Készült: 2019.04.19.05:24:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

185. ülésnap (2004.11.15.),  19-22. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 9:11


Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Burány Sándor frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “Az okafogyott népszavazásö címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Fidesz azt akarja, hogy december 5-én vegyünk részt egy olyan népszavazáson, amely okafogyottá vált. A feltett kérdés ugyanis így hangzik: “Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?ö (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Igen!) Nos, a helyzet az, hogy már nincs ilyen törvény, hölgyeim és uraim, ezért a népszavazásnak ez a része okafogyottá vált. A rá eső pár milliárd forintot bizony meg kellett volna spórolni. Sőt, népszavazásra buzdítani egy felesleges kérdésben nem más, mint a demokrácia lejáratása.

Ezen kívül ez a népszavazás bizony jogbizonytalanságot is eredményez. Ugyanis az egészségügyi ellátás jelentős része ma már vállalkozási formában működik. Így fel kell tennünk a kérdést, mi lesz a háziorvosok 95 százalékával, a művesekezelés 88 százalékával, mi lesz az otthoni szakápolás 82 százalékával, a fogászat 60 százalékával, mi lesz az alattomos betegségek elleni küzdelemben meghatározó tomográf- és mágneses rezonanciavizsgálatok 36 százalékával, a betegszállítás 31 százalékával. Sőt, mi lesz azzal a másfél tucat egyházi vagy alapítványi kórházzal? Csak idézőjelben néhány ilyen kórház: a Budai Irgalmasrendi Kórházzal mi lesz? Mi lesz a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházával? És sorolhatnám a példákat.

Tisztelt Ház! A minap Orbán Viktor és Mikola István azt mondták egy sajtótájékoztatón, hogy a népegészségügy nem lehet üzlet. No, de mit csináljunk, ha azt írja az újság, hogy az üzlet betette a lábát néhány fideszes önkormányzatba? (Moraj a Fidesz soraiban.) Ugyanis az újság azt írja, hogy magántőkét vonnak be a körmendi kórház működtetésébe is. Bebes István fideszes képviselő, polgármester úr ezt mondta: döntésük fő oka, hogy az ott élő 55 ezer ember a lehető legjobb színvonalon jusson hozzá az egészségügyi ellátásokhoz. Ezzel én egyetértek - csak nehogy kizárják a képviselő urat ezért a Fideszből!

Azt hittem, a példa egyedi, de azt írja az újság, hogy Debrecenben, ahol Kósa Lajos fideszes képviselő a polgármester, gazdasági társasággá alakul a városi egészségügyi szolgálat. Sőt, osztódással szaporodik és kettéválik. Igen ám, de emiatt nem lesz két vezető! Egy menedzser marad, aki két munkahelye után kétszer 340 ezer forint díjazásban részesül. A debreceni fideszesek ezek szerint nem Orbán Viktorral értenek egyet, hanem Rejtő Jenővel, aki azt írta: a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.

Bár meg kell mondanom, képviselőtársaim, hogy nem csodálom a zavart. Melyik Orbán Viktorral értenek egyet a fideszesek manapság? Karinthy sok-sok évvel ezelőtt azt írta, álmában két macska volt, és játszott egymással. Karinthy ma álmában két Orbán Viktor lenne, és játszana egymással. Mert mit mondott Orbán Viktor miniszterelnökként 1999 decemberében? Azt mondta: “Az a tervünk, hogy idén befejezzük a praxisprivatizációt, utána megindítjuk a szakorvosit, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni.ö Ezt a kezdeményezést később itt, az Országgyűlésben Mikola István akkori miniszter úr korszakosnak nevezte. (Közbeszólás: Pfúj!)

Tisztelt Ház! Végül tegyük fel magunknak a kérdést: fizetünk-e a háziorvosainknak? Nem fizetünk. Fizetünk-e a laborvizsgálatokért? Nem fizetünk. Baj-e, ha minél több patika, akár magánkézben lévő patika van az ország településein? Nem baj.

Mi nem játszhatunk a választókkal, ezért a népszavazáson nemmel fogunk szavazni. A két Orbán Viktor pedig csak játsszon egymással.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak.

Miniszter úr!

DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Ahogy ön is elmondta, valóban, részben okafogyott a feltett kérdés, hiszen az ezzel kapcsolatos törvényt már az Alkotmánybíróság eljárási okokból megsemmisítette. Ugyanakkor fölvetődik az, hogy valójában miről is szól a feltett kérdés. Kicsit Csehov Három nővére jut ezzel kapcsolatban eszembe Karinthy adaptációjában, amely szerint három nővér Moszkvába akar menni, ebben őket senki nem akadályozza, mégsem mennek. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Körülbelül ilyen válasz adható a föltett kérdésre.

De hát nézzük meg, hogy miről is szól a kérdés! A privatizációról vagy a magánosításról? Mert a kettő, úgy látszik, egyesek számára nem teljesen ugyanaz. Miért is kell tőke az egészségügybe? Ha belegondolunk, nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes országában az orvostudomány által már lehetséges és a gazdaságilag még megengedhető közötti olló egyre szélesebbre nyílik. Ennek megfelelően minden országban elsőrendű érdek az, hogy ezt a szétnyílást adott esetben minél közelebb húzzuk, azaz lefordítva: minél hamarabb és minél szélesebb rétegeknek tegyük elérhetővé az orvostudomány legújabb vívmányait.

Mi kell ehhez elsősorban? A betegség elleni háborúhoz is ugyanaz kell, mint a nagy háborúhoz: pénz, pénz és pénz. A pénzt valami módon nyilvánvalóan meg kell szerezni. Több lehetőség van erre. Az egyik lehetőség az, hogy az adókat és a járulékokat növeljük. Azt hiszem, a lakosság, amely erre a kérdésre szavaz, és ha így lett volna föltéve a kérdés, akkor azt mondaná, hogy a válasza nem. Ha a kérdés arról szól, hogy adott esetben az egészségügy részére csoportosítsunk át a többi ágazat részéről, akkor fölvetődik az a kérdés, hogy az oktatásból, a mezőgazdaságból vegyük-e el. Az érintettek nyilvánvalóan erre is nemmel fognak szavazni. Fölvetődik a harmadik lehetőség is, amit egyes országokban, egyes európai uniós országokban az elmúlt években megtettek. Fizetni kelljen mindenért, amikor társadalombiztosítás által is finanszírozott szolgáltatások mellett igénybe szeretnék venni az alapellátást, a fekvőbeteg-ellátást? Ha ezt a kérdést tennék fel a választópolgároknak, szintén nemmel válaszolnának.

Ennek alapján megállapítható, hogy valamilyen más módon kell tőkét bevonni az egészségügybe. Természetesen nemcsak közvetlen tőkebevonást jelent ez. Most, amikor az Európai Unió tagjaivá váltunk, lehetőség van európai uniós források bevonására is. Itt pedig adott esetben szükség van az önrészek biztosítására. Több milliárd, több százmilliárd forint szükséges. A 2007-2013-as nemzeti fejlesztési tervben akár 800 milliárd forintnyi többletbevétel is származhat az egészségügy számára európai uniós forrásból, ha az önrészt biztosítani tudjuk, ha ez megfelelő tőkevonzást jelent.

Mi ebbe az irányba szeretnénk előrelépni, és ennek következtében azt mondjuk, hogy igen, szükség van a tőkebevonásra az egészségügyben. A tőkebevonásra igen a válaszunk, ennek következtében a népszavazás által föltett kérdésre csak nem lehet a válaszunk. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy a tőkebevonás nem cél, csupán eszköz. Csupán eszköz lehet arra, hogy a mostani újszülötteknek ne kelljen azt mondanunk, hogy éveket kell várni azokra a szolgáltatásokra, amelyeket az orvostudomány már lehetővé tesz. A válaszunk arra, hogy adott esetben az idősek még megérjék azt, hogy az egészségügy Magyarországon is lehetővé teszi számára azt a gyógyulást, amit az orvostudomány már biztosít számukra. Így ezekre a kérdésekre a válaszunk igen, ugyanakkor a népszavazás által föltett kérdésre, akár csehovi módon, akár Karinthy fordításában, nemmel kell válaszolnunk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   15-18   19-22   23-26      Ülésnap adatai