Készült: 2024.06.20.00:45:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

152. ülésnap (2011.12.12.), 324. felszólalás
Felszólaló Bánki Erik (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 9:51


Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az ivóvízhez való hozzáférés joga alapjog. Ma hazánkban a lakosság 98 százaléka számára van biztosítva a közműves ivóvízellátás, és megközelítően a háztartások 70 százaléka számára biztosított a közműves szennyvízcsatorna-szolgáltatás. Az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen 3500 milliárd forint értékben lettek létrehozva az ivóvízellátást, illetve a közműves szennyvízelvezetést és -tisztítást biztosító műszaki létesítmények. Ez a folyamat ma is tart, hiszen évről évre kerülnek átadásra, jelentős mértékben az európai uniós forrásokból finanszírozott, több tízmilliárd forint értékű víziközmű-létesítmények országszerte.

Gyakorta elhangzik, hogy az ivóvíz stratégiai kérdés, az ivóvízbázis megóvása, megvédése az állam kiemelt feladata. Az ivóvízkincset kifejezetten védi az új alaptörvényünk, a vízgazdálkodási törvény, s annak az alapjain működő vízügyi hatósági intézményrendszer is ezért tesz. A lakosság, illetve a magyar állam érdekeit az ivóvízkincs megóvásán túl magának az ivóvíz-szolgáltatási tevékenységnek a tekintetében is biztosítani szükséges. Stratégiai kérdés nemcsak az ivóvíz, de az azt kitermelő, tároló, szállító műszaki rendszer, majd pedig a már elhasznált vizeket megtisztító teljes szennyvízcsatorna-rendszer sorsa is, és stratégiai fontosságú maga a víziközmű-szolgáltatási tevékenység.

A víziközmű-szolgáltatás színvonala még az Európai Unió viszonylatában is kifejezetten jónak mondható Magyarországon, azonban az ágazatot számos olyan probléma terheli, amelyek mihamarabbi cselekvést, azonnali megoldást kívánnak.

(0.40)

Ezekből, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhányat kiemeljek. Elfogadhatatlan, de tény, hogy az ország víziközmű-vagyonának százmilliárdjai vándoroltak különböző gazdasági társaságok tulajdonába az elmúlt két évtized alatt.

Elfogadhatatlan, ugyanakkor tény, hogy amennyiben közműveink karbantartása, felújítása, ha a ma általában jellemző módon és mértékben folyik a jövőben is, úgy abszurd módon csak több száz év alatt várható, hogy a mára elöregedett, többségében az '50-es, '60-as években megépült rendszerek teljes körű felújítása és pótlása megtörténjen, ezt pedig, azt gondolom, képviselőtársaim, egyikünknek sincs ideje kivárni.

A helyzet súlyosságát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy országosan a kitermelt ivóvíz legalább 20 százaléka a felújítások hiányából fakadóan elvész, elszivárog, de arra is van példa, ahol a kitermelt, értékes ivóvíznek alig fele jut el a fogyasztókhoz, az ilyen mértékű hálózati veszteség pedig rontja az üzemi eredményt, és pazarolja a drága ivóvízkészletünket.

Elfogadhatatlan, de tény, hogy akár szomszédos települések lakosai is egymáshoz képest két-háromszoros mértékű díjkülönbség mellett tudják igénybe venni ugyanazt a szolgáltatást, ráadásul eltérő színvonalon.

Elfogadhatatlan, ugyanakkor sajnos tény, hogy megközelítően 400 olyan gazdálkodó szervezet működik ma Magyarországon, amelyek víziközmű-szolgáltatási tevékenységet végeznek, holott 20 éve ugyanezen feladat ellátására mindösszesen 32 állami kézben lévő társaság is elegendőnek bizonyult. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan történhetett meg mindez. A válasz rendkívül egyszerű, így, a rendszerváltás után több mint két évtizeddel, sajnos egyben megdöbbentő is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a víziközmű-szolgáltatásnak ma nincs átfogó törvényi szabályozása. Bármilyen hihetetlen, mégis így van, 21 évvel a rendszerváltás után nincs szabály arra nézve, hogy víziközmű-szolgáltatás költségei címén mi épülhet be a víz árába. Az ivóvízdíj ma menedzsmentdíjat, vagy másképpen: deficites tevékenység finanszírozását is szolgálhatja. Sajnos gyakori példa is ez az önkormányzati rendszerekben, hogy keresztfinanszírozással az önkormányzatok egyéb feladat ellátására vesznek igénybe forrásokat a víziközmű-szolgáltatás árbevételéből.

Nincs szabályozás arra nézve sem, hogy ki, milyen feltételek mellett végezhet szolgáltatói tevékenységet. Ma egy frissen bejegyzett, a minimális cégjogi követelményeknek éppen csak eleget tévő kft. gyakorlatilag azonnal meg tudja kezdeni akár egy nagyobb település üzemeltetését is, anélkül, hogy ésszerűen elvárható műszaki eszközökkel, megfelelő képzettségű, alkalmazásban álló szakemberekkel vagy éppen a tevékenység biztonságos, folyamatos finanszírozásához szükséges pénzügyi háttérrel rendelkezne. Nincs érdemi szabályozás továbbá arra nézve sem, hogy a szolgáltatást végző gazdasági társaság milyen feltételekkel köteles szerződést kötni az adott település közműveinek üzemeltetésére, így még az sem ritka jelenség, tisztelt képviselőtársaim, hogy írásban foglalt szerződéssel sem rendelkezik a szolgáltató. Sajnos, ez a mai magyar valóság.

Nincs érdemi szabályozás arra nézvést sem, hogy a vízi közművek amortizációs fedezetét képező forrásokat a vízi közművek felújítására kell kötelezően fordítani. Sajnos van arra példa, hogy az önkormányzatok a felújítás céljait szolgáló használati, bérleti díjakat működésük egyéb területein használják fel, mint ahogyan azt az imént említettem. Ennek következtében számos településen a közművek állaga kritikusan leromlott, a szolgáltatás biztonságát veszélyeztető képet mutat.

A közműves ivóvíz-szolgáltatás, illetve a közműves szennyvízcsatorna-szolgáltatás éppúgy gazdasági monopólium, mint amiként annak minősül a gáz-, a távhő- vagy éppen az áramszolgáltatás. Az állam alapvető feladata, hogy a közellátás biztonsága, hosszú távú fenntarthatósága és megfizethetősége érdekében az ágazat átfogó szabályozottságát biztosítsa, illetve hatósági szervei által annak tevékenységét folyamatosan felügyelje. Annak alátámasztására, hogy a víziközmű-szolgáltatásra nézve átfogó törvényi szabályozást kell felállítani, ami az állam szerepét az eddigiekhez képest mind a tevékenység folytatása, mind pedig annak hatósági felügyelete tekintetében előtérbe helyezi, mi sem bizonyítja jobban, mint a 10 éve nagyjából egy helyben topogó uniós csatlakozásunk kapcsán vállalt ivóvízjavító programjaink többségének eddigi kudarca. Ha önök, tisztelt képviselőtársaim, körbenéznek csak a saját környezetükben, biztos vagyok benne, hogy minden régióban találnak ilyet.

A programok az állam széles társadalmi érdekeket felvállalni képes befolyásának hiányában folytonosan felmorzsolódtak az egymásnak feszülő, sok esetben a szakmaiságot is nélkülöző helyi érdekek ütközésében. Évek alatt helyben nem vagy alig történt előrehaladás, közben a hatáskör hiányában tehetetlen kormányzati apparátus egyik uniós halasztási kérelmet a másik után terjesztette elő Brüsszelben. Ha az állam az ágazatra nézve rendelkezett volna az uniós vállalások végrehajtásához szükséges hatáskörökkel, akkor ezek a programok már legalább 5 éve lezárulhattak volna, így viszont az utolsó pillanatokban vagyunk ahhoz, hogy éppen az új önkormányzati törvény, illetve a víziközmű-törvény megalkotása és rendelkezéseinek alkalmazása révén a jelenlegi uniós költségvetési ciklus végéig, azaz 2015. június 30-ig lezárjuk ezeket a projekteket, és visszafizetési teher nélkül elszámolhassunk ezekkel a forrásokkal. Ha ez nem sikerül, tisztelt képviselőtársaim, akkor az államra marad ez az édesnek éppen nem nevezhető teher.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most önök előtt fekvő törvénytervezet a következőket biztosítja egyidejűleg: a víziközmű-szolgáltatási ágazat Széll Kálmán-tervben megfogalmazott nemzeti érdekeink mentén történő átszervezését, az ágazat egységes hatósági felügyeletének kialakítását, valamint az Európai Unió víziközmű-szolgáltatást érintő irányelveiben megfogalmazott követelmények teljesülését. Mindezek eredményeként a törvény biztosítja a nemzeti vagyon köréből kikerült közművagyon államhoz, illetve települési önkormányzatokhoz történő visszakerülését, a gördülő fejlesztési terv formájában kialakítja azokat a műszaki, közgazdasági tervezési mechanizmusokat, amelyek révén állami hatósági felügyelet mellett biztosítható a közművek folyamatos fejlesztése, a Magyar Energia Hivatal tevékenysége által egységes állami díjszabályozást alakít ki, a hatékony üzemméretre alapozott struktúrát hozza létre várhatóan 20-40 közötti szolgáltató formájában, illetve országosan egységes, magas színvonalú szolgáltatást tesz lehetővé, a Magyar Energia Hivatal folyamatos felügyelete mellett.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a törvényjavaslat valóban példaértékű, teljes körű szabályozást nyújt ezen a téren.

Tisztelt Országgyűlés! Mindazon túl, hogy a most tárgyalt törvénytervezet 20 éves jogalkotási késedelemből fakadó adósságot törleszt, egyben illeszkedik a Magyar Köztársaság kormánya által kitűzött, közmű-szolgáltatási ágazatok átszervezését érintő célokhoz, valamint a társadalom széles köreiben kialakult elvárásokhoz is.

Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai