Felszólalás adatai

PALLAG LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló T/1086. számú törvényjavaslat általános vitájához a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának álláspontját ismertetem.

A XXI. század küszöbén, visszatekintve a mögöttünk hagyott évszázadra, elmondhatjuk, hogy a technika rohamos fejlődésének lehetünk tanúi. A század elején született találmány, a gépkocsi is ilyen nagy fejlődést mutatott. A második világháborút megelőzően még ritkaságszámba ment a gépkocsi, mivel igen kevesen engedhették meg azt a luxust, hogy gépkocsit tartsanak. A háborút követően a hiánygazdaság korszakában sem volt könnyű gépkocsihoz hozzájutni, mert csak bizonyos keleti gépkocsitípusokat lehetett beszerezni, és azokra is több évig kellett várakozni. A rendszerváltást követően ez a helyzet megváltozott, és bárkinek lehetősége van arra, hogy bármilyen típusú gépkocsit vásároljon, ha ezt számára a pénztárcája megengedi. Ma már elmondhatjuk, hogy minden magyar állampolgárra közel három gépkocsi jut. (Sic!)

A megnövekedett gépkocsipark megnövelte az ezzel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat is. A közúti közlekedés nyilvántartásáról eddig még külön törvény nem rendelkezett, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint az azt végrehajtó 30/1988. (IV.21.) számú minisztertanácsi rendelet csak a közúti közlekedés alapvető feltételeit és az abban részt vevő személyek és szervezetek jogainak és kötelezettségeinek meghatározását tartalmazza, valamint a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelmények betartását biztosította.

Ez a javaslat az adatvédelmi törvény keretei között az egyes ágazatokban, szakterületeken végezhető adatkezelés általános és speciális szabályainak megállapítására szolgál. Ennek megfelelően meghatározza a közúti közlekedési nyilvántartás létrehozásának célját, működésének feltételeit, a nyilvántartandó adatok körét, az adatkezelés rendjét, az adatszolgáltatás feltételeit. Ezt a nyilvántartást a javaslatban erre felhatalmazott szerveknek úgy kell megvalósítaniuk, hogy az ne ütközzön az alkotmány XII. fejezetében az alapvető jogok és kötelezettségek körében szabályozott személyes adatok védelméhez való joggal. A közúti közlekedés nyilvántartásának alapvető célja a tulajdon és a közlekedés biztonságának a védelme. E célok magvalósítása, hogy a közlekedési hatóságok kellően megalapozott és hitelt érdemlő adatokkal rendelkezzenek a gépjármű tulajdonosa, üzemben tartója személyes adatairól, és a járműokmányok kiállítása tényleges tulajdonosi viszonyok alapján történjen.

Ugyancsak közérdeket szolgál, hogy a járművezetésre jogosító okmányok kiállítására csak akkor kerüljön sor, ha a járművezető minden tekintetben megfelel a vonatkozó normákban előírt feltételeknek. A javaslat ugyanakkor nemcsak a számítógépes nyilvántartásra vonatkozó szabályokat állapít meg, hanem rendelkezései a meglévő manuális nyilvántartásra és az eljárás alapjául szolgáló okmányok körére is kiterjed. A korszerű gépjármű-nyilvántartás bevezetése azért is szükséges, mert az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ezen a téren is eurokonform, rendezett állapotokat kíván. Ezenkívül a gépkocsikkal kapcsolatos bűncselekmények felderítését is megkönnyíti a modern nyilvántartás, ezenkívül a gépkocsikáresetekkel kapcsolatban kártérítési eljárás lefolytatását is. A közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat tehát mindenképpen hiánypótló és támogatást érdemel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslatban megjelölt törvényalkotási cél nagyon helyesen lett megfogalmazva. Világosan látszik, hogy a törvénytervezet készítői látják azt a jelenlegi és lassan már tarthatatlan nyilvántartási állapotot, mely a magyarországi közúti közlekedésben részt vevők, úgy személyek, mint tárgyi eszközök nyilvántartásával kapcsolatban kialakult. Lassan már szlogenné válik, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunk egyik bizonyítéka lesz, ha a magyar törvényhozás korszerűen, európai módon tudja megoldani ezt a problémát.

A törvénytervezet teljes körű és ilyen precíz megfogalmazása arra mutat, hogy az előkészítő tárgyalásokon, illetve azok előtt a tervezet készítői alaposan tanulmányozták a jelenlegi nyilvántartási helyzetet, valamint több jel utal arra, hogy a törvénytervezetben kialakításra javasolt rendszert több nyugat-európai ország - például Anglia, Németország, az Egyesült Államok - tapasztalatai alapján adaptálták a szerzők a magyarországi viszonyokra.

Az általános elvek között azonban feltétlen meg kell említeni egy lényegi, hangsúlyos eltolódást, amelyre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. A jelenlegi nyilvántartási rendszert a Belügyminisztériumon belül az országos és megyei rendőrkapitányságok kezelik és vezetik. A törvényjavaslatban ezt 2001. január 1-jétől egy ugyancsak a Belügyminisztériumon belül kialakítandó új hivatal, valamint végrehajtó szervezetként a külön jogszabályban meghatározott körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzatok jegyzői fogják végezni.

Ez az igen lényeges változás el kell hogy gondolkoztasson mindannyiunkat, mielőtt a javaslatot véglegesen mint törvényt elfogadjuk. Ugyanis minden elfogadott törvény csak akkor érheti el valódi célját, ha azt végre tudjuk hajtani, illetve hajtatni a feladat végrehajtásával megbízott vagy létrehozott apparátussal. Ez esetben mindkét helyzettel találkozhatunk, hiszen a javaslat szerint létre kell hozni egy központi adatnyilvántartó hivatalt országos illetékességgel, amely egy új szervezet lesz. Ugyanakkor az okmányellátási rendszert a már említett önkormányzati jegyzők fogják ellátni, nyilvánvalóan a jelenleg is meglévő feladataik mellett. A két kérdéskör nem ugyanolyan fajsúlyú véleményem szerint.

A központi nyilvántartó hivatal létrehozása valószínűleg lényegesen egyszerűbben megoldható az anyagi és tárgyi, személyi feltételek biztosítása után, mint a törvénytervezet 5. §-ának a), b), c), d), f) pontokban megjelölt feladatok elvégzése a települési önkormányzati jegyzők által. Véleményünk szerint ahhoz, hogy a jegyzők a felsorolt feladatokat maradéktalanul el tudják végezni, országos szinten a települési önkormányzatok tárgyi és személyi állományának nagyon komoly fejlesztésére van szükség. Amennyiben ezt nem hajtjuk végre, vagy legalábbis nem biztosítjuk a lehetőségeket ennek megteremtéséhez, akkor az általunk most elfogadásra szánt törvénytervezet nem is éri és nem is érheti el célját. Kulcskérdésként kell tehát tekinteni - és ez nagyon sok más szempontból is igen hasznos - a települési önkormányzati jegyzők hatáskörének, feladatkörének bővítése mellett a feltételek XXI. századnak megfelelő követelményének biztosítását.

Nyugodtan felsorolhatjuk mindazokat az ágazatokat - így a mezőgazdaság, ipar, közlekedés, területfejlesztés, vidékfejlesztés, területrendezés -, amelyek ezeket a fejlesztéseket már ugyancsak indokolttá tették eddig. Nyílt kapukat dönget tehát az, aki a közúti közlekedés nyilvántartásának a törvénytervezet szerinti megszervezésével az ország különböző nyilvántartási rendszereiben meglévő ellentmondások feloldására tesz javaslatot.

(15.50)

Felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy mindezekre legyenek figyelemmel akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, mert ezzel vállalniuk kell azt is, hogy a törvény végrehajtásának elősegítése érdekében nagyon komoly anyagi áldozatokkal járó, lényegesen nagyobb feladatokat is magunkra vállalunk.

Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy itt most nem egy egyéni törvény megszavazásáról tárgyalunk, hanem annak az országos nyilvántartási rendszernek az egyik darabjáról, amelyről mindenki tudja, hogy átalakításra szorul, azonban megfelelő és korszerű jogi szabályozottság hiányában minderre eddig csak részletenként kerülhetett sor. Természetesnek tartom, hogy a közúti közlekedési nyilvántartás végrehajtását olyan országosan egységes számítógépes rendszerben kell készíteni és vezetni majd a továbbiakban, amely lehetőséget biztosít a kompatibilitás elve alapján, hogy nagyon sok más szakágnak is segítséget nyújtson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet az előzőekben elmondottak figyelembevételével elfogadásra méltó. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)