Készült: 2024.03.29.01:00:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

318. ülésnap (2013.10.29.), 246. felszólalás
Felszólaló Dr. Sós Tamás (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:52


Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hozzászólásomban a szakképzéssel, felnőttképzéssel összefüggő kérdésekről szeretnék szólni, és nem tudom megkerülni a közmunkához kapcsolódó mostani ellentmondásokat, mondvacsinált felnőttképzéseket. Egyik oldalon jelentős megszorítások, pénzkivonások vannak, most pedig a következő hónapokban, mondjuk, december 1-jétől március 31-ig több milliárdot dobnak ki az ablakon, egész pontosan 24 milliárdot, és látszatképzéseket, mondvacsinált, betanított képzéseket szerveznek, és erre hatalmas pénzeket költenek.

De hogy haladjunk sorjában, úgy gondolom, gyakorlatilag ez a költségvetés valami olyan, mint amikor egy társaságban építenek egy kártyavárat, és van ott valami apró rezzenés, mire ez a kártyavár összedől. Hogy nem a levegőbe beszélek, ez a kártyavár 2012-ben kilencszer dőlt össze, 2013-ban hét alkalommal dőlt össze. Egész pontosan ennyiszer módosították a költségvetést. Ha most megnézem, ez most is egy üres halmaz. Látszik, hogy áprilisig hellyel-közzel fog működni, de hogy mi lesz utána, ebből kiderül, hogy önök ezt nem gondolták végig. Konkrét számadatok mutatják, hogy sodródás van ezen a területen. Hisz nem tudják megmondani, hogy milyen bázisra építenek, megalapozatlanok azok a kiindulások, amelyekből önök kiindultak a tervezésnél.

Igazán akkor lehet megítélni ezt a költségvetést, ha megnézzük, hogy az elmúlt három esztendőben önök mit tettek. Nézzük a szakképzést! A szakképzésnél egy jelentős visszalépés történt, hisz önök az európai uniós tendenciákkal szemben igazán az alsó szintekre tették a hangsúlyt. Az államtitkár úrra nézek, gondolom, ismeri a Cedefop számadatait, statisztikáit, gyakorlatilag mi ennek szembemegyünk. Nem a nemzetközi trendeknek megfelelően alakítottuk át a szakképzést, nem távlatosan gondolkodunk, hanem rövid távon, pénzt vonunk ki. Arra gondolok, hogy a tortát nem nagyobbította, államtitkár úr, és nem képviselte a kormányban, hogy növekedjen az az összeg, amely szakképzési hozzájárulásra megy. Tehát ténylegesen oda menjen a pénz, akiket ez érint, mármint a tanulókra. Hisz a torta, amely volt korábban, mondjuk, egy szakmára 700-800 ezer forint/főt fordítottunk a szocialista kormány alatt is, még utána is az azt követő egy évben, 700-800 ezer forint/fő egy szakmára, ebben benne van a tanuló képzési költsége, az oktató bére, benne van az anyagköltség. Ezt önök átlagban lecsökkentették 450 ezer forint/főre. Gyakorlatilag ez úgy maradt, utána átvariálták egy picit. Tehát ténylegesen kevesebb pénz jut el a tanulóhoz, kevesebb jut el konkrétan a képzésre annak ellenére, hogy a cégektől, a gazdálkodóktól egyre több pénzt vonnak be, és tulajdonképpen látszik, hogy nem arra fordítják, mint ami az eredeti célkitűzés.

Ráadásul a tendencia romló. Romlik a tendencia, hisz a képzést folytató intézmények száma csökken, ez is látszik a felnőttképzésnél, de a többi területen is. Vagy azt nézem meg, hogy mennyi a sikeresen vizsgát tettek száma. Mondjuk, a tavalyi és a tavalyelőtti évet nézem, mert két teljes évet lehet igazán összehasonlítani, ez csökkenő szám; hiszen míg OKJ-s képzésben sikeres vizsgát tettek 2011-ben 34 ezren, majd később, már a múlt évben csak 31 ezren, látszik, hogy ebben az évben még kevesebben fognak tenni, és a következő esztendőben is csökkenni fog ez a szám. De ha azt nézem, hogy mennyien jelentkeztek be a vizsgákra, vagy mennyien indultak el a képzésben, gyakorlatilag itt lényegesen nagyobb az arány, tulajdonképpen a múlt esztendőben közel 10 ezerrel csökkent a számuk és látszik, hogy ebben az esztendőben nagyságrendileg csökken. Tehát önök lemondanak jelentős korosztályról, az állam egyre kevesebb feladatot vállal a szakképzésben, a felnőttképzésben anyagilag is és itt a teher a lakosságra hárul, mondjuk úgy, hogy a szegény emberekre, azokra, akiknek amúgy is komoly gondjaik vannak.

(18.20)

De ha a Nemzeti Foglalkoztatási Alap különböző számadatait nézem, akkor számos olyan terület, mondjuk, a passzív kiadásoknál az álláskeresési ellátások kevesebb, mint az előző esztendőben volt, de aktív támogatásoknál pedig nem változott. Vagy a szakképzési és felnőttképzési támogatások kisebb összeg, mint az előző esztendőben volt. Tehát úgy gondolom, hogy ez mindenképpen visszatetsző, és mindenképpen át kellene gondolni, változtatni kellene.

Ugyanakkor elementáris hiba az, amit tesznek a cégekkel. Jelentős pénzt vonnak el tőlük, közben pedig nem tudják bevonni a cégeket a szakképzésbe. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly kritikája a kormány szakképzéssel kapcsolatos politikájának. Ugyan körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt azt a választ kaptam, hogy a cégek 1,3 százaléka vesz részt szakképzésben, ma megkockáztatom, hogy ez a szám ettől kevesebb. Tehát gyakorlatilag ma már körülbelül a cégek 99 százaléka nem vesz részt a szakképzésben, akkor hogyan mondhatják azt, hogy duális képzés van Magyarországon? Azt gondolom, hogy ez így nem elfogadható.

A kamarák szerepe, lehetősége, felelőssége jelentős. Itt tennék egy javaslatot. Az utóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a szakszervezeteket sokkal hatékonyabban be kellene vonni, és kormányra kerülve biztos vagyok benne, hogy azon leszünk, hogy a különböző szakmai érdekképviseletek mellett a szakszervezeteket is nagyobb arányban vonjuk be a szakképzéssel kapcsolatos kérdések alakításába.

Komoly gondnak tartom, hogy önök most például statisztikát kívánnak javítani a felnőttképzés kapcsán, ami a közmunkához kapcsolódik, de ténylegesen érdemi előrelépés ezen a területen nem fog történni. Konkrétan 24 milliárd forintot dobnak ki az ablakon december 1. és március 31. között; 53 ezer embert vonnak be látszatközmunkába. Nem tudom, államtitkár úr mennyire mélyedt el ebben a kérdésben, úgy feltenném önnek a kérdést, hogy mondjuk, betanított térburkolót hogyan lehet képezni a téli időszakban, mert a téli időszakban nem arról híresek akár a különböző kötőanyagok, hogy akkor tudnak legjobban kötni, vagy például hogyan tudnak úgy mezőgazdasági képzést szervezni, hogy azok az érintettek ki sem fognak menni a területre. Nem arról van szó itt, államtitkár úr, hogy közeledik a választás, és az, hogy, hogy nem, tavasszal lesz, és előtte kell ezeket mind-mind megszervezni? Ez papíron fog történni, papíron pénzkidobás van; olyan papírokat fognak adni, hogy betanított térburkoló - még a kinti teret nem is fogja látni az illető - vagy betanított építményvakoló lesz, amit nem fog tudni például a későbbi OKJ-s képzésben.

Nem lett volna szerencsésebb, hogy koncepcionálisan ezt végiggondolják? Mert közben pedig, aki felnőttképzésben, OKJ-s képzésben ezt meg akarja csinálni, az gyakorlatilag sokkal hosszabb ideig tart, és ráadásul neki sokkal többe kerül. Mondjuk, ha egy hegesztő saját pénzből akarja azt megvalósítani, annak egymilliót kell kifizetni. Hogy van ez, államtitkár úr?

Köszönöm szépen a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai