Felszólalás adatai

Ehhez képest, miközben Mátrai háznagy asszony a bizottsági ülésen azzal érvelt, hogy az építmény fogalmát az építési törvény meghatározza, szerinte ezért fogalmilag kizárt, hogy a hozzájárulás megtagadása a gyülekezési jog érvényesülését sérthetné, a helyzet úgy áll, hogy az építési törvény nagyon világosan elkülöníti az épületet, köznapi nyelven szólva, mondjuk, a házakat az építményektől. A szabálysértési törvény általam kifogásolt passzusa építményről beszél. Nem épületről beszél.

Annak idején, 2006-ban az akkori fővárosi vezetés úgy próbálta kicselezni a tüntetőket, hogy egy önkormányzati rendeletben a főváros mint közterület-tulajdonos hozzájárulásától tette függővé például színpadok és más olyan eszközök létesítését, amelyek egy tüntetéshez, főleg egy elhúzódó, többnapos tiltakozáshoz elengedhetetlenek. Akkor, 2006 novemberében én az Alkotmánybírósághoz fordultam - akkor még lehetett ilyet csinálni, amióta Fidesz-rendszer van, azóta már ilyen sincsen -, és 2007 februárjában az Alkotmánybíróság megsemmisítette Demszky Gábornak ezt a rendeletét. És nemcsak azért, mert egy önkormányzatnak nincs joga a gyülekezési jogot korlátozni. Azért is, mert az Alkotmánybíróság világosan kimondta azt, hogy adott esetben a különböző színpadok vagy más építmények fölállítása a gyülekezési jog céltartományába tartozik bele. És persze az sem érdektelen, hogy az Alkotmánybíróság azt is alkotmányellenesnek találta, hogy egy önkormányzat szabadon hozhat olyan határozatokat, amivel a gyülekezési jogot alapvetően korlátozni tudja.

Ez a szabálysértési javaslat, amely itt fekszik előttünk, gyakorlatilag egy önkormányzati döntéstől teszi függővé, hogy építményekről, jobb híján nem tudok másra utalni, mint amit az építési törvény építménynek nevez, vagy a jogalkalmazó építménynek tart, az önkormányzat, egy polgármester, bármilyen Döbrögi az országban nyugodtan mondhatja azt, hogy márpedig ezt nem lehet fölállítani. És így megvalósul Demszky Gábor álma, és önkormányzati hozzájáruláshoz lehet kötni például színpadok vagy más hasonló építmények létesítését.

Az a helyzet, hogy önök újra egy arcátlan játékot játszanak, most már nem először az elmúlt három évben. Van, ami ellen önök ellenzékben fellépnek, majd utána, amikor hatalmi pozícióba kerülnek, gátlás nélkül, pofátlanul megvalósítják azt, ami ellen önök a leghangosabban tiltakoztak akkor, amikor ellenzéki pártként például embereket vezényeltek utcára. Hogy gondolják ezt? Ezzel a javaslattal semmiféle alkotmányos probléma nem lenne akkor, ha egyértelművé tennék, hogy ez a hozzájárulás-kérési kötelezettség természetesen nem vonatkozna arra az esetre, amikor gyülekezési jog gyakorlásáról van szó.

Éppen ezért, miután az alaptörvény vonatkozó passzusai nem különböznek a 2007-ben hatályos alkotmány hasonló tartalmú rendelkezéseitől, és miután az építmény fogalmát semmilyen módon nem rendezi ez a szabálysértési törvényjavaslat, így ez a javaslat nyilvánvalóan alkotmánysértő, és így a Fidesz-kormány nem tesz mást, mint amit nem engedett az Alkotmánybíróság Demszky Gábornak, azt most a Fidesz, miután már lebontott maga elől mindenféle alkotmányos korlátot, megcsinál. Szégyelljék ezért magukat!

Ami a hajléktalanság szabálysértési kezelését illeti, továbbra is csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy nincs olyan sehol a világon, hogy egyazon élethelyzetet, egyazon magatartást a jogrend egyszerre tekint olyan magatartásnak, élethelyzetnek, amit a szociális ellátórendszernek kéne valamilyen módon kezelnie, ugyanakkor pedig büntetendő, szankcionálandó magatartásnak. Akkor tessék eldönteni! De az igazi probléma ott van, hogy miután önök az alkotmányozásuk során a szociális jogállamot fölszámolták, nemcsak a lakhatáshoz való jog, hanem a szociális biztonsághoz való jog sincs ma az alaptörvényben, innentől kezdve minden további duma arról, hogy majd az állam meg az önkormányzat törekszik arra, hogy hajlékot, emberhez méltó hajlékot biztosítson embereknek, ez egész egyszerűen egy semmire nem kötelező gyógyszöveg.

Az első lépésnek annak kéne lenni, hogy az alaptörvényben világosan ki kellene mondani a lakhatáshoz való jogot, olyan jogként, amit érvényesíteni lehet adott esetben az állammal, önkormányzattal szemben. És nem lehet élethelyzetet szankcionálni. Az pedig egész egyszerűen felháborító, hogy bárki a magyar parlamentben veszi a bátorságot arra, hogy azt mondja, tipikus magatartás hajléktalanok részéről, hogy ők kedvtelésből laknak az utcán. Próbálja ki valaki, hogy milyen jókedvében valakinek, mondjuk, az utcán telelni! Hát azért ne vicceljünk már! Ezek az emberek éppolyan egyenjogú tagjai ennek a politikai közösségnek, mint bárki, aki itt ül. Komolyan gondolja bárki azt, hogy jókedvéből megy ki valaki az utcára élni? És ez az a tipikus hajléktalan-életút, ez az a tipikus hajléktalan-életfelfogás, amit egyébként a jogalkotónak figyelembe kell venni?

Én Staudt képviselőtársamnak is címezném, biztos talál olyan hajléktalant, biztos van ilyen. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) Így van. De akkor, amikor jogszabályt alkotunk, nem a szélsőséges élethelyzeteket kell figyelembe venni. Ha a hajléktalanságot próbálja meg - lehet, hogy viccesnek találja Mirkóczki képviselőtársam, egyáltalán nem vicces a helyzet -, amikor egy társadalmi krízist vagy bármilyen élethelyzetet próbál a jogalkotó kezelni, akkor a tipikus élethelyzeteket kell tekintetbe venni. És azt senki nem gondolhatja komolyan, bármelyik frakcióban üljön, hogy az a tipikus hajléktalan-életstratégia, -élethelyzet, hogy valaki jókedvéből megy ki az utcára lakni. Jegyzem meg, ha úgy tetszik, lehet, hogy van olyan egyedi helyzet, amiről Staudt képviselőtársam beszél, arról viszont itt már a bizottsági kisebbségi vélemények előadásánál utaltunk, szerintem jobbikos képviselőtársam is tett erre utalást, hogy a jelenlegi szabálysértési tényállások egyes szélsőséges magatartások szankcionálására, függetlenül attól, hogy ezeket hajléktalan követi el vagy hajlékkal rendelkező ember, ma is biztosítanak eszközt.

Ha és amennyiben az lenne a cél, hogy akár a főváros vagy más, idegenforgalmi szempontból frekventált területen ne legyenek tömegével hajléktalanok, erre nem kínál megoldást ez a törvényjavaslat.

(15.10)

Ez a törvényjavaslat nem határoz meg úgymond turisztikai szempontból frekventált területeket, hanem a lovak, egész pontosan az önkormányzatok közé dobja a gyeplőt: majd az önkormányzatok eldöntik, hogy az ő felségterületükön melyek azok a területek, ahol lehet hajléktalannak létezni, és melyek azok, ahol nem.

Valóban szembe kellene nézni azzal a problémával, amire Vágó Gábor képviselőtársam már többször utalt itt egy korábbi törvény kapcsán, a földvédelmi szabályok rendezésénél Ángyán professzor úr már fölhívta a figyelmet arra, hogy jó lenne nem a tüneteket kezelni. Ebben a kérdésben, egy ilyen társadalmi krízisnél is a szabálysértési eszköz, a rendészeti eszköztár egy tüneti kezelés. Most egy pillanatra, ha eltávolítom magamtól azt az érvelést, ami egyébként egy helytálló érvelés, hogy ráadásul a szankcionálás, a büntetés súlyosan sérti ezeknek az embereknek az emberi méltóságát, a probléma másik oldala viszont az, hogy nem oldja meg a társadalmi krízist. Igenis arról kell beszélni, hogy mikor lesz a magyar kormány kezében kellő forrás arra, hogy egy hatékony közösségi bérlakás-építési programot elindítson. Mert megint csak arról van szó, hogy a tipikus hajlék nélküli ember nem élvezetből lakik az utcán, az ő számára megoldást jelentene az, ha elindulna egy közösségi bérlakás-építési program. Erről kellene beszélni. Ha a jogalkotónak - mondom még egyszer - olyan felvetése van, hogy a turisztikailag kiemelt területeken valami rendet kéne vágni, akkor erre kéne egy külön törvényt hozni, amelyik például ezeket a területeket meghatározza. Meghatározza azt, hogy az ilyen területeknek hol vannak a fizikai határai, és az ilyen területek használatával kapcsolatban mi az állami, mi az önkormányzati kompetencia. Itt a probléma, illetve az erkölcsi felelősség egész egyszerűen rá van tolva az önkormányzatokra, és egy-egy önkormányzat, például ahol Vas képviselőtársam is működik, Pesterzsébet nyugodtan gondolhatja úgy, hogy a kerület nagy része turisztikailag frekventált, és ott bizony szabálysértési szankcióval sújtják a hajléktalanokat. Ez nyilvánvalóan nem egy arányos jogkorlátozás, és nyilvánvalóan sérti az érintett embereknek az emberi méltóságát.

Összegezve arra szeretném fölhívni a kormány figyelmét, túl azon, hogy a hajléktalanság szabálysértési szankcionálása továbbra is szembemegy a 2012-es alkotmánybírósági határozattal, egy társadalmi problémát rendészeti eszközökkel, szabálysértési eszközökkel kezelni nem lehet. Ez a probléma ott marad, ma a hajléktalanellátó intézmények olyan állapotban vannak, amilyenben, a kormány folyamatos megszorító csomagjai viszik ki a forrásokat a jóléti szektorból, közösségi bérlakás-építési programnak nyoma sincs. Lehet bohóckodni itt különböző szabálysértési jogszabályok farigcsálásával, de ez a probléma itt lesz jövőre is, a következő meg az azt követő kormányzati ciklusokban is, ha nincs egy alapvető szemléletváltás, és végre nem jön rá a kormány, vagy nem kerül pozícióba olyan politikai erő, amelyik úgy gondolja, hogy a hajléktalanság alapvetően egy társadalmi válság, a szociális jogállamot kell helyreállítani, a lakhatáshoz való jogot kell kikényszeríthetően biztosítani minden ember számára, és ebből olyan kötelezettség hárul az államra, hogy indítson el egy hatékony közösségi bérlakás-építési programot, ne vonjon ki több forrást a szociális ellátórendszerből, például a különböző utcai segítői hálózatokból. Azt gondolom, hogy ez lenne a méltányos megoldás, ez lenne az, ami egyébként ezt a társadalmi krízist kezelni tudja.

És még valami: miután itt elvileg egy alaptörvényi rendelkezésnek a gyakorlatba való átültetéséről van szó, legalábbis különös, hogy mind a közterület-használati tényállás esetében egy nyílt alkotmánysértés van ebben a törvényjavaslatban. Ami a hajléktalanság kérdését illeti, nem egy régi alkotmánybírósági határozattal megy szembe ez a törvényjavaslat, hanem a 2012-es alkotmánybírósági döntéssel, tehát már az alaptörvény hatálybalépése után született alkotmánybírósági döntéssel, amelyik nemcsak azt mondta ki alkotmányellenesnek, államtitkár úr, hogy rossz jogalkotási szinten van rendezve a kérdés, ebben az alkotmánybírósági határozatban az is szerepel, hogy élethelyzetet alkotmányos módon nem lehet szankcionálni. Éppen ezért sem a gyülekezési jognak ez a sunyi, bújtatott korlátozása, sem pedig a hajléktalankérdés rendészeti megoldása nem felel meg az alaptörvényi rendelkezéseknek, illetve nem felel meg annak, ami az alkotmánybírósági gyakorlat, és érvényes az új alaptörvény hatálybalépését követően is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)