A felszólalás szövege:

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A szocialisták, szabad demokraták hirdetik és mondják: igazságos családpolitikát, igazságot a nyugdíjasoknak és megbecsülést a fogyatékos embereknek. Mi a valóság ezzel szemben? A családtámogatási részben, ami elég rövidre sikeredett ugyan, de van, való igaz, egy konkrétum. Ez az egy konkrétum a következő: a rászoruló gyerekeknek általános iskolákban 5. és 8. osztály között ingyenessé teszik az étkezést. Nagyon örülünk, nagyon köszönjük, várjuk is. Az a kár, hogy ezt megtehették volna már korábban is. Sokkal többet nem tudunk mondani családtámogatásra és a családok segítésére, amit önök ígértek, hisz azt ígérik, hogy kis- és hátrányos helyzetű településeken a családi napköziket, illetve az integrált bölcsődei, óvodai ellátást növelik majd. De akkor miért hagyták, hogy az elmúlt négy évben lecsökkenjen ezeknek a száma, miért hagyták, hogy több százat be kelljen zárni, ezzel a kistelepüléseket tönkretenni, és az ott élőket hátrányos helyzetbe hozni?

Újabb fejezet a családtámogatáson belül, megdöbbentő az üzenete: az energiafogyasztás új szociális rendszerét kialakítják. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az önök olvasatában annyit jelent, ma a miniszterelnök úr a bevezetőjében el is mondta, hogy több mint 100 milliárd forintot fognak elvonni ebből a támogatási rendszerből. 100 milliárd forint középosztálybeli családokat fog lecsúsztatni az alsó osztályokba, akik majd szintén később rászorulnak mindenféle szociális támogatásra. Önök ezt teszik meg, és semmi jót nem adnak az embereknek.

A nyugdíjrendszerek átalakítását ígérik, közgazdászaik, volt pénzügyminisztereik itt ültek néhány évvel ezelőtt a parlament sorai között a bársonyszékekben, különböző javaslatokat tesznek, hogy kell átalakítani a nyugdíjrendszert. De a nyugdíjrendszer átalakításában nincs meg az, hogy hogy fogunk fölzárkózni az elkövetkezendő négy évben az európai átlag közelébe, nem fölé, nem a magasságokba, hanem legalább a közelébe. Utolsó előttiek vagyunk az európai államok közül a nyugdíjasok között, a legrosszabb a helyzetünk szinte, ehhez képest önök semmit nem ígérnek nekik. Ellenben árulkodó a Megbecsülés az idős embereknek című fejezet egyik része. Idézem ezt, mert tanulságos: "A nyugdíjrendszer fenntartható finanszírozása, de a minél hosszabb aktív élet érdekében is ösztönözzük a munkában töltött idő meghosszabbítását." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt szocialista és szabad demokrata Képviselő Urak, Hölgyek! Ez nem más, mint a nyugdíjkorhatár emelése. Ez nem más, már nem is burkoltan, hanem kimondottan a nyugdíjkorhatár emelése abban a társadalomban, amely társadalomban a környezetében a legalacsonyabb a korhatára mind a férfiaknak, mind pedig a nőknek, amit megélnek, és önök ezeket az embereket akarják egy magasabb nyugdíjidőszakba bekényszeríteni.

A fogyatékosokról mit írnak önök? Semmit! Sem a foglalkoztatásukra nem ígérnek semmit, sem a családtagjaiknak, akik legnehezebben és legszegényebben és a legnagyobb nyomorúságban élik az életüket. Nem akarnak nekik nyújtani semmit. A lecsúszásukat nem akadályozzák meg ebben a programban, az iskolai fölemelkedés lehetőségét nem adják meg a fogyatékos embereknek, lehetetlen az, amit önök művelnek. Az, amit ígérnek fél oldalon keresztül a fogyatékos emberek érdekében, nem más, mint demagógia, és nem más, mint az a négyéves program, amit egyébként nem tartottak be az előző kormányzati ciklusban sem. Most próbálják újra elővenni mint újat; ez nem új, hanem négy évnek az elmaradása.

Összefoglalva, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés, amikor a családok lecsúsznak, amikor családok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, azt nem reformnak hívják, hanem megszorításoknak. Nem reform az, amikor a nyugdíjasoknak semmi esélyük nincsen a felzárkóztatásra európai uniós társaikhoz képest, és nem reform az, hogy amíg miniszterelnök úr bejelentése szerint családonként, fejenként 100 ezer forint jut fejlesztésre, addig 1,4 millió forint jut fejenként egy emberre adósságtörlesztésre. Amit önök művelnek, az nem reform, az megszorítás, és ezért senki más nem felelős, csak önök, az előző négy év kormányzása.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

(16.00)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a megdöbbentő kijelentés hangzott el néhány perccel ezelőtt, hogy ez a csomag, amit önök ideterjesztettek, nem érinti a nyugdíjasokat. (Babák Mihály: Hát ez hazugság!) Ez egyszerűen megdöbbentő! Vagy nem tudnak számolni, vagy nem tudnak olvasni, vagy pedig még egyszer, harmadszor is vagy negyedszer is be akarják csapni a nyugdíjasokat. Becsapták őket egy évvel ezelőtt, amikor azt mondták, hogy egész Európa minket irigyel, és a magyar nyugdíjasokat is irigyli, becsapták a választások előtt, becsapták múlt héten a kormányprogram vitájánál, és most negyedszer akarják őket becsapni.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az áfaemelés, mit gondolnak, nem érinti a nyugdíjasokat (Babák Mihály: Dehogynem!), az 5 százalékos áfaemelés? Mit gondolnak önök, 40 milliárd forintnyi gyógyszerkassza-csökkentés nem érinti a nyugdíjasokat? Mit gondolnak önök, az energiaár emelése, a gázár, a villanyár emelése nem érinti a nyugdíjasokat? Mit gondolnak önök, azok a családok, akik le fognak csúszni, középosztálybéli családok, lecsúsznak a legnagyobb szegénységbe az elkövetkezendő időkben és hetekben vagy hónapokban, azokat a nyugdíjasokat nem érinti, akik az ő rokonaik, nagyszüleik, szüleik? Nem érinti őket? Igenis, a nyugdíjasok szolidaritást vállalnak a saját családtagjaikkal is, a saját családtagjaik mellett is, és ezekről az emberekről állítják önök azt, hogy nem fogja őket érinteni ez a csomag. Elképesztő ez a hazugságáradat, amit önök indítanak!

Egyébként, ha egy kicsit tudnának számolni, akkor ki tudnák azt számolni, hogy jövő évben havonta körülbelül 5 ezer forinttal járnak rosszabbul a nyugdíjasok - ötezer forinttal. Minket azzal támadtak, hogy 19 ezer forintot vettünk el a nyugdíjasoktól - önök a jövő évben 60 ezret fognak elvenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

(19.30)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap demonstrációt tartott a Magyarok Világszövetsége a művi meddővé tétellel kapcsolatban. Mint ismeretes, tavaly novemberben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a művi meddővé tételt nem egészségügyi szempontból lehetővé teszi 18 éves kor felett. Eddig a szabályozás úgy szólt, hogy akinek három vér szerinti gyermeke volt, vagy pedig elérte a 35. életévét, az kérhette a művi meddővé tételt, az kérhette, hogy ezt a műtétet rajta végrehajtsák. Az Alkotmánybíróság szabályozása azonban olyan új helyzetet idézett elő, és a döntése olyan új helyzet elé állította a társadalmat, így a magyar parlamentet is, amely elől nem térhetnek ki a kormánypártok.

Hiába telt el fél év, hiába telt el több mint hat hónap az alkotmánybírósági döntés óta, önök, az egészségügyi kormányzat, így az MSZP-SZDSZ-kormányzat nem nyújtott be a parlament elé semmiféle javaslatot, hogy ezt a lehetetlen állapotot megváltoztassuk. Fél éve önök semmit nem tettek. Fél éve azonban mindenféle programot benyújtanak az Országgyűlés elé, fél éve mindenféle sikerrel bombázzák az országot.

Legutóbb Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, majd tegnap Kóka miniszter úr a siker kultúrájáról beszélt. A siker kultúrájáról beszélt, amely abban nyilvánul meg, hogy mind a reklámok, mind a filmek, mind azok a műsorok, amelyek a televízióban láthatóak, csak azokat az embereket teszik sikeressé, akiknek a bőre feszes, akik gazdagok, akik jól élnek, akik mindenféle krémeket használnak, és csak a jólétben élnek. Azok az emberek, akik esetleg nem illeszkednek be ebbe a társadalmi csoportba, azok az emberek, akik nem tudják elérni ezt az úgynevezett sikert, azok az emberek, akik mondjuk, csúnyának, szegénynek, avagy pedig kevesebb ésszel születnek, mintha nem számítanának ebben az országban embernek. Mintha ők nem lehetnének boldogok. A legszomorúbb az, hogy önök a boldogságot a sikerben mérik, a sikert pedig a boldogságban. Nincs semmi más gondolatuk erről az életre! Éppen ezért nagyon veszélyes a társadalomra, amit önök mondanak, hogy a 18 éves fiatalokat ilyen helyzet elé állítják, és nem segítenek nekik, hogy más életcélt találjanak az életükben, ne az legyen a fontos az életükben, hogy mit tesznek a testükkel, mit tesznek az életükkel.

Ez a kérdés egyszerre erkölcsi, egyszerre etikai és egyszerre demográfiai kérdés is. A Magyar Orvosi Kamara tiltakozott, a magyar nőgyógyász- és szülészeti társaság tiltakozott, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete tiltakozott. Minden jó érzésű és kevésbé jó érzésű civil egyesület, akik ezzel foglalkoznak, tiltakoztak, és bejelentették, hogy nem lehet támogatni ilyen törvényt. Ennek ellenére önök fél évig nem tettek semmit. Az öncsonkításról megmondta a véleményét az Orvosi Kamara; az öncsonkítás eme formáját a Kereszténydemokrata Néppárt, ki kell mondani, nem támogatja, és nem is támogathat a jövőben bármiféle ilyen célú művi meddővé tételt.

Ha azonban a jövőről beszélünk, márpedig arról is kell beszélni, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr tegnap hosszan fejtegette a jövőről való elképzeléseit, a nyugdíjas korról, nemcsak a nyugdíjas korról, hanem az ország demográfiai helyzetéről is beszélnünk kell. Évente 30-40 ezerrel kevesebb gyermek születik, mint ahány ember meghal. Évente Baja, Vác, Cegléd vagy Ózd méretű városok tűnnének el a térképről, ha Magyarországra nem települnének be máshonnan emberek, ha Erdélyből, a Kárpátaljáról, a Délvidékről nem települnének be ezek az emberek. De mi lesz a folytatás? Mi lesz a folytatás, ha kiürülnek ezek a területek? Mi lesz a folytatás akkor, ha már máshonnan kell betelepíteni lakosságot? Kérdezzék meg Franciaországot, kérdezzék meg Németországot, kérdezzék meg Hollandiát, mekkora feszültségekkel terheli az ő nemzetüket ez a probléma!

Ha önök nem foglalkoznak ezzel, akkor nagyon nagy baj előtt áll az ország, és az a Gyurcsány-csomag, amit most bevezetni akarnak, a '96-os Bokros-csomaghoz képest még nagyobb demográfiai gondot okoz. Ezért ki kell mondanunk, tisztelt Ház, tisztelt Országgyűlés, hogy a siker kultúrája helyett építsük közösen az élet kultúráját. Ebben partnerek leszünk, ezt támogatni fogjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy éven keresztül önök bódították az országot; bódították azzal az országot tavaly júniusban, hogy Magyarország kirobbanó siker előtt áll, kirobbanó siker van a háta mögött; bódították, hogy dübörög a gazdaság, és eljutottunk a választási kampányig, ahol folytatták ezt a bódítást, ezt a becsapást. Ami szomorúbb ennél, ezt folytatták a kormányprogram vitája alatt is.

Ön egy-két mondatától eltekintve szinte nem említett semmit abból a szombati napból, előrevetítve a szombati napot, az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak az üléséről, amire készült, nem mondott semmit, hogy milyen állapotban van az ország, milyen csomagot fognak bevezetni, milyen helyzetet kell átvészelnie a magyar nemzetnek, a magyar embereknek, a magyar vállalkozásoknak.

A Gyurcsány-csomag a jövő évben, illetve az elkövetkezendő hónapokban mind a családokra, mind a nyugdíjasokra hatalmas nagy terhet fog róni. Ha igazak azok a számítások, amelyeket nemcsak a mi szakértőink, hanem más gazdasági elemzők is, baloldali szakértők is elemeztek és számítottak, akkor jövőre családonként 150-200 ezer forintnyi teher jut egy családra, ez egyhavi átlagkeresetnek az elvételét jelenti az önök részéről.

Ezek után meglepő hírt hallottunk az újságokban, majd pedig tegnap a pénzügyminiszter úr szájából, hogy az iraki népnek, vagyis az iraki kormánynak önök 40 milliárd forintnyi adósságot elengedtek. 40 milliárd forintnyi adósságot hova lehet ön szerint tenni? Mire elég ez a pénz? Miért kellett ezt a pénzt elengedni? Miért kellett egy olyan országnak az adósságát elengedni, amely a kőolajiparban, a kőolajpiacon az elsők között van?

Kérem a miniszterelnök úr megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Helyes! Úgy van!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ne a Parlament falai között akarjon seftelni, és ne máshol sefteljen! Felejtsük ezt el! (Derültség és taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) Tegnap a pénzügyminiszter úr elmondta a 40 milliárd sorsát, elmondta, hogy elengedték. Egy olyan országnak engedték el, amelynek a kőolajkészlete a világon az egyik leghatalmasabb. Ha Szomáliának vagy bármelyik más szegény afrikai országnak engedtük volna el, azt mondom, hogy a magyar nép rámondja az igent. De hogy egy olyan országnak, amely ily hatalmas ásványi kinccsel rendelkezik... - fizessék vissza húsz év múlva, fizessék vissza harminc év múlva!

És egyébként a kérdésemre nem adott ön választ, hogy a 40 milliárd forint mire elég. Elmondom, miniszterelnök úr: az előbb kérdezte képviselőtársam, hogy mi lesz az orvosi ügyeleti díjaknak a kifizetésével - pontosan 40 milliárd forint hiányzik onnan; múlt héten jelentették be önök, hogy a gyógyszerkasszából 40 milliárdot akarnak megspórolni - pontosan elég lenne erre.

Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! 2005. november 14-én az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte és megsemmisítette az egészségügyi törvény 187. § (2) bekezdését. Ezzel a döntéssel megszűnt az a szabályozás, amely a művi meddővé tételt 35 éves életkorhoz és három vér szerinti gyermekhez kötötte. Ellenben az Alkotmánybíróság nem zárta ki, hogy új szabályozás szülessen 2006. június 30-ig, július 1-jével azonban életbe lép az a szabály, hogy 18 éves kortól művi meddővé tételre jelentkezhetnek fiatal lányok, asszonyok nem egészségügyi célból. Ezért törvénymódosításunk célja az, hogy ezek a fiatal asszonyok, fiatal lányok, fiatal anyák ne kerülhessenek ilyen helyzetbe.

Tegnap Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott, hogy hibákat követtek el a gazdaság területén, és ezeket valamilyen módon helyre akarják tenni. Azt gondolom, ezt hosszú távon helyre lehet tenni, de ha most nem támogatják ezt a törvénymódosító javaslatot, akkor olyan hibákat követ el az Országgyűlés, olyan helyzetbe sodorja ezeket a fiatal lányokat, fiatal asszonyokat, ami már helyrehozhatatlan.

Ezért kérem a sürgős tárgyalást és a törvénymódosítás támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A megszorítások, az áremelkedések, a Gyurcsány-csomag bevezetését követően meglepő volt néhány héttel ezelőtt pénzügyminiszterének az a bejelentése, hogy a magyar állam Iraknak 40 milliárd forintot elengedett. Ezek után még meglepőbb volt az egyik legismertebb napilapban megjelent cikk, amely szerint Kazahsztánnak majdnem 100 milliárd forintnyi követelést engedett el a magyar állam. Ez a követelés 1992-93 között keletkezett a tengizi beruházás során, amit azóta mint tartozást tart fenn a magyar állam, de való igaz, hogy ezt eddig senki nem hajtotta be.

De mégiscsak érdekes az, hogy néhány hónappal ezelőtt az Államkincstár kiírt egy pályázatot, majd arra jelentkezett egy kis kft., amely ezt az adósságállományt - még egyszer hangsúlyozom: 100 milliárd forintot - 6 milliárd forintért megvásárolta. Azóta eltelt néhány hónap, és azt a kis kft.-t, amely ezt a hatalmas adósságállományt 6 milliárd forintért megvette a magyar államtól, megvette egy olyan cég, amely a Bahamákra van bejelentve. Valakinek mégiscsak jól jött ez a vásárlás! Úgy néz ki az említett tengizi építkezés, mint a gyermekmondóka: a magyarok építették, a kazahok és egy amerikai cég jól járt vele, s még egy kis cég is jó nagy hasznot szerzett rajta, a magyarok meg semmit. A lepusztulás várja azokat a cégeket, amelyek a pénzüket és az energiájukat ebbe beletették.

Miniszterelnök Úr! Ön szerint 100 milliárd forint követelést érdemes volt-e, jó üzlet volt-e 6 milliárd forintért átadni? Kik, mely cégek vettek részt az ajánlattételi eljárásban? Fog-e adót fizetni Magyarországon ez a cég? Végül: mire elég 94 milliárd forint a magyar adófizetők pénzéből?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszterelnök úr, az ön szavával élve nagyon nehéz az Országgyűlésben úgy beszélgetni, hogy ön soha nem válaszol a kérdésekre. Soha! Bárki kérdezi önt, mindig félrebeszél, mindig csak magyarázkodik, de a kérdésre soha nem válaszol. Egyébként, ha emlékszik a Postabank történetének a folytatására, akkor tudja, hogy önök adták el, és szőrén-szálán eltűnt az a pénz. Majd önök adták el a Budapest Airportot, és az a pénz is szőrén-szálán eltűnt. A múltba tehát nem nézünk vissza... (Zaj a kormánypárti oldalon. - Dr. Lamperth Mónika: Elképesztő! Így beszélni az Országgyűlésben! Szégyelld magad!)

Miniszterelnök úr, nem válaszolt a kérdésemre. Az áfakulcs emelése jövőre 170 milliárd forinttal fogja megnövelni az emberek terheit, az eva emelése 53 milliárd forinttal. Önök ismerték el a saját napilapjukban, hogy minden egyes család terhe 60 ezer forinttal fog nőni az energiaár-emelések miatt. Ön ezzel foglalkozzon inkább, mintsem hogy visszamutogasson a múltba!

Nem fogadom el a válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Május 24-éig megtanulhatta az egész ország önöktől, hogy nagy a jólét, dübörög a gazdaság. "Ha akkora a baj - válaszolta a miniszterelnök úr Orbán Viktornak a gazdaság rossz állapotát összegző kijelentésére -, álljon elő a farbával!" Azonban a választások után önök előálltak ezzel. Megdöbbentő elemzéseket olvashattunk néhány volt szocialista, szabad demokrata pénzügy- és gazdasági minisztertől: László Csabától, Csillag Istvántól, Bokros Lajostól, Draskovics Tibortól. Tesztelték a népet, korábban is ezt tették.

(15.10)

A kormányprogram vitájában azonban önök továbbra is makacsul tagadták, hogy nagy a baj. Reformoknak nevezték azt, amit az emberek megszorításnak hívnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kabinet eskütételét követő napon önök beindították a pénzbehajtás programját. Az igazságot szem előtt tartva, az idős embereknek is juttattak egy kevéske megszorítást; mindjárt olyat, amellyel szemben csak úgy tudnak védekezni, ha valóban lecsavarják a gázkonvektort, mint ahogy ön vizionált erről nemrégen Kelet-Magyarországon.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A nyugdíjas-társadalom eddig is nehéz körülmények között és takarékosan élt. Ők ma sem használnak hitelkártyát. Azt osztják be, amit a nyugdíjfolyósító küld a címükre. Ők a családi költségvetésük hiányától félnek, pedig ez a hiány nőni fog, mert az ön egyensúlyteremtő programja a gáz árának több mint 30 százalékos, a villamos energia árának 14,5 százalékos emelésével továbbra is megsarcolja a nyugdíjas-társadalmat. Havonta csak a közüzemi számlák miatt több ezer forinttal emelkednek a terheik. Ön a több millió nyugdíjassal fizetteti meg az elmúlt négy év rossz kormányzati gazdálkodását. Ön közel egymillió nyugdíjastól kér áldozatvállalást, akiknek nyugellátása még az 50 ezer forintot sem éri el.

Miniszterelnök Úr! Ön szerint ki a felelős mindezért? Az önkormányzati választásokat követően milyen újabb pénzbehajtást tervez a nyugdíjasoktól?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látom, új értelmező kéziszótárt kellene kiosztani az országban. Önök, hogyha (Dr. Kóka János: De ne olvassa már a választ, könyörgöm, mert úgy nem lehet válaszolni!) igazságról van szó, demagógiát említenek. Önök akkor, ha valaki eltüntet közvagyont, akkor azt mondják, hogy elszármaztatta Magyarországról. Önök akkor, ha valaki hazudik, azt mondják, hogy nem bontja ki az igazság minden részletét. (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból: Le van írva, ugye?)

Tisztelt Miniszter Úr! Önnek sem sikerült, ugyanis a gázár-kompenzáció, amiről ön beszélt, a kisebb fogyasztóknál is 25 százalékos emelést fog jelenteni, a kicsivel nagyobb fogyasztóknál pedig 30 százalékot fog jelenteni, és azok számára, akik nem részesülnek ebből a kompenzációból, még magasabb gázáremelést fog jelenteni.

Válaszát azért, mert nem bontotta ki most az igazságot, nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly novemberben az Alkotmánybíróság a művi meddővé tétellel kapcsolatos döntését meghozta, melynek következtében most július 1-jétől a művi meddővé tétel már 18 éves korban lehetővé vált. Az elmúlt héten egy olyan konferenciára került sor, amelyen részt vettek az orvosi szakma vezetői, részt vettek civil szervezetek, és részt vettek a parlamenti pártok képviselői is. Ezen a konferencián többségben volt az az álláspont, hogy ezt a szabályozást mindenképp a kormánynak meg kell hoznia, és miután nyolc és fél hónapos hátrányt szenvedett el már a kormány, azalatt meg kellett volna tennie ezt a szabályozását, arra kérjük sürgősségi indítványunkban, hogy a kormány szeptember 1-jéig alkosson meg egy törvényjavaslatot, és ezt terjessze be a parlament elé.

Ehhez kérjük az önök segítségét, ehhez kérjük Hiller pártelnök úrnak a segítségét. Ez egy olyan kérés, amelyet egyébként az önök párttársai is támogattak sok esetben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr! Teljesen kiszámíthatatlanok a kormány lépései. Csak az biztos, hogy az élet minden területén megszorítás, megszorítás és megszorítás várható. A legszomorúbb ebben az, hogy a jövedelmi helyzetük miatt rászorult beteg emberek nyomorát fokozzák. Ön beterjesztett egy monstrum törvényt, és ebben a közgyógyellátás újabb megszorítását hozták be - úgy, ahogy szokták, valahol a benyújtott javaslat legvégén, hátha senki nem veszi észre.

Nézzük, mivel is örvendeztetik meg önök az anyagilag nehéz körülmények között élő beteg embereket! Hamarosan a közgyógyellátásban csak feleannyi havi gyógyszerkeretet használhatnának fel automatikusan a betegek, azaz 12 ezer forint helyett csak 6 ezret. Ha nagyon ragaszkodnak a másik feléhez, akkor a magasabb összegű és a háziorvosok által felírt gyógyszer felhasználását szakfelügyelő főorvosok engedélyeznék, ellenőriznék.

Hogy a kormány ezt hogyan képzeli, azt senki nem tudja. Mondjuk, a háziorvos felírja a gyógyszert, de az drágább, mint 6 ezer forint - akkor azt a gyógyszertárban kicsomagolják? És a pirulának csak egy meghatározott részét adják oda a betegnek? A többit majd a jövő havi keret terhére esetleg megkaphatja. Az is elképzelhető, hogy csak akkor veheti be, ha megérkezik a szakfelügyelő főorvos hozzájárulása. A gyakorlatban előforduló esetek szabadon variálhatók. Ezt értelmezhetetlen megszorításnak vagy a gyógyszerfogyasztás csökkentését célzó szakmai dilettantizmusnak is nevezhetjük.

Miniszter Úr! A felháborító az egészben az, hogy a kormány egy széles társadalmi réteget érintő szociális törvényt úgy módosít, hogy erről nem tárgyalt az érintettekkel, nem tárgyalt a szakmai szervezetekkel. Nemrég már megváltoztatták a közgyógyellátást a betegek rovására. A tavaly december végén elfogadott módosítások július 1-jén léptek hatályba. A rendelkezésre álló türelmi idő ellenére sem az egészségbiztosítás szervei, sem a gyógyszertárak egy része technikailag nem tudta végrehajtani. A betegek, a rászorultak pedig elvesztek a rendszerben. Most ismét átírják, és megszigorítják a szabályokat, de nem lesz felkészülési idő sem.

Miniszter Úr! A betegek utazási költséget és vizitdíjat is fognak fizetni, ha elküldik őket a szakfelügyelő főorvoshoz? Végrehajtható-e egy hónap alatt ez a módosítás? Ön egyetért ezzel a módosítással?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Itt szeretnék köszönetet mondani azoknak az orvosoknak, ápolóknak és mentőorvosoknak, akik a rendőri attak után ápolták a betegeket - például Révész Máriuszt is (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) -, külön a Péterfy Sándor Utcai Kórháznak. Annak ellenére, hogy ön és tárcája, illetve a kormány folyamatosan vonja el tőlük a pénzt, folyamatosan rúgja ki az orvosokat és az ápolószemélyzetet, hősiesen jártak el az utóbbi napokban és az elmúlt hetekben. Köszönet nekik.

Viszont amit ön válaszolt, az egy nagy nulla volt, miniszter úr. A 13. havi nyugdíjat önök gyakorlatilag elvették az emberektől. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja a választ vagy sem? Kérem, válaszoljon!

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miután a miniszter úr nem válaszolt sem a nyugdíjasok, sem a betegek érdekében, elfogadhatatlan a válasza. Nem fogadom el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Négy évvel ezelőtt, 2002-ben a Szabad Demokraták Szövetségének egyik hangsúlyos kampányeleme volt a következő szlogen: az SZDSZ rendbe teszi az egészségügyet. Talán mindenki emlékszik arra a zseniális reklámra - és el kell ismerni, zseniális volt -, amikor Kuncze Gábor pelenkázott. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc is azt mondta néhány hónappal ezelőtt - nemcsak ő, hanem az előttem szóló kormányzati politikusok, miniszter úr, illetve szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim is igazolják azt a felvetést -, hogy valóban négy évig nem csináltak semmit.

(10.40)

Most pedig Béki Gabriella jelentette be, hogy gátlástalan pazarlás folyik gyógyszerügyben, egészségügyben. Úgy látom, hogy ezt a négyévi semmittevést, illetve ezt a gátlástalan pazarlást most hirtelen kapkodással próbálják rendbe tenni.

Mi kereszténydemokrataként azt vizsgáltuk, hogy a benyújtott egészségügyi törvények - és itt a gyógyszertörvény is - mennyire szolgálják az emberek érdekét, mennyire szolgálják az ország érdekét, és hosszú távon mennyire szolgálják az egyik legsúlyosabb kérdést, a demográfiai kérdést. Ki kell mondanunk, hogy sajnos sem ez a törvény, sem amit ezen túl még önök benyújtottak, nem szolgálja a demográfiai helyzet javulását, hiszen a gond az, hogy a jövőben mi lesz az oktatással, mi lesz a munka világával és mi lesz azután a nyugdíjjal, ki fogja a nyugdíjasokat ellátni. Ez a törvény megszorításokról szól, és kár reformként aposztrofálni, hiszen nem igaz. A megszorításokra ki is fogok térni, bizonyítani fogom, hogy kiket szorít meg ez a törvény, kiknek lesz ártalmas, és kiknek fog gondot okozni a jövőben.

Kiket érint pontosan ez a törvény? Egyrészt a gyártókat és forgalmazókat; másrészt a kiskereskedőket, leginkább a patikai dolgozókat; harmadrészt az orvosokat; és negyedrészt, de nem utolsósorban - talán leginkább fontos - a betegeket, itt kiemelném az idős betegeket, illetve a tartós és fogyatékos betegségben szenvedőket.

Nézzük gyártók és nagykereskedők szempontjából ennek a törvénynek a kérdéseit, felvetéseit, benyújtott javaslatait. Valóban igaz, hogy a nagy haszonnal rendelkező gyógyszergyártókra olyan külön adót fog kivetni ez a törvény, amit kereszténydemokrata képviselőként adott esetben támogatni is tudnánk, hiszen a legnagyobb forgalommal, a legnagyobb bevétellel rendelkezők azok a gyártók, azok a nagykereskedők, akiknek valóban részt kell vállalniuk az egészségügy rendbetételében, részt kell vállalni a gyógyszerellátás biztonságában. De itt kiemelnék egy gondolatot: ha ez az új adó, amit terveznek nekik bevezetni, oda fog vezetni, mint ami Győrben történik most az Audival, és adott esetben gyógyszergyártó nagy cégek vonulnak ki az országból, vonulnak el keletre, akkor nem biztos, hogy ez az adó meg fogja hozni azt a hasznot, amit önök várnak tőle. Így tehát kérem szépen, erre figyeljenek oda, és legalább a tárgyalásokat kezdjék meg, mint ahogy nem tették meg ezt egyébként a kamarákkal és másokkal sem.

A gyógyszerforgalmazás reklámtevékenységéről néhány szót hadd szóljak, hiszen sajnos elég fontos az életünkben, és kereszténydemokrataként megint csak azt kell mondanom, hogy támogatandó az a törekvés, hogy a televízióból ránk özönlő gyógyszer-forgalmazási és gyógyszerreklámok bizonyos tekintetben csökkenjenek. Itt a gond a következővel lesz a törvény alapján: az egyik az, hogy a vény nélküli, szabadon árusítható gyógyszereket bárhogy lehet reklámozni bizonyos szabályok mellett, míg a támogatott gyógyszerek szigorú szabályozás alá fognak esni. Azok az emberek, akik a reklámokat nézik, azt hiszik, hogy az, amit reklámoznak, az jó gyógyszer, a másik, amit nem reklámozhatnak, és az orvosok nekik felírnak, rossz gyógyszer. Sajnos sok példa van erre. Ez vissza fogja szorítani ilyen szempontból a vényre kapható, támogatott gyógyszerek forgalmazását. A másik gond ezzel kapcsolatban a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök népszerűsítésére a tilalom. Engedély birtokában ugyan meg lehet venni, ezért pénzt kell fizetni, de ez megint csak a nagy multikat fogja segíteni, őket fogja támogatni, hiszen a kis- és közepes gyógyszergyártók, illetve segédgyártók, forgalmazók nem fognak tudni kifizetni olyan összegeket, amit önök elvárnak tőlük.

Itt még egy dolgot hadd említsek meg: ez az orvoslátogatók kérdése. Ismertető személynek mondják önök - nyilvántartásba-vételi díjat kell fizetniük. Ez ötmillió forint a nyilvántartásba-vételkor, egymillió forint évente. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az összeg a nagy gyógyszergyártóknak, a nagykereskedőknek nem fog gondot okozni, de megint a hazai kis és közepes cégeket fogja visszaszorítani, amelyek ezeket az összegeket nem fogják tudni megfizetni. Mi lesz velük? Mi lesz az ő gyógyszereikkel, mi lesz az ő termékeikkel? Ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

A harmadik nagy terület a patikák és a gyógyszerészek kérdése. Három területen avatkoznak bele az életükbe. Új adót vezetnek be, bár úgy hívják, hogy szolidaritási díj. Gondoltak a törvényben a demonstráló patikusokra is, hogy adott esetben bezárhassák a patikájukat abban az esetben, ha demonstrálnak. Illetve, ami talán a legnagyobb gond és a legszakmaiatlanabb ebben a törvénytervezetben, a gyógyszertáron kívüli forgalmazás engedélyezése. Engedjék meg, hogy itt egy idézetet olvassak fel önöknek Gyurcsány Ferenctől, aki a következőt mondta. A kérdés így hangzott: "A versenyhelyzet megteremtésének érdekében változhat-e a gyógyszertárak létesítésével kapcsolatos szabály?" Gyurcsány Ferenc a következőt válaszolta 2005 júliusában: "Nem. Az a szabályozás, ami ma területi védettséget, területi monopóliumot és jól behatárolt ellátási körzetet biztosít a patikáknak, ez a szabályozás fennmarad, ezt mi nem fogjuk bántani." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ismét egy olyan kijelentés, ami nem igaz, ismét egy olyan kijelentés, ami ellen önök lépnek, és ezzel megsértik a patikusok szakmai és egyéb tudását.

Mi sérül még ezzel? Hamisíthatják a gyógyszereket, tönkretesznek egy szakmát szakmailag, és ami ennél sokkal nagyobb gond véleményem szerint, hogy azok a patikusok, illetve alkalmazottak, akiket drága pénzért a magyar állam kiképzett egyetemeken, előbb-utóbb elveszítik állásukat, vagy pedig segédként majd egy-egy nagy monopólium árnyékában dolgozhatnak. Ez véleményünk szerint megengedhetetlen.

Orvosokkal kapcsolatos felvetésem a következő. Miniszter úr többször mondta, hogy azzal a beteggel, aki orvoshoz megy, minimum öt percet foglalkozzanak. Hát most bőven ki fog telni az orvosok munkaidejéből ez az öt perc, ugyanis fel fogják írni a vizitdíjat, kiállítják ezt a betegtájékoztatót, amit önök itt előírnak az orvosoknak, és talán még a vizsgálatra is jut idő. Ezek után azok az orvosok, akik közül sokat leépítenek most - most is sokan megkapták a munkakönyvüket, fővárosban és azon kívül is -, akiket összeszorítanak több kórházból egy kórházba, ellehetetlenült helyzetbe hozzák őket, most még egy újabb teherrel sújtják, még jobban nehezítik a munkájukat, és ahelyett, hogy az orvosi munkájukat látnák el, adminisztrációval fognak foglalkozni.

Amit kereszténydemokrataként legfontosabbnak tartunk, az a betegek kérdése és a betegek védelme. Mintha csak szakmai törvény lenne ez a törvény, sokszor a viták kereszttüzében szakmák és politikusok, illetve orvosi hozzászólók voltak, de arról nincsen szó, és eddig senki nem beszélt róla, hogy a közgyógyellátást szűkíteni fogják, az eddigi 12 ezer forintos keretet 6 ezer forintosra fogják levinni, illetve egy afölötti keretet, 6 ezer forintot, csak bizonyos elismervény alapján, szakorvos által kiadott igazolvány alapján fogja megkapni a beteg. Mennyi utánajárással fog ez járni, mennyi gondot fog okozni, és nem is biztos, hogy megkapja azt a keretet a beteg, amire egyébként rászorul!

Illetve itt kell megemlítenem önöknek a törvénytervezetnek egy olyan gondolatát, amit Béki Gabriella nagy elánnal dicsért, ez pedig a térítésmentes gyógyszerek megszűnése. Egyik oldalról azt mondják, hogy ingyenes gyógyszer, de azért mégiscsak bevesznek érte pénzt, minimum 300 forintot, mert önök csak erről beszélnek, arról nem beszélnek, hogy mi a felső korlát, mi lesz a felső korlátja az állítólag ingyenes gyógyszereknek. És amikor önök erről beszélnek, akkor nem értem, hogyan vezették be vagy miért vezették be, példaként mondom csak, mondjuk, az ingyenes múzeumi látogatást, és sorolhatná-sorolhatná mindenki azokat a száz lépés programban annak idején bevezetett intézkedéseket, amelyekre hivatkoztak, hogy ez mind jár a népnek - most pedig elveszik a legfontosabbat, az egészségügyhöz, az egészségükhöz, a gyógyszerellátásukhoz való legfontosabb jogukat.

És kik sérülnek ezzel? - mert érdemes erről beszélni röviden. A daganatos betegek egy része, szívbetegek egy része, tüdőkárosodottak egy része, pszichiátriai, epilepsziás betegek és transzplantáltak egy része. És nem szeretném tovább folytatni a sort, mert rengeteg olyan orvosság van, amit önök most megszüntetnek mint térítésmentest, és minimálisan 300 forintot fognak fizettetni ezekkel a betegekkel, de a felső határt nem tudjuk.

(10.50)

Befejezésül, sajnos miniszter úr nincs itt, de államtitkár asszonynak mondom, hiszen ön is az SZDSZ-t képviseli: azt kérjük, négy évig inkább most se csináljanak semmit. Inkább maradjanak négy évig nyugton, sokkal jobban jár az egész ország, sokkal jobban teszik, ha nem tesznek semmit. Egy új szlogent nyugodtan kitűzhetnek a párt székházára: az SZDSZ tönkreteszi az egészségügyet. Elegük van? Ideje váltani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszterelnök Úr! A Ratkó-korszak gyermekei éveken belül elérik a nyugdíjkorhatárt. Sokan vannak, és sokat dolgoztak, felépítettek egy romokban heverő országot, várják a jogos nyugdíjazásukat. Azonban közülük még kevesen tudják, hogy az állami nyugdíjrendszer - nem az ő hibájuk miatt - katasztrofális helyzetbe került: a Nyugdíj-biztosítási Alap járulékkal nem fedezett hiánya már 515 milliárd forint. A hiány egy emberre vetítve több mint 50 ezer forint, így a Nyugdíj-biztosítási Alapból sem a 13. havi nyugdíjat, sem a nyugdíj egészét nem tudja fedezni az állam, s talán nem is akarja. Az elmúlt négy év rossz kormányzása következtében a Gyurcsány-kormány 2007-től átszabja a nyugdíjazás rendszerét.

Mire is számíthatnak a Ratkó-korszakban születettek? Az ismertetett tervek szerint emelkedik az előrehozott nyugdíj korhatára. Előrehozott nyugdíj mellett nem lehet dolgozni, vagy ha mégis, akkor addig szüneteltetik a nyugellátást. Jelentősen csökken a megállapított nyugdíjak összege. A nyugdíjas munkavállalóknak is 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot kell fizetniük. Szigorodnak a rokkantsági nyugellátás feltételei is a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével. A közgyógyellátás csökkentésével, a drasztikus energiaár-emeléssel tovább növeli a nyugdíjasok és a nyugdíj előtt állók terheit a kormány. Miniszterelnök Úr! A nyugdíj előtt állók a tisztes munkáért, a helytállásért, az ország felépítéséért a kormányprogramban meghirdetett tisztességes megélhetést nyújtó, biztonságos nyugdíjas éveket várják önöktől.

Kérdéseim ezek után a következők. Valóban megemelik az előrehozott öregségi nyugdíj korhatárát? Megszüntetik-e a rokkantnyugdíjazás jelenlegi rendszerét? S végül: a nyugdíj-megállapítási szabályok hány százalékkal csökkentik az induló nyugdíjak összegét?

Várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy aggódik a nyugdíjamért. Én sokkal inkább a tévénézőket szeretném megnyugtatni, akik - nem kérdéses - egy perc múlva azt fogják látni, a kormánypárti többség az ön válaszát el fogja fogadni.

Ezért tisztelt nézők, tisztelt hallgatók, döntsék el önök, ha a 8,5 százalékos nyugdíjjárulék-emelés évente 30 ezer forintot vesz el önöktől, az jogos-e, reform-e vagy pénzbehajtás-e. A korhatár alatti, előtti nyugdíjasoktól évente elvesznek 600 ezer forintot, ismétlem: 600 ezer forintot. Döntsék el, hogy ez pénzbehajtás vagy reform. S végül: a nyugdíj-megállapítás szigorítása miatt évente az új nyugdíjba lépőktől 75 ezer forintot vesznek el. Ez jogos-e vagy sem?

Én az önök helyében nem fogadnám el a választ, és én nem is fogom elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazi salátatörvény áll előttünk, amely nemcsak az egészségügyet, hanem szociális területet, pénzügyet és a biztosítási területet öleli át. Hogy salátatörvény, az szerintem túlzottan nem hozza lázba a minket nézőket, minket hallgatókat, nem fognak ettől még rosszul aludni. De attól már igen, ami benne van a törvényben, amit a szabad demokraták elénk hoztak, és úgy néz ki, szocialista segédlettel meg is valósítják.

Miről szól ez a törvény, és mik azok a pontok, amiket én kiemelnék kereszténydemokrataként? A vizitdíj és az ehhez kapcsolódó kórházi napidíj; miért kell külön fizetni egyes dolgokért, és mik lesznek azok; a várólista kérdése, illetve a művi meddővé tétel. És befejezésül néhány KDNP-s javaslatot is hozzátennék, hiszen önök állandóan azzal vádolnak minket: nade, mi a mi javaslatunk? Majd ha figyelmesen meghallgatják, talán okulni is tudnak belőle, és használni is tudják.

Tisztelt Országgyűlés! A vizitdíj és a kórházi napidíj érdekes dolog. Önök reformnak mondják, mi sokkal inkább pénzbehajtásnak. Önök azzal indokolják, hogy túl sok az orvos-beteg találkozás, és az ingyenesség hamis érzete miatt a betegek nem érzik, hogy az egészségügyben szolgáltatást vásárolnak. Ilyen szemfényvesztő szöveget olvasni egyszerűen képtelenség. Azt hittem, hogy eldobom a törvénytervezetet, mikor ezt olvastam. Hiszen mióta ingyenes az emberek számára az egészségügy?

(11.40)

A munkavállalóktól nem vonják le folyamatosan azt a hatalmas nagy összeget, amiből eddig is gazdálkodott az egészségügy? Maximum rosszul gazdálkodott, vagy pedig a kormány gazdálkodott rosszul, de nem volt eddig sem ingyenes, semmiféle ingyenes látszat nem volt ebben.

A vizitdíj nem más, mint újabb pénzbehajtás. Egyrészt családellenes, hiszen 6 éves kortól, legyen az kétgyerekes, egygyerekes vagy többgyerekes család, önök pénzt fognak beszedni, először 300 száz forintot, majd jövőre 500-at, aztán 1000 forintot, hiszen amit már elkezdtek így, törvényileg akár adóban vagy bármiben kivetni, azt mindig megemelik, ez a szokásuk. Ugyanis szegénységellenes is, mert a 100 forintot ugyanúgy be fogják hajtani azoktól az emberektől, és itt mondjuk ki, azoktól a cigány családoktól is, amelyek nyolc-tíz gyereket nevelnek, ne adj' isten, és 800-1000 forintot egy-egy látogatásért be fognak tőlük szedni. Mit fognak tenni ezek az emberek? És azt kell mondanom, hogy idősellenes. Sok nyugdíjas azért nem fog időben elmenni orvoshoz, mert azt mondja, hogy nem fizeti ki azt a 300 forintot, majd később, amikor adott esetben már késő is lesz sajnos, és sokkal többe fog kerülni az egészségügynek.

Emelt összegű vizitdíjra hadd mondjak néhány gondolatot, mert egyrészt felháborító, másrészt pedig életellenes. Nézzük - mondjuk - azt a diákot, Debrecenben tanul, és Sopronból megy oda. Ön, államtitkár asszony, azt mondta egy riportban, hogy jelentkezzen át. És akkor a karácsonyi szünetben meg jelentkezzen vissza? Hogy gondolják önök? Ugyanígy mi van azzal a munkásemberrel, aki Nógrádból vagy bárhonnan elmegy az ország más területére dolgozni, az jelentkezzen át azért, mert ha baleset éri, akkor el tudjon menni egy orvoshoz? De amikor hazamegy szabadságra, akkor meg jelentkezzen vissza? Abszolút életszerűtlen! Ugyanilyen életszerűtlen plusz vizitdíjat szedni tartós betegektől, akik sokszor operáció után vagy pedig azért, mert olyan az állapotuk, nem mennek le a háziorvoshoz influenzás időben, náthás időben, hasmenéses időben, vagy amikor bármilyen betegség elterjed a gyerekek között, mert nem akar még valamit összeszedni. (Közbeszólás a KDNP soraiból: Így van!) Önök ezeket az embereket is büntetni akarják.

A kórházi napidíj közvetlenül összekapcsolódik ezzel a gondolattal, ezzel az adóval tulajdonképpen, mondjuk így, amit önök beszednek. És megdöbbentő vagy érdekes volt Béki Gabriella hasonlata, az ember és az autó. Ezután akkor szervizbe megyünk, nem kórházba, és ezentúl az emberek adásvétel tárgyává is válhatnak, ha ugyanígy gondolkodnak önök, az autó és az ember, a kórházi ellátás és a szerviz között.

A kórházi napidíj, amit egyébként most be akarnak szedni, bizonyos tekintetben eddig is működött, csak nem volt kimondva, hiszen aki kórházban járt az utóbbi időben, vagy hozzátartozója kórházban volt, és nem úgy - talán Filló Pál mondta a bizottságban -, hogy a csókosok helyére kerül, tehát a kiváltságok helyére kerül, azok az emberek így is beviszik az egészségügyi papírt, így is beviszik a plusztörülközőt, így is kérik tőlük sokszor a gyógyszereket és mindenféle más eszközöket. Eddig is megvolt, csak önök ezt nem ismerik el, nem látják be, vagy pedig nem akarják ezt felfogni. És mindez oda vezet, hogy a szegényellátás és a gazdagellátás jól el fog különülni.

Tulajdonképpen a szegény embereknek azt tudom mondani, nézzenek meg háborús filmeket, ott a kórházi ágyak egyes katonai kórházakban hogy néznek ki; nézzék meg azokat az amerikai filmeket, amelyek most a tévékben mennek, ilyen lesz a magyar egészségügyi ellátás ahhoz képest, hogy most milyen szinten van.

A következő téma, amit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy miért nem fog fizetni a társadalombiztosítás a jövőben. Extrém sportolás; kérdezem: a síelés extrém sportnak számít? Be fogják vallani ezek az emberek, hogy ott törték el a lábukat? Egyébként az, aki valamilyen szinten olyan sportot űz, teszem azt, síel vagy vadvízi evezést, vagy bármi mást művelt, az összességében mégiscsak az egészségét óvja, mégiscsak kevesebbszer veszi igénybe az egészségügyi ellátást. De önök ezeket meg akarják szigorítani. Több százezer emberről van szó!

Járművezetői alkalmassági vizsgálatért fizetni kell. Önök négy évvel ezelőtt azt mondták, hogy ingyenes lesz a jogosítvány. Ezt már elfelejtették, már pénzt hajtanak be ezért is. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Látlelet kiadásáért pénzt kell fizetni, sportolók egészségügyi ellátásáért. Tisztelt Olimpikonok! Tisztelt Kiemelt Sportolók! Most kapják vissza a volt sportminisztertől, Gyurcsány Ferenctől, hogy önök nem voltak hajlandóak Athén után megtapsolni a már lemondott sportminisztert. Önök küzdöttek az országért, küzdöttek az ország becsületéért, ezért itt a hála, fizetni kell minden egyes ellátásért, amit önök igénybe fognak venni.

Ami talán az SZDSZ szempontjából a legarcpirítóbb: önök minden egyes területen a kábítószer-engedélyezés, a kábítószer liberalizációja mellett szállnak síkra. Emellett most mit csinálnak? Alkohol és kábítószer alatt álló betegek, akiket detoxikálásra bevisznek, fizethetnek. Egyik oldalról fizetős, a másik oldalról pedig mindent szabad az embereknek. Amikor fel kell az embereket, a szerencsétleneket emelni, akkor önök sehol sincsenek! (Dr. Kökény Mihály: Ugyan már! Eddig is fizetni kellett, képviselő úr!) Önök mindig elfelejtik, hogy mit kell tenni. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Várólista, tisztelt hölgyeim és uraim; ön is sorra kerül, miniszter úr, hiszen előbb nem tűnt fel önnek, hogy a várólista több területet is átölel. Önök azt bizonyítják, hogy jogosan elvárt igény a várólista felállítása. Ez valóban igaz, mindaddig, amíg nem tették bele a törvénybe a következő gondolatot: bejelentkezési lista. Itt van benne a törvényben (Felmutatja.), olvassák már el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, bejelentkezési lista! A bejelentkezési listára mit írnak? "Amennyiben a biztosító külön jogszabály szerinti területi szerve megállapítja, hogy az egészségügyi szolgáltató által vezetett várólista - azaz a szegények listája - indokolatlanul túl hosszú a bejelentkezési lista miatt, akkor ott közbeavatkozhat." A bejelentkezési listát, tisztelt hölgyeim és uraim, megvásárolni lehet, százszázalékos szolgáltatásként lehet megvásárolni. Szegényellenes, és itt megint csak a leggazdagabbakat állítja előtérbe.

A meddővé tétellel kapcsolatban a KDNP álláspontja teljesen világos, eddig is kifejtettük, több törvényjavaslatot tettünk le az önök asztalára, mindegyiket elutálták, elutasították. Most egy olyan törvényjavaslatot hoztak ide, hogy 18 éves kortól lehet majd művi meddővé tételre jelentkezni. Milyen indokokkal? Ahogy a jogosítványt is megkaphatja valaki, meg választópolgár is lehet. Szeretném jelezni, hogy a legtöbb balesetet egyébként a 18 év körüli fiatalok leginkább diszkóbalesetben szenvedik el. Szeretném jelezni, hogy négy év után valaki választópolgárként megváltoztathatja a véleményét, mint ahogy egyébként most négy hónap alatt változott meg az emberek véleménye ebben az országban, és önöket leszavazták pontosan azért, mert átvágták és becsapták őket. Egyébként a művi meddővé tétel csonkolás, visszafordíthatatlan, és az amúgy is katasztrofális demográfiai helyzet miatt elfogadhatatlan számunkra.

Itt kell megemlítenem az Értelmi Fogyatékosok Országos Egyesületének a tiltakozását is, ugyanis ők teljes joggal kérik azt, hogy azok, akikért ők kiállnak, azokat ne sújtsa ez a törvény, és ne hozza őket hátrányos helyzetbe. (Dr. Vojnik Mária: Miről beszél, képviselő úr?)

A KDNP-javaslat... - mert mindig ezt kérik tőlünk számon. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Népességtudományi Kutató Intézet ragyogó tanulmányt publikált az elmúlt hetekben, ajánlom mindenkinek, olvassák el. (Felmutatja.) Az egészségi állapotukkal való elégedettséget nézték az emberek között. Magasabb az elégedettségi szint a családban élők, mint az egyedülállók között; magasabb a több gyermeket nevelők, mint az egy gyermeket nevelők vagy gyermeket egyáltalán nem nevelők között; a házasságban élők és a csupán partneri kapcsolatban élők között; magasabb a közösségbe tartozók és az egyedülállók között; akik segítséget nyújtanak másoknak, és akik önző módon élnek. Ezek mind-mind egészségesebbnek tartják magukat, és nemcsak annak tartják, azok is. Itt lehet, tisztelt hölgyeim és uraim, spórolni, mégpedig azzal, hogy végre a családi politikát nemzetpolitikává felemelik, és nem a családok ellehetetlenítését hozzák törvényről törvényre, hétről hétre ide a parlament elé. (Babák Mihály: Úgy van!)

Befejezésül, tisztelt hölgyeim és uraim: a KDNP nem támogatja a vizitdíj, a kórházi napidíj, a várólista bevezetését, mert betegellenes, a szegénységet továbbtáplálja, és orvosellenes is. A KDNP nem támogatja, és elutasítja a művi meddővé tétel nem egészségügyi indokból történő szabályozását, mert az a természet törvényébe való durva beavatkozás.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(11.50)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Vojnik Mária Képviselő Asszony! Hajdu Képviselő Úr! Csehák Judit, Kökény Mihály, Rácz Jenő négy évig miniszterek voltak, legalábbis egymást váltották az előző, szocialista kormányban. Ezek szerint nem csináltak semmit? Ezek szerint ön mint államtitkár nem tett semmit, hogy most hirtelen ekkora változtatásokra van szükségük?

Hajdu képviselőtársam, nem mi cukkoljuk a lakosságot, hanem önök hergelik őket azzal, hogy a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, illetve a várólistát be fogják vezetni néhány hónapon belül. Nagyon szépen kérem, a felelősöket maguk között keressék, ne az ellenzékben. Mert az ellenzék legfeljebb elmondhatja a véleményét, mint most is. Elmondtuk négy évvel ezelőtt is, hogy önök pazarolnak, a gazdaságpolitikájuk rossz, rossz irányba megy, a családpolitikájuk katasztrofális, tönkreteszik a családokat. Nem fogadtak szót, oda se figyeltek ránk. A módosító indítványainkat be sem fogadják.

Ezek után jogilag se, de egyébként se közöttünk keressék a felelősöket, hanem a kormány padsoraiban, a kormánytagok között, illetve a kormánypárti képviselők között.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, Molnár Lajos miniszter úr gondolata kivágta a biztosítékot; nem is véletlen, hisz ha ön bent lett volna a vezérszónoki felszólalások alatt, és egy ilyen jelentős törvénynél, amit most tárgyalt és tárgyal a Ház, komolyan venné az ellenzéki felszólalókat, akkor nem az államtitkár asszonyt küldte volna be, hanem itt végigülte volna az eddigi vitát.

Éppen ezért minket ne etessen olyannal, hogy a javaslatainkat majd meghallgatja, és utána be is építi a törvénybe, és a módosítókat elfogadja. Erre nem volt példa az elmúlt négy évben, és nem volt példa az elmúlt fél évben sem! Nem hiszünk önöknek, mint ahogy egyébként az emberek sem hisznek önöknek, hisz fél órával ezelőtt államtitkár asszony, illetve Hajdu képviselő úr azt mondta, hogy katasztrofális helyzetben van a magyar költségvetés, ezen belül az egészségügy költségvetése. Most pedig ön azt mondja, hogy nem költségvetési célokat szolgál a vizitdíj, a kórházi díj és egyebek bevezetése.

Tisztelt Miniszter Úr! Ez nem reform, ez pénzbehajtás, amit önök művelnek, és önök nem csinálnak mást, mint meghazudtolják a négy évvel ezelőtti szlogenjüket, amikor is azt mondták, hogy az SZDSZ rendbe teszi az egészségügyet. Most pont a fordítottját teszik. Addig sem csináltak - négy évig - semmit, de most a fordítottját teszik: az SZDSZ tönkreteszi az egészségügyet. Ön ehhez adja a nevét, ehhez adja mindenét.

Köszönöm figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gusztos Péter két témát emelt ki leginkább ellenzéki hozzászólók felszólalásaiból, egyrészt a kábítószerügyet, másrészt a művi meddővé tétellel kapcsolatos kérdést.

Tisztelt Miniszter Úr! Négy sorral lejjebb tekintek most, és szeretném öntől azt az ígéretét számon kérni, hogy minden javaslatot figyelembe fog venni a törvény előterjesztésekor, akkor, amikor a művi meddővé tételről dönt az Országgyűlés.

(14.10)

Ön ezt egy szakmai konferencián jelentette ki fél évvel ezelőtt, és azt kell mondanom, hogy az ott megszólalt civil szervezetek és adott esetben a pártdelegáltak gondolatait önök nem vették figyelembe; nem vették figyelembe, és egy abszolút liberális törvényrészt terjesztettek ide elénk. Én nem is önökkel vitatkoznék, hisz az elmúlt években már kiderült, hogy ebben az álláspontban mi sose fogunk azonosan gondolkozni, viszont nagyon is kérem azokat a szocialista képviselőket, akikben megmozdul az a gondolat, hogy ha nem is támogatják a KDNP teljes elutasítását - abban az értelemben, hogy csak orvosi, egészségügyi beavatkozásként lehessen művi meddővé tételt végrehajtani -, legalább támogassák a Fidesz képviselőinek azon javaslatát, amely a korhatár emelésére vonatkozik.

Az önök felelőssége is, hogy tizennyolc éves korban, még nem teljesen érett embereket, fiatalokat ne hozzunk ilyen helyzetbe. Lehet, hogy csóválják önök a fejüket, de amikor már visszafordíthatatlan egy folyamat, visszafordíthatatlan bizonyos fiatal szervezetben az, amit megtett korábban, nagy kár lenne ezt törvény szintjén támogatni és segíteni. Ez az önök felelőssége is, és ehhez kérjük az önök együttműködését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Czinege Imre képviselőtársunk németországi, illetve svédországi példaként és hasonlatként azt mondta, hogy megszorítások vannak ott is. Végre egyszer már beismerték önök, hogy ez megszorítás, nem reform. Magyarország öt évvel ezelőtt Közép-Kelet-Európa éllovasai közé tartozott, most az utolsó helyen kullog.

Azt a rossz gazdaságpolitikát, azt a rossz költségvetési politikát, amit önök vezettek és önök folytattak négy éven keresztül, azt most az embereken hajtják be. Úgy hajtják be, hogy behozzák a nyugdíjtörvényt a jövő héten, és rosszabbul fognak járni a nyugdíjba menők. Úgy hajtják be, hogy múlt héten behozták a gyógyszertörvényt, és rosszabbul fognak járni a gyógyszerészek és a betegek egyaránt. Most pedig itt van előttünk az egészségügyi törvény, ez az egészségügyi törvény nem szól másról, mint pénzbehajtásról, vizitdíjról, ágydíjról, sorban állásról, megszorításokról, nem szól másról.

Ne haragudjanak, ehhez mi a javaslatainkkal hozzá tudunk adni, hozzá tudunk tenni, de ne haragudjanak, ezt mi így elfogadni nem tudjuk az emberek nevében. Az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc mondta azt, hogy igaztalan módon nem akar választást nyerni. Megnyerte a választást, de igaztalan módon, mert ezekről a megszorításokról ő nem beszélt.

Ami a furcsa önökben, és jellemzi a viselkedésüket, hogy most sem ismerik el, hogy ezek megszorítások, hanem reformba csomagolják ezt a dolgot. A reform, tisztelt hölgyeim és uraim, az pénzhozzáadással jár. A reformkor általában egy fölemelkedést jelent, nem pedig az emberek lecsúszását. Önök ezt nem tudjuk elviselni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Korózs Lajos képviselőtársunk kérte, hogy abban a koordináta-rendszerben maradjunk, amelyet önök jelöltek meg. Én úgy hallottam, hogy most Béki Gabriella egy másik koordináta-rendszert jelölt meg; elég nehéz lesz ellenzéki felszólalóként fölülmúlni kritikával. (Kormánypárti közbeszólásra:) Képviselő úr, hallgassa meg a felszólalásomat, utána meg kétpercesben majd szóljon hozzá.

Miért tartunk itt? - ez kérdés. Miért hangsúlyozza a Gyurcsány-kormány, hogy mindenképp erre az úgynevezett reformra szükség van? Való igaz az, hogy a Ratkó-korszak gyerekei nyugdíj előtt állnak, hatalmas nagy tömegben fognak belépni a nyugdíjrendszerbe. De az is igaz, hogy a nyugdíjkassza hiánya idén már meghaladta az 500 milliárd forintot, és mindez részben azért van, mert önök nem hallgattak ránk. Ezt azért kezdem hangsúlyozni, mert - figyeljenek oda néha az ellenzékre, néha igazat mond - 2002-ben mi jeleztük, hogy amikor kötelezővé teszik újra a magánnyugdíjpénztárakat, óriási hiányt fog teremteni az országos nyugdíjkasszában. Most ennek a hiánynak a felét a magánnyugdíjpénztárak teszik ki, pontosan 240 milliárd forintot. Óriási ez a hiány!

A harmadik kérdés pedig, amiről hosszabban kellene vitatkoznunk, nem így, és nem suttyomban itt, tévéközvetítésen kívül, hanem hosszabban, és komolyabban kéne venni, az az elöregedett magyar társadalom kérdése, és azon belül is az a katasztrofális demográfiai helyzet, amelyben vagyunk. De valóban kiről, kikről szól ez a nyugdíjreform? A nyugdíj mellett munkát vállalókról és a nyugdíj előtt állókról szól. Kiknek szól? Akikkel azt próbálják önök elhitetni, hogy a konvergenciaprogram az egy csoda, az mindenkinek jó lesz. És ezek az emberek szomorúan fogják érezni, hogy ez az úgynevezett konvergenciaprogram bizony súlyos tíz- és százezreket fog kivenni a zsebükből, például itt, ennél a nyugdíjrendszer-változtatásnál.

Nézzük, hogy az előrehozott öregségi nyugdíjrendszerben milyen változtatások lesznek. Azt mondják az előterjesztők, hogy túl sokan veszik igénybe. De vajon miért? Azt vizsgálták-e, hogy vajon miért? Egyrészt azért, mert a magyarok kifáradtak. Európai uniós felmérések alapján nem biztos, hogy a legjobban, de hogy a legtöbbet dolgoznak, legtöbbet töltenek el munkaidőben, az biztos. Kifáradt a magyar társadalom. Nézzenek meg egy német vagy osztrák nyugdíjascsoportot és egy magyar nyugdíjascsoportot, milyen különbség van köztük: sajnos fizikai, sajnos szellemi, az anyagiról már nem is beszélve. Sajnos, azt kell mondani, hogy szomorú. Amikor meglát az ember egy osztrák nyugdíjascsoportot, akkor negyvenes-ötvenes éveiket élő magyar embereknek a korcsoportja jelenik meg, annyival kevesebbet és könnyebben dolgoztak.

És miért dolgoznak tovább az emberek? - mert ez is kérdés. Egyrészt az alacsony nyugdíjak miatt, másrészt pedig saját magukat és a családjukat akarják segíteni. Nem egy nyugdíjas van, hanem sok tízezer, aki azért dolgozik tovább, hogy gyermekeinek avagy unokáinak segítsen az életkezdésben vagy egyáltalán az életben való megmaradásban.

Nade nézzük, hogy mi vár rájuk, ezekre a nyugdíjasokra, akik előrehozott nyugdíjasként mégis arra "vetemednek", hogy dolgozni fognak. Ha minimálbér alatt vannak, akkor is a munkabér után járulékot fognak fizetni, 14 százalék járulékot. Nem kell sorolni, hogy miből tevődik ez össze. A nyugdíjjárulék fölött még mást is fizetnek - egészségügyi hozzájárulást, munkavállalói hozzájárulást -, 14 százalékot vesznek ki a zsebükből. Ez annyit jelent, hogy jövőre, aki a minimálbér alatt fog dolgozni, 50-70 ezer forinttal kevesebbet fog hazavinni évente.

És hogy jár az, aki pedig minimálbér fölött keresne? Szüneteltetnie kell a nyugdíját. Ez minimálisan 600 ezer forint kiesés. Hova fog ez vezetni, tisztelt hölgyeim és uraim? Oda, hogy feketén fognak dolgozni, vagy 62 500 forint alá lenyomják, 62 ezerre. Egyébként a javaslatunk, a KDNP-s és fideszes javaslat legalább a kétszeres minimálbér lesz; ha más törvénynél is önök ehhez ragaszkodtak, akkor legyenek konzekvensek, és ha lehet, legyenek szívesek támogatni ezt a módosítást majd a későbbiekben.

Nézzük azt is, hogy azok, akik öregségi nyugdíj mellett dolgoznak, 62 évesek elmúltak, de mégis dolgoznak, hogy járnak. Azt kell mondanom, hogy semmivel sem járnak jobban, hisz egyrészt nyáron már a salátatörvények kapcsán bruttósították a nyugdíjat és a jövedelmet, aminek következtében adott esetben följebb tolódnak egy magasabb jövedelmi sávba. Ez ugyanaz, mint amikor a gyesen lévő kismamák, akik dolgoznak, sokszor föltolódnak egy magasabb jövedelmi sávba, több adót fizetnek, kevesebbet visznek haza, kevesebb marad otthon a családnál.

A másik, amit pedig most kapnak meg, ez alapján a törvény alapján, amiről már korábban is beszéltünk, Béki Gabriella is mondta, más is mondta, hogy a munkabér után járulékot is fognak fizetni. Ez 14 százalék; az előbb már fölsoroltam, hogy miből áll össze. Önök pedig nagyvonalúan azt mondják: nade évente 0,4 százalékot visszakapnak. Azokról nem is beszélve, akik csak 360 napot dolgoznak, azok még ennyit sem fognak visszakapni. De mi ez a 0,4 százalék a 14 százalék évihez képest? Próbálják már kiszámolni! Érdemes lesz bejelenteni akkor magukat a nyugdíjasoknak? Nem hiszem.

És a másik nagy terület, amit érint ez a nyugdíjmódosítás, a nyugdíj-megállapítás szabálya. Több százezer embert érint, nem csak néhány korosztályt, mert az elkövetkezendő évek korosztályait is érinteni fogja. Nyilván azok veszik ezt észre leginkább, akik a legközelebb állnak a nyugdíjhoz, és valóban, amit Béki Gabriella mondott, azok a férfiak, akik '49-ben születtek, irigykedve fogják nézni a '48-asokat, és azok a hölgyek, akik pedig 1951-ben születtek, irigykedve nézik az '50-es hölgyeket - mármint az 1950-ben születetteket -, mert ők évente 70-100 ezer forinttal magasabb nyugdíjjal fognak elmenni, és ez végig fogja kísérni őket egész nyugdíjas éveiken keresztül. Micsoda igazságtalan helyzet ez! Nem beszélve arról, hogy ez nemcsak ezt a korosztályt érinti, nem győzöm hangsúlyozni, hanem az azt követő sok-sok korosztályt, akik ezt a megszorítást érezni fogják.

A megállapítási szabályoknál még egy dolog szigorodik, amiről senki nem beszélt. Az, aki előrehozott nyugdíjba megy, és megállapítják a nyugdíját, nemcsak az előző szigorítástól szenved majd, hanem még elvonások is lesznek; férfiaknál 3,6 százalék - ez évente 20-30 ezer forint mínuszt jelent egyébként előrehozott nyugdíjasoknál -, nőknél pedig 9,4 százalék lesz már 2010. január 1-jétől, ami mai áron 60-70 ezer forint újabb elvonást jelent évente.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi az, ami elfogadható a kereszténydemokratáknak? Először: a rokkant-nyugdíjasítás fölülvizsgálata. Valóban, a csalókat tessék kiszűrni! Ezt mindig is mondtuk. De olyan ember ne kerüljön az utcára az újabb behívások miatt, aki nem tud hova elhelyezkedni. A '80-as évek vége, a '90-es évek szinte egésze erről szólt, hogy kényszernyugdíjba mentek emberek, rokkantosították őket. Nem tehetnek róla. Ha ők kiesnek ebből az ellátásból, katasztrofális helyzetek állnak elő az országban. Elfogadható lenne egy egységes korkedvezményes szabály. Ez vonatkozna a buszsofőrre, vonatkozna a bányászra, a vegyipari dolgozóra, de, hangsúlyozom, a rendőrökre is. Azért itt egy pikáns dolgot hadd mondjak. Az előterjesztésben benne volt, hogy a rendőröknek szigorítani fogják, és - nem tudok mást mondani - most az október 23-a kapcsán önök ezt kivették. Nem kellene ennyire félni a társadalomtól, egységesen kell kezelni a korkedvezményes nyugdíjazás szabályát. Ebben mi partnerek leszünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereszténydemokraták további álláspontját Harrach Péter fogja elmondani, hogy mi az, amiben együtt tudunk dolgozni, mi az, ami hosszú távon szükséges, és mi az, ami a minimum ahhoz, hogy valóban reformról beszéljünk, ne pedig megszorításcsomagról, mint ami itt előttünk van.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Úgy gondolom, részben elmondtuk, hogy mi az a hiba, amire önök nem figyeltek oda 2002 őszén, amikor is a magánnyugdíjpénztárakba átáramoltatták a fiatalokat, a 35 év alattiakat. Nézze meg, kedves képviselőtársam: 240 milliárd forint hiányzik a rendszerből, és ezzel a változtatással, amelyet most 2012-ig végre akarnak hajtatni, 350 milliárdot fognak beszedni az emberektől. Kedves képviselőtársam, 100 milliárd lenne már csak így a hiány ezen a területen! Nem kellene az embereket megsarcolni még egyszer, nem kellene tőlük elvenni!

Ne haragudjon, képviselőtársam, visszatért, én megértem, amit Harrach Péter mondott önöknek, biztos, hogy mélyre és szívbe vágott, tehát nem esik jól, amikor az igazsággal szembesítik önöket. Amikor arról beszél ön, bizonyos szempontból érthetően, hogy lehet, hogy nem ugyanazt az összeget kapták meg bizonyos rétegek - de milliós réteg, több mint egymilliós réteg 25 százalék emelést kapott meg 1999-ben. 25 százalék! Ki tudott megélni akkor 20 ezer forintból meg 22 ezer forintból? Ki tudott megélni? Nyilván nem mi, politikusok, az biztos, de azok a milliós rétegek, azok igenis annak a 25 százaléknak örültek, és önök egy választáson, sőt még a mostanin is elverték rajtunk a port a 19 ezer forinttal. Most meg ehhez képest önök évente fognak elvenni 70 ezer forintnál többet azoktól, akiknek a nyugdíját máshogy fogják megállapítani, és évente 70 ezer forintnál többet fognak elvenni azoktól, akik arra képesek, hogy még nyugdíj mellett dolgozzanak. Kedves Képviselőtársam! Mást írunk már, 2006-ot írunk, nem 1999-et! (Az elnök csenget.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Megpróbálok én is könnyelmű kijelentést tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért nem gondolkodunk előre? Akkor hadd kérdezzek én is vissza! 2005 decemberében miért nem gondolkodtak előre? Vagy annyira előregondoltak, hogy tudták, hogy ha ezt a törvényt akkor beterjesztették volna, akkor biztosan nem nyerik meg a választást? Miért nem terjesztették be a nyugdíjkorrekciós törvénnyel együtt az igazságosság jegyében? Vagy pedig nem gondolkodtak előre, vagy csak azért gondolkodtak előre, hogy megnyerjék a választást. És amikor rajtunk azt kérik számon, akár a Fideszen, akár a kereszténydemokratákon, hogy nem gondolkodunk előre... Miért mondjuk ezt már évek óta önöknek, hogy minden társadalom alapja a család, a családokra lehet építkezni, a gyermekekre lehet építkezni, és a demográfiai helyzetet csak akkor tudjuk javítani, ha ebben a gondolatban önök is egyetértenek végre velünk; ha nem akarják mindig ezt elutálni azzal, hogy megszüntetik a családi adókedvezményt, és így tovább, és így tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Próbáljanak egyszer önök előregondolni, előregondolni a demográfiai helyzetre, és ha ebben egyet tudunk érteni, sokkal könnyebb lesz a helyzetünk, sokkal könnyebb lesz ilyen nagy gondokban és ilyen nagy témákban együtt gondolkozni, együtt dolgozni, de így addig elég nehéz lesz, amíg önök mindig csak visszamutogatnak tíz-húsz-harminc évre. Amikor önök itt döntenek olyat, hogy 70 ezer forintot vesznek ki a nyugdíjasoknak, illetve a nyugdíj előtt állóknak a zsebéből, akkor viszont elfelejtik, hogy mit akartak eddig tenni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP soraiban.)

(20.30)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita előtt áll a nyugdíjtörvény módosítása. Néhány nappal ezelőtt, múlt hétfőn általános vita zajlott itt a Házban, és az a sajnálatos esemény történt, hogy késő este, a tévénézők kizárásával történt ez a vita. Éppen ezért nagyon röviden azért megpróbálom összefoglalni, hogy mégis mi az az irány, amire mi beadtuk a módosító indítványainkat, és miért szükséges az, hogy az előterjesztő befogadja.

Két nagy területre bontható ez a törvény. Az egyik a nyugdíj előtt állókat, a másik pedig a nyugdíjban lévőket is érinti. Ha a nyugdíj előtt állókat nézzük, akkor őket is kétfelé lehet bontani, egy részük, akik előrehozott öregségi nyugdíj mellett dolgoznak, másrészt pedig azokra, akik még nem nyugdíjasok, akiknek a nyugdíj-megállapítás szabálya változni fog.

Első módosító indítványunk, melyet közösen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és kereszténydemokrata képviselők nyújtottunk be, vonatkozik az előrehozott öregségi nyugdíjrendszer szabályaira, illetve annak módosítását javasolja. Az előterjesztő ennek kapcsán úgy határozott, úgy terjesztette be a javaslatát, hogy aki előrehozott nyugdíjba megy, annak meg kell szakítani a munkáját, meg kell szüntetni a munkaszerződését, majd csak azt követően, ha úgy gondolja, hogy még egyszer dolgozni szeretne, akkor köthet új munkaszerződést adott esetben az előző munkahelyével.

Mi ezt a gondolatot, a törvénynek ezt a javaslatát elfogadhatatlannak tartjuk, éppen azért, mert valószínűleg nagyon sok ember fogja elveszíteni így a lehetőségét, hogy visszatérjen ugyanarra a munkahelyre. Itt azokról az emberekről beszélünk, akik viszonylag kevés nyugdíjjal fognak elmenni, tehát valamilyen oknál fogva ki kell hogy egészítsék a nyugdíjukat. Iván László, Aszódi Pál, Szabó Erika, Vígh Ilona, Zombor Gábor, Mátrai Márta, Harrach Péter, Lanczendorfer Erzsébet, Deák András és Soltész Miklós adtuk be erre vonatkozó javaslatainkat, éppen azért, hogy ne súlyosbítsuk ezeknek a nyugdíjasoknak a helyzetét, hanem valamilyen szinten segítsünk rajtuk.

Ugyanígy az előrehozott nyugdíj megállapításakor van egy olyan passzus, amely teljesen érthetetlen, vagyis érthető az előterjesztő gondolata, de inkább elfogadhatatlan a nyugdíj mellett dolgozók számára, hogy akik minimálbér fölött keresnek, azoknak a nyugdíját föl kell függeszteni, addig nem kaphatják meg. Ez olyan kevés, ez a minimálbér idén 62 500 forint, és nyilván azok dolgoznak nyugdíj mellett, akik rászorulnak, hogy ezt az összeget mindenképp kétszeresére szeretnénk megemelni. Már csak azért is egyébként, mert a kormány pontosan most nyáron fogadta el azt a törvényt és azt a javaslatot, hogy a munkáltatók kétszeres minimálbér után fizessenek járulékot munkavállalóik után. Mi ugyanezt a gondolatmenetet követtük, hogy kétszeres minimálbér után függessze csak fel a nyugdíj folyósítását a nyugdíjbiztosító intézet mindaddig, amíg a nyugdíjas munkavállaló fönntartja munkaviszonyát.

Tehát első gondolat: megtarthassa a munkáját, a második pedig, hogy a kétszeres minimálbér után szűnjön csak meg a nyugdíj folyósítása.

A következő javaslatunk már azokra a nyugdíjasokra vonatkozik, akik már elérték a nyugdíjkorhatárt, a 62 éves öregségi korhatárt, de ezen túl arra kényszeríti őket a kormány, a Gyurcsány-kormány, hogy 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot, 1,5 százalékos munkavállalói járulékot és 4 százalékos egészségügyi járulékot fizessenek, mint nyugdíjas munkavállalók. Erre a kormány nagyvonalú kedvezményt tesz, és azt mondja, hogy 0,4 százalékot ebből majd visszakapnak a nyugdíjukban akkor, amikor már befejezik a munkájukat.

(11.40)

A mi javaslatunk az - amelyet szintén az előbb felsorolt képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be -, hogy ez a mérték ne 0,4 százalék legyen, ami egyébként tárgyévenként maximum 1-1,2 százalékot jelentene, hanem a mindenkori inflációval azonos mértéket kapjanak vissza azok a nyugdíjas munkavállalók, akiket ezek a járulékterhek sújtanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Itt befejezem a rendes hozzászólásom, elnök úr, és később kérek egy másik hozzászólási lehetőséget. Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselőtársammal egyetértek abban a tekintetben, hogy valóban nagyon nagy hiánya van a nyugdíjkasszának, valamit kellett tenni ebben az ügyben, teljesen egyetértek önökkel. Az a kérdés, hogy miért alakult ki ez a hiány. Ha az Állami Számvevőszéknek megnézzük a jelentését, amelyet most tárgyal a szociális bizottság is, illetve a parlament is fogja tárgyalni, akkor az a kérdés - az ott feltüntetett grafikon szerint 2002-ben még a nyugdíjbevételek és -kiadások egyenlegben voltak, most pedig 2006-ban meg már annyira szétnyílt az olló, hogy már nem tudja fedezni egyszerűen a magyar állami költségvetés -, hogy hova tűnt az az összeg vagy honnan tudjuk ezt az összeget előteremteni, ez a nagy kérdés. Itt az előterjesztésben 500 milliárd hiányról beszélnek csak ebben az évben.

Mi 2002-ben önöknek jeleztük előre, hogy ha a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé teszik a fiataloknak, és egy hatalmas nagy összegű befizetés, ami eddig az állami nyugdíjpénztárba ment, kimegy magánszférába, magánnyugdíjpénztárakba megy ki, akkor ez hiányozni fog, és ezt a hiányt meg fogja érezni a nyugdíjkassza. Most, hogy benyújtották önök a költségvetést, nyomon lehet követni, hogy mekkora ez a hiány. Csak ebben az évben 240 milliárd; jövő évre, 2007-re ez a hiány, amit pótolnia kell a költségvetésnek, már 300 milliárd lesz, míg 2010-ben már 400 milliárd. Nézzék meg, a költségvetésben benne van egy táblázatban! Amikor erről a törvényről beszélünk, erről a törvényről vitatkozunk, az előterjesztő 300-350 milliárd forint bevételt, az emberektől elvonást remél, hogy majd előteremti ez a törvényjavaslat. (Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársam! Itt van a pénz, a magánnyugdíjpénztárakban van a pénz.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Csákabonyi Balázs képviselőtársamnak a szavait egyrészt köszönöm, mert mindenkit megnyugtatott, és ebben bíztunk is, hogy a jövő évben meglesz az a törvényi előírás szerinti emelés a nyugdíjasoknak, mi ezt nem is vitattuk; tehát, képviselőtársam, ezt nem is vitattuk.

(12.00)

Ez minden évben megvolt - a múltban is megvolt, reméljük, a jövőben is meglesz. Az egyik, amit állítunk, az, hogy a rezsiköltségek és sok minden teher, amely a nyugdíjasokat fogja terhelni a következő években, most jóval magasabb ennél az emelésnél, amit a törvény előír, és amit meg fognak kapni. Ez az egyik.

A másik pedig, a magánnyugdíjpénztárakra visszatérve: valóban a jövőbe kell befektetni, hiszen én magam is, ha a környezetvédelemre és más területre gondolok, akkor azt a mondást vagy szólást próbálom megtartani, hogy a Földet az unokáinktól kaptuk kölcsönbe, és nem a mienk, nem élhetjük fel. De most jelen esetben a nyugdíjrendszernek akkora nagy hiánya van, jelen esetben most érkeznek be a nyugdíjrendszerbe a Ratkó-korszak gyermekei, akik 130 és 180 ezer fős korosztályt jelentenek évente. Akkor azt az egyet önök is elfogadhatják, hogy a magánnyugdíjpénztárakba áttett összegeket, számokat - amelyeket az előbb felsoroltam - nem a kisujjamból szoptam, hanem a költségvetésből. Még egyszer felsorolom: idén 240 milliárdot kellett a költségvetésnek kipótolni a magánnyugdíjpénztárak miatt, jövőre 297, tehát majdnem 300 milliárdot, 2008-ban 330 milliárdot - kerekített számokat mondok -, 2009-ben 360 milliárdot és 2010-ben 400 milliárdot. Amikor erről vitatkozunk vagy erről próbálom önöket meggyőzni, akkor azt mondom, hogy a jelennel is kell foglalkozni. Akinek pedig van pénze, igenis fizethet magánnyugdíjpénztárba, de ha kötelezővé tesszük, ez a pénz hiányozni fog.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriellának könnyebb lenne a helyzete, ha két sorral idébb ülne, azt hiszem, és akkor még jobban tudna önökkel vitatkozni, de igazából Nyul István képviselőtársamnak szeretném azt jelezni, hogy azt gondolom, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vesztese a nyugdíjasok voltak. Azt hiszem, ebben nem nagyon van vita közöttünk. (Csizmár Gábor közbeszól.) Abban is - nem mondom ki a szót, de -, volt olyan időszak, amikor kimondottan a nyugdíjak reálértéke csökkent; volt ilyen a '90-es évek közepén. Most azt kell mondanom, hogy a polgári kormány idején elkezdődött egy folyamat, egy emelkedési folyamat, amikor a legalacsonyabb, legszegényebb nyugdíjasok nagy emelést kaptak, és kisebbet kaptak a viszonylag magasabb jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok.

Önök ezért a port elverték rajtunk a 19 ezer forinttal, készséggel beismerem, hogy ez be is jött önöknek, de azt mindannyian el kell hogy ismerjék - és mi is el kell hogy ismerjük -, hogy akkor is, az a tendencia, ami '98-ban elkezdődött, utána folytatódott 2002-ben és 2006-ban is. Azért támogattuk ezt, amit Nyul István nagyon helyesen mondott: támogattuk mind a 13. havit, mind pedig a tavalyi nyugdíjkorrekciós törvény bevezetését.

Amiben szerintem nagy különbség van közöttünk, és ami miatt vitatkoznunk kell egymással, hogy honnan teremtjük elő mégis a nyugdíjrendszer hiányához azt az összeget, ami mégiscsak szükséges. A jövőről is kell beszélni - majd a későbbi normál fölszólalásomban el fogom mondani -, de a jelenről is kell beszélni. Azokat a számokat, amiket fölsoroltam, senki nem vitathatja, azokat bizony a költségvetés pótolja ki évről évre a nyugdíjrendszerben. Ha ezek az összegek hiányoznak, mert magán-nyugdíjbiztosítókhoz mennek, akkor ezt a pénzt valakitől el kell venni. És sajnos ez a törvénytervezet, amin most vitatkozunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezt mutatja meg, hogy hogy kell elvenni ezt a pénzt azért, hogy fönntartható maradjon a nyugdíjrendszer.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Elnök úr, lehet, hogy öt percbe beleférek; hadd reagáljak nagyon röviden Nyul képviselőtársam előbbi gondolatmenetére. Ha igaz az, hogy a fejlesztésekkel valóban munkahelyek teremtődnek - bár itt azért egy mellékmegjegyzésem hadd legyen, hogy már volt arra ígéret, hogy 400 ezer munkahely, aztán ezt nem sikerült elérni, de feltételezzük, igaz, hogy ez megteremtődik -, akkor bizony, ahogy Európában is sok helyen látjuk és tapasztaljuk, szakemberekre lesz szükség, és szakemberhiány is lép föl; munkaerőre lesz szükség, és munkaerőhiány is lép föl egyszerre. Megdöbbentő ez a dolog, hogy egyik oldalról a munkanélküliség nő, másik oldalról meg hiányzik a jó szakember és a munkaerő.

Most ezzel a törvénytervezettel szigorítják az előrehozott nyugdíjasok létét, azzal, hogy ha ők előrehozott nyugdíjba akarnak menni, akkor előtte meg kell szüntetniük a munkaviszonyukat, majd esetleg mikor visszatérnek, és megkapják a munkájukat, akkor pedig mindenféle eszközökkel, leginkább anyagi eszközökkel szigorítják az ő munkájukat. Milyen eszközökkel? Egyrészt társadalombiztosítási eszközökkel - 14 százalék elvonás érinti őket -, másrészt pedig, ha minimálbér fölött dolgoznak, meg kell szüntetniük, vagyis nem kell megszüntetni, hanem fölfüggesztik az ő nyugdíjfolyósításukat. Éppen ezért mondja a Fidesz-KDNP frakciószövetség, hogy legalább a kétszeres minimálbérért - ami nem egy hatalmas összeg -, a 62 500 forint kétszereséért dolgozhassanak, a fölött függesszék csak föl a nyugdíj folyósítását. Ez a kérésünk.

S hogy Csákabonyi Balázs képviselőtársam kérésének is eleget tegyek: az ajánlás 2. pontjával kapcsolatban nyújtotta be szintén a Fidesz-KDNP frakciószövetség azt a módosító indítványt, amely leginkább a nyugdíj-megállapítás szabályaihoz tenne hozzá. Eddig beszéltünk arról, hogy az öregségi nyugdíjban lévőkre, akik dolgoznak, pluszteher fog a jövőben várni, mert 14 százalékos járulékot fognak fizetni. Beszéltünk eddig arról, hogy azokra, akik az előrehozott öregségi nyugdíj mellett dolgoznak, különböző szigorítások várnak.

A harmadik nagy terület azok, akiknek a nyugdíját a következő években meg fogják állapítani. Kikről beszélünk? Az 1949-ben és az az után született férfi korosztályról és az 1951-ben és az után született hölgyekről, női korosztályról. Az őket érintő nyugdíj-megállapítás következtében 70-100 ezer forintot fognak veszíteni évente, és ez az összeg minden évben hiányozni fog az ő kasszájukból, tehát ez nem azt jelenti, hogy abban az évben ennyit buknak el, hanem évente ennyivel kevesebbet fognak kapni, mint a most, illetve még a jövő évben nyugdíjba menők. Ezekről kell beszélni.

Tudom, hogy úgyse fogják kivenni ezt a passzust, úgyse fognak ezen változtatni, de miután azt hiszem, egy dologban meg tudunk egyezni, hogy Magyarország egyik legnagyobb gondja a demográfiai helyzet és a demográfiai válság, azt hiszem, abban mindannyian most már egyet tudunk érteni, hogy a jövő záloga azok a gyerekek, akik, ha most megszületnek, ők fogják 20-30-40 év múlva a nyugdíjrendszert támogatni és ellátni a munkájukkal, akkor legalább annyit fogadjanak el, hogy azok a családok, akik gyermekeket vállalnak, s azok az egyedül élők, akik gyermekeket vállalnak, legalább valamilyen módon a nyugdíjszámítás szabályaiban visszakapják azt a munkát, azt a terhet, azt a közjót, amit ők a társadalomnak adtak, hogy gyermekeket neveltek. Éppen ezért mi gondoltunk a módosító indítványunkban a gyermeküket egyedül nevelőkre, 1-2-3, esetleg több gyermeket egyedül nevelőkre, és gondoltunk a családokra, akik ketten nevelnek 2-3-4, esetleg még több gyereket. Kérjük, hogy fogadják be ezt a módosítót. Ezen nem fog megbukni a nyugdíjrendszer, de mégis mutatja azt a társadalom felé, hogy igenis érdemes gyereket vállalni, igenis érdemes az egyedülállóknak küzdeni a gyermekeikkel, a családoknak pedig sok gyermeket vállalni. Kérem, ezt a módosítót támogassák.

A következő ötpercesben az ajánlás 7. pontjához fogok hozzászólni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Kedves Farkas Imre Képviselőtársam! Szerintem alátámasztotta az én gondolatmenetemet, vagyis nem is az enyémet, hanem a mi gondolatmenetünket, mert mi pontosan arról beszéltünk, hogy - az előterjesztő beterjesztésével szemben - csak akkor függesszék föl a nyugdíjukat, amikor már kétszeres minimálbért ér el. Akkor, tehát nem amikor 200-300-400-500 ezret keres valaki, nem erről beszélek, hanem a kétszeres minimálbérről.

(12.40)

Azért - itt körülnézek a teremben - nem sokan élnek kétszeres minimálbéren, nem egy olyan hatalmas nagy összeg, hogy emellett még valaki kap 40-50 ezer nyugdíjat, elnézést a kifejezésért, de nem kap ezért valaki röhögőgörcsöt, pláne, ha még segíti a gyerekeit vagy az unokáit. Itt nem több százezres jövedelmekről beszélek. Ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, hogy valamilyen szinten igazságosabbá kell tenni, hogy akármekkora összeget ne vehessen egyszerre fel munkajövedelemként és nyugdíjasként is az ember, de ne ez a minimálbér legyen.

Arról nem is beszélve, hogy akkor önök a munkáltatóknak miért határozták meg azt a kétszeres minimálbér után fizetendő járulékot. Miért? Csak pénzbehajtás miatt, vagy pedig volt ennek valami logikája? Mert ha ez logikus - márpedig én bízom benne, hogy önök logikusan gondolkodnak -, akkor tessék ezt a logikát követni, és fogadják el a mi gondolatmenetünket, ami, még egyszer ismétlem, nem fog akkora összeget kivenni az államkasszából. Sokkal nagyobb összeget vesz ki, amit már mondtam, és még egyszer ismétlem: a magánnyugdíjpénztárak feltöltése és azok az összegek, amelyeket minden évben oda befizetnek, száz- és százmilliárdokat, hiába csóválja a fejét, államtitkár úr, ez így van, önök adták ezt az anyagot, itt van benne, több száz milliárd esik ki a magán-nyugdíjpénztári kötelező befizetések miatt. Tessék ott megszüntetni a kötelező jelleget, mindjárt feltöltődik a nyugdíjkassza, és nem lesz ekkora gond.

Én is folytatom majd később öt percben. Köszönöm szépen, elnök úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Farkas Imre! Ugyanazt mondjuk! Ugyanazt mondjuk, hogy ha valaki a kétszeres minimálbér fölött keres, így szól a mi módosítónk, akkor az alatt az idő alatt szüneteltessék a nyugdíj folyósítását. Önök azt terjesztették be, hogy minimálbér, mi pedig a kétszeresét. Ugyanazt mondjuk. Tehát mi nem beszélünk itt 200 ezres, 300 ezres nyugdíjakról, nem beszélünk arról. Tehát ez az egyik felvetésem, és többet erre nem is fogok reagálni, mert szerintem elég egyértelmű.

A másik, amit Csákabonyi Balázs képviselőtársunk mondott: abban igaza van, hogy az utóbbi négy évben valóban az átlaghoz képest magasabb nyugdíjjal mentek el emberek. Ezt készséggel elfogadom. Megnőtt a nyugdíjuk, és ez valamilyen szinten felhozta egyébként az átlagnyugdíjat is. Azt hiszem, ezt államtitkár úr is elismeri. Ez még inkább azt bizonyítja, hogy a magyar nyugdíjak jóval alacsonyabbak, mint az EU-s átlag, tehát még nagyságrenddel lejjebb csúszik, ez azt bizonyítja, mert viszonylag kevés embernek a viszonylag magasabb nyugdíja húzza fel az összes átlagot. De attól még azt ne vitassák el tőlünk, és ne vitassák el az 1949 után született férfiaktól, illetve az 1951 után született hölgyektől, hogy ők kevesebb nyugdíjjal fognak elmenni, mintha most mennének el. Mi erről beszélünk, ezekről a szigorításokról.

Az előző ötperces felszólalásomban elmondtam önnek vagy önöknek, hogy úgyis tudjuk, hogy ezen nem fognak változtatni. Éppen ezért, a demográfiai helyzet érdekében legalább támogassák a családokat, a gyermekeket nevelőket, a gyermeküket egyedül nevelőket is, az apát, az anyát is később, amikor majd nyugdíjba mennek.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Minden megbecsülésem és tiszteletem Farkas Imre javaslataiért, már csak azért is, mert ezek a javaslatok egyébként mindenképp a kormánynak azt a törekvését fogják valamilyen módon enyhíteni, feltéve, ha elfogadja a tisztelt Ház, amely bizony súlyos elvonásokat fog jelenteni az emberek számára, a nyugdíj előtt állóknak is, és a nyugdíjban lévő dolgozóknak is. Ilyen szempontból nemcsak a megbecsülésemről, hanem adott esetben támogató szavazatainkról is tudom biztosítani, már csak azért is, mert tudom, hogy a mi módosítóinkat, amelyek még jobbak egyébként, a többség úgyse fogja elfogadni. De azt gondolom, minden enyhítés segít az embereken.

Az előző ötperceseimben elmondtam önöknek, hogy milyen módosító javaslatokat terjesztett be a Fidesz-KDNP frakciószövetség, hogy az előbb említett súlyos terheket valamilyen módon enyhítsük az emberek számára. Enyhítsük azoknak, akik öregségi nyugdíj mellett dolgoznak, enyhítsük azoknak, akik előrehozott öregségi nyugdíj mellett dolgoznak, enyhítsük azoknak, akik a nyugdíj-megállapítás szabályai miatt a következő évben kevesebbet fognak kapni, mint a jelenleg nyugdíjba menők.

Most meglepő módon egy olyan javaslatot teszek, vagyis nemcsak javaslatot, hanem módosítóról beszélek az ajánlás 7. pontjában, amelyet mi már jó előre jeleztünk, hogy támogatjuk a kormány azon törekvését, amely a rokkantnyugdíjasok életében bizonyos szempontból való szigorítást jelent. Nem úgy természetesen, hogy utólag felülvizsgálják az ő helyzetüket, és utána kiteszik a munka világába őket, megvonják az ellátásukat. Csak azt tudjuk támogatni, ha adott esetben valakinél felmerül, hogy valamiért jogtalanul vette igénybe ezt az ellátást, tulajdonképpen ezáltal másoktól elvéve a pénzt, a többségtől, akkor ha őt vissza lehet vezetni a munka világába, mert olyan helyen él és lakik, akkor ezeket az embereket mindenképp támogatni kell, és ezt a törekvést támogatni kell.

Sőt a jövőben is fogjuk támogatni - ezt az egészségügyi törvény kapcsán is elmondtuk - azokat az elképzeléseket, hogy szigorítsa a kormány, és a megmaradó képességekhez mérje fel, hogy milyen munkát lehet adni ezeknek az embereknek, hiszen ez Nyugat-Európa-szerte vagy az Európai Unión belül egy bevett és elfogadott gyakorlat. Nemcsak arról szól, hogy segéllyel támogatja azokat az embereket, akiknek valamilyen oknál fogva az életük tönkrement baleset, születési helyzet, betegség kapcsán, hanem arról is szól, hogy hogyan becsüljük meg őket fogyatékosságukkal együtt. Ilyen szempontból a törvénynek ezt a passzusát támogatni tudjuk. Még egyszer javaslom ezt megfontolni, nehogy oda vezessen ez az egész törvénymódosítás, hogy kikerülnek az emberek az utcára, megszűnik a rokkantosítottellátásuk, és utána nem tudnak mit kezdeni magukkal.

Én továbbra is bízom Nyul István azon felvetésében, hogy ha bejönnek a fejlesztések, akkor ezek az emberek is megtalálják a lehetőségeiket. Továbbra is bízom abban, hogy ha valóban a fejlesztések munkát fognak teremteni az országban, akkor azt önök is elfogadják, hogy szükség van az előrehozott nyugdíj mellett dolgozókra, mert azok tapasztalt, tisztességes emberek, és sok helyen az ő hiányuk bizony nagyon nagy gondot fog okozni egy-egy munkakörben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen, hogy meghallgatták a módosító indítványainkat. Azt már kevésbé köszönöm, hogy eddig egyet sem fogadtak el a módosító indítványaink közül, hiszen azok nagyon jók. Kérem szépen, vegyék figyelembe ennek ellenére az ellenzék észrevételeit. És zárásként hadd mondjam el, hogy ha négy évvel ezelőtt önök figyelembe vették volna a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban a mi észrevételeinket, akkor nem lenne ilyen nagy bajban a nyugdíjkassza, nem lenne ekkora nagy a hiány, és akkor azt a pénzt, amit most minden évben, több száz milliárd forintot a költségvetés a nyugdíjkasszába betesz, nyugodtan szánhatnánk a nyugdíjasoknak, odaadhatnánk nekik, nyugodtan odaadhatnánk a nyugdíj előtt állóknak.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Befejezésül szeretném kérni az Országgyűlés többségét, leginkább a szabad demokraták frakcióját, akik, ha jól értem Béki Gabriella szavaiból, szintén kármentesítésről beszélnek e mellett a beterjesztett törvényjavaslat mellett: miután a mi módosító javaslataink a szocialistákénál sokkal inkább védenék azokat, akik az öregségi nyugdíjuk mellett munkát vállalnak, védenék és segítenék azokat, akik az előrehozott nyugdíj mellett munkát vállalnak, és ami talán a legfontosabb, azokat, akik a nyugdíj-megállapítás szabályai szerint adott esetben kevesebbet kapnak, de itt leginkább szeretnénk kiemelni - még egyszer befejezésképpen - azokat az egyedülálló, gyerekeket nevelő édesanyákat, adott esetben édesapákat vagy azokat a családokat, akik kettő, három, négy, öt és még több gyereket nevelnek, pontosan azért, hogy az a munka, amit a gyerekekbe ők belefektetnek, és az a munka, amely ezáltal a társadalomban hasznosul tíz év múlva, húsz év múlva, harminc év múlva, azt valamilyen módon ezek a szülők visszakapják a nyugdíjukban. Kérem, hogy ezeket a módosítókat támogassák, kármentésképpen. A legjobb az lenne, ha a kormány ezt a törvénytervezetet visszavonná, és későbbi időpontban hozná a parlament elé. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Képviselőtársaim, ne haragudjanak, mert azt ígértem, hogy nem szólok hozzá, és az együttműködést természetesen továbbra is felajánlom és felajánljuk, de meglepve hallottuk azt a gondolatot - és nemcsak gondolatot, hanem gondolom, ez kész tény -, hogy a jövő héten egy újabb nyugdíjtörvény vitáját kezdjük el itt a Parlament falai között?

(13.20)

Akkor ez még inkább arra ad lehetőséget önöknek, hogy vonják vissza. Vonják vissza ezt a törvényt, tárgyaljuk együtt! Ezek után három hét múlva egy még újabbat be fognak terjeszteni, aztán még? Tehát azért azt kell mondanom, ha önök valóban valamit reformnak gondolnak, akkor azon gondolkodjanak el, hogy egy reform tíz-húsz-harminc, még több évre szól. Ezt nem lehet úgy, hogy hetente újabb és újabb törvényt hoznak ide a parlament elé, és csiszolgatjuk, faragjuk, levágunk, hozzáadunk. Nem lehet így gondolkodni! Más kérdés, hogy mi ezt nem reformnak tartjuk, hanem pénzbehajtásnak és megszorításoknak.

Befejezésül - megpróbálok még egyszer nem hozzászólni, de befejezésül - ismét fölhívom a figyelmüket a 2007. évi költségvetésben önök által benyújtott táblázatra, mondom a címét is: magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti járulékkiesés pótlására költségvetési támogatás, ami 2006-ban 240 milliárd forint, 2007-ben majdnem 300 milliárd forint, 2008-ban 328 milliárd, 2009-ben 360 milliárd, 2010-ben 400 milliárd.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Önök ezzel a törvénnyel, amit most el fognak fogadni néhány héten belül, 300 és 350 milliárd forint közötti összeget fognak megspórolni és kivenni az emberek zsebéből, közben meg kidobnak évente (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) több száz milliárd forintot, és átnyomnak kötelezően magánnyugdíjpénztárakba. Ebben viszont nem leszünk partnerek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az agresszív kismalac megy az erdőben, beleesik egy gödörbe. Arra megy egy jó ember, azt mondja neki, várj, kismalac, hozok mindjárt egy létrát, segítek kijönni. Mire a kismalac: Nem várok!

Tisztelt kormánypárti Hölgyek, Urak! Önök így viselkedtek négy éven keresztül. Hiába figyelmeztették önöket gazdasági elemzők, hiába figyelmeztette önöket az Állami Számvevőszék, hiába figyelmeztette önöket az Európai Unió, hiába figyelmeztette, ne adj' isten, az ellenzék önöket, rossz úton járnak, segíteni szeretnénk az ország érdekében. Ehelyett önök mit tettek? Agresszíven elutasítottak minden segítő kezet. Mindenkiről azt mondták, hogy hülye, mindenkiről azt mondták, hogy hazudik, és így tovább, és így tovább. Agresszíven elutasították a segítő kezet.

Hova vezetett ez a helyzet? Miért állunk így? Miért van ilyen helyzetben az ország? Pontosan ezért. És nézzük meg, hogy az a költségvetés, amelyet önök benyújtottak, a 2007. évi költségvetés valóban reform-e avagy megszorítás. Ez a bűvös szó, hogy konvergencia, valóban a fényes jövő ígéretét adja-e az embereknek, avagy pedig a családok, nyugdíjasok lecsúszásához fog-e vezetni? Milyen folyamatok indultak el már most, ebben a félévben, 2006 második felében, és mi várható?

A kis- és középvállalkozások tönkremennek, a munkanélküliek száma nő. A közalkalmazottakat, köztisztviselőket önök már tömegesen elbocsátották, ez a folyamat folytatódik, a munkanélküliség nő. Az energiaár, gáz, távhő, villany drasztikus emelése közben újabb terheket kapnak a családok, újabb terheket kapnak a nyugdíjasok. Az adó- és járulékemelések következtében kevesebbet visznek haza az emberek, ezt már az elmúlt hónapokban tapasztalták azok, akiknek 80 ezer forint volt, mondjuk, nettóban a keresetük, hogy most már csak 72 ezer forintot visznek haza. Ez a hatalmas nagy összeg már kevesebb. A vizitdíj, kórházi napidíj bevezetése, az ingyenes gyógyszerek megszüntetése következtében mind a betegek, mind a nyugdíjasok rosszabbul járnak, önök megsarcolják őket. A kórházak bezárása is ebbe a folyamatba illik bele. A nyugdíj mellett munkát vállalók sem járnak jobban, hiszen a járulékemelések miatt tőlük is óriási összegeket fognak elvenni.

És akkor nézzük, hogy milyen választ ad erre a költségvetés, milyen választ ad erre az MSZP-SZDSZ-es kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével, milyen segítséget nyújt a lecsúszott társadalmi csoportoknak, szociális téren mit tesz az elkövetkezendő években. Lendvai Ildikó képviselő asszony, frakcióvezető asszony négy súlyponti területet jelölt meg, amire mindenképpen nagy hangsúlyt helyeznek: az egyik a családok, a másik a nyugdíjasok. A másik kettőről nem beszélek, de ha ez a súlyponti hely, amit önök hangsúlyoznak, és legfontosabbnak tartanak, akkor borzalmas lesz a többi területnek a nyomora, megszorítása.

Nézzük, a családokat milyen helyzetbe hozzák önök! Nagy vívmányként említették már a napokban is meg itt a költségvetési vitában is, hogy a családi pótlékot 6,2 százalékkal növelni fogják jövőre. Óriási! 700 és 1200 forint havonta gyerekenként. Még ehhez hozzáteszik, hogy a gyest, illetve a gyermeknevelési támogatást 4 százalékkal emelik. Óriási!

Nézzünk akkor egy példát! Egy olyan család, ahol az átlagkereső édesapa bruttó 150 ezer forintot keres - óriási nagy összeg, ugye? -, ennek a nettóját ki sem merjük mondani itt a Parlament falai között, gyesen van az édesanya, és, mondjuk, két gyermeket nevel - átlagos családról beszélek -, ezek a családok az önök nagyszerű politikájának következtében - a támogatás és kiemelt támogatás következtében, ahogy Lendvai Ildikó asszony mondta -, jövőre több mint 160 ezer forintot fognak elveszíteni egy év alatt. Önök ennyivel kurtítják meg őket, azt is lehet mondani, és ha van nekik véletlenül 13. havi keresetük, azt úgy, ahogy van, önök elveszik, és ebben még nincsen benne a vizitdíj, ebben még nincsen benne a kórházi napidíj.

(12.30)

Emellett, ha a családokat ennyire segítik és támogatják, akkor beszéljünk a munkanélküliségről is! Mi vár azokra a családokra, akiket önök elbocsátanak, akik önök miatt kerülnek az utcára, mert rossz gazdaságpolitikát folytattak? Nézzük az Állami Számvevőszék idevonatkozó gondolatát: a költségvetésben tükröződő gazdaságpolitika nem a foglalkoztathatóság növelését és a munkanélküliség csökkenését szolgálja. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, meghallgatták az Állami Számvevőszéket, ha már ránk nem figyelnek.

De nézzük a másik kiemelt területet, a nyugdíjasokat, akikről önök nagyon jó szívvel beszélnek, és mindig azt mondják, hogy mekkora összegekkel, milyen mértékben támogatják. 4 százalékos nyugdíjemelést ajánlanak nekik akkor, amikor jövőre az infláció 6,2 százalék lesz. De mit eredményez nekik, mi lesz a következménye? Az áfaemelések, a távhő- és gázáremelések, a villamos energia árának emelése, a vizitdíj és kórházi díj, ami őket még inkább sújtja, és nézzük meg, hogy az ingyenes gyógyszerek megszüntetése hova vezet náluk. Ha egy nyugdíjas házaspárt veszünk alapul, az egyik nyugdíjas átlagnyugdíjat kap, a másik pedig alacsonyabbat, körülbelül 115 ezer forint közösen a nyugdíjuk. Ebben az esetben mindent egybevetve, nyugdíjemelést egybevetve és az előbb felsorolt emelkedéseket egybevetve bizony több mint 70 ezer forintot vesznek el tőlük évente. Azt is mondhatnám, törvényesítik a 13. havi nyugdíj megszüntetését, úgy is mondhatjuk: ügyes!

És most nézzük azokat a nyugdíjasokat, akik pótolni szeretnék valamilyen módon ezt a kiesést! Hogy járnak ők? Akik arra vetemednek - és természetesen idézőjelben mondom azt, hogy vetemednek -, hogy pótolni akarják munkával a kieső nyugdíjat, újabb terheket akarnak és nemcsak akarnak, tesznek is rá önök, 14 százalékot. Ami talán a legelfogadhatatlanabb és a legcinikusabb, hogy nyugdíjasoktól nyugdíjjárulékot fognak szedni 8,5 százalékot, de emellett még munkavállalói járulékot fognak szedni, az 1,5 százalék, emellett egészségügyi járulékot, az 4 százalék. Összesen 14 százalékot vesznek el abból a hatalmas nagy fizetésből, amit nézzünk meg: ha 60 ezer forint bruttó keresetet kap egy nyugdíjas a nyugdíja mellett, akkor évente ő 100 ezer forintot veszít. 100 ezer forintot vesznek ki önök a zsebéből. Nézzünk egy alacsonyabb keresetű nyugdíjast: 50 ezret keres, 84 ezer forintot vesznek el. Ha 70 ezer forintot keres már egy nyugdíjas, ami aztán iszonyatos nagy összeg, attól meg már majdnem 120 ezer forintot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miért büntetik önök tovább a nyugdíjasokat? Önök, amikor 19 ezer forintot vertek el rajtunk, és a port elverték 2002-ben, ehhez képest önök százezres nagyságban fognak elvenni évente a nyugdíjasoktól az elkövetkezendő években.

A nyugdíjasokat még egy terület különösen fogja sújtani, az pedig a gyógyszertámogatás csökkentése. 36 milliárd forintot vesznek ki ebből a kasszából. Ez azt jelenti, hogy minden egyes nyugdíjas, aki elmegy a gyógyszertárba, és fizetni fog, az észre fogja venni a zsebén azt az áremelkedést, amit itt önök kivonnak a gyógyszer-támogatási kasszából. Ők fogják leginkább érezni, és sajnos természetesen azok, akik fogyatékos vagy súlyosan beteg gyermeket nevelnek.

De nézzük azt, hogy a családtámogatás területén viszont önöknek van olyan területe, amit valóban támogatnak. Ez a leginkább megdöbbentő számunkra, hiszen amikor Kuncze Gábor megegyezésről, együttműködésről, a jövő gondolatáról, demográfiai helyzetről beszél, akkor önök mit támogatnak ebben a költségvetésben: az abortuszokat. Minden évben 100 millió forinttal fogják növekvő mértékben támogatni. Itt van a Ház előtt az a törvény, ahol önök a terhességmegszakítás mellett a művi meddővé tételt is már 18 éves kortól engedélyezik. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, miről beszélnek? Hogy akarnak itt a demográfiai kérdésben együttműködni? Hogy akarnak önök nyugdíjkérdést megoldani a következő 20-30-40-50 évben, amikor önök így sújtják, illetve ilyen mértékben támogatják az emberekkel szemben ezt az országot? - illetve vonnak el költségeket egyik oldalról, illetve tesznek olyan területhez hozzá, ahova nem kellene. Valóban gondolnak a jövőre, csak hogy ez kinek jó, azt majd az emberek eldöntik.

Mindez miért történik, miért nem telik több a családoknak? Miért nem telik több adott esetben a nyugdíjasoknak? Miért nem lehet többet adni? Miért van az, hogy a gázár-támogatási rendszerből önök 160 milliárd forintos összegből már csak 110 milliárdot adnak oda az embereknek, és ezért jóval magasabb lesz a gáz ára? Miért nem emelkedhetnek jobban a nyugdíjak? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Négy évvel ezelőtt itt a Parlament falai között azon vitáztunk, hogy a magánnyugdíjpénztárba a fiatalokat kötelezően be kelljen léptetni avagy sem. Varga Mihály frakcióvezető-helyettes úr, illetve sokan mások önöknek mondták, jelezték, oly mértékű kiesés lesz ez a nyugdíjkasszából, amelyet aztán nem tud a költségvetés helyre tenni.

Megpróbálom megmutatni önöknek azt a grafikont (Felmutatja.), amelyet egyébként ebben a költségvetésben nagyon nagyszerűen mutattak be, nagyszerűen, hogy csak ebben az évben, 2006-ban 240 milliárd a kiesés forintban a kötelező magánnyugdíjpénztár miatt. A jövő évben ez már 300 milliárd, így emelkedik tovább, és 2010-re eléri a 400 milliárd forintot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor önök számon kérik rajtunk, hogy hol lehetne valahol tenni, hol lehetne a nyugdíjasok érdekében tenni, hol lehetne a jövő érdekében tenni valamit, akkor vegyék elő ezt a táblázatot, és gondolják át, hogy ezt a kötelező jelleget fönn lehet-e tartani.

A harmadik terület, akiket önök szeretnek bizonyos szempontból támogatni, de ez a támogatás elég kétséges: a fogyatékos emberek és a hozzátartozóik. A korábban felsorolt megszorítások után mit akarnak még önök? A háztartásbeliekkel járulékot fizettetni; azokkal, akik beteg gyerekeket, azokkal, akik fogyatékos gyerekeket, súlyosan tartós betegeket otthon ápolnak jóval olcsóbban egyébként, mint a kórházi ápolás során vagy az állami ellátó intézményekben. Mit akarnak önök? Még tőlük is pénzt akarnak beszedni az elkövetkezendő években.

És mit nem tesznek? Az akadálymentesítési programot hogy segítik, amit már rég meg kellett volna valósítani, és kitoltak önök az elmúlt években? Valamelyik összeget ugyanúgy hagyják, 800 millió forint, óriási, semmit nem tesznek hozzá, de van olyan, amit a felére csökkentenek, az akadálymentesítési programot felére csökkentik. Alig egyharmada a polgári kormány gépjárműszerzési támogatásának a mostani gépjárműszerzési támogatás, amit fogyatékos emberek kapnak. Hol van itt a támogatás és a figyelem? Nevetséges összeggel támogatják azokat az embereket, akik fogyatékosok és mozgássérültek, és utazási támogatást kapnak; 9 ezer forintot kap átlagosan az a 200-250 ezer ember. Óriási! Egy Suzukinak az egyetlenegy tankolására elég. És ha itt van Hirt Ferenc képviselőtársunk, ő be tudna számolni arról, hogy micsoda nehézségekkel jár eljutni a kórházba, eljutni a hivatalokba és így tovább, és így tovább, egy fogyatékos embernek mibe kerül ez. Önök egy tanknyival segítik őket.

A munkavállalás támogatása is csökken az elkövetkezendő években, illetve stagnál. 2005-höz képest 15 milliárddal adnak kevesebbet önök. Azokat a munkavállalókat, akik fogyatékos emberként dolgozni szeretnének, vissza szeretnének menni a munka világába, önök nem segítik. Azt kell mondanom, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nemcsak a nyugdíjasok, nemcsak a családok, nemcsak a fogyatékosok járnak rosszul az elkövetkezendő időben, hanem azok az intézmények, azok a civil szervezetek, amelyek őket segítik, amelyek őket ápolják. Nézzünk néhány dolgot! Amellett, hogy növekednek a terheik, és nem kicsit, nagyon - például az élelmiszer-, gyógyszer-, az energiaköltségek, a munkaadói járulékok növekednek sorra -, ehhez képest fogyatékos személyek és pszichiátriai szenvedélybetegek támogatása 815 ezer forintról 800 ezerre csökken ebben az évben fejenként; az átlagos szintű ápolást nyújtó bentlakásos nyugdíjasotthonok 730 ezerről 700 ezerre. Nevetséges!

(12.40)

Emelt szintűnél, a bentlakásosnál ez az összeg 640 ezerről - amit már tavaly megkurtítottak, most még tovább - 560 ezer forintra csökken. Tudják, ez mit jelent? Annyit jelent, hogy ha ugyanennyit befizet, mondjuk, a nyugdíjas, aki bent van egy ilyen úgynevezett emelt otthonban, amit egyébként megérdemel, napi 3100 forintot lehet rákölteni; élelmiszer, lakhatás, gyógyszer, orvosi ellátás és így tovább, és így tovább. Nevetséges összeg! És önök pedig ezt kurtítják tovább.

Cinizmusukra nem tudok mást mondani: itt van egy meghívó (Felmutatja.), tegnap, itt a Parlament falai között, a felsőházi teremben Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége tartotta 25 éves jubileumát. Kiss Péter nagyszerű szavakkal köszöntötte és üdvözölte őket. Ehhez képest ezeket a szervezeteket néhány millió forinttal támogatják pluszban az ideihez képest, vagy nem is emelnek a támogatásukon, például a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a támogatásán. Néhány millió, pont az itt említett szervezet 4 millióval kap többet, és abortuszra meg 100 millió forinttal adnak önök jövőre többet, mert az olyan fontos az önök gondolatmenetében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva: önök úgy akarnak kijönni ebből a gödörből, ahova kerültek, hogy közben lerántják a családosokat. Úgy akarnak kijönni, hogy lerántják a nyugdíjasokat. Úgy akarnak kijönni, hogy az amúgy is már nehéz helyzetben levő fogyatékos embereket és az őket segítőket, támogatókat, hozzátartozókat lerántják a gödörbe. Önök beismerték, hogy négy évig nem csináltak semmit. Kapkodva, most reformnak álcázott pénzbehajtást hajtanak végre, ennél már az is jobb lenne, tisztelt kormánypártiak, ha inkább négy évig nem csinálnának semmit.

És még egy gondolat: viseljék a kritikát, amit mi itt elmondunk a Parlament falai között, mert az, amit itt elmondunk, enyhe simogatás ahhoz képest, amit az emberektől fognak kapni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Török Zsolt Képviselőtársunk! Mennyire nincs itt a Kánaán! A családoktól 2007-ben önök elvesznek 150-200 ezer forintot, családtípustól függően. A nagycsaládosok támogatásáról önmaga is tud, hiszen szintén nagycsaládosnak számít, tudja, hogy kiüresedett a családi adókedvezmény, szinte teljesen megszüntették, alig maradt támogatás.

A harmadik téma, amit ön említett, hogy a valóban nehéz, súlyos helyzetben lévőkön hogyan segítenek. Hát hogyan segítenek? Megszüntetik a kistelepülési óvodákat, iskolákat, a kórházakat bezárják. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársam, annyira nincs itt a Kánaán, hogy sajnos negyvenévi pusztai vándorlással ér fel az, amit önök itt hoznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pénzügyminiszter Úr! Két példát hadd mondjak önnek, az egyik: ha önök komolyan gondolják azt, hogy 700 forint segít a családokon gyerekenként családipótlék-emelésben, számolja már ki, legyen szíves, a nagy apparátusával együtt, hogy mit jelent ez a családoknak a jövő évben! Havonta egy átlagos családnak gyes-, illetve családipótlék-emeléssel adnak 3 ezer forintot, míg a vizitdíjjal, az adó-, a járulékemeléssel elvesznek 15-20 ezer forintot havonta. Mit jelent ez évente önök szerint? Legalább 150-200 ezer forint veszteség családonként. Ne haragudjon, pénzügyminiszter úr, ha egy családra nem tudja kiszámolni ezt, akkor hogyan akar egy országot vezetni, hogy akar egy országnak költségvetést nyújtani, úgy, hogy az még jó is legyen?

Ami a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat illeti, pénzügyminiszter úr: önök nem kegyet gyakorolnak, amikor a nyugdíjasoknak odaadják azt, ami jár nekik; befizették, évtizedeken keresztül befizették! És amikor a nyugdíjkassza hiányáról beszélünk, akkor nézzék meg, hogy a kötelezően befizetendő magánnyugdíjpénztárak miatt mekkora kiesés éri az államot! Tegnap én már megmutattam önöknek ezt a táblázatot (Felmutatja.), idén csak 240 milliárd a kiesés, jövőre 300 milliárd a kiesés, öt év múlva, 2010-ben pedig 400 milliárd forint lesz a kiesés. Ezt a hatalmas összeget mennyi támogatásra lehetne használni, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, gázár-kompenzációra, mindenre! Erről beszéljünk, ne a maszatolásról, kérem!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A megváltozott munkaképességű emberek életében egyik legfontosabb feladat a munka. Talán ők maguk is érzik, és nemcsak hogy érzik, hanem fontosnak is tartják azt, hogy nem könyöradományon akarnak élni, nem a társadalom eltartottjai, hanem saját magukon akarnak segíteni, illetve adott esetben hozzátartozóikon is. Éppen ezért, úgy gondolom, közösen gondoljuk azt, mennyire visszataszító az, hogy egyes munkáltatók visszaélnek ezeknek az embereknek a nyomorával, visszaélnek a jóhiszeműségükkel.

Annak ellenére, hogy tavaly nyáron, nagyon helyesen egyébként, a kormány megszigorította a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatókkal kapcsolatos szabályokat, sajnos a visszaélések nemhogy csökkentek volna, hanem tovább nőttek. Az elmúlt év novemberében Potápi Árpád képviselőtársam volt az, aki jelezte önöknek, hogy Tolna megyében 300 embernek nem fizették ki a bérét, és sajnálatos módon azóta sem jutottak ehhez a pénzhez hozzá. Most a legújabb esetet nyáron lehetett tapasztalni, illetve olvasni. A Fejér Megyei Hírlap munkatársa hozott le egy olyan cikket, illetve hozta be a köztudatba azt a visszaélés-sorozatot, amely leginkább Fejér megyében, Budapesten, illetve Szegeden történt.

Kérdezem ezért, államtitkár úr, hogy ismerik-e a csökkent munkaképességű emberek vámszedőit. Mi lesz azokkal az emberekkel, akiket többször és rendszeresen átvertek? Kitől kérhetnek kártalanítást, kárpótolja-e egyáltalán őket valaki? Remélhetőleg, ha más nem, akkor a kormány.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, a kormánypárti képviselők végre egyetértenek nyugdíjügyben, azért hangzott el az a nagy taps. A tegnapi nap nem így nézett ki itt a Parlament falai között - azoknak a nézőknek mondom, akik tegnap este nem láthatták már a közvetítést.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahhoz, hogy ezt a törvényt megértsük, egy kicsit vissza kell nyúlni, és jó messze nyúlok vissza, ha megengedik, a római korhoz. (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Aszódi Pál: Nem tudják, mi ez!) Nagyon örülök, hogy már tetszik az ötlet önöknek. A rómaiaknak volt az a felfogása, amikor különböző területeket meghódítottak, különböző városokat elfoglaltak, hogy "divide et impera", oszd meg és uralkodj. És majd elmondom a törvény kapcsán, hogy miért mondom ezt. Oszd meg és uralkodj - önök ezt fogják tenni ebben a törvényben.

A figyelmes nézőknek, a figyelmes hallgatóknak, illetve azoknak az embereknek, akik akár újságolvasóként, tévénézőként adott esetben figyelik a parlament munkáját, feltűnhetett, hogy volt egy nyugdíjtörvény néhány hete, nevezzük ezt októberi nyugdíjtörvénynek. Most pedig itt van a Parlament falai között egy újabb, nevezzük ezt novemberinek; látszólag két és negyed oldal, nem is hosszú törvény.

Mi történt az októberi módosításban? - csak azért, hogy tudják az emberek, tudják a nézők, hallgatók, hogy mi történt. A nyugdíj mellett munkát vállalók helyzetét szigorítani fogja a kormány a jövőben. (Csizmár Gábor: Nem mindenkiét, csak aki korábban megy nyugdíjba!) Szigorodik a rokkantsági nyugdíj kérdése. És ami leginkább szigorodik, az pedig nyugdíj előtt állóknak a nyugdíj-megállapítása, nemhogy szigorodik, hanem jóval kevesebb is lesz az elkövetkezendő években.

És most nézzük, hogy ebben az úgynevezett novemberi törvényben mi változik, mire számíthatnak a munkaadók leginkább, de ezáltal a munkavállalók is, és mire számíthat a magyar gazdaság is ennek következtében. Államtitkár úr, és itt most kénytelen vagyok visszamenni múltkori zárszavára mind az általános, mind a részletes vitában, ön papagájkommandónak nevezte az egész Országgyűlést, kormánypárti és ellenzéki képviselőket egyaránt. (Csizmár Gábor: Csak magukat!) Ugyanis amikor kormánypárti képviselők is és ellenzéki képviselők is különböző véleménnyel, de egymással vitatkozva elmondták az adott nyugdíjtörvényről, az októberi nyugdíjtörvényről a véleményüket, akkor azt ismételték el, ami az ő álláspontjuk.

Azért érdekes egyébként az ön álláspontja, államtitkár úr - és nemcsak érdekes, hanem megdöbbentő -, mert pontosan Csákabonyi Balázs köszönte meg az ellenzéknek azt a szakszerű vitát, amit lefolytattunk a múlt héten és az az előtti héten. De nem is ez a lényeg, hogy ön mit mondott, államtitkár úr, hanem az a lényeg, hogy az emberek megértsék azt, miről szól a törvényhozás, felhívjuk a figyelmüket, hogy miről szólnak a törvények, és őket milyen mértékben fogja érinteni.

Nézzük meg most már, hogy miről szól valóban ez a két és fél oldalas törvény! Látszólag csak határidőket módosít, látszólag csak kihangsúlyozza a miniszter, illetve a nyugdíjbiztosító felelősségét, az ő munkáját, illetve látszólag a munkaköri jegyzéket kormányrendeleti szintről felemeli törvény szintjére.

Ezt mi nem vitatjuk, nem mondjuk, hogy ez baj, pláne, ha ez valóban törvényi kötelezettség, hogy meg kell oldani, nagyon is támogatjuk, és egyetértünk vele. Bár csak adott esetben a művi meddővé tételnél is így tartották volna önök a határidőt, nem csak most, ebben az esetben akarnának időre megfelelni egyébként jogosan ennek a követelménynek.

De azért nézzük meg, hogy mi van a színfalak mögött! Valóban, ebben a törvényben nincsen benne, de ugyanezen a héten tárgyaljuk ennek a törvénynek az alátámasztását. Ott dől el, hogy az emberekre, illetve a munkaadókra milyen hatással lesz ez a törvény. Úgy is mondhatnánk, hogy az ördög a részletekben búvik el.

És hogy kiket érint ez a törvény? Azokat a korkedvezményre jogosított embereket, akikről a törvény így beszél - és el kell ismernem, jogosan -: "aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez." Néhányat felsorolnék, ha megengedik: föld alatt dolgozó munkások, bányászok, vagy akik most a metróalagutat fúrják; sűrített levegőben dolgozók; melegüzemben, kohó-, öntőcsarnokban, sütőiparban például a pékeket érinti, kazántisztítók. (Csizmár Gábor: A sorrendet változtassák meg!) Államtitkár úr, nyugodtan nyomjon kétpercest, és akkor válaszol a felvetésekre. Közlekedési dolgozókat, így akár a vonaton dolgozókat, legyen az kalauz vagy vonatvezető, érinti a metróban vagy pedig más járműveken dolgozókat, mint például az autóbusz-vezetőket. Érinti a robbanóanyag-iparban dolgozókat. Nagyon súlyos balesetek voltak az utóbbi időszakban. Egészségre különösen ártalmas munkát, sajnos életükre is nagyon veszélyes munkát végeznek. De érinti a honvédség egyes polgári alkalmazottait. Érinti a sugározó munkahelyeken dolgozókat, például a röntgenasszisztenseket, és érinti a hűtőházban munkát végzőket, így például a mezőgazdasági feldolgozóiparban dolgozókat.

(13.20)

Hiába csóválja a fejét, tisztelt államtitkár úr, itt van benne a kormányrendeletben. Ha ön ezt nem olvasta, azt én sajnálom. Ha pedig nem ezt emelik be a törvénybe, akkor meg azt sajnálom leginkább.

Most nézzük meg, hogy önök mit tesznek. Nemhogy megoldja a kormány ezeknek a felsorolt munkahelyeknek és munkában dolgozó munkásoknak a helyzetét, illetve segítené az őket foglalkoztatókat, nemhogy megoldaná, hanem újabb terhet fog rájuk tenni. Óriási trükkel csinálja, hiszen a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényekbe viszi be ezt a változtatást. Hogyan? Bevezetik az úgynevezett korkedvezményt biztosító járulékot. Önök ennek a bevételéről nagyvonalúan 2007-ben lemondanak. Óriási! De menjünk tovább! De 2008-2009-ben és azt követően mi lesz? Amiről Filló Pál azt mondta, hogy szinte semmiség, illetve mérsékelten növeli, 2008-ban már 3,25 százalék lesz, 2009-ben 6,5 százalék, 2010-ben 9,75 százalék, és 2011-ben pedig már 13 százalék.

Ezt vessék össze, tisztelt hölgyeim és uraim, kormánypárti képviselőtársaim azzal, hogy jelenleg a munkaadók háromféle járulékot fizetnek, ami nagymértékben terheli őket: egyrészt a nyugdíjjárulék 21 százalék, az egészségügyi járulék 8 százalék, a munkaadói járulék 4 százalék. Ez mennyi összesen? 33 százalék. 2011-re ezek a munkaadók 46 százalékot fognak összesen fizetni. Hol lesznek ezek a munkaadók versenyképesek szlovák, horvát, az EU-ba belépő román munkaadókkal szemben? Hol lesznek? Lehet ezen mosolyogni, államtitkár úr! Ön állítólag ezzel a területtel foglalkozik, ehhez képest már 7 százalék fölött van jóval a munkanélküliség. Tovább akarják ezt a helyzetet rontani, és ezt továbbvinni?

Egyébként az SZDSZ-től kérdezném, ha itt lenne, leginkább mondjuk, Kuncze Gábor, hogy mit szól ehhez Kovács Pisti. Mit szól ehhez Kuncze Gábor? Újabb, ha nem is adóemelés, de járulékemelés következik az emberek számára, illetve a cégek számára.

Tisztelt Országgyűlés! A következménye ennek a törvénynek, amit mondtam: oszd meg és uralkodj! A munkavállalót és a munkaadót szembe fogja állítani. Ellenérdekelt lesz a munkaadó, hogy bejelentse és kifizesse ezt a járulékot. Következménye pedig a munkanélküliség növekedése, a cégek ellehetetlenítése lesz. A kisebb cégek biztosan nem fogják bejelenteni. Egy pék mitől fogja tudni kifizetni azt a plusz 13 százalékot? Mondja már ezt meg nekem valaki! A kórházak miből fogják kifizetni, amikor amúgy is súlyos helyzetben vannak. Miből fogják kifizetni ezt a plusz 13 százalékot, és ne áltassanak senkit, hogy négy év múlva meg öt év múlva olyan nagyszerű lehet a helyzet, hogy addigra már ezeket az embereket nem kell lejelenteni!

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, a kormány, amikor párbeszédről beszél, amikor együttműködésről beszél az emberekkel, pont az ellenkezőjét teszi. Hiszen szembeállít a törvénykezés során most kórházat kórházzal, orvost orvossal, települést településsel. Az októberi nyugdíjtörvény kapcsán önök is kimondták sokszor, képviselőtársaink: szembeállítja az idősebb korosztályt a fiatalabb korosztállyal. Most pedig ebben a törvényben szembeállítja a munkáltatót a munkavállalóval. Nem a problémát oldják meg önök, hanem ellene vannak, szembeállítják az embereket egymással. Ezért a kereszténydemokraták ezt a törvényt nem tudják támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha figyelmesen hallgatta a vezérszónoki előadásomat, én azt mondtam, hogy egyik oldalról ez a törvény valóban egy kötelezettséget teljesít, és olyan értelemben valóban megoldja a dolgokat, a törvényi kötelezettségeket.

De hozzátettem azt is, hogy ami a színfalak mögött van, ami egy másik törvényben van benne, ami ehhez szorosan kapcsolódó törvény, az pedig a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényeket jelenti. És ebben bizony benne van ez, nem szabad ezt negligálni, meg azt mondani, hogy nem számít ez az összeg a vállalkozóknak, és nem lesz kihatása az elkövetkezendő évekre. Való igaz, 2007-re még nem, de nem szeretném még egyszer felsorolni azt a számegyenest, amivel évről évre emelkedik a vállalkozók terhe; 2011-re 13 százalékkal fog emelkedni.

És nem helyes szerintem, hogy szembeállítunk munkahelyeket munkahelyekkel. Egyszerűen a társadalmi szolidaritást csökkentheti az, amikor azt mondjuk, hogy az a 15 ezer munkavállaló, akiről beszélünk, és az a 2-3-4 ezer, akik évente úgy mennek nyugdíjba, hogy ők fizessék meg vagy az ő munkáltatóik fizessék ezt meg. Hol fog tudni egy pékműhely adott esetben sokkal jobb körülményt biztosítani a számukra? Lehet, hogy szociális területen igen, megépíti a mosdót, de attól még ugyanolyan forróság lesz a pékműhelyben. Egy bányában, keszonban lent dolgozó embernél hogy tudnak még jobbat csinálni? Kicsit rugalmasabb lesz a szék vagy a hely, ahol lesznek? Egy buszsofőrnél leaszfaltozzák teljesen simára az egész országot, a vidék összes útját? Hogy lesz jobb az ő munkahelye osztrák, német vagy svájci munkatársaihoz képest?

Amikor minket minősít, akkor azt is hallgassa meg, amit mi elmondunk. És amikor ön Fónagy Jánost támadja, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kötelező magánnyugdíjpénztárat miért említette? Azért említette, államtitkár úr, mert mindig számon kérik az ellenzéktől, hogy hol lehet adott esetben megtakarítani. (Az elnök újból csenget.) Itt meg lehet, államtitkár úr.

Köszönöm a figyelmüket. (Felmutat egy iratot.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Néhány mondatban hadd reagáljak Béki Gabriella gondolatmenetére. Én teljesen megértem az ön indulatát, ami egyébként nem ellenünkben, hanem az egész helyzet ellenében van, hogy egy ilyen fontos és tényleg hosszú távra mutató törvényt - amit most ismét módosítunk - jó lenne hosszabban kibeszélni, és adott esetben ütköztetni az álláspontokat. Képviselő úr, ön is tudja, hogy néhány módosító javaslatot talán befogadnak a kormánypártok részéről, és kész, vége, ettől azonban még nem oldottunk meg semmit.

De visszatérve: képviselő asszony, beszélje meg ezt Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel, aki most fogadtatja el az egészségügyi törvényt. Aszerint pont az alkoholbetegek gyógyítására, ami eddig ingyenes volt, ezután pénzt fognak beszedni.

Ne haragudjon, ne a szociális törvényben akarjon mindent megoldani! Pont ezen a területen - és erre részletesen is ki fogok térni - a kormány előterjesztésével mi, kereszténydemokraták, de úgy is mondhatom, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség több tekintetben is egyetértünk, annak ellenére, hogy volt olyan dolog, amire már rég felhívtuk a figyelmet.

(20.30)

Ha megengedik, négy dolgot emelek ki ebből a törvényből - az egyiket nagyon röviden -, a közgyógyellátást, a rendszeres szociális segély kérdését, a családi pótlék változtatását és a bentlakásos szociális intézményekkel kapcsolatos változtatásokat.

Hadd mondjak a közgyógyellátásról néhány mondatot! Tavaly valóban megtörtént a változtatás, az egységesítés, és most bizonyos tekintetben ennek az egységesítésnek a szabályozása történik meg. Ami helyes volt tavaly, hogy legalább hagytak hathavi türelmi időt a felkészülésre mind az orvosoknak, nagyon fontos, mind a betegeknek és bizony az önkormányzatoknak is. Most ez nem fog megtörténni, államtitkár úr, mert ez január 1-jével életbe fog lépni. Majd elmondom, hogy még mi a gond ezzel.

Az egyéni gyógyszerkeret kiszámításának változtatása viszont nagyon nagy gondokat okozhat. Egyetértek azzal, hogy a visszaéléseket vissza kell szorítani, mindenhol ezt hangsúlyozzuk. Ugyanígy hangsúlyozzuk a megváltozott munkaképességű dolgozók kizsákmányolásában és sok területen. Igen, ki kell szűrni, amennyire lehet, a visszaéléseket. De a gondok ott fognak következni, amikor a 6 ezer fölötti újabb 6 ezer forintot kell megállapítania, vagyis véleményeznie a szakorvosnak, ha jól értem, és ezek után egy úgynevezett egészségbiztosítási szerv vezetője dönt róla. Ez a most tárgyalandó egészségügyi törvényekben bevezetett szakkifejezés, az egészségbiztosítási szerv. Egy teljesen új szerv, teljesen bizonytalan. Ez a szerv - csúnya szóval szerv, régen a rendőrt neveztük így - mit fog csinálni? Rögtön érteni fog hozzá? Tudja, hogy mi lesz a dolga? Nem fognak kicsúszni adott esetben egy-két hónapra ellátottak a rendszerből? (Csizmár Gábor csóválja a fejét.)

Nagyon megköszönöm, államtitkár úr, ha majd megnyugtat a zárszavában, nem engem, a betegeket. Tehát amire itt rákérdeznék, vagy felhívnám a figyelmet, hogy a bizonytalanság nagymértékben nő a betegek és az orvosok körében, hogy mi lesz azzal a plusz 6 ezer forinttal, amit a valóban rászorultak szeretnének megkapni. Én egy olyan betegegyesületnek vagyok az egyik vezetője most már tíz-egynéhány éve, akiknek az ellátásához nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra azokra a gyógyszerekre, amiket kapnak, hihetetlenül nagy szükség van. És ha nem kapják meg egy időre ezek a fiatalok, gyerekek, csecsemők ezeket a gyógyszereket a bizonytalanság miatt, adott esetben az ellátás zavara miatt, nagyon nagy károkat okozhatunk a rendszernek és sajnos, személy szerint az embereknek is. És bizony később drágább lesz a további gyógyítás, vagy pedig az egészség adott fokának megőrzése.

És ez, gondolom, sok más területen így van, tehát kérem szépen, hogy erre külön figyeljenek oda, ne kelljen fél év múlva újra erről vitatkoznunk, hogy itt nekünk igazunk volt, és Korózs Lajosnak mélyen fejet hajtani felénk, hogy igazunk volt egy másik területen. Jeleztem tehát, hogy nagyon kevés a felkészülési idő. Amiatt, hogy január elsején életbe lép ez a törvény, nagyon nagy gondok lehetnek az ellátórendszerben.

A második terület, amiről beszélnék, a rendszeres szociális segély és annak munkához kötése. A mai napon már többször visszatértünk a múltba. Engedje meg, államtitkár úr, hogy felidézzem, '98 és 2002 között nagyon világosan elmondtuk, és érdekes volt, nem önöktől, szocialistáktól kaptuk emiatt a nagy pofonokat, hanem a liberális SZDSZ-től a legnagyobb ellenérveket arra, hogy a munkajövedelem és a segélyek szétválasztása a legfontosabb. Ha a munkajövedelmek nem válnak el oly mértékben a segélyektől, akkor nem fognak elmenni dolgozni az emberek. Itt van közöttünk Fazekas Sándor, Karcag polgármestere, az előbb itt volt Karsai József, aki nagyon jól ismeri ezt a területet, de itt van Teleki László is közöttünk. Őket is meg lehet kérdezni, és el tudják mondani, hogy bizony nem tudják bevonni a munkába az embereket akkor, és most végre önök ezt felismerték, ha annyira közel hozzák a segélyezést a munkajövedelemhez. Sőt, a tavalyi változtatással, ami július 1-jén lépett életbe, az is előfordult, hogy 20-30-40 ezer forinttal még többet kapott egy-egy család, mintha elment volna dolgozni. Szeretném erre felhívni a figyelmet.

Amikor annak idején önök azonnal megszüntették a rendszeres gyermekvédelmi támogatás iskolához való kötését, higgyék el, nagy hiba volt. Nem szórakozásból csináltuk ezt. Az emberek nagy többsége és azoknak az embereknek a nagy többsége is, akikért most próbálunk tenni, vagy segíteni nekik, felismerte, hogy igenis szükség van a felemelkedéshez arra, hogy a gyermekek iskolába járjanak. Ahogy most a segély egy részét természetbeni juttatáshoz kötik, egyébként véleményem szerint nagyon helyesen, hozzá kellett kötni ugyanúgy. Ez nem ördögtől való bűn volt, hanem a hosszú távú felemelkedés egyik alaplépcsője. Annak nagyon örülök, hogy önök most elismerték ezt a hibát, amire valóban felhívtuk a figyelmet. Ha megnézik a tavalyi vitát éppen november táján, az általános indoklásban szinte az ellenzék szavait idézik vissza azzal kapcsolatban, hogy most változtatni kell ezen a téves megoldáson. Említettem, hogy jónak tartjuk, hogy a segély egy bizonyos részét a természetbeni juttatáshoz kötik.

Itt államtitkár úrnak jelezném, nagyon örültem volna, ha ezt a törvényt szakították volna ketté, mert akkor a törvénynek ezt a részét meg tudtuk volna szavazni, és támogatni tudtuk volna. Sajnos, ez inkább a nyugdíjtörvénynél történt, így az egészet összességében nem fogjuk támogatni.

Fel kell viszont hívnom a figyelmet arra, hogy az önkormányzatokra ennek ellenére nagyon nagy terhet fognak rakni. Külön szervezetnek kell majd foglalkozni azokkal az emberekkel, akiknek segíteni szeretnénk. Hallatlanul nehéz! Én voltam polgármester egy kis faluban, tudom, hogy mit jelent öt embernek közcélú vagy közhasznú munkát adni, azokat valóban foglalkoztatni. Hallatlanul nehéz! Külön szervezetet és külön pénzt kell majd átcsoportosítani azon a támogatási költségen felül az önkormányzatoknak, ha ennek valóban el akarjuk érni a célját, és ezeket az embereket valóban hosszú távon vissza szeretnénk vezetni a munka világába, és nemcsak azt szeretnénk elérni, hogy kapjanak valami kis munkát, elsöprögetnek, aztán kész. Ennek valódi munkának kell lenni hosszú távon.

Államtitkár Úr! Szeretnék azért egy kérdést feltenni önnek, bólintson, ha így van. Önök itt számítanak-e az önkormányzatok együttműködésére? - mert máshogy nem megy. (Csizmár Gábor bólint.) Csak azt szeretném kérni, hogy másban is tekintsék partnernek az önkormányzatokat, ne találjanak ki különböző regionális és egyéb dolgokat kormányszinten. Másban is számíthatnak az önkormányzatokra, ha komolyan veszik őket, sokat segítenek.

A családi pótlékról néhány gondolatot hadd mondjak el: a 6,2 százalékos emelés való igaz. De ahogy Béki Gabriella mondta, papír és írószer kérdése, hogy kiszámítsuk, hogy a jövő évben a családok mit fognak veszíteni akár a vizitdíj, a járulékemelés, a nettó bér csökkenése miatt, a gyógyszerek árának emelése, az energiaár-emelés, a gáz, a távhő, a villamos energia árának emelése, a leépítések miatt; bizony, ha ezt kiszámolja valaki, akkor 150-200 ezer forintot veszít egy átlagcsalád Magyarországon. Óriási nagy veszteség lesz, ennek a következménye egyébként az lesz, hogy azok a jelenleg még a szociális rendszert támogatni tudó családok is le fognak csúszni, és félő, hogy becsúsznak abba a szociális rétegbe, akiket támogatni kell. Ez pedig nem tudom, hogy hová vezet az országban. Nagyon nagy gondot fog okozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Majd kétpercesben elmondom az emelt szintű bentlakásos intézményekkel kapcsolatos gondolataimat. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a törvény egy részének a valódi jó vagy rossz voltáról vitatkozunk úgy, hogy tulajdonképpen ellenzéki képviselők védik meg a kormány álláspontját. Képviselő asszony, egészen más dolog, és talán itt Teleki László alátámasztja a mondanivalómat adott esetben, egészen más dolog papíron azt mondani, hogy milyen jó közel hozni a segélyt, illetve a munkával szerzett jövedelmet, mint a valóságban, ami van. Hadd mondjak el önnek egy esetet!

Még a polgári kormány alatt próbáltunk szervezni, én magam is benne voltam, hogy minél több rászorult jusson hozzá gátakon, MÁV területén és autópályák mellett közmunkákhoz, hogy minél több embert tudjunk bevonni a munkával szerzett területre. (Csizmár Gábor csóválja a fejét.) Csóválja megint a fejét államtitkár úr - hát ez eszméletlen, komolyan most már! Lehet, hogy elfáradt, államtitkár úr. (Csizmár Gábor: Majd elmondom, hogy mit csinált a polgári kormány.) És ezen a területen az első évben, amikor még a minimálbér közel volt a szociális segélyhez, első évben alig találtunk embert, vagy akik jöttek, néhány hét múlva vagy néhány nap múlva letették a szerszámot. A következő évben, akkor, amikor már a minimálbér magas volt, és ehhez kötöttük a béreket, abban a pillanatban és abban az évben alig volt fluktuáció, alig mentek el az emberek, sőt tolakodtak, tülekedtek, hogy szeretnének még munkát találni. Ezzel arra szeretnék utalni, hogy azok az emberek, akik a mélyszegénységben élnek, a mélynyomorban élnek, és adott esetben az ország egy jó része még le is nézi őket, hogy nem hajlandóak dolgozni, ez legtöbb esetben nem így van, csak egyszerűen meg kell őket tanítani egyik oldalról, és segíteni kell őket, hogy kitörjenek ebből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) De ha túl közel van a segély, ha túl közel van a munkabér összege, erre nem fognak tülekedni, és nem fognak közénk jönni, nem fogunk tudni rajtuk segíteni, mert előbb-utóbb összeszakad a szociális háló.

Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, úgy látom, Kuncze Gábornak semmi más dolga nem akadt itt a költségvetés részletes vitájában, mint hogy az ellenzékkel foglalkozzon. Tizennyolc percen... (Kuncze Gábor: Nem az ellenzékkel, az nem érdekel, a módosító indítványaival!) Kedves Elnök Úr! Nyomjon be egy kétperces gombot, és utána reagáljon majd a felszólalásomra, én se kiabáltam bele az ön felszólalásába. (Kuncze Gábor: Természetesen.)

Tizennyolc percen keresztül ön semmivel nem foglalkozott - köszönöm szépen, hogy már benyomta a gombot -, mint az ellenzéket szapulta, anélkül egyébként, hogy megismerte volna az ellenzék módosító indítványait. Ön felelősséget kért az ellenzéktől, és számon kéri a felelősséget az ellenzéken, hogy mi akarjuk tönkretenni a magyar költségvetést, hiszen olyan módosításokat nyújtunk be, amelyek nem reálisak.

Vissza szeretnék utalni egyébként Varga Mihály frakcióvezető-helyettes úrra a Fideszből, hogy olyanokat adtunk be, tisztelt Kuncze úr, tisztelt elnök úr, amelyik nem növelik a költségvetés hiányát. De ön kér rajtunk számon felelősséget, amikor elherdáltak négy évet? A miniszterelnök szavaival élve: négy évig nem csináltak semmit? Ön kér rajtunk számon felelősséget, amikor a 2002. évben még éllovas Magyarországból, akiket elfogadott a világ... (Gőgös Zoltán: Rosszul emlékszel!)... rosszul emlékszem? Akkor beidézem Kuncze Gábor szavait: miért nem tette meg a polgári kormány, az Orbán-kormány miért nem emelt még jobban nyugdíjakat és szociális támogatásokat, holott lett volna rá lehetőség?

Ön abból a pénzből építkezett, ön és pártja, illetve a kormányuk, amit 2002-ig megtermelt az ország. Most ön kér tőlünk felelősséget, és ön kér mirajtunk számon bármit is, hogy mi mit tettünk az elmúlt négy évben, amikor önök elherdálták azt a lehetőséget, amilyen helyzetben volt az ország? Az éllovas Magyarországból most már a balti államok előttünk vannak, lassan Szlovákia előttünk van, és ami a legszomorúbb egyébként: a gazdasági elemzők szerint Románia is utol fog érni nemsokára.

Önök hazudták végig azt az időszakot, önök nem csináltak semmit, és önök trükköztek úgy másfél éven keresztül, hogy becsapják a választókat, becsapják egyébként saját párttársaikat is - kérdezze meg Horn Gábort, hogy mit mondott -, illetve becsapják a gazdasági elemzőket, ezen belül az EU-t is.

Mi lett ennek a következménye, tisztelt hölgyeim és uraim? Hová jutott emiatt az ország, amelyről most úgy próbál beszélni Kuncze Gábor, hogy megint az ellenzék tehet erről, és megint az ellenzék a felelőtlen, holott önök nem csináltak semmit - még egyszer hangsúlyozom - négy évig, vagyis inkább azt mondom, hogy eltüntettek pénzeket úgy, hogy az nem látszik az országon.

A kormány hatalmas nagy törvénykezésbe kezdett az elmúlt hónapokban, az elmúlt hetekben (Dr. Avarkeszi Dezső: Törvényhozásba!), illetve rendeleteket módosít. Ezek a rendeletek, illetve törvénymódosítások, változások mit érintenek? Érintik egyrészt az egészségügyi területet, úgynevezett egészségügyi reformot vezetnek be, aminek következtében a lakosság nagy része vizitdíjat, kórháziágy-díjat fog fizetni, illetve a patikákban az eddig ingyenes gyógyszerek helyett 300 forint térítési díjat fognak fizetni. Megvonják a támogatási rendszert, és egy nagy összeget kivonnak a gázár- és távhő-támogatási rendszerből. Ebből a két területből, csak az egészségügyi területből úgynevezett reformba csomagolva, illetve a gázár- és távhő-támogatási rendszerből kivonnak összesen 150 milliárd forintot. Ez hiányozni fog a szociális területen, hiányozni fog az embereknek, azoknak az embereknek, akiknek már így is nagyon feszített az életük, és ki tudja, mi várható jövőre.

A szociális törvényeket változtatták meg és változtatják most, a napokban is. Bizonyos területen azt mondjuk, jogos. A legutóbbi parlamenti vitában ezt el is mondtuk, de a közgyógyellátás szigorítása, a családi pótléknak csak 6,2 százalékos emelése messze nem fogja pótolni azt a kiesést, amit a családok fognak tapasztalni az elkövetkezendő hónapokban, hetekben. (Gőgös Zoltán: A nullához képest elég sok!)

A járulékterhek növekedése. Államtitkár úr, legyen szíves, nyomjon ön is kétpercest nyugodtan, ne kiabáljon bele másnak a beszédébe. Nyomjon két percet, és egyébként nyugodjon meg (Kuncze Gábor: Ez egy parlament, itt néha beszólnak! - Derültség.), bírja államtitkár úr a kritikát, mert amit az emberektől fognak kapni, az ötször ekkora lesz ahhoz képest, amit mi most elmondunk önöknek. (Kuncze Gábor: Az a Fidesz-frakció, ahol nem lehet szólni!)

A járulékterhek növekedésével mind a vállalkozókat, mind pedig a dolgozókat, munkavállalókat terhelik tovább, sújtják tovább, a munkanélküliség növekedéséről nem is beszélve.

Ebből következik, hogy leginkább a szociális területet oly mértékben fogja sújtani a következő év, amelyet ha nem gyógyítanak meg, nem hoznak rendbe vagy valamilyen módon ez ellen nem tesznek, hatalmas nagy emberi katasztrófák fognak létrejönni, nagy társadalmi robbanások fognak bekövetkezni, amelyért a felelősséget Kuncze Gábornak is, aki most elhagyta a termet, vállalnia kell.

Nézzük, hogy mik azok a módosító indítványok, amelyeket máshonnan tettünk be egyébként, és nem a költségvetés kiadásának további növelésére vontuk el, hanem sokkal inkább olyan területről hoztuk el, ami fölösleges, ami olyan kiadás, ami nem éri meg. Például kormányzati propagandából, amire teljesen fölösleges költeni, az emberek így is nagyon jól tudják, hogy mi vár rájuk, így is nagyon jól tudják, hogy mire számíthatnak a következő években, nem kell ezt megmagyarázni, mint régen a kommunista időben, nem kell megmagyarázni, mint a sztálini időben, és nem kell megmagyarázni, mint az elmúlt négy évben.

Miket művelnek önök? A gyermek és ifjúsági alapprogramokat csökkentik, ezzel a gyerekeknek, fiataloknak, családoknak, rászorultaknak a táborozását, közösségteremtését szüntetik meg.

Fogyatékosügyben miket tesznek? Az akadálymentesítési programot változatlan módon hagyják, nem emelik, ahhoz képest, hogy augusztus 31-én egyébként lejárt annak az országgyűlési határozatnak a határideje, amellyel a minisztériumnak elő kellett volna állnia, hogy hogyan oldjuk meg az akadálymentesítést az országban.

(9.00)

Egyébként ez egy olyan módosítás, amelyet már régen be kellett volna tartani a törvény szerint, de önök erre sem tesznek több pénzt, ugyanazon az összegen hagyják. Mi ezt támogatásként megpróbáljuk felemelni. Tisztában vagyunk azzal, hogy önök ezt nem fogják elfogadni, le fogják szavazni. Az országos fogyatékosügyi programnál nemhogy csak ugyanakkora a támogatás, amelyet önök beterjesztettek, hanem tovább csökken. Legalább azt az értéket érje el, amely idén volt, nemhogy a felére csökkenjen!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha egy társadalom komolyan gondol a betegeire, rászorultjaira és leginkább a fogyatékos emberekre, legalább nem tőlük von el óriási összegeket. Ugyanígy, az őket támogató társadalmi szervezetek sem kapják meg a reálértékű emelésüket. Nézzük csak meg, hogy mennyit kapnak a vakok, a siketek, a fogyatékos mozgássérültek, és, mondjuk, az értelmi fogyatékosok! Vagy ugyanannyit, mint az idén, vagy nagyon kis mértékű támogatásemelést. Ehhez képest arra volt figyelme önöknek, hogy az abortuszok számát, illetve nemcsak a számát, hanem a támogatását 100 millió forinttal növeljék 2007-ben és 2008-ban is, és így tovább. Erre már figyelmeztek, erre már gondot fordítottak.

Ugyanígy a családok támogatásában, önök a családokhoz kapcsolódó Nagycsaládosok Országos Egyesületének a támogatását sem akarják növelni. Az itt felsorolt civil szervezetek olyan közfeladatokat látnak el, oly mértékben segítik a rájuk bízott családokat, fogyatékosokat, rászorultakat, amelyet az állam sokszor nem tud elvállalni, nem tud felvállalni, nem tudja helyettük megtenni. Ezek a szervezetek próbálják ellátni ezt a feladatot, önök őket is meg akarják fojtani. Meg akarják fojtani, hiszen emelkednek a dologi kiadásaik, és azok a kiadásaik, amelyek a személyi bérek kifizetéséhez kapcsolódnak. Tönkreteszik ezeket a szervezeteket.

De nézzük, hogy járnak a bentlakásos intézményekben ápolt, gondozott emberek! Csökken - és talán ez a leggyalázatosabb - a fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek gondozására fordított támogatási összeg. Legalább reálértéken tartsák meg, nemhogy még csökkentsék, tisztelt hölgyeim és uraim! De ugyanígy csökken az átlagos szintű ápolást és gondoskodást nyújtó intézmények támogatása. Akik ott élnek, azt hiszem, megérdemlik - főleg az idős emberek -, hogy amit egy életen keresztül megtettek, építették az országot, végigdolgozták, most pedig a társadalom arra sem méltatja őket, meg sem becsüli őket, hanem azt mondja, tőletek is el kell venni, rátok is érvényesítjük a megszorítást. Ugyanígy csökken - talán a legdurvábban, legnagyobb mértékben - az emelt színvonalú bentlakásos intézmények támogatása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök egyébként szembe akarják fordítani az emelt szintű gondoskodást nyújtó intézményeket és az ott élőket a többiekkel. Itt nem luxusban élnek az emberek. Az nem luxus, hogy például egy nyugdíjas, aki végigdolgozott 40 évet, olyan helyen lakik, ahol talán a szobájához fürdőszoba is tartozik, talán van egy zuhanyozó és WC. Ha ezt önök luxusnak tartják, akkor ez eléggé elkeserítő, és lehet, hogy önöknek kellene valamit engedniük a fizetésükből és egyéb más bevételeikből, hogy ezeket az embereket elláthassák. De önök jövőre ezektől az emberektől is elvonnak, és nem is kis mértékben, nem is több tízezer, hanem százezer forintos nagyságrendben, úgy, hogy a korábban felsorolt intézményeknél egyaránt nőnek a dologi kiadások - hiszen a gázár, a távhő ára, a villany ára mindenhol drasztikusan nő -, a járulékterhek növekedése miatt nőnek a személyi bérek, nőnek az adóterhek, bizonyos szinten csökken a közgyógyellátás támogatása, és ezekre az emberekre további megvonásokat, terheket tesznek. Elfogadhatatlan ez az üzenet!

Az az érdekes még, tisztelt hölgyeim és uraim, az SZDSZ soraiból nem sokan vannak itt (Dr. Szabó Zoltán: A Fideszből sem sokan.), de önök támogatják leginkább azokat a magán- és állami beruházásokat - közösen -, amelyekből adott esetben börtönöket, kollégiumokat építenek. Milyen üzenete van ezeknek a magánbefektetőknek e program felé, hogyha 3-4-5-10 évvel ezelőtt a kormány - a mindenkori kormány, legyen az bal- vagy jobboldali - támogatta a magánkézből épült bentlakásos nyugdíjasotthonokat, most pedig önök oly mértékű elvonást fognak bevezetni, aminek következtében a fennmaradásuk is veszélyeztetve van; "nagyszerű" az üzenete egyébként az elkövetkezendő évekre, az elkövetkezendő, úgynevezett PPP-programokra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök minden mentséget, illetve segítséget attól várnak, hogy az Európai Unióból 7000-8000 milliárd forint fog beérkezni. Itt szeretném önöknek jelezni - és felhívni a figyelmüket -, hogy ez az összeg akkor jön be, ha Magyarország száz százalékig teljesíteni tudja azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket az Unió nyújt nekünk. Ehhez nem elég a kormány fogadkozása, hanem komolyan kell venni az önkormányzatok segítségét is. Ha önök a szociális problémákat az önkormányzatok segítségével akarják megoldani, sokszor rájuk hárítva a felelősséget, akkor ugyanilyen partnernek vegyék őket az EU-s pénzeknél és a pályázatok elkészíttetésében. Ne akarjanak új struktúrát létrehozni, függetlenül a megyei szervezetektől, a magyar önkormányzati rendszertől.

Még egy ezekről a pénzekről: az elmúlt négy évben, amikor önök kormányoztak, nagyságrendileg ugyanennyivel nőtt a magyar államadósság, plusz ennyit adtak el privatizáció címén a magyar adófizetők vagyonából. Ugyanennyit. Még egyszer elismételjem, államtitkár úr? (Tátrai Miklós a fejét rázza.) Nagyságrendileg ugyanaz az összeg, amelyet önök várnak az elkövetkezendő években, mint amit az elmúlt négy évben - úgy is mondhatnám - elherdáltak itt Magyarországon. Mi látszik ebből az embereknek, az országnak? (Dr. Szabó Zoltán: A fizetésük.) A fizetésük, amelyet most fognak visszavonni vagy járulékterhekkel csökkenteni. Most fogják megnyomni a távhő árát. A szociálisan érzékeny szocialista képviselők már találkoztak talán az új távhő-támogatási rendszerrel. Mit fog jelenteni adott esetben egy 50 négyzetméteren élő nyugdíjas, egy két gyermeket nevelő család számára ez az úgynevezett támogatási rendszer? Lesz mit pótolni nekik! Lesz mit pótolni, és ez az önök felelőssége.

Éppen ezért, mert igenis, megalapozottak a módosító indítványaink, éppen azért, mert kiadást nem növelünk, próbáltuk úgy csinálni - mind a Fidesz, mind a KDNP, és a közös indítványokban -, hogy ne növeljünk kiadásokat. Éppen ezért, bár tudom, hogy önök úgysem fogják támogatni, azért mégiscsak megpróbálom megkérni önöket, hogy nézzék meg azokat a módosító indítványokat, amelyeket leginkább a szociálisan rászorultak számára nyújtottunk be, és az ő életkörülményeiken próbálunk enyhíteni.

Amennyiben ezt nem tudják támogatni - márpedig elég valószínű, hogy nem támogatják -, akkor önök nézzenek szembe a választókkal, a lecsúszó emberekkel, a lecsúszó rétegekkel, és az önök felelőssége a további kormányzás, nem pedig az ellenzéké.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy a kormánypárti képviselők, illetve a miniszter úr sem azzal foglalkozik, ami a valós baj az országban. Sajnálom, hogy arra egyikük sem reagált, hogy miért csökkentik a gyermek és ifjúsági alapprogram, ezáltal a családok táboroztatásának, közösségek létrehozásának az összegét. Sajnálom, hogy egy mondattal sem említették vagy egy szóval sem említették meg önök, hogy a fogyatékosügyben miért kell akkora elvonást megtenni, amit megtesznek, illetve miért nem emelkedik legalább reálértékben az ő támogatásuk és szervezeteik támogatása. És sajnálom, hogy a bentlakásos intézményektől, ahol nyugdíjasokat, betegeket, pszichiátriai betegeket és fogyatékosokat ápolnak, megvonják a pénzt, de erre egy mondat válasz nincsen. Önök mindennel foglalkoznak, csak azzal nem, hogy ezeknek az embereknek az élethelyzetén hogyan lehetne javítani. Amikor olyan törvényeket hoznak, olyan kormányrendeleteket hoznak, amikor az embereket amúgy is agyon fogja sújtani a jövő évben az önök cselekvése, törvényhozása, rendelethozása, akkor a költségvetés részletes vitájában egy szóval sem reagálnak azokra a felvetésekre, amelyeket a Fidesz-KDNP bejelentett.

Még egyszer kérem legalább a szocialisták azon képviselőit, akik szociálisan érzékenyek - és tudom, hogy sokan vannak ilyenek -, szembesüljenek a jövő évvel, vegyék már észre, hogy mi lesz ebben az országban. Még egyszer mondom: a kritikát meg, Szabó képviselőtársam, tessék viselni, mert ha felszáll a villamosra, lemegy a metróba, szerintem jó páran meg fogják önt szólítani, és számon kérik négy évvel ezelőtti és fél évvel ezelőtti ígéreteit is.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután önök több helyről szeretnének beszedni pénzt az elmúlt évek rossz gazdálkodása miatt, éppen ezért most az újabb támadás a nyugdíjasokat, illetve a nyugdíj előtt állókat érinti. A nyugdíjasokat annyiban érinti, hogy azok, akik a nyugdíjuk mellett munkát vállalnak, bizony jóval kevesebb pénzt fognak hazavinni, hisz megemelik a társadalombiztosítási járulékokat. Az a leginkább elfogadhatatlan, hogy nyugdíjjárulékot vezetnek be önök a nyugdíjas munkavállalóknak. Mit jelent ez? Feketemunkához fog vezetni, illetve anyagi veszteség éri a nyugdíj mellett dolgozókat.

Önök szigorítják a nyugdíj-megállapítás szabályait. Azok a hölgyek, akik 1951-ben vagy az után születtek, illetve azok az urak, akik 1949-ben és azt követően születtek, nyugdíjukból évente átlagosan 100 ezer forintot fognak veszíteni, önök ennyit vesznek ki az emberek zsebéből évente. Most egy rövid módosító javaslatot nyújtottunk be, melyet kérem, hogy szavazzák meg, támogassák, hisz azokról van szó, akik már negyven évet dolgoztak életükben, azokról van szó, akik majdnem az egész életüket végigdolgozták. Minimális támogatásról van szó, minimális összegről van szó, de mégis valamilyen módon egy kicsit megmutathatják jó szándékukat, az önök jó szándékát, hogy nemcsak el akarnak venni az emberektől, hanem adott esetben néha gondolnak az öregekre, a sokat dolgozókra és a többiekre is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A római kor és a rómaiak egyik legnagyobb gyakorlata volt: Divide et impera! Oszd meg, és uralkodj! A központi hatalom úgy biztosította be hosszú távra a sikerét, a hatalmát, erejét, anyagi függetlenségét, hogy a provinciákban élőket egymásnak ugrasztotta; népeket népekkel, városokat városokkal, a birodalom különböző területeit a birodalom másik területével. Mindent megtettek a központi hatalom megtartásáért.

Sajnos, ez a korszak egyre inkább visszacseng és visszatűnik a mostani kormányzás, Gyurcsány Ferenc kormányzása során. Kezdetben a családokat ugrasztották össze a családokkal. Azt mondták, hogy azt a családtámogatási rendszert, melyről még Medgyessy Péter is úgy szólt, hogy helyes volt, később eltörölték, és a szegény családokat összeugrasztották, szembeállították a jobb módú, dolgozni tudó adófizető családokkal. Az egyik szociális segélyt, támogatást kapott a másiknak a megtermelt adójából. Ahelyett, hogy ezt a rendszert fenntartották volna, ahelyett, hogy a dolgozni tudó nagycsaládosokat továbbra is támogatták volna, féltékenységet, irigységet támasztottak a szegényebb családok körében, csak azért, hogy aztán elvehessék ezt az adókedvezményt.

Majd folytatódott az elmúlt hetekben, hónapokban itt a parlamentben az a törvénykezési sorozat, mely a rossz gazdálkodás, a rossz kormányzás következménye volt. Mit tesznek most önök? A nyugdíjtörvények kapcsán a nyugdíjast összeugrasztják a fiatalokkal. Úgy változtatták meg a tegnapi végső szavazatukkal a nyugdíjtörvényt, hogy az a nyugdíjas, aki nyugdíj mellett munkát vállal, bizony több járulékot kell hogy fizessen, jóval kevesebbet tud hazavinni, megspórolni. A vita során itt a parlamentben többször elhangzott kormánypárti képviselők részéről, hogy bizony ez azért is van, hogy minél több nyugdíjas befejezze a munkát, minél több fiatalnak adja át a helyet.

Véleményem szerint ez semmire sem jó. Mert az a nyugdíjas, aki most dolgozik, mind a tapasztalata, mind a szaktudása miatt van még azon a munkahelyen, illetve vagy saját magát, vagy családját próbálja még segíteni az elkövetkezendő években. Azok a fiatalok, akik pedig az ő helyükre - mondjuk úgy - törnének, nem akarják elfoglalni az ő helyüket, mert teljesen más élettapasztalattal rendelkeznek. De a nyugdíjtörvények itt vannak, tovább folytatódnak, most pedig a munkavállalót a munkaadóval akarják önök összeugrasztani - sikeresen -, hiszen a munkaadóktól olyan pluszterheket akarnak kérni, és fognak is rájuk tenni, ami ellenérdekeltté teszi őket, hogy ne adjanak nekik, és ne jelentsék be őket korkedvezményes nyugdíjra, sem a bányászokat, sem adott esetben a közlekedési dolgozókat, sem pedig más veszélyes munkakörben dolgozókat.

Az egészségügyi törvény itt van az asztalunkon, itt fogunk vitázni. Már a címe is cinikus, hiszen azt mondja, hogy ez a törvény kórházreform, holott kórházat fognak összeugrasztani kórházzal, várost várossal, települési vezetőt települési vezetővel, orvosokat orvosokkal. Semmi mást nem csinálnak, mint több tucat kórházat bezárnak, ellehetetlenítenek. Majd folytatódik a lépések sorozata az úgynevezett államreform kapcsán: pedagógust pedagógussal, köztisztviselőt köztisztviselővel ugrasztanak össze.

Tisztelt megjelent kormánypárti Államtitkárok! Volna mit megbeszélni, és együtt dolgozni a demográfiai kérdéseken, a valódi nyugdíjreformon. Volna mit beszélnünk a közös energetikapolitikáról, volna mit tennünk az EU-s támogatások közös lehívásáról, de úgy, ahogyan önök teszik, akár a demográfiai kérdések tekintetében: az abortuszt 100 millió forinttal támogatják, a 18 év feletti fiatalok már művi meddővé tételre mehetnek, és sorolhatnám, melyek azok a témák, amelyekben együtt tudnánk dolgozni... - de önök nem teszik ezt meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az "oszd meg és uralkodj" politikával hosszú távra nem lehet jutni, ezzel a politikával nem fognak partnereket találni sem az ellenzékben, sem a szakszervezetekben, sem az emberekben, így sikertelen lesz az önök kísérlete.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a korábbi türelmét, segítségét.

Tisztelt Országgyűlés! Mi sem jellemzi jobban ezt a törvényt, mint az a helyzet, hogy öt órakor tárgyaljuk itt - négy óra körül kezdtük ezt a tárgyalást -, lehetőség szerint tévéadáson kívül, még véletlenül se tudják meg és láthassák az emberek, legyenek azok betegek, idősek, fiatalok, hogy mit akarnak önök dönteni, a fejük fölött önök mit fognak meghozni.

A másik, ami talán ennél még rosszabb, és államtitkár asszonytól elnézést kérek, de az, hogy Molnár Lajos egészségügyi miniszter talán a legfontosabb és az egyik legdrasztikusabb változtatást, amit most behozott elénk, a parlament elé, annyira méltatta csak, hogy elmondta a beszédét, majd szépen levonult a pályáról, egyszerűen elfogadhatatlan. Ha sportolóknál történik az ilyen, akkor minimálisan eltiltják a sportolót, de az is lehet, hogy soha többet nem engedik a pályára. Képtelenség ez a magatartás!

Amikor Molnár Lajost említettem előbb, egy idézetet kell mondanom tőle, tegnap mondta itt a parlamentben: "Itt az ideje reformot csinálni, és meg is van rá a pénz. Megvan az elszántság, legyen meg az együttműködés is." Nézzük akkor az úgynevezett reformot, nézzük, mire van pénz, és nézzük, hogy is néz ki valóságban az az együttműködés, amire az itt nem lévő miniszter utalt tegnap! Majd egy másik területet is meg fogok említeni, speciális területet, a vasútegészségügy kérdését, hiszen a törvény suhintja, érinti, de őket is sújtani fogja.

Először is: ennek a törvényjavaslatnak már a címe is hazug, törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Legalább odatették volna elé, hogy visszafejlesztéséről. Ez nem szól másról, mint az "oszd meg és uralkodj" elvről. Önök nem csináltak semmi mást, csak megfogták Magyarország jelenlegi térképét, körzőnyílásba vették az 55 kilométeres szakaszt, végighúzták, és megalkották Magyarország súlyponti kórházainak a rendszerét. Az már csak hab a tortán, hogy kimaradt Északkelet-Magyarországról egy település, vagyis egy nagy rész, ezért gyorsan a pénzügyminiszter lobbizására Fehérgyarmat bekerült. Én ennek kimondottan örülök, de ami sokkal jobb lett volna, ha sokkal több kórház került volna be, és nem pedig így húzzák meg, így döntik el emberek sorsát, életét.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Miért is mondom ezt? Kiesnek bizonyos területek. Mi van például Sopronnal, amiről tegnap beszélt itt a parlamentben Firtl Mátyás? Mi van azokkal az idős emberekkel, akik eldugott falvakban élnek? Mi van azokkal, akik rossz közlekedési körülmények között élnek, nincs autójuk? Mi van például a Balaton-partiakkal, hogy csak egy példát mondjak, akik mehetnek Kaposvárra, mehetnek Veszprémbe, holott eddig nagyon jól működött a siófoki kórház? Télen várják a befagyott Balatont, nyáron meg a komp indulását. Jellemző ez a magatartás! De ugyanezt lehet a Tisza vidékére és lehet más területekre is mondani. Önök nem foglalkoztak azzal - lehet, hogy most csodálkoznak, tisztelt képviselőtársaim -, hogy milyen a területi beosztása ennek a törvénynek. Nem ismerik Magyarország domborzatát, nem ismerik Magyarország földrajzi adottságait.

Mindezekből következik, hogy nem történt egyeztetés sem a Magyar Orvosi Kamarával, sem a Magyar Kórházszövetséggel, sem az orvosokkal, sem pedig a kórházak és szakmák egyes vezetőivel. Nincs hatástanulmány egyes területek népsűrűségéről, csak meghúzták a körzővel a kört, és semmi más nem történt. Egészen más a helyzet Zalaegerszegen, Zalában, egészen más Borsodban bizonyos területeken, és egészen más, mondjuk, Budapest környékén. Nem nézték meg hatástanulmánnyal, hogy tömegközlekedéssel elérhetők-e ezek a területek, avagy sem. És azt sem nézték meg, hogy milyen az adott körzeteknek az életkori megoszlása. Különböző megoszlási területek különböző gyógyítási feltételeket kívánnak. Önök ezzel sem foglalkoznak.

Emellett nem tudnak magyarázatot adni a következőkre sem: mi lesz az elsorvasztott kórházak személyzetével? Mi lesz azokkal az orvosokkal, akik évek, évtizedek óta gyógyítják a betegeket? Mi lesz azokkal az orvosokkal és azokkal a betegekkel, akik már évek óta járnak adott esetben egy helyre, és ismerik őket? Mi lesz az ápoló személyzettel, és mi lesz a technikai személyzettel? Nem adnak választ.

Arra sem tudnak választ adni, hogy mi lesz például a budapesti gyermekellátással. Osztozkodjanak, veszekedjenek a kórházak? Már a Madarász Utcai Kórházat így is ellehetetlenítették. A személyzetnek egy részét a Budai Gyermekkórházba vették át, de most úgy néz ki, az ő helyzetük is kétségbe vonható, nem biztos, hogy szükség lesz a munkájukra. Önök erre sem adnak a választ.

A másik terület, amiről szeretnék beszélni, az a vasútegészségügy. Körülbelül 350 ezer embert érint, ebből aktív vasutas van 50 ezer, hozzátartozóik és a nyugdíjasok. Volt államtitkár asszony, lehet ezen mosolyogni, de azok az emberek, akik egy speciális munkaterületen dolgoztak, joggal várják azt, hogy az a száz éve működő szolgáltatás, amely Magyarországon őket kiszolgálta, őket segítette, gyógyította, fennmaradjon. (Dr. Vojnik Mária: Ne tessék személyeskedni, kérem!) És el is mondom, hogy miért, és akkor talán nem fog mosolyogni, pláne, ha vasutasokkal beszél ezek után. (Dr. Vojnik Mária: Elég volt, képviselő úr, micsoda dolog ez?) Mit csinálnak a Központi MÁV Kórházzal? Beleolvad a BM-, HM-kórházba és még egy területbe. Ki lesz ennek a főnöke? Szilvásy Györgynek, a kancelláriaminiszternek a testvére. Politikai döntés történik, nem szakmai döntést hoztak ebben az esetben, a Központi MÁV Kórházat ide vonják be.

Mi lesz a Budai MÁV Kórház sorsa? Nézzük meg, Kóka János mit nyilatkozott szeptember 30-án, amikor is ötvenéves volt a Budai MÁV Kórház: "Tisztelt Tallósy Főigazgató Úr! Ön, amit tett a MÁV Kórházért - mármint a budaiért - és a Központi MÁV Kórházért, sőt a Szolnoki MÁV Kórházért is..." Itt nem idézem tovább, mert hosszú lenne, dicséri, és le a kalappal, mondta a főigazgatónak. Majd: "Gazdasági és közlekedési miniszterként ígérem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy az előttünk álló és szükséges változtatásoknak a Budai MÁV Kórház ne vesztese, hanem nyertese legyen." Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy néz ki, ez annyit jelent, hogy valószínűleg ingatlanspekulációra nézik ki ezt a nagyon is jó budakeszi telket, mert valakinek ez tetszik.

És ugyanez vár a Szolnoki MÁV Kórházra is. Huszonöt éves szerződést kötött 2003-ban - tehát még az önök kormánya kötötte - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az akkori szocialista vezetésű megyei elnökkel. Mozgásszervi centrumot alakítottak ki, itt már felszámoltak és letisztítottak minden kapacitást, most meg nem tudják, hogy mi lesz velük, mert önök nem adnak rá választ.

És miért is van szükség külön vasútegészségügyre? Egyrészt, mert speciális feladatokat látnak el, másrészt, amit nagyon kell hangsúlyozni, a közlekedés biztonságához járul hozzá az a sok-sok orvos, az a sok-sok ember, aki itt dolgozik, hogy ezeket az embereket külön módon gyógyítja, támogatja, és adott esetben rehabilitálja, amiről már persze végképp nincsen szó ebben a törvényben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vasutasoknál már évtizedek óta működik a biztosítási rendszer, önök ezt szétverik. A vasutasok saját pénzükből, adományaikból, téglajegyekből és más hozzájárulásaikból építették fel a kórházaikat. Önök ezeket szétverik, és ingatlanspekulációra elviszik. Jól működő rendszert szétvernek, ezzel veszélyeztetik a vasutasok életét, veszélyeztetik a hozzátartozóik gyógyulását.

Összefoglalva: oszd meg és uralkodj - önök nem csinálnak semmi mást. Összeveszejtenek városokat városokkal, orvosokat orvosokkal, kórházakat kórházakkal. Ez a betegellenes és az egészségügyi szakmát szétverő törvény elfogadhatatlan. Azért is elfogadhatatlan a KDNP és nemcsak a KDNP, hanem az emberek számára, mert a legtöbb helyen, főleg Budán ingatlanspekulációra épül, semmi másra.

(17.10)

Kinéztek olyan területeket, kastélyokat, ősfás területeket, nagy területeket, amelyek nagyon jók lesznek önöknek!

Tehát abban bízunk, hogy ez az összevonás nem történik meg; ha meg megtörténik, reméljük, egyetlenegy siker származik ebből, hogy az abortuszok miatt sorban állók részére csak kilenc hónap múlva tudják elvégezni ezeket a beavatkozásokat - így legalább erre nem kerül sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr! Elnézést, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm. Nem tudom, lehet, hogy... (Derültség.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony, és elnézést kérek. Miniszter Úr! Amit elmondott, az összességében jó hír annak a háromszáz embernek, akikért majd egy éve interpelláltunk itt, a Parlament falai között.

Az már nagyobb baj, hogy miért kellett ennyit várniuk ezeknek az embereknek. Miért kellett erre az ügyre egy évet rászánni? Miért van az, hogy az igazságszolgáltatás bizonyos területeken - például a tüntetések alkalmával - a fiatalokat azonnal meghurcolja - beviszi és elítéli -, másrészt pedig miért van az, hogy amikor háromszáz ember sorsa valóban gazemberek kezében van, akkor ezeket a gazembereket egy évig nem tudják elítélni, és a károsultak a pénzüket nem tudják megkapni? Ez elfogadhatatlan.

Ennek ellenére, bízva abban, hogy december közepén, azaz karácsony előtt ez a háromszáz ember valóban megkapja a jogos pénzét, elfogadom a választ.

Köszönöm szépen. (Taps.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután alapvető állampolgári jogokról tárgyalunk, azt kérem - leginkább államtitkár úr, de az ombudsman urak érdekében is -, hogy a vezérszónoki kör lezárulta után öt perc tárgyalási szünetet, ha lehet, rendeljen el.

Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Urak! Elöljáróban én is szeretném a köszönetemet kifejezni a jelen lévő többi ombudsmannak, illetve munkatársaiknak is a munkájukért. Én úgy fogalmaznék, hogy az önök munkája kissé sziszifuszi munka, viszik a vizet, próbálják föltölteni, próbálják az emberek igazát megvédeni, próbálnak segíteni rajtuk, aztán amikor jön egy új törvénykezési szakasz, jön egy új reformcsomag, bárminek mondható terület, újabb és újabb sérelmek fogják érni az embereket, és ezek a sérelmek bizony évről évre, adott esetben hiába dolgoznak önök nagyon jól, hiába figyelmeztetik a kormányt, az Országgyűlést, a kormánytagokat, a minisztériumokat, sajnos újra és újra előjönnek ilyen és olyan formában, valamilyen módon átalakulnak ezek a sérelmek. Éppen ezért még egyszer köszönöm az önök munkáját.

A kereszténydemokraták véleményét Szászfalvi László képviselőtársam elmondta már, de négy területre hadd térjek ki; egyrészt a fogyatékosügyről, másrészt a távhőszolgáltatásról, harmadrészt az időskorúak bentlakásos intézményeinek és ellátásának a kérdésköréről, negyedik területként pedig büntetőeljárási és nyomozóhatósági ügyekről hadd beszéljek. A fogyatékosügyről mondanék a legtöbbet, azt hiszem, ez az egyik legsúlyosabb kérdés. Hisz az előbb felsorolt négy területet talán az köti össze, hogy a leginkább kiszolgáltatott emberekről van szó, és hogyha ezek közül is kiemelhetnénk egy területet, az a fogyatékosterület.

2005. szeptember 25-én, tehát nem is olyan régen az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága hozott egy közös határozatot. Ebben leginkább a súlyos fogyatékos személyek utazási kedvezményeiről döntöttünk, és azokról, akiket eddig kizártak az utazási kedvezményből. Az elkeserítő ebben a dologban az, hogy hiába volt a bizottságban teljes egyetértés, hiába volt kormánypárti és ellenzéki frakciók között teljes összhang, ez az ügy sajnos azóta sem oldódott meg. Hiába kérte ez a határozati javaslat, hogy a kormány alkosson szakmai szabályokat ennek a területnek a rendbetételére, illetve a 2006-os költségvetésbe már, majd évről évre tegyen be pénzt, ez nem történt meg. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy a Pénzügyminisztérium az idei költségvetésbe sem tette bele ezt a költségvetési összeget, így semmi jó nem várható, teljesen jogosan vetették fel az ombudsman urak az ezzel kapcsolatos kifogásaikat. És azt kell mondanom, hogy most, amikor bizonyos szempontból Kóka miniszter úr bejelentette a közlekedési támogatási rendszer átalakítását, szigorítását, akkor sem vetette fel ennek a kérdésnek a megoldását és a lehetőségét.

A másik nagyon súlyos probléma, amit önök felvetnek a beszámolójukban, az új országos fogyatékosügyi program. Sok helyen dicsérik, és annak idején, amikor a parlamenti vitája volt, mi is támogattuk ezt a programot sok tekintetben, bár felhívtuk a figyelmet annak a hiányosságaira, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyon elhúzódik a program, nem véletlen, hogy Sólyom László vissza is küldte ezt a programot, és felhívta a parlament figyelmét arra, hogy itt valamit tenni kell. Az elkeserítő az, hogy ez a fogyatékosügyi program intézkedési terv meghozatalára kötelezte a kormányt, és elmúlt 2006. augusztus 31-e, de azóta sem történt semmi. Tehát nem elég, hogy egy régi határidőt nem tartott be a kormány, amire egyébként a biztos urak felhívták a figyelmet, most tovább csúszik a határidő, tovább csúszik ezeknek az embereknek az élethez való lehetősége és joga. Sajnos, hiába 2005-ről beszélünk, 2006 és 2007 megint csak egy folytatása lesz ilyen szempontból azoknak az elmaradt feladatoknak, amelyeket a kormány nem valósított meg, adott esetben az Országgyűlés nem valósított meg.

A biztos úr észrevételezte, hogy az egészségügyi és szociális ellátás nehézségei leginkább a fogyatékos embereket sújtják. Ezzel a megállapítással teljesen egyetértve azt kell mondanom, hogy a jövő év még súlyosabb helyzetet fog előidézni. Az az 55 kilométeres sugarú kör, amelyben a fogyatékos embereknek el kell jutniuk, hogy az orvosi ellátást megkapják, még súlyosabb helyzetet fog a számukra előidézni, még nehezebb helyzetbe kerülnek. Azt gondolom, hogy ilyen szemszögből is oda kellene figyelnie, mondjuk, az egészségügyi miniszternek az ombudsman urak véleményére. Feltehető a kérdés, hogy ez igazságosabb egészségügyhöz vezet-e, hogy a fogyatékos embereknek ez igazságosabb-e, avagy sem. Szerintem ők maguk is meg tudják ezt ítélni, a választ nem szeretném a szájukba adni.

A következő felvetés, amit teljesen jogosan vet fel az ombudsmanok jelentése, hogy be lehet-e zárni olyan új középületet, amelyet nem akadálymentesítettek az előírásoknak megfelelően. Én is azt mondom, hogy ne csak látszat-akadálymentesítés történjen, be kell vonni azokat a szakmérnököket, akik ilyen területen dolgoznak. Egy példát hadd mondjak el: nemrég egy kultúrházban jártam, ahol nagyon büszkén, érthető büszkeséggel mutatta be az igazgató annak a kultúrháznak az akadálymentesítését. A megdöbbentő csak az volt, hogy amikor egy olyan emberrel mentünk végig ezen az akadálymentesített kultúrházon, aki kerekesszékes volt, és emellett ráadásul szakmérnök is volt, tíz perc alatt bemutatta azt, hogy ez a jó szándékú akadálymentesítés, amelyre nem kevés pénzt is költöttek ráadásul, igazából azt nem mondom, hogy használhatatlan volt, de sok tekintetben nem felelt meg azoknak a jogos elvárásoknak, amelyeket a fogyatékos emberek kértek.

Ugyanígy felvethetném, hogy itt az Országgyűlésnél is jó szándékkal megépítettek dolgokat, és itt van egy kerekesszékes képviselőtársunk, Hirt Ferenc, aki órákat tudna mesélni arról, milyen akadályokba ütközött annak idején, amikor képviselő lett. Azóta ezeket az akadályokat - elismerésem a főmérnök úrnak és munkatársainak - rendbe tették, de nagyon sok minden olyan terület van, amit sajnos szakmérnökök nélkül próbálnak megoldani.

(13.00)

A második nagy terület, akik nem tudnak védekezni, az a távhő területe. Ez 650-700 ezer háztartást érint, ezek azok az emberek, akik nem válogathatnak a fűtési módok között. Nem mondhatják azt, hogy kikapcsolják, leállnak róla, és behoznak egy másikat, hacsak nem akarunk egy olyan iszonyatos helyzetet, mint mondjuk, Romániában, Erdélyben járva az ember azt látja például Torda városában, hogy a panelek ki vannak verve, csövek jönnek ki belőle, és egyéni fűtési rendszerekkel próbálják megoldani ezt az áldatlan helyzetet a szerencsétlen emberek, akik ott élnek. A Szovjetunióban a sztálini időkben volt olyan évtized, amikor fát ajándékoztak születésnapra, karácsonyra az emberek egymásnak. Remélem, ez az idő nem jön el. De amit önök tettek, hogy a távhőszolgáltatással szemben mennyire kiszolgáltatottak az emberek, erre nagyon fontos felhívni a figyelmet és emellé állni, mert minden egyes szabálytalanság tulajdonképpen versenyhelyzet hiányában nehezen oldódik meg azoknak az embereknek a számára. Halkan jegyzem meg, hogy a 2007. év, azt hiszem, elég kemény lesz a távhővel élő emberek számára, a panaszok valószínűleg nagyon meg fognak ugrani.

Az időskorúak bentlakásának ellátásával kapcsolatban nagyon röviden: visszaélések, az étkezések megvonása vagy rossz minőség, mennyiség. Én azt mondom, hogy szigorú büntetésre van szükség. Teljesen jogos az önök felvetése. Az egy más kérdés, hogy ahogy járom az idősek otthonát, és nagyon sokban voltam az utóbbi években, a legnagyobb szeretettel, gondoskodással és ápolással állnak hozzá mind a vezetők, mind pedig a személyzet. De akkor, amikor évente csökkenő normatívát kapnak, és a jövő évben még inkább, akkor egyszerűen nem tudnak mit tenni ezek az otthonok. Sajnos az lesz a következménye, amit egyébként önök teljesen jogosan észrevettek és észrevételeztek: kevesebb ápoló lesz, szűkülő ellátás lesz, és mindez még így is az idősek érdekében, csak hát azért az nem emberhez méltó, hogy tőlük mégis ezeket a részeket elvonják. 2007 megint egy nagy kérdés.

Nagyon röviden, elnök úr, hogyha megengedi: a büntetőeljárási ügyek, rendőrség. Tizenöt év alatt elérte azt a rendőrség véleményem szerint, hogy emberbarátnak tartják, és szimpatizálnak velük az emberek. Nagyon sajnálom, hogy ez, amely munkában az országgyűlési biztosok nagyon sokat segítettek, és tíz év alatt a rendőrség nimbusza javult, egy hónap alatt, két hónap alatt a töredékére csökkent. Önök azt mondják, hogy a szükségesség és arányosság elve kell ezen a területen. Itt egy idézetet hadd mondjak! Amikor VIII. Henrik megtámadta Franciaországot, és számon kérték rajta, hogy miért teszi ezt, ő azt mondta: "igazságos, szükséges és jogos ez a háború." Sajnos ezek a mondatok mindig visszatérnek, és az embereknek mégis az a hiány megmarad, hogy amikor akár fogvatartottként, akár elítéltként, akár pedig csak vádlottként ott van a rendőrségen, a bíróságon, nem azt kapja, ami elvárható egy jogállamban. Én ezért köszönöm szépen, hogy önök erre is felhívták a figyelmüket.

Összefoglalva: a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja egyrészt és elfogadja a beszámolót, és támogatja a határozati javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gusztos Péter képviselőtársam egy gondolatára reagálnék. Én ugyan nem voltam a polgári kormány alatt képviselő, így nem vettem részt abban a vitában, amikor Majtényi László beszámolóját nem fogadták el adott esetben, vagy leszavazták. De azt gondolom, még mindig jobb vitatkozni egy ombudsmannal, mint elfogadni a beszámolóját úgy, hogy agyondicsérjük, és közben a kormányzat pont az ellenkezőjét teszi.

Amikor a tízperces hozzászólásomat megtettem, nagyon finoman, hogy ne térjek el a tárgytól, de mégis jeleztem azt a folyamatot, amely 2006-ban és sajnos 2007-ben is folytatódni fog ebben az országban, és amelyre egyébként, ha nem is így, évszám szerint, de mégiscsak felhívták a biztosok a figyelmünket. Tehát amikor ilyen dologgal illet minket, hogy mi akkor nem voltunk túl sportszerűek, azt gondolom, az emberek érdekében mégiscsak sportszerűbb, hogy vitatkozunk vele, mint hogy elfogadjuk, aztán mint kormányzat, mint parlamenti többség homlokegyenest az ellenkezőjét tesszük.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az ön főnöke, minisztere is a jutalmazott miniszterek között van, az indokolás szerint az egészségügyi reform elindításáért. Azért dicsérték meg, mert lépéseket tett az egészségügyben az egyenlőtlenségek csökkentése, az igazságosság és a méltányosság érdekében.

Próbáljunk e szavak mögé nézni, és lássuk, mit jelent önöknél a méltányosság és az igazságosság!

(16.10)

Az önök tevékenysége igazi sikertörténtet: sikerült megszüntetni az eddig térítésmentes gyógyszereket, így ezentúl minden készítményért legalább 300 forintos dobozdíjat kell fizetni. Ön szerint ez igazságos, államtitkár asszony? Sikerült elérni azt is, hogy az eddigi háziorvoshoz vagy szakorvoshoz fordulás alkalmanként 300 vagy 600 forintba kerüljön a betegeknek. Ön szerint csökkenti az esélyegyenlőtlenséget, ha az elmaradott nyírségi falu háziorvosa tizedannyi vizitdíjbevételhez sem jut majd, mint a budapesti? Ezen a területen önök még nagyobb sikereket arattak volna, ha már hatéves kortól vizitdíjat kellett volna fizetni.

Államtitkár Asszony! Sikeresen elérték azt is, hogy minden kórházban töltött napért 300 forintos napidíjat fizessenek a betegek. Elérte azt is, hogy mindenki akár 100 ezer forintos önrészt fizessen, ha szeretné megválasztani orvosát. Igazságos ez így, államtitkár asszony? Vagy itt a versenysport: ön szerint igazságos, hogy miközben az egyik miniszter győztes sportolóinkkal fényképezkedik, addig a kollégája, azaz önök fizetőssé teszik az élsportolók orvosi vizsgálatát, és megszüntetik a Sportkórházat?

Tisztelt Államtitkár Asszony! Önök szerint méltányos lesz-e az, ha a betegeknek 50-60 kilométert kell majd utazniuk a megfelelő ellátás érdekében? Amikor így, év végén önök önvizsgálatot tartanak, érzik-e azt, hogy igazságosak, méltányosak voltak-e ezek az intézkedések az egészségügyben dolgozókkal szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a betegekkel szemben és egyáltalán a magyar emberekkel szemben?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Államtitkár Asszony! Az elmúlt évben karácsonykor, december 22-én párttársa, minisztertársa, Kóka miniszter úr "A legjobb karácsony" címmel közreadott egy hirdetést sok százezer, inkább sok millió forintért (Felmutat egy iratot.): "Magyarország, bízzál önmagadban, sokat és jól dolgoztál! Kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy sikeres vagy, és a karácsonyod is szép lesz!" Ezekkel a gyönyörű szavakkal köszöntötte a miniszter úr tavaly az országot.

Idén sajnos feladhatnak egy más jellegű hirdetést: Magyarország, kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy a szabad demokrata-szocialista kormány mindenért és mindenhol fizettetni fog! Magyarország, kezdj megbarátkozni a gondolattal, hogy kórházaidat bezárják, orvosaidat elveszik, és elköszönhetsz tőle! (Molnár Béla felmutat egy szalaggal átkötött, barna gyógyszeresüveget.) Ön, államtitkár asszony és a miniszterek kezdjenek megbarátkozni a gondolattal, hogy az emberek nem felejtenek!

Válaszát nem tudom elfogadni. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön bírálattal kezdte a gondolatait, illetve vezérszónoklatát; Hirt Ferenc képviselőtársunk miért bírálja ilyen mértékben ezt a törvényt, illetve olyan gondolatokat mondott el, amelyek adott esetben nem tárgyai ennek a törvénynek.

Lehet, hogy a bírálatának van valami alapja, de nagyon szépen kérem, hogy egyszer egy vagy két napot töltsön el Hirt Ferenccel vagy egy mozgássérült emberrel, nap mint nap, óráról órára menjen vele, és akkor megérti azokat a kívánalmakat, amelyeket ő nem a saját maga érdekében mondott el, hanem sorstársai érdekében. Azokat a kívánalmakat, amelyeket valóban nem biztos, hogy ebbe a törvénybe bele kell tenni, de adott esetben a napjaikat igenis az nehezíti, az bosszantja és az teszi tönkre, ha ezekkel nem törődünk, és ha erre nem hívja fel a figyelmet, akkor mikor fog törődni ezzel a kormányzat.

Ha már ön egy történelmi áttekintéssel kezdte, én közelebbről kezdem, de én is ezzel kezdem bevezetésképpen. Először is egy dátummal: 2003. 2003 a fogyatékos emberek éve volt Európában. Magyarországon ebből a fogyatékos emberek tapasztaltak valamit? Kaptak valamit ezért? Csak azt kapták meg, hogy évek során, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány működése során folyamatosan csökkentek a támogatási rendszerek, folyamatosan csökkent az őket ellátó munkahelyek támogatási összege.

(13.10)

Hiába csóválja a fejét, államtitkár úr, ez így van, 2003 óta folyamatosan csökkennek. (Csizmár Gábor: Nem így van.) Éppen ezért azok az emberek, fogyatékos emberek, akik egyébként tanulni, iskolába és munkahelyre szeretnének járni, és nem a társadalom ellátottjai akarnak lenni és kimondottan csak rászorultjai, ezek sok helyre nem jutnak el, sem iskolába, sem pedig a munkahelyekre. De ki fogom fejteni egyébként később majd a törvény alapján, hogy hol bizonyítja ez az anyag, hogy hol szorítják ki ezeket az embereket önök abban a táblázatban, amit lerajzoltak, leírtak, és amiben nem gondolnak kistelepülésekre, közepes településekre, az ott élő emberekre.

Tehát 2003 után 2005. január 1-je: lejárt az az időpont, az a határidő, amire teljesíteni kellett volna az előző törvényi feltételeket, miszerint az akadálymentesítést meg kellett volna oldani. Egy évig nem tettek semmit, 2005. január 1-jétől fogva nem tettek semmit, majd 2006 elején benyújtottak egy törvényt, amit mi támogattunk, valóban támogattunk azért, hogy végre előrelépés legyen belőle, végre valami konkrét dolgot letegyen a kormány az asztalra, és végre lássuk azt, hogy mikor fejezik be az akadálymentesítést. Azért is támogattuk, mert az akadálymentesítést egyébként nagyon helyesen ez a törvénymódosítás kiterjesztette nemcsak a fizikai akadálymentesítésre, hanem minden más területre. Nagyon helyesnek tartottuk, és ezért azt mondtuk, inkább támogatjuk szavazatainkkal, módosítóinkkal. A módosítókból persze alig fogadtak el, vagy talán semmit nem fogadtak el jellemző módon, de ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy menjen tovább.

Jeleztünk azonban kritikaként két dolgot. Az egyik kritika az volt, hogy kevés a pénz, és nem is jelöl meg konkrétan pénzeket az elkövetkezendő négy évre, illetve a határidőt túlzottan kitolta, főleg az önkormányzati akadálymentesítés esetén. Pontosan ezzel az indokkal később a köztársasági elnök úr vissza is dobta a törvényt, ezért nem írta alá. Most megint eltelt egy év, tavaly tárgyaltuk pontosan ilyen időpontban, eltelt egy év, és idetették önök elénk ezt a törvényt egy toporgás, helyben járás után.

Az előzményekhez annyit hadd tegyek még hozzá, és kérdésként föl is tettük a bizottsági ülésen: az elmúlt években azok a pénzek, amelyeket a fogyatékos emberek életének a támogatására szánt a kormányzat, hogyan hasznosultak? Azokban az épületekben, amelyeket most kényszerűségből, pénz hiányában be kell hogy zárjanak önkormányzatok vagy maga a kormány zár be, például mennyi pénzt költött az elmúlt két, három, négy évben a kormányzat akadálymentesítésre? Jó lenne összeszedni ezeket az adatokat is, mert egyik oldalról elvárják teljesen jogosan önkormányzatoktól, saját magától a kormányzat, hogy az akadálymentesítést megvalósítsa, másik oldalról pedig ezek a pénzek hogy hasznosulnak, és ezek az épületek megmaradnak-e önkormányzati tulajdonban, állami tulajdonban, kórházak, iskolák, önkormányzati intézmények, szociális intézmények, sorolhatnám tovább. Nem kaptunk választ, államtitkár úr, erre. Hiába kérdeztem főosztályvezetőjét a minisztériumban, nem adott erre választ, pedig jó lenne látni, hogy ez valóban pazarlás volt, vagy jól hasznosult-e a pénz.

Ezek után most is fölteszem a kérdést: lesznek-e olyan intézmények, amelyeknek az akadálymentesítését el fogják végezni, majd azt követően egy év múlva, két év múlva, néhány év múlva pénz hiányában, feladat hiányában, nem tudom minek a hiányában be fogják zárni? Jól hasznosulnak-e azok a pénzek, amelyeket valóban oda kellene ezekre a területekre szánni? Tehát az előzményekhez valóban hozzátartozik még a pazarlás is.

A törvény konkrét mondanivalójához néhány dolgot hozzáfűzök. Engedjék meg, hogy először kiemeljem azt, hogy mi a helyes, mi a jó, mi az, amit mi is támogatandónak és elfogadhatónak tartunk ebben a törvényben. Helyes és jó, hogy a közszolgáltatásokat definiálja, pontosan meghatározza a törvény. Nagyon jól tették, és azt is, hogy a civileket, a civil szervezeteket bevonták ebbe, hogy mi is a közszolgáltatások definíciója. Ugyanígy nagyon helyes, hogy az egyenlő esélyű hozzáférést is definiálta pontosan törvény. Ugyanúgy helyes, hogy a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről is külön rendelkezik, és külön pontban említést tesz a törvény.

Két dolog mindenképp támogatható, bár a kritikákat el fogom később mondani. Az egyik az időpontok előrehozása - itt az önkormányzati intézmények akadálymentesítésére gondolok - 2013-ról 2010-re, illetve hogy anyagi forrásokban többet jelöl meg ez a törvény, mint a tavalyi, egy évvel ezelőtti. Az egy más kérdés, hogy ezek a források nem kormányzati pluszforrások, nem kormányzati pluszösszegek, hanem leírták azt, hogy majd az Európai Unióból beérkező pályázatok és pénzek alapján többet tesznek hozzá, abból tesznek hozzá. Majd az önkormányzatok olyan önrészt tesznek hozzá, 50-60 százalékos önrészt, amelyet elvárnak tőlük, és kötelezően pedig meg kell valósítaniuk azt a feladatot, amelyet a törvény előír.

Ezek után, ha megengedik, én áttérek magára a törvénytervezet bírálatára is. Tudom, hogy önök mindig... - és államtitkár úr biztos el fogja mondani a véleményét akár Hirt Ferenc, akár az én hozzászólásomra, és azt is tudom, hogy a stílusában is olyan lesz, mint minden törvénynél a hozzászólásában, pedig amit mondunk, az építő jellegű lesz most is, Hirt Ferencé is az volt, és az enyém is az lesz. Ennek ellenére várom az ön kritikáját és fogom is állni azokat.

A kormányzat feladatainál, ahol eddig évről évre meghatározta, hogy milyen feladatokat kell megvalósítani, bizonyos szempontból érthető módon kivette a dátumokat. Egyszerűen azért, mert az a pazarlás, amit az új kormányzati negyed építésével elkezdtek, valószínűleg sok-sok minisztérium akadálymentesítését idővel fölöslegessé teszi. A kérdés már csak az, hogy tudják-e ezek a minisztériumok vagy középületek, hogy hova fognak költözni, valóban el fognak-e költözni, ezért érdemes-e még beleinvesztálni pénzt az akadálymentesítésbe, vagy nem kell már semmit tenni érte, mert amúgy is el fognak költözni. De akkor két év múlva, három év múlva, négy év múlva? Nem derül ki ebből az anyagból, tehát semmilyen ütemezés nincs kormányzati területre. A végén persze kapkodás lesz, mint ahogy megszoktuk egyébként az elmúlt években.

Most az önkormányzati területre és feladatokra rátérve, a következőre hívnám föl a figyelmet. A törvénytervezet nagyon helyesen kiemeli - idézetet mondanék -, hogy "a fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben, felnőttképzésben, továbbá felnőttoktatásban vegyen részt". Nagyon helyes, elfogadható. Csak akkor kérem szépen, hogy lapozzanak át a mellékletre is, a törvénytervezet mellékletére, amelyben a következő megdöbbentő sorokat lehet látni, illetve oszlopokat. 2000 fő alatti településeknél az önkormányzatoknak két feladatot kell elvégezniük, az egészségügyi alapellátás akadálymentesítését, illetve az önkormányzati ügyfélszolgálathoz vagy pedig az önkormányzathoz való bejutásét. És mi van az óvodával? Mi van az iskolával? Ezeken a településeken nem élnek fogyatékos emberek? Adott esetben, ahogy Ferenc is mondta, nem tanítanak fogyatékos emberek? Őnekik oda nem kell bejutni?

De ha megnéznek a táblázaton belül egy másik nagyon szomorú sort, az pedig a középfokú iskolák helyzetére vonatkozik. Középfokú iskolákban, legyen az szakképzés vagy gimnázium, egészen a megyei, illetve fővárosi önkormányzati kezelésű iskolákig nem kell e szerint a törvényjavaslat szerint elvégezni 2010-ig az akadálymentesítést. Hogy áll ez összhangban a törvénytervezet előbb idézett paragrafusával? Miért szorítják ki őket, vagy miért nem akarják segíteni ezeket az önkormányzatokat?

A másik, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az maga a pályázat elkészítése. Ha egy önkormányzat valóban olyan akadálymentesítést akar elvégezni és végrehajtani, amely valóban a célját is eléri, komoly tervezés kell hogy megelőzze. Ez sok százezer forint. A legkisebb településeknek sincs sokszor erre pénze, és ehhez még hozzájön az, ha esetleg megnyerik a pályázatot, amelynél az anyag szerint is 3-4,5 millió forintra számítanak kistelepülésenként, az 50-60 százalékos önrész minimum 2 millió forint.

(13.20)

Ezek után egy polgármester, egy képviselő-testület ötször meg fogja gondolni, hogy egyáltalán a pályázatot beadja-e, a másik, hogy miből fogja megvalósítani. Sokkal kisebb önrésszel kell őket bevonni, mert nem fogják győzni, nem fog megvalósulni az az igény, amit a törvény elvár tőlük.

A pénzösszegre még egy pillanatra visszatérnék, amit önrészként, illetve a kormány megjelöl, tehát ha az EU-s támogatások, illetve az 50-60 százalékos önkormányzati önrész mellé a kormány nem tesz hozzá még pénzt a 15 milliárdon felül, akkor nem lesz megvalósítható ez a törvénytervezet, és nem fog végrehajtódni, nem lesz az a cél és az a siker, amit szeretnénk elérni.

Mi is az a cél, és mikor éri el a célját egy ilyen törvény, ami azt hiszem, mindannyiunk közös ügye? Először is akkor, ha minden fogyatékkal élőre gondolnak, tehát nemcsak fizikai akadálymentesítésre, hanem minden más területre a közlekedésben. Tegnap megkaptunk a bizottsági ülésen egy nagyszerű anyagot - dicsérem az összeállítókat -, de ha ebbe valaki beleolvas, és mondjuk csak azt nézzük meg, hogy a vasúti közlekedésben milyen EU-s elvárások vannak, amelyek nem kötelezőek, de előbb- utóbb meg kell valósítani, ehhez képest nemhogy egy mozgássérült-WC nincs a vonaton, hanem föl sem tudnak szállni. Vagy a Keleti pályaudvaron hogy közelítik meg a mozgássérültek a peronokat és így tovább, de a legtöbb pályaudvaron ugyanígy.

Olyan szemszögből kell tehát nézni ezeket a feladatokat és ezeket a célokat, amiket ki kell tűzni, hogy valóban őket szolgálja, és ne pedig csak kipipáljunk egy-egy feladatot, ami megvan, és mehetünk tovább. Az is kérdés és akkor is kérdés, hogy eléri-e a célját egy ilyen törvény meg az a feladat, hogy mit tartanak be belőle és mit tartatnak be belőle.

Tehát akkor, amikor - és tudom, hogy ez nem közvetlenül a törvényhez tartozik - az ember elmegy egy nagy bevásárlóközpontba, és vastag nyakú emberkék, akik kiszállnak a nagy dzsipjükből, elfoglalják a mozgássérültek parkolóhelyét - semmi bajuk nincsen, mert olyan kigyúrtak -, és utána tőlük senki számon nem kéri, sem a rendőrség, sem senki, és amikor odaér egy mozgássérült ember, az pedig kóvályog össze-vissza, és ki sem tud szállni az autójából, és jóval messzebb talál csak parkolóhelyet; ha nem tartatják be az előírásokat, akkor nem lesz belőle semmi. Ugyanígy - ezt azért hangsúlyoztam -, ha az építési előírásokat nem tartatják be, akkor nem lesz belőle semmi.

Rengeteg olyan tapasztalata van Ferinek - nem mondta most el Hirt Ferenc képviselőtársunk -, hogy megoldják ugyan az akadálymentesítést, de összességében nem tudja használni, legyen az mozgássérült-WC, legyen az mozgássérültrámpa, legyen az mozgássérültek liftje. Nem tudja megoldani!

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezem. Összességében támogatjuk ennek a törvénynek a minél hamarabbi megvalósulását. Mindenképp mellette vagyunk, de módosító indítványokat el kell fogadniuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), pénzt hozzá kell rendelniük, és a határidők pontos fölvetítése mellett lehet csak megoldás és lesz ebből a törvényből megoldás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Február 9-én, pénteken eltemették a magyar beatnemzedék egy legnagyobb alakját, Illés Lajost. Temetésén részt vettek a barátok, tisztelők, rajongók, azok a tagok, akik még az együttesben zenéltek, legyen akár Bródy János, akinek leginkább az SZDSZ-hez húz a szíve, legyen akár Szörényi Levente, akinek a jobboldalhoz húz a szíve. A megrázó temetést azonban valakinek az utasítására megzavarták. Végigfilmezték, végigkamerázták a temetést, illetve rendőrök és rabomobil volt a háttérben.

Miniszter Úr! Miért kellett ezt a gyászszertartást így megzavarni? Kérdéseim a következők: ki adta ki ezt az utasítást, hogy megfigyeljék az ott lévő gyászolókat? Mitől félnek? Talán az elhunyt Illés Lajostól? Mi lesz a sorsuk azoknak a filmfelvételeknek, amiket önök ott felvettek? Ezt a kegyeleti szertartást is az emberek megfélemlítésére szánják? Önöknek semmi sem szent?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszter Úr! Ne haragudjon, de a kérdéseimre ön nem válaszolt konkrétan. Éppen ezért a tegezésért, amit most mondok, elnézést kérek, de kénytelen vagyok egy Illés-számból idézni: "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra." Miniszter úr, mindenki, aki itt van a teremben, jómagam is előbb-utóbb másfél köbméterbe fogunk kerülni, de bárki bárhogy élte az életét, a végtisztesség mindenkit megillet. Önök ezt gyalázták meg a múlt héten.

Nem válaszolt a kérdésemre, elfogadhatatlan a válasza. (Taps az ellenzéki oldalon. - Közbeszólások ugyanott: Úgy van! - Kontur Pál: Temetési szertartás volt, nem rendezvény.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Nagycsaládosok Országos Egyesülete mindannyiunkhoz eljuttatott egy levelet, amelyben kérik az Országgyűlést, hogy azokat a lépéseket, amelyek családjaink, illetve a demográfiai helyzet javítása érdekében a jövőben történni fognak, közösen támogassák a parlamenti képviselők. Miután a Házszabály nem teszi lehetővé, hogy ők felszólaljanak ezen az ülésen, hiszen más vitanapon sem szólalhat fel adott esetben egy másik egyesület, így én a kérésükre felvállaltam azt a feladatot, hogy azt a nyolc pontot, amelyben kérik az együttműködésünket, önök előtt még egyszer ismertessem.

Az 1. pontjuk: A gyermek közkincs, akkor is, ha egyke, és akkor is, ha húsz testvére van. Az állampolgárok, családok gyermekszámterveinek megvalósulását elősegíteni fontos népesedéspolitikai cél, elemi társadalmi kötelesség. A családpolitikai szempontból negatív intézkedések hosszú távú hatásai visszafordíthatatlansággal fenyegetnek, súlyuk gyakran évtizedekkel később érzékelhető.

2. A gyermek ideális esetben a családjában nevelkedik. Ezt elősegíteni a gyermek mindenek felett álló érdekében áll, de a társadalom számára is a legmegfelelőbb. A gyermek érdekeit, a többgyermekes családi élet sajátosságait minden társadalmi alrendszerben és döntésben figyelembe kell venni.

3. A gyermek nem éhezhet, nem válhat hajléktalanná, nem maradhat tanszerek, ruha, cipő, valamint fejlesztő iskolai és minőségi egészségügyi ellátás nélkül. A gyermek nélkülözését a családjában kell megelőzni.

4. A következő részben azt írják: a gyermek egészségének megőrzésére, oktatására, nevelésére fordított minden fáradság, idő és pénz busásan megtérülő beruházás.

5. A gyermeknevelés mindenkor a közteherviselés része, amit minden törvénynek és intézkedésnek figyelembe kell vennie.

6. A családok a gyermekneveléshez hosszú távon kiszámítható feltételrendszert igényelnek. Önmagában a gyermeknevelés feltételrendszerének változásai is gátolják a családok által tervezett gyermekszámok megvalósíthatóságát.

7. Bármilyen nagy gazdasági vagy egyéb gondok közepette is a gyermeket és az ő gondozásával lekötött szülőt, valamint a várandós anyát a lehető legnagyobb mértékben meg kell kímélni bármiféle megszorításoktól. A gazdasági fellendülés hasznaiból leghamarabb a gyermekeknek, a gondozásukkal lekötött szülőknek és a várandós anyáknak kell részesülniük.

8. És végül: folyamatosan figyelni kell e célok megvalósulását, és a felmerülő problémák megoldásának prioritást kell élveznie.

(13.30)

Tisztelt Országgyűlés! Ehhez én csak annyit tudok hozzátenni, hogy az Országgyűlés akkor dönt helyesen, illetve a képviselők, akik ebben a vitában részt vesznek, a kormány maga, amely végül is eldönti hosszú távon, hogy milyen irányban megy a családok támogatási rendszere, ha figyelembe veszi azt a nagyon jogos igényt, hogy azok a dolgozni tudó, sok gyermeket vagy gyermeket nevelő családok valamilyen kedvezményben részesüljenek. Az a folyamat nem folytatódhat tovább, amely az elmúlt négy évet jellemezte, hogy a családi adókedvezmény csökkenésével, a lakásépítési támogatások csökkenésével - és folytathatnám a sort hosszasan - bizony megnehezítették a dolgozni tudó, gyermekeket vállaló családoknak az életét.

És hogyha önök komolyan gondolják akár Béki Gabriellának azt a felvetését vagy más szocialista képviselők felvetését, hogy a legszegényebb családokon segíteni kell, őket támogatni kell, akkor vegyék figyelembe azt, hogy a szociálpolitikát, ezt a támogatási rendszert csak azok a családok fogják befizetni, azok fogják segíteni, akik benne vannak a munka világában, akik még jelenleg, hála istennek, munkával rendelkeznek. Hogyha őket megadóztatják, ha őket is lecsúsztatják ebbe a szociális helyzetbe, akkor még nagyobb katasztrófa fog bekövetkezni ebben az országban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ön feltette a kérdést: miért akarnak reformot az emberek az egészségügyben? Hogy miért akarnak reformot, az valóban nagy kérdés, de hogy valóban reform-e az, amit önök véghezvittek és végrehajtottak most itt az elmúlt hónapokban, az itt az igazi nagy kérdés. Ön kiemelt néhány nagy területet: az egyik a vizitdíjnak a bevezetése, és azt mondta, hogy a vártnál is zökkenőmentesebben történt a bevezetés.

Tisztelt Miniszter Úr! Az az embertelen lépés, amit egyébként most, a hétvégén tapasztaltak a tűzoltók, az ahhoz képest még mindig kicsi, mint mondjuk, azoknál a szülőknél, akik a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeküket beviszik a kórházba, mellettük akarnak feküdni, és önök kifizettetik velük a kórházi ágydíjat, a napidíjat, mindent kifizettetnek velük, kifizettetik velük azokat a pluszköltségeket, amelyek a gyógyszereknél és más területen rájuk hárulnak.

Kórházlistáról is említést tett ön, miniszter úr, hogy ezen a héten meg fog jelenni. Milyen kórházlistáról van szó, tisztelt miniszter úr? Arról, amit saját képviselőtársai sem fogadnak el? Arról, amelyet a saját maguk által kinevezett kórházi vezetők sem fogadnak el, és tüntetnek ellene, aláírásgyűjtéseket szerveznek? Nem szakmai döntés született itt a kórházlisták során, hanem abszolút politikai döntés, mégpedig nem más, mint a lovasberényi mutyinak a folytatása.

Tisztelt Országgyűlés! Amit a miniszter úr itt elmondott, érdekes, hogy az ezt megelőző években Csehák Judit miniszter asszony, Kökény Mihály miniszter úr, illetve Rácz Jenő miniszter úr nem tartotta fontosnak, hogy ilyen köntösbe, reformba csomagolja az egészségügy átalakítását. Amit önök tesznek, ez nem reform, hanem megszorítás, az emberek megsarcolása. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly március 15-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél mondott ünnepi beszédet. Ezen az ünnepi beszéden a fényképek tanúsága szerint nemcsak ő volt jelen (Felmutat egy fényképet.), hanem körülvette magát fiatal gyermekekkel, akik táncosok voltak, illetve felléptek egy műsorban, illetve a képen jól látható kommandós alakoknak a megjelenése, akik a Nemzeti Múzeum timpanonjában jelentek meg. Akkor még senki nem értette azt, hogy miért van erre szükség Magyarországon.

De folytatódott tovább ez a kommandós, illetve terrorfenyegetéses időszak: március 26-án jelentették be a kormány képviselői, hogy a Fidesz, illetve a Szocialista Párt nagygyűlésére terrortámadás várható. Ezt követte a szeptember 23-ai Fidesz-nagygyűlésre egy újabb bejelentés, amikor szintén ezzel érveltek, arra alapozva, hogy az emberek ettől elriadnak, nem mennek ki az utcára, nem mernek nagygyűlésekre menni. Folytatódott a sor november 4-én, majd legutóbb február 7-én Szilvásy György kancelláriaminiszter úr jelentette be, hogy március 15-én újabb terrortámadás fenyegeti a magyar demokráciát.

Ezidáig, azt kell gondolnunk, az ellenzéki pártok szavazótáborát célozták meg; azt kell gondolnunk, hogy azoknak a támogatóit támadták meg, illetve akarták elbizonytalanítani, akik ezekre a pártokra szavaztak, és azt kell mondanom, hogy bizonyos esetben ezt sikerrel is tették önök. A cél meghatározta az eszközt.

De a folytatás megdöbbentő, teljesen új az utóbbi hetekben az a dolog, amit önök végeznek: egy szakrális rendezvényen is megjelent ugyanez a rendőrségi fenyegetés, megjelent ugyanez a rendőrségi megfigyelés. Legutóbb február 9-én, Illés Lajos temetésére, ahol részt vettek a családtagok, ahol részt vettek a hozzátartozók, részt vettek a pályatársak, részt vettek a rajongók, önök kiküldték a rendőrséget, a rendőrség az egész szakrális eseményt végigfilmezte, végigvette, illetve rabomobillal végigkísérte. Ez már egy új jelenség a demokráciában.

Két hete Petrétei József miniszterhez kérdést tettem fel, miért kellett ezt a szakrális szertartást, gyászszertartást ily mértékben megalázni, miért kellett így megzavarni, ki rendelte ezt el. A miniszter úr erre választ nem adott nekem, amit adott, az a következő volt: a gyászszertartásnak voltak olyan elemei, amelyek nyilván rendezvénynek tekinthetők. Elképesztő, tisztelt Országgyűlés (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!), hogy ilyet mond egy miniszter, így alázzák meg egy magyar rockzenésznek a múltját! És bár a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya nem terjed ki a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre, önök mégis megtették néhány héttel ezelőtt ezt a szörnyű tettet, megszegték a törvényt is.

Tisztelt Országgyűlés! A múlt rendszert idézik ezek a megfigyelések, ezek a rendőrségi felvételek, az ezen eseményeket kísérő rendőrségi atrocitások. (Derültség az MSZP soraiban.) Az elmúlt rendszerben koncerteket figyeltek meg, az elmúlt rendszerben temetéseket figyeltek meg, az elmúlt rendszerben, bizonyíthatóan még 1989-ben is egyházi rendezvényeket figyeltek meg. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, most már az MSZP-nek a pártelnöke is, a kongresszusukon a következőt mondta: bárhogy forgatjuk ezt a dolgot, a magyar demokrácia hagyományvilágába Kádár János a legnagyobb jóindulattal sem gyömöszölhető bele.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy amit önök az elmúlt négy évben gazdaságilag tettek, azok a megszorítások, amelyek az elmúlt év óta a lakosságot, az embereket szorítják, megszabadították az embereket a kádári rendszernek attól a viszonylagos kiszámíthatóságától, biztonságérzetétől (Közbeszólás az MSZP soraiból: Visszasírod?), ami miatt szerették még a Kádár-rendszert. Viszont önök mit követnek most? A demokráciaellenességnek a legnagyobb tetteit hajtják végre az utóbbi hónapokban. Ez a kádárizmusnak a folytatása, sokkal inkább, azt mondom, a Rákosi-rendszernek a folytatása.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy klasszikusok szavaival fejezzem be: bárhogy forgatjuk ezt a dolgot, a magyar demokrácia hagyományvilágába Gyurcsány Ferenc és kormánya a legnagyobb jóindulattal sem gyömöszölhető bele.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(13.30)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszter Úr! Olyan zűrzavar van az önök fejében, amely kisugárzik az egész országra, kisugárzik az egész ellátórendszerre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Horváth Ágnesnek, az ön államtitkár asszonyának a következő mondata, amelyet az Info Rádióban tett az újpesti Károlyi Kórház szülészetének megszűnésével kapcsolatban. A következőt mondta: "A tárca lehetővé teszi, hogy a várandós kismamák a saját orvosuknál szülhessenek abban a kórházban, ahová tartoznak."

Miniszter úr, ön azt el tudja képzelni, hogy az a kismama, aki mostanáig, mondjuk, az újpesti kórházba járt, majd egy másik kórházba átmegy, ott bekopog az előző szülészorvosa, és azt mondja: itt van a bizonyítványom, én szülészorvos vagyok, itt szeretném levezetni a szülést. Hogy képzeli ezt el?! Kit fognak így beengedni?

Ezt az elképesztő zűrzavart, amit önök okoznak, az országban senki, aki épeszű ember, nem fogadhatja el. Így akarja ön szerződésre kötelezni a kórházakat és a fenntartókat? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elfogadhatatlan a hozzáállása és a válasza is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Egy hang a KDNP soraiból: Úgy van!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr, elfogadom a válaszadó személyét. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Bár vannak fenntartásaid.) Miniszter Úr! Az óbudaiak, illetve a környékbeli településeken, a kerületekben lakók megdöbbenve hallották, hogy a Margit Kórház sebészetét és szülészetét be fogják zárni, nem kapnak ágyat. Nézzük meg, mi történt az elmúlt fél évben a Margit Kórházzal kapcsolatban!

Önök a múlt szeptemberben, azaz 2006-ban meghirdettek 6,5 milliárd forintért egy úgynevezett önkéntes ágyszámcsökkentési akciót, amire jelentkezhettek a kórházak. A Margit Kórház is megtette ezt, és ők azért, hogy jelezték, hány tucat ággyal csökkentik a kórházban lévő ágyak számát, 94 millió forintot kaptak. A szülészetnél 30 ággyal csökkentették, így 40-re tettek javaslatot, míg a sebészetnél 14 ággyal, így szintén 40-re tettek javaslatot a további működtetés érdekében. Ezek után 2006 végén ön ezt elfogadta. Majd mindenki megdöbbenésére Havas Szonja fővárosi képviselő asszony mindenféle üzenettel elvette a sebészeti és szülészeti ágyakat, és önöknek így küldte vissza. Ezek után ön véglegesen kihúzta a Margit Kórház szülészeti és sebészeti ágyait, és nulla ágyszám maradt meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Van-e még esély arra, hogy két nagy lakótelep, Óbuda és Békásmegyer, illetve a környékbeli települések szülő asszonyainak mégis megmarad a Margit Kórház magas színvonalú szülészete? Miniszter Úr! Van-e esély még arra, hogy az a sebészet, amelynek területén egy nagyon ritka, de nagyon súlyos betegséget, a Chron-betegeket itt gyógyítják, megmenekül-e, fennmarad-e?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Miniszter Úr! Szakmai választ vártam öntől, illetve segítséget. 2003-as ESZCSM-rendelet alapján nem minősül kórháznak az az intézmény, ahol nincs sebészet, ahol nincs belgyógyászat. Ennek ellenére önök kiadtak egy ilyen javaslatot. Annak ellenére adták ki ezt a javaslatot, hogy Budapesten 45 százalékkal csökken a szülészeti osztályok ágyszáma. 45 százalékot vonnak el, majdnem a felét. Ki lesz ezért a felelős? Egyszerre egyébként két embert tesznek tönkre, az édesanyát, illetve a magzatot.

Miért nem tud arra választ adni, hogy egy országos, illetve európai hírű sebészeten, ahol a Chron-betegeket gyógyítják, miért kell elvenni a sebészetet tőlük, és miért kell áttenni egy olyan kórházba, ahol egyébként ezzel nem foglalkoztak, ahol egyébként ehhez nem értenek, miért kell emberéleteket veszélybe sodorni? Ha valaki emiatt meghal, miniszter úr, ön ugyanolyan felelős lesz, mint Havas Szonja.

Nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Közbekiáltás ugyanott: Úgy van!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi években ismét előtérbe került az a jogértelmezési kérdés, hogy a fegyveres testületek szolgálati viszonyát rendező szabályozásban e szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati idejének elismerésekor beszámítható-e a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulmányi ideje a szolgálati időbe. A polgári életben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény egyértelműsíti, hogy az ipari szakmunkásképző iskolákban eltöltött idő szolgálati időnek minősül az öregségi nyugdíj megállapításakor. Értelemszerűen a jogalkotók szándéka arra irányult, hogy az adott szakmában a képzési idő is beszámítható legyen a munkavállaló öregségi nyugdíjba vonulásakor. Kétségtelen az is, hogy a korábbi társadalombiztosítási szabályozásban ez nem volt meg.

A Független Rendőr Szakszervezet központi koordinációs irodája tájékoztatót adott ki, amely szerint a hivatásos állományú munkavállalók jogainak védelmében ismételten tömeges munkaügyi perek várhatók. Mi történt valójában? Több megyében a munkaügyi bírósághoz fordultak a rendőrök, tűzoltók, illetve a vám- és pénzügyőrség munkatársai, a szolgálati nyugdíj megállapítását kérték, és ebben kérték a szak-középiskolai tanulói jogviszonyuk szolgálati időként történő elismerését is. A munkaügyi bíróságok eltérő módon ítélkeztek, és az esetek többségében a megyei bíróságok mint másodfokú bíróságok ezeket az ítéleteket megváltoztatták, és a felperesek szak-középiskolai tanulói jogviszonyát szolgálati időnek minősítették.

Miniszter Úr! A másodfokú ítéletek jogerősek, tehát amennyiben a fegyveres testületekhez és rendvédelmi szervekhez tartozó hivatásos állományú dolgozók szolgálati idejükben a tanulói jogviszony elismerését kérik, akkor precedens értékűek a korábbi jogerős bírósági döntések. A minisztérium és a tárca megpróbál-e változtatni a hozzáállásán, hogy ez a jogszabály összhangban legyen a civil társadalomban szolgálati időként elismerhető szabályozással?

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról vitatkozunk a 2007-2032 közötti időszakra vonatkozóan. Tegnap egy jezsuita atyával beszélgettem, aki elmesélte, hogy minap Moldovából csángó gyerekek érkeztek a templomába. Az egyik kislány gyönyörűen énekelt. Azt mondta, olyan szinten, mint Sebestyén Márta. Zseniális, tehetséges kislány volt. Az éneklés után odament hozzá az atya, és megkérdezte: ne haragudj, hogy zavarlak, mondd meg, légy szíves, hány fős a falutok ott, messze, innen körülbelül 900 kilométerre. Erre a kislány, aki 7-8 éves volt, azt válaszolta, hogy "azt nem tudom, de körülbelül 600 család él benne".

Tisztelt Országgyűlés! A kereszténydemokratáknak ezzel az anyaggal ez az első - nem kritikája, hanem sokkal inkább - üzenete: hogy a gyermek egyenlő a családdal. Nem lehet onnan kiragadni, nem lehet pontosan megmondani, hogy hány gyermekről van szó, családról kell gondolkozni. Még egyszer hadd idézzem ezt a mondatot: nem tudom, hogy hány ember él a falumban, de körülbelül 600 család.

Ha megengedik, három részre osztanám a felszólalásomat. Az egyik kicsit a múlt: nagyon röviden az elmúlt húsz évről beszélnék. Majd az anyagban megmutatkozó célokat és a jelen állapotot szeretném összehasonlítani; illetve nagyon röviden a szegénységben élőkről, és talán ami meglepő lesz, a jómódban élő gyermekekről szeretnék néhány gondolatot mondani, hisz az anyag, ha jól értem, nemcsak a szegénységben élő gyerekekhez kell hogy szóljon, hanem minden gyermekhez, természetesen ahogy kezdtem: a családokhoz.

A rendszerváltoztatás következményeit, azt hiszem, elég sokan hasonlóan ítéljük meg, Ferge Zsuzsa professzor asszonnyal mindenképpen azonosan. Egyfelől tömeges elbocsátásokat éltek és szenvedtek meg az emberek, másfelől új típusú munkahelyek jöttek létre, minek következtében családapák, családanyák, fiatalok 10-12-14 órákat dolgoznak, sokszor a hétvégéjüket is munkává teszik. Egyfelől az anyagi lehetőségek szinte a végtelenségig mehettek fel, másfelől pedig oly szétszakadás indult el a társadalomban, hogy sosem látott szegénység tapasztalható most már Magyarországon.

Ami még számomra a rendszerváltozás következménye, az az árubőség, az árukínálat, amellyel adott esetben nagyon nehezen és nagyon szomorú módon próbálnak megbirkózni az emberek. Erre kicsit később vissza fogok térni a vezérszónoki felszólalásomban.

Az elmúlt időszak megítélésében nincsen különbség. Azt hiszem, nincsen különbség a második részben, amire céloztam, hogy mik a célok. Amiben különbség lesz, az a jelen állapot megfogalmazása, hisz arról ez az anyag semmit nem szól. Korózs Lajos elnök úr és többek is, az államtitkár úr is kiemelte tulajdonképpen a szegénység forrásait: oktatás, ezen belül az alap-, közép- és felsőoktatás, az egészségügy, a sokgyermekes lét, kistelepülésen él-e valaki vagy pedig nagyvárosban, leginkább a fővárosban; alacsony foglalkoztatási ráta, illetve lehetőségek, illetve hogy valaki fogyatékkal élő gyermeket, hozzátartozót nevel.

Ha megengedik, ezek közül csak néhányat fogok kiemelni. Kezdem az oktatással. Mit is tesz most a kormány? Ez itt a nagy kérdés. Ugyan az anyagban azt írja, hogy az oktatás szinte a legfontosabb terület, hogy kiemeljük a mélyszegénységből a fiatalokat, ehhez képest pedig pont az ellenkezőjét teszi: bezárja azokat az iskolákat, kisiskolákat, vagy ellehetetleníti, összevonásra kényszeríti, ahol a legszegényebb emberek élnek és próbálnak még boldogulni.

(11.10)

Megoldás-e az utaztatás, hisz sokszor Béki Gabriellától vagy a szabad demokratáktól halljuk azt az amerikai mintát, hogy gyűjtsék össze a gyerekeket, utaztassák. Igen, lehet, hogy valahol jó megoldás ez, de például ha egy cigány édesanyával beszélgetünk, a legkevésbé szeretné - főleg az első négy osztályban - kiadni a gyermekét az iskolából, és utaztatni máshová, 10-20-30 kilométerrel odébb. Az az érzelmi kötődés, ami közte és a gyermeke, gyermekei között megvan, számunkra sokszor teljesen fölfoghatatlan, de meg kell érteni őket, hogy miért nem akarják elengedni gyermekeiket távolabbi települések iskoláiba. Ha megszűnik az iskola, ezzel még inkább tovább sújtjuk ezeket az embereket, ezeket a szegény családokat.

Többen is fölvetették az integráció és a szegregáció kérdését is a tanításban. Ki kell mondani valóban, hogy a szegregáció elfogadhatatlan, ha hátrányos megkülönböztetést okoz. Ilyen volt egyébként Gyurcsány Ferenc másfél évvel ezelőtti mondata, amikor a generációs lánc megszakításáról beszélt. Ez igen, ez szegregáció!

De ugyanilyen káros lehet egyébként az erőltetett integráció is, ha a képességek nincsenek meg teljes mértékben, mert csak kudarcot okoz. Mint ahogy sokan hiába szeretnénk sportolni - futni és versenyezni a nagyokkal, futballozni és versenyezni a nagyokkal -, ha nincs meg az a képességünk, akkor hiába, csak kudarcot fog okozni. És ezt megint csak olyan ember mondta nekem, aki cigány gyermekeket nevel, köztük él - nemcsak valahonnan kitalálja a megoldást és oktatni szeretné, meg papíron, elméletben tudja a megoldást, hanem köztük él, olyan ember mondta nekem -, hogy ha a cigány gyermekeket túl sokáig ennek a kudarcélménynek kitesszük, akkor ugyanoda vissza fognak csúszni, ahol kezdték, az iskola elejére: az első-második osztályba. Az a kudarcélmény végigkíséri őket egész életükön keresztül. És ha ez a kudarcélmény végigkíséri őket, soha nem fognak tudni kikerülni ebből a szegény helyzetből, ebből a mélynyomorból.

Tehát nagyon meg kell gondolni, amikor szegregációról, illetve integrációról beszélünk az oktatásban, hogy ez hova vezet. Nem lehet az egyiket és a másikat megbélyegezni, mindig a képességekre kell odafigyelni, és a legnagyobb segítséget megadni azoknak, akik nem tudnak máshogy kitörni ebből a helyzetből.

Nem véletlen egyébként, hogy a legmélyebb szegénységben élők gyerekeinek 40 százaléka nem végzi el az általános iskolát. Borzalmas ez a szám! És ugyanígy beszélhetnék a középiskoláról, illetve a felsőoktatásról is, hisz az utaztatás költségeinek emelkedésével - a kormány most szűkítette a lehetőségeket -, a bentlakás árának növekedésével szűkülnek a lehetőségek; a felsőoktatásban pedig a tandíj bevezetése még tovább fogja növelni a szakadékot, még tovább fogja nehezíteni ezeknek az embereknek a fölemelkedését és a lehetőségeit. Semmi esélyük nem lesz arra, hogy kitörjenek ebből a helyzetből, kitörjenek ebből a létből.

Az egészségügyről nagyon röviden szeretnék önöknek beszélni. Nem én mondom, szakemberek mondják: a gyermekkorban megszerzett, ki nem gyógyított betegségek örök életre kihatnak. És ha ez valóban kihat örök életükre, akkor ezt a hátrányt örök életükre el fogják szenvedni ezek a gyermekek. A mostani kórház-, intézmény-, osztálybezárások pedig pont ezt a különbözőséget, különbséget fogják még tovább növelni, még inkább nehezíteni, főleg a kistelepülésen élők sorsát, hisz nagyon nehezen fogják elérni azt a kórházi ellátást, amelyre szükségük lesz.

A sokgyermekes létről néhány gondolatot engedjenek meg: ha Budapesten hasonlítjuk össze azokat a családokat, akik nem nevelnek gyermeket, illetve akik három vagy annál több gyermeket nevelnek, ezeknél a családoknál az egy főre jutó jövedelem másfélszeres különbséget mutat, sajnos nem a sokgyermekes család javára. De ha ugyanezt vidékiekkel hasonlítjuk össze, akkor már majdnem két és félszeres a különbség, óriási. És ez a hátrány tovább nő, ez a hátrány behozhatatlan. Éppen ezért nem értjük, és nem tudjuk fölfogni, hogy miért kellett a családi adókedvezményt annak idején megszüntetni, miért nem fogták föl, hogy az alsó középosztályok, akik már igenis vissza tudták téríteni az adó egy részét legalább a családi adókedvezményből, igenis nagy segítséget kaptak ezáltal.

Végül a fogyatékos gyermekek neveléséről: túl azon, hogy a család óriási tragédiát kap - bár sokszor szépséget és örömet is, ha fogyatékos gyermek születik ott -, túl azon, hogy sokszor a férfiak nem bírják, és otthagyják az asszonyt, és otthagyják a beteg vagy súlyos beteg gyermeket, és az anya még inkább rászorul a segítségre, és még inkább nehezebb életben van, a gond az, hogy a fogyatékos gyermek nevelése együtt jár a szegénységgel. Ha ezen valamilyen javítás, valamilyen módosítás nem lesz a következő időszakban sürgősen az életükben, akkor nagyon nagy baj történik. Itt meg kell mondanom azt a kritikát önöknek, hogy amikor a fogyatékostörvényről tárgyaltunk - csak egy rövidebb időszakaszt tárgyaltunk, hisz 2010-ig, esetleg 2013-ig -, de amikor Tállai András egy nagyon pici törvénymódosítást szeretett volna az önök segítségével elérni, hogy segítsünk most azonnal a fogyatékos gyermekeket, ifjakat nevelő szülőknek, akkor önök ezt lesöpörték. Hogy vehetjük akkor komolyan egy hosszú távú, egészen 25 évre szóló anyag gondolatait?

Amikor a "Legyen jobb a gyerekeknek!" című határozati javaslatot önök elénk tették, azon gondolkoztam, hogy mi az, ami hiányzik, és ami miatt nagyon nagy hiányérzetem van ebben az anyagban. Leginkább az anyag a lecsúszó, elszegényedő gyermekekről szól, de nézzük meg, mit jelent a jómód adott esetben a gyermekeknek. Egyrészt a gazdag és jómódú szülők sokszor mind a ketten munkahelyen vannak, egész nap dolgoznak, a gyermek állandó szülői távollétet kell hogy elszenvedjen. Az érzelmi töltődés teljes hiánya lép föl. Új családi program található meg az utóbbi években: a vasárnapi shoppingolás; a közösségek teljes hiánya, a filmek, illetve a gagyi reklámok milyen mértékben sújtják a gyerekek érzelmi töltődését. Hogy lehet komolyan venni olyan filmeket, olyan reklámokat, mint az a kávéreklám: "a legtöbb, mi adható"?! Ezzel hülyítenek embereket; vagy pedig azzal a nevelési célzattal most már 3-4, naponta akár 5 órát is használt, sokak által elektromos cuminak mondott televízióval, amivel másfél-két éves, 5 éves vagy 14 éves gyermekeket fölnevelnek. Nagyon igaza van Korózs Lajosnak, amikor az iskola szerepéről beszél. De az iskolában eltölt egy gyerek 5 órát, és majdnem ugyanennyit most már a televízió előtt.

Ha ebben nem tudunk egyetérteni, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy valamit itt - nem cenzúrával, természetesen, ezt hangsúlyozom - tenni kell, mert ha ez a gagyi, ez az önzőség - és sorolhatnám tovább - rázúdul a fiatalokra, és 25 év múlva itt egymás szemébe nézünk, aki még él vagy aki folytatja ezt a programot, azt mondja, hogy semmit nem tettek eleink, semmit nem tettek a korábbi képviselők.

Éppen ezért kereszténydemokratákként a következőt kell kimondanunk, és kérjük ebben a támogatásukat. Az egyik: iskolában a családi életre való nevelésről beszélni kell, és nem csak annyit, hogy időnként - félévente, évente - szexuális felvilágosítást tartanak a fiataloknak. A történelem, a földrajz, a magyar-, a nyelvoktatás és a matematika mind-mind nagyon fontos dolgok, de gondoljanak bele abba, hogy amikor a gyermek vagy fiatal elvégzi a középiskolát vagy a főiskolát, egyetemet, utána élete nagy részét valamilyen formájú családban fogja leélni, és erre senki nem oktatja őket. A rohanó világban senki nem oktatja őket. Ha ezzel nem fogunk törődni, akkor sokkal nagyobb hátrányt fog elszenvedni nemcsak a szegény gyermek, szegény család, hanem a jobb módban élők is.

A másik javaslatunk az, hogy a kereskedelmi törvény, illetve a munka törvénykönyve alapján a vasárnapi nyitva tartást szigorítani kell. Igenis be kell csuknia egy napra a nagyboltoknak pontosan azért, hogy az ott dolgozó munkásemberek pihenni tudjanak, családjukkal együtt lehessenek, illetve a családoknak ne az legyen a hétvégi szórakozásuk, hogy csak ott tologatják a gyermekeket, mondjuk, egy nagy bevásárlóközpontban, ahelyett, hogy jó levegőre vagy bárhova máshova mennének.

(11.20)

A harmadik kérdés és a felvetésünk a választható családi adózásnak az elfogadása, illetve bevezetése. Ha ezt nem fogadják el, higgyék el, azok a családok, amelyek a legszegényebb társaikat tartják fenn adójukkal, járulékbefizetésükkel és adott esetben szolidaritásukkal, ők fognak lesüllyedni. És mindehhez ami a legfontosabb talán, a rendszerszerű változás mind a gazdasági életben, mind pedig ezáltal a szociális és társadalmi területen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összefoglalva: bár a célok megfogalmazása nagyon helyes, bár az anyagban szerepel - és itt idézem -, hogy szempont legyen minden kormányzati döntésben ennek az anyagnak a végrehajtása, mivel az iskolabezárások most történnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az utazási költségtérítés csökkentése most történik, az egészségügy szétverése most történik, a családtámogatási rendszer szétverése most történik, az otthonteremtés szétverése most történik, azt kell mondanom, hogy itt az előterjesztőnek egy segítsége van, hogy a lécet jóval lejjebb helyezik, így majd 25 év múlva el lehet mondani, hogy mégiscsak sikerült valami eredményt elérni.

Én azt gondolom, hogy ne a lécet tegyük alacsonyra, hanem most azonnal kell segíteni bizonyos családokon, a legtöbb családon, akkor éri el a célját 25 év múlva is ez az anyag.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyeztetve a kényszerű szünet közben, az a frakciók javaslata, hogy fél nyolcig folytassuk ezt a mai vitát. Miután a házbizottság úgy döntött, hogy folytatjuk amúgy is ennek a törvénynek az általános vitáját a következő héten, ezért a javaslatom az, hogy fél nyolcig, amíg sorra kerülnek képviselők, elmondhassák az előre bejelentett felszólalók a hozzászólásukat, utána pedig a következő vitában folytatódjon az előre bejelentett felszólalók sorrendjével a vita.

Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Asszony! Néhány héttel ezelőtt, húsvét előtt lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter. Mi a hagyatéka, mit hagyott hátra Molnár Lajos?

Ha két szóval lehet jellemezni: zavart és káoszt, talán ez a legpontosabb. Zavart hagyott az alapellátásban. Sok helyen még most sem tudják, hogy a vizitdíjat kinek, hogyan, milyen módon kell fizetnie, de sajnos ugyanez nemcsak az alapellátásban, hanem a kórházi ellátásban, a kórházi napidíjfizetésnél is gondot okoz. Hadd mondjak egy példát!

Azoknak az embereknek, akik élő szervet adnak más embertársaiknak, rokonaiknak, napidíjat kell fizetniük.

De zavar van az ellátásban abban is, hogy mik a betegutak. Két példát hadd említsek, hiszen önök azt állították, hogy ezt már rendbe tették. Egy celldömölki szülő, ha a gyermekét szemészetre szeretné vinni, Budapestre kell hoznia.

Ez az út neki időben oda-vissza - attól függ, milyen járművel megy - 6-8 óra közötti időt jelent, és árban 6-7 ezer forint. De ugyanígy, ha egy dunaföldvári csecsemőt vagy gyermeket füll-orr-gégészetre akarnak eljuttatni, Pécsre kell elvinnie ennek a szülőnek, és több ezer forintot kell fizetnie, az utazása pedig szintén több mint 5 óra oda-vissza, de van olyan, hogy 9 óra is, hogyha a MÁV-ot veszi igénybe.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanilyen zavar van a progresszív ellátás csúcsán is. Az egyetemi klinikák nem tudják a magas diagnosztikus és terápiás igényű betegeket ellátni. Ugyanilyen zavar van a kórházak működésében. Körülbelül 40 kórház kapott új ellátási feladatot, ami önmagában nem baj, ehhez megkapta a működési engedélyt, még ez sem gond, csak a minimális feltételeket nem kapták meg. Nem kapták meg azokat a lehetőségeket, amivel nekik egyébként élniük kell, gyógyítaniuk kell, életeket kell menteniük.

Ugyanilyen zavar alakult ki a várólistáknál. Egyre hosszabbak a várólisták, sőt már azt is lehet tapasztalni, hogy visszaküldenek beteget, és majd felhívják, majd később gyógyításra vagy később operálásra behívják. Ez egyébként hosszabb távon sokkal drágább, sokkal többe fog kerülni az egészségügynek.

Molnár Lajos lemondása után mire számíthatunk? Először is Kóka János egyértelművé tette, hogy folytatás következik, nem szállnak le erről az útról, nem fordulnak vissza, sőt folytatják, sokszor még koalíciós partnerükkel szemben, a szocialistákkal szemben is az egészségügy úgynevezett reformját, és be akarják vezetni a több-biztosítós rendszert.

Itt egy kitérőt hadd tegyek. Ilyen dolog még nem fordult elő a demokráciában, ebben az elmúlt 17 évben, hogy egy pártelnök egyszerre, még ha átmenetileg is, de két tárcát uraljon. Volt már olyan, hogy pártelnök - és jelenleg is van ilyen - miniszterelnök, volt már olyan, hogy pártelnök miniszter, volt már olyan, hogy frakcióvezető volt, de olyan, hogy egyszerre két tárcát magához ragadott volna, ez elképesztő. Pont saját magukat - hogy mondjam finoman - fordítják szembe a saját politikájukkal, hiszen liberálisként önök mindig toleránsak, mindig azt kérik az emberektől, hogy mindent nézzenek el a többieknek, ilyenkor pedig, amikor a hatalomgyakorlásról van szó, akkor ezt nem tudják megváltoztatni, és saját maguk javára fordítják.

(9.30)

De nézzük, mi az az út, amelyet Kóka János tovább akar folytatni! Hogyan jelöli ki az új egészségügyi miniszter személyét? Az egyik, hogy legyen hiteles. Ki az az ember, aki vállalni fogja, aki vállalni meri ezt az utat, és utána a kollégáival néhány év múlva szembe mer nézni? De ami ennél sokkal fontosabb szempont Kóka János számára, az pedig az, hogy a több-biztosítós rendszert végrehajtsa. Úgy akarják megvalósítani a több-biztosítós rendszert, hogy nem lesz több bevétel az egészségügyi pénztárban, nem tudnak szétosztani több pénzt, csak külsős cégeket akarnak behozni.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Akkor, amikor önök a több-biztosítós egészségügyi rendszert akarják bevezetni, ezzel két dolgot ismernek el. Az egyik az, hogy abból a pénzből, ami jelenleg van, bizony ki fognak szorulni a kevésbé jómódú, a legszegényebb emberek, és csak az alapellátásra fognak rászorulni, azt fogják megkapni. A másik, amit pedig elismernek, hogy önök nem tudják rendbe tenni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt; azaz alkalmatlanok a kormányzásra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Valóban sokadszorra vitatkozunk ebben a kérdésben, és azt kell mondanom, hogy ez a vita meddő vita. Szó szerint, tehát nemcsak a téma, hanem maga a vita is meddő, jól látható módon.

Ki kell mondanom, hogy egy kis létszámú ultraliberális csoport és álláspont ráerőlteti a többségre a saját véleményét, ráerőlteti a koalíciós partnerre, és ezzel ráerőlteti az egész országra. Hogy miért lehet ezt kimondani? Azért, mert mind az egyházak, mind a civil szervezetek álláspontjával szemben áll a jelenlegi szabályozás, amelyet önök meghoztak. Szemben áll a parlamenti konferencia egyébként sokoldalú, sokszínű, de összességében mégis kompromisszum felé lépő gondolatmenetével. Szemben áll az összegyűjtött aláírásokkal, amelynek következtében most újra itt vagyunk. Szemben áll szakmai testületekkel, így a Magyar Nőorvos Társasággal, a Magyar Urológiai Szakmai Kollégiummal, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium véleményével, a Magyar Pszichológiai Társasággal és a Magyar Orvosi Kamarával. Azt kell mondanom, hogy az SZDSZ foglyul ejtette az országot, és nem hajlandó ebből a szerepéből kilépni, holott megtehette volna, volt egy konferencia erre.

Miért is kerül sor egyébként erre a vitára újra? Az Alkotmánybíróság több mint egy évvel ezelőtt megsemmisítette a korábbi törvénykezést, és valóban megsemmisítette azt a rendelkezést, amelyet szocialista képviselő asszony is elmondott, miszerint a 35 éves korhatár, illetve a három vér szerinti gyermek előírása alkotmánysértő.

(17.00)

De ki kell mondani, és az Alkotmánybíróság sem tette hozzá azt, hogy milyen korhatárt kell meghatároznia az Országgyűlésnek, a parlamenti pártok milyen korhatárban egyezhetnek meg adott esetben, és ha gyermekszámban nem is, akkor is valahol a korhatárnak valamilyen konszenzusos döntését hol fogadhatnánk el. Nem mondta ki az Alkotmánybíróság ennek a korhatárnak a mértékét, nem is mondhatta ki, de nem mondta ki a 18 évet sem, tisztelt képviselőtársaim.

Nagyon helyes egyébként, hogy Gusztos Péter az Alkotmánybíróság döntéséből idézett, de szeretném hozzátenni, hogy ez az alkotmánybírósági döntés - nagyon ritka esetben történik meg az ilyen - különvéleményeket is megfogalmaztatott három alkotmánybíróval. Három alkotmánybíró - olvashatjuk az ő különvéleményüket - teljesen máshonnan közelíti meg a döntés hátterét, és ez a három alkotmánybíró nem kimondottan abból a szempontból tiltja meg a döntést, mint ahogy végül is az Alkotmánybíróság többsége, hanem pontosan emberi szempontból próbálja meg föloldani ezt az óriási problémát, ami előttünk van. Egyébként sajnos azt kell mondanom, hogy az alkotmánybírók valóban sok tekintetben nem tudtak mást tenni, hisz egy 1949-es alkotmányról van szó, olyan alkotmányról, amely a legembertelenebb időszakban született Magyarországon. Ha ez az alkotmány kicsit más lenne, akkor máshogy kellett volna dönteniük az alkotmánybíróknak is, bármennyire is furcsán néz rám Gusztos Péter képviselőtársam.

A harmadik ténymegállapítás az, hogy az MSZP sokáig nyitott volt a felvetéseire mind a fölsorolt civil szervezeteknek, mind az egyházaknak, mind a szakmai kollégiumoknak, mind pedig az ellenzéknek, ez a konferencia is ezt tükrözte. Fogarasiné Deák Valéria, illetve Bárándy Gergely is azt mondták, hogy a jövőben folytatni kell ezt a vitát. Folytatni kell arról a vitát például - és akkor itt idézem Bárándy Gergelyt -, hogy a 18 éves minimális korosztálytól el lehet térni 26 vagy akár 30 éves korig is, és erre való a társadalmi vita. Ez a társadalmi vita nem valósult meg az elmúlt időszakban, legalábbis akkor, amikor önök behozták újra a törvényt, senki nem vitatkozott tovább. Itt a parlamentben magunk vitatkoztunk, de társadalmi vita már nem követte ezt a konferenciát. Nem volt olyan társadalmi vita, amin újra kifejthették a társadalmi szervezetek azon véleményüket, amelyet önök is egyébként bizonyos szempontból ezen a konferencián támogattak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy mi, kereszténydemokrata képviselők erkölcsi szempontból nem támogatjuk a művi meddővé tétel ilyen jellegű engedményét, csak egészségügyi szempontból támogatjuk, de nem szeretném homokba dugni a fejemet, és nem szeretném azt látni, hogy a társadalmi igény bizonyos szempontból más. A társadalmi igény az, hogy valamilyen módon erre mégiscsak lehetőséget nyújtson a törvényhozás. Tehát nem dugjuk homokba a fejünket, de az a 18 éves korosztály, amit önök meghatároztak néhány hónappal ezelőtt, elfogadhatatlan a társadalom szempontjából. Miért is elfogadhatatlan a 18 éves korosztály meghatározása? Néhány indokot hadd mondjak el önöknek!

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Először is a WHO-nak - az Egészségügyi Világszervezetnek - a javaslata, illetve nemcsak javaslata, hanem megállapítása az egészséggel kapcsolatban valóban hangsúlyozza azt, amit részben említett Gusztos Péter képviselőtársam, hogy az ember egészsége testi, lelki és szociális kérdés; testi, lelki és szociális kérdés. És amikor egy édesapa vagy édesanya a szervét odaadja a gyermekének, az nemcsak testi kérdés, hanem az bizony lelki kérdés is, és bizonyos szempontból, hogy a család egyben maradjon, megmentse azt a gyermeket, az bizony szociális kérdés is hosszú távon. Tehát ilyen szempontból az egészség testi, lelki és szociális kérdés. De pontosan akkor, amikor egy művi meddővé tételt elvégeznek egy fiatalon, ez a lelki rész sérül meg. A statisztikák szerint az emberek 20 százaléka megbánja, hogy művi meddővé tételt végeztetett el magán. A statisztikák azt mondják, hogy a 18-24 éves korosztály négyszer többször bánja meg ezt a műtétet, mint a 30 év fölötti korosztály.

Miért kerülnek ilyen helyzetbe az emberek? Miért van az, hogy elvégeztetik magukon ezt a műtétet, amit aztán később megbánnak? Például egy rövid ideig tartó szellemi, mentális betegség, gyermektelenség, a válás utáni újraházasodás igénye és utána gyermekvállalás igénye, anyagi problémák, amik akkor merülnek föl, vagy a munkanélküliség, de utána, amikor ezen változtatni tudnak, akkor megbánják, és sokszor sajnos - ezt is ki kell mondani - kényszer hatására is rákényszerülnek fiatalok vagy kicsivel idősebbek erre a lépésre. A helyreállítás műtéttel történik. Ezt nem én mondom, és nem is ez a lényeg, hogy szakmailag milyen módon, de a valószínűsége annak, hogy sikeres lesz, nagyon csekély, nagyon kevés az esélye.

Abban valóban igaza van Gusztos Péternek, hogy a férfiak kevésbé vállalják ezeket a műtéteket, kevésbé vállalják a fogamzásgátlás bizonyos módozatait, de ha a magyar társadalomban egyelőre ez a szokás, akkor ez a szokás, és attól még nem lehet ezt számon kérni mindenkin. Tehát a nőket meg kell védeni ezektől a mentális és lelki problémáktól, amelyeket az előbb említettem.

Mielőtt bárki azt kérdezné, hogy honnan veszem én ezeket az okokat, illetve az indokokat, amelyek miatt megbánhatják a fiatal lányok, illetve hölgyek, asszonyok ezt a lépésüket, dr. Kovács József bioetikus és dr. Papp Zoltán, akik fölszólaltak ezen a konferencián, ők mondták el ezeket az indokokat, ők sorolták föl ezeket a lelki háttereket, amelyek miatt nem ajánlják bizonyos szempontból a fiataloknak a művi meddővé tételt.

Befejezésképpen, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, a Kereszténydemokrata Néppárt nevében nem mondhatok mást továbbra sem: csak az egészségügyi művi meddővé tételt támogatjuk. Tisztában vagyunk a társadalom helyzetével, de az a 18 éves korosztály, amit meghatározott ez a törvény, végképp elfogadhatatlan számunkra. Sokkal inkább fontos lenne, ami a konferencián, azt hiszem, nagyon sok fölszólaló részéről elhangzott, hogy a fiatalokat a családi életre kell tanítani, nevelni, illetve buzdítani, adott esetben különböző fogamzásgátlók használatára, és nem olyan, végképp visszafordíthatatlan műtétekkel támogatni, segíteni, ami aztán később nagy traumát és megbánást fog nekik okozni.

Ezzel kérem - bár tudom az önök álláspontját, ennek ellenére kérem -, hogy támogassák ezt a kezdeményezést, hisz az egész országról van szó, és ahogy Bárándy Gergely mondta, bár ez a legkevésbé fontos talán ebben az ügyben valóban, nem ezen múlik a magyar népszaporulat, illetve a magyar demográfiai helyzet, de azért mégiscsak az, hogy a magyar nemzet gyarapodjon és a népességszám növekedjen, bizony itt is számít. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Semmiképp sem az Alkotmánybíróság tagjaira értettem az ultraliberális jelzőt, hanem önökre. Kérem, hogy ezt a tévedését felejtse el, és inkább saját magára vegye.

Ha úgy értette, hogy én azt mondtam volna, a konferencia csak egyirányú gondolatot hozott ki, akkor nem figyelt oda a felszólalásomra. Én pontosan azt mondtam, hogy sokirányú volt a konferencia üzenete, de abban, azt hiszem, mindannyian egyetértettünk - egyébként alelnök asszony így is zárta le a konferenciát -, hogy folytatni kell, nem lehet csak úgy átsiklani ezen a dolgon, mert valóban az egész társadalmat érintő nagyon fontos témáról van szó. Viszont azt kell mondanom, hogy a törvénykezés szakaszát nem előzte meg társadalmi vita, és nem tükrözte ez a törvény a társadalom többségének az álláspontját. Ezt kell mondanom.

Azt pedig kikérem magamnak, hogy én mondanám meg bizonyos területeken felkent képviselőként, hogy mit csináljon a társadalom. Mi nem szoktuk ezt mondani, tisztelt képviselőtársam, ezt önök szokták mondani akár drogügyben, akár abortuszügyben, akár a művi meddővé tétel ügyében. Mindig önök teszik ezt, és amikor a koalíciós partnerük, a szocialisták ezt nem akarják elfogadni, akkor megzsarolják őket bizonyos szempontból, hogy majd kilépnek a koalícióból, nem fogják támogatni más törvények bevezetését - önök ilyen egyszerűen oldják meg ezt a kérdést.

Köszönöm a figyelmet.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amennyiben az 1949-es alkotmányban tévedtem, akkor a tévedésemet visszavonom, elnézést kérek, ha valóban így van, és köszönöm szépen a figyelmeztetést. Azt hiszem, ennek is hozzá kéne tartozni a köztünk lévő vita hangsúlyához és az egész minőségéhez.

Viszont amit ön mondott, képviselőtársam, ha valóban igaz az, hogy most ez a törvénykezés - ha a jelen állapotot, a jelenlegi törvényt nézzük - alkotmányosan is biztonságos - az már kérdés, hogy társadalmi szempontból is biztonságos-e -, akkor nem kellene félni ettől a kezdeményezéstől, mert most akkor van egy alkotmányos szempontból is biztonságos helyzet. És a kezdeményezésnek azt a javaslatát, hogy szigorítsa az Országgyűlés - mert ez a kérés - a jelenlegi szabályozást, akkor igenis meg lehet próbálni.

És akkor el lehet jutni ahhoz a véleményem szerint ideális helyzethez - ami, még egyszer hangsúlyozom, nem a kereszténydemokraták véleménye, hanem sokkal inkább tükrözhetné a társadalom véleményét, a szakemberek véleményét, szerintem a pártok és az egyének véleményét is a pártokon belül -, akkor el lehetne jutni ahhoz a gondolatmenethez, amit hadd idézzek tényleg pontosan öntől: hogy ez az életkor melyik legyen, a 18. életév vagy a 26. életév, vagy ahogyan Papp professzor utalt rá, a 30. életév, én azt gondolom, hogy erre való a társadalmi vita.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor tessék, itt van, ha nem is a társadalmi vita, de a parlamenti vita. A társadalom részéről érkezett egy ilyen igény, és ha valóban van most egy biztonságos helyzet, akkor ezen a biztonságos helyzeten lehet változtatni, mert nem biztos, hogy adott esetben egy alkotmánybírósági döntés ezt a változtatást megsemmisítené, sőt biztos vagyok benne, hogy nem semmisítené meg.

Köszönöm figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután Vojnik Mária is, és MDF-es képviselőtársunk is kérte, hogy elmondhassák a rendes felszólalásukat, ezért én önmérsékletet gyakoroltam, nem nyomtam akkor kétpercest, amikor Bárándy Gergely szólt. Én csak tovább szerettem volna vinni a gondolatát, ezért elnézést kérek e sajátságos formáért. Azt szokták mondani, hogy a puding próbája az evés. Ha nem próbálja ki a törvényhozás azt a lehetőséget, hogy adott esetben 30 év, 26 év - nem tudom hány év, mert nem biztos, hogy most efölött kell azonnal döntenünk -, akkor tényleg soha nem fogjuk megtudni az Alkotmánybíróságnak a döntését, hisz valóban, ahogy Bárándy képviselő úr is elmondta, az alkotmányjogászok sem tudnak pontos számot mondani, az Alkotmánybíróság pedig nem is mond pontos számot. De hogy nem fogja eltagadni tőlünk ezt a lehetőséget, az biztos.

Attól az egytől ne féljenek, hogy ezt most újra a szocialisták vagy a kormány kudarcaként kell megélni abban az esetben, ha mégis visszadobná az Alkotmánybíróság, hisz ezt egy közös módosító indítvánnyal adhatnánk tovább, vagy készíthetnénk el, és akkor mégsem az önök kudarca, mint ahogy egyébként az elmúlt öt év kormányzati időszakában elég sok ilyen kudarc érte a kormányt. Nem kell ettől félniük, de valamilyen módon mégiscsak meg kell próbálni, és akkor a népi kezdeményezésnek is eleget tettünk, azoknak az elveknek, amit egyébként úgy látom, hogy önök is magukban hordoznak, eleget tettünk, hisz egy dologra hadd utaljak vissza: 1997-ben, amikor ezt a törvényt - amit végül is az Alkotmánybíróság megszüntetett - meghozták, szintén önök voltak kormányon, sőt nagyon nagy többséggel voltak kormányon, és nagyon nagy többséggel támogatta a parlament ezt a szabályozást.

Köszönöm a figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, alelnök úr. Bárándy képviselőtársamnak mondanám, hogy azért ez a rulettlogika nem teljesen jogos. Tehát, nem arról van szó, hogy most beterjesztjük a 34-et, azt nem fogadja el, visszadobja az Alkotmánybíróság, és akkor egyszer csak egy matematikai iterációs eljárással eljutunk valamelyik számhoz. Tehát nyilván nem erről van szó, mert magunkat tennénk komolytalanná, az egész Országgyűlést. Nem erről van szó. Még egyszer hangsúlyozom, az Alkotmánybíróság nem mondta ki, hogy a 18 évhez ragaszkodik vagy pedig a 30-hoz, vagy azt nem fogadja el. Nem mondta ki, tehát biztos, hogy volna egy olyan köztes megoldás, amit igenis meg kell próbálni a törvényhozásnak, és meg lehet tenni.

Gusztos Péternek abban igaza van, hogy bízik a gyerekeiben vagy gyerekében - bocsánat, reméljük, hogy a folytatásban is a gyerekeiben fog bízni. Én is bízom a gyerekeimben, de van, amikor korlátot kell szabni. És bocsánat, az egész törvényhozás bizonyos szempontból korlátokat szab az embereknek a szabad mozgásában. A KRESZ mire való? Egy csomó minden mire való az emberek életében? Az adótörvények mire valók? Nem arról van szó, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy pálcát törünk bárki fölött is. A pálcát az én felfogásom szerint törni, illetve megítélni az embereket majd az Úristen fogja, hogy ki hogyan végezte az életét, és hogyan töltötte be az életét, és majd az utolsó pillanatában el fog dőlni, hogy hova fog kerülni; ez nyilván a hitből fakadó véleményem. De az, hogy pálcát törjünk valaki fölött, azt nem tenném meg. Nem tenném meg, de bizonyos szempontból segíteni a döntéseket, pláne ilyen súlyos helyzetben, igenis kötelessége a törvényhozóknak.

Amit Csáky András képviselőtársunk mondott, itt nem arról van szó, hogy ez az egyetlenegy lehetőség, hanem sok más lehetőség van, és sokkal inkább azokat kellene hangsúlyozni, azokban segíteni az embereket, azokban segíteni főleg a fiatalokat, hogy azt találják meg.

Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Megjön a kedve, ha vár a keddre, ugye? Erre gondolt, elnök úr. Köszönöm szépen. Az a ritka pillanat lesz, amikor Horváth Ágnes miniszter asszonnyal, korábbi volt államtitkár asszonnyal egyetértek. Valóban fontosnak tartjuk, amit ön elmondott. Éppen ezért nagyon szeretném, ha ön is támogatná, és kérném a segítségét is abban a kérdésben, amit a Kereszténydemokrata Néppárt módosító indítványként nyújtott be a "Legyen jobb a gyerekeknek!" című előterjesztéshez, illetve határozati javaslathoz és a háttéranyaghoz. Pontosan azt kezdeményeztük, hogy a közoktatásban a családi életre, illetve az egészséges életmódra való nevelés legyen benne nem külön tantárgyként, hanem a tantárgyakban.

Hiszen a gyermekek később felnőve órákat, 10-12 órát töltenek családban vagy közösségben, kell hogy az egészségüket ápolják, és sok más olyan tananyag mellett, ami persze fontos a jövőjük szempontjából, ez az, ami igazából az életük nagy részét befolyásolni fogja. És akkor valóban előállhat az az ideális helyzet, hogy a fiatalokban fel sem merül az a kérdés, hogy művi meddővé tételt végeztessenek el magukon, hiszen tudják, hogy nincs értelme. Ezzel teljesen egyetértek, kérem ezért a miniszter asszonyt, hogy támogassa ezt a módosító indítványunkat, és nagyon megköszönöm, ha emellett érvel adott esetben a kormányban vagy a kormánypártok között.

Visszatérve még Bárándy képviselő úr gondolatmenetére: nagyon kérem, hogy jogi szempontból gondolja meg azt a lehetőséget, hogy ha adott esetben a Fidesz közösen önökkel benyújt egy olyan módosító indítványt az egészségügyi törvény ezen passzusához, ami kimondottan az életkort szabályozná és az életkort felemelné valamilyen magasabb szintre, ezt támogassa. Próbáljuk meg! Még egyszer mondom, nem azért, hogy rulettet játsszunk az Alkotmánybíróság és a törvényhozás között, de próbáljuk meg, mert azzal nem veszítünk semmit, viszont életeket menthetünk meg, egészséges fiatalokat menthetünk meg.

Köszönöm figyelmüket.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Söjtör, Őszöd, Lovasberény - három település Magyarország gyönyörű tájain, elmondható, hogy mindenki, aki a környékre szeret utazni, szereti, az ott élők szeretik ezt a területet. Azonban az a nagy gond, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány következtében Söjtör ahelyett, hogy Deák Ferenc szülőházát juttatná az emberek eszébe, a kormányzati lakoma, vigalom helyszíne. Őszöd, ahelyett, hogy a szép Balatont mutatná és juttatná eszünkbe, a hazugság szinonimájává vált. Sajnos, most már ebbe a sorba sorolódik be Lovasberény is; ahelyett, hogy a gyönyörű kastély jutna az emberek eszébe, a kormányzati mutyi, az egészségügy tönkretétele, a szakmaiság teljes kizárása.

Nézzük meg, mi történt az utóbbi időben Lovasberényben, nézzük meg, az utóbbi hetekben, hónapokban mi történt ott! Mit tett az SZDSZ-MSZP-kormány Lovasberényben? Február 4-én volt az önök első találkozója. Ott önök döntöttek a kórházbezárásokról, döntöttek az ágyszámleépítésekről, összevonásokról, szülészetek megszüntetéséről, összefoglalva: orvosok, betegek, ápolók sorsáról, tönkretételéről. Amikor odamentek Lovasberénybe februárban, akkor úgy volt, hogy a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet megmarad 20 aktív ággyal, 100 krónikus ággyal. Amikor eljöttek onnan, megszűnt. Itt dőlt el az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsa is. 300 aktív ággyal és 394 krónikus ággyal mentek még oda, amikor abbahagyták a tárgyalást, a mutyit, akkor megszűnt ez az intézmény is.

Ezek után most vasárnap újabb találkozóra került sor Lovasberényben. Sokan voltak kíváncsiak arra a bejelentésre, amit Kóka János tett, hogy bizony itt a koalíció sorsa is el fog dőlni, bár sokan nagyon is tudták, hogy ez a szokásos műbalhé része. De nagyon sokan voltak kíváncsiak és izgultak azon, hogy eldől-e a szolidaritáson alapuló egészségbiztosítás sorsa, hogyan dönt a két koalíciós partner. A nyilatkozatok alapján a tegnapi tárgyalás volt - idézem - "a koalíciós egyeztetések első üteme". Nem zárták le a tárgyalásokat. Mondhatnám azt is, hogy ez helyes, támogathatnánk is ezt a javaslatot, mármint ezt a törekvést, hogy folytassák tovább a tárgyalásokat. De a működő demokráciákban egy egészségügyi rendszer átalakítása 5-8-10 évig terjed. A működő demokráciákban szükség van a szakmai szervezetek bevonására, és konszenzusra van szükség az ellenzékkel is.

(14.30)

Hiszen ha olyat döntenek, ami elfogadhatatlan az ellenzék, a szakma számára, akkor ez vissza fog fordulni kormányváltás esetén, és teljesen rossz irányt vesz az egészségügy sorsa.

Önök ezt a kötelességüket felejtették el, ezt a lehetőséget szalajtották el akkor, amikor néhány hónap alatt átzavarták a kórházak átalakítását, és úgy látszik, úgy tűnik, ezt a lehetőséget akarják most megszüntetni, elvetni azzal, hogy nem tárgyalnak a szakmával, nem tárgyalnak az ellenzékkel.

A kereszténydemokrata álláspont nem lehet más, természetes módon támogatjuk azt, hogy akinek van pénze, akinek van lehetősége, bizony fizessen többet az egészségügyben. Lehetőség van arra a 1993. évi XCVI. törvény alapján, hogy aki teheti, az önkéntes egészségügyi pénztárakba befizessen. Lehetősége van annak, aki teheti, hogy a 2003. évi LX. törvény alapján külön betegségbiztosítást kössön.

Ehhez képest önök azt a pénzt akarják szanaszét osztani, ami a járulékbefizetőktől beérkezik; azt az 1400 milliárdos vagyont akarják szétosztani, ami a járulékfizetőktől bejön. Nemet kell mondani a több-biztosítós rendszerre, már csak azért is, mert nem lesz olcsóbb - belátták, beismerték maguk a biztosítók is -, drágább lesz, ezért ki fogják követelni a járulékemelést. Nem lesz szabad orvosválasztás, hiszen a biztosítók szerződnek a kórházakkal, az orvosokkal, és a műtéti sorban állások miatt egyáltalán nem fog megszűnni a hálapénz.

Önök ahelyett, hogy 1500 milliárd (Sic!) sorsára akarnák rátenni a kezüket, ehelyett kormányozzanak, tegyék rendbe az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, és akkor talán tárgyalhatunk közösen az egészségügy sorsáról.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon köszönöm Ipkovich György képviselőtársam felszólalását. Azt gondolom, valóban a közös szakmai együttműködés teszi lehetővé azt, hogy útépítés, autópálya-építés és a közúthálózat fejlesztése kapcsán együttműködjünk, és nemcsak hogy együttműködjünk, hanem ez behozza az országban azt a hatalmas lemaradást, ami az elmúlt évtizedekben ebben az országban keletkezett.

Valóban én is egyetértek azzal, amit Nógrádi László képviselőtársam és ön is mondott, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése mellett a közúthálózat fejlesztése nélkül bizony nagyon nagy bajba kerülnek mind az autósok, mind a fuvarozók, de leginkább a településeken átdübörgő kamionok miatt az ott élő emberek.

Még egy dolgot nagyon szeretnék önnek megköszönni, tisztelt képviselőtársam: a 2002-es választási kampány óta először hangzik el ebben az Országgyűlésben az, hogy az EU-s csatlakozásunkat megelőzően Magyarország gyorsforgalmi úthálózatra nem kaphatott pénzt. Ez valóban így volt. Bár sok kampányban önök elmondták nekünk és a választóknak, hogy miért nem építettünk gyorsforgalmi utakat EU-s pénzekből, végre valaki kimondta, hogy nem lehetett. Ezért volt a vasúthálózat fejlesztése a polgári kormány alatt, ezért nem épültek gyorsforgalmi utak olyan mértékben, mint amennyire szerettük volna, pláne EU-s pénzekből. Most itt a lehetőség, és természetesen a kereszténydemokraták is minden lehetőséget és minden támogatást megadnak hozzá, hogy a következő években beáramló európai uniós pénzekből valóban gyorsforgalmi utakra is költsünk, de emellett még egyszer hangsúlyozom, természetesen a közúthálózat fejlesztése is nagyon fontos.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter asszony, ön a múlt heti válaszában a következőt mondta: "A gyerekek ellátása soha, semmilyen körülmények között nem szenvedhet hátrányt, garantálnunk kell nekik az emberi méltóságban történő ellátást." Miniszter asszony, ehhez képest egy héttel ezelőtt, kedden bezárt a Svábhegy legtöbb osztálya, bezárt az az osztály, ahol a pulmonológia működött, bezárt az az osztály, ahol cisztás fibrózisos betegeket gyógyítottak, és bezártak egy olyan részt, ahol egyszerűen ezeknek a gyermekeknek a gyógyítása, a gyógykezelése több tekintetben is folyt.

Önök ezekről a gyermekekről, hozzátartozóikról, természetesen az orvosokról sem gondoskodtak. Önök a gyermekeket eddig még senkinek nem adták tovább, és senki nem tudja, hogy hova kell vinni ezeket a gyermekeket. Tehát sem többé, sem kevésbé nem oldották meg önök a helyzetet, csak rontanak rajta.

A válasz elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr, nem önnek szánom ezeket a szavakat, hisz néhány napja államtitkár csak, de túl sok itt a félreértés. Túl sok ebben az országban a félreértés. Legutóbb a rendőrség okozta azt, hogy megszűnt a közbizalom az emberekben, de a félreértéseket azért tovább lehet vizsgálni! Félreértés-e az, hogy amíg Horváth Ágnes finomhangolást emleget az egészségügyben, addig trampli módjára veri szét az egészségügyet? Félreértés-e az, hogy egy bt.-t bíznak meg önök megvizsgálni évtizedek óta gyógyító embereket, és utána kijön egy ilyen statisztika, amivel tönkreteszik orvos és beteg kapcsolatát? És félreértés-e az, hogy kórházfejlesztésről beszélnek önök, miközben megszüntetési biztost jelölnek ki az országban?

Tisztelt Államtitkár Úr! Üzenem a miniszter asszonynak: ez nem félreértés, ez a teljes csőd, amit önök művelnek. Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Jól látható, Horváth Ágnes miniszter asszonyt is most már várólistára tették. Az utóbbi időben nem hajlandó válaszolni a feltett kérdéseinkre. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Ami ennél sokkal szomorúbb, az az, hogy az önök lépéseivel kényszerítik rá a kórházakat először is ezekre a nagyon szomorú listákra, illetve utána önök kényszerítik rá a betegeket, akiknek a türelme fogytán van, akik összekaparják maradék pénzüket azért, hogy azt a gyógyítást végrehajtsák rajtuk, ami eddig teljesen természetes volt, hogy azt a gyógyítást végrehajtsák rajtuk, amire egyébként ők egészségügyi pénztárba való fizetésükért jogosultak lennének.

Emellett pedig behoztak még egy módszert ebbe a kérdésbe, az pedig az, hogy a biztosítási felügyeletet újabb területen uszítják rá a kórházakra. Ahelyett, hogy a kórházak a gyógyítással foglalkoznának, tulajdonképpen ilyen agresszív támadásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kell kivédeniük. Elfogadhatatlan ez a módszer, amit önök tettek, hiszen a saját törvényükben, amit ősszel meghoztak (Az elnök ismét csenget.), abban a törvényben tették lehetővé ezeknek a várólistáknak a létezését. (Domokos László: Úgy van!)

Elfogadhatatlan a válasza. Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Államtitkár úr azt javasolta, hogy maradjunk a számoknál és a tényeknél. Ebben egyetértek önnel. 2002-ben abból a pénzből emelték meg a közalkalmazottak és köztisztviselők fizetését, amit a polgári kormány a kasszában hagyott. (Derültség az MSZP soraiban.) Amikor a folytatásra sor került 2003-2004-2005-ben - látom, jól mulat ezen a dolgon -, akkor nem adták oda az önkormányzatoknak és az intézményfenntartóknak azt a fedezetet, ami már az előző évben megemelt pénzek miatt jóval többe került nekik. A különbözetet tehát nem adták oda.

Maradjunk a tényeknél: érdemes megnézni a Statisztikai Hivatal legfrissebb adatait, és érdemes megnézni az ön ágazatát is - leginkább azt -, ahol is az ez év és a tavalyi év összehasonlító adatai szerint kiemelkedően emelkedtek a külügyminisztériumi dolgozók és a külügyi alkalmazottak fizetései - 12 százalékkal emelkedtek a nettó keresetek a tavalyi évhez képest -, viszont az önök ágazatában, az oktatásban és minden más területen szinte csökkentek a nettó keresetek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor ennyire oda van, hogy mit tettek az elmúlt négy-öt évben, akkor először is nézze meg, honnan volt az a pénz, kik adták ezt a pénzt, az adófizetők hogy adták be, önök pedig hogy vesztették el a lehetőségét annak, hogy a folyamatos emelkedés megmaradjon.

Egyébként pedig vitatkozzon Bokros Lajossal, az önök tanácsadójával, aki az utóbbi hónapokban végig azt mondta, hogy a 2002-es köztisztviselői és közalkalmazotti béremelés elhibázott volt, és rossz irányba ment. Ez ügyben vele vitatkozzon és ne velünk!

Köszönöm a figyelmét.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ne haragudjon, államtitkár úr, de amit a 2002-es évről mondott, az már az őszödi kategóriába került. Ne bolondozzon már az emberekkel, hogy átvettek egy mínuszos kasszát, és ezek után 300-350 millió forintot egyik napról a másikra ki tudtak osztani! Gratulálok ehhez a csodatetthez! Ezzel inkább a cirkuszban lépjenek fel, de ne próbálják tovább etetni az embereket!

A másik pedig, ami bizonyítja ennek a törvénynek mindenféle álságosságát és azt, hogy a közszolgákat hogy akarják teljes bizonytalanságba, a kiszolgáltatottság irányába taszítani. Ön nagyon jól tudja, hogy a számítások szerint 15 ezer pedagógust akarnak elküldeni. Nagyon jól tudja, hogy az egészségügyben hány embert akarnak és fognak elküldeni, orvosokat, ápolókat és más egészségügyi dolgozókat. Nagyon jól tudja, hogy a szociális területen milyen leépítések várhatók a megszorítások után. Ezek után szeptember 1-jén be is vezetik ezt a törvényt. Nagyon jól tudja, mindezt azért, hogy az államnak olcsóbb legyen ez a bevezetés, és ezeket az embereket, ezeket a közszolgákat minél könnyebben és minél gyorsabban el lehessen bocsátani. Önök semmiféle garanciát nem vállaltak értük eddig sem, most meg végképp nem vállalnak.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kereszténydemokrataként szeretném elmondani a véleményemet és a frakciónk véleményét erről a törvényjavaslatról. Először is azt kellene vagy érdemes megvizsgálni, hogy miért is került sor e törvény módosítására, hiszen az előző évben - pontosan egy évvel ezelőtt - nyáron már tárgyalta, illetve módosította a parlament ezt a törvényt. Nem kell tagadnia sem az államtitkár úrnak, sem pedig a kormánypárti képviselőknek, hogy ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi gazdasági helyzet, a megszorítások, a tervezett, illetve a már megvalósuló intézményi bezárások kényszerítették ki.

Tavaly nyáron már enyhítették az elbocsátások szabályait. Érdemes itt beidézni és összehasonlítani egy kicsit a tavaly nyári szabályozás egyik részét, illetve most, amit elrejtettek a paragrafusok és a szöveg közé. A következőt írja a törvény: a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg - és itt felsorol sok-sok lehetőséget, leginkább tavaly nyáron hozták önök ezt a szabályt -, abban az esetben, ha különösen a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése következtében nem tudják már foglalkoztatni tovább azt a közalkalmazottat. És sorolja tovább, több ponton keresztül, hogy milyen lehetősége van a munkáltatónak a közalkalmazott elbocsátása terén. De ide, ebbe az idei törvénybe betettek néhány olyan szót, amivel továbbra is - vagy még inkább - kiemelik azt a helyzetet, ami okozta ennek a törvénynek a tárgyalását, és ide beteszik, hogy elbocsátható felmentéssel a munkavállaló, ha a munkáltatónál létszámcsökkenés lép életbe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi sem bizonyítja jobban egyébként ezt a mondatot, mint az általános indokolás - amely megtalálható ebben a törvényjavaslatban, és amit Révész Máriusz képviselőtársam már jelzett önöknek -, mégpedig az, hogy semmi más nem indokolja ennek a törvénynek a létrehozását és megvalósítását, mint a leépítések, a csökkenő foglalkoztatás és különösen a munkáltatói jogviszony megszűnése költségeinek a csökkentése. Ez a lényeg ebben a törvényjavaslatban, és minden más ennek a része, meg próbálják egy kicsit csiszolni, módosítani, javítgatni azoknak az embereknek a helyzetét, akiket ilyen helyzetbe, nehéz sorsba fognak önök dönteni. De a lényege az, hogy ez a törvény kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot szül azon emberek között, akik ezen a területen dolgoznak: a szociális területen, az oktatás, az egészségügy területén, és minden más olyan közalkalmazott, aki közszolgaként minket és az egész országot szolgálja.

Az általános indokolásban önök egyébként a konvergenciaprogramra is hivatkoznak, tehát nem kell takargatni, nem kell bizonygatni semelyik képviselőjüknek - sem MSZP-s, sem SZDSZ-es képviselőnek -, sem miniszternek, sem államtitkárnak, hogy ez a törvényjavaslat nem másról szól, csak erről: a megszorítási intézkedéscsomag részeként tudható be.

Azért nézzük meg, és néhány dolgot azért hadd említsek külön, hadd emeljek ki a törvényjavaslatból! Ami elkeserítő, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknek valamilyen módon persze megkönnyítik a helyzetét, és - Medgyessy Péter szavaival élve - adott esetben ócsítják is a lehetőségeiket, azért túl sok pénzt és támogatást nem adnak. Mert ha csak azt nézzük, hogy az egészségügy területén hogyan akarják az orvosi személyzetet vagy az ápolókat segíteni az úgynevezett mobilitásprogrammal, az nem túl nagy segítség a leépítések kapcsán. Ugyanígy, az oktatási rendszer területén nem túl nagy segítséget kapnak az önkormányzatok, hiszen a felmentési időt és a végkielégítés nagy részét nekik kell fedezni az elkövetkezendő hónapokban, években.

Tehát egyik oldalról a közalkalmazottak kapnak egy nagy pofont, és bizony elbocsátják őket, a másik oldalról pedig a fenntartó intézmények nem kapják meg azt a lehetőséget, amellyel - ha már így rákényszerítették őket - élhessenek, mert nincs honnan.

(14.40)

Néhány dolgot még kiemelnék a törvény kapcsán. Önök jelezték azt a törvényben, hogy a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Igazgatási Képzési Központ által kiírt pályázatban kell a közalkalmazottaknak ezentúl megpályázni a munkahelyüket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez lehet, hogy Budapesten meg néhány nagyobb városban él, de hát ez életszerűtlen. Egy kistelepülés küldje föl ezt a pályázatát, majd pedig onnan vegyék ki az emberek a pályázati lehetőségeket, amikor pont a legeldugottabb és legszegényebb településeken az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat? Hát akkor hogyan képzelik azt, hogy egy idegen, aki 100 vagy 200 kilométerről odakerül, ő lesz ennek a munkahelynek a betöltője adott esetben, mert sokkal jobb pályázatot tud benyújtani? Ez megint nem a versenyszellemet segíti, mert lehet, hogy jobb adatokat meg jobb mutatókat tud valaki fölmutatni magáról, de a helyismerete a nullával egyenlő. Hát azt sem tudja, hogy hogyan szólítsa meg a helyi embereket! Teljesen centralizálni akar, és életszerűtlen ez a dolog.

A második terület, amiről szeretnék itt beszélni, az pedig a három hónapos, illetve esetleg négy hónapos próbaidő. Elvben és gyakorlatban is egyet tudnánk érteni és támogatni is tudnánk ezt a javaslatot, nem rossz. Saját tapasztalatomból mondom, hogy ez nem rossz. Csak akkor a korábbi felszólalókhoz hasonlóan a kétségeimet azért hadd mondjam el. A köztisztviselői területen meg a többi területen miért nem ugyanez a gyakorlat van, tehát miért vannak azok a különböző időszakok, amiket megjelölt a kormány ugyanabban a, nem mondom, hogy törvényben, de mégiscsak csomagban, ami most megjelent a Ház előtt?

A következő terület - amiről még néhány gondolatot hadd mondjak önöknek - az, hogy a miniszter meghatározhatja azokat a vezető állásokat, amelyek betöltésére vonatkozóan a munka törvénykönyve szabályait kell alkalmazni. Tehát egyik oldalon behozza a versenyt. De behozza a fizetésben is? Hát kíváncsi vagyok, hogy szocialista polgármestertársaim mit fognak tenni egy év múlva vagy két év múlva, akik a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatják egyes magasabb szintű vezetőiket, hogyan fognak a versenyszférából akkor valóban oda megfelelő embert találni. Vagy pedig milyen jogon mondjuk azt annak az igazgatónak, önkormányzati vezetőnek, aki a töredékét keresi egy ugyanolyan beosztású, a versenyszférában dolgozó társának, hogy versenyfeltételek mellett akarjuk a munkáját ellenőrizni, és elvárni az ő munkájának a jobbulását, javítását? Tehát megint csak életszerűtlen ez a meghatározás és ez a javaslat.

Nem befejezésül, de még egy dolgot kiemelnék. Ez pedig az, hogy egy intézmény fenntartójának joga van, hogy a hatálya alá tartozó intézmény egy-egy közalkalmazottját egy másik intézménybe helyezhesse át úgy, hogy természetesen az intézményfenntartó vezetőjével azért egyeztet. Szeretném megnézni azt az intézményfenntartó vezetőt, aki ellenkezni tudna akár egy megyei, akár egy városi, akár egy kistelepülési vezető ilyen döntésével szemben. Tehát ezzel az erővel, ezzel a lendülettel bárkit bármikor el lehet helyezni, itt megint csak a bizonytalanság jön elő. Arról már nem is beszélve, hogy ha nem fogadja el ez a közalkalmazott az áthelyezést, akkor csökkentett mértékben illeti őt meg a végkielégítés és mindenféle más juttatás.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül azt kell mondanom, hogy ez a törvény, amely kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot okoz a közalkalmazottak számára is, elfogadhatatlan. Sajnálatos, hogy pedagógusnap előtt önök csak ezzel tudják őket megajándékozni. Jobb lett volna valami más ajándékot találni nekik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy a szocialista képviselőtársak elmentek a halaszthatatlan kaviárevésre a büfébe (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Derültség az ellenzéki oldalon.), illetve annak is örülök, hogy Gyurcsány Ferenc esti meséje véget ért, kiosztotta a mesekönyveket, és az őszödi beszéd folytatását egy év után lezárta.

Nézzük, hogy mi az igazság, mi történik az országban, tisztelt miniszterelnök úr. Május 22-én kihelyezett ülést tartott az egészségügyi bizottság ellenőrző albizottsága. Ezen a bizottsági ülésen dr. Nagy Zoltán főigazgató úr a következőt mondta: azok a betegek - és itt figyeljen, miniszterelnök úr -, akik eddig nagyon szoros pszichiátriai ellenőrzés alatt álltak, depressziósok öngyilkossági késztetéssel, valahogy elmaradtak, mert nem tudják, hogy hová kell menni. Ez az önök radikális szocialista politikája.

Tisztelt Országgyűlés! Lovasberényben önök januárban eldöntötték, hogy április 1-jétől három nagy országos intézményt zárnak be. Ezek közül kiemelném természetesen a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetet, és kiemelném az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet. Ez utóbbi országos intézetet, aktív ellátási ágyait hét kórházba szórták szét, míg a rehabilitációs ellátást három kórházba helyezték át.

De nézzük, mik az érvek! Mi indokolja ezt a bezárást, mi tette fontossá és szükségessé ezt a bezárást? Szakmai indokok? Mit mondott Matejka Zsuzsa az ellenőrző albizottság kihelyezett ülésén? Kiemelten hátrányos helyzetű volt a pszichiátriai betegek ellátása. Nem is maradt el a válasz, hiszen a Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke és teljes elnöksége, dr. Kurimay Tamás azonnal jelezte, visszautasítja Matejka megfogalmazását, sőt határozottan más az álláspontjuk. Kurimay Tamás ezt is hozzátette: semmilyen érdemi előzetes egyeztetés nem történt a pszichiátriai szakmával.

Matejka Zsuzsa folytatta: a járóbeteg-ellátás növelése miatt kell elhelyezni több kórházban ezt az intézményt, ezért kell szétszórni. Mire a válasz a szakma részéről: az ambuláns ellátás április 1-jétől visszafejlesztésre került, hiszen 50 százalékkal csökkentették a gondozók finanszírozását. Folytathatjuk tovább a kérdést. Miniszter asszonynak kedvenc mondása, hogy ahol több beteg van, ott több az esetszám, nagyobb szakmai tudás halmozódik fel, koncentrálódik a műszaki fejlettség. Ezek után önök egy országos intézményt nyolc kórházba dobnak szét, nyolcfelé szakítják szét ezt a tudást.

Az átvevő kórházak pedig nincsenek felkészülve a fogadásra. Ugyanis a Merényi Kórháznál teljes épületrekonstrukciót kell végrehajtani, a Heim Pál Kórháznál, ahová a gyermekpszichiátriai betegeket helyeznék, nem is tudják még, hogy hogyan fogadják őket. Ezt egyébként a szakállamtitkár asszony is bevallotta ezen az ülésen, illetve a most már minisztertársa, akkor még ombudsman Takács Albert úr is azt mondta, befogadásra alkalmatlan a Heim Pál Kórház a gyermekek részére.

Nézzük akkor, miért csinálták! Pénzmegtakarítás? Olcsóbb lesz? Az utóbbi öt évben csak erre az intézményre, az OPNI-ra majdnem félmilliárd forintot költöttek, Horváth Csaba MSZP-s főpolgármester-helyettes, képviselő pedig csak a Merényi Kórház felújítására egymilliárd forintot kér. Megéri akkor az átalakítás? A többi hét kórházról még nem is beszélünk, hogy ők mennyit kérnek az átalakításért, mennyiért tudják befogadni a szakmát, mennyiért tudják befogadni a betegeket. A szakemberek, és ismét Matejka Zsuzsát idézem, akik itt nemzetközileg elismert színvonalon biztosították az ellátást, új intézményekben dolgozhatnak tovább. Mi a folytatás? Saját államtitkára válaszolta meg, Baracka Mariann: nem szabad figyelmen kívül hagyni a mobilitási programot. Azaz beismerte, hogy azok a szakteamek, amelyek ebben az intézményben dolgoznak, nem kapnak helyet, teljesen bizonytalan a foglalkoztatásuk.

Összefoglalva: sem szakmai szempontból, sem anyagi szempontból, sem a tudás koncentrálása miatt nem érte meg ez a bezárás.

A véleményem az, hogy annyi bizonytalanság, nehezen átlátható, nehezen kiszámítható elem van a betegek elhelyezésében, máshová történő átirányításában, hogy ez az alkotmányos visszásság gyanúját felveti. S mielőtt ezzel az utóbbi mondatommal vitázna, miniszter asszony, legyen szíves, Takács Alberthez forduljon, mert ezt ő mondta személy szerint.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Ha néhány, egy mondattal jellemezni lehetne az önök munkáját, és valaki idegennek szeretném bemutatni, hogy önök hogyan dolgoznak, akkor a legegyszerűbb ezen az anyagon keresztül, amit önök kiadtak. Jó drágán, nagyon szép, színes kiadvány, amelybe belehelyeztek egy hibajegyzéket, de sajnos azt kell mondanom, hogy a finomhangolás sem sikerült, mint ahogy az egészségügyben sem. A finomhangolás itt a hibajegyzékben is elromlott. Magyarán: önök bármit tesznek, bárhol a kormányzás területén, az mindenhol csak hibás, mindenhol csak rossz irányba visz.

De nézzük, miben vállaltak és váltak önök tettestársakká, szabad demokraták és szocialisták, bármennyire is próbált ez alól kimenekülni Kóka János.

Először is az egészségügyet vázolnám fel. A vizitdíjat külön emlegeti ez az anyag. Önök azt állítják, hogy 10-20 százalékkal mérséklődött az orvos-beteg találkozások száma. A valóság ez, és miniszterelnök úr, ha itt lenne, Katus néninek is érdemes lenne elmondani, hogy fontos orvos-beteg találkozások maradnak el, ennek később sokkal nagyobb kára lesz az egészségügy területén, sokkal nagyobb gondot fog okozni. Valamint, akik kiszorultak a rendszerből, azok a szegény emberek, akik a pluszköltségeket nem tudják elviselni, sem a vizitdíjat, sem a kórházi napidíjat, sem pedig az utazási költségek emelkedését. A másik: a vizitdíjjal kapcsolatban azt mondják önök, hogy bevezetésével megismerik az ellátás tényleges költségeit az emberek.

Tisztelt szocialista, szabad demokrata Képviselőtársaim! Szerintem az emberek a járulékfizetéssel is megismerték, és tudják, hogy miért fizetik a járulékot, mind a munkaadóik, mind ők mint munkavállalók.

Viszont az anyagba elfelejtették önök beletenni, hogy a munkavállalói járulékot, az egészségügyi járulékot 4 százalékról 7 százalékra emelték. Ezért van az, hogy idén az emberek nagy része nettó értelemben kevesebb pénzt visz haza, mint 2006-ban.

A potyautasokról is beszélnek, hogy majd itt kiszűrik a potyautasokat. Szeretném felhívni itt az államigazgatás jelen lévő képviselőinek figyelmét, hogy a potyautasok nagy része az államigazgatásból kerül ki, legalábbis nem azért, mert ők nem fizetnek, hanem utánuk vagy nem fizetik meg a tb-járulékot, vagy pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem figyel arra, hogy ez valóban elkönyvelésre kerüljön.

Nézzük a kórház-átalakításokat! Bezárások, és itt érdemes kiemelni két kórház bezárását, egyrészt a Schöpf-Merei Anyavédelmi Központnak, másrészt pedig a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetnek a bezárását. Önök hatalmas nagy lendülettel behozták a parlament elé a "Legyen jobb a gyermekeknek!" című 25 évre szóló programot, ehhez képest ezt az egész programot ezzel kezdték, két olyan kórházat zártak be, amely mindenképp jelentős és fontos a gyermeknevelés, a gyermekszülés és a gyermekgyógyítás területén.

(10.10)

A többezres orvos- és ápolószemélyzet-elbocsátások miatt is már most milliárdokban, de inkább tízmilliárdban mérhető az a kár, ha a betanított, sok pénzért kitanított orvosok vagy pedig más ápolószemélyzet elhagyja a pályát; akkor ennek következtében vagy külföldön jelennek meg, vagy pedig teljesen más területen dolgoznak, hiába volt a beléjük befektetett szakma, hiába szedtek ők fel hatalmas nagy szakmai tudást, hiába kapták meg azt a tapasztalatot, amit 10-15, sokszor 20 év alatt szereztek ezen a területen. A volumenkorlátot is bevezették és szűkítették, ezáltal a műtétek tolódnak el. Ennek a későbbi költsége, kihatása mekkora lesz, semmi választ nem kapunk erre.

Mindez miért van? Önök tavaly a konvergenciaprogram keretében beszéltek az egészségügy finanszírozásáról, és itt jelezték, hogy három év alatt körülbelül 250-270 milliárd forintot fognak kivonni az egészségügy területéről. Ennek a következménye az - és az is lesz -, hogy több tucat kórház megy csődbe, több tucat kórház nem tudja ellátni a feladatát, és az egészségi állapota - mint amiről beszélt Kóka János - a nemzetnek nemhogy olyan szinten lesz, mint amilyen most jelenleg, hanem sokkal rosszabb szintet fog elérni, még lejjebb fog süllyedni.

A gyógyszerkasszáról önök nagy örömmel és nagyon szívesen beszélnek, hogy milyen mértékben csökkentették most április óta 1700 gyógyszer árát. Csak egy dolgot felejtenek el: egy év alatt a KSH statisztikai mérése alapján a gyógyszerár-emelkedés 17,5 százalékos volt. Tegyék önök ezt is hozzá! Tegyék önök azt is hozzá, hogy bevezették közben a dobozdíjat, amit persze tagadott a miniszterelnök úr. Tegyék azt is hozzá, hogy a közgyógyellátás támogatási rendszerét megszigorították oly mértékben, hogy háziorvos, kezelőorvos csak hatezer forintnyi összegben írhat fel, másik hatezer forintnyit pedig szakorvos, aki egyébként sokszor nem is ismeri azt a beteget, akinek fel kéne írni azt a gyógyszert.

De nézzük meg, hogy mit tettek a szociálpolitika, illetve a nyugdíjasok területén! Megértem egyébként, és nagyon ügyes és taktikus megoldásnak tartom azt, amit Kiss Péter miniszter úr tett, hogy igazából az ő területén túlzottan jelentős változások láthatóan nem történtek, csak minden egyes más változtatás kihat a szociálpolitikára is. Így el kell ismernem, hogy talán ebben az anyagban, nemcsak az anyagban, hanem az elmúlt időszakban talán az egyik leghelyesebb kormányzati lépés volt: a nyugdíjkorhatár emelése nélkül emelkedik a nyugdíjba vonulás tényleges korcentruma. Ez elfogadható és helyes lépés volt, de mit tettek még emellett, amit egyébként nem emelnek ki sem ebben az anyagban, sem a kormányzati politikában nem beszélnek róla?

A Ratkó-korszak gyermekei lényegesen rosszabb kondíciókkal, azaz alacsonyabb szinten mennek el nyugdíjba. Számítások szerint 8-10 százalékkal lesz kevesebb a nyugdíjuk a megállapítás szerint, mint a most nyugdíjba menő, a 2007-ben még nyugdíjba menő társaiknak. Ennek következményei kiszámíthatatlanok, és ugyanígy azt kell mondanom, hogy a Ratkó-korszak gyermekei azok, akik a '90-es években sokkal nagyobb mértékben kerültek az utcára, aminek következtében a nyugdíjuk megállapítása még alacsonyabb lesz, hisz jóval kevesebb szolgálati időt tudnak elszámolni, vagy ha el is tudnak számolni, nem lesz olyan magas az a beszámítható munkabér, amit ők szeretnének. Tehát többszörösen is sújtják ezt a korosztályt.

Gyurcsány Ferenc hétfőn - megjegyzem - itt a parlamentben össze akarta hasonlítani az átlagnyugdíjakat Szlovákiával, illetve Magyarországon belül. Gyurcsány Ferenc 80 ezer forintról beszélt. Szeretném jelezni, hogy ma Magyarországon a január 1-jei emelés után 69 800 forint, azaz 70 ezer forint az átlagnyugdíj. Lehet, hogy neki az a 10 ezer forint bagatell, de az emberek többségének, ezreinek ez igenis sokat jelent.

Beszélni kell itt a 385 ezer ma még korhatár alatti rokkantnyugdíjasról is. Nagyon helyes, hogy meg akarják tisztítani önök ezt a területet, rendbe akarják tenni ezt a területet, ezt minden vitában és tévéműsorban elmondtuk, de hogyan akarnak önök 385 ezer embernek úgy munkát adni az elkövetkezendő három évben, hogy jelenleg a munkanélküliség 7,5 százalék; hogy jelenleg más fiatal emberek sem és munkára alkalmas emberek sem tudnak munkát találni, és azok az emberek, akik 5-10-15 éve kiestek a munkából, hogyan fognak visszakapcsolódni, visszakerülni a munka világába. A nyugdíjtörvényben persze azért elrejtettek még egy-két apróságot, így például a nyugdíjas munkavállalók összevontan adóznak most már a nyugdíjukkal, illetve a munkajövedelmükkel, járulékemelés érte őket nem is kis mértékben; erről elfelejtettek ebben a szép anyagban beszámolni.

Szociális területen bár szétverték a családtámogatási rendszert, bár csökkentették a bentlakásos intézmények, időskorúak, fogyatékos emberek támogatását, a gázár- és távhő-kompenzáció csökkentésével nagymértékben sújtották leginkább a szegény rétegeket, de mégis azt kell mondanom, hogy ezek mellett, ami nem olyan látványos dolog volt, és nem kimondottan a szociális támogatást érintette, igenis a szegényebb rétegeket fogja sújtani vagy sújtja már az áfaemelés, a tandíj bevezetése, a 17,5 százalékos gyógyszeráremelés, amiről beszéltem, az utazási költségek emelkedése, illetve az iskolabezárások, amik az elkövetkezendő hetekben, hónapokban sajnos realizálódni fognak.

Tisztelt Országgyűlés! Önök közép- és hosszú távon jól hangzó programokat indítanak el: fogyatékosügyi program öt évre, roma évtized programja, "Legyen jobb a gyermekeknek!" huszonöt évre, de amit most tesznek, pont az ellenkezőjét jelenti ezeknek az embereknek az életben, és az egész társadalmat lecsúsztatják. Öt év rossz kormányzása következtében az ország megduplázta, vagyis önök megduplázták az államadósságot, sereghajtók lettünk a térségben.

Befejezésül hadd idézzem Gyurcsány Ferencet: "Kormánypárti képviselőtársaim, vegyék figyelembe, ehhez képest társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag meg kifizetni, mert politikailag lehet neki súlyos következménye, de őszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk." Hát ne legyenek idióták!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A ma délelőtti vitát szocialista képviselőtársaink kérték. A címe: "A második Gyurcsány-kormány első éve". Ahhoz képest, hogy önök kérték ezt a vitát, az egész hangulata olyan volt az önök részéről, mint egy búcsúbuli. Volt olyan időszak, amikor három szocialista képviselő volt a teremben, és volt olyan időszak, amikor kihasználták a vita idejét, és külön frakcióülést tartottak, mintha nem bíztak volna ennek a vitának a sikerében, mintha a médiát valami miatt másra akarták volna átfordítani.

Itt szeretném jelezni, hogy ugyan az összes minisztert lejelentették felszólalónak, ennek ellenére Takács Albert, Szekeres Imre, Hiller István és Fodor Gábor kitért a vita elől, és államtitkárával képviseltette magát.

De ami ennél sokkal rosszabb: a vita során nem kaptunk választ arra, hogy fog kitörni az ország abból a gazdasági kátyúból, amelybe önök öt éven keresztül irányították be. Nem kaptunk választ arra, hogy az egészségügy helyzetének rombolása mikor fog megállni, mikor fog megszűnni ez a katasztrofális helyzet. És nem kaptunk választ arra sem, hogy azok a százezrek, akik nyomorba kerültek ebben az országban, hogy fognak kitörni ebből a nyomorból. Önök semmit nem tettek ennek a vitának a keretében, mint ahogy az elmúlt öt évben sem tettek semmit annak érdekében, hogy ezekre választ kapjon az ország, választ kapjon az ellenzék. Ahogy Gyurcsány Ferenc kérte, hogy biztassák őt a barátai, én is biztatni fogom őt: Gyerünk Feri, búcsúbuli!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó képviselő úr, szeretném kérdezni öntől, ön mikor tudta meg, hogy ilyen állapotban van az ország, a gazdaság. Mikor tudta meg? Tudomásom szerint teljes mellszélességgel megszavazta a nyugdíjkorrekciós törvényt. Tudomásom szerint teljes mellszélességgel megszavazta az adócsökkentési programot az elkövetkezendő öt évre úgy, hogy választás előtt voltak. Mikor tudta meg az igazságot? Őszödön vagy már előtte? Szeretném tudni. Látja, nem válaszol erre! Majd Őszöd után, amikor már tudta, két hét múlva megszavazta a kormányprogramot úgy, hogy akkor is tagadták, hogy mi lesz az egészségüggyel, tagadták, hogy mi lesz az önkormányzatokkal, tagadták, hogy mi lesz utána az oktatással, és így tovább. Akkor mikor tudta meg? Ne akarja összemosni az ellenzéket önökkel, hogy mindenki hazudik, és ne akarja az országnak a jelenlegi helyzetét, gazdasági helyzetét mindenkivel elvitetni!

Amikor önök átvették a kormányzást, akkor 8000 milliárd forint volt az ország adósságállománya úgy, hogy azt nem a Fidesz csinálta, hanem sok kormány adta össze. (Dr. Szabó Zoltán: Kilenc!) Önök meg öt év alatt megduplázták ezt a helyzetet, öt év alatt! Ma minden emberre 1,5 millió forint adósság jut. Ha azt nézzük, hogy hányan dolgoznak, a dolgozó emberekre 4,5 millió forint jut. Ennek a felét önök tették, ne akarják összekenni az egész országot azzal, amit önök tettek! Vallja be, hogy mikor tudta meg az igazságot, és azok után vádolja a többieket!

Köszönöm a felszólalás lehetőségét. (Tatai-Tóth András: Majd a bíróságon!)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A legfelsőbb bírósági határozat megvan, és abban elismeri, hogy a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzést nyugdíjszerző szolgálati viszonyban töltött időnek kell beszámítani, tehát nem értem a miniszter úr válaszának a folytatását, hogy miért kell újra a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnia. Ismétlem: nem a szakközépiskolákról beszél, hanem a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésről, amely a '70-80-as években még gyakorlat volt.

Miniszter úr, akkor, amikor Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr arról beszélt itt a parlamentben, napirend előtti felszólalásában, hogy minden szempontból támogatni kell azoknak az embereknek a kedvező nyugdíjazását, akik erre jogot szereztek, és támogatni kell azokat az embereket, akik az országot védik, vagy adott esetben az önök hatalmát védik, mondjuk, a rendőrségnek a bevonásával (Az elnök csenget.), akkor vegyék ilyenkor is figyelembe ezeknek az embereknek a kérését (Az elnök csenget.), és vegyék figyelembe a Legfelsőbb Bíróságnak a határozatát.

(14.50)

A válaszát éppen ezért nem tudom elfogadni, mert kitért a válasz elől. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Majdnem mondhatnám azt is, hogy "miniszter úr" - az államtitkár urat értem ez alatt, aki minden egyes törvénynél itt küzd, és vállalja az ő igazát.

Való igaz, hogy ez a törvény leginkább a szociális törvényt érinti, amelyet az utóbbi öt évben 17-szer változtattak meg, ha jól számolom. Azt gondolom, mint hogy egy kötélnek sem tesz jó, hogyha összevissza rángatják; ha egyenletes erőt kap, akkor sokkal tovább tart, hogyha rángatásnak van kitéve, hamarabb szakad el. Sajnos, ugyanez történik a szociális törvénnyel is: a folyamatos rángatás, a folyamatos toldozgatás-foldozgatás, a mindenkori kampányoknak megfelelő ígéretek beváltása bizony elég rosszat tesz neki. Pedig nincsen nagyobb ellenfele a szociális területnek, minthogyha nem kiszámítható, és ennek következtében bizonytalanságot szül az emberek körében, bizonytalanságot szül az ápoltak körében, és bizonytalanságot szül a szociális szférában dolgozók körében.

Éppen ezért nagyon üdvözlendő lenne részünkről, és támogatnánk is - ahogy azt a bizottságban Borsos József képviselőtársam mondta -, ha valamilyen módon hosszú távon tudnánk gondolkodni a szociális terület nagyobb kérdéseiről, ahogy megteszik azt Németországban és sok más országban. Ha ez a rángatózás megszűnne, bizony a szakma is jobban járna, bizony azok a politikusok is, akik ezzel a területtel foglalkoznak, azok is jobban járnának, és nem is kérdés, hogy azok, akiket ez a terület érint, azok végképp jobban járnának, és jobb lenne a helyzetük.

De miért is van az, hogy a konszenzust talán nem tudjuk megvalósítani, és nem valósulhat meg? Lehet, hogy sajátos az én felfogásom, illetve a beállításom, és akkor előre is elnézést kérek, de én azt látom, hogy a szocialisták és a szabad demokraták a szociálpolitikában, a családpolitikában leginkább a szegénység helyzetének a megoldására törekednek, sokszor sok-sok pénzt is beletesznek, még ezt sem vonom kétségbe, csak az a kérdés, hogy ennek a kezelése hoz-e megoldást, hogy kitörnek-e abból a szociális helyzetből azok az emberek, gyermekeik, unokáik, amelyben már évtizedek óta vannak, és a segélyek által mégsem kerülnek ki belőle. Mi, kereszténydemokraták a Fidesszel közös szövetségben azt valljuk, hogy a szociálpolitika csak a családpolitikával erősen közösen és egyben kezelhető, abban pedig kiemelt szerepet kell hogy kapjanak az erős családok, ezen belül kiemelt szerepet kell hogy kapjon, hogy a felnevelt gyerekek már ne eltartottak legyenek, hanem ők segítsék a társadalmat, illetve harmadik pontként, de talán nem utolsósorban az, hogy a szegénységben lévők támogatása hasznosuljon, és valóban kitörjenek abból a helyzetből, amelybe belekerültek vagy amelybe beleszülettek, anélkül, hogy tehetnének róla.

Ha megengedik, én ezt a beterjesztett törvényjavaslatot két szempontból vizsgálnám: a pozitív elemeket, illetve a negatív változásokat nézném. A pozitív elemek mindenképp okot adhatnak a közös gondolkodásra, és azt kell mondanom, hogy a negatív elemeket pedig sajnos a rossz gazdálkodás - mint ahogy már korábban többen is felsorolták, a vizitdíj, a tandíj is ezekbe a helyzetekbe sorolható bele -, az általános megszorítások követelték ki, és ennek bizony szomorú következményei lesznek mind az idősügyben, mind a fogyatékosterületen, mind a szociálpolitika más területein is.

Nézzük a pozitív változásokat, mert ezeket sem lehet eltagadni. Az egyik, hogy mindenképp üdvözlendő, hogy a visszafizetendő szociális ellátás indokolt esetben elengedhető legyen. Talán egyetlen kérdést vetnék fel, hiszen önök között is elég sok polgármester, illetve helyi képviselő van: azt hogy képzelik el, hogy a jegyző korlátozások nélkül tudja elengedni bizonyos segélyek visszafizetését, úgy, hogy arról a képviselő-testület nem dönt, holott a költségvetésért a képviselő-testület és a polgármester a felelős? Ilyen szempontból nem szerencsés tehát ez a megoldás, de az iránymutatás jó.

Ugyanígy jónak tartjuk - és itt szeretném hangsúlyozni, hogy a fogyatékosügyi vitában mi is többször mondtuk önöknek -, hogy a családi jövedelemnél figyelembe vett, úgynevezett fogyasztási egységek számítását nagyon helyesen megváltoztatják, és azt kell mondanom, végre elfogadták azt az érvelést, hogy egy fogyatékos gyermeknek a felnevelése, egy tartósan beteg gyermeknek a felnevelése nem kaphat 0,7-szeres vagy 0,8-szoros szorzót, mint ahogy az eddig volt a törvényben, hanem legalább az egyik felnőttel azonos szorzót kell hogy kapjon, mert különben túlzott terhet jelent a családnak, túlzott a jövedelemelvonás. Nagyon helyes, hogy ezen változtatnak.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Régóta mondjuk azt is, hogy a rendszeres szociális segély jóval kisebb kell hogy legyen, mint a közfoglalkoztatásból szerzett jövedelem; ha ez nem valósul meg, akkor senki nem fog elmenni közfoglalkoztatásra. És ugyanígy a minimálbérnek jóval magasabbnak kell lennie, mint a rendszeres szociális segélynek; ha ez nem valósul meg, nem fognak elmenni dolgozni az emberek. Éppen ezért, hogyha megteszik ezt az ugrást, nagyon helyes, és az a lépés is helyes, hogy ha valaki véletlenül kiesik ebből a rendszeres közfoglalkoztatásból, azért ne maradjon jövedelem nélkül, vissza tudjon menni, és kapjon valami kis jövedelmet, bár hogy - őszintén tegye mindenki a szívére a kezét! - 10-20-30 ezer forintból hogy tud megélni egy család, az egy más kérdés, de még mindig jobb, minthogyha az nem lenne.

Ugyanígy nagyon helyes, hogy a gázár-, a fűtéstámogatásnál, a távhőtámogatásnál a valódi rászorultságot mérik. Ha emlékeznek az egy évvel ezelőtti vitára, én két dolgot mondtam el. Az egyik, hogy nagyon sokan ki fognak szorulni a támogatási rendszerből, ugyanis 180 milliárd forintról 100 milliárdra vették le (Csizmár Gábor: 112-re!), tehát 80 milliárd forinttal kevesebb a fűtés- és minden egyéb ilyen jellegű támogatás. Valahogy elviselte ezt az ország a tavalyi évben, hisz nem volt tél - az kérdés, hogy mi lesz idén. De egy másik szempontot is mondtunk önöknek, hogy nagyon sokan vissza fognak élni ezzel a támogatási rendszerrel, sok a kiskapu - nem hitték el nekünk. Uszodákat és minden egyebet vagy más nagyobb épületeket fűtöttek vele. Én azt gondolom, nagyon helyes, hogy végre tényleg a rászorulók kapják meg azt a támogatást, nem pedig milliárdosok, milliomos emberek, akik egyébként máshonnan bőven elő tudják teremteni ezeket a költségeket.

Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, ami nagyon pozitív irányba mozdult el: ez a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak a kérdése. Az elmúlt időszakban többen visszajelezték, hogy őrző-védő kft.-k is bejelentkeztek ennek a szolgáltatásnak a nyújtására. Nem tudok mást mondani, mint hogy jó irányba megy el a törvény azzal, hogy összeköti, és kiegészítő szolgálattá teszi a házi segítségnyújtással, nagyon helyes. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy remélem, hogy ezek az őrző-védő kft.-k is tudnak azért ápolni embereket, maximum leápolni (Szórványos derültség.), de hogy ebből végre kiszorulnak, az nagyon helyes, mert a szakmát kiszorították, másrészt pedig azok az emberek, akik rászorultak volna erre a segítségre, azt nem kapták meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit a pozitívumokról. A negatívumokat pedig azért hadd emeljem ki, mert a vitákban én, illetve a KDNP és a Fidesz mindig elmondta az észrevételeit, és utána sokszor önök is elismerték - vagy halkan, vagy csak a módosításokkal -, hogy igazunk volt.

(11.10)

Az első az idősotthoni ellátás kérdése. Először is nézzük a bejutás feltételeit! Napi négyórás ápolási szükséglet felett juthat be valaki idősotthonba, szociális szakértői szerv döntése alapján. Amikor tegnap a szociális bizottság ülésén erről a témáról vitatkoztunk, a minisztérium szakállamtitkára a következőt mondta: a napi négyórás gondozás szükséglete szerepel még a törvényben, amit már a törvénytervezet tárgyalása során többen észrevételeztek, mármint úgy, hogy ezzel nem értenek egyet, ezt el fogjuk fogadni, most azon dolgozunk, hogy hogyan módosítsuk. Államtitkár úr, lehet, hogy ön erről nem tudott, mert ezt az expozéjában egy félmondattal sem említette. Azon csodálkozom, hogy miért kellett akkor így beterjeszteni a törvényt, hogy egy négyórás időszakot megszabnak, amikor négy óra alatti ápolás esetén is igenis rászorulhat valaki arra, hogy idősotthonba kerüljön be. Ezt nem én mondom, hanem a szakma, meg azok, akik idős emberekkel foglalkoznak.

A másik nagy kérdés: mi alapján dönti el a szociális szakértői szerv, hogy mi a szükséglet? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy önök nem kapták meg ezt az anyagot: van egy kérdőív, amit kitöltetnek azzal az emberrel, aki be akar kerülni egy idősotthonba. A kérdőív nagyon sok mindenre kiterjed, például arra, hogy akinek a hőmérséklethez illő ruházata van, az kevesebb pontszámot kap. Akinek nincs a téli hőmérséklethez illő ruházata, az több pontszámot kap, az esetleg jogosult a bejutásra, a másik nem. Mire kényszerítik az idős embereket? Hazugságra kényszerítik azért, hogy bekerülhessenek idősotthonokba. Nem éri meg! Hát ne veszítsük már el ennyire a tartásunkat ebben az országban, hogy arra kényszerítsük az idős embereket, hogy becsapják a kérdezőbiztosokat! Ha lenne időm, tizenöt percig olvashatnám, hogy mit tartalmaznak ezek a kérdőívek. Ha valóban ez alapján fogják felállítani a gondozási szükségletet, az elképesztő lesz és teljesen elfogadhatatlan, és hiába indokolják azzal, hogy az anyagi szükséglet nem számít, igazából ez fogja behatárolni azt, hogy ki milyen lehetőséghez fog jutni az elkövetkezendő években az időskorúak ellátásában.

Még mindig a bejutásnál tartunk. Hadd hívjam fel egy dologra a figyelmet, mert a sorok között is kell tudni olvasni. Az egyik idézet a törvényből a következő: az nem kerülhet be idősotthonba, aki rendszeres gyógyintézeti kezelést kap. Tehát akinek rendszeres gyógyintézeti kezelésre van szüksége, az nem kerülhet be idősotthoni környezetbe. Csak halkan teszem fel a kérdést, hogy amikor az idősotthonok állami normatívája durván 570 ezer és 850 ezer forint között van jelenleg, és a kórházakban az úgynevezett elfekvő ágyak normatívája, támogatása 1,5 millió és 2 millió forint között van, akkor ez hol spórolás? Valaki elgondolkozott ezen? Gondolom, önök is, államtitkár úr is, bizottsági elnök úr is és többen jártak már idősotthonokban. Hány olyan idős asszony vagy idős ember van az idősotthonban, aki ott fekszik, akit ott ápolnak, de sokszor többet kapnak ott, mint egy kórházi kezelés során? Tegyék a szívükre a kezüket, hogy nem tapasztalták-e meg ezt! Ha pedig megtapasztalták, gondolják el, hogy ezt a felső korlátot érdemes-e fenntartani.

Ha valaki véletlenül mégiscsak bejut, akkor a bejutás előtt elindul a jövedelemvizsgálat, amit nagyon helyesen a jegyzőre bíz a törvényjavaslat, és nem a szociális intézmény vezetőjének kell megnéznie, hogy milyen a bejutni kívánó vagyoni helyzete. Minden politikát félretéve két példát mégiscsak hadd mondjak el. Azért merem mondani ezt a példát, mert Gyurcsány Ferenc maga mondta, hogy az édesanyja egy harmincegynéhány négyzetméteres pápai lakásban azt nézi, hogyan pörög a gázóra, mikor kell lejjebb tekerni, hogy ne kelljen túl sokat fizetnie. Talán még emlékeznek rá, Orosházán vagy Battonyán mondta ezt másfél évvel ezelőtt. Az ő jövedelmi helyzeténél, amikor Gyurcsány Ferenc édesanyja be szeretne jutni - ne adja Isten, de mégiscsak szeretne bejutni - idősotthonba, akkor azt nézik, hogy mekkora a lakása. Azt már, hogy a fia milliárdos, nem nézik. Nem nézik, és ebben a pillanatban már teljesen igazságtalan a helyzet. Mert a másik példa az, hogy amikor 10 millió forintos lakótelepi lakásban él, mondjuk, Békásmegyeren egy idős ember, akkor a nem túl bonyolult - most hadd ne ragozzam -, de mégis hosszas számítási módszer szerint a havi jövedelme 95-100 ezer forinttal megugrik, mert hozzászámítják nyugdíjának a 80 százalékát, és ennyi lesz a rá vonatkozó térítési díj. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az igazságtalanság teteje! Ez egyenesen ahhoz vezet, hogy azok az idős emberek, akik eddig spóroltak, az unokáiknak vagy a gyerekeiknek szeretnék félretenni a lakást, hogy elindíthassák őket az életben, ezt meg fogják szüntetni, eladják a lakásukat - mert e szerint a törvényjavaslat szerint eladhatják -, és a visszatérés lehetőségét is megszüntetik, hogy ha öt vagy tíz év múlva vagy egypár év múlva, amikor úgy gondolja, hogy mégsem tud az idősek otthonában együtt élni húsz-harminc-ötven emberrel, nem tud hova visszamenni. Földönfutóvá teszik őket! (Dr. Vojnik Máriához:) Nagyon kedves, képviselő asszony, hogy ennyire nem tetszik a gondolatmenetem, de beszélje meg idős emberekkel, hogy ők mit szólnak ehhez.

Egyébként nagyon jó lenne, ha Magyarországon - én magam is mondtam, Török Zsolt képviselő úr is, de mások is mondták - több generáció együtt élne, sokkal könnyebb lenne az otthon való ápolást erősíteni. De a magyar lakáshelyzet nem ilyen, hiszen lakótelepeken él a magyar lakosság közel egyharmada, kislakásokban él. Ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani a többgenerációs együttlétet, tisztelt hölgyeim és uraim?

Folytatva a kritikai észrevételeket: egyetértek a differenciált fejkvótával, melyet személy szerint támogatnék is, mert valóban ne az kapjon magas fejkvótát, aki Amerikából visszajön, és utána bemegy egy idősotthonba, és a sokszázezres vagy milliós nyugdíjához még támogatást is kap. Egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy ha valakinek olyan a vagyoni helyzete - de nem olyan, mint amit az előbb példaként elmondtam -, akkor ne szívja el mások elől a levegőt, magyarán a támogatást. De annak, amit önök kitaláltak, az egyenes következménye az lesz, hogy finanszírozás szempontjából meg fognak gyengülni az idősotthonok, le fog állni az az építkezés, ami folyt az elmúlt tizenöt évben. Ismerjék el - és ez közös volt, mert minden kormány támogatta -, hogy az emelt szintű otthonok úgy épültek, hogy valóban, három-négy-öt millió forintot - vagy még többet is - elkértek a bemenő idős embertől, de a legtöbb esetben minőséget kaptak érte. Legalább ezt ismerjék el, hiszen ezt önök is támogatták! S ha nem így lenne, akkor el kell menni azokba az önkormányzati idősotthonokba, ahol az önkormányzatnak sajnos nincs pénze felújításra, és meg kell nézni, hogy milyen állapotban vannak azok az idősotthonok. Sajnos méltatlan körülmények között élnek emberek! S nem azért, mert ott gonosz emberek ápolják őket, hanem azért, mert nincs pénz.

Nagyon röviden hadd beszéljek önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, az önkormányzati feladatok szűkítéséről. Megszűnik a kötelező támogató szolgálatok és a közösségi ellátások kötelezettsége. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ezek az önkormányzatok nem fognak normatívát kapni. Egyértelműen azt jelenti, hogy csak a pályázati pénzekből fog kapni néhány kiemelt társaság - most hadd ne ragozzam, hogy kicsodák - és azok, akik kialakítottak egy jó hálózatot. Ahelyett, hogy a kormány vagy a szociális ágazat megmondta volna, hogy hol kell szolgáltatnod, kiadtak mindenféle engedélyt, kiadtak tucatnyi engedélyt egy településre; ahelyett, hogy megmondta volna a kormányzat: itt szolgáltathatsz, akkor kapod a fejkvótát, ehelyett most megszüntetik, és időskorúak, fogyatékosok, pszichiátriai betegek mind-mind hátrányba fognak kerülni ennek a döntésnek a következtében. Inkább a területi kiegyenlítés elvét - amit elkezdtek egyébként önök - kellett volna tudatosan végrehajtani. (Csizmár Gábor: Ez a javaslat lényege!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sorolhatnám tovább a kritikákat. A kifizetőhelyekről nemcsak én szeretnék beszélni, hanem Filló képviselő úr is mondta, nagyon nagy gondok is származhatnak abból, hogy egy kistelepülésről érkező munkavállalónak ötven-hatvan-nyolcvan-száz kilométert kell utaznia, hogy elintézze a papírjait, csak azért, hogy hozzájusson a családi pótlékhoz, a gyeshez, a fogyatékossági támogatáshoz vagy bármi máshoz.

(11.20)

Higgyék el, azt a pluszadminisztrációt, amivel a Magyar Államkincstárat most meg fogják terhelni, nem fogják bírni. Körülbelül félmillió esetről van szó, és az elvonások őket is érintették, így kíváncsi vagyok, hogy az ottani adminisztráció hogyan készül fel erre a plusziratanyagra.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr, ez a törvény újabb bizonytalanságot hoz idős emberek, az ott élők életébe, illetve a hozzátartozók életébe. Az időspolitikát egyenlővé teszi a szegénypolitikával, és a fogyatékos, rászoruló embertársainkra is sajnos sok tekintetben negatív irányban hat.

A Kereszténydemokrata Néppárt csak egy olyan szociálpolitikát tud támogatni, amely produktív szociálpolitika. A nagycsalád vállalása nem egyenlő a szegénységgel, az időskor nem egyenlő a leépüléssel, a fogyatékos és súlyos beteg társaink élete nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal, és a szegénységből van kitörési lehetőség, ne termeljük újra!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azok a nyugdíjasok és azok az emberek, akik nyugdíj előtt állnak, nyugodt, kiszámítható és biztonságos évekre számítanak, illetve szeretnének számítani. Sajnos azt kell mondanom, hogy az elmúlt évek rossz gazdasági döntései, rossz törvénykezési döntései következtében ez a nyugodt év, ez a kiszámíthatóság és ez a biztonság veszített a legtöbbet az értékéből ezeknek az embereknek a szempontjából. Túl azon, hogy az alapvető élelmiszerek, túl azon, hogy az alapvető energiaárak és a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árai jóval mértéken felül emelkedtek, és oly mértékben emelkedtek, hogy minden nyugdíjast nagymértékben sújtanak, ezen felül az elmúlt hónapok, egy év intézkedési során olyan váratlan terheket kaptak még a nyugdíjasok, amelyekre nem számítottak, illetve az elmúlt években ezek nem voltak, mint a vizitdíj, a kórházi ápolási díj, a gyógyszereknél a dobozdíj, vagy pedig a legújabb a szociális törvény módosítása kapcsán a nyugdíjasotthonba való bejutás nehézségei.

Éppen ezért azt kell mondani, hogy nem mindegy, milyen kiegészítést kapnak a nyugdíjasok, nem mindegy, hogy annak a szabálynak az alapján, amely évek óta kialakult - és teljesen érthetően alakult ki, azt hiszem, konszenzussal a gazdasági, illetve a nyugdíjszakemberek között -, hogy hogyan támogatják a nyugdíjakat, és a kiegészítő nyugdíjemelés milyen mértékű lesz számukra év végén, visszamenőleg egész évre, nem mindegy, hogy ez most milyen mértékű.

Mindannyiunk előtt ismert az, hogy jelenleg 8-8,5 százalékos inflációt vár a Statisztikai Hivatal. Ezzel szemben szintén a KSH legfrissebb adata, hogy a nyugdíjasinfláció már a 11,7 százalékot is meghaladta, sőt bizonyos számítások szerint jóval fölül fogja múlni, lehet, hogy a 14 százalékot is eléri. Miért is - kérdezhetjük ezt -, miért van ez az óriási nagy különbség, és miért sújtja sokkal jobban ez az infláció a nyugdíjasokat? Egyszerűen azért, mert mások a nyugdíjasok vásárlási szokásai, mások a költségkiadásaik.

Néhány dolgot hadd emeljek ki: a lakhatási költségekre 38 százalékot költenek, a gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre 22 százalékot, míg élelmiszerre 27 százalékot. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg a 90 százalékot eléri a létfenntartás költsége, azaz 100 forintból 87 forintot költenek a nyugdíjasok energiára, gyógyszerekre, élelmiszerekre és nem azokra a műszaki eszközökre, amelyeket egyébként ugyanúgy beszámítanak a másik inflációs kosárba, a nem nyugdíjasba. Éppen ezért azt kell mondanom, hogy az a tervezett 2 százalékos kiegészítő nyugdíjemelés, ami novemberben várható és amit beígértek a nyugdíjasoknak, messze nem fogja fedezni az ő kiadásaikat, messze nem fogja azokat a gondokat megoldani, amelyek őket most sújtják az utóbbi hónapokban és hetekben. Tehát a kormánynak át kell gondolnia, hogy az elkövetkezendő hetekben-hónapokban milyen átcsoportosítást végez a költségvetésben, és milyen pluszkiegészítést ad az éppen említett nyugdíjaskosár magas szintje miatt a nyugdíjasoknak.

Ha megkérdezik - és mindig ez a vád a kereszténydemokratákkal, a Fidesszel, általában az ellenzékkel szemben -, hogy jó, jó, de mi a megoldás, tisztelt hölgyeim és uraim, nyilván most itt azonnali beavatkozásra van szükség, hisz csak a Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly július óta - tehát a legfrissebb áremelések, amik be fognak következni, még nincsenek benne -, egy év alatt 52 százalékkal emelkedett a gáz ára, a távhő ára 40,6 százalékkal, az elektromos energia ára több mint 21 százalékkal, az élelmiszerek ára 11 százalékkal. Tehát indokolja a gyors beavatkozást és a magasabb támogatást mindenképp, amit mondok.

A másik területen persze természetesen egy közép- és hosszú távú gondolkodásra lenne szükség az országban. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt benyújt a közeljövőben egy olyan törvényjavaslatot, amelyben remélhetőleg hosszú távon meg tudnak egyezni a parlamenti pártok, hisz mindannyiunknak érdeke, hogy a nyugdíjrendszer kiszámítható, biztonságos és fenntartható legyen. Van megoldás, a Kereszténydemokrata Néppárt ehhez keres majd partnereket önökben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! - aki most is állja a sarat, miniszter asszonyt helyettesíti most már éveken keresztül. Azzal szeretném kezdeni, hogy remélem, nem hozom zavarba Geberle Erzsébet SZDSZ-es képviselő asszonyt, de az a kritika, amit el fogok mondani, lehet, hogy nem esik túl jól önöknek, lehet, hogy vitát fog kiváltani, de remélem, hogy az ifjúság helyzetében mégiscsak valami előremutatót fog mutatni.

Először is szeretném megköszönni a jelentés készítőinek, tehát a minisztériumnak is, illetve a munkatársaknak, akár a Statisztikai Hivatal részéről, akár az "Ifjúság 2000-2004" felmérés készítőinek, hogy olyan adatokkal láttak el minket, amelyekből ki lehet indulni. A beszédem első részében erre szeretnék kitérni, a második részében pedig azokat a kritikai észrevételeket mondanám el, amelyek arra irányítanák rá a figyelmet, hogy van-e értelme egyáltalán ilyen jelentést készíteni, és ha készül ilyen jelentés, akkor abból milyen kormányzati következtetéseket érdemes levonni.

Nézzük először is a jelentést és az ahhoz kapcsolódó statisztikai adatokat! Elsőképp a demográfiai helyzetet emelném ki, illetve az ehhez kapcsolódó életkörülményekre vonatkozó adatokat. Az egyik legmegdöbbentőbb demográfiai helyzetjelentés talán az, hogy a jelenlegi 4-5-10 éves korosztályban van körülbelül évente 100 ezer gyermek, míg a 28-30 éves korosztályban van 170 ezer gyermek vagy talán még több. Radikális a csökkenés. Nem véletlen egyébként, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt már itt, a Parlament falai között egy demográfiai politikai vitanapot indított és indítványozott pontosan azért, mert ez hosszú távon nagyon nagy gondot fog okozni az országnak. Ugyanígy a házasságkötések száma is, ha az 1980-as adatot nézzük, még 80 ezer fölött volt, ha a 2005-ös adatot nézzük, épphogy csak 44 ezer fölött van, tehát majdnem a felére csökkent a házasságkötések száma.

Itt vitatkoznék Török Zsolt képviselőtársammal, aki azt említette, hogy teljesen azonos és a társadalom szempontjából mindegy, hogy házasságban avagy élettársi viszonyban élnek egymással a párok. Erkölcsi szempontból nem akarom megítélni, és nem is akarok ehhez hozzászólni, teljesen elfogadom, hogy vannak olyanok, akik ez utóbbit választják. Azonban a statisztikusok egyértelműen bemutatják azt, hogy jóval kevesebb gyermek születik házasságban, mint élettársi jogviszonyban. Tehát amikor a társadalom szempontjából ezt figyeljük, akkor igenis van különbség a kettő között, és igenis erre oda kell figyelni.

Ugyanígy a gyermekvállalási ráta nagyon katasztrofálisan csökkent. 1980-ban 1,92, majdnem 2 volt a teljes termékenységi arányszám, most pedig sajnos már 1,3-nél tartunk. Borzalmas ez a szám! Ennek következményeit az egész társadalom fogja viselni 10-15-20 éven belül, mindannyian fogjuk viselni a nyugdíjrendszer következményeit, az egészségügyi rendszer következményeit, és sok más területen is ez vissza fog ütni a társadalom felé és mindannyiunk felé.

Egyértelműen kitűnik a jelentésből, hogy a gyermeknevelés, leginkább a több gyermek vállalása sajnos az esetek nagy százalékában egyenlő a szegénységgel. Ezt azért fontos kiemelni, mert nemcsak a tanulatlan, esetleg kevésbé iskolázott rétegek között van ez, hanem a középosztályba tartozó vagy törekvő rétegek között is, ha több gyermeket vállalnak, a lecsúszás veszélye óriási. Ennek a társadalmi következménye megint csak beláthatatlan.

Az otthonteremtésre nagyon röviden hadd térjek ki! A fiatalok egyötöde él saját vagy pedig házas-, élettársa otthonában, lakásában, míg kétharmada a szülőknél. Hogy fognak így családot alapítani? Óriási nagy feladat ez, kormányok előtt álló óriási feladat, hogy ezt valamilyen módon megoldja.

Ugyanilyen nagyon nagy gond van az oktatáson belül. Egy dolgot emelnék itt csak ki: az utóbbi évtizedekben a szakiskolai, szakközépiskolai végzettek, illetve az ott tanulók száma rohamosan csökken. Ennek a következményét mindannyian tapasztaljuk, hogy bizonyos munkákra már egyszerűen nem lehet embert találni.

Még egy dolgot hadd emeljek ki! Míg a foglalkoztatási ráta 1990-2000-ben az Európai Unió átlagához, azaz körülbelül a 35 százalékhoz közelített, addig ma a foglalkoztatási ráta 20 százaléknál van. Tehát sajnos eltávolodott az uniós átlagtól, amire megint csak azt kell mondanom, hogy olyan folyamatokat indít el szociálisan, a szegénység ügyében, amelyeket ha nem kezel a kormány, visszafordíthatatlanok lesznek.

A sportra nagyon röviden hadd térjek ki! Egy darabig ugyan emelkedik a sportot igénybe vevő vagy sportoló fiatalok száma, de abban a pillanatban, ahogy munkába állnak, ez szinte a nulla felé közelít. Ennek az egészségügyi következményei, és aztán ennek a költségei a társadalomra beláthatatlanok. Itt megint csak szemléletváltásra lenne szükség, hisz amikor egy szülő a gyermekét sportra akarja íratni, 6-10 ezer forintot fizet egy sportegyesületbe havonta, ha el akar menni tömegsportra valaki, nincsenek helyek. Egy dolgot hadd idézzek: Budapesten körülbelül száz nagy sportpálya szűnt meg, bevásárlóközpontok, benzinkutak, mindenféle épült ott, csak pont az nem maradt meg, aminek annak idején készült, a lényeg nem maradt meg.

Amit legvégül szeretnék kiemelni a jelentésből, az alkohol, a dohányzás és leginkább a drog kérdése: katasztrofális méreteket ölt. Katasztrofális a helyzet! Egy dolgot hadd emeljek ki: a mai 17-18 éves korosztály fele évente több mint tízszer fogyasztott drogot. Elképesztő, iszonyatos ez a szám! Ha belegondolunk, hogy ennek mi lesz a következménye mind társadalmi szempontból, mint egészségügyi szempontból, akkor én azt gondolom, hogy nagyon csúfos képet tudunk csak felvázolni a magyar ifjúság szempontjából.

De mi a megoldás? Mint említettem, a minisztériumok ugyan fölsorolják a sokszor helyes lépéseket, még azt sem mondom, hogy mindig tűzoltó lépéseket, hanem hosszú távú vagy középtávú lépéseket, sokszor rengeteg pénzt is hozzátesznek - nagyon helyesen egyébként, hisz mindannyiunk pénzét költik el, tehát nem a sajátjukat adják, de sokszor rengeteg pénzt is hozzátesznek -, csak az a kérdés, hogy ezekben az években, illetve jelenleg is hasznosultak-e ezek a pénzek. Jó irányba mentek-e, megfordultak-e azok a tendenciák, amelyeket a kutatók bemutattak nekünk, és amelyeket nagyon képletesen bármelyikünk taglalni tudna itt, az Országgyűlés előtt? S javult-e az ifjúság helyzete ezek által a programok által vagy a befektetett milliárdok és milliárdok által? Én azt gondolom, hogy nagymértékben nemhogy nem javult, hanem ellenkező irányokat vett.

Miért mondom ezt? Először is: hiányoznak a mintaképek, hiányoznak a példaképek. Mindannyian örülni tudtunk annak a fiatal hölgynek, Szávay Ágnes sikerének, hogy végre van egy sportsiker az országban, végre valakire föl tudunk nézni, egy fiatalra.

(11.40)

Mennyire tudott örülni sok ember, amikor a magyar válogatott végre kétszer nyert egymás után! Mennyire hiányoznak ezek a sikerek az országban! Mennyire hiányoznak az igazi mintaképek! Én magam emlékszem, amikor fiatal voltam, Balczó Andrással futottunk kint a Hármashatárhegyen több ezer emberrel, és drukkoltunk neki, és vittük együtt, mekkora élmény volt ez nekünk - és ezek hiányoznak most. És milyen minták vannak, a médiában milyen mintákat lehet látni? Az úgynevezett valóságshow-k percembereit, azokat próbálják sztárolni, majd hirtelen eltűnnek a semmibe, de tízezrek és tízezrek utánozzák őket. Ugyanígy a vetélkedőknek az egyes kiemelt győzteseit sztárolják, míg százakat, ezreket megaláznak. Ki követi őket akkor ezek után? Az erőszak, ami a televízióból sugárzik - mit várnak el a meccseken, a sportmeccseken vagy bárhol máshol, hogy a fiatalok ne randalírozzanak?! Angliában meg tudták ezt állítani renddel és sok minden más eszközzel és segítséggel, de nem lehet úgy, ahogy most, hogy minden szabadon és szabadosan megy tovább. Kérdés, hogy a kultúraközvetítés milyen most Magyarországon, hogy csak a számítógépes kultúra, vagy amit bemutattak a kutatók, hogy színházba alig járnak a fiatalok, múzeumba alig járnak a fiatalok, az operát szinte nem is ismerik, vagy nem is akarják megismerni, és sorolhatnám tovább. Mi a kultúraközvetítés ebben az országban?

Ami fontos - egy következő területként -, az az egységes gondolkodás és a minták. Az egységes gondolkodáson belül három területet hadd emeljek ki! Az egyik az erkölcsi kérdések területe, és itt nem kimondottan csak keresztény vagy katolikus erkölcsi kérdésekről beszélek, hanem olyanról, ami tulajdonképp évezredek óta minden emberbe bele van kódolva, minden emberbe. Minden ember törekszik a jó felé, minden ember a lopás ellen valamennyire föl szeretne szólalni, vagy tenni szeretne ellene, és sok minden más területen is. Ha alapvető erkölcsi kérdésekben nem tud megegyezni a politika, akkor nagyon nagy baj lesz hosszú távon, és nagyon nagy gond lesz az ifjúság területén, ugyanígy az oktatásban is.

Egy példát hadd emeljek ki az anyagból! Amikor arra büszke ez az anyag, hogy 300 millió forintot költöttek el óvodákban számítógépek vásárlására - ebben nyilván benne voltak ezek a csodálatos kakaóbiztos számítógépek is és így tovább, és így tovább -, tudják-e a jelentéstevők, hogy hány óvodában nincsen tornaterem vagy tornaszoba. Tudják? Hát milyen nagy különbség ez: egyik oldalról csúcstechnológiát odaadni a gyerekeknek, olyan dolgot, amit igazából nem használnak, de játszani meg nem játszanak vele.

Ugyanúgy a munka területén: családbarát-e a munkahely vagy sem az egész országban? Vasárnap rákényszerítik-e az embereket munkára vagy sem? Otthon lehetnek-e a családjukkal, a gyerekekkel? Asszonyok ezrei dolgoznak nagy bevásárlóközpontokban úgy, hogy a családjuk meg otthon van vasárnap. Hol készteti ez őket, hogy egység legyen a családban, és a gyerekeket neveljék?

A negyedik terület, amire mindenképp hangsúlyt kell helyezni a következő időszakban: a szociális válság megoldása és feloldása. Ha így folytatódik a helyzet, akkor a deviancia tovább nő, nő az értelmi képességben gátolt emberek száma, és sajnos romlik az egészségügyi állapot, aminek egyenes következménye az újabb milliárdok elpazarlása.

Az ötödik terület, amit mindenképp kiemelnék, és sajnos ez a dolog napi politikai aktualitással is bír, az ifjúsági pénzek oda menjenek, ahová szánják, ne vigyék el pártkasszába. Ne vigyék el úgy az ifjúsági pénzeket a politikai szereplők - most leginkább szocialista ifjúsági szervezetre gondolok -, hogy az nem ott hasznosul, ahol kellene, nem oda megy, aki rászorul, nem azokat táboroztatják, akikért kérték, és akikért ez van.

Befejezésül hatodik területként pedig arra szeretném még fölhívni a figyelmet, hogy az utóbbi években is, az utóbbi hónapokban is több olyan programot, módosítást, határozati javaslatot tárgyalt a parlament, itt az Országgyűlés, amelyben összességében egyetértettünk. Ilyen volt korábban a "Közös kincsünk a gyermek", ugyanígy a gyermekszegénység elleni program ugyanilyen volt, ugyanígy a cigányság felemelkedéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, vagy pedig a fogyatékos embertársainkat segítő középtávú program megvitatása. Legtöbbször egyet is értettünk benne, az a kérdés, hogy a kormány ezekben a kérdésekben ugyanebbe az irányba viszi-e tovább a kormányzást avagy sem. Sajnos, a jelenlegi kormányzás pont az ellenkező irányba viszi ezeket a dolgokat, pont az ellenkező irányba mutat minden. Azok a lépések, amelyek akár a fogyatékosügy területén, akár a cigányság területén, akár pedig a gyermekek területén és itt kimondottan az ifjúság területén megtörténtek az elmúlt hónapokban, egy évben, másfél évben, pont az ellenkező irányt indították el.

Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, az országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtott be a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, amely mindenképp szeretné beemelni, hogy amikor az ifjúság helyzetével foglalkozik a kormány, és azt földolgozza, akkor bizony a gyermekszegénység elleni küzdelem keretében tárgyalt, "Legyen jobb a gyermekeknek" programot is mindenképp figyelembe vegye. Mindaddig, amíg az intelmek, amelyek itt megjelennek, amelyeket kutatók megmutatnak nekünk, ugyan azonos irányba mutatnak, azonosan gondolkodunk, de a kormány működése egészen más irányba visz, addig ezt a határozati javaslatot, illetve ezt az anyagot támogatni nem tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként többször nekifutott a szegénység, gyermekszegénység problémájának. Két időpontot hadd idézzek: egyszer egy konferencián 2005. december 9-én, majd nem is olyan régen, 2007. február 12-én itt, a parlamentben. Még korábban Gyurcsány Ferenc még fiatalemberként azt vallotta - egyébként azt gondolom, hogy jogosan és érthetően -, hogy a szegénység elleni küzdelemben látta a politikusi pálya értelmét.

Tisztelt Országgyűlés! Sikeresnek mondható-e Gyurcsány Ferenc e küzdelme a szegénység ellen? Tisztelt Országgyűlés! Sikeres-e a magát szocialistának mondó párt küzdelme szociális területen, avagy sem?

Egy idézetet hadd olvassak fel önöknek, bár bizonyára ismerik, kívülről tudják. Gyurcsány Ferenc mondta: "Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmi négy évig. Semmit."

Tisztelt Országgyűlés! Ha négy évig nem csináltak semmit, akkor nézzük, hogy az elmúlt másfél évben, amikor is felismerte Gyurcsány Ferenc ezt a helyzetet, mit tettek, mit próbáltak megtenni a szegénység fölszámolása érdekében.

Mit tettek az elmaradott térségek érdekében az elmúlt hetekben, hónapokban? Bezárták a vasútvonalakat, drágult a tömegközlekedés, a kisiskolák bezárásával gyermekek ezrei szorulnak ki a tanításból vagy kényszerülnek más vidékekre tanulni. Előrehaladtak ebben a tekintetben? Nem, sajnos ebben is visszalépés történt.

Mi történik a nyugdíj előtt állók nyugdíjazásával? Aki jövőre nyugdíjba megy, 8-10 százalékot veszít a nyugdíjából ahhoz képest, mint ha idén menne el. De ugyanígy nem jártak jól a jelenleg nyugdíjasok sem, hisz aki munkát vállal, annak nehezítik a munkavállalását, és nemcsak nehezítik, kevesebb pénzt is visz haza, mint amennyit megérdemel, és mint amennyiért megdolgozik. Ugyanígy a vizitdíj, a kórházi napidíj tovább sújtja a nyugdíjasokat. Ugyanígy az idősotthoni ellátás drágulása, az ottani díjak emelkedése oly mértékben lehetetleníti el az idősek helyzetét, hogy azon változtatni kellene. (Zaj. - Az elnök csenget.)

A nyugdíjasokat, a fogyatékos embereket ugyanúgy érinti és sújtja a gyógyászati segédeszközök ártámogatásának a csökkenése, annak drasztikus csökkenése. Sokan nem kapják meg azt a támogatást, amelyet évekkel ezelőtt megszoktak, megkaptak. Ennek egyenes következménye a lecsúszás, a fogyatékos emberek kiszorítása a munkahelyekről és sok más helyről. Ugyanígy a megváltozott munkaképességű fogyatékos embertársaink kiszorulnak a munkaerőpiacról, nem kapják meg azt a lehetőséget, amelyre ők maguk szeretnének jelentkezni, amellyel szeretnék emelni életszínvonalukat.

De nézzük, a cigányság területén mit tettek önök az elmúlt években vagy másfél évben! A gondjaik, a nyomoruk tovább nőtt. Az iskoláztatásból kiszorulnak. A munkahelyek szűkülése miatt egyre inkább kiszorulnak, és a fekete- és szürkegazdaságba kényszerülnek bele. Az orvosi ellátásból kiszorulnak, a lakhatási körülményeik egyre inkább romlanak.

(13.20)

Az egész országot, mindenkit érint az az eladósodás, amely manapság már azt jelenti, hogy 800 ezer ember a magáningatlanára jelzálogjogot jelentett be. Az emberek a mindennapi megélhetésükhöz hitelt és hitelt vesznek fel. A drasztikus áremelkedések - legyen az élelmiszerár-emelkedés, energia- és más áremelkedés - következtében családok ezrei, tízezrei szegényednek el, csúsznak le.

Ugyanígy, a lakótelepeken élőknek talán legkiemelkedőbb gondja az, hogy önök, amikor megszüntették az energiatámogatást, ezen belül a távhőtámogatást, bizony nagyon sokan kiszorulnak ebből, nagyon sokan szegényednek el. Sajnos a 2008. évi költségvetés sem előremutató, nem ad nagyobb támogatást a szociális területre, egyre inkább lecsúsznak a családok. Sajnos a szociális válságot jelzi az, hogy hárommillió honfitársunk él létminimum alatt, és nemcsak a mélyszegények rétege nő, hanem a középréteg, amely fenntartja a szociális hálót, az is szegényedik el, csúszik lefelé. Amit önök tesznek, az szociális válság, és attól tartok, hogy a legközelebbi őszödi beszédnél Gyurcsány Ferencnek még durvább szavakkal kell illetnie saját politikájukat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! 2006. december 1-jén önök a gyógyászatisegédeszköz-ellátást, annak tb-támogatását 13 milliárd forinttal csökkentették. A legérintettebb terület talán egyrészt az idősellátáshoz köthető kötszerek, illetve az inkontinenciabetétek támogatásának csökkentése, ugyanígy a mozgássérültek is nagy támogatáscsökkentést szenvedtek el, és ugyanígy a siketek és nagyothallók is, a hallókészülékek támogatásának a csökkentését hajtották önök végre.

(15.40)

Mihez vezetett ez a csökkentés? Egyik oldalról vagy nem vásárolták meg a jóval drágább készülékeket a rászorulók, vagy pedig minőségében sokkal rosszabbat vásároltak meg, ezáltal az életminőségük és a gyógyulásuk lehetősége is romlott.

Miniszter asszony, ön néhány héttel ezelőtt Csáky András képviselőtársunknak a következőt válaszolta az egyik azonnali kérdésére a nagyothalló-készülékekkel kapcsolatban. "Amikor ugyanaz a készülék hipermarketben tizedakkora áron kapható, mint amennyiért a biztosítónak tesz ajánlatot a gyártó, a gyártó tesz ajánlatot a biztosítónak, és tízszer-tizenötször-hússzor annyit kér ugyanazért a készülékért, akkor az emberben felmerül, hogy jól működik-e a rendszer" - kérdezi ezt ön.

Tisztelt Miniszter Asszony! Elég sajátos a gondolatmenete, mert az egyik oldalról megsérti és megvádolja azokat az embereket, akik hallókészülékeket gyártanak, hallókészülékekkel kereskednek, illetve akik ezt igénybe szeretnék venni. A másik oldalról pedig ön elárulja azt, hogy a társadalombiztosításon belül nem tud rendet rakni. Mert ha egyszer azt állítja, hogy hipermarketben hússzor olcsóbban, vagyis huszadannyiért lehet kapni hallókészüléket, mint amennyit egyébként önök tb-támogatásra kifizetnek, akkor legyen szíves körülnézni a saját háza táján, a saját környezetében, tegye meg ezt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Jól hallottuk, miniszter asszony, a válaszát? Kérem nagyon sok nagyothalló érdekében, tisztességesen próbáljon meg válaszolni.

Köszönöm. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Úgy van! Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Erről a liberális árversenyről, és ami a betegeknek is jó, a következőket hadd olvassam fel önnek, miniszter asszony - talán találkozott vele. Kósa Ádám, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke írt önnek egy levelet, amely a következő: "Ha jól hallottuk, ezután nyilvános randevúra hívjuk önt és tanácsadóját abba a hipermarketbe, ahol önök szerint hallókészüléket lehet kapni. Így ön két legyet üthet egy csapásra.

Egyrészt boldoggá teheti a sok százezer kisnyugdíjból élő nagyothallót egy kiváló lelőhely felfedésével, másrészt ily módon a felszólalásában - egy korábbi felszólalására utal itt az elnök úr - retorikázott egyeztetés egy csapásra valósággá válik".

Egyébként ön, miniszter asszony, mit tapasztalt: dekára vagy kilóra árulják, mármint a hallókészülékeket? Többféle színben is kapható? Miniszter asszony, komolyan vegye a választ, nagyon szépen kérem! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal a kéréssel fordulok az elnök úrhoz, illetve az Országgyűléshez, hogy a módosító indítványokat ma délután vagy este 6 óráig lehessen benyújtani. Ezt kérném szépen az Országgyűléstől.

Köszönöm.

SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miről is szól még ez a törvényjavaslat, tisztelt kormánypárti vezérszónok asszony? Az 1997-es törvényben talált az Alkotmánybíróság hibát, annak egy szakaszában, tehát nem az 1993-asban, és ott talált egy olyan alkotmánysértő rendelkezést, amely miatt - teljesen érthetően, teljesen jogosan - a kormány idehozta elénk ezt a törvényjavaslatot.

De ezt önök mire használják föl? Miért jó ez önöknek? Muszáj erről beszélni, és igazából ez a törvényjavaslat erről szól.

A legfontosabb változtatás, amit önök behoznak, az az előrehozott öregségi nyugdíj változtatása. És ahhoz, hogy a nézők is - és nem mondom, hogy önök is - megértsék ennek a kérdésnek a súlyát, vissza kell menni a tavalyi évhez. Tavaly ősszel önök kétszer is megváltoztatták a nyugdíjtörvényt, és az egyik nyugdíjtörvény módosítása során született egy olyan módosító javaslat, amelyet az ellenzéki képviselők a Szabad Demokraták Szövetségének többségével - egyetlenegy szavazattöbbséggel - elfogadtak. Ennek a lényege az volt, hogy minden férfi és nő egységesen 59 évesen elmehet büntetőlevonások nélkül nyugdíjba akkor, ha ledolgozta a 40 évet. Nem kevés időt dolgozott le, hanem 40 évet. Magyarán az élete nagy részét végigdolgozta.

Ez a módosítás, amit tavaly elfogadott az Országgyűlés, önöket, illetve a kormányukat oly mértékben sértette, hogy azt kell mondanom, hogy most, ebben a törvényjavaslatban bosszút állnak ezen a módosításon, megszüntetik, kiveszik ezt a módosítást, ezt a javaslatot, a törvényben lévő állapotot, és behoznak egy olyan döntést, amely érinti a férfiak esetében az 1950-es, '51-es, '52-es és '53-as születésű korosztályt. És 280 ezer emberből körülbelül 120 ezer olyan férfit érint, akik előrehozott öregségi nyugdíjba szeretnének elmenni. Tőlük az anyag szerint is - önök mondják a 120 ezret is - elvesznek 120 milliárd forintot. Magyarán önök ezektől az emberektől átlagosan 1 millió forintot fognak elvenni az elkövetkezendő négy évben.

De a hölgyeket sem hagyják békén, és elnézést, hogyha őket hagytam későbbre ilyen tekintetben, körülbelül 340 ezer hölgyről van szó, azok közül is azokról, akik előrehozott öregségi nyugdíjba szeretnének menni, több mint 120 ezer hölgyről. Tőlük 16 milliárd forintot vesznek el az elkövetkezendő években. Sorolom a korosztályokat: az 1950-ben, az '51-ben és '52-ben születettek, azaz a Ratkó-korszak nemzedéke. Azokról az emberekről beszélünk, akiket az elmúlt évtizedek már amúgy is meggyötörtek, amúgy is végigdolgozták az életüket, most pedig egy újabb szigorítással állnak elő önök, csak azért, és ezt hangsúlyozzuk, mert önök elrontották az elmúlt öt év gazdaságpolitikáját. Ne mutogassanak vissza az elmúlt tíz évre meg a rendszerváltás óta eltelt időszakra! Az elmúlt öt év rossz gazdaságpolitikájának a következménye az, hogy ezek az emberek most sérelmet fognak elszenvedni, és nem is keveset.

Nézzük pontosan, hogy mi az, amit ők majd tapasztalni fognak az elkövetkezendő években, ha előrehozott öregségi nyugdíjba szeretnének menni. A hölgyek: ha 61 éves korban el szeretnének menni nyugdíjba, akkor 3,6 százalékkal csökkenteni fogják a nyugdíjukat; ha 60 évesen, akkor 8,4 százalékkal; és ha 59 évesen, akkor 13,2 százalékkal kevesebbet fognak kapni abban az esetben, hogyha előrehozott öregségi nyugdíjat szeretnének kapni.

Hozzáteszem mindkét nem esetében, hogy jövőre már eleve 8 százalékkal kevesebb lesz mindenkinek a nyugdíja. Ezek a százalékok, amiket önök most bevezetnek és elénk terjesztettek, az ország elé terjesztették, még pluszmegvonások ezektől az emberektől.

És akkor most folytatom a sort a férfiakkal. Attól a férfitól, aki 61 évesen szeretne elmenni előrehozott öregségi nyugdíjba, 3,6 százalékot vesznek el, és aki 60 évesen, annak 8,4 százalékot vonnak le a nyugdíjából, annyival kevesebb lesz a nyugdíja.

(11.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kissé cinizmusnak tekintem azt, hogy megengednek egy olyan kitételt, hogy ha valaki a 40 év szolgálati időt meghaladja vagy eléri, akkor náluk ez a csökkentés nem ilyen magas, hanem csak feleennyi. A tavalyi évhez térjenek vissza, amikor is ha valaki 40 évet dolgozott, ott igenis ne legyen csökkentés ebben az esetben, és ne pedig a 60 év feletti korosztálynál, illetve hölgyeknél az 59 év feletti korosztálynál különböző levonásokkal terheljék őket.

Összefoglalva: a költségvetési bajt önök okozták, önök okozták, ezt hangsúlyozni szeretném, és nem azok az emberek, akik nyugdíj előtt állnak, és akiktől ezeket a milliárdokat, súlyos milliárdokat - nagyságrendileg több mint 130 milliárdot - el fogják venni. És nem elég az, hogy 2008. január 1-jétől önök már 8 százalékkal amúgy is csökkentik a nyugdíjakat... (Csizmár Gábor közbeszólása.) Nem igaz, államtitkár úr, akkor nézze meg a törvényt, ön fogadtatta el, ön hozatta meg, és az önök többsége fogadta el itt a parlamentben. Minimálisan 8 százalékkal, de maximálisan még 11-12 százalékot is mondanak. Így kezdődik a jövő év azok számára, akik el akarnak menni nyugdíjba, majd a következő év pedig úgy folytatódik 2009. január 1-jével, ha ezt a törvényjavaslatot önök elfogadják, hogy még további 3,6-13,2 százalék csökkenésre számíthatnak azok az emberek, akik egyébként végigdolgozták az életüket, 37-38-39 évet végigdolgoztak az életükben.

Még egyet szeretnék befejezésül mondani. Ez a csökkentés őket végigkíséri az egész nyugdíjaséveiken keresztül, tehát hiába érik el a 62 éves korhatárt, hiába lépnek be abba az időszakba, nekik a nyugdíjuk akkor is 10-15, akár 22 százalékkal is kevesebb lesz. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez elfogadhatatlan, a Kereszténydemokrata Néppárt a Fidesszel együtt, közösen ezt biztosan nem támogatja, és már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a szabad demokraták, akik tavaly támogatták az ellenzéki módosító indítványt, most koalíciós megállapodásra vagy másra való tekintettel elfogadják-e ezt az emberek számára mégiscsak meggyötrő és gyötrő javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány egy év alatt kétszer nyújtotta be nyugdíjmódosító indítványát. Azt kell mondanom, hogy másodszorra ebben az évben a tavalyi zárószavazás bosszújáról lehet beszélni, ugyanis a kormány tavaly kénytelen volt elfogadni azt a zárószavazáskori döntést, miszerint a parlamenti képviselők 1 fős többsége támogatta azokat a munkavállalókat, akik előrehozott öregségi nyugdíjba szeretnének elmenni, és úgy szerettek volna elmenni előrehozott öregségi nyugdíjba, hogy tőlük ne vonjanak le pénzt, ne vonjanak le százalékot.

Most két részre bontható a zárószavazás előtti módosító indítványok menete. Az egyik a kormányé, a másik pedig a Fidesz-KDNP-frakciószövetségé. A kormányét megint csak a kapkodás jellemzi. Két módosító indítványa van bent a kormánynak. Az egyik egy olyan módosító indítvány, amelyet meg sem nyitott a törvény, tisztelt miniszter asszony, tisztelt Ház. A szociális bizottságban a főosztályvezető-helyettes asszony a Szociális Minisztériumból beismerte, hogy az a módosító, amit önök benyújtottak, nincs is megnyitva a törvény során, így aztán házszabályellenes az, amit önök akarnak tenni.

Ennél még nagyobb gond az, hogy a miniszter asszony olyan módosítót terjesztett be a törvény során, amely nem fedezi azoknak az embereknek a nyugdíjelvonását, nincs is benne a korhatárban az azoktól való elvonás, akiktől önök el akarnak vonni bizonyos százalékokat. Tehát egy ilyen módosítást tettek be, megjegyzem, azok után, hogy a Fidesz-KDNP-frakciószövetség jelezte ezt a hibát, jelezte ezt a félreírást.

Sokkal súlyosabbak ennél a Fidesz-KDNP-frakciószövetség módosító indítványai, amelyek a következő irányba mutatnak: önök a férfiaktól el akarnak venni egy évet, hogy ne mehessenek el egy évvel korábban nyugdíjba. Az eddigi 59 évet, amit eddig tartalmazott a törvény, önök 60 éves korra módosítanák, a nőknél pedig az 57 éves korhatárt úgy viszik fel 59 évre, hogy nem is vezetik be a fokozatosság elvét, tehát az 58. életévet figyelembe sem veszik.

Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés, önök megszavazták azt, hogy mindenkitől, aki 2008. január 1-jével nyugdíjba megy, minimálisan 8 százalékot elvesznek. Ha a mostani módosítókat nem szavazzák meg, akkor ha a Ratkó-korszak gyermekei közül valaki egy évvel korábban megy el nyugdíjba, akkor 1,2 százalékot vesznek el, ha két évvel korábban megy el, akkor 3,6 százalékot, és ha a nők három évvel korábban szeretnének elmenni, akkor 7,2 százalékot vesznek el tőlük. Ha ezt önök megszavazzák, akkor a Ratkó-korszak gyermekeibe még egyet rúgnak - nem tudok más szót mondani -, még egy nagy elvonást tesznek az irányukba. Nem értem, hogy ez miért jó önöknek.

Ha megszavazzák a Fidesz-KDNP módosító javaslatait, akkor vállalják a tavalyi szavazásukon tett módosításukat, vállalják, hogy kiállnak a Ratkó-korszak gyermekei mellett, és nem kell szembenézniük saját magukkal, a tükörrel, nem kell szembenézniük azzal a hazugsággal, amit a legutóbbi egy év alatt próbáltak letagadni az emberek előtt.

Pénzügyminiszter úr, hiába csóválja a fejét, önök 60-80 milliárd forintot fognak kivenni ezeknek az embereknek a zsebéből. Csóválja a fejét nyugodtan, átlagosan 600 ezer forintot fognak kivenni a Ratkó-korszak gyermekeinek a zsebéből. Hiába integet pénzügyminiszter úr, álljon ki eléjük, és nekik magyarázza a bizonyítványukat!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az elmúlt héten a fogyatékkal élők parlamenti napja volt itt, a Parlamentben, és azt kell mondanom, a kezdeményezés nagyszerű volt, megismétlendő, folytatandó.

Azt is el kell mondanom erről a kezdeményezésről, hogy a civil szervezetek nagy várakozással készültek erre a napra. A nagy ernyőszervezetek, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a vakok és gyengénlátók képviselői, a siketek és nagyothallók képviselői, az értelmi fogyatékosok képviselői, illetve az autisták és autisztikus betegek képviselői mind itt voltak.

Ezek a szervezetek komolyan készültek erre a parlamenti napra. Azt gondolták, hogy a hely szelleme, illetve a téma komolyságot kíván meg tőlük is, és komolyságot kíván meg a parlamenti képviselőktől, illetve a kormány részéről is. Éppen ezért előre megküldték a kérdéseiket, pont azért, hogy fel tudjanak készülni a parlamenti képviselők is, a parlamenti pártok is, és fel tudjon készülni a kormány is erre a parlamenti napra.

De mi történt valójában? Először is az a szomorú eset, hogy ha Hirt Ferenc képviselőtársunk nem jelzi, miszerint ha sem a tárca vezetője, Lamperth Mónika, sem az államtitkár nincs jelen, akkor hogyan lehet komolyan venni a kormány részéről ezt a napot, akkor ön, államtitkár úr, még egy óra késéssel sem jelenik meg ezen az igenis komoly együttléten.

De ami ennél még szomorúbb, az az, hogy milyen válaszokat kaptak ezek az emberek: vagy semmitmondó volt a válasz, vagy nagy általánosságban válaszoltak önök. Nem kaptak választ arra a fogyatékos emberek, hogy mi lesz a foglalkoztatásukkal, mit tesznek az iskolai hátrányok megszüntetése érdekében, a hallókészülékeket miért kell más áron és jóval drágábban beszerezniük. Önök nem válaszolták meg ezeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Ma válaszoltak erre. Ma az ön miniszter asszonya (Az elnök újból csenget.) azt mondta: számíthatnak a kormányra és a szocialistákra a fogyatékos emberek, a fogyatékkal élők. Önök így gondolják a támogatást? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Államtitkár úr, mielőtt mindent visszautasítana, itt van az a levél (Felmutatja a dokumentumot.), amiben előre elküldték a kérdéseket. Ezekre a kérdésekre önök csak részben vagy semmitmondóan válaszoltak. Ön nem tudott arra választ adni, hogy miért kell 5 milliárd forintot elvonni a hallókészülékek támogatásától, így a siketek és nagyothallók hátrányba szorulnak az életük során.

Ön nem tudott válaszolni arra - és nem is figyelmeztette erre az ott lévő autistaszervezeteket -, hogy miért nem támogatják külön költségvetési soron az autistaszervezeteket. Be se számoltak egyébként arról, hogy előző nap a költségvetés módosító indítványai kapcsán ezt a támogatotti sort leszavazták, amit egyébként a szociális bizottság egy az egyben támogatott annak idején. (Dr. Pósán László: Szégyen!)

És arról se tudott ön beszámolni, illetve választ adni arra, hogy miért kell felszámolni a támogató szolgálatokat, miért kell megkurtítani a pénzüket, illetve miért kell azoktól a jó szervezetektől elvenni ezt a szolgáltatást, amelyek most a fogyatékos embereket támogatják. (Dr. Pósán László: Szégyen!)

A válasza most is semmitmondó volt, mint ahogy eddig is - elfogadhatatlan, amit önök tesznek ezen a területen! (Dr. Pósán László: Így van! Szégyen! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Miskolc a Magyar Szocialista Párt egyik fellegvára volt, legalábbis a legutóbbi parlamenti választásokig. A szocialistáknak négy országgyűlési képviselőjük jutott be a parlamentbe. Ennek ellenére vagy éppen ezért az elmúlt évek a miskolci egészségügyi ellátás, a betegellátás mélypontját jelentik. A Gyurcsány-kormány mindezt fejlesztésnek, reformnak nevezi, valójában visszafejlesztés történt.

Önök országosan minden negyedik gyógyító ágyat megszüntettek, így a leépítések Miskolcot sem kerülték el. Egy kórház megszűnt, a másik két kórháznak pedig 1,1 milliárd forint adóssága van, amely a város összes adósságállományának 10 százaléka. Az adósság konszolidációját hosszú ideig halasztották, sőt be sem vallották, majd bejelentve a súlyos gazdasági problémákat, a kórház élére az adósságállományt konszolidáló csődbiztost állítottak egy helyettessel megerősítve. Korábban a csődbiztos a Zalabaromfi Zrt. igazgatója volt. Ő kemény kezekkel látott munkához. Többféle gazdasági szankcióval, a kórházak átrendezésével kezdte meg áldásos tevékenységét. A helyzet abszurditására jellemző, hogy amikor Miskolcon a kórházban a szűrőközpontot átadták, a jelen lévő miniszterelnök, illetve az ön miniszter asszonya megkérdezték, hogy ki ez a férfi, mire a válasz: én a csődbiztos vagyok. Szűrőközpont átadása és csődbiztos kijelölése - azt hiszem, ez jellemzi a legjobban a helyzetet.

De a csődbiztost nem rendítette meg ez az udvariatlan kérdés sem. Ugyanis két rendelkezést is kiadott. Először is a kórházba érkező és a belső levelezést tartalmára való tekintet nélkül fel kell bontani, mint ahogy a felmutatott igazgatói rendelkezés mutatja. Hol a személyes adatok védelme? Hol a levéltitok védelme? A másik intézkedése pedig az volt a polgári törvénykönyvre hivatkozva, hogy minden információ, amely a kórház életét érinti, megtiltja, hogy kimenjen a kórházból, nyilatkozni arról nem lehet.

Államtitkár úr, kérdem ezért ezek után: mi másra jók ezek a rendelkezések egy ilyen reformkórházban, mint a dolgozók megfélemlítésére? Egyetért-e azzal, hogy szakmailag megkérdőjelezhető múlttal valaki egy ilyen mértékű kórházi adósságállományt konszolidáljon? Az üzleti biztosítókról szóló javaslat azért ilyen fontos önöknek, hogy végre mindenről ugyanígy, kizárólag üzleti alapon lehessen dönteni? Meddig fokozható még a káosz a magyar egészségügyben?

Államtitkár úr, várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Államtitkár úr, ön nem válaszolt arra a kérdésre, hogy ha a csődbiztos azzal teszi híressé, inkább hírhedtté magát a városban, hogy a beérkező leveleket, illetve a kórházon belüli levelezést felbontatja, iktattatja, és csak úgy lehet továbbküldeni, akkor ez a csődbiztos valóban a kórház érdekében tesz-e, vagy sem.

Ön nem válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen jogon tiltja meg üzleti célra és üzleti szempontból azokat az információkat, amelyek a kórház életével kapcsolatosak.

Államtitkár úr, ön felsorol sok-sok intézményt a városban. Először is a Szent Ferenc Kórháznak, a tüdőkórháznak megszűnt az aktív ellátása, és krónikus ellátást nyújtó kórházzá vált; mindenki tudja, hogy annak a következménye mi egy országban, mi egy városban. Akkor, amikor Miskolctól már elvették a kohászatot, most sorra teszik tönkre a kórházakat, az egészségügyi ellátást. Karácsonyi ajándékként nem kaptak mást még a miskolci fekvőbetegek ezekben a kórházakban, mint hogy most, néhány héttel advent előtt bezáratták még a kápolnát is abban a kórházban, amelyről szó van.

Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Tatai képviselőtársam, a minisztérium nem nyújt be - nem nyújthat be - módosító indítványt, főleg itt a végén. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Főleg itt a végén! Tehát nem is tudom, miről beszél. (Dr. Vojnik Mária: Dehogynem! - Dr. Veres János: Az előterjesztő bármikor benyújthat. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Kérdezze meg az alkotmányügyi bizottság elnökét!)

Ennél sokkal fontosabb az, hogy egy ország, amely komolyan veszi az egészségügyet, amely komolyan veszi tízmillió állampolgár egészségét, az tíz évig dolgozik egy ilyen törvényen. Önök mit műveltek itt? Fél éven keresztül tárgyaltak, majd saját maguk benyújtottak 200 módosítót...

ELNÖK: Képviselő úr! Az a kérésem, hogy a módosító indítványokról szóljon.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Most mondom, elnök asszony. Benyújtottak saját maguk 200 módosítót, majd ezt követően újabb módosítókkal jöttek a parlament elé, hogy az utolsó pillanatban hozták ide, az egész egy komolytalan, semmibe veszik a társadalmat, semmibe veszik az embereket, csak az a tét, hogy ezermilliárd forint felett döntsenek évente! (Kikapcsolják a mikrofonját.)

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! 150 évvel ezelőtt ezen a napon, február 11-én a katolikusok hite szerint Lourdes-ban megjelent a Szűzanya. II. János Pál pápa 1993-ban ezt a napot a betegek világnapjává nyilvánította, vagyis kérte ennek ünneplését, az erről való megemlékezést. Hívő, nem hívő egyaránt ezt a napot, úgy gondolom, komolyan veszi.

Betegekről, lelki és fizikai betegekről, fogyatékos embertársainkról, illetve az őket ápoló orvosokról, ápolókról emlékezünk meg ezen a napon. És sajnos azt kell mondanom, hogy Magyarországon a társadalom is beteg, de a statisztikák szerint az egyes emberek sokkal nagyobb mértékben betegek, mint ahogy az Európai Unióban ezt tapasztaljuk. Hogy a társadalom beteg, és hogy mennyire beteg, mutatja az a bűnözési hullám, az a gyermekerőszak, amely sajnos most gyermeket, fiatalt és idős, nyugdíjas embert egyaránt érint. Egyaránt sújtja őket, hiszen az az agresszió, az a támadássorozat, amely őket éri, bizony most már a mindennapjainkba begyűrűzik.

Hack Péter volt szabad demokrata képviselő mondta a következőt: a bűnözési statisztika a társadalom lázgörbéje. Azt gondolom, a jelenlegi erőszakhullám, amely ellepi az országot, lázas helyzetet, lázas állapotot mutat. De azt gondolom, nem véletlen, hogy Hack Péter otthagyta ezt a pártot, nem véletlen, hogy hátat fordított a szabad demokratáknak. Hiszen egy olyan párt, amely minden erkölcsöt rombolni akar, az a párt, amely rombolni akarja az oktatás tekintélyét, az a párt, amely a családok tekintélyét rombolni akarja, hosszú távon a politika színpadán nem maradhat meg. De idevezet az a politika, amit az előbb említettem, és éppen ezért nemcsak Hack Péter, hanem az egész társadalom fordított hátat ennek a politikának, ennek a gondolkodásmódnak.

Azonban sajnos valóban nemcsak a társadalom beteg, hanem - ahogyan az európai statisztikák mutatják - katasztrofális a helyzet a magyar egészségi állapotban is. Súlyos gondok vannak mind a fogyatékosellátásban, mind az idős és beteg emberek ellátásában, általában a beteg embertársaink nagyon nehezen élik meg ezeket az éveket. Sajnos azt kell mondanom, hogy a jelenlegi döntések - a vizitdíj, a kórházi napidíj bevezetése - a mind szegényebb, mind betegebb honfitársaink számára sokkal rosszabb helyzetet hoztak, sokkal nehezebb helyzet elé állították őket. Ugyanúgy, az a tervezet, amit ma el akarnak fogadni, az üzleti biztosítók bevezetése, a nekik átengedett piac bevezetése tovább rontja betegeink, hozzátartozóink, az idős emberek helyzetét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Itt a lehetőség, hogy a betegek világnapján átgondolják ezt a helyzetet. Itt a lehetőség, hogy a 150 évvel ezelőtti csodához egy mai, négy órával később megtörténő szavazás során egy kisebb csodaként önök csatlakozzanak. Nem gondolom azt, hogy önök rossz szándékkal próbálják ezt a törvényt elfogadni, de ha elfogadják, szembefordulnak a társadalommal. (Az elnök csenget.)

(12.30)

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr, egy pillanat, a Házszabály 51. § (1) fordulata értelmében csak napirenden nem szereplő kérdésben lehet napirend előtti felszólalást tartani. Kérem, hogy ezt vegye figyelembe.

Köszönöm szépen.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Természetesen, én a betegek világnapjáról... (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Még nincs napirend. - Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nincsen még napirenden sem, nincs még napirenden, mert napirendet egyébként nem fogadtunk el, elnök asszony. De egyébként, amiről beszélek, azt hiszem, az egész társadalmat érintő terület. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: A Házszabály értelmezésében nem óhajtok önnel vitába keveredni.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Ma este, amennyiben a parlament napirendre veszi ezt a kérdést, önök csatlakozhatnak egy kis csodához, de ha nem csatlakoznak, a társadalom előbb-utóbb, néhány napon, néhány héten vagy néhány hónapon belül meg fogja valósítani ezt a csodát, de abból önök kimaradnak. Én azt kérem önöktől, ne zárják ki magukat ebből a csodából.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)