joga, mint azoknak, akik megfigyelték, vagyis nem a besúgót kell úgymond személyiségi jogilag megvédeni. Egy lépcsővel följebb lépve: nem a megzsarolt, megfenyegetett beszervezettek az igazi bűnösök, hanem a rendszer működtetői, például az a politikai rendőr, akit egy hosszú életút elismeréseként Bálint Sándor évtizedes üldözéséért tavalyelőtt kitüntettek és előléptettek; azok az önkéntes, szigorúan titkos tisztek, akik a legképzettebb és legjobban fizetett tagjai voltak a titkos hálózatnak. Míg a leleplezett ügynökök száma mára százon felüli, a többezres szt. tiszti állományból csak három személy vált ismertté. Mikrofilmen és mágnesszalagon is létezik a teljes lista a hálózati személyekről, ezt azonban nem adják át a szaklevéltárnak. Nem igaz, hogy ha átadnák, az sértené a kémelhárítás, a hírszerzés és a terrorelhárítás érdekeit. A kémelhárítás és a hírszerzés szt. állományának kinevezési okmányai ugyanis rég szabadon kutathatóak.

Az igazi bűnösök azok, akik az elnyomó rendszert működtették. Kik? A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői, a Politikai és a Központi Bizottság egykori tagjai, de ők ma, úgy látszik, a törvényen felül állnak, pedig nem igaz, hogy nem tudjuk, kik ők. A tömeges iratmegsemmisítéskor, a zsilettpengés ügykezeléskor maradt, ami maradt, de nem kell hozzá lexikon, hogy tudjuk, kik voltak a Magyar Népköztársaság politikai vezetői '57-től '90-ig. Az MDF azt is javasolta, szabjunk határidőt az ellopkodott papírok visszaadásának, és aki azután is újabb leleplezésekkel sompolyog elő, a törvény büntesse meg. Sajnos, hiába.

Tisztelt Ház! Nem az állambiztonsági szaklevéltár példamutató tudományos munkájával vagy a törvénnyel vannak nehézségek. Nem a történésszel van baj, aki tudja, miről beszél, nem az engedélyezéssel meg az adatvédelemmel, vagy megint a történésszel, aki nyilván azért kutat, hogy a munkáját publikálja. Az a baj, hogy elmaradt a történelmi szembenézés. Ráadásul most még kampány is van. Most talán még az is elég, hogy épp azok, akik megakadályozták a nyilvánosságra hozatalt, álljanak aggodalmasan elénk, mondván, hogy ami van, az tűrhetetlen, nosza rajta, oldjuk meg a kérdést a ciklusból hátralévő nem egészen két hét alatt. Odáig süllyedtünk, hogy már egy ilyen ígéret is lehet jó kampánytéma, vietnami balzsam múló rosszullétre. Ettől azonban a rendszer még bűzösen szivárog tovább, és senki sem tudhatja, mikor mi kerül még elő. És mivel kampány van, világos, hogy jó időre minden marad a régiben, hogy még meddig, nem tudható.

Addig azonban nézzék meg minél többen a Rokonokat. Ha valaki nem szeretné Szabó Istvánt, Móriczot meg még úgysem olvas, higgyen legalább a tulajdon szemének: rokonok itt, rokonok ott. De mikor jut el végre a politika odáig, hogy meghallgassa a történészeket is? Hogy fölismerje végre, hogy ez a szivárgás mindenkinek csak árt? Addig meg ne tessenek csodálkozni! Tetszettek volna törvényt alkotni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Petrétei József igazságügy-miniszter urat illeti a szó a kormány részéről, aki reagálni kíván az elhangzottakra. Miniszter úr!

DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Egyetértek önnel abban, hogy szivárog a rendszer, hogy nem zártuk le a múltat, és hogy a szelektív nyilvánosságot meg kellene szüntetni. Ezt a problémát 1990 óta meg lehetett volna oldani, és 2005 februárjában, ahogy erre ön is utalt, képviselő úr, Burány Sándor és képviselőtársai törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be, amit a kormány támogatott. Szándékaink egyértelműek voltak: véget kell vetni annak a tarthatatlan helyzetnek, hogy hetente, kéthetente újabb és újabb ügynökügyektől hangos az ország.

Elmondtuk már akkor is, hogy a teljes ügynöknyilvánossághoz alkotmányt kell módosítani, és ezt az Alkotmánybíróság későbbi döntése mindenben igazolta. Ma már nem lehet félretenni az alkotmányossági szempontokat, hiszen az alkotmánybírósági gyakorlat, amely a döntésekben megnyilvánult, kimondta, hogy milyen feltételei és korlátai vannak egy törvényi szabályozásnak, amely ezt a kérdést kívánja rendezni.

Azt kell mondjam, képviselő úr, hogy minden felelősséget ezért a kialakult helyzetért azoknak kell viselniük, akik ezt az alkotmánymódosítást nem szavazták meg. Sajnálattal kell megállapítanom azt, képvisel úr, hogy ön sem szavazta meg Burány Sándor alkotmánymódosító javaslatát, és egyetlen MDF-es képviselő sem nyomta meg az igen gombot.

A kormány mindenesetre kész arra, hogy támogasson egy olyan alkotmánymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen még gyermekeinknek és unokáinknak is a múlt sötét árnyaival viaskodni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)