Felszólalás adatai

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy felszólalásomat ismételten egy kis kitérővel kell kezdenem, de erre - mint a korábbi esetekben is - az előterjesztő törvényességhez való viszonyulása késztet.

Az 1987. évi XI. törvény a jogalkotás szabályairól rendelkezik. Ez a törvény a mai napig hatályban van, valószínűleg azért, mert annak tartalmával, annak szabályozási rendszerével a rendszerváltástól ez idáig minden kormány, illetve parlament egyetértett. Éppen ezért nem tudom elfogadni, hogy a tisztelt kormány sorozatosan - és ez alól a most előttünk fekvő, a jogi személlyel szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedésről szóló törvényjavaslat sem kivétel - megsérti a már hivatkozott törvényt több vonatkozásban is.

Az előterjesztőnek törvényben meghatározott kötelessége lett volna elemezni a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, és meg kellett volna vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit is. Ezen két utóbbi követelmény a mostani tervezetnél kiemelkedően fontos lehetett volna.

Nem kaptunk információt arról, hogy a törvényjavaslatot, tekintettel arra, hogy ez a bírósági hatáskört érinti, megküldték-e a Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint a legfőbb ügyésznek, mint ahogy az idézett törvény 28. §-a erről rendelkezik. Illetve nem tudunk arról, hogy e két szerv véleményt nyilvánított-e egyáltalán, és ha igen, akkor ez a vélemény mit tartalmaz.

(12.20)

A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések címet viselő törvényjavaslat tartalmában a magyar jogalkotásban radikális újítást kíván bevezetni, célja a jogi személy működésével összefüggő jogsértések hatékony megelőzése, valamint a bűncselekménnyel szerzett gazdagodás, vagyoni előny elvonása. Tudjuk, már több európai országban törvény szabályozza a jogi személlyel szembeni büntetőjogi eszközök alkalmazásának lehetőségét. Úgy gondolom, valamennyi képviselőtársam és kollégám, aki jogi tanulmányokat folytatott, ennek során kizártnak tartotta, hogy egy szervezet, egy jogi személy büntetőjogi intézkedés szenvedő alanya lehetne. A ma hatályos büntető törvénykönyv szerint is bűncselekményt csak természetes személy követhet el, a büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Az előttünk lévő törvényjavaslat áttöri a "societas delinquere non potest" elvet, és a magyar jogban egy újfajta felelősségi alakzatra egy sajátos szankciórendszert, büntetőjogi intézkedési rendszert épít fel.

A jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége önálló felelősségként nem értékelhető, nem lehet a hagyományos büntetőjogi vétkességi felelősségét felfogni, mert a jogi személyek felelősségre vonhatósága mindig származékos. A klasszikus értelemben büntetőjogi felelősségről itt nem is lehet beszélni, csak - meghatározott esetekben - a büntetőjog szankcionálásáról olyan természetes személyek által tanúsított magatartások esetén, amelyek büntetőjogilag értékelhetőek, és ezen természetes személyek a bűn elkövetésének következményével a jogi személlyel jogi személynek joghátrányt alkalmaznak.

Mint minden új jelenséggel kapcsolatban, így a most tárgyalandó törvényjavaslattal kapcsolatban is több kérdés vetődhet fel. Talán az első, hogy miért a büntetőjog eszközével kíván a tervezett szabályozás fellépni, miért a büntető állam kerül ismét előtérbe. Közigazgatási vagy polgári jogi eszközök alkalmazásával is megfelelő szankciókat lehet, lehetne a jogi személlyel szemben alkalmazni a kívánt cél elérése érdekében. Mondom ezt mindazok ellenére, hogy tudjuk: uniós elvárás a jogi személy büntetőjogi szankcionálása.

A tervezet általános indoklása szerint az európai irodalomban a jogi személy büntető szankcionálásában három modell különböztethető meg. Úgy tűnik, hogy a tervezet az úgynevezett beszámítási modellt veszi át a szabályozás alapjául, tehát a természetes személyek - mint a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztviselője, a felügyelőbizottság tagja, illetőleg ezek megbízottja, bizonyos esetekben a tagja vagy alkalmazottja - a szervezet tevékenységével kapcsolatos bűncselekményét a jogi személyhez való kapcsolódásuk, sajátos kapcsolódásuk alapján a jogi személynek számítja be.

Jól tudjuk, hogy a Btk. a természetes személyek egyéni büntetőjogi felelősségével kapcsolatos szabályrendszert tartalmazza, a Be. pedig ennek érvényesítését, az eljárás szabályait. Ennek ellenére felvetődik, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések miért kerültek külön törvénytervezetbe, és miért foglalhatnának helyet mint különleges eljárás a büntető törvénykönyvben, valamint a büntetőeljárási törvényben. Ennek megvalósítása most különösebb nehézség nélkül lehetséges is lenne, hiszen mind a Btk., mind a Be. módosítása szintén a tisztelt Ház napirendjén szerepel.

Az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén dr. Györgyi Kálmán professzor úr, kormánybiztos, a napirendi pont előadója ezen kérdésemre a szomszédos államok szabályozási rendszerére hívta fel a figyelmet mint követendő példára, ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta, miután most folyik a Be. és a Btk. előkészítése, hogy ennek keretei közé kerül majd a jogi személlyel kapcsolatos büntetőjogi szabályozás. Tudom, hogy felvetésemmel szemben a büntetőjogi felelősség klasszikus fogalma ellenérvként hozható fel, de maga a jogi személlyel szembeni büntetés, szankció érvényesítésének a sajátos módja áttörheti majdan a hagyományos felfogást, mint ahogyan a jogi személy büntetőjogi megítélése is történik jelenleg hazánkban és más országokban is.

A tervezet komoly joghátrányt helyez kilátásba azon jogi személlyel szemben, amelynek tevékenységi körében a korábban vázolt kapcsolatban álló természetes személy bűncselekményt követ el, vagy akkor, ha harmadik személy által elkövetett bűncselekmény folytán a jogi személy gazdagodik.

A legsúlyosabb intézkedés a tervezet szerint a jogi személy megszüntetése, ezt követi tevékenységének a korlátozása, és végül a "legenyhébb" joghátrány, a pénzbírság. Ezekkel kapcsolatban is szeretnék elmondani néhány észrevételt.

A jogi személy megszüntetését a bíróság akkor alkalmazhatja, ha a szervezetet bűncselekmény elkövetésének a leplezése céljából hozták létre, vagy ha a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. Ez utóbbi említett esetben a jogi személy nem szüntethető meg, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, továbbá akkor sem, ha az érintett jogi személy országos közüzemi szolgáltató, ha nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, valamint ha honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál. Ha jól értelmezem, a kivételek azt jelentik, hogy a jogi személy működésével kapcsolatos jogsértések hatékony megelőzésének elvét megelőzi az állami vagy önkormányzati feladat ellátásához fűződő érdek. Álláspontom szerint az állami vagy önkormányzati feladatok ellátásához fűződő társadalmi érdek sérelme nélkül lehetne kezelni a kérdést, hiszen ha a jogi személy megszüntetésének feltételei fennállnak, akkor mindenképpen indokolt lenne az intézkedés alkalmazása mellett az állami vagy önkormányzati feladat ellátásáról az erre illetékes szervnek más, megfelelő formában haladéktalanul intézkedni. Erre több megoldás is kínálkozik. Ugyanez vonatkozik a másik kivételt jelentő esetre is.

A jogi személy megszüntetése, tevékenységének korlátozása, de közvetve a pénzbírság alkalmazása is több kérdést vet fel. Elöljáróban leszögezem: egyetértek azzal, hogy a jog eszközrendszerével szigorúan fel kell lépni a társadalomra káros cselekményekkel, magatartásokkal szemben, de az állami kényszer kiterjesztése, a büntetések szigorítása önmagában nem szolgál a bűnözés visszaszorítására, és nem szolgálja a hatékony megelőzést. Közvetlen bűnelkövetést megelőző hatása annak van, ha a bűnüldöző szervek rövid idő alatt felderítik a bűnelkövetőket, és a felelősségre vonás velük szemben még véletlenül sem marad el. Ha a bűnelkövető bízhat cselekményének ismeretlenségben maradásában vagy felelősségre vonásának elmaradásában, akkor a legsúlyosabb fenyegetettségnek sincs komoly preventív hatása.

Mindnyájan tudjuk, a jog kizárólagosan elégtelen eszköz a deviáns jelenségek megelőzésével szemben. Úgy gondolom, nálunk még kiaknázatlan a társadalom megvédésének eszköztára a bűnelkövetőkkel szemben, és sok még a tennivaló a sokoldalú bűnmegelőzés területén. A jogi személy megszüntetése és általában az ellene alkalmazott büntetőjogi intézkedés olyan személyek alapvető érdekeit is sértheti, akiknek vétkessége szóba sem jöhet. A jogi személy megszűnése vagy ellehetetlenülése folytán vétlen emberek sokaságának szűnhet meg a munkahelye, és válhatnak így munkanélkülivé. Kívánatos lenne, ha ezeknek az embereknek a sorsára is gondolna az előterjesztő, és meghatározná érdekeik védelmének állami eszközrendszerét a jogutód nélküli megszűnés esetére.

További lényeges kérdés, hogy a megszűnést kimondó jogerős határozat kézbesítése után mi történik. Lesz-e felszámolás vagy végelszámolás? Ha igen, ki jelöli ki a végelszámolót? A cégbíróság a megszűnést kimondó határozatban kijelöli a végelszámolót, jelen esetben erről azonban nem találunk rendelkezést - úgy látszik, nem teljes az összhang a tervezet és a cégtörvény között. Mi történik továbbá a megszűnő jogi személy szerződéses kapcsolataival? A jóhiszemű hitelezők védelmére elegendő-e a hatóságok részére biztosított méltányossági szabály, amely szerint az ügyész, illetve a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyezheti a csődeljárás és a felszámolási eljárás megindítását, illetve folytatását.

(12.30)

Úgy ítélem meg, hogy mindenképpen részletesebb és differenciáltabb törvényi szabályozásra lenne szükség a felvetett kérdések megnyugtató rendezése érdekében.

A jogi személy megszűnését követő joghátrány a tevékenységének korlátozása. A tervezet ennél a szankciónál nem határozza meg úgy, mint a legsúlyosabb intézkedés esetében, az alkalmazás feltételeit. Ebből következően a bírói jogalkalmazás fogja majd meghatározni, milyen esetben célszerű és szükséges ennek az intézkedésnek az alkalmazása.

A bírói mérlegelésnek is tág teret enged a törvényjavaslat abban a kérdésben, hogy milyen tevékenység gyakorlásában korlátozza majd intézkedésével a jogi személyt, és ugyanez igaz a pénzbüntetés alkalmazása esetére is. A törvényjavaslat a pénzbírság alsó határát 500 ezer forintban határozza meg, a felső határ pedig relatíve meghatározott, a pénzbírság maximális mértéke az elért vagy elérni kívánt vagyoni értékhez igazodik, és annak háromszorosáig terjedhet.

A pénzbírság kiszabásánál is tág bírói mérlegelésre nyílik lehetőség, ad absurdum az is előfordulhat, hogy a kiszabott pénzbírság összege elmarad a jogi személy által elért vagyoni előny mértékétől. Ez esetben viszont meghiúsulhat a törvényjavaslat által kitűzött cél megvalósítása a konkrét esetben.

A tervezet 3. § (3) bekezdése tévesen hivatkozik az (1) bekezdés 1., 2. és 3. pontjaira, hiszen ilyen jelölés a hivatkozott bekezdésben nincs, ennek korrigálására módosító javaslatot nyújtottunk be. A tervezet eljárásjogi része a sajátos jogintézmény természetéből következő módon kapcsolódik a büntetőeljárás szabályaihoz. A törvénytervezet 7. §-a rendelkezései szerint, ha jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni. Ez a rendelkezés, bár logikailag egyértelmű, mégis azt a kérdést veti fel bennem, hogy az intézkedésről szóló határozat meghozatalához szükséges adatok beszerzése, illetve magának az eljárásnak a lefolytatása nem késleltetheti a büntetőeljárás befejezését.

A sértett polgári jogi igényének büntetőeljárás során történő érvényesítése esetén a hatályos Be.-ben tartalmaz szabályokat a büntetőeljárás gyors lefolyásának biztosítása érdekében. A jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazása felmerült. Ezért, ha a természetes személy, terhelt elleni büntetőeljárás bármely okból megszűnik, két kivételtől eltekintve, a jogi személlyel szembeni büntetőeljárás sem folytatható tovább.

Az egyik kivétel, amely szerint a jogi személlyel szemben akkor is alkalmazható a büntetőjogi intézkedés, ha a bűncselekményt elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető, életszerűtlen, nem az ilyen személyekre jellemző a törvényjavaslat által felhozott bűncselekmények elkövetése.

Végezetül a törvényjavaslat hatálybalépésére vonatkozó szabályról: a javaslat szerint a törvény az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba. Én bízom abban, hogy nem kell sokat várni a hatálybalépésre, de úgy gondolom, hogy a javaslat előterjesztésének későbbi időpontja sem veszélyeztette volna csatlakozási esélyeinket. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)