A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Határozatok Tára ez évi 31. számában a köztársaság kormánya a 2118-as határozatával 2007. augusztus 1-jétől megszünteti az FVM legjobb középiskoláit, mindenféle előzetes szakmai elemzés, egyeztetés nélkül.

(17.30)

Ebben a listában megtalálható választókerületem egyik iskolája, a Jánoshalmi Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadási Intézet.

Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet, hogy nem tudták, de a jánoshalmi az egyik legismertebb és legjobban felszerelt szakközépiskolája az FVM-nek. A jánoshalmi szakközépiskolát még 1933-ban alapították, és az elmúlt 16 évben megduplázták a tanulók számát. Évente közel 1000 fő felnőttképzését és vizsgáztatását végzik, európai szintű fejlett tangazdasággal rendelkeznek. A végzett diákok 90 százaléka el tud helyezkedni a tanult szakmájában vagy tovább tud tanulni. Az elmúlt 15 évben csak a saját fejlesztéseik értéke meghaladta az 1 milliárd forintot. A költségvetésük 40 százalékát pedig maguk teremtik elő.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány döntése mint derült égből villámcsapás érte az iskola dolgozóit, diákjait, városunk, Jánoshalma lakóit. Hogy volt lehetséges ilyen embertelen módon tudtára adni az érintetteknek egy közlöny útján, hogy a köztársaság kormányának ők már nem kellenek? Mihez kezdjenek a most első évfolyamba lépők jövő szeptemberben? Mit kezdjenek a másod- és a harmadévesek jövőre? Miért nem egyeztettek a helyi és a megyei önkormányzattal, a megyei agrárkamarával, és miért nem egyeztettek az iskola dolgozóival? Mi a valódi oka az iskolák lerombolásának, bezárásának? Ön szerint a kormány hajlandó-e visszavonni a tanév kezdetéig ezt a rossz döntését, és helyreállítani ezzel az iskola, iskolák jó hírét?

Tisztelettel kérem önt, államtitkár úr, hogy ne hagyják szétverni a reformoknak nevezett romboló intézkedések miatt a mezőgazdasági középfokú szakképzést. Miért kell tönkretenni azt, ami jól működik? Nem ezt ígérték még a tavasszal! Ha kívánja, segítünk önnek az iskolák megmentésében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Közel tízezren várjuk megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BÁNYAI GÁBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló T/826. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogatta, sajnos, 17 igen szavazattal és 1 tartózkodással, de továbbá azért ajánlja, illetve kéri a bizottság a tisztelt Ház elnökét és a házbizottságot, hogy a törvényjavaslat széles körű összefüggéseinek megvizsgálása és megvitatása érdekében a Ház ne zárja le a vitát ebben a kérdésben.

Indoklásunk az, hogy olyan súlyos törvénymódosításról van szó, amellyel rendkívüli, ma még nem ismert mértékben okozhatunk kárt a magyar mezőgazdaságnak és elsősorban a magyar élelmiszer-fogyasztóknak, ha elhamarkodott és esetleg rossz törvényt hozunk létre. Ma Magyarország lakóinak az érdeke az, hogy tartsuk fenn a moratóriumot ezeknek a genetikailag módosított növényeknek a termesztésével kapcsolatban.

Ha mégis megszületik a koegzisztenciatörvény, a jogszabály, akkor azért gondolkodjunk azon, hogy ezeknek a növényeknek a termesztése során az utolsó esélyt is el lehet játszani azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon egészséges élelmiszereket készítsünk, illetve fogyasszunk. Hátrányba kerülnek majd a nem GMO-termelők, mert nekik igazolniuk kell majd, hogy ők nem szennyezték GMO-fajtákkal a termesztett növényeiket. Ez rendkívül drága vizsgálat lesz majd, és így a hagyományos termesztést folytatók előbb-utóbb a termesztésből el fognak tűnni. A GMO-növények esetleges termesztésben való engedélyezése tönkreteheti a magyar vetőmagtermesztést, tönkreteheti a magyar méhészetet és a magyar bio-, illetve ökogazdálkodást is. Ez a törvény részben "a 22-es csapdája" címet is megkaphatja.

Még egyszer kérjük éppen ezért a tisztelt Ház elnökét és a tisztelt házbizottságot, hogy a törvényjavaslat vitáját ne zárjuk le, ne fejeződjék be ennek a törvénynek a vitája, mert olyan súlyú kérdésről van szó, amelyet ilyen kapkodva bűn lenne egyszer s mindenkorra lezárni.

Utoljára pedig kérjük, és le kell szögeznünk, hogy adni kell még időt és esélyt a magyar tudományos életnek arra, hogy pró és kontra kutassanak ebben a kérdésben, mert az idő őket is kell hogy sürgesse.

Köszönöm szépen.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Én egyetértek azzal, hogy jó az ötpárti konszenzus, csak úgy vettem észre, hogy 52-53 módosító javaslatból igazándiból tizen-párat fogadott el akár a mi bizottságunk, akár a mezőgazdasági bizottság. Én nem tartom túl bátor tettnek, hogy csak ilyen keveset fogadtunk el, mert sokkal többen lehetett volna konszenzust teremteni.

Voltak olyan módosító javaslatok, amelyek arról szóltak, hogy jelölje meg az élelmiszer-előállító cég, hogy az ő termékében van GMO-növényből származó alapanyag. Ha már a piacon meg kell a gazdának jeleníteni, hogy neki nincs a gyümölcsében vegyszermaradvány, akkor miért nem merjük rátenni ezt a címkét akár arra a csokoládéra? Mert általában a csokoládék java része már olyan szójából készül, ami nem GMO-mentes szója, és az egész piacot el lehetne lehetetleníteni azzal, ha az ember, tegyük föl, ráteszi ezt. De akkor is, nem tudnak az emberek arról, hogy mit fognak fogyasztani!

Mint ahogy azt a lépést sem mertük megtenni, nem voltunk elég bátrak ahhoz, ahogy a védzáradékról mondta Orosz képviselő úr, hogy akkor minden növénynél majd meg kéne csinálni. Éppen az FVM egyik lapjában olvasom most itt, amit behoztam, hogy az egyik rizsfajta, az egyik német cég rizsfajtája be lett tiltva 2001-ben, és most megjelent az amerikai piacon a rizs, amelyik be volt tiltva. Az a génkezelt rizsfajta, amit tiltottak a világ minden országában, bejött. Tehát mi nem leszünk megvédve ez ellen a GMO-ügy ellen, tehát most csak a háború elvesztésének idejét toljuk ki egypár esztendővel, mert ezek előbb-utóbb elöntenek bennünket, és nem tudjuk, mi lesz velünk, nem tudjuk, mit fog okozni az életünkben ez a sok-sok GMO-növény.

Most egyetlenegy növényről van szó, egyetlenegy fajnak egy fajtájáról, de jövőre szerintem lesz vagy száz genetikailag módosított fajta bármelyik növénytermesztési ágazatrészben, és higgyék el nekem, nem fogunk győzni éven belül száz záradékot tenni ehhez a magyar törvényhez.

Illetve nagyon fontos még az, ha már itt az ökotermesztésről volt szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - pillanat, elnök úr -, hogy mi lesz a méhészekkel.

Köszönöm szépen.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem akartam kétségbe vonni, államtitkár úr, az egyeztetés folyamatát, illetve nem akartam a konszenzust sem megkérdőjelezni, csak azt gondoltam, hogy lehetett volna még lépni. Nem azért, mert mi jóban vagyunk a bizottságban Orosz képviselő úrral, tehát nincs közöttünk semmiféle konfliktus, ezt meg se cáfolná ő sem.

Itt arról van szó, én úgy érzem, hogy még ebbe a törvénybe tudtunk volna betenni egy-két féket, ami bennünket védett volna meg. Például a fajtaminősítés, amit az európai jogharmonizáció is részben szabályoz, de nyugodtan tudtunk volna ott is szigorítani, mert szerintem van lehetőségünk arra, hogy egy-egy fajtát... - például a módosító indítványunkban benne volt az is, hogy hogy lehetne ezt szigorúbbá tenni, hogy lehetne meggátolni azt, hogy akár bedőljön épp azért, mert a különféle kereskedelmi jogok miatt nekünk bármit be kellene fogadni, amit az Európai Közösség elfogadott és beengedett Európa területére. De tény és való, hogy még van időnk, ha ez a konszenzus megmarad a későbbiekben is, a szakmai összefogás meglesz közöttünk, akkor még lehet ezen majd dolgozni, csak nagyon észnél kell lenni, mert éppen nem olyan régen a feleségem egy nagyon szép portugál csomagolású, de Brazíliából származó csirkemellet sütött ki, és kiderült, hogy az a csirke GMO-szóján volt kezelve. Megettem, finomnak finom volt - ez már itt van, a piacokról, illetve a polcokról az áru fele kimenne, ha teljes tiltással lennénk.

Tehát tény és való, még egyszer az a kérésem, hogy bármikor, amikor erről ez a két érintett cég, amelyik nyomja ezt az egész GMO-ügyet a nyakunkba... - akkor azonnal szóljunk egymásnak, hogy fogjunk össze újra, mert nyakunkon az átok, és előbb-utóbb baj lesz ebből a hatalmas genetikai módosításból.

Köszönöm szépen.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A 2007. március 9-ei brüsszeli csúcstalálkozón nagy jelentőségű megállapodások születtek. Az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig a teljes engergiafelhasználásán belül 20 százalékra növeli a megújuló energiahordozók arányát. Az állam- és kormányfők megállapodtak abban is, hogy 2020-ig az EU 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a `90-es szinthez képest. Döntöttek továbbá arról is, hogy a tagállamok az energiahatékonyságot 20 százalékkal növelik, illetve az üzemanyagokon belül a biohajtóanyagok arányát 10 százalékra emelik 2020-ig. A miniszterelnök úr szerint Magyarország számára kedvező döntés született, míg a hazai környezetvédő szervezetek csalódásuknak adtak hangot.

Tisztelt Miniszter Úr! Az EU-csúcs kapcsán is bebizonyosodott, hogy a kormánynak nincsen hosszú távú, következetes álláspontja környezetvédelmi kérdésekben sem, hol ezt mondják, hol azt. A csúcs előtt Kovács Kálmán, a Környezetvédelmi Minisztérium szakállamtitkára még nagyívű, az uniós célkitűzésekkel összhangban lévő, megújuló energiaforrásokat érintő fejlesztésekről beszélt, majd később a miniszterelnök úr már ezzel ellentétetés álláspontra helyezkedett, azt hangoztatva, hogy a pénznek ezer más helye van Magyarországon, s nem hagyhatjuk, hogy Brüsszel nyomást gyakoroljon ránk ebben a kérdésben. Átgondolt fejlesztési elképzelések helyett tehát ad hoc alapon megy a döntéshozatal, amikor a jövőnkről van szó.

Már az Európai Bizottság is nehezményezte, hogy a környezeti és energetikai operatív program színvonala alacsony. Megfontolandó a hazai környezetvédő szervezetek sürgetése, hogy a kormány - más európai országok példáját követve - többek között technológiafejlesztéssel, energiatakarékossággal, a tömegközlekedés, a vasút célirányos fejlesztésével és a megújuló energiák fokozott támogatásával tegyen a klímaváltozás ellen.

(15.30)

Tisztelt Miniszter Úr! Fentiek alapján a kérdésem a következő. Hogyan értékeli ön a Brüsszelben született megállapodást? Mennyiben szolgálja ez ön szerint Magyarország érdekeit? Nem lát ellentmondást a minisztériuma által itthon, majd a brüsszeli csúcson képviselt álláspontjai között?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Miniszter úr, köszönöm, hogy kijavított, és örülök, hogy nem Gál J. Zoltánt interpelláltam, mert akkor kaptam volna keményebbeket is. Először is szeretném megjegyezni, hogy a mi szakértőink szerint el lehetne érni azt, hogy 20-25 százaléknyi legyen a megújuló energiaforrások aránya a magyar energia összességében, illetve ehhez képest én sajnálom, hogy ilyen keveset, mindössze 90 milliárd forintot említett a megújuló energiaforrásokra való pályázási lehetőségképpen. Szerintem ebből a 22 milliárd támogatás elenyészően kevés, és nem szolgálja hazánk nemzetbiztonsági érdekeit.

Azért is tettem föl a kérdést, mert a miniszterelnök úr mást mondott, mint amit önök mondtak, és miután az Európai Közösség tagjai vagyunk, javasolom önöknek, hogy vegyük komolyabban ezt, és vegyük komolyan az országot azért, mert ha az EU adja a pénzt, akkor vegyük számításba, hogy szeretnék, ha jól költenénk el, és javasolom, hogy a 90 milliárdot többszörözzék meg, akár 1000 milliárdra, mert ez az ország érdeke, hogy meg bírnánk termelni a saját energiaszükségletünk java részét.

A válaszát nem fogadom el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2006. szeptember 9-én a miniszterelnök úr a korábbi megyei vezetéssel közösen felavatta a kecskeméti megyei kórház kibővített onkoradiológiai központját, valamint a megyei kórház új büszkeségét, a daganatos betegségek felismerését nagy biztonsággal és nagyon korai stádiumban biztosító modern PET-CT-készüléket. A kamerák kikapcsolását követően a miniszterelnök úr ígéretet tett arra, hogy az OEP finanszírozni fogja a PET-CT üzemeltetését.

A helyzet azóta megváltozott, ugyanis az OEP egyedül a kecskeméti, köztulajdonban levő PET-CT-készüléket nem finanszírozza, az országban magántulajdonban levő további hármat viszont igen. Ezért a lehetséges 1-2 ezer ember helyett a kórházunk csak 150-200 ember vizsgálatát tudja elvégezni évente.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormánya sokat értekezik az egészségügyi reformnak nevezett megszorítások közepette a takarékosságról és a megelőzések fontos szerepéről. Biztosan tisztában van azzal, hogy egy kemoterápiás kezelés ára 300 ezer és 1 millió forint közötti összegbe kerül az adófizetőknek, de azt is tudhatja, hogy ha a PET-CT-szűrés, amelynek költsége 250 ezer forint, bekapcsolódik a gyógyítási folyamatba, akkor a betegek kezelése az orvos szakértők szerint 30-50 százalékkal csökkentheti a gyógyítás tényleges költségeit, és jelentősen megnő a PET-CT használatának köszönhetően a valós gyógyulási esély.

Államtitkár Úr! A kérdéseim a következők. Miért éri meg jobban az OEP-nek a daganatos betegségek utólagos gyógyítását finanszíroznia, mint előzetesen szűrnie a betegeket, és miért nem éri meg az évi több ezer daganatos betegségben halálra ítélt honfitársaink számát nagymértékben csökkenteni?

(16.10)

Miért nem tesznek ez ügyben többet? Miért a magánkézben lévő PET-CT-gépeket hajlandóak csak finanszírozni, és miért nem hajlandóak finanszírozni a közösségi tulajdonban lévő PET-CT-t? Nem botrány ez ön szerint?

És vajon miért költ többet az OEP akkor, amikor költségcsökkentésről beszél? És miért van az, hogy a súlyos rákos betegséget megelőző egyik eszköz, a PET-CT nemkívánatos a magyar gyógyításban? Mennyit ér egy rákos ember élete? Mennyit ér önöknek egy miniszterelnöki ígéret?

Erre is várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szomorúan hallgattam a mai vitát, mert én még csak pályakezdő képviselő vagyok, és én azt hittem - még ha 2006 tavaszán vesztettünk is -, hogy talán lehet itt az országért jókat tenni, jó dolgokat tenni talán ebben az országban, és sokat dolgozni együtt. Az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatala óta nem látom egyelőre ennek a lehetőségét. Nem is a szembefordulást várom önöktől, mert ez hiú remény lenne, hanem többet, az ország irányítását szeretném látni az önök kezében, hogy jó kezekben van, de ebben a mai napig csalódom.

Nem azért mondom ezt, hogy megbántsam önöket, de előttem egy képviselőtársuk azt mondta - Veres miniszter úr felesége -, hogy olyan országot építenek, amelyben nem nőnek a különbségek. Kedves Képviselőtársaim! Én Bács-Kiskun megye déli részéről származom, ott vagyok képviselő. Az én választókerületemben 12,6 százalék a 2002. áprilisi adat, mára 23,4 százalék lett a munkanélküliség. Nem tudom, mi az, amiről beszélnek, hogy nem nő a különbség. Szerintem égbekiáltó a különbség az ország szegény és gazdagabb vidékei között.

Megdöbbentem, hogy Mátyás király, Churchill, Antall József és még sok nagy ember beszédeihez hasonlították ezt az őszödi beszédet, és a szememben ez mindennél többet adott arról, hogy milyen különbségek vannak az erkölcsi fölfogásunk között. Amin lehet persze javítani is, és kívánom, hogy ez sikerüljön is önöknek

Szeretném megkérdezni önöktől, előttem van a konvergenciaprogram, az MNB statisztikája az ÁKK, az Államadósság-kezelő Központ adatai alapján, hogy miért van az, hogy 2001 végén - igaz, hogy ez az utolsó teljes éve az Orbán-kormánynak - az államadósság GDP-hez mért aránya 52 százalék volt, azaz 7719 milliárd forint, és ez tavaly év végére 67,5 százalékra nőtt, 14 705 milliárdra. Ezt már elmondták sokan, de ez az igazi hazugság, hogy miben vagyunk benne. Miért van az, kedves képviselőtársaim, hogy például az infláció, amit mi levittünk 14,8 százalékról 5,2 százalékra, most összevissza mozog, és minden irányba halad, csak éppen nem az emberek kedve szerint.

(19.20)

Miért van az, szeretném megkérdezni önöktől (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - egy szóra még -, hogy az országon nem látszik az a hatalmas, 8000 milliárdnyi hitel, amit eddig már fölvettünk? Miért nem látszik az 1400 milliárdnyi EU-s támogatás? Miért nem látszik? Ez az igazi veszélye ennek az őszödi beszédnek, hogy ez kiderült, hogy nem volt igaz, amit önök mondtak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Laci! Ez elképesztő volt! Ledöbbentem rajta, mert én azt elhiszem, hogy miattunk van minden rossz, elhiszem, hogy jégesőtől kezdve minden miattunk van (Dr. Magda Sándor: Á, az még ezután jön!), elhiszem, hogy minden bajt a Fidesz okozott, de idáig lemenni... Mert szerintem a kupi már itt van, kupi van öt éve. (Dr. Magda Sándor: Mi?) Kupi van, nem mi csináltuk a kupit. (Dr. Magda Sándor: Mi?) Kupi! Laci mondta, hogy kupi van, kupleráj van az országban, ez volt a képviselő úrnak a beszédében. (Dr. Fónagy János: Tehetségtelenek vagytok, lányok!)

Csak egy adatot szeretnék elmondani: azáltal, hogy az eurót nem vezetjük be, évente kétszáz milliárdot veszítünk, te is, én is, mindannyian, mert nem vezettük be, most már ötödik éve lassan.

Illetve még egy: ha már itt Szabó képviselő úr a Bibliából idézett, csak egy mondatot engedjenek meg Jób könyvéből, nem szeretek ezzel revolverezni, mert ez veszélyes fegyver: "Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcsességtekre lenne." Ez lehet, hogy ránk is vonatkozik időnként, de ez most erre a kormányra nagyon vonatkozik.

És még egy idézet Jeremiástól, nagyon fontos: "Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" Lehet, hogy hasznotok van belőle, de az ország beledöglik, az biztos. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásomban szeretném kiegészíteni az ellenzéki frakciók véleményét az áfatörvény módosításáról, mert nem árt, ha nyomatékosan felhívjuk a figyelmet néhány olyan témára, amelyben nem értünk egyet a kormánnyal.

Két kérdésről szeretnék beszélni, az egyik egy olyan terület, amely már most húsbavágóan érinti az embereket, terheli a hétköznapjaikat, és egyben jól jellemzi a kormány szavahihetőségét is. Ez nem más, mint az általános forgalmi adó 15 százalékos kulcsának 20 százalékra történő emelése 2006-ban, amit már magunk mögött tudunk, de az ígéret nem ez volt annak idején, mert Gyurcsány Ferenc egy szép autó hátsó üléséről azt mondta, hogy ők, a szocialista-liberális kormány az adócsökkentés kormánya lesz, aztán jött a választás, jött Őszöd, és mára csak a valóság áll pőrén előttünk. Adócsökkentést ígértek, mégis nőttek a közterhek, köztük az áfa mértéke is. Vagy idézhetném az SZDSZ-t, hogy több SZDSZ, kevesebb adó, de ez is megfordítható: több SZDSZ, több adó lehetne a jelszó.

Beszéljünk a lényegről, a módosítandó áfaszabályokról, amelyek közül kiemelném, mint a környezetvédelmi bizottság tagja, azokat a módosításokat, amelyek mostantól kezdve leginkább terhelik ennek a területnek a használóit, illetve a vállalkozóit. Először is egy inkorrekt eljárás történik most az áfatörvény módosításánál, mert a hatályát vesztő rendelkezések között kiesik az áfakedvezményi körből a szennyvízberuházások köre. Ez azért érinti súlyosan az embereket, mert bár a kormány jelentős beruházásokat ígért, és uniós források bevonásáról is beszélt, a beruházások megvalósulásához szükséges valamennyi lakossági önrész is. Azzal, hogy a szennyvízberuházások kiesnek a kedvezményi körből, áfakötelessé válik a lakossági önrész is. Eddig ez 0 százalékos volt, mostantól 20 százalékos lesz. Ez több aggályt is felvet. Egyrészt azt, hogy nem a saját tulajdonát vásárolja meg ezzel a tisztelt állampolgár, amikor beszáll egy víziközmű-társulatba, és befizeti oda a saját hozzájárulását, hanem az önkormányzat vagyonát gyarapítja, és ezért neki áfát kell fizetnie. De azért sem korrekt az eljárás, mert a lakossági önrész, amely attól függően, hogy az európai uniós támogatás milyen mértékű lesz, több tíz milliárd forintos újabb terhet jelent a magyar lakosságnak. S azt is tudjuk, hogy a kormány hogyan, milyen technikákkal csökkenti a saját nemzeti önrészét, a saját addicionális forrásait egy-egy uniós programnál. Mondhatjuk azt is, hogy ezzel a módosítással az állami nemzeti önrészünket kívánja csökkenteni, amire mondhatnánk azt is, hogy ez ügyes húzás, de megint csak a lakosságot terhelik. Keller László azt mondta, hogy nem lesz tehernövekedés, de ez bizony tehernövekedés, kedves képviselőtársam.

További problémát jelent az, hogy a kormány nem támogatja az áfa-visszaigénylést a saját beruházások területén, és csak az üzembe helyezést, aktiválást követően lehet majd áfát visszaigényelni. Ezzel a kormány megnehezíti a zöldenergiát előállító beruházások, biogázüzemek vagy bioégetőművek létesítését. Egy-egy ilyen beruházás kivitelezése ugyanis több évig is elhúzódhat, ameddig az áfát nem tudják visszaigényelni. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a beruházásösztönzésnek nem ez a legjobb módja, nem beszélve arról, hogy súlyos problémákat vethet fel az is, hogy az így visszatartott áfa összegét az állam használja akár évekig. Csak hogy tudják, az európai uniós pályázatoknál van lehetőség mérföldkövek után bizonyos időszakonként támogatás visszaigénylésére, és a támogatást nem a legvégén adja oda az Európai Közösség, ha jó a pályázat, amit annak idején elkészítettek. Ezek szerint az Európai Közösség többet tesz a magyar vállalkozókért, mint a saját kormányuk.

Azt hiszem, nem meglepetés, ha azt mondom, hogy az áfatörvény-javaslat a magunk részéről - részemről is - ebben a formában elfogadhatatlan. Az imént látott problémákra szeretném, ha előbb vagy utóbb - ha nem is ebben az évben, de a következő év során - megoldást találnánk, mert ez így nem csökkenti, hanem növeli mindannyiunk terheit.

Még egy szót ejtenék arról is - bár eretnek gondolatnak tűnik -, hogy Amerikában radikálisan csökkentették az általános forgalmi adó mértékét, és beruházások esetén megtiltották az áfa-visszaigénylést, ezáltal az adóhatóságot és a terheket csökkentették. Elgondolkodtató, hogy előbb-utóbb mi is megpróbálhatjuk ezt az Amerikában már bevált ügyet elindítani, hogy kevesebb áfa, kevesebb adóhatóság, és ne legyen visszaigénylés. Ha lehet erről majd beszélni, eretnek gondolatokat mondani ebben a Házban, akkor erre is készen állok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság október 9-ei ülésén tárgyalta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséről szóló törvénymódosítást. A bizottság egyhangúlag támogatta a kormány árvízvédelmi elképzeléseit.

Ugyanakkor érthető, hogy az ellenzéki frakció részéről némi fenntartással szemléljük az eddigi kormányzati elképzeléseket és lépéseket. Aggodalmunk jogosságára az is ráerősített, hogy a bizottsági ülésen még kormánypárti képviselőtársaink is elismerték a kormány tehetetlenségét az árvízvédelem területén.

Bár a bizottsági ülésen általános vitára alkalmasnak tartottuk a javaslatot, már akkor is jeleztük, hogy fenntartásainkat a parlamenti vitában meg fogjuk fogalmazni. Erre csak ráerősített a múlt pénteki Népszabadság ezzel az üggyel foglalkozó főcíme: "Vidékfejlesztés helyett csak száraz tározók a Tiszánál", ami szintén alátámasztja ezt a véleményünket.

Szeretném kiemelni, hogy az árvízvédelem olyan témakör, amelyre hazánkban nagyobb figyelmet kellene fordítani. Úgy gondolom, hogy az elmúlt években ez a téma nem kapott elég nagy nyilvánosságot. Mégis kicsit olyan érzésem van, mintha ezekkel a mondatokkal már valamikor találkozhattunk volna. De hogy ne csapongjak az időben, azt hiszem, az a helyes út, ha megvizsgáljuk, hogy az elmúlt kormányzati ciklusokban mi is történt a védekezés területén a Tisza mentén.

Összehasonlításul az 1994-98 közötti időszakot tekinthetjük első lépcsőnek. Ebben az időszakban 4,5 milliárd forintot használt fel az állam, a Horn-kormány a meglévő töltésrendszer fejlesztésére, amelyben mintegy 80 kilométernyi gátszakasz épülhetett meg. Az igazi áttörést mégis az 1998-2002-es időszak jelentette, érthető módon az árvizek miatt is. Ebben az időszakban 31,5 milliárd forintot költött a kormány új védvonalak megépítésére, amelyből 2001-ig 203 kilométer védvonal épült ki.

Hogy miért is mondtam, hogy valahonnan ismerős a kormány mostani árvízvédelmi programja? Azért, mert azzal már találkozhattunk néhány évvel ezelőtt is. Még a megnevezése is ugyanaz, 2002 januárjában pedig még az Orbán-kormány határozta el, hogy a rendkívül magas, úgynevezett mértékadó árvizek árvízszintjét egy méterrel csökkenti. Erre akkori áron 99 milliárd forintot szánt a kormány, amelyből 14 tározót terveztek megépíteni 75 ezer hektáron, amely 1,5 milliárd köbméternyi víz tározására lett volna alkalmas. Ez majdnem annyi, mint a Balaton vízmennyisége - 1,8 milliárd köbméter a Balaton vízmennyisége.

A programnak 2003-ban kellett volna elindulnia, és 2006-ig be kellett volna fejezni a kivitelezést. Emellett 552 kilométer töltésfejlesztés is tervbe volt véve, nem beszélve a belvízi védekezésekről. A választási kampányban maga Medgyessy Péter azt mondta, hogy az Orbán-kormány tevékenysége példaértékű volt, és a megkezdett programokat folytatni kell, sőt ő jobban fogja folytatni az elkezdett gátépítési programokat.

Ezt követően sajnos, nem ezzel szembesülhettünk. Helyette azt láthatjuk, hogy most már lassan hatodik éve folyamatosan apadnak el a fejlesztésre szánt kormányzati források, így az árvízvédelemre szántak is. Az előző ciklusuk idején még azt ígérték, hogy 2004 és 2007 között 130 milliárd forintot kívánnak árvízvédelmi célokra fordítani. Ezzel szemben az idei évre már csak 5 milliárd áll rendelkezésre, nem is beszélve a vízkár-elhárítási művek fejlesztésére fordított forrásról, ami a 2006-os 1 milliárdhoz képest az idén csak 114 millió forintnyi volt.

A rest kétszer fárad, tartja a mondás. Azt hiszem, ezt a kormány az elmúlt évben a saját bőrén tapasztalta, amikor az úgynevezett felülről nyitott keretből 26 milliárd forintot kellett fordítson árvízvédekezésre a Tiszán, és a Dunán vízkárelhárításra. Mindez nem történt volna meg a Tisza esetében, ha a Vásárhelyi-tervet a kormányzat következetesen végigviszi, ahogy vállalta.

Tisztelt Ház! A törvénymódosítás benyújtásáig a kormány megint csak ködösített, vagy hogy a kormány prominenseit idézzem, nem fejtették ki az igazság részleteit. A 2006-os zárszámadásban még a rendkívüli szélsőséges időjárással, a kisajátítási eljárások problémáival és régészeti feltárásokkal magyarázza a kormány a késedelmet. A törvénymódosítás magyarázatában viszont már elismerik, hogy a megszorítások miatt nem jutott elegendő forrás a gátakra. Azt hiszem, itt ismét szembesülhetünk azzal, hogy a kormány milyen cinikusan semmibe vette korábban - mostantól talán már nem - az árvízveszélyes területeken élők problémáit.

Önök az előző ciklusuk idején 2007-ig a programok befejezését ígérték. Aztán a választási kampányban újból grandiózus fejlesztésekkel hitegették a választókat, de ha úgy tetszik, be is csapták őket. Most, a tervezet indoklásában pedig már a program 25 éves kivitelezéséről beszélnek. A program pénzügyi oldala sem kevésbé cinikus, mint a 25 éves kivitelezési időszak, de mondhatjuk, hogy a kormányzati gyakorlatnak ez megfelel.

A forrásokat uniós pályázatokból kívánja előteremteni a kormány, ami helyes út, amelyhez adna valamennyi támogatást a költségvetésünk is, de ezt az indoklás csak mellékesen említi meg, a forrást nem jelölte még meg. Ezzel megint csak az a baj, hogy azokat a forrásokat el is kell majd nyerni Brüsszeltől.

A program érdemben nem tartalmaz semmilyen új információt, tisztelt Ház. Mindezt 2002-ben a Fónagy János által vezetett Közlekedési és Vízügyi Minisztérium már egyszer letette az asztalra. Önöknek csak annyi dolguk lett volna, hogy pontról pontra végrehajtsák azt, mégis vártak vele 2007-ig, ha úgy vesszük, 2008-2009-ig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezzel felelőtlenül veszélyeztették az árvízzel fenyegetett térségek lakóit.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amit elmondott, a számok alapján grandiózus ismétlés... (Az elnök ismét csenget.) Letelt az időm? Lényegében támogatjuk a magunk részéről, csak el kellett mondanom, hogy mi történt, mi nem történt az elmúlt hét esztendőben ezzel a programmal kapcsolatban. Köszönöm a szót, elnök úr.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Oláh Lajos képviselőtársunk korábban azt mondotta - merte mondani -, hogy a 2008-as költségvetésben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a nyertesek közé tartozik, mert 6,8 milliárd forinttal több lesz a támogatása, mint az idén, és hogy micsoda létszámfejlesztés fog történni majd a minisztérium apparátusában és alintézményeiben. Csak jelzem önöknek, hogy a 337 fő felvétele, ami majd 2008-ban megvalósulhat, fele annak, akiket kirúgtak két év alatt a minisztérium apparátusából. Bár dicséretes a nemzeti parkok részére 80 embert felvenni, csak jelzem Tompa képviselő úrnak, hogy 160 embert rúgtak ki 2006-2007-ben a nemzeti parkoktól. Tehát azért tudni kell, hogy mihez adjuk hozzá a plusz 80-at és a plusz 337 főt. De gondolják el, hogy 120 főt bocsátottak el a kövizigektől, és most plusz két főt adnak oda, és gondolják el, hogy tavaly is meg most is havi húszezer hátralékos ügyet nem tud elintézni egyetlenegy apparátus, részleg sem, mert tele van hiánnyal a minisztérium apparátusa, nemcsak emberhiánnyal, hanem tele vannak olyan munkával, amelyet nem bírnak elvégezni.

Nézzük meg, hogy van-e indoka ujjongásra a tárcának és a kormánypárti képviselőknek! Nézve a 2003-as évet mint egyik bázist, és nézve a költségvetés akkori szerkezetét, akkoriban - 2003-ban - 116,5 milliárd forint volt, amely uniós támogatási programok nélkül is 92,6 milliárd forint főösszeget jelentett. A nyertes 2008-as költségvetési évben 60,7 milliárd forint áll rendelkezésre az uniós támogatások nélkül. Tehát mihez képest siker a siker? Esetleg azért, mert talán nem lehetett ennél már rosszabb a helyzet.

Azt tudniuk kell, hogy a klímaváltozásra, amit Oláh képviselő úr mondott, egy fillért nem szán a kormány, sem a KEOP-ban, sem az egyéb programokban a következő esztendőben, tehát nem hiszem, hogy ez egy nyertes költségvetés lenne a tárcának. Sőt, önök kormányoznak 2002 óta, és az áldásos működésük folyik, odáig vezetett ez, hogy a folyamatos reformoknak, közigazgatási korszerűsítésnek nevezett költségvetési és szervezeti leépítésnek köszönhetően a tárca és szervezetei a 2008-as évben egészen egyszerűen már nem bírták volna ki, ha további forrásokat vesznek el tőlük.

A 2008. évi költségvetési tervezetnek a minisztériumot érintő költségvetési keretei, valamint a tervezett létszámfejlesztés egy kármentési folyamat része. Legalább beismerték, hogy hibáztak az elmúlt három-négy esztendőben. A 2008-as költségvetési tervezet nem más, mint az elhibázott intézkedések, valamint a minisztériumnál és szerveinél bekövetkezett, lényegében működésképtelenséget előidéző állapot rendkívül szerény formában történő orvoslása.

Az idei, 2007-es költségvetés kizárólagos szempontja a megbillent gazdasági és költségvetési egyensúly tűzoltásszerű helyreállítása volt, és mindent ennek áldoztak be. Az átmenetileg elérhető eredményekre koncentráltak, még annak árán is, hogy a rövidlátó intézkedések rombolása idővel többszörös áldozattal fog járni. Ezért a 2008-as költségvetés - mondhatjuk - a hazugság ára, a környezetvédelmi vonalon az elhibázott intézkedések részleges revízióját, jóvátételét láthatjuk.

A környezetvédelem iránt elhivatottak örömmel állapítják meg, hogy a környezetvédelmi tárca szakadékba zuhanása elmaradt. Reméljük, nemcsak fennakadt egy kiálló sziklán, hanem a felfelé kapaszkodás kezdetének tekinthető a 2008. év. A 6,8 milliárd forintnyi többlet a tárca szinten tartását biztosítja, csak a túlélésre elegendő. Kissé tragikomikus, hogy ha már nincs mit elvonni az intézményrendszer összeomlása nélkül, akkor ezt akár érdemként, sőt sikerként lehet bemutatni. A tárca 2003. évi költségvetése 116,5 milliárd forint volt, amint mondottam, és ma ez a nyertes költségvetési évben, amit mondanak jövőre, csak 60,7 milliárd forint lesz. Azt mondta, államtitkár úr, hogy a hatékonyság növelése miatt bocsátottak el embereket annak idején, most pedig ugyanerre hivatkozva veszik fel a 337 főt. Most melyik állítás az igaz? Valamelyik hamis.

Amit még el kellene mondanom, például az OMSZ esetében: az Országos Meteorológiai Szolgálatot csak nagyobb viharok esetén, a bűnbak keresésekor említik meg, és a több mint száz évvel ezelőtt felállított intézmény 2003. évi létszáma még 315 fő volt, ezt 2007-re már 212 főre csökkentették, és jövőre sem lesz jobb ott a helyzet. Szinte csoda, hogy egy ilyen világhírű intézmény még fenn tud maradni.

Az uniós fejlesztéseknél meg kell említenem, hogy a megújuló energiaforrásokra szinte alig szánnak pénzt, és a jövő útja - úgy gondolom - nem a fosszilis energiák felhasználása, hanem ebben kellene nekünk is utazni, mert volna rá lehetőségünk.

A tárca fejezeti kezelésű előirányzatai között még néhány évvel ezelőtt is 20 milliárd forint vízügyi, vízgazdálkodási előirányzat szerepelt, amely mára már a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nélkül alig 3 milliárd forint. Különösen szembetűnő az ár- és belvízvédelmi művek karbantartásának, felújításának forráshiány miatti elhanyagolása, amely miatt a lakosság veszélyeztetettsége fokozatosan nő. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata szerint évente 4-5 milliárd forintnyi karbantartás marad el, amely miatt a keletkező kár, az árvizek és a belvizek okozta károk helyreállítási költsége ennek többszörösébe fog kerülni. Úgyhogy a kormány önreklámozására szánt milliárdokat inkább kellene fordítani az árvízi védművek, a gátrendszerek védelmére és javítására, mert csak a Jóistenen múlik, hogy Magyarország népét nem viszi el majd az árvíz, mert ha a kormányon múlna, akkor mindent vinne a víz.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a következő évben 35 milliárd forintot akar megtakarítani a vasúti közlekedés teljesítményének lefaragásával, magyarul pályabezárásokkal. Ez az összeg az ágazaton megtakarítani, elvenni szándékozott pénz legnagyobb része. 9 milliárd forintot vesznek el az emberektől a menetdíjkedvezmények átalakításával. Mindeközben nem telik el nap anélkül, hogy a közvélemény ne szerezzen tudomást az állami cégek vezetőségeihez köthető felháborító végkielégítési botrányokról, panamákról.

Államtitkár Úr! Helyi képviselőként, sőt Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnökeként a lehető leghatározottabban tiltakozom a radikális pályabezárások ellen. Bács-Kiskun megye közúthálózata rossz, szinte minden számba vehető út felújításra szorul. Erre a lerobbant úthálózatra akarják ráterhelni a megnövekedett forgalmat? Tisztán látható, hogy önök minimális helyismeret nélkül hozták meg a döntésüket. Ilyen horderejű döntéseket nem szabad a helyben élők kihagyásával, a megkérdezésük nélkül, diktatórikus módon, felülről meghozni. A megye nem egy térségében a vasút jelenti az egyetlen közlekedési eszközt. A személyforgalom leállításával teljes kistérségeket fognak elzárni a világtól.

Államtitkár Úr! Megyénkből diákok ezrei tanulnak Pécsen a felsőoktatásban. A tervezett döntéssel a Dél-Alföld és megyénk diákjainak ezreit fosztják meg a tanuláshoz való jogtól, mert vonattal csak Budapesten keresztül lehet majd eljutni a mostani bajai vonal helyett. Önök a jelen problémáinak dilettáns kezelésével mindemellett tömeges munkanélküliséget is gerjesztenek. Joggal kérdezik az emberek, hogy milyen alapon vesz ki a kormány településeket a vasúthálózatból egy vaktérkép segítségével. A minisztérium még arról sem képes pontos tájékoztatást adni, hogy mely vonalakat érinti a csonkítás.

Kérdezem öntől: miért nem vonják be a helyi önkormányzatokat, a helyi embereket az őket érintő súlyos megszorítások körüli döntéshozatalba? Miért az embereken spórolnak, miért nem a korrupciós botrányokon és a felháborító végkielégítéseken takarítanak meg? Milyen intézkedésekkel, alternatív közlekedési eszközökkel tervezi pótolni a minisztérium a megszüntetni kívánt vasúti vonalakat? S kérdezem, hogy járt-e ön vagy jártak-e a munkatársai a kecskemét-bugaci kisvasúton. Jártak-e önök a kiskunhalas-bácsalmás-baja-bátaszéki vasútvonalon? Ha nem jártak, akkor ne hozzanak ilyen döntést az ellenünkre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita környezetvédelmi területéhez és azon belül is a vízgazdálkodási részéhez szeretnék hozzászólni.

A 2010. évi költségvetési törvényjavaslat szemlélete, stratégiája alapvetően elhibázott, ezt már mondtuk sokszor, de vízgazdálkodási szempontból egyenesen torz a tervezet. A hazai forrásokat döntően az EU-s forrásokhoz szükséges önerő-finanszírozás tartja csak fenn, ennek következményeként a gazdaságilag indokolthoz képest rendkívül alacsony színvonalú a fenntartás, az üzemeltetés finanszírozása. Ezt a feladatot Magyarországon - mint bárhol másutt - a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el.

(16.10)

Az igazgatóságok működési költségvetésének drámai szűkülését mutatja, hogy ameddig a támogatás teljes összege 2008-ban 17 milliárd 750 millió forint volt, addig 2010-ben az előirányzat már csak 11 milliárd 472 millió forinttal számol, 6,3 milliárdot kivonnak ebből az ágazatból, ez közel 40 százalékos csökkentés. Ez maga a veszély. A 2010. évi előirányzat belső torzultságát a törvényjavaslat indoklása is bevallja, csak nem kommentálja, nem teszi a helyére. A kiadások 80 százalékát a személyi juttatások és járulékaik teszik ki, következésképpen a dologi kiadásokra mindösszesen 20 százalék jut. Különösebb indoklás nélkül belátható, hogy ez azt jelenti, hogy a költségvetési támogatás jószerével a szervezet egyben tartását célozta csak meg. Ez egyfelől fontos cél, tudjuk, hiszen a szervezet egyben tartása elemi feltétele az ár- és belvízi védekező szervezet ütőképességének, de mint láthatjuk, ez is sérül. Másfelől viszont a dologi kiadások szűkülése eleve lehetetlenné teszi a fenntartást és az üzemeltetést. Hiába a gátőr, ha nem telik gázolajra, és nem tudja lenyírni a töltésoldalon a füvet.

Egyes becslések szerint a vízkár-elhárítási létesítmények összértéke 2500-3000 milliárd forint értékű vagyont tesz ki. Fenntartásához a gazdaságilag indokolt ráfordítás mértékének minimálisan 0,5 százaléknak kellene lennie, ez minimum 2,5 milliárd lenne mindösszesen, ennek ellenére önök 1 milliárd forintot terveztek be. Tetézi ezt a hiányt, és az 1 milliárd forintot szinte elviszi az európai uniós forrásokból épülő, fokozatosan belépő új létesítmények fenntartási igénye. Csak a két új, a Vásárhelyi-tervben megépült cigándi és tiszaroffi tározó fenntartási költsége a megvalósíthatósági tanulmány szerint 120 milliót kellene hogy kitegyen. Ez már az 1 milliárd 12 százalékát elvitte, és még hány létesítmény van, amit fenn kellene tartani. A források szűkössége olyan, eddig nem látott takarékossági intézkedéseket is kikényszerít, mint a vízrajzi észlelő hálózat szűkítése, avagy ideiglenes szüneteltetése. Ez a 150 éves adatsorral rendelkező hidrológiai adatbázis, ami a világon egyedülálló, egyes elemeinek használhatóságát teszi tönkre. A nem mért adat ugyanis nem pótolható. Ha megszakad az adatsor, az tovább nem használható - mondják tudományos szakemberek.

Kénytelenek lesznek az igazgatóságok jogszabályban előírt feladataikat elhagyni. Ilyen például a nagy műtárgyak műszaki ellenőrzése és mérése, ami a jogsértésen túl biztonsági kockázatot is jelent számunkra. A költségvetés sajnálatos ellentmondása, hogy a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknál stabil, 3831 fős létszámkerettel számol. Ugyanakkor, a személyi és dologi kiadások aránytalansága révén a kiegyensúlyozott gazdálkodás érdekében az igazgatóságok jelentős, akár 8-10 százalékos létszámcsökkentésre fognak kényszerülni a közel 40 százalékos elvonás miatt. Ennek hatása az ár- és belvízvédelmi szervek ütőképességére drámai lesz, higgyék el.

Az árvízi védekező szervezet tekintetében már eddig is az az egyébként vitatható fő szabály érvényesült, hogy az igazgatóságok mindösszesen a harmadfokú védekezéshez szükséges műszaki irányító létszám kiállítására voltak képesek. Az idei, volumenét tekintve nem igazán nagymértékű rábai és felső-dunai védekezés megmutatta, hogy ez a szabály már a múlté, ugyanis a védekezés 800 főjéből mintegy 200 főt a tiszai társigazgatóságok biztosítottak, azaz a műszaki irányítás mintegy negyede idegen dolgozó volt. Ha ez az arány tovább romlik - és a költségvetés miatt romlani fog, ez biztos -, akkor a védekezéshez szükséges helyi tapasztalat olyan hiányával kell majd szembenézni, ami ma már vállalhatatlan kockázatot jelent. És ki vállalja ennek a felelősségét? Önök?

Kérdezte Keller úr, hogy hol csökkenhet a költségvetési hiány. Hát, tisztelt képviselőtársam, nem ott, ahol az ország, az emberek vagyonának, életének védelmét végző szakemberek dolgoznak. (Keller László: Hol?) Ott nem kéne. Pont ott nem kellene. Hogy? (Keller László: Hol?) Azt mondom, ez a válaszom, hogy ott nem kéne. Meg kell keresni! Bocsánat, ez a kormányzat dolga, nem a miénk! (Göndör István: Csak osztogatni.) Még egyszer mondom, ott nem lehetne csökkenteni.

A másik nagyon fontos megjegyzésem. Ez a kormány a hangya és a tücsök meséjét juttatja eszünkbe. Önök voltak a tücskök hét-nyolc éven keresztül, zenéltek, muzsikáltak, az ország pénzét, vagyonát elmulatták, a hangyák, a szorgos nép pedig ennek a levét fogja meginni. A 2010-es költségvetés az önök nyolcéves uralkodásának bűnlajstroma. De önök helyett az ország fogja ezt leülni, mi fogjuk kifizetni az árát, önök meg ki fogják őket nevetni. Sőt, megkérdezném államtitkár úrtól én is, amikor Szabó Lajos azt mondta, hogy milyen kevés a befizetendő összeg az EU-kasszába, mondják el, mennyi az átengedett adóbevétel, a vám- és pénzügyőrség átengedett adóbevétele az EU-kasszába. Mondják el, és az egyenleg máris másként fog kinézni! Nekem ne mondja Katona Tamás államtitkár úr, hogy 12 ezer milliárdnyi a hitelnövekmény az államadósság területén, és ez ugyanakkora teher, mint 2002-ben volt. Ön látott már olyan autót, amelyik 100 lóerős, és egyszer 100, máskor 200 kilót kell cipelnie, és kevesebbet fogyaszt? Mese, amit ön mond, államtitkár úr.

A tervezet, higgyék el, tovább rombolja a vízügyi védekezés területét, a védekezés lehetőségét nem biztosítja. Vis maior esetek kellenek az országnak jövőre? Az ország már megkapta az idei költségvetésben a vis maior esetét. A jövő évi költségvetés maga a vis maior. Vonják vissza, mert így nem lehet megmaradni!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is segítségért jöttem, kérni szeretnék a kormánytöbbségtől néhány dolgot, mert aggodalomra ad okot a mostani költségvetési tervezet vízgazdálkodásról és vízkárelhárításról szóló része. Bizonyára észrevették, akik foglalkoztak a kérdéssel, hogy az árvízvédelem kérdéskörére, illetve a vízügyi gazdálkodás fejezetére 6 milliárd 500 millió forinttal csökken az idei évhez képest a jövőre vonatkozólag a fejezet, így 33 százalékkal csökkennek a vízügyi igazgatóságok, a vízkárelhárítás forrásai.

Egy eklatáns példa, most már a nyolcadik költségvetést adják be úgy, hogy 1 milliárd forint körüli a Duna, a Tisza, a Dráva és más, kisebb folyók árvízvédelmi töltésének karbantartásáról szóló fejezet. Ebből, legutóbb is elmondtam, 200 millió forintba kerül csak a cigándi-tiszaroffi tározó fenntartása, és marad 800 millió forint az összes, közel 800 kilométeres szakasz árvízvédelmi töltéseinek felújítására, karbantartására. A vízügyi kormányzat ezzel a tehetetlenségével elérte azt, hogy valójában folytonos veszélynek vagyunk kitéve, ha egy komolyabb árvíz indul meg a Dunán, a Tiszán, netalán a Dráván. Kérem önöket, hogy ebben az ügyben fogjunk össze, és többpárti javaslattal vigyük föl legalább 3 milliárd forintra. Ennek fedezeteképpen lehet javasolni a Miniszterelnöki Hivatal tartalékkeretét, mert el kellene kerülni a vis maior eseteket, mert az elmúlt húsz év során látható volt, hogy nem nagyon foglalkoztunk a vízügyi kérdésekkel, mindig a káresemények után futottunk, és több tíz milliót költöttünk arra, hogy az okozott károkat utólag elhárítsuk, illetve helyrehozzuk. Kérem önöket, hogy a költségvetésnek ezt a részét módosítsuk együttesen.

A másik fontos kérdés, hogy a kormány költségvetési tervezetében az aszály mint kérdéskör ismételten nem szerepel sem súlyára, sem a jövőre való tekintettel semmilyen szinten. Önök tudják, hogy az ország java részét az ENSZ úgy nevezte, hogy aszállyal, a kiszáradással, elsivatagosodással leginkább sújtott térsége Magyarországnak az alföldi része.

(13.20)

És ennek a homokhátsági területnek, ahol közel 800 ezer ember lakik, és az ország területének közel 10 százalékát - vagy inkább úgy mondanám, hogy több mint 10 százalékát - érinti, nem segíti egyfajta kormányzati háttér, de már közel 30-40 éve folyik ez a maszatolás az ügyben.

Magyarul: valahogy meg kellene oldani, ha nem is ennek az évnek, hanem a következő évnek a költségvetése terhére, de kellene végre olyan korrekt és konkrét forrásokat megjelölni, ami tényleg a homokhátságon, illetve az aszály sújtotta területeken vízpótlási programot indítana el. Nem pedig egy olyan, hogy most az NFÜ által is támogatott, fölösleges víztározó-építésbe kezdenek Kecskeméttől északra, ahol víz nem is volt az elmúlt 30 esztendőben, de vízmegtartás céljából egy hatalmas tározó akar épülni több milliárd forint értékben. Jobban kellene a forrásokat elkölteni.

Éppen ezért kérem önöket, hogy ne felejtsék el azt, hogy az aszályok okozta károk 2006-ban, illetve amikor egy nagy árvíz volt a Dunán, 30 milliárdos kárt okozott. Az aszály 2003-ban és a 2006-ban összesen 500 milliárd forintnyi kárt okozott az országnak. Ha ennek csak az áfa- és adótartalmát vesszük, 250 milliárd forinttól esett el a költségvetés, mert nem figyeltünk arra, hogy az országban, miután vizünk volna hozzá, és öntözött területünk bőséggel volna, nem fordítottunk forrásokat és védekezést az aszály ellen. Kérem önöket, hogy ezen változtassunk végre, mert az ország ki fog száradni.

Még valami, hogy a magam részéről megértem azt, hogyha ideges a parlamenti képviselők azon többsége, akik a kormányhoz tartoznak, a módosító javaslatok miatt, mert lehet, hogy nem mindegyik felel meg az önök kritériumának, de amikor útépítésről van szó egy költségvetési módosító javaslatban, ne felejtsék el, hogy a közútkezelő kht.-k forrásai nemhogy nőttek, hanem csökkentek a következő esztendőre a tervezet szerint. Már arra sincs forrás, hogy a szemetet elszállítsák az ország útjai mellől, mert azt panaszolják a vezetők, hogy nincs pénzük arra, hogy kimenjenek egy kamionnal vagy teherautóval, és elszállítsák az utak melletti szeméttárolók szemetét. Tehát itt tartunk, hogy erre sincs pénz.

Útépítés, útfejlesztés szempontjából nem állunk túl jól az egész ország területén, maszatolás, illetve az uniós források rossz felhasználása következtében, 20 évig kell körülbelül ebben a tempóban felújítani a három-, négy-, ötszámjegyű utakat, nem beszélve a kétszámjegyű utak felújításáról. Kérem, hogy támogassák ez irányú módosító javaslatainkat.

És még valami: ennek a forrását annak a keretnek a terhére javaslom, amiben számítógépek, bútorok vásárlására és egyébre tartalékokat képeztek a költségvetés Miniszterelnöki Hivatal fejezetében. Kérem szépen a javaslataink elfogadását, és még egyszer mondom: mind az árvíz, mind az aszály elleni védekezéshez több forrás kell, és még egyszer mondom: ha csak a háromszorosát adják az egymilliárd helyett az árvízi védművek felújítására, karbantartására, már egy kicsit nyugodtabban feküdhetnek le. Bár tudom, hogy a képviselők többsége nem a Duna és a Tisza mellett él, de közel másfélmillió ember életét fogja megnehezíteni egy esetleges hosszan tartó árvíz, ami bármikor bekövetkezhet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én a 2010-es költségvetési törvényjavaslat vízgazdálkodási, környezetvédelmi fejezetéhez szeretnék hozzászólni pár gondolattal, és kérni az önök segítségét, hogy ne hagyjuk magára a vízgazdálkodást és a természet védelmét.

A 2010-es költségvetési törvényjavaslat vízgazdálkodási szempontból torz, szemlélete, stratégiája alapvetően elhibázott. A torzulás lényege, hogy a hazai forrásokat döntően az EU-s forrásokhoz szükséges önerő finanszírozására tartják fenn, és ennek következményeként a műszakilag, gazdaságilag indokolthoz képest rendkívül alacsony színvonalú a fenntartás, üzemeltetés finanszírozása. Ezt a feladatot a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el.

Az igazgatóságok működési költségvetésének drámai szűkülést mutatja az alábbi számsor, amit az jelent, hogy 2008-ban 17 milliárd 771 millió forint, 2009-ben 13 milliárd 236 millió forint és jövőre már csak 11 milliárd 472 millió forint forrást enged meg ehhez az ágazathoz hozzárendelni. Az elvonások mértéke azt jelenti, hogy ennek következtében Magyarországon az alábbi vízgazdálkodási védelmi rendszereknek nem lesz elegendő a karbantartási költségvetése. Mondanám ezeknek a számait: Magyarországon a folyóinknak, jelentősebb állami tulajdonú vízfolyásoknak a hossza mintegy 2500 kilométer, az elsőrendű vízvédelmi vonalak hossza 4186 kilométer, a másodrendű védvonalak hossza 771 kilométer, az állami kezelésű belvízcsatornák hossza 8460 kilométer, az állami kezelésű hegy- és dombvidéki vízfolyások hossza 4200 kilométer. Több mint 20 ezer kilométernyi vonalfenntartást kell a KvVM-nek Magyarországon elvégeznie. Hazánk úthálózata 30 ezer kilométer, ehhez vetítsék a számokat! A nemzetközi hajóútkitűzést a Dunán 417 kilométer hosszan kell elvégezni. Jelzem önöknek, hogy a Vásárhelyi-terv keretében megvalósult vízvédelmi rendszerek beruházási költségei is 120 millióval terhelik az amúgy szűkös, egymilliárdos költségvetését ennek a fejezetnek.

A környezetvédelmi bizottságnál javaslatunkra, javaslatomra talán egyszer megegyezés lesz a következő napokban vagy a mai napon akár, aminek következtében szeretnénk megduplázni a vízvédelmi rendszernek a karbantartási költségét, ami jelenleg 1 milliárd forint, és a hatalmas mennyiségű gátrendszer, vízfelület védelme, éves karbantartása nem biztosított. Én kérem önöket, hogy azt a nyavalyás 1 milliárd forintot tegyék már hozzá valamilyen úton-módon a költségvetési forrásokból, mert az országot ezzel a veszélyes költségvetéssel úgy is veszélybe hozzák, hogy Magyarországon a gátrendszer védelmét nem finanszírozza az állam. Bár van gátőr, van sok Pelikán József, de hozzá forrás, hogy dolgozni is tudjanak, hogy legyen traktor, legyen gázolaj azoknak a beindításához, arra forrást összesen 200 millió forintot szánnak. Ezzel ezt a 20 ezer kilométert elérő, meghaladó gátrendszert nem lehet éves szinten karbantartani.

Miből gondoljuk, hogy forrást kéne rendelni ehhez, milyen területekről? Először is van lehetőség arra, hogy az Önkormányzati Minisztériumnak van környezetvédelmi célú fejezete a távhőszolgáltatás korszerűsítésére és kompenzációjára, ami 5 milliárd forint kiadással szerepel a költségvetési törvényjavaslatban. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumnál a környezet és a vidék fejlesztése területén 41,5 milliárd forint kiadást terveznek, a nemzeti erdőprogramban az erdőtelepítés, felújítás, fásítás 1,3 milliárd forinttal szerepel. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére 304 millió forintot szán, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium energiafelhasználási hatékonyság javítása címen 108 milliót, az uniós fejlesztések fejezetéből, a kohéziós alapból megvalósuló KEOP-os fejezetekre 50 milliárd 727 millió forintot szánnak.

Tehát volna forrás arra, hogy ha önök úgy akarják, akkor ennek a nagyon komoly magyarországi vízvédő rendszernek, belvíz- és árvízvédelmi rendszernek a fenntartására 1 milliárdot hozzá bírnak tenni akár a fejezetek apróbb pénzeinek átcsoportosításából is. Én kérem önöket, hogy ezt ne felejtsék el, mert bár Budapesten a védelem biztosított, de a budapesti részen kívül, a Duna felső szakaszán és az alsó szakaszán nagyon veszélyes tud lenni a helyzet, és a Tiszáról nem is beszélve. Ha egyszer egy komoly eső lejön, a mostani két tározó, amit megépítettek az elmúlt 8 esztendőben, a vállalt 5 helyett, az nagyon kevés arra, hogy megvédjék. Ha a 2001-es, 2002-es árvízhez képest egy hasonló vízmennyiség jön le, akkor még most is a Tisza környéki emberek el fognak úszni.

Én kérem, hogy az 1 milliárd forintot, legalább ezt az egyet tegyék hozzá a költségvetéshez. Nem kérünk mást, csak hogy fogjunk össze, a parlament négy pártja az ügyben, hogy legalább a veszélyes költségvetés azon veszélyes része, hogy nem védjük meg a gátrendszereinket, mert nincs rá pénzünk, ezt ne vállaljuk föl, mert a felelősség mégiscsak a kormányzaté lesz, mégiscsak a parlamenti többségé, ha így megszavazzák a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Domokos László: Bravó! - Taps a Fidesz soraiban.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak megjegyezném, hogy 1 milliárd forint az általam felsorolt hat fejezetből nem nagy összeg. Megértem, hogyha nyertes pályázatok vannak, de még egyszer mondom, szép és nemes cél mindegyik, amit ön is mondott, államtitkár úr, de ne felejtse el, a víz az úr. Ha az megjön, visz mindent, elviszi a panellakásokat is, hogyha olyan közel lenne a Duna-parthoz vagy a Tisza-parthoz, ha éppen Szolnokon vagyunk vagy Szegeden. Azt kérem önöktől, öntől és a többi államtitkártól, képviselőtársunktól is, hogy 1 milliárd nem akkora összeg, hogy ezt a védekezést ne tegyük meg.

Csak jelzem önnek, tisztelt államtitkár úr, hogy nekem mint megyei közgyűlési elnöknek, nekünk ezer ember állását kell megvédenünk, mert ennyit kellene elbocsátani a jövő évi tervezet miatt, amit önök elénk tettek, mert 1,6 milliárd forinttal lesz kevesebb a büdzsénk jövőre az idei évhez képest. Nekem sokkal többről szól a történet, mint ahogy ön gondolja. Nemes cél a panelfelújítás, én elismerem, támogatjuk is, de még egyszer mondom, nagyon sok embernek nemcsak az állása, nemcsak a lakásának a hőszigetelése, hanem a Duna mentén, a Tisza, a Dráva mentén a saját vagyonának a megmentése, a több tíz- vagy százmilliárdos vagyon megmentése szerintem megér 1 milliárdot. Ettől önök lesznek a győztesek, nem mi, ha önök adják hozzá az 1 milliárdot hozzá, nem mi. Én javaslom, tegyék meg azt, hogy valamilyen átcsoportosítással azt az 1 milliárdot pluszban hozzáteszik a forrásokból ehhez a fejezethez, akkor higgyék el, jobban járnak önök is, mert védve lesz az összes városunk, amelyek a Duna mentén vagy a Tisza mentén helyezkednek el.

Köszönöm szépen.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nézzék el nekem, hogy én még csak először vagyok képviselő a parlamentben, lehet, hogy emiatt van az én naivságom, de ha megnézik önök a 2002 és 2006 közötti uniós támogatások főösszegét, az közel 1700 milliárd forint volt, és most évente közel 1000 milliárd forint támogatás érkezik az Európai Közösségből. Nagyságrendekben tíz-hússzoros, de lehet, hogy ötvenszeres az a pénz, amit az ország el tud költeni fejlesztésre, mint ami volt 2002-ig.

Azzal jönni, hogy 7 kilométernyi (Sic!) autópályát adott át az előző kormány? Kedves Képviselőtársaim! Én, amit örököltem az elődömtől, Balogh Lászlótól, az önök frakciója képviselőjétől, képviselőtársamtól, az átadási ünnepségen mindig megköszöntem neki azt, amit ő kezdett el. Odahívtam az első sorba, megköszöntem neki, hogy elnök úr, köszönjük, hogy segítette azt, hogy ezt meg ezt át tudtuk adni önnek köszönhetően, nem nekem.

Tehát azt kérem önöktől, ha bárki valami jót tesz a korábbi kormányban, ne becsüljük le azzal, hogy 7 kilométer! Ez elő volt készítve, készültek autópályák akkor is, nem ilyen mértékben, ezt el kell ismerni. Remek, amit önök építettek, ezt el kell ismerni, nagyon fontos volt - de nem mindegy, hogy milyen áron. Nem mindegy, hogy 1 milliárd 200 millióért vagy 3 milliárd 600 millióért épül egy autópálya kilométerszakasza, ezt se felejtsük el! El kell ismerni, sokat építettek, de olyan áron, hogy az ország ebbe lehet, hogy belerokkan.

A másik, amit fontos megjegyeznem: a vasútbezárásoknál önök nem vették figyelembe, vagy nem szóltak az érdekében - Garai képviselőtársam nincs itt, vele álltunk ki a nyilvánosság elé is -, hogy a Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa kisvasút az ország leghosszabb keskenytávú kisvasútja. Lényegében nincs más közlekedési eszköz ebben a térségben, mert az út állapota Móricgát felé olyan, hogy félsávnyi út van, nem lehet rajta közlekedni, kátyú hátán kátyú, és erre ezt bezárják. Az ország egyik legszebb síkvidéki területén megy keresztül ez a nagyon szép vasútvonal; bezárják, mert nem érdekli önöket.

Azt hallottam itt többször Szabó képviselő úrtól és másoktól is, hogy milyen szánalmasak az előterjesztéseink, a javaslataink, a módosítások. Kérem szépen, Bács-Kiskunban, Lamperth Mónika képviselő asszony tudja jól, hogy Bácsbokod és Bara között az út járhatatlan. Azt mondják nekünk, hogy szánalmasak a javaslataink, mert szeretnénk, hogy az emberek tudjanak közlekedni? Mert beírtuk, hogy kérünk rá kilométerenként 20 milliót felújításra? Mert a ROP-os források nem állnak rendelkezésre, azt már régen elköltötték, elköltöttük.

Önöknek nem szabad így tárgyalni velünk, bár megértem, önök is félnek a jövőtől; mi is tartunk tőle, mert veszélyes idők jönnek ránk jövőre.

Köszönöm szépen.

(11.10)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót ismét, és nézzék el, hogy harmadszor szólok. Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény szerint évente közel 28 milliárd bevételt lehet a kormánynak elérnie. Ebből a forrásból pont erre a területre, az úgynevezett szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére a visszaforgatás nulla forint. Ha ezt a pénzt benyeli a költségvetés, megteheti - miért ne tehetné meg -, de ne felejtsék el, ez olyan forrás lett volna, amit ha visszaforgatnánk a zöldiparba, a zöldgazdaságba, ennek a hatása többszöröse, több tízszerese lenne majdan később a növekedésben, illetve a gazdasági teljesítményünkben.

Azaz volna 1 milliárd például ebben a fejezetben, hogyha Jauernik képviselő úr sajnálja is a saját, már előre elköltött, idei pályázati forrásokat, amelyeket jövőre nem kellene neki elkölteni - de elmagyarázta ezt a képviselőtársam, Domokos László. Még egyszer mondom, volna pénz rá, csak át kellene tenni abból a kalapból abba a kalapba, amibe illene, hogy áttegyék az 1 milliárd forintot a gátrendszer védelmére. Köszönöm szépen.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy példa arra, hogy milyen rosszul van a következő év megtervezve, előtervezve. A vasútbezárásról csak egy gondolat: gondolom, tudják önök is, hogy Budapest-Kecskemét vonatkozásában volt egy másik alternatív vasútvonal, ami Lajosmizsén ment keresztül. Önök és az önök szakértői eldöntötték azt, hogy Mizséig jár a vasút, de Mizse és Kecskemét között nem fog járni a vasút, 7 kilométeren nem lesz személyszállítás, Kecskemétről csak intercityjáratokkal lehet följönni Budapestre. Ez a kisebbik baj, de még egyszer mondom, egy teljes vasútvonalat meghatodoltak, és utolsó szakaszán, ami Kecskemétre, egy nagyvárosba ment volna el, nem engedik, hogy legyen személyszállítás. Na, ilyen alapon, ilyen torz módon terveztek akár a vasútnál, akár másmilyen minisztériumnak a költségvetésénél ilyen rosszul lettek megtervezve a pénzek.

És egy kérésem van még egyszer, hogy miután annyiszor gyalázták a mi módosítóinkat, csak elmondom önöknek, hogy amit az iskolák felújítására kértünk támogatásokat; 175 iskolát fognak önök felújítani 2013-ig tartó uniós tervezési időszakban, a ROP-os forrásokból, a regionális forrásokból, de több mint háromezer iskola van Magyarországon. Azokkal mi lesz? Ha az komolytalan javaslat, hogy valaki egy kisiskolát vagy nagyobb iskolát 200 millió forinttal szeretne legalább a nyílászárócserére, fűtés-korszerűsítésre megtámogattatni az önök által tervezett költségvetésből, ha ez komolytalan, tisztelt Szabó képviselő úr, akkor nem tetszik nekem, hogy ilyet tetszett mondani, mert van még sok-sok ezer település, ahová, mondjuk azt, egy büdös fillér nem érkezik, sem uniós, sem belföldi, hazai forrásból.

Ha ez komolytalan volt a részünkről, akkor én megértem, hogy akkor ebben a parlamentben nekem sem, másnak sincs keresnivalója, mert ilyen módon nem lehet egymással tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Domokos László tapsol.)

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, hogy még egyszer szólhatok. Én kérdést szeretnék föltenni Katona Tamás államtitkár úrnak. Miután 2006 óta a megyei önkormányzatokat nagyon nem szeretik a mostani kormány idején, és mindig évente 1-1,2-1,3 milliárdot vontak el tőlünk, szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy milyen módszert javasol arra, hogy az 1,6 milliárdos Bács-Kiskun megyét érintő elvonásnál kitől vegyünk el pénzt, mert jelen pillanatban az idősek otthonában lakóktól és dolgozóktól már nem tudunk elvenni forrásokat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudunk pénzt elvenni az árva, elesett gyerekektől, közel 1600 gyerek van a megyei ellátórendszerben, akiktől elvonják szintén az 1,6 milliárd rájuk eső részét. És sorolhatnám még, hogy a kórházunktól és azután még mindenfajta fenntartásunkban levő intézménytől mit tudunk még elvenni ön szerint. Miért éri meg a kormánynak, hogy ezeket a szerencsétlen embereket, akiknek az ellátásáról nekünk kell gondoskodni, nem azért szerencsétlenek, mert mi látjuk el őket, hanem azért, mert a kormány nem ad rá forrást, milyen módon javasolja, és miért kell tőlük elvenni közel megyénként 1,6 milliárd forintot, tisztelt államtitkár úr? És milyen módszereket javasol? Mert már az autónkat lassan leadjuk, lassan nem lesz titkársága egy megyei elnöknek sem. És kérem önt, hogy javaslatot tegyen az önkormányzatok részére, hogy milyen forrásmegvonásokat, milyen területeket javasol arra, hogy vegyünk el még magunktól, mert lassan már a ránk bízottakat nem tudjuk etetni, itatni, meg fűtéssel ellátni a következő esztendő első félévében.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)