Felszólalás adatai

DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hogy mit jelent a pártállástól, világnézettől, mindenféle megosztottságtól, különbözőségtől független, ezek fölé emelkedő közös öröm és remény, láthatta, aki a hét végén Szegeden járt, vagy pedig figyelte a tudósításokat. Számunkra a Dél-Alföldön az M5-ös hosszú évekig, évtizedig jóval több volt, mint egy út - szimbólum. Másfél évtizedig a hátrány és az esélytelenség szimbóluma, hiszen tavaly márciusig Európa legmagasabb útdíját fizettük, és hosszú ideig mindenféle ígéret ellenére esély sem látszott arra, hogy az autópálya eléri Szegedet. Ez a kormány azonban bátor és igazságos döntést hozott, hiszen meghallotta és megértette, hogy mi nem kérünk mást, nem kérünk egyebet, csak esélyegyenlőséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen drága volt, nagyon drága volt megszabadulni az 1994 márciusában megkötött, 35 évre szóló koncesszióból. De ennél csak az lett volna a drágább, ha továbbra sem történik semmi, és a következő évekre, évtizedekre is akár ez elzárta volna az egész régiót a fejlődéstől.

Az a kormány, amely tud utat építeni a régiók között, az tud ellenzék és kormányoldal, a politika által kettészakított nemzet két fele között is, a határon túlra is. Mert a politika dolga, hogy építsen, ne romboljon. Ez a kormány az építés, az építkezés mellett tette le a voksát. Ez a kormány van olyan bátor, hogy nyomot hagyjon maga után, és az infrastruktúra fejlesztése nem pártpolitikai ügy. Az M5-ös nem a jobb-, vagy a baloldali szegedieknek kedvez, nincs jobb- vagy baloldali Magyarország, és nincs jobb- vagy baloldali autópálya sem. Ezt kell szem előtt tartanunk akkor, ha azt akarjuk, hogy az ország fejlődése vagy nem fejlődése ne függjön a kormányoktól, hogy soha ne kelljen visszafordulnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szegediek tudjuk, hogy milyen nehéz az újrakezdés, milyen nehéz a szakadék széléről ismét elindulnunk. Sokszor újra kellett már kezdenünk; legutóbb 2002-ben, és kemény munkával talpra állítottuk Szegedet, reményt, jövőt és esélyt teremtve, és úgy döntöttünk, hogy nem fordulunk vissza. És azt is tudjuk, hogy merre tovább.

Az országnak új utakra van szüksége, amelyek összekötik a nagyvárosokat, átnyúlnak a határon, és kiegyensúlyozott fejlődést biztosítanak a régiókban. Az autópályák esélyt teremtenek a gazdaságnak, esélyt arra, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, hogy a bérek végre elérjék az európai színvonalat. Nem kergetünk azonban hiú ábrándokat, tudjuk, hogy kemény munkára van szükség; kemény munkára ahhoz, hogy folyamatosan lépést tartsunk a fejlődéssel, hogy még több beruházást vonzzunk a régióba, hogy még magasabb színvonalon dolgozzunk.

Ehhez szükség van arra is, amire a miniszterelnök úr utalt, az Európai Unió új költségvetésére, és ezen költségvetésben legalább megháromszorozódó fejlesztési forrásokra. De mélyen egyetértek azzal, hogy az európai uniós támogatások mértéke mellett legalább annyira fontos, hogy ezeket a forrásokat, ezeket a támogatásokat azokra a célokra tudjuk felhasználni, amelyek a mi sajátosságainknak megfelelően a legfontosabbak a jövőre vonatkozóan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki látta a hét végén Szegedet, az érezhette: igenis vannak közös ügyek, közös sikerek, amelyek összehozzák, összetartják az embereket, a nemzetet. Aki látta a hét végén Szegedet, láthatta azt is, hogy csak ennek a politikának van értelme. Én abban bízom - az ország érdekében -, hogy ezt a szemléletet, ezt a politikát fogjuk tovább folytatni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)