Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt néhány mondatban kifejteném a MIÉP-frakció észrevételeit a T/4978. számú, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt módosító javaslatról, figyelmükbe ajánljak egy könyvet. A kezemben tartott mű, "A szerzői jogi törvény magyarázata", címéből is következően nemcsak a törvény paragrafusait foglalja össze, hanem bőséges értelmezést is ad minden cikkelyéhez.

Már az 1999-es vita során is bebizonyosodott, hogy erre az értelmezésre fölöttébb nagy szükség van és lesz a jövőben is. Az érintett szakterület ugyanis nem kifejezetten hétköznapi nyelvet használ, 113 paragrafusa - 16 fejezet összefüggéseinek rendszerében is - nehezen áttekinthető, jobban laikusoknak; feltételezem, hogy hivatásosoknak sem könnyű. Ugyanakkor ismerete, megértése és alkalmazása már egy kezdő, sőt még a tanulmányait folytató fiatal művésznek, tudósjelöltnek - s a többi - is rendkívül fontos. Őszintén örülök, hogy a könyv megalkotásával kapcsolatban még a viták során jelzett kívánságom alig több, mint fél év alatt teljesült, bár nem vagyok annyira öntelt, hogy e kettőt - kívánság és megjelenés - közvetlen kapcsolatba hozzam egymással.

Aki az elmúlt percet tiszteletkörnek tekintette, tévedett. Ugyanis az elhangzott mondatok alapozzák meg a T/4978. számú törvényjavaslat kritikáját is. A tervezett módosítás lényege egy töredékmondatban kifejezhető, ugyanis az első fejezet - bevezető rendelkezések - 1. §-ának (2) bekezdése szerint: "szerzői jogi védelem alá tartozik, függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e, az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen" - itt fejezzük be az idézetet, mert a kettőspont után egy 15 pontból álló, példálózó felsorolás következik, végén az o) ponttal, az ipari tervezőművészeti alkotással. Ez a 15 pont egészül most ki a 16.-kal, olvasom: "p) a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis". A paragrafust követően ezen módosítás logikus következményei beépülnek valamennyi érintett fejezetbe.

Aki annak idején, két évvel ezelőtt a hatályos törvényt megszavazta, ezt a bővülést természetesként kell hogy elfogadja, annál is inkább, mivel a p) pont megjelenítését a példálózó jellegű felsorolásban - természetes következményeivel együtt - képviselőtársaim ugyancsak szorgalmazták már 1999-ben. Sürgetésüket, úgy gondolom, nemcsak a 96/9/EK irányelvvel való egyeztetés követelménye miatt igazolta vissza ez előterjesztő, hanem amint ők is írják az általános indoklásban: "az adatbázis-forgalmazók és az információs társadalom más kulcsszereplői a hazai piacra is egyértelműen igénylik az adatbázis-előállítók jogainak védelmét".

Amennyiben ezt a kétéves késést valóban igazolni fogja a nemzetközi jogfejlődés, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályok és a hazai viszonyok pontos feltérképezése és alapos mérlegelése, akkor ez a két év nem volt túl hosszú.

A következőkben néhány általánosan jelentkező, ám részemről konkrét hibának vélt jelenségre szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő figyelmét. A változtatás alapját képező töredékmondat, p) alpont: "a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis" egy olyan idegen eredetű szót kényszerít a hatályos törvénybe, amelynek tiszta magyar változata - az adattár - tökéletesen megfelel a törvény céljainak, és semmilyen félreértést nem vált ki. Úgy vélem, az közömbös, hogy emiatt és kizárólag emiatt hány helyen kell belenyúlni a LXXVI. törvény eredeti szövegébe, de hogy ezt csupán azt indokolja, hogy az érintett szakmai szervezetek egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak, elfogadhatatlan, hiszen ez nem érv, csak szimpla, üres tájékoztatás. Szíves emlékezetükbe idézem a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló T/4899. számú tárca-előterjesztést. Ez a mentalitás egyszerűen összeegyeztethetetlen annak szellemével.

Ezt követően szeretnék visszatérni e felmutatott és joggal dicsért könyvre, "A szerzői jogi törvény magyarázatá"-ra. A most elfogadásra javasolt módosítás természetesen belekerül majd, a magyarázatok pedig kiegészülnek a részletes indoklás bekezdéseivel, illetve nagy valószínűséggel azokra épülhetnek. Számunkra tehát, éppen azért, mert az előterjesztésnek általunk módosító indítványokkal nem befolyásolható, így meg sem szavazható vagy elutasítható harmadik formai egységéről van szó, nem közömbös, hogy az például értelmes vagy szimplán érthető-e. Néhány példa:

Az első a 4. §-hoz: "Meg kell jegyezni, hogy az irányelv preambulumának 19. pontja szerint a zenés előadó-művészi teljesítmények különféle hangfelvételeinek összeállításából, válogatásából álló CD-k nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel sem az adatbázis, sem pedig a külön jogi védelemhez előírt feltételeknek nem felelnek - ráerősít -, nem felelhetnek meg e zenés hangfelvételek, válogatások." Majd belső indoklás következik, elképesztő tárgyi ismerethiányt bizonyítva: "összeválogatásuk, elrendezésük, szerkesztésük nem tekinthető egyéni, eredeti jellegűnek, illetve nem alapulnak jelentős ráfordításon". Nos, a Magyar Rádió komolyzenei és könnyűzenei szerkesztői nem sokáig maradhatnának munkahelyükön, ha évente sok száz műsorukkal nem cáfolnának rá erre a képtelen dogmára: "nem felelhetnek meg".

Érezhetett valamit a fogalmazó, amikor az előbbiekhez hozzáfűzte: "Ez azt is jelenti, hogy e tétel ellenkezőjének bizonyítása esetén e CD-k is részesedhetnek az adatbázisokat megillető védelemből." Akkor most megfelelhetnek vagy nem? És ez kegy vagy konkrét minőségi jellemzők alapján eldönthető? Ha ez utóbbi forog fenn, akkor pedig miért nem arról beszél ez a magyarázat? Mégis, a győztes mondat csak ezután következik: "Az irányelv megalkotásakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy e gyűjtemények aligha elégítik ki a szerzői jogi, illetve a külön jogi védelem követelményeit."

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy feltételezésre építeni ilyen lefitymáló következtetést, nem intelligens magatartás. Még szerencse, hogy ez csak az irányelv talán nemigen szerencsés fordítása, nem pedig az eredeti magyar álláspont - legalábbis remélem.

Második példa. Az 5. § részletes indoklásából csak egy mondatot idézek fel: "A gyűjteményes műnél csupán az a követelmény, hogy a tartalom összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű legyen. Az egyéni, eredeti jelleg követelménye pedig kielégíthető rendszeresség vagy módszeresség hiányában is." Mivel számomra mint rendező számára a válogatás, a rendezés és a szerkesztés a legegyénibb, legeredetibb jelleg mellett sem lehet rendszertelen vagy módszertelen, így számomra a mondat értelmetlen lila gőz, belőle paragrafust magyarázni átgondolatlan vállalkozás volt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben megtapasztaltuk, hogy politikai elitünk némely reprezentánsai képtelenek megkülönböztetni olyan egyszerű kifejezéseket, mint az őszinte részvét kinyilvánítása után és a részvét kinyilvánítása helyett. Számukra a legegyszerűbb magyar beszéd is bonyolult, ne fokozzuk tehát fölöslegesen nehézségeiket!

A Magyar Igazság és Élet Pártja örömmel fogadja a szerzői jog mind teljesebbé válását, és a szükséges módosításokkal a T/4978. számú törvényjavaslat elfogadását melegen támogatja.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)