Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Sokfajta közvélemény-kutatásról számolnak be az újságok napról napra, sok mindent tudhatunk, hogy miként is vélekednek az emberek az ország, a politika, a kultúra, a gazdaság különböző dolgairól. Be kell valljam, nem láttam olyan közvélemény-kutatást, amely arról számolt volna be, hogy vajon mit gondolnak az emberek, mit várhatnak a mai napon összeülő Országgyűléstől, izgalommal várják-e azt, hogy az ő képviselőik itt a parlamentben találkoznak, áthatja-e őket valamifajta mély és belső kíváncsiság, hogy mi fog történni, hova jutnak az ország képviselői, hova jutnak az ő képviselőik itt a parlamentben.

Attól tartok, hogy ha lenne ilyen közvélemény-kutatás, akkor nem túl hízelgő lenne az az eredmény, amit megismerhetnénk. Nem túl hízelgő, mert arról számolna be, gondolom én, hogy Magyarország lakóinak jelentős része úgy érzi, hogy a magyar politika rendkívül sok tartozást, rendkívül sok adósságot halmozott fel az elmúlt évtizedekben; hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik úgy tekintenek ránk, politikusokra vagy legalábbis nem kevesekre sokunk közül, mint amely képben nem az a döntő momentum, hogy íme, itt a Házban nagyszerű államférfiak, ragyogó újítók ülnek, akik bölcs felelősséggel ápolják történelmi, nemzeti örökségünket. Sokkal inkább az a kép van, attól tartok, hogy bántóan sokakban, hogy itt mi a parlamentben eltékozlunk egy sor lehetőséget, hogy nem élünk azzal a felelőséggel kellő mértékben, amelyet a nép ránk ruházott, hogy a politikusok, a választott politikusok közülünk nagyon sokan nem nagyszerű, a nemzetért, a hazáért olthatatlan mély felelősséggel, ragyogó minőségben dolgozó politikusok vagyunk, hanem tombol helyenként az önzés, és tombol a középszer.

Ha így gondolják az emberek, és gyanítom, hogy sokan így gondolják, akkor ez nem az ő bűnük. Azt gondolom, hogy ez a mi felelősségünk. Ennek a csalódásnak nem ők az okai, hanem mindaz, ami az elmúlt tizen-egynéhány évben Magyarországon történt, és amelynek nyilvánvalóan mi nem egyszerűen elszenvedő alanyai vagyunk, hanem alakítói és résztvevői.

A magyar politikából az elmúlt időszakban bántóan kiveszett az együttműködés bátorsága. Ha valamire szükség van, akkor arra, hogy ne engedjük, hogy a demokratikus versengés egyébként nyilvánvaló indoka és kényszere elhomályosítsa azt a közös kötelességünket és felelősségünket, hogy együtt is kell működni. Úgy látom, hogy a magyar politikai elit nehezen fogadja el és veszi tudomásul, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb erénye és eredménye, a Harmadik Magyar Köztársaság éltető eleme, hogy el tudjuk fogadni, hogy különbözőképpen vélekedünk a demokratikus alkotmány keretei között Magyarország helyzetéről és jövőjéről; hogy szociáldemokrata, liberális és konzervatív politikusok ugyanattól a jó szándéktól, ugyanattól a jóhiszeműségtől áthatva keresik a haza boldogulásának útját; hogy a demokratikus Magyarország létezésének és fejlődésének feltétele, hogy nemcsak elfogadjuk, hogy léteznek a miénktől különböző politikai szándékok, vélemények és akaratok, de ennél több, igényeljük, hogy legyenek ilyenek; hogy a demokratikus versengés nem jelenti azt, hogy nem létezik mindemögött a hazafias együttműködés. Mert nyilvánvalóan először is legalapvetőbben vagyunk ugyanannak a hazának a tagjai. Nyilvánvalóan a haza szolgáiként mi itt a parlamentben, demokratikus meggyőződésű politikusok, a demokratikus versengés mellett együttműködve is csak ezt követően vagyunk szociáldemokraták, liberálisok vagy konzervatívok.

 

(13.10)

Ahogyan működünk, és amit az elmúlt években tettünk, és azt gyanítom, időnként ma is teszünk, az elhomályosítja azt, hogy nemcsak riválisai vagyunk egymásnak, hanem felelős, együttműködő partnerei is.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Liberálisoknak, konzervatívoknak, szociáldemokratáknak fő ellenfele nem liberálisnak a konzervatív vagy a szociáldemokrata, konzervatívnak a liberális vagy a szociáldemokrata, és folytathatnám a sort, hanem a populizmus. Az a populizmus, amely Európában az elmúlt években egymást követően, egyre több országban nem kevés hívet szerzett magának politikusok közül és választók közül egyaránt.

Csak, tudják, teljesen más a helyzet Európának abban a felében, ahol évtizedes vagy évszázados demokratikus öröksége van a nemzetnek és a társadalomnak, ahol populista irányzatok, populista politikusok jó esetben 20-25 százalékos támogatásra tehetnek szert, és nagyon erős a demokratikus közép, amely a populizmus elleni küzdelemben tudja, hogy össze kell fogni; és más Magyarországon ennek a veszélye, ahol alig több mint 15 éves a Harmadik Magyar Köztársaság, ahol nem egyszerűen a demokratikus politikai normák, intézmények és szabályok megerősítése, hanem a közös és egyénileg is átélt demokratikus kultúra és meggyőződés megerősítése a cél. Magyarország védtelenebb a populizmussal szemben, mint Európa szerencsésebb történelmű országai. Magyarországon fontosabb érteni, hogy nem lehet játszani a populizmussal; az olyan métely, amely ha betegséget okoz, akkor mélyre hatol.

Azt kérem az előttünk álló parlamenti időszakban a magyar közélet, a magyar parlament demokratikus meggyőződésű politikai pártjaitól, tagjaitól, hogy erősítsék meg ezt a demokratikus közepet.

Azt gondolom, hogy van három nagyon fontos jellemzője ennek a demokratikus középnek. Az első az, hogy hisz a demokratikus parlamentarizmus szükségességében, megerősítésében, tudja azt, hogy ez nem egy idejétmúlt, lejárt lemeze a demokráciáknak. Tudja azt, hogy igen, az nagy érték, hogy itt a parlamentben egymással vitatkozva és egymás erényeit is elismerve vitatjuk meg az ország dolgait. Másodszor: a demokratikus közép arról ismerszik meg, hogy tiszteli vetélytársait, hogy morálisan és politikailag egyenjogúnak tekinti a vele versengő demokratikus pártokat, nem vitatja el riválisainak morális és politikai legitimitását. Harmadszor: a demokratikus közép politikai erői, képviselői programalapú politizálást folytatnak, összefüggő és átfogó képpel rendelkeznek az ország helyzetéről és jövőjéről, van hozzá kellő képességük és bátorságuk, hogy ezt a programot megmutassák az országnak, és pontosan tudják, hogy az ő programjukkal szemben más programok is léteznek.

Ezzel szemben, azt gondolom, a populisták azt mondják, hogy idejétmúlt a parlament. Oda kell menni egyszerűen csak az utcára, vagy ahogy időnként mondják, az emberek közé, mert fontosabb az, mint a parlamentben strukturáltan, garanciákkal ellátva, szabályok közé szorítva, garanciákat is adva megvitatni ügyeket. Azt gondolom, hogy a populisták a demokratikus közép politikai erőivel szemben nemcsak hogy nem tisztelik politikai ellenfeleiket, politikai riválisaikat, sőt ellenkezőleg, kétségbe vonják politikai és morális legitimitásukat. Úgy gondolják, hogy az oly sokszor kívánt és verbálisan oly sokszor igényelt nemzeti egység úgy jön létre, hogy mindenki más elfogadja az ő igazukat. A nemzeti egység nem a különbözőségek türelmes és állhatatos összeegyeztetéséből, a kompromisszumból áll össze, hanem mindenki más önfeladásából és a saját igazságok, mások saját igazságának elfogadásából.

Harmadsorban, igen, a populisták nem eléggé bátrak ahhoz, hogy átfogó, összefüggő programot mondjanak és mutassanak, ehelyett általános alanyként az ember mögé bújnak, és azt mondják, hogy az emberek ezt meg azt, meg amazt akarják. De az emberek, merthogy különbözőek, különbözőképpen gondolkodnak, élnek, más a helyzetük a társadalomban, nagyon sokféleképpen gondolkodnak. Aki az emberekre hivatkozva mondja hol ezt, hol azt, az vagy nem elég bátor, vagy nem elég bölcs ahhoz, hogy elmondja, ő mit gondol. Az menekül az elől a felelősség elől, hogy elmondja, milyen jövőt kíván Magyarországnak; az biankó csekket kér saját maga politikai hatalmi törekvéseihez.

Azt gondolom, hogy Magyarországnak szüksége van demokratákra, és mélyen hiszem, hogy nincs szüksége Magyarországnak populistákra. Meg kell tanulnunk egymás tiszteletét, és törölnünk kell a szótárból például a hazaáruló kifejezést. Egyetértek köztársasági elnök úrral, amikor egyik legelső, beiktatását követő vagy talán épp azt megelőző nyilatkozatában azt mondta: ha a haza szent szavát valaki a szájára kívánja venni, akkor talán indokolt lenne összetett szóként nem a hazaáruló kifejezést, hanem a hazaszeretet kifejezést szánkra venni, azt alkalmazni, és ennek megfelelően közéleti, politikai, egyszerű emberi kötelességeinket teljesíteni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az elmúlt hetekben és hónapokban is nagyon sokszor hallottam, hogy a magyar gazdaság válságban van. Tisztelt hölgyeim és uraim, én ennek az ellenkezőjét látom. Azt látom, hogy a gazdaság sokfajta kihívás és sokfajta feladat teljesítésének kényszere mellett szépen megy a maga útján. Ezzel szemben az igaz, hogy a politika, a politikai elit és kultúra nem jelentéktelen része valóban válságjelekkel küzd. Ez igaz. De teljesítményhiány ma nem a gazdaságban, hanem a politikában van. Hallom az ellenzék vezérét (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Elnöke!), a most éppen közöttünk ülő Orbán Viktor pártelnök urat, miközben az elmúlt héten nagyon-nagyon sok helyén a magyar sajtónak elmondta a maga véleményét, mindenütt egymás után azt képviselte ő is, hogy a magyar gazdaság válságban van. (Tállai András: Miért? Nincs?)

(13.20)

Nagyon érdekes, amikor azt javasoltam nyáron, júliusban, hogy üljünk le, beszéljük ezt meg, hiszen pártelnök úr akkor is ezt képviselte, akkor pártelnök úr a tévé nyilvánossága előtt folytatott vitán ezt elhárította, azt mondta, hogy ne beszéljünk erről. Ott szemtől szemben nem akarta ezt megvitatni. Ott szemtől szembe azt mondta, hogy ne beszéljünk erről, beszéljünk inkább a jövőről, van itt nekem három pontom, arról beszéljünk. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Inkább a jövőről beszéljünk!)

Nem az a probléma, hogy ez egyenes, bátor férfihoz és politikushoz, demokratikus politikushoz talán nem illő magatartás, mert ezt egyébként ad absurdum el lehetne felejteni. (Dr. Simicskó István: Ne személyeskedj! - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az a probléma, hogy ez az állítás nemcsak hogy nem igaz, hanem árt az országnak. Árt az országnak, mert az ország közös teljesítményét vitatja el. Vagy talán éppen a korábbi kormányfő ne tudná, hogy 1998 óta, éppen attól az időponttól kezdve, amikor a most ellenzékben ülő pártok vették át a kormányzást, Magyarország nemzeti jövedelme 40 százalékkal, a reáljövedelmek ezt meghaladóan, 50 százalékkal növekedtek?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon az elmúlt hét évben, 1998 óta olyan növekedés van, amely meghaladja a Magyarország aranykorának tartott dualizmus időszakának növekedését, amelynek átlaga 3,7 százalék volt. Ennek az időszaknak a növekedése meghaladja a 4 százalékot. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

Barátaim! Azt gondoljuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, akkor, amikor azt mondja, hogy soha nem látott magasságba szöknek az árak, nem tudja, hogy 25 év óta nem volt ilyen alacsony az infláció? Hogy az ő pénzügyminiszteréből jött jegybankelnökkel közösen azt mondhatja a kormányunk, hogy végre Magyarországon itt az árstabilitás? (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

A volt kormányfő, aki nyilvánvalóan ismeri az ország dolgait - minden tehetsége és képessége megvan erre, hogy ismerje, ha ismerni akarja -, ne tudná, hogy Magyarországon soha ennyit lakástámogatásra, családtámogatásra, autópálya-építésre, fejlesztésre nem költöttünk? (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Mi lehet akkor a szándéka? (Taps, közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!)

Mi lehet akkor a szándéka? Mi lehet az az ok, ami megéri azt, hogy egy országnak, sok millió embernek a teljesítményét naponta elvitassuk, és azt vágjuk a képébe, hogy bajban van, hogy válságban van? Hogy elvitassuk az emberektől azt a közös örömöt, ami ott van a gürcölés következményeként a hétköznapokban? Magyarország egyszerre találkozik a lehetőségekkel és a kihívásokkal. Én lennék az utolsó, aki azt mondanám, hogy kérem szépen, minden fenékig tejfel. Ó, ugyan, dehogy! Ezernyi és tengernyi teendőnk van még. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor dolgozzatok!) De azt hiszem, hogy akinek fontos, hogy milyen ez az ország, akinek fontos, hogy az emberek hogyan élnek és gondolkodnak, annak nem lehet érdeke, hogy elbizonytalanítsa az embereket, hogy alapvetően jó úton járunk - persze, kihívásokkal együtt -, hogy elvegye az embereknek azt az örömét, amely öröm mögött a saját teljesítményük áll.

Orbán Pártelnök Úr! Itt állok önnel szemben. (Derültség, zaj az ellenzéki pártok soraiban.) Hogyha ön fenntartja azt az állítását, hogy Magyarország gazdasága válságban van, nagyon kérem, számokkal, tényekkel, szemtől szembe tegye meg ezt az állítását, ne a hátunk mögött, amikor nem vagyunk ott. Nem jelzőkkel leírva a helyzetet, hanem tényekkel és adatokkal. (Tállai András: Ez a bátorság!) Egy egyenes demokrata így viselkedik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A kormánynak, a demokratikus harmadik köztársaságban szüksége van ellenzékre - a haza ügyének nincsen szüksége ellenzékre. (Taps a kormánypártok soraiban.) Szavainkat nem a politikai érdek, hanem az igazság keresése és a haza szolgálatának őszinte vágya kell hogy formálja. (Derültség, zaj az ellenzéki pártok soraiban.) És még valami: szavaink nem változhatnak aszerint, hogy éppen kinek beszélünk, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vagyunk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szánalmas!)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Hölgyeim és Uraim! 2000-ben és 2001-ben, amikor sokadszorra felmerült a kettős állampolgárság egyébként rendkívül bonyolult, összetett és sok fejtörést okozó ügye, az akkori kormány a kettős állampolgárság megadását nemzetbiztonsági és nemzetpolitikai kockázatnak minősítette. Pár évvel később, amikor ellenzékben volt az akkori kormánypártok nemcsak egyike, hanem mindegyike, akkor ugyanezek a pártok azokat, akik ugyanazt képviselték, mint ők pár évvel ezelőtt, hazaárulónak minősítették. Kérem szépen, ez nincsen rendben, ez nem helyénvaló magatartás! Az nincsen rendben, hogy ha a legnagyobb ellenzéki párt elnöke amerikai befektetőknek tart előadást, akkor nekik azt mondja, hogy a magyar gazdaság jövője azon múlik, hogy képes-e kellő lehetőséget biztosítani a magánkezdeményezésnek és a magántulajdonnak, majd ha a sajátjai előtt beszél Kőszegen, akkor azt mondja, hogy ha a nemzeti érdek úgy kívánja, akkor majd visszavesszük azt a vagyont, ami magánkézben van. Kérem szépen, ez nyilvánvalóan nem lehetséges! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Azt már meg sem kérdezem, hogy mit szólnánk ahhoz, ha ugyanezt mondaná a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Románia kormánya, azt mondaná az ott lévő befektetőknek, hogy tudjátok mit, mégsem gondoltuk korábban komolyan, tessék visszaadni, mert mostantól kezdve ez számít román, szlovák, cseh vagy lengyel nemzeti érdeknek.

Nem lehet hol ezt, hol meg azt mondani! Nem lehet azt mondani 2000-ben, hogy nemcsak lehetséges, hanem minden bizonnyal szükséges is a MÁV személyszállítási üzletágát, sőt a teherszállítást is privatizálni, értékesíteni, mondja ezt 2000-ben az akkori miniszterelnök, aki ma a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, most pedig azt mondja, hogy kössünk vagyonszerződést arra vonatkozóan, hogy nem adunk el semmit; kössünk vagyonszerződést arra vonatkozóan, hogy a magántulajdont, a magántulajdonban ott rejlő lehetőséget kiszakítjuk és kitaszítjuk a jövő építéséből. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Interpellálsz? Még nem vagy ellenzékben!)

A demokratikus Magyar Köztársaságnak felelős államférfiakra, programadó demokratikus politikusokra és nem szélkakasokra van szüksége. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Akkor mondjál le!) A haza ügye nem attól függ, hogy kormányon vagyok vagy ellenzékben. A haza javát szolgáló intézkedések nem változhatnak aszerint, hogy éppen ki előtt beszélek és kinek beszélek. Demokratikus politikus programja nem a hallgatóságának igényeihez, hanem az ország érdekeihez igazodik. Ez nem egy bonyolult tétel!

Azt szeretném kérni Magyarország valamennyi demokratikus politikusától, hogy ne saját hatalmi, politikai rövid távú igényeiből induljon ki. A haza érdekéből, a haza szükségleteiből induljon ki. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ha egyébként azt kérdezik, hogy a magyar politika milyen befolyást gyakorol a magyar gazdaságra, akkor azt tudom mondani az elmúlt évek elemzése alapján, hogy sajnos az igaz, hogy a magyar gazdaság legtöbb problémáját nem a gazdaság és a gazdasági szereplők, hanem a politika és a politikusok okozták. Az elmúlt időszakra jellemző gazdasági ciklusok mögött alapvetően a politikai érdek által mozgatott politikai ciklusok vannak. Az 1996-tól egyre erőteljesebben fejlődő, egyre kiegyensúlyozottabb magyar gazdaság 2001-ben, éppen a választásokra készülve tér le a maga egyensúlytartó növekedési útjáról. Míg az azt megelőző két évben az egyébként majdnem 10 százalékkal növekvő gazdaságban a reáljövedelmek növekedése ennek a 10 százalékos növekedésnek még a felét sem érte el, jelentősen visszafogva a jövedelmek növekedését, mi több: nagyon sokakban felkeltve és megerősítve azt az érzést, hogy a rendszerváltás vesztesei közé fognak tartozni, 2001-ben, a választások árnyékában az akkori kormány - a mostani ellenzék - a lassuló gazdasági növekedés keretei között a gazdasági növekedés kétszeresét elérő reáljövedelem-bővítést indított el.

 

(13.30)

 

S elindítja azt a ciklust Magyarországon, amely ezt követően három éven keresztül tart, amely a magyar modern gazdaságpolitika történetében példátlan: a politika által hajtott, egymással is versengő, a három év egyébként lassuló gazdasági növekedését háromszorosan meghaladó jövedelembővülés történik az országban a vásárlóerő alapján számolva. 2001-ben kezdődik a folyamat, 2002-n közösen osztozik a mai kormány- és ellenzéki pártok összessége, és 2003-ban visszük tovább mi ezt a folyamatot.

A politika erős tüze, a hatalom megtartásának és a hatalom megszerzésének erős vágya olyan politikai és szociális egymásra licitálást indít el Magyarországon, amelyet azóta is nagyon nehezen, nagyon sok erőfeszítéssel, nagyon sok vitával sikerül újra az egyensúlytartó növekedési pálya felé visszamozdítani. Magyarország, ha nem vigyáz magára, akkor nem lesz, aki vigyázzon rá. Ha a politikát nem egyszerűen a jövőért viselt felelősség, hanem újra és újra a holnap megnyerhető csaták győzelmi kényszere mozgatja, akkor mindig lesz, aki ráígér a másikra, akkor a politikából számháború lesz, akkor nem a lehetséges és reális jövőbeli programok okos számbavetése és okos összemérése fogja a politika alapját adni, hanem a végtelennek tűnő vágyak felkeltésének egyébként önző motivációja. Bátorság nem ahhoz kell, hogy ki ígér többet a közösből, bátorság ahhoz kell, hogy demokrataként megvalósítható és átfogó programot adjunk az országnak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Fogalmazhatok egyszerűbben is: a 2001 és 2003 közötti három évben elszaladt velünk a ló. A politikai nagyot akarásnak aztán költségvetési nyögés lett a vége. Nem vitatom, 2004 óta folyamatosan és szüntelenül jelentős erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy mindazt, amit egyébként vágyott az ország, hogy nőjenek a jövedelmek, nőjenek a nyugdíjak, nőjön a családtámogatás és a lakástámogatás, hogy szorosabb legyen a jóléti háló, a szociális háló, s hogy mindezt meg lehessen tartani, ennek érdekében nagyon sok, időnként nem könnyű lépést és intézkedést kellett tenni. Pontosan tudom, ha az egyensúly felé törekvő költségvetés keretei között egyszerre fenn akarjuk tartani mindazt, amit 2001 és 2003 között eldöntöttünk, és amelynek milliók voltak a haszonélvezői, akkor nagyon jelentős erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy újra visszataláljunk arra az útra, amelyben egyszerre van egyensúly, egyszerre van növekedés, és egyszerre van a szociális biztonság növekedése.

Több felelősséget kell hogy kérjek önöktől, tisztelt hölgyeim és uraim, itt a parlamentben. Azt kell hogy kérjem önöktől, hogy ne egyszerűen a holnapig vagy holnaputánig tartó politikai vetélkedés végeredményére gondoljanak, hanem gondoljanak arra, hogy a mi kezünkben van az ország hosszú távú sorsa. Elrontani egy országot el lehet öt rossz döntéssel, amit utána helyrehozni évekbe telik. (Tállai András: Már el van rontva.) Magyarország, hála istennek, erős gazdasággal, stabil társadalmi viszonyokkal rendelkezik, olyan ország ez, amely megérdemli, hogy politikusai több felelősséget vállaljanak; olyan ország, amely megérdemli, hogy a politikusai ne csak egyszerűen egymást, hanem az ország jövőjét is lássák politikai küzdelmük tárgyaként. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a véleményem, hogy a magyar gazdaság, bár nem kevés kihívás közepette, de jó úton halad. Két olyan kihívást látok, amelyekre oda kell figyelni. Az első, hogy miközben Magyarországon az elmúlt években több mint 300 ezerrel növekedett az új munkahelyek száma, aközben összességében csak 30-40 ezerrel van több munkahely, mint három évvel ezelőtt. Bizony százezrek vannak olyanok, akik munkát szeretnének. Sok mindent tettünk annak érdekében, hogy Magyarországon olyan gazdasági-társadalmi viszonyok alakuljanak ki, amelyek között lehet és megéri dolgozni. Miközben a 2002-t megelőző években folyamatosan növekedett az egységes egészségügyi hozzájárulás mértéke, 2002 óta az egyébként az alacsony jövedelműek béréhez köthető legnagyobb bérteher folyamatosan csökken; az egészségügyi hozzájárulás mértéke meg fog szűnni.

Tudják, hogy elindítottuk a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését könnyítő Start-programot, ahol a pályakezdők foglalkoztatásához köthető munkabérteher több mint a felére csökkent. 2002 után eltöröltük a minimálbér adómentességét (Zaj.), pontosabban: megteremtettük a minimálbér adómentességét, és most a száz lépés program részeként tudják, hogy a munkanélküli-ellátást átalakítottuk álláskeresési támogatássá, egyáltalán olyan szolgáltatási környezetet hoztunk létre az állami foglalkoztatási szolgálatban, ami az új munkahely minél gyorsabb megtalálására ösztönöz.

Az az igazság, ha önmagában néznénk ezeket az intézkedéseket, akkor minden okunk meglenne, hogy büszkék legyünk, de pontosan látom, hogy ennek eredményeként sem született elegendő munkahely. Amikor ezt a szemünkre vetik, akkor azt mondom, hogy a végeredményt tekintve a kritikának igaza van: Magyarországon több munkahely kell, és ha van igazi közös nagy kihívás, az az, hogy lesz-e több munkahely. Arra kérem és arra kértem a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter urat, hogy szeptember 30-ig készítsen jelentést az Országgyűlés számára a foglalkoztatási helyzetről, arról, hogy mi az, ami az elmúlt években jellemezte a mára kialakult helyzetet, és tegyen javaslatot annak érdekében, hogy mit tudunk tenni többfajta eszköz - gazdaság- és társadalompolitikai eszköz, a szociális szférához és a munkaügyi szférához közelebb tartozó eszközök - együttes és komplex igénybevételével, hogy újabb lendületet adjunk új munkahelyek teremtésének.

A másik nagy kihívás a foglalkoztatás mellett természetesen a költségvetés. A költségvetés, mert egyre és másra - érzékelve természetesen, hogy mennyi mindent kellene megoldanunk - vállalunk magunkra mi itt, parlamenti képviselők, kormánytagok olyan szerepeket az államháztartásra támaszkodva, aminek terhe alatt időnként valóban recseg-ropog az államháztartás. Hiszen egyszerre két dolognak kellene megfelelnünk: csökkenteni az adókat - ezt szeretné mindenki -, ugyanakkor növelni az államháztartásból a kiadásokat, mert nagyon sok a probléma és nagyon sok a kihívás. Ráadásul mindezek közepette még a hiányt is szeretnénk csökkenteni, hiszen közös igényünk az, hogy a ma költését ne terheljük rá utódainkra, gyermekeinkre államadósság formájában. (Font Sándor: Ezen már túl vagyunk!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a szándékunk és az a nyilvánvaló programunk, hogy fegyelmezett és szigorú költségvetéssel fogjuk azt a politikát szolgálni, amely politikának a legfontosabb, leglényegesebb elemeit meghirdettük a Gyurcsány-kormány programjában, és amelynek a részleteit bemutattuk a száz lépés politikájának részeként.

(13.40)

Miről szól a száz lépés? Arról szól a száz lépés, hogy ugyanazon cél irányába több úton indulunk el, egy biztonságosabb és igazságosabb Magyarország irányába. Ennek érdekében egyszerre legalább nyolc úton indulunk el, és legalább nyolc területen kezdeményeztünk változásokat, hogy biztonságosabb és igazságosabb legyen az ország.

Csökkentjük az adókat. A Gyurcsány-kormány az első olyan kormány, amely öt évre előre átfogó adócsökkentés- és adóreformprogramot mutatott be. Voltak más kormányok is, amelyek ezt megígérték, egy sem volt, amely teljesítette volna a miénken kívül.

Nagyon egyszerű ennek az adóprogramnak a lényege: több felelősség fent, több lehetőség lent. Ennek az elvnek a figyelembevételével javasoljuk például a luxusadó bevezetését - mint ahogy korábban javasoltuk a bankadó bevezetését -, és példának okáért a szegények adójának, az áfának a csökkentését. (Taps az MSZP soraiból.)

A száz lépés programjának részeként tettünk és teszünk javaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak a minimálbérek növelésére, sőt javaslatot tettünk arra is, hogy a minimálbér a szakképzettségtől, illetve a beosztáshoz kötődő tudásigénytől és szakképzettségigénytől függően széles sávban változzon, hogy a nagyobb tudást magasabb bérrel lehessen elismerni.

Harmadsorban a száz lépés programjának részeként alakítjuk át és tesszük igazságossá a családtámogatás rendszerét, ahol nem azok kapják a legtöbbet a családtámogatásból, ahol a családnak egyébként is a legtöbb jut, hanem a minden gyermek egyenlő elve alapján egyenlően kap mindenki, és kétszeresére emeltük annak a családi pótléknak az összegét, amely mindenkihez eljut. (Taps az MSZP soraiból.)

Igen, ott vagyunk az egészségügyi reform előszobájában. Tizenöt év vitája után először van olyan kormány, amely azt mondja, hogy biztosításalapúvá formáljuk a magyar egészségügyet. Ez a döntés az, amely átformálja az egész finanszírozást és intézményrendszert. Ez az a döntés, amit tizenöt éve senki nem mert meghozni. És ez az a döntés, amelyből levezethető minden egyes döntésünk, amit ezekben a hónapokban hozunk, és amely megadja a következő évek egészségügyi átalakításának átfogó programját.

Igen, a következő lépés az a lakótelepprogram, amely Magyarországon milliók helyzetén változtat, azon milliók helyzetén, akik korábban, több évtizeddel ezelőtt felemelkedésként élték meg a lakótelepi új lakásba való költözés lehetőségét, mostanra viszont a felújítás, a távfűtés terhe egyre nehezebb feladat elé állítja őket. Először van egy kormány, amely nem beszél arról, hogy fel kell újítani lakótelepi lakásokat és házakat, hogy csökkenteni kell a távfűtés díját, hanem tesz is érte, és lakások tízezrei, házak ezrei újulnak meg ezekben a hónapokban. (Taps az MSZP soraiból.)

Hosszú-hosszú időszak után vettük elő azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy Magyarországon ezreket és tízezreket sodor létbizonytalanságba foglalkoztatottsági helyzetük, mondjuk úgy, nem teljes jogszerűsége; hogy a szürkegazdaság bonyolult világában alapvetően azok járnak rosszul, akik munkát keresve, akik családjuk eltartásának szándékával még azt is vállalják, hogy nem jelentik be őket. És természetesen ilyenkor ki húzza mindig a rövidebbet? Az a munkavállaló, aki pár tízezer forintért még akkor is elmegy dolgozni, ha pontosan tudja, hogy kiszolgáltatottsága csak a mában csökken, de a holnapban nem, mert nincs, aki fizesse utána a biztosítást. Mint egy méhkas, olyan ez a probléma, ahol nem lehet máról holnapra eredményt elérni, mert tizenöt év után valaki ezt elővette.

És példának okáért azt látom, hogy az építőipar szervezetei a napokban talán meg fognak állapodni egy ágazati bértarifarendszerről, nem a kormány fogja kikényszeríteni, hogy egy szakmunkásnak 80 ezer forint legyen a bére minimum - 80 ezer forint! -, hanem ők maguk fognak erről megállapodni, ők maguk állapodnak arról meg, hogy be kell jelenteni minden munkást. A fekete- és a szürkemunkával leginkább érintett egyik területen, az építésügyben foglalkoztatók és munkavállalók közösen állapodnak meg. Mi ez, ha nem fantasztikus eredmény?! Nem az állam kényszeríti ki az állam hatalmával, hanem ők maguk jöttek arra rá, hogy fel kell adni a tizenöt év féligazságainak és félhazugságainak bonyolult, sehova nem vezető világát, igazságot és rendet kell teremteni - ezt teszik. Azért teszik, mert a száz lépés részeként a kormánynak volt bátorsága ezt a problémát az asztalra tenni, és vannak hozzá partnerei, vannak ebben az ágazatban, és biztos vagyok benne, hogy lesznek máshol is. (Taps az MSZP soraiból.)

Nemzeti kárbiztosítási alapot fogunk létrehozni az agráriumban, hogy megszűnjön az a több évszázados kitettség, amellyel szembe kell nézni minden gazdának. Megtehette volna más is, nem tette meg! Felvásároljuk a maradék üzletrészeket. Meghirdetjük előre az árakat és a támogatásokat a sertéstenyésztők és a baromfitermelők számára, pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni a következő évben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Semmi!) Ez is a száz lépés politikájának a része volt. Igen, erről szól az előttünk álló időszak politikája, hogy mindazt, amit tavasszal hosszú és nagy munkában eldöntöttünk, azt érvényesíteni kell - mert a politika cselekvés. Ez a kormány a cselekvés kormánya. (Taps az MSZP soraiból.) Ez a kormány az, amely kellő bátorsággal hozzá mer nyúlni régóta kialakult és régóta zárványszerűen megrögződött viszonyokhoz, mert pontosan tudjuk, hogy az ország jelentős része szabadabb levegőre, több igazságra, biztonságosabb viszonyokra vágyik. Bátorság kell ezt létrehozni. Ennek a kormánynak van ehhez bátorsága és van tettrekészsége hozzá. (Taps az MSZP soraiból.)

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány szeptember 30-án, ahogy azt a törvény írja, benyújtja a Háznak a 2006. évre szóló költségvetési törvénytervezetet. Ennek a költségvetésnek a célja nagyon világos (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Túlélni!): igazságos és biztonságos Magyarországot teremteni, ha kell, hozzányúlni kialakult és korábban megszerzett előjogokhoz, olyan országot teremteni, amelyben milliók érezhetik úgy, hogy itthon vannak Magyarországon. Olyan költségvetést fogunk benyújtani, amely azt a politikát szolgálja, amely politikát a száz lépés részeként, a “Lendületben az ország!ö kormányprogramban meghirdettünk.

Ennek a költségvetésnek a sarokpontjait önök ismerik, pontosan tudják, hogy az ország jövőre átlagosan mintegy 4 százalékkal fog növekedni. Tudják, mert megígértük, és megtesszük, hogy kevesebb adót fogunk beszedni az emberektől és a vállalatoktól. Tudják, hogy jövőre történelmi mélyponton lesz az infláció, 3 százalék alatt lesz. Tudják, hogy tovább csökkentjük a hiányt, mert közösen, ellenzék és kormány egyaránt abban érdekelt, hogy a mai működést ne hitelekből finanszírozzuk, hanem ne költsünk sokkal többet, mint amennyit éppen az adott évben adókból, illetékekből finanszírozni tudunk. (Tállai András: Rájöttetek?) És tudjuk, hogy a jövedelmek növekedése jövőre is körülbelül a gazdaság növekedésével fog lépést tartani reálértékben. Ha ezeket tudjuk, márpedig tudjuk, és tudjuk azt, hogy melyek a prioritásaink, akkor nem nehéz költségvetést összeállítani, mert a költségvetés nem egyszerűen számok tengere, hanem a költségvetés egy kormány politikájának megvalósítását lehetővé tevő program.

Mindezeken kívül pontosan lehet tudni, hogy jövőre tovább fognak növekedni a nyugdíjak, és be fogjuk fejezni a 13. havi nyugdíjak kifizetését az utolsó heti nyugdíj kifizetésével. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Pontosan tudják, hogy az inflációt lényegesen meghaladóan többet fogunk költeni családtámogatásra egy igazságosabb családtámogatási rendszerben és lakástámogatásra.

Tudják, mert elfogadtuk a törvényt, és még akkor is, ha nincs a felsőoktatásról szóló törvény hatályban, de amit abban megígértünk, automatikus finanszírozást, amely jövőre több pénzt biztosít, mint idénre, a költségvetésbe beépítettük, és ezt a felsőoktatásnak meg fogjuk adni.

Tudják, hiszen az elmúlt hetekben már bejelentettük, hogy soha ennyit agrár- és vidékfejlesztésre nem költöttünk, mint amennyit jövőre költeni fogunk, több mint 400 milliárd forintot. (Font Sándor: Amit idáig nem fizettetek ki, azt jó lenne!)

És mindeközben Magyarországon jövőre fejlesztésre lényegesen több fog jutni, mint bármikor, és azért tud több jutni, mert az európai uniós befizetésünk másik oldalán az ideit kétszeresen meghaladó európai uniós támogatást fogunk kapni. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy példának okáért éppen ebből a forrásból az elmúlt hetekben és hónapokban az európai uniós projektek megvalósítására előlegként és részteljesítésként már 70 milliárd forintot kifizettünk, behoztuk azt a hátralékot, amit Magyarország 2000 óta felhalmozott. Magyarország a régió összes országához képest a legtöbb európai uniós pénzt fizette ki előlegként és részteljesítésként (Tállai András: Mese!) augusztus 31-ig, 68 milliárd forintot. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(13.50)

Hadd szóljak a végén két aktuálisabb ügyről. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az egyik az a vita, amely az elmúlt hetekben elindult az Airport Rt.-vel kapcsolatban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan mindazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, pontosan tudják, hiszen tudhatják - és gondolom, hogy felelős politikusokról van szó -, hogy az Airport Rt. jövője alapvetően arról szól, hogy van-e kellő tehetségünk és képességünk, hogy fejlesszük Magyarország legnagyobb légikikötőjét (Font Sándor: Nektek nincs!), hogy abban a versenyben, amelyben helyt kell állni, amelyben egymással verseng Prága, Pozsony vagy éppen Zágráb, abban a versenyben Budapest, a budapesti repülőtér fejlesztésével mi legyünk a győztesek, hogy Európa ezen felének légikikötő-központja Budapest legyen. Ehhez nagyon sok fejlesztés, ehhez százmilliárdok kellenek, olyan fejlesztés, aminek az a vége, hogy szállodák, irodaközpontok épülnek Ferihegy mellett, hogy gyorsvasút épül Ferihegy és a városközpont között.

Ráadásul pontosan tudja mindenki, aki tudni akarja, hogy itt szó nincs arról, hogy eladnánk a repülőteret, eladnánk a kifutópályákat, eladnánk az utasok kiszolgálására rendeltetett épületeket; itt a fejlesztés lehetőségét és kötelességét adjuk el (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg a bevételt!), mert az ingatlanok természetesen állami tulajdonban maradnak, azokat csak bérbe adjuk.

Hölgyeim és Uraim! Magyarországnak az a célja, hogy fejlett, modern, versenyképes világot építsünk magunk köré. Nem lehet nem észrevenni, hogy az állam az elmúlt évtizedekben nem bírt még a MÁV korszerűsítésével sem. Önök is pontosan tudják, nem lehet nem észrevenni, hogy az állam milyen nehezen birkózik, mondjuk, a városok és a falvak belső útjainak felújításával. Nem lehet nem észrevenni, hogy hány helyre kell a pénz, és nem lehet nem észrevenni, hogy nem egy esetben azért maradunk le, mert nincsen kellő bátorságunk menni előre, összekapaszkodni államnak és magántulajdonosoknak, civileknek és államnak egyaránt.

A fejlesztésről szól az Airport Rt., hogy mi legyünk a legjobbak Európának ezen a táján, és arról, hogy mindazt a bevételt, amit kapunk, ami nem kevés pénz, közel kétmilliárd dollár, mindezt a bevételt közös adósságaink, államadósságaink csökkentésére fordítsuk, és így kevesebb terhet hagyjunk itt gyermekeinknek, kevesebb teherrel nyomjuk a következő év és az azt követő évek költségvetését. Fejlesztésről szól tehát az Airport Rt. (Moraj a Fidesz soraiban.), Magyarországról, a mi versenyképességünkről szól, és gyermekeinkről szól. Vagy ezt akarja valaki... (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Az elmúlt időszakban lassan lezárunk egy hosszú, tizenöt éves szakaszt a magyar privatizáció történetében, a magántulajdonra is alapuló, versengő piacgazdaság létrejött. Azt gondoljuk, hogy itt az ideje valóban lezárni a privatizáció folyamatát, itt az ideje a privatizáló állam helyett a fejlesztő állam intézményeit, szabályait megalkotni. Ezért kormányom év végéig arra vonatkozó törvénycsomagot fog a parlament elé terjeszteni, hogy a privatizáció lezárásával, új intézmények és új szabályok létrehozásával hogyan alakítjuk ki a fejlesztési célú állami vagyonkezelés rendszerét, a magán- és köztulajdon hatékony, az országot szolgáló együttműködésének minél jobb kereteit. A privatizációt befejeztük, kezdődik a fejlesztés, kezdődik egy új, versenyképes Magyarország megteremtése. Ez lesz a privatizáció tizenöt éves történelmének a vége. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Sokat vitatkoztunk, hogy melyik az a pillanat, amikor az elszabaduló világpiaci kőolajárak következtében emelkedő gázolaj- és benzinárakba a kormánynak be kell avatkozni. Hát mert egyszerre két igazság van: igazuk van azoknak, akik ott állnak a benzinkútnál, és azt látják, hogy olyan gyorsan pörög a számláló órája, hogy már alig lehet szemmel követni; de igazuk van azoknak is, akik azt mondják, hogy kérem szépen, újra és újra itt állunk közös kasszánk, az államháztartás mellett, és szeretnénk még többet kapni belőle. Igaza van azoknak, akik tehát az adókra, bevételekre vigyáznak, és igaza van azoknak is, akik meg azt mondják, hogy kevesebbet szeretnénk fizetni. Hol van a két igazság között a harmónia? Hol lehet egyensúlyt találni? (Font Sándor: Halljuk!)

Az elmúlt napokban és hetekben több elemzést végzett el a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium, több konzultációt folytattunk kormányon belül és európai szakértőkkel, európai politikustársakkal. Az elmúlt napokban arra a döntésre jutottunk, amit tegnap bejelentettünk, hogy azt az áfacsökkentést, amelyet széles körben 2006. január 1-jétől javasoltunk, és amelyre vonatkozóan a döntést előkészítettük, ezt az áfacsökkentést hozzuk előre a gázolajnál és a benzinnél, ezzel 300 forint körüli árak mellett mintegy 10-12 forinttal csökkenthetjük a költségeket, csökkenthetjük az árakat.

Azt gondolom, hogy jó időben, jó eszközt választva, helyes módszert alkalmazva avatkozott be a kormány, mert egyszerre kell tekintetbe venni a gazdaság és egyszerre a társadalom igényeit. Mindazok, akik úgy gondolják, hogy csak a piac van, és nincsenek tekintettel a piac által okozott egyéb hatásokra, azoknak nincs igazuk, és azoknak sem, akik úgy gondolják, hogy a piac igényeit, a piac követelményeit zárójelbe lehet tenni. E két igazság, e két szempont okos és óvatos összevetése az, amely, azt hiszem, hogy hatékony kompromisszumot hoz létre.

Az elmúlt órában a kormány benyújtotta a parlamentnek az erre vonatkozó áfatörvény-módosító javaslatát. Azt kértük a házbizottságban, hogy válasszon olyan eljárást a magyar parlament, amely lehetővé teszi, hogy az általános forgalmi adózás alapját képező havi beszámolás végekor, szeptember végén, október elején már az új áfateherrel lehessen értékesíteni a benzint és a gázolajat, október 1-jétől legyen olcsóbb Magyarországon a benzin és a gázolaj.

Ezzel egy időben, nem titkoltan amiatt is, mert nem lehet nem észrevenni, hogy ezekben a hetekben és hónapokban a világ szinte valamennyi ásvány- és olajipari cége rendkívül jelentős, a terveikben megfogalmazottat is meghaladó nyereséget realizált, és igaz ez a magyar MOL-ra is, azt kérjük a MOL-tól, hogy tanúsítson mértékletességet. Azt kérjük a MOL-tól, vegye figyelembe, hogy az ő árpolitikája kihat az egész magyar gazdaságra, és az ő árpolitikájának természetes módon van következménye az emberek hétköznapjaira, akkor is, hogyha nem autóval járnak, mert igen, ezek a hatások megjelennek a kenyér árában, megjelennek más árakban is. (Font Sándor: Csak a populizmustól mentsen meg...!)

Azt gondolom, hogy az a politika, amely azt hiszi, hogy legyőzheti a piacot, az téved. Az a politika viszont, amely lemond arról, hogy a piac hatásait helyenként, ha kell, akkor korlátozza, helyenként, ha kell, elsimítsa, késleltesse, csökkentse, az a politika pedig buta és felelőtlen politika. Azt hiszem, sőt szent meggyőződésem, hogy jól találtuk meg a kompromisszumot e két szempont egyidejű érvényesítésének kötelezettsége között. (Tállai András: Jól megtaláltátok!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Tállai András: A harminchetedik út Kínába!) A magyar hazának mindenkire szüksége van. A magyar hazának mindannyiunkra szüksége van. Okos, értelmes, egymásért is felelősséget viselő vitára, a haza szolgálatára van szükség, arra, hogy a közelgő választások ne homályosítsák el a legfontosabb célt és a legfontosabb kötelezettséget. Nem az a dolgunk, hogy saját pártjainkat, hanem hogy saját nemzetünket és hazánkat szolgáljuk elsősorban.

(14.00)

Ettől lesz valaki nemcsak egyszerűen középszerű politikusa ennek az országnak, de reménybeli államférfija; olyan, aki tudja azt, hogy a haza mindig előrébb való, mint saját hatalma, mint saját választási győzelme.

Ennek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést az őszi ülésszakon felelős és tiszteletet érdemlő munkára, annak érdekében, hogy a haza felemelkedjen. Magyarországért és a köztársaságért!

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek közt: De szép! Vissza!)