Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Akkor lehet reagálni, ha ehhez a napirendi ponthoz tartozik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Elnök úr, nagyon szorosan ehhez a napirendi ponthoz tartozik.

Arról van szó, kénytelen vagyok itt kezdeni, mert általános vitában vagyunk, hogy államtitkár úr tegnap azt találta mondani, hogy a kormány sok jó cselekedete közül az egyik az, hogy rugalmassá tette a munkaerőpiacot. Csakhogy az önök olvasatában a rugalmas munkaerőpiac, lásd még a kizsákmányolás törvénykönyvét 2011-ből, annyit jelent, hogy könnyebben lehet kirugdalni a magyar embereket a munkahelyükről. Az önök számára rugalmas munkaerőpiac a totális kiszolgáltatottságot jelenti. Másutt, más országokban a rugalmas munkaerőpiac azt jelenti, hogy van egy olyan állami átképzési, felnőttképzési rendszer, amely lehetővé teszi a felnőtt munkavállalók számára, hogy könnyen foglalkozást, így könnyen állást tudjanak váltani, illetve a munkanélküliségből nem a közfoglalkoztatásban, hanem az elsődleges munkaerőpiacon tudjanak álláshoz jutni. Önöknek nem ez a céljuk. Önöknek a további kiszolgáltatottság növelése a céljuk.

A másik dolog, amit elöljáróban az Mt. módosítása kapcsán fontos leszögezni, visszautalva itt már egy mai vitára, azt el lehet mondani, hogy az önök hároméves mérlege azt hozta az egyszerű ember számára, hogy immáron többet kell dolgozni kevesebb bérért. Ezt mindjárt igazolni is fogom. S nemcsak többet kell dolgozni kevesebb pénzért, hanem mindezt sokkal kiszolgáltatottabb, megalázóbb körülmények között, mint korábban.

Ami konkrétan a távolléti díj intézményét, illetve az azzal kapcsolatos, önmagában üdvözlendő módosítást illeti: a tárca már korábban is elmondta, hogy a kormány a gyakorlati tapasztalatok ismeretében - mondták a törvényjavaslat vitájában annak idején - készen áll az Mt. finomhangolására, ha erre igény lesz. Igény már volt a kezdet kezdetén! Most azt mondják - idézem -: "A gyakorlati élet bebizonyította azt, hogy ez a 174 osztószámmal történő megállapítás olyan anomáliákat okozott, hogy különböző hónapokban eltérő munkaidők mellett számolva bizony más-más távolléti díjat kapott a munkavállaló, ez most pontosításra került az igényeknek megfelelően." Csakhogy ezekkel az anomáliákkal, ha kevesebb arroganciával reagált volna akkor Czomba államtitkár úr az ellenzék felvetésére, már korábban, a törvény kidolgozásánál lehetett volna számolni. Előre lehetett látni, hogy az új számítási mód más-más bért fog eredményezni az egyes hónapokban a munkanapok és a távollétben töltött napok száma szerint. A kormány által februárban közzétett módszertani útmutató is egyszerű példákon keresztül mutatta be az eltérő béreket eredményező számítási módot.

Tehát a változtatás szükségessége világosan látható volt előre, a kormány viszont annak idején nem látott problémát ebben. Nem látott problémát az új szabályok miatt bérkompenzációt végrehajtó munkáltatók oldalán jelentkező többlet adminisztrációs teherben és a kedvezőbb hónapban való szabadságolás körül keletkező munkahelyi konfliktusokban, valamint a rövidebb hónapokban visszaeső bérekben sem. Ez is azt bizonyítja, mennyire nem körültekintő módon, a lehetséges hatásokkal nem számolva, úgy, mint ahogy az szokásos önöknél, hatástanulmányok nélkül alakította át a kormány a hazai munkajog teljes szabályrendszerét. A munkavállalók és munkáltatók képviselőivel való egyeztetésekkel, az érdekegyeztetés meghagyásával megelőzhetők lettek volna ezek az anomáliák.

A munkavállalók és a munkáltatók nyomására végül most változik a szabályozás, de erre is későn kerül sor. Fontos lett volna, hogy idén június 1-jén lépjen hatályba a módosítás, mert június is a legkevesebb munkanapot számláló hónapok közé tartozik, júniusban is csak 20 munkanap lesz, ahogy februárban is csak ennyi volt. Ha még akkor is a jelenleg hatályos szabályok szerint kellene számítani a távolléti díjat a havibéreseknél, több ezer forintot veszíthetnének azok, akik ekkor veszik ki a szabadságot. A törvényjavaslat nem tartalmaz arra vonatkozó szabályokat sem, hogyan kaphatják vissza esetlegesen elveszített keresetüket azok, akik februárban mentek szabadságra, és emiatt kevesebb fizetést kaptak, mint amennyi a havi bér alapján járt volna nekik. Korábban az LMP javasolta a távolléti díj helyett az átlagkereset intézményének a megtartását, erre módosító javaslatot is annak idején az Mt.-hez benyújtottunk.

Ami a vasárnapi pótlék intézményét illeti, itt viszont egyértelműen kedvezőtlen a változás az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján, ahogy erre egyébként ellenzéki képviselőtársaim már utaltak. Ugyanis ez a javaslat korlátozza a százszázalékos vasárnapi bérpótlékra jogosultak körét.

(17.30)

A hatályos törvény szerint azt a munkavállalót illeti meg vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalékos bérpótlék, aki rendes munkaidőben történő munkavégzésre van beosztva több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben és a kereskedelmi, turisztikai ágazatban. A jövőben azonban ez a kör kibővül, tehát itt is a munkavállaló húzza a rövidebbet és keres majd kevesebbet a rendkívüli munkavégzésre beosztott, illetve a rendes munkaidejű, vasárnapi munkavégzésre nem kötelezhetők körében. Azaz nemcsak a rendes munkavégzésre beosztottak kapnak 50 százalékos pótlékot több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelmi, turisztikai ágazatban, hanem azok is, akik rendkívüli munkaidő keretében dolgoznak vasárnap.

Utalva akár a mai költségvetési törvénymódosítás kapcsán elhangzott álláspontokra és egyáltalán arra a propagandára, amit önök itt a bérszínvonal kapcsán nyomnak, érdemes arra is kitérni, hogy egyébként ez az úgynevezett új munka törvénykönyve, a kizsákmányolás törvénykönyve milyen hatást gyakorolt a bérekre az elmúlt két esztendőben. A munka törvénykönyve hatásairól egyébként már készültek kutatások, amelyek visszaigazolták azokat a félelmeket, amiket akkor az ellenzék elmondott. Az az állítás, amit a kormány végig cáfolt, miszerint egyes munkavállalók kevesebbet fognak keresni több munkáért, sok esetben beigazolódott. Az LMP akkor figyelmeztette önöket, államtitkár úr, hogy ez a törvénykönyv ahhoz vezet, hogy az emberek Magyarországon innentől kezdve kevesebbet fognak keresni több munkáért, azaz több munkáért kevesebb pénzt fognak kapni.

Az MTA által a Liga felkérésére készített terepkutatás és tanulmány megállapította, hogy a vizsgált cégek több mint felében a bérek csökkentek az új törvény megjelenése óta, és a többi helyen is bekövetkezhet a bércsökkenés a kollektív szerződések módosítását követően. A bércsökkenés okai a következők, egész pontosan hét tételben.

1. A munkabérek csökkenésének egyik legfontosabb oka a pótlékok csökkenése. Jelentősen csökkent az éjszakai munka pótléka, valamint a délutáni műszakpótlék gyakorlatilag megszűnt. A munkavállalók álláspontja szerint a pótlékok csökkenése különösen a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat érintette, ők nettó 15 ezer forintot is veszítettek havonta a műszakpótlék változásával.

2. A munkanélküli időszakra fizetendő díjazás csökkenése ugyancsak bércsökkenést eredményez. Január óta a munkáltatónak átlagkereset helyett távolléti díjat kell fizetnie például szabadság vagy végkielégítés esetén. Egyes cégeknél a távolléti díj kiszámításának módját a korábban hatályos átlagkereset számításának szabályaihoz közelítették, ezzel mérsékelve a bekövetkező bércsökkenést.

3. A hosszabb munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége szintúgy bércsökkenéshez vezet, hiszen csökkenti egyrészről az állásidőt, másrészről a rendkívüli munkavégzés mértékét, és ezáltal az ezen időszakokra biztosított díjazást, pótlékokat is.

4. Csökkenti a munkabérek mértékét az a másik munkaidő-beosztással kapcsolatos szabály is, hogy a munkaidő-beosztást a munkavállalókkal már nem egy héttel korábban és egy hétre előre kell közölni, hanem elegendő mindössze négy nappal korábban tájékoztatni a munkavállalókat a munkavégzésre való beosztásukról. Ez a szabály szintén csökkenti az állásidőre járó díjazás, illetve a rendkívüli munkaidőre járó díjazás fizetésének valószínűségét. Ezt a szabályt ugyanakkor a munkavállalók nemcsak a bérrel összefüggésben kifogásolták, hanem amiatt is, hogy szinte ellehetetleníti a magánélet és a munkahelyi feladatok összehangolását.

5. Az új rendelkezések szerint a munkaközi szünet már nem a munkaidő része, hanem ezt az időszakot szabadidőként kezeli a törvény. Mivel a törvény életbelépésétől a munkaközi szünet nem a munkaidő része, a munkavállalók - a szakszervezet számításai szerint - a gyakorlatban évente 11 nappal többet kell dolgozzanak ugyanakkora bérért.

6. A hat hónapos próbaidő szabálya ugyancsak járhat bizonyos mértékű bércsökkenéssel, hiszen ha a munkáltató próbaidőt alkalmaz, például a hat hónapos határozott idejű jogviszony létesítése helyett, akkor ha már nincs szükség a munkavállaló munkájára, indokolás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a jogviszonyt ahelyett, hogy a határozott időből még hátralévő időtartamra járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetné.

7. Az állásidőre járó díjazás nem illeti meg a munkavállalókat akkor, ha előre nem látható külső ok miatt kerül sor a munkavégzés alóli mentesülésükre. Ezen új szabály bevezetése miatt a munkavállalók valószínűleg a jövőben számos esetben elesnek az állásidőre járó díjazásuktól. Ugyanakkor a munkáltató számolhat azzal, hogy ha a munkavállalók vitatják is a díjazást kizáró körülmények fennállását, akkor sem fognak erre nézve pert indítani, egyrészről a munkaügyi perrel járó költségeknek az igényt jelentősen meghaladó mértéke miatt, másrészről mert az igazságügyi statisztikák azt mutatják, hogy a munkavállalók a fennálló munkaviszonyuk alatt nem érvényesítik a bérrel kapcsolatos igényeiket, mert félnek - és ez a valóság, államtitkár úr - a munkaviszonyuk megtorláskénti megszüntetésétől. Legtöbbször és legnagyobb mértékben azonban egyértelműen a műszakpótlékok miatt csökkentek a bérek. A bércsökkentés második leggyakoribb oka a túlórák kiesése, ami bekövetkezhet egyrészt a munkaidőkeret egyoldalú bevezetése miatt, vagy - különösen állami cégeknél - az éves munkaidőalap növekedése következtében.

Összességében tehát elmondható, hogy az alacsony keresetűek jelentős része számára hátrányos volt az új Mt. a bérekre gyakorolt hatása miatt. Az egykulcsos adórendszer és az adójóváírás kivezetése miatt amúgy is rosszul járt dolgozóknak adott ezzel még egy pofont a kormány, egészen pontosan önök az új MT-vel is további pénzt vettek ki az egyszerű dolgozó emberek zsebéből. Magyarul, nem igaz az a dicshimnusz, amit itt önök löknek a bérszínvonallal kapcsolatban. El lehet mondani, hogy amióta önök kormányozzák az országot, a magyar emberek többet dolgoznak kevesebb pénzért és gyengébb munkavállalói feltételek mellett, gyengébb munkajogi védelem mellett.

Ez a valóság, államtitkár úr, és ennek a valóságnak az égadta világon semmi köze a rugalmas munkaerőpiachoz. Ha rugalmas munkaerőpiac lenne Magyarországon, akkor az emberek, ha veszélyben érzik az állásukat vagy egész egyszerűen leépítették őket, csődbe ment a vállalkozás, mert állami közbeszerzésen csak bizonyos cégek tudnak nyerni, akkor az emberek nagyon könnyen el tudnak menni olyan képzési rendszerekbe, tudnak élni olyan képzési lehetőségekkel, amivel tudnak állást változtatni. Erre nincs lehetőség, önök a képzési rendszerből is csak kivettek pénzt. Innentől kezdve viszont nem kéne rugalmas munkaerőpiacról beszélni. Ha rugalmas lenne a munkaerőpiac Magyarországon, államtitkár úr, akkor az elsődleges munkaerőpiacon - tehát nem a közfoglalkoztatást idehozva, hanem az elsődleges munkaerőpiacon - létesültek volna tiszta, fehér munkahelyek ebben az országban. De nem ez történt. Az intézményi munkaügyi statisztika alapján a legális elsődleges munkaerőpiacon munkahelyek szűntek meg, mégpedig úgy, hogy akik egyáltalán még állásban vannak, és nem a szürkegazdaságban, azok sokkal kiszolgáltatottabb feltételek mellett végzik a munkájukat és kevesebb pénzért, mint az úgynevezett új munka törvénykönyve, a kizsákmányolás törvénykönyvének bevezetése előtt.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)