Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szerzői jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzői jogi szabályozás ugyanis elsősorban vagyoni és személyi viszonyokat rendez.

Sajátosságai, számos különleges funkciója következtében mindazonáltal az idők során önálló, elkülönült jogterületté alakult, mind nemzetközileg, mind hazai jogrendünkben.

A szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú kötelezettséget állító jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerző személyiségéhez kötődő jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli.

Hadd folytassam a szerzői jog anyagi jelentőségére vonatkozó pénzügyi adatokkal hozzászólásomat. Az elmúlt évben a szerzői jogvédő irodák 5,1 milliárd forint jogdíjat szedtek be Magyarországon, 28,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az összes bevételen belül a legnagyobb részt, 1,7 milliárd forintot a gépzenei jogdíj tette ki, ezt követi 712,4 millió forinttal a televíziós csatornák befizetése. Öt nagy nemzetközi hangfelvétel-kiadótól származott a díjbefizetések 49 százaléka, amelyeknek a nyugat-európai és az amerikai piacon való részesedése meghaladja a 80 százalékot. A beszedett összeg mintegy 5 ezer magyar szerző, zeneműkiadó és jogutód, illetve több tízezer külföldi személy és szerzői jogvédő társaság között oszlik meg. Tavaly 170 ezer művet sugároztak, és a nyilvántartások szerint ezek 1,6 milliószor szerepeltek a nyilvánosság előtt. A befolyt jogdíjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből például a hanghordozók esetében 50 százalék a zeneszerzőket és az írókat, 30 százalék az előadóművészeket, 20 százalék a hangfelvételek előállítóit illeti meg. A jelenlegi törvény pontosan meghatározza a képhordozók révén látható vagy fénymásoló révén sokszorosítható művek utáni díjazás felosztását is.

A hazai szerzői jogi törvények tökéletesen harmonizálnak az előadóművészek és szerzők jogait összefoglaló, 1961-ben megszületett római egyezménnyel. Az 1999. évi, a szerzői jogról szóló LXXVI. törvény is sokat közeledett az Európai Közösség e tárgyban hatályos irányelveihez. Ahol nem történt közeledés, részben az adatbázisok jogi védelmére vonatkozó Európai Unión belüli nézetek különbözősége miatt, az a telefonkönyvek, enciklopédiák, szakmai ismereteket tartalmazó adattárak, szótárak, lexikonok szerzői jogi védelmének megoldása.

Ezeknek a - közös szóval jellemezve - adatbázisoknak az összeállítása viszonylag nagy szakmai ismeretet, aprólékos munkát és számottevő anyagi ráfordítást igényel, másolásuk viszont az előállítási költség töredékéből megoldható. Ezek részei, alkotóelemei általában nem tekinthetőek eredeti műnek, hanem épp az összegyűjtésük révén áll össze a szellemi alkotás. A törvényjavaslat elfogadását követően az előállító hozzájárulása kellene ahhoz, hogy az adatbázisokat másolat útján továbbterjesszék vagy újrahasznosítsák. Így tilos lesz az adatbázisnak az előállító hozzájárulása nélkül történő adásvétele és bérbe adása is.

Ma az ország számára nem a jogdíjakból elnyerhető összeg hiánya okozza a nagyobb kártételt, hanem ennél nagyobb kárt okoz az, hogy a jogi védelem hiánya miatt nálunk számos hiányzó adatbázist nem állítanak össze. Az adatbázis-előállítók számára ugyanis ma nem éri meg a jelentős ráfordítást igénylő munka elvégzése, hiszen a legtöbb esetben a jogtalanul elkészített másolatok is szinte azonnal megjelennek a piacon. Ez a nemzetközi versenyképesség szempontjából is lényeges hátrányt okoz a hazai adatbázis-előállítóknak, mert sok esetben nem tudják felvenni a versenyt a jogi védettséget élvező és szolgáltatásaikkal a magyar adatbázispiacon is megjelenő nyugat-európai cégekkel szemben.

A törvényjavaslat átveszi az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1975. évi berni egyezmény gyűjtemények védelmére vonatkozó alapelvét is, miszerint a szerzői jogi védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek vagy nem is részesülhetnek szerzői jogi védelemben.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Magam is szerző vagyok, tehát ilyen szempontból is vizsgáltam a törvényjavaslatot, és szétküldtem szerzőtársaimnak az országban. Valamennyien megállapíthatták, hogy a tárca jó előkészítő munkát végzett. A törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja általános vitára alkalmasnak tekinti, és elfogadását támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)