Felszólalás adatai

MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három közelmúltbeli eseményre szeretnék utalni gondolataim elején. Június 9-én Tatán tartották kihelyezett államtitkári értekezletüket a közigazgatási államtitkárok. Tiszteletreméltó módon az értekezlet előtt a Tatai-tó partján álló Magyary Zoltán-szobor megkoszorúzására került sor. Történelmi pillanat volt, amikor Magyary Zoltán posztumusz Magyar Örökség-díjas tudós államférfi előtt a magyar kormány közigazgatási államtitkárai együtt hajtottak fejet.

A másik pedig: a következő nap, Magyary születésnapjának dátuma, június 10-e. Ezt a dátumot jeleníti meg a címlapján a magyar közigazgatás megújítását bemutató Magyary-program.

A harmadik pedig: március 8-án itt a Házban mutattuk be a parlament könyvtára és a tatai Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság szervezésében Magyary Zoltánnak és Kiss Istvánnak eredetileg 1939-ben, most pedig reprint kiadásban megjelent művét, amely "A közigazgatás és az emberek" címet viseli.

Annak kapcsán hozom ide ezeket az eseményeket és a könyvet, hogy július 1-jén köszöntjük évek óta a köz szolgálatában dolgozókat, a köztisztviselőket és most már külön a kormánytisztviselőket is. 1992-ben ezen a napon lépett életbe az első szabadon választott parlament által elfogadott köztisztviselői törvény.

Tisztelettel köszöntöm a kereszténydemokraták nevében is a köz szolgálatában dolgozókat, a legkisebb magyar falu polgármesteri hivatalában dolgozó hivatalnoktól a városok, megyék és az állam szolgálatában álló tisztviselőkig. Nekik kell a legapróbb kérdés, probléma, feladat megoldásáig lebontaniuk azokat a törvényeket, amelyeket mi hozunk meg itt a Házban. Ők az első számú összekötők a közigazgatás és az emberek között. Nagyon nem mindegy, milyen ez az összeköttetés. Jó látni, hogy komoly változás indult el ezen a téren is.

Magyary Zoltánnak nagyon sokat köszönhet - és köszön is - szülővárosa, Tata és a tatai járás települései, de az egész ország is, hiszen olyan nemzetközi tekintélyű tudósa volt a közigazgatásnak, akinek tapasztalatai, tudományos munkássága megkerülhetetlen a ma számára is.

A felszólalásom elején említett, "A közigazgatás és az emberek" tanulmány az alcíme szerint: "Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról". Ebben írja Magyary: "A közigazgatást az emberek, a közönség, akiknek a zöme nem jogász, nem a jog, hanem a valódi teljesítményei, az eredményei szerint nézik." Kicsit lejjebb úgy ír: "Nincsen külön állami és külön önkormányzati közigazgatás, hanem a valóságban egyetlen összefüggő közigazgatás van, a magyar közigazgatás."

Magyary Zoltán tudományos munkássága éppen arra figyelmeztet, amit a mai kormány is nagyon komolyan vizsgál, és eszerint alakítja a közigazgatását, hogy az emberek, akikért az egésznek működnie kell, milyen módon viszonyulnak ehhez a nagy rendszerhez. Magyary, aki maga is végigjárta a közigazgatás szinte minden területét, a tényekből von le következtetést, és azt mondja, hogy a közigazgatás sokkal több az egyszerű jogkövetésnél, a törvények végrehajtásánál; az emberek mindennapi életének a szervezése, vagyis konkrét cselekvés maga az a feladat, amit el kell látnia.

2010-ben az emberek elsöprő számban arra szavaztak, hogy változást akarnak. Ez a jó irányba mutató változás zajlik most a közigazgatásban is Magyary gondolatai mentén, amely erősíti, hogy nekünk nemcsak maga a közigazgatás fontos, hanem a kettő együtt: a közigazgatás és az emberek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)