Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szerettem volna külön hozzászólni, de azért azt el kell mondanom, önök voltak annyira méltánytalanok, illetve minimális eleganciájuk sem volt akkor, amikor nem járultak hozzá ahhoz, hogy normális, méltó vezérszónoki időkeretben tárgyaljuk ezt a jelentést. A kormánynak volt félórája, a Nemzeti összetartozás bizottsága kormánypárti vezérszónokának szintén félórája, a vezérszónoklatokra meg 15 perc, de ennyi idő alatt egész egyszerűen nem lehetett ezt a témát teljes egészében áttekinteni. Én magam a vezérszónoki felszólalásomban az egyes BGA-n belüli programokra konkrétabban vagy mélyebben nem is tudtam kitérni, ezért ezt kénytelen vagyok most megtenni.

Elöljáróban annyit hadd mondjak el, hogy egyrészt Kiss László képviselőtársam feltette azt a kérdést, hogy hogyan kellene a nemzetpolitikát jól csinálni. Azért ezzel kapcsolatban egy kicsit nagyobb szerénységre szeretném a Szocialista Pártot inteni, hozzátéve, kétségkívül komoly fejlődés az, hogy a 23 millió románnal való riogatástól sikerült eljutni odáig, hogy most már érdemi és előremutató javaslatokat is megfogalmaznak a nemzetpolitika tekintetében. De mindez még hitelesebb lenne, ha például az olyan figurákat, mint Kovács László MSZMP KB-tagot most már végleg nyugdíjba küldenék, de amíg Kovács László az önök külügyi kabinetjének a vezetője, addig még vannak hitelességi problémák a nemzetpolitikai őszinteséggel kapcsolatban. De hajrá, sok sikert kívánok önöknek ezen az úton.

A Kőrösi Csoma Sándor-programról már ejtettem szót. Államtitkár úr, továbbra is várom öntől a választ sokadjára, mit jelent az, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-programban a diaszpóraszervezetek és azok sokrétű tevékenységét is támogatja a kormány. Mit jelent ez, milyen szervezeteket, miért, milyen formában, hogyan, miért nem nyíltan, miért nem átláthatóan, miért egy programba belebújtatva vagy azon keresztül teszik ezt meg?

Bethlen Gábor Alap honlapja: többször elmondtam, ígértek változtatást ez ügyben, de nem történt meg. Természetesen sok keresgélés után mindent meg lehet találni a honlapon, de azért mégiscsak nevetséges, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények aktuális felsorolására 99 darab 2013-as bizottsági határozat egyikében eldugva lehet rálelni, merthogy véletlenül sincs külön kiemelve úgy, hogy egyébként egy 6 milliárd forintos támogatású programról beszélünk.

Az oktatás-nevelési támogatásokat egy kicsit még részletezzük, engedjék meg, hogy erre még visszatérjek. Minden ötödik erdélyi, a Felvidékről pedig csak a pályázók 3 százaléka pályázta meg a hallgatói támogatást, azt a hallgatói támogatást, amelynek egész egyszerűen már megalázóan alacsony, 2400 forintos az összege. Államtitkár úr, ezt vagy töröljék el, mert ez ebben a formában tényleg felesleges, vagy emeljék meg normálisan és tisztességesen úgy, hogy ebből legalább egy darab tankönyvet egy határon túli magyar egyetemista meg tudjon venni, mert ebből a pénzből most már annyira sem jut.

Szász Pál-ösztöndíjprogram. Ezt nagyon kiváló kezdeményezésnek tartjuk, amit már több alkalommal is elmondtunk. Nagy szükség van rá. Ugyanakkor a forráshiány itt is tetten érhető, beszéljünk erről is. Tavaly 59 pályázat érkezett, ezeknek azonban csak kevesebb mint a felét sikerült támogatni a rendelkezésre álló keretösszeg szűkössége miatt, pedig nyilván az az álláspontunk ‑ gondolom, ezen nem lesz köztünk vita ‑, hogy a Kárpát-medencei nagyszámú magyarellenes fellépés miatt vagy a fellépések szaporodásával bizony igen nagy szükség van jól felkészült külhoni magyar jogászokra, illetve ezek továbbképzésére, támogatására.

A BGA költségvetéséhez még egy mondat erejéig visszaugornék. Itt azért elég nagy a káosz, hogy most tulajdonképpen mennyi pénz is jut nemzetpolitikára. Ahogy mi számoljuk, sajnos továbbra sem tudunk több pénzt találni a költségvetésben, reálértéken számolva semmiképpen sem, mint amennyi ‑ és ezt nagyon fájó kimondani ‑ a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok idején nemzetpolitikára jutott. 2013-ban 11,5 milliárd, 2014-ben pedig mintegy 400 millió forinttal csökkentve 11,1 milliárd forint volt. Semjén miniszterelnök-helyettes úr a bálványosi szabadegyetemen még azt mondta, hogy a külhoni szervezetek és programok támogatására összesen 21 milliárd forint jut a költségvetésben.

Ez egész egyszerűen nem igaz, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, nincs 21 milliárd forint a költségvetésben nemzetpolitikára. Nagyon jó lenne, ha lenne, de nincs.

Oktatási-nevelési támogatások. Ugráljunk még ezen egy kicsit, államtitkár úr, ugráljunk még ezen egy kicsit, mert ez nagyon sokakat érint. Ez például egy olyan terület ‑ erre külön felhívnám Szászfalvi képviselőtársam figyelmét ‑, ahol sikerült alulmúlni a szocialista kormányokat, ebben a támogatáspolitikai fejezetben mindenképpen. Való igaz az, amit Kiss képviselőtársam mondott, ez egy felülről nyitott alap volt, még két évvel ezelőtt is az volt, hozzátéve, hogy már akkor is alultervezték, 4,8 milliárd forint volt kettő vagy három évvel ezelőtt előirányozva az oktatási-nevelési támogatásokra.

Már akkor is felhívtuk a figyelmet ‑ költségvetési módosítót is benyújtottunk ‑, hogy ez a pénz nem lesz elég, önök akkor ezt nem fogadták el. Később legalább, akkor még annyi szerencse volt, hogy egy külön kormányhatározattal 2002-ben ezt a közel 800 millió forintot kipótolták, és valójában minden határon túli magyar család, minden magyar iskolába járó magyar gyermek szülei megkapták ezt az egyébként ‑ hadd hívjam fel rá ismét a figyelmet ‑ 2001 óta változatlan összegű támogatást, amit önök nemhogy megnöveltek volna, hanem egynegyedével lecsökkentettek. Hozzáteszem: úgy, hogy a pályázati kiírásokban 2013-ban és 2014-ben sem tüntették fel, hogy ez az összeg csökkenni fog, továbbra is 22 400 forintról írtak, tulajdonképpen átverve ezzel a pályázókat.

Mi is számos alkalommal kifogásoltuk már azt, amit itt hallani lehetett, hogy önök kötelezték a határon túli magyar szülőket, hogy az OTP-ben, a magyar bankban nyissanak folyószámlát, meglehetősen nagy üzlethez juttatva ezzel azt az OTP-t, amely OTP egyébként annyira nem becsüli a határon túli magyarságot, hogy sok esetben képes legyen magyarul kiírni, hogy Bethlen Gábor Alap-kifizetőhely. No, ezt sikerült szlovákul, meg sikerült románul is kirakni a határon túli OTP-fiókokban. Ez egész egyszerűen gyalázatos szégyen!

Kiss képviselőtársamnak mondom, aki arról beszélt, hogy Székelyföldön nincsenek magyar feliratok az OTP-ben; Székelyföldön ez még nem olyan gond, egy-két helyen ott is hiányzik, de Kárpátalján például nincs. Beregszász főterén, egy 50 százalékos magyarsággal rendelkező város főterén található OTP-bankban, ahova önök kötelező jelleggel beterelik a magyar családokat, egyetlenegy árva magyar felirat sincs. Az OTP ezt nem tartja fontosnak, mint ahogy a MOL vagy a CBA sem. A Felvidéken már éppen bojkottot hirdetnek ottani magyar hazafiak, mert nem hajlandó magyar feliratokat használni. Nagyon sok helyen hiányoznak a magyar feliratok. De hiányoznak a magyar alkalmazottak is, mert azok a cégek, azok a magyar állami tulajdonban vagy részben magyar állami tulajdonban lévő cégek, amelyeket sok esetben Magyarországgal, a magyarsággal azonosítanak a határon túli magyarok, és ez nyilvánvaló piaci előnyt jelent számukra, nos, ezek a cégek nem érzik például fontosnak azt, hogy a munkavállalás feltételét a magyar nyelv ismeretéhez kössék.

(11.00)

Nem azt mondom, hogy csak magyarokat vehessenek fel, hanem azt, hogy a magyar nyelv ismeretéhez kössék. Ebbe semmilyen uniós jogszabállyal meg nem tudom, mivel nem lehetne belekötni. De ezeknek a cégeknek, így az OTP-nek sem fontos az, hogy magyar embereket vegyenek fel, magyar családoknak adjanak munkát, megélhetést, és ezzel is a magyar helyben maradást, a magyar megmaradást segítsék az elszakított területeken.

Egyedi kérelmek: na, ez még egy gyönyörű terület, beszéljünk még erről egypár percet! Teljesen nyilvánvalóan politikai alapon osztogatott pályázati kategóriában 2012-ben még 5,5 milliárd forinttal támogattak 244 beérkezett kérelmet, 2013-ban ez az összeg már csak 2 milliárdra és 144 pályázatra csökkent, hozzátéve azt, hogy mi a lényege ennek az egyedi kérelemnek. Egyrészt az, hogy bármikor bárkinek, bármilyen jogcímen, különösebb döntés, ellenőrzés és átláthatóság nélkül tíz- meg tízmillió forintokat ki lehet határokon túlra tolni. De alkalmas ez a keret arra is, ugye, ha valaki, mármint önöknek valamilyen haverja nyilvánvalóan, mondjuk, rosszul nyújtja be a pályázatát egy nyílt pályázati körben, vagy esetleg nincs kedve azt megírni, de van valami jó kapcsolata, akkor egy fél óra alatt össze tud dobni egy egyedi kérelmet, amire minden további nélkül akkora támogatást kaphat, mint a tisztességesen pályázó külhoni szervezetek, vagy annál is nagyobbat.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

Aztán mi hiányzik még a beszámolóból? Hát ugye, elég sok minden hiányzik. Ha már szóba került itt a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíja, ez megihletett engem, mert ezzel kapcsolatban két dolog is eszembe jutott, amit akár bele is lehetett volna írni egyébként a beszámolóba. Például azt, hogy bizony súlyos gyanú lengi körül mind a felsőoktatási ösztöndíjat, mind az oktatási-nevelési támogatást is bizonyos szempontból délvidéken, hogy milyen pártkötődéssel rendelkezik a rendszer. A Vajdasági Magyar Szövetségnek, az önök stratégiai partnerének a szenttamási alapszervezete 2013-ban egy olyan kérdőívet töltetett ki a helyi magyarokkal, ami azt sugallta, hogy csak az kaphat nevelési-oktatási támogatást, aki VMSZ-szimpatizáns.

Természetesen erről nyilván nem olvasunk a beszámolóban, mint ahogy nem olvasunk a beszámolóban arról a kikerült VMSZ-es levelezésről sem. Itt a különböző VMSZ-es tisztségviselők levelezgetnek egymással, és egyikük felháborodottan kéri számon a másikon, hogy X. Y. VMSZ-es vezető fia miért nem kapott ösztöndíjat, és miért kapott egy másik, aki köztudottan a Magyar Remény Mozgalom szimpatizánsa volt. Na most, ezekkel az ügyekkel kapcsolatban semmilyen vizsgálat a Bethlen Gábor Alapnál nem történt. Ez is ránk vár, meg fogjuk ezt is tenni, természetesen.

Szívesen olvastam volna arról is, hogy valamikor lesz-e ifjúságpolitikai keret a Bethlen Gábor Alapon belül, ahol az ifjúsági szervezetek pályázhatnak majd működésre. Ezt a kormányzat, illetve a Fidesz különböző vezetői az elmúlt években számos alkalommal megígérték a határon túli magyar ifjúsági szervezeteknek, megígérték a Magyar Ifjúsági Konferenciának, mind Répás Zsuzsanna, mind Soltész Miklós, mind Kövér László tett ilyen ígéretet. Sőt, a Magyar Ifjúsági Konferencia, ami a magyarországi és a külhoni magyar ifjúsági ernyőszervezetek egyeztető fóruma, zárónyilatkozatába bele is foglalta ezt a kérést, de ezt azóta sem teljesítették.

Szívesen olvastam volna néhány sort a Corvinus Zrt. kétes ügyeinek kivizsgálásáról, illetve előrehaladásáról is, de úgy tűnik, a kormány ezt az ügyet, amely, úgy tűnik, ciklusokon és valószínűleg pártokon is átnyúló botrány, végképp jegelte. Ennek az ügynek a feltárása is a Jobbikra fog várni. Ígérhetem önöknek, hogy számos más ügy mellett erre is lesz majd gondunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)