Készült: 2025.07.19.16:48:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

147. ülésnap (2025.04.09.), 54. felszólalás
Felszólaló Balla Mihály (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:05


Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiemelten fontos törvénymódosítás megszavazására készülünk, mert hiába segítjük a családokat, a gyermekes édesanyákat, a pályakezdő fiatalokat, a vállalkozókat, hiába a különböző felzárkóztató programok, ha egy olyan, mindent leromboló veszély leselkedik közösségeinkre, mint a kábítószer. A drogfogyasztó ugyanis egyszerre teszi tönkre a családi és munkahelyi kapcsolatait, az egészségét, tulajdonképpen a saját és egész környezete életét. Tudom, nehéz szavak ezek, de ahogy Jókai mondja: „a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek”.

A kábítószerkérdésben az óvatoskodás kora lejárt, helyette egy határozott, azonnali, radikális intézkedéssorozatnak kell következnie, figyelembe véve, hogy a drogok esetében nem állíthatunk fel rangsort, hanem azt kell tudatosítanunk magunkban és másokban, hogy minden kábítószer ugyanolyan veszélyes. Ahhoz, hogy megnyerjük ezt a háborút, ugyanolyan hatékonyan kell lecsapnunk a kábítószerek előállítóira és terjesztőire, elérve ezáltal, hogy a szerhasználók ne juthassanak utánpótláshoz. Igen, a közbeszédben enyhébben beállított drogok esetében is így kell cselekednünk, hiszen a közelmúltbeli tragikus példa, a brutális kettős gyilkosság elkövetője, a fonói fiatalember, többféle kábítószer befolyása alatt állt tettekor.

És akkor még nem beszéltünk a legújabb mérgekről, az úgynevezett dizájnerdrogokról. Választókerületemben, Nyugat-Nógrádban, 84 település tartozik a körzethez, és legalább az ötödében jelent óriási problémát a dizájnerdrogok terjedése, de más településeken is jelen van valamilyen formában. Azt lehetett látni, hogy az elmúlt két-három évben drasztikusan növekedett a droghasználat és az abból adódó bűncselekmények száma.

Személyesen is tapasztaltam, számtalan történetet is el lehetne mondani, amikor polgármesterekkel, helyi közösségek vezetőivel, polgárőrökkel, civil szervezetek vezetőivel, iskolában tanító pedagógusokkal beszélünk ilyen ügyekről, és mondják el azokat a történeteket, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy kábítószer hatására nemcsak azok a személyek vannak bajban és veszélyben, akik fogyasztók, hanem a közvetlen környezetük is, az iskoláskorú gyermekük, a családjuk, a szüleik és mindannyian, akik valahol tagjai annak az adott közösségnek.

Tudjuk jól, hogy ezek a szerek embertelen módon készülnek, mert azt gondolom, hogy azok az anyagok egyenként akár halálos veszélyt is jelenthetnek az emberi szervezetre. A készítők sokszor olajszármazékokból, patkányméregből, rovarirtóból, növényi társukból és mindenféle más hasonló vegyszerből kotyvasztják ezeket a dizájnerdrogokat, amelyek akár már az első használatra is tartós függőséget vagy akár halált is okozhatnak.

Tisztelt Ház! Sokan teszik fel a kérdést: miért pont most kerül ez a probléma az Országgyűlés napirendjére? A válasz egyszerű: bár a kábítószer elleni küzdelemben a hatóságok folyamatosan fellépnek, a terjesztők mostanra átlépték azt a lélektani határvonalat, amely már radikális eszközöket, zéró toleranciát követel.

Eddig is voltak megelőző, prevenciós programok, közösségi programok, iskolai programok, azzal ellentétben, amit ellenzéki képviselőtársaim mondtak az előbb, hogy milyen dolog az, hogy bemegy a rendőr, és akkor előadást tart egy iskolában; ezeket az előadásokat, foglalkozásokat a rendőrség kötelékében dolgozók tartják, olyan emberek, akik civil ruhában vannak, pedagógus-végzettséggel rendelkeznek, nagyon felkészültek a drog elleni küzdelemben, a tájékoztatásban nagyon felkészült emberek. Az én választókerületemben is számtalan iskolában teszik ezt meg rendszeresen.

Tudjuk jól, hogy azért is kell a zéró tolerancia, mert a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat és korcsoportokat célozzák meg. Olyan esetről is tudni, hogy ezek a dílerek már nem kímélik az általános iskolák környékét, ott folytatnak beetetést, akár kisiskolások között is.

(13.10)

Az Országgyűlés elé terjesztett törvénymódosítás szigorításai világosak és egyértelműek. A kábítószer-terjesztőkkel és a -gyártókkal szemben nincs irgalom, egytől egyig a börtönben van a helyük. Úgy gondolom, ez a törvény is ezt célozza.

A fogyasztókkal szemben pedig jó szándékkal, de erős akarattal és határozottsággal kell fellépni. Esélyt kell nekik adni arra, hogy újra teljes életet élhessenek, hogy segítségünkkel kimászhassanak a pokol bugyraiból, és újra azok lehessenek, akik valóban lenni szeretnének. Mert a drog ‑ bármiféle drog ‑ nem más, mint valamilyen szeretetnek a pótléka, a megoldás hamis illúziója. Már a nevében sem az áll, hogy a használójának örömet szerez, hanem hogy kábulatba ejti, azaz elszakítja a használót a valóságtól.

A szerhasználó egy idő után nem törődik a szüleivel, gyermekeivel, családjával, környezetével. Lényegtelenné válik számára a munka, de még a rendszeres étkezés vagy alvás is, és bármit pénzzé tenne, hogy hozzájusson a szerhez. Számtalan történetet hallani eladott szociális tűzifáról, családi értékekről, vagyon elleni bűncselekményekről, erőszakos pénzszerzésről.

Aztán egy idő után valóságos zombivá válhatnak, olyan akarat nélküli bábbá, aki egyre több és több drogot akar magába tömni, míg végül ezek a mérgek végeznek vele. És mivel mindez sokunk szeme láttára játszódik le, hadd említsek végezetül egy másik lényegi szempontot. Az új törvénymódosítás, a törvény szigorítása fontos és szükséges. Azonban csakis úgy érhet el teljes eredményt, ha mellé társadalmi összefogás is társul.

Gondolok itt a legjobban rászorultak társadalmi felzárkóztatására vagy a pedagógusok, az egészségügyi vagy rendvédelmi dolgozók felvilágosító előadásaira az iskolákban vagy a helyi közösségekben. Ugyancsak fontos része lehet a társadalmi összefogásnak, ha a közösségek tagjai kivetik, kiközösítik maguk közül a kábítószerből élőket. Térségünkben erre is látom a szándékot a helyi közösségekben, az önkormányzatoknál, a helyi polgárőröknél, akikkel rendszeresen találkozunk, és az elmúlt hónapokban rendszeresen jön is elő ez a probléma a súlyos problémák között, és kifejezetten ezeknek a dizájnerdrogoknak a terjedése a településeinken, de látom bennük az akaratot, hogy csökkentsék a bajokat.

A törvény ebben tud segítséget adni számukra is, hogy a helyi közösségeiket is megvédhessék. De azt is megemlítem, hogy ennek a törvénynek az egyik sarokpontja volt ‑ talán vissza lehet emlékezni ‑, amikor 2001-ben már létrehozott az akkori első Orbán-kormány egy telefontanú-programot, amely arra is szolgált, hogy a kábítószergyártókat vagy drogterjesztőket bejelentő személy anonimitása biztosítva legyen.

Tisztelt Ház! A tét most nem kevesebb, mint a jövőnk, főként gyermekeink, unokáink jövője és ezzel együtt egész nemzetünk jövője. Mert a családtámogatás, a munkahelyteremtés, a vállalkozók támogatása, a települések és a közösségek támogatása, a kormány által adott bármilyen egyéb támogatási forma csak és csakis akkor működhet zökkenőmentesen, és csakis akkor fejtheti ki a társadalomra gyakorolt pozitív hatását, ha a kábítószer pusztítását, veszélyét kizárjuk az egyén és a közösségeink életéből.

Ezért is kérem, és ezért is köszönöm Horváth László kormánybiztos úrnak, képviselőtársamnak a törvényjavaslatot. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassuk mindannyian. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai