A felszólalás szövege:

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót, és engedjék meg, hogy ugyan tematikus felszólalásra készültem az Igazságügyi bizottság tagjaként az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó feladatok és az Igazságügyi Minisztérium fejezetének költségvetési áttekintésében, tekintettel arra egyébként, hogy az Igazságügyi Minisztérium tevékenysége  mi, ha nem más  a magyar állampolgárok ebben a nehéz időben való jogbiztonságának a szolgálatát is kell hogy szolgálja, így különös fontossága van, azt gondolom, amellett, hogy a 2023. évi központi költségvetés a rezsivédelem és a honvédelem költségvetése, hogy mindamellett, hogy a minket körülvevő ukrán, orosz-ukrán háborús helyzet mentén a külső biztonságunk is adott legyen, nem mellékes, hogy az igazságügyi tárca olyan feladataihoz is, amelyek a magyar embereknek a belső, hazai biztonságát jelentik, kellő támaszt és kellő forrásokat kapjon.

De még mielőtt erről beszélnék, hiszen Vejkey elnök úr, az Igazságügyi bizottság elnöke az imént részletesen alábontott néhány IM-költségvetési fejezet alá tartozó költségvetési sort, engedjék meg nekem, részben azért, mert már többedik ciklus óta vagyok a költségvetési viták résztvevője és hallgatója, másrészt az én emlékezetem több oknál fogva kiterjed a 2010 előtti kormányok, hát, kevésbé dicső költségvetési vitáira és hőstetteire, engedjenek már meg néhány gondolatot nekem, mert az emberben mégiscsak, ha más nem, akkor az igazságérzete feltámad, és amikor a baloldali padsorokban magabiztos és a múltat végképp eltörölni akaró, mármint a saját múltjukat végképp eltörölni akaró képviselőtársaim, akik egyébként cinkosai, sőt kollaboránsai voltak a 2010 előtti, valóban megszorító költségvetési törvények elfogadásának, akkor példátlan hazugsággal állnak fel, és Orbán-csomagoznak meg megszorító intézkedésekről beszélnek egy olyan költségvetés tárgyalásakor, amikor az első és legfontosabb cél a magyar emberek biztonsága, amikor az első és legfontosabb cél a magyar családok biztonsága, amikor az első és legfontosabb cél, hogy a magyar gyermekek, a magyar családok továbbra is biztonságban érezzék magukat.

Berki képviselőtársamnak és Gurmai képviselőtársamnak is  bár jelen pillanatban egyikőjük sincs a teremben (Az elnök jelzi, hogy Berki Sándor a jegyzői helyén ül.)  néhány számot, csak a tények kedvéért, mert, hát, a tényekkel vitázni egy kicsit nehezebb, bár emlékszünk arra is 2010 előttről, hogy a tények ugyan makacs dolgok, de ennek ellenére a baloldali kormányokat nem szokták érdekelni. Nézzük csak meg! 2002 és 2010 között a gazdasági növekedés nem növekedés volt, mert annak az előjele negatív, mínusz 6,6 százalék volt, most pedig, 2010 és 2022 között plusz 7,1 százalék, miközben volt egy pandémia, melynek okán szintén voltak olyan gazdasági hatások, amelyeket egyébként… Én bátran mondom, én egy olyan térségből érkezem, ahol 2008-09-ben százasával bocsátották el napról napra az embereket a cégek és a vállalatok, most pedig a pandémia alatt sikerült megőrizni a munkahelyeket, tehát a mínusz 6,6-tal szemben gazdasági növekedésben most egy plusz 7,1-es gazdasági növekedés utáni időszakban vagyunk.

A munkanélküliségi rátára érdemes, én látom baloldali képviselőtársaim arcán a mosolyt, de talán jó emlékezni, mert elfelejtik sokan, hogy egy 12 százalék körüli, konkrétan 11,7 százalékos munkanélküliségi rátával vette át a kormány 2010-ben az ország rendezésének a feladatát, a munkanélküliségi ráta ma 3,6 százalék; nyilván egyenlőtlen az ország különböző helyein, de ha jól figyelik a kormányzati teljesítményt, akkor látják azt is, hogy az ország minden területére kiterjedő befektetési és beruházásösztönző politika valósult meg.

A foglalkoztatási ráta 2010-ig 56,4 százalék, ma 74,3 százalék. A foglalkoztatottak száma 3,8 millióról 4,7 millióra növekedett, tehát megvan az egymillió munkahely, ezt se felejtsük el, és azt se felejtsük el, hogy ennek a stabil, kiszámítható foglalkoztatásnak is köszönhetően lehetett megtenni mindazokat a családtámogató intézkedéseket, amelyekről Rétvári államtitkár úr itt az iménti felszólalásában adott választ az előző hozzászólásban elmondott, mondjuk úgy, hogy a valóságnak nem igazán megfeleltethető állításokra.

A vállalati adóterhelés  mert az sem mindegy, hogy milyen munkáltatói környezetben dolgoznak azok, akik az embereknek munkát adnak  55 százalékról, a 2010 előtti korszakhoz képest 2010 és ’22 között 32 százalékra csökkent. Az adminisztratív terhek úgyszintén csökkentek. A személyi jövedelemadó úgyszintén csökkent. Emlékeznek rá? 36 százalékos adó volt, most 15 százalékos egykulcsos adó van. A munkáltatói terhek 33,5 százalékról 13-ra csökkentek. A családi adókedvezmények, szemben a Gyurcsány-Bajnai-kormányok adta 12 milliárd forinttal 980 milliárd forintra nőttek.

Tehát az elmúlt tíz év politikai és gazdasági teljesítményének is az eredménye az, hogy ma itt egy orosz-ukrán háború mentén a honvédelem, a rezsicsökkentés és a biztonság költségvetését tudjuk tárgyalni, és reménység szerint képviselőtársaim támogatásával elfogadni.

Engedjenek meg még néhány dolgot! Én sem tudom kitekintés nélkül hagyni az elmúlt, előttem lévő hozzászólást. Én minden térségi fejlesztést támogatok, hiszen az infrastruktúra fontos. Emlékezzünk már meg arról is itt a vasúti vonalaknak a fejlesztése kapcsán, hogy 2010 előtt az MSZP-kormányok, a Gyurcsány-Bajnai-kormányok vasúti szárnyvonalakat szüntettek meg és zártak be!

Tehát miről beszélünk, képviselőtársaim? Megszorításokat vizionálnak és Orbán-csomagokról beszélnek, mindeközben pedig a 2023. évi központi költségvetés továbbra is biztosítja a 371,8 milliárd forintot egyébként arra a 13. havi nyugellátásra, amit önök oly elegánsan, hivatkozva a 2008-as pénzügyi válságra, elvontak, és nem adták meg.

Továbbra is fókuszban van a családi támogatásoknak a köre, továbbra is fókuszban van a nők családban betöltött szerepének a támogatása és a nők nyugellátásának a támogatása. Emlékszem, március hónapban itt is többen riogattak mindenfélével a „Nők 40” nyugdíj kapcsán, de továbbra is biztosítottak mindazok a támogatási rendszerek, amelyeket a kormány vállalt, de még azon felül is, hiszen már most, 2022 júliusától 3,9 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, és hovatovább egyébként januárig visszamenőleg meg fogják kapni.

Úgyhogy, kedves képviselőtársaim, lehet itt a feledés homályába burkolózva a korábbi bűnöket levetkőzni akarni, de azt gondolom, hogy mégiscsak furcsa, de mindenféleképpen disszonáns, baloldali képviselőtársaim, ezt a költségvetést, amelynek fókuszában és célrendszerében mégiscsak a magyar emberek mindenekfeletti biztonsága áll, ilyen jelzőkkel illetni.

(9.50)

Ha már szót kaptam és köszönettel vettem, akkor engedjék meg, hogy ezt az előttem lévő baloldali hozzászólók számára mégiscsak evidenciává tegyem. Ebből szerintem a legpregnánsabban mutatja a költségvetési szemléletek közötti különbséget a 2002-2010 közötti költségvetési és gazdasági mutatók alakulása, összevetve a 2010-2022 közötti mutatószámok arányával.

Ennek a fényében engedjék meg, hogy még néhány gondolattal az Igazságügyi Minisztérium, az igazságügyi tárca alá tartozó feladatok tekintetében fókuszáljak. Említettem, hogy elnök úr előttem lévő hozzászólásában sok mindent elmondott a tárca költségvetési fejezetének a fontosságáról és biztonságáról. Ebből én is  mert itt sem árt az ismétlés  kiemelnék néhányat. Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben, amikor Európában a mellettünk zajló háború okán olyan gazdasági helyzetben és olyan jogi biztonsági helyzetekben is jó válaszokat kell adni a magyar emberek biztonsága érdekében, akkor fontos, hogy az igazságügyi tárca számára az ezekhez szükséges muníció és eszköztár meglegyen.

Természetesen fontos a jogkutatás, a tudományos munka és az előkutatások tevékenysége, fontos a jogászképzés, de azt gondolom, hogy ebben a ciklusban talán kiemelt hangsúllyal bír az Európai Unió melletti Állandó Képviselet biztos működése, hogy az megfelelő szakmai, jogi és kompetenciaháttérrel tudja a brüsszeli irányokban a magyar jog és a nemzeti jog képviseletét ellátni. S ugyanilyen fontos  többek között Rétvári államtitkár úr is utalt erre a családok támogatása és a gyermekvédelem okán  a gyermekvédelem és az áldozatsegítés fókuszba emelése. Én azt gondolom, hogy a gyermekvédelmi törvény, illetve a gyermekek védelméről szóló jogszabályok megtartatása, betartatása és a gyermekek jogbiztonságának a védelme kiemelt és fontos feladat. Miniszter asszony az elmúlt esztendőkben ezt a minisztérium zászlajára tűzte kiemelt feladatként. Nagyon fontos, hogy ez a továbbiakban is a magyar családok biztonságát tudja jelenteni és tudja szolgálni.

De ugyanilyen fontos a minisztériumhoz most került fogyasztóvédelmi feladatok köre. Különösen fontos ez akkor, amikor az Európai Unióban harcokat vívunk a magyar állampolgárok biztonságáért, a rezsicsökkentés megtartásáért, hogy a háborús helyzet okozta gazdasági nehézségeket ne a magyar családok fizessék meg, és árstoppal védjük a magyar családokat. Amikor ebben is konfliktusok vannak, akkor fontos, hogy a fogyasztóvédelem rendszere illeszkedni tudjon, és biztonságot tudjon adni egy ilyen jogi környezetben, az őket védő jogi környezetben tudja érvényesíteni a fogyasztóvédelmi jogait. Úgyhogy, azt gondolom, fontos és lényeges támogatási rendszereket tud fenntartani a költségvetés abban a környezetben is, amikor a Magyarország melletti orosz-ukrán háború egész Európa inflációjára, költségvetéseire és árviszonyaira negatív hatással van, akkor a magyar költségvetés egy kiszámítható, biztos, higgadt, átgondolt költségvetési politikának köszönhetően még meg tudja tartani ezeket a biztonságokat.

Talán azzal zárnám, hogy még jó sokan vagyunk itt, akik emlékszünk rá, hogy 2008-ban valahogy nem így sikerült reagálni a gazdasági válságra. Az egy másik pénzügyi válság volt, mert az a pénzügyi piacok mozgásából és a pénzügyi folyamatokból már jóval korábban látható pénzügyi válságot jelzett előre. Akkor mi történt? Nem történt más, mint hogy 2006-ban elhangzott az elhíresült „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, tehát gyakorlatilag egy hazudott költségvetési politika volt. 2006 után nem történt semmiféle okos költségvetési és gazdaságpolitikai válságkezelés, hanem beleirányította Gyurcsány és Bajnai párosa a szakadékba az országot. Megszorítások, 13. havi nyugdíj és 13. havi bérek elvétele, most ezt nem csináljuk, most azt nem csináljuk, döntések visszavétele, és mindemellett konkrét hazugságfelhőben elfogadott magyar költségvetés. Ezzel szemben egy előre nem látható és egy pandémiás időszakból alig kilábaló gazdasági környezetben egy, a magyar emberek, a magyar családok védelmét, a honvédelmet és a rezsicsökkentés megtartását szolgáló költségvetést tudunk ma tárgyalni, tisztelt képviselőtársaim.

Én szeretném megköszönni a költségvetési politikáért felelős tárca munkatársainak azt a kiszámítható, higgadt és bölcs tervezést, aminek okán ma így tudunk a 2023. évi költségvetésről tárgyalni. Szeretném megköszönni a tárcáknak azt az együttműködését, amelyben a fókuszokat meg tudták tartani a kormányzati gazdaságpolitikán belül a tárcájukat érintően, s ezzel tudunk továbbmenni, és a 2023. évben el tudjuk mondani, hogy a magyar emberek biztonságát, mind a külpolitikai, mind pedig a belső biztonságát érintően felkészültünk a 2023-as évre. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr expozéjában alaposan és részletesen elénk tárta a területfejlesztési törvény új koncepciójának szükséges szakmai okait és a ’96-os területfejlesztési törvény óta eltelt időszakban azokat a lényeges gazdasági és térségfejlődési, -fejlesztési pontokat, amelyek miatt szükség van az új törvény megalkotására.

Én most hadd kezdjem egy kicsit távolabbról és egy kicsit más megközelítésből, ami majd a területfejlesztési törvény logikáját, illetve a területfejlesztési törvényben szereplő intézményrendszert próbálja megalapozni.

Éppen 11 esztendeje tárgyaltuk ebben a Házban a területi közigazgatás reformjáról szóló törvényt. Akkor a területi államigazgatás részéről a kormányhivatalok mellett a járási szintek kialakítása és a járási igazgatási egységek megalkotása volt a célunk. Ennek az volt az alapvetése, hogy a jó állam koncepciója mellett és abba foglaltan az állampolgárok számára az állammal kapcsolatos ügyeik intézése során a lehető legkönnyebben, a legkisebb érdeksérelmet és a legkisebb akadályt biztosítva juttassuk el az ügyintézést. Ez már akkor is egy olyan alapvetésen nyugodott, ami arról szólt, hogy az állampolgárok bizonyos ügyeik intézése és bizonyos napi szokásaik során, bizonyos napi életritmusukban szükséges közszolgáltatások igénybevételekor használnak egyfajta területet az életükben, használják a saját településeik önkormányzati hivatalait, használják a közeli várost és használják a vármegyei térségeket. Ennek mentén a legszükségesebb és a napi, valamint az életvitelszerű szervezéshez szükséges közszolgálatások, hivatali ügyintézés és bármilyen életvitelt meghatározó szolgáltatás igénybevétele az első ponton, a járások méretében, térségében koncentrálódott. Ezért került a közigazgatás területi fókusza akkor az ügyintézés szempontjából a járási hivatalokhoz, és mára már elmondhatjuk  egyébként miniszter úrnak a terepről jelentve, hogy egy sikeres közigazgatási reform után mára elmondhatjuk , hogy a járási és a kormányhivatali igazgatási egységek valóban az állampolgárok ügyeinek szakszerű, hatékony és gyors intézése érdekében ezt a szegmensét a mindennapi életüknek rugalmassá és megfelelővé tudták tenni.

Az elmúlt tíz esztendőben azonban más változások is meg tudtak valósulni vidéken. Így a gazdasági fejlődés miatt létrejött egy másik jelenség, ami nagymértékben meghatározza a különböző méretű településen élőknek  a területfejlesztési törvény is és az indokolása is így fogalmaz:  a tér használatát, vagyis azt, hogy milyen módon, hol, munkába járás, egészségügyi szolgáltatások, iskola, középiskola és csak a gazdasági szolgáltatások vagy bárminemű szolgáltatások igénybevételével megvannak azok a fókuszpontok és központok, ahol ezeket az ott élők célzottan, rendszeresen és nagy számban igénybe veszik, de leginkább meghatározza a mindennapjaikat. Úgy tűnik, ma már azt látjuk, az elmúlt tíz esztendő miniszter úr által is hivatkozott gazdaságfejlesztési kormányzati döntéseinek köszönhetően, hogy a járási közigazgatási rendszer mellett kialakultak kisebb városok, járásszékhelyek vagy olyan térségekben, ahol nincs egy egyfókuszú városközpontúság, tehát több kisebb település együttes fejlődése, fejlesztése vagy működése adja meg a térség lehetőségeit vagy erejét, és megmaradt a rendszerben az a fajta nagyvárosi húzóerő, ami korábban a megyei jogú városok, a megyeszékhelyek esetében is fennállt, ami egy koncentrált, más típusú és nagyobb számban elérhető, mind a gazdasági életben, mind a munkavállalást érintően, mind pedig az egészségügyi vagy oktatási szolgáltatások igénybevételét jelentő szolgáltatási kör. Ennek az elmúlt időszakban végbement fejlődése és fejlesztései igénylik, hogy ehhez az ott élők, a vidéken élők térhasználatához igazítsuk azokat az infrastrukturális fejlesztéseket és azokat a fejlődési stratégiákat, célokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezek a térségek, a felzárkózandó települések homogén módon tudjanak felzárkózni, az erős települések pedig még erősebbé válni

Ugyan látszólag nincs kötődés és nincs kapcsolat a közigazgatási rendszer, a területi államigazgatási rendszer legkisebb egységei és a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott járási szintű vagy kisvárosközpontú vagy vidékiváros-fókuszú fejlesztéspolitikai és területfejlesztési gondolkodás között, de mégis van, hiszen a közigazgatási rendszer reformja mutatta meg azt, hogy az ügyek közelvitele, a gondolkodás és az állampolgárok elérésének a helybőli, onnan való megközelítése eredményes, hasznos és jó rendszer-átalakításhoz vezetett az elmúlt esztendőkben.

Ennek a bázisán tud létrejönni két dolog is. Az egyik, ami nagyon fontos egy jó területpolitikához, egy jó területfejlesztési politikához, az természetesen az intézményrendszer és a megfelelő szabályozás. A jelen törvény arra tesz javaslatot a tisztelt Háznak, hogy ennek a megfelelő szabályozási környezetét kialakítsa, még akként is egyébként, hogy a korábbiakhoz képest új fogalomrendszert vezet be a területfejlesztési politikába, és új intézményrendszert hoz létre annak érdekében, hogy a területfejlesztésnek a különböző szintjei és a különböző fókuszú lehetőségei megfelelő szakmai és megfelelő háttértudással alátámasztva kerüljenek megvalósításra, és a döntéshozók elé tudjanak kerülni.

(12.30)

Így tehát egy jó területfejlesztési törvénynek több feltétele van, az egyik a már említett jó szakmapolitikai koncepció  erről majd még néhány rövid mondat  és a megfelelő intézményrendszer megfelelő szabályozási környezettel. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szükséges és jó megállapítások mentén tesz javaslatot ezek kialakítására.

A területfejlesztési szolgálatról, ha megengedik, csak egy mondatot. Ennek a szükségességét valóban az elmúlt időszak területfejlesztési döntései igazolják. Különböző módon és különböző mélységben tudtak gazdaságfejlesztési, területfejlesztési, infrastruktúra-fejlesztési döntési javaslatokat megfogalmazni a különböző térségek, így is szükséges lesz nemcsak a nagytérségi, vármegyei szint és a járási szint javaslatainak az összehangolása, de szükséges minden térségben egy-egy olyan szervezet a minisztérium hatókörében, ahol minden tudás rendelkezésre áll ahhoz, hogy megalapozott, szükséges és a térség fejlesztését szolgáló döntési javaslat kerüljön a döntéshozó elé, legyen ez infrastruktúra-, legyen ez intézményfejlesztés, legyen ez gazdaságfejlesztés, legyen ez településfejlesztési döntés. Úgyhogy ennek megfelelően a területfejlesztési szolgálat létrejöttét üdvözöljük, hiszen így az önkormányzataink is tudnak a stratégia-, a projektalkotás és a szakmai előkészítés okán hova fordulni, kiegészítve a vármegyei önkormányzatok területfejlesztési munkáját és gyakorlatait.

Az új kifejezések vagy az új fogalomkör, amely a törvényben megjelenik, megint szükséges, és megint az élet írta a szükségességét, hiszen az elmúlt esztendők gazdasági fejlődése és az elmúlt esztendők gazdaságfejlesztései együttesen felülírták a közigazgatási térképeket. A közigazgatás szükséges eleme és szükséges bázisa annak, hogy jó, az együtt élő vagy együttműködő települések esetében a fejlesztési koncepciók megalkothatóak legyenek és a fejlesztési döntések előkészítése megalapozott legyen, ugyanakkor jól látható, hogy létezik elsősorban a gazdasági szektorban és a gazdasági térben egy közigazgatási határokat nem figyelembe vevő mozgás, amit ugyanakkor a területi infrastruktúra-fejlesztésnél, -tervezésnél figyelembe kell vegyünk.

Létezik a nagytérségi szint, amely elsősorban egy tervezési kategória, és a gazdaságfejlesztési zónák mentén kerül megfogalmazásra  ez az, ami nem egy települést, nem két-három települést, hanem egy együttműködő gazdasági térségeket is meghatározó fejlesztési szint lehet. A vármegyei szint, ami a területfejlesztési szolgálat szintjén is megjelenik, nem illeszkedik a vármegyei kormányhivatal infrastruktúrájába, viszont a minisztériummal együtt a területpolitikának a vármegyei tudásbázisán megfelelő szakmai háttérrel tudja a területfejlesztést kezelni. Illetve létezik a járási szint a területfejlesztésben, amely a helyi jelentőségű vagy a kisebb városok esetében az azok környezetét ellátó szolgáltatás- és térségfejlesztés első lépése.

Úgyhogy ezek az új fogalmak, ennek az új intézményrendszernek és magának a területfejlesztési törvénynek az új koncepciója biztosítja azt, hogy egy vidéki kisvárosban élő számára olyan együtt gondolkodás legyen, ami az ő mindennapi életvitelét meghatározó szolgáltatások, az állami szektor szolgáltatásainak az igénybevétele vagy a gazdasági, munkahelyi egzisztenciájának a szempontjából együtt tervezett és együtt gondolt fejlesztések tudnak megvalósulni és döntés-előkészítésre javaslatként megfogalmazódni. A második szinten pedig értelemszerűen kezeli azokat a városmag vagy városközpont nélküli olyan térségi együttéléseket, olyan funkcionális térségeket, amelyeknél nincs egy gazdasági húzóerő, mégis a térségben  akár egy külső, akár egy belső perifériához tartozó területegységként nevesítjük ezt , mégiscsak szükséges az együttfejlesztésben való gondolkodás. Illetve megmarad az a kategória, amelyről egy fél mondatban már szóltam, a nagyvárosok vonzóereje a munkalehetőség biztosításával a szolgáltatások szempontjából.

Az új területfejlesztési törvény tehát lehetőséget és módot ad arra, hogy a vidéki erős települések még erősebbek legyenek, a vidéki felzárkóztatandó települések számára pedig arra, hogy egy, az erős településekkel és térségekkel való együtt kezelés és együtt gondolkodás mentén meg tudják erősíteni önmagukat, hogy így egy homogénebb és tisztább lehetőség álljon előttük a területfejlesztés és a fejlesztéspolitika szempontjából.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat ugyan alapjaiban nyúl hozzá a ’96-os területfejlesztési törvényhez, de nem tesz mást tulajdonképpen, mint a mögöttünk hagyott három évtized változásai és a szükséges, a mindennapjainkat meghatározó gazdaság-társadalmi változások mentén fogalmazza meg a területfejlesztés jövőbeli politikájának az alapjait, és ehhez új intézményrendszert és új szakpolitikai célokat és rendszert fogalmaz meg.

A magam részéről és a frakció részéről az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatom és támogatjuk, és kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy a vidék és a területfejlesztés szolgálatát és a fejlesztés szolgálatát támogatandóan támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)