Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

550 évvel ezelőtt hunyt el Janos Pannonius

550 évvel ezelőtt hunyt el Janos Pannonius, aki „mindenki másnál messzebbrehatóan sugározta szét Mátyás humanista udvarának dicsőségét.”

Janus Pannonius 1434. augusztus 29-én Kesicén, a szlavón tölgyek hazájában született Janus de Chesmicze néven, feltételezhetően egy horvát kisnemesi család egyetlen sarjaként. Miután édesapját korán elveszítette, édesanyja, Vitéz Borbála biztosította a gyermek tehetségének kibontakoztatását. A tizenhárom éves fiú nevelését nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere vállalta át, aki Janust a kulturális élet egyik fontos helyszínére, a humanista bölcselet szellemi műhelyébe, Ferrarába küldte tanulni Guarino da Verona mester iskolájába. Már ekkor kitűnt éleselméjűségével, így nem csoda, hogy magára vonta Vespasiano da Bisticci figyelmét. A könyvkereskedő és könyvtáros – akit szenvedélyesen foglalkoztatott az ismert korabeli személyiségek életrajzának megírása – ekként fogalmazott művében Janus Pannoniusról: „Ezek a hegyentúliak […] rendesen nehézfejűek, ez azonban nemcsak a hegyentúliakat multa felül, de nem volt olasz sem, aki tehetségét megközelítette volna.” És valóban, a 16-17 éves Janus Pannonius híre nemcsak olasz földön terjedt, hanem az akkori latin világ egészét is betöltötte. „Mintha érezte volna, hogy sietnie kell, mert idejét s a sors rövidre szabta”, ekkorra már fontosabb műveinek felét megírta. Tanulóéveinek következő állomása Padova és Velence volt, ahol kánon- és római jogot hallgatott. 1458-ban tért vissza hazájába, hogy Mátyás király akaratából egy évvel később pécsi püspök legyen. A fiatal főpap azonban többet tartózkodott a királyi udvarban, mint püspöki székhelyén, hiszen az uralkodó fontos diplomáciai feladatokkal bízta meg, majd a királyné kancellárja lett. 1465-ben a király követeként Janus Pannonius visszatérhetett egy időre ifjúkora színhelyére, Velencébe és Rómába. Látogatása eredményesnek bizonyult, mert a pápánál tett hivatalos látogatásán a török elleni segély ügyében tárgyalhatott, ugyanakkor engedélyt szerzett Vitéz János pozsonyi egyetemének megalapításához, illetve kódexeket vásárolt a királyi udvar és maga számára is. Hazatérte után azonban Janus Pannonius Mátyás királlyal való kapcsolata fokozatosan megromlott. A kettejük között elmélyülő válság enyhítése érdekében Janus visszavonult Pécsre. Egészségi állapotának romlására hivatkozott, amelyet a tüdőbaj már ifjú korában is többször próbára tett. A királyi udvartól távol a költészet mellett filozófiával és, elsőként az országban, görög szövegek fordításával is foglalkozott.

Janus Pannonius feltételezett ábrázolása Andrea Mantegna falképén
Képet készítette: Villám Judit

1471-ben Vitéz János többedmagával összeesküvést szervezett a király ellen. A koronát a lengyel királyi hercegnek, Jagelló Kázmérnak ajánlották fel, hiszen Magyarország uralkodója a csehországi hódító háború miatt távol volt. Janus Pannonius is tevékeny szerepet vállalt nagybátyja oldalán a király elleni szövetkezésben.

A leleplezés követően, 1472 tavaszán Janus Pannonius Itáliába akart menekülni, de útközben tüdőgyulladást kapott. 1472. március 27-én, Medvevárnál halt meg. Mátyás király a történtek ellenére a Janus Pannonius iránti tisztelet jeléül hazahozatta a költő holttestét, és Pécsett helyeztette örök nyugodalomra, verseit pedig összegyűjtötte, hogy azok megmaradjanak az utókor számára: „Janus költői tehetsége volt bizonysága a világ előtt annak, hogy a harci erényeiről híres, folytonos háborútól zaklatott, az európai műveltség védelmében vérző Magyarországon is születhetik nagy, mindenkitől elismert költő.”

Forrás: Janus Pannonius : tanulmányok
Könyvtári elérhetőség: http://opacplus.ogyk.hu/permalink/f/h9en5r/OGYK000138290

Végül következzen Janus Pannonius verse, amely a 21. században éppoly aktuális, mint több száz évvel ezelőtt:

Békéért
Ó, fenséges Atyánk, ki a csillagos égben örökké
Tartó szent hatalommal uralkodsz, vesd ma e gyászos
Földre királyi szemed, hol Mars dühe féktelenül dúl,
És hosszú pusztító háború irtja a népet.
Adj nékünk most már, ó, legkegyelmesebb Atya, békét,
Mely a nehéz bajokat s a halál rémét tovaűzi. (Kálnoky László fordítása)

Bannerek

Olvasói fiók

Hungaricana

Országház Könyvkiadó

MPGY

DTT

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo

Vr séta - v1