Felszólalás adatai

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tanulás az egész világon a figyelem középpontjába került, és ez így van a felnőttek esetében is, ez a figyelem a felnőttek képzésére is kiterjed. A fejlett gazdaságban felértékelődik az új ismeretek és készségek megszerzésének és alkalmazásának képessége. A felgyorsult technológiai fejlődés eredményeként az életpálya során többször is pályamódosításra, szakmaváltásra kerülhet sor. Ehhez alapvető feltétel a szakmai tudás és a képességek állandó fejlesztése. A társadalom demokratizálódása, a gazdaság átalakulása a felnőttek számára Magyarországon is olyan kihívásokat fogalmazott meg, amelyekre a tanulás adhat választ.

A röviden csak felnőttképzésről szóló törvényjavaslat bemutatása során három kérdéskört szeretnék kiemelni. Először a törvény általános céljairól szólok röviden, majd a törvény szerkezetéről és legfontosabb javaslatairól, végül pedig a törvény hatásáról mondok néhány szót.

A törvény célja elsősorban az, hogy az alkotmányban biztosított tanuláshoz való jog a polgárok egész élete során érvényesüljön az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívül. Célja persze az is a törvénynek, hogy a felnőttkori tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés szabályozott lehetőségei a társadalom minden tagja számára bővüljenek, vagyis az állam teremtse meg a felnőttképzés jogszabályi kereteit, működtesse annak intézményrendszerét, és teremtse meg annak finanszírozási hátterét. Célja továbbá, hogy bizonyos és eddig munkához nem jutott vagy éppen pályát változtató felnőttek eredményesen tudjanak újra bekapcsolódni a munkába. Célja végül a törvénynek, hogy a felnőttkori tanulás és képzés révén az életvitel minősége javuljon, hiszen a modern társadalom kihívásaitól kezdve az egészséges életmódon át a gyermekek neveléséig számos olyan terület van, ahol a képzés eredményeként egészségesebben, magasabb életszínvonalon és jobb életminőségben élhetnek az emberek.

Az elmúlt tíz év alatt az úgynevezett élethosszig való tanulás szükségessége világosan megfogalmazódott egész Európában. A törvény szorosan kapcsolódik az Európai Unió e témakörben kiadott memorandumaihoz. A felnőttképzés szabályozására más országokban lényegében két modellt látunk. Néhány országban kerettörvényként vezették be a felnőttképzésről szóló jogszabályt, amely így bizonyos tekintetben az oktatás valamennyi területét érinti. Másutt ilyen törvényt csak az iskolarendszeren kívüli képzés szabályozására vezettek be.

(18.20)

Hosszú viták során érlelődött ki az a koncepció, amelynek alapján kerettörvény megalkotására teszünk javaslatot. A törvény lehetővé teszi a felnőttképzés rendszerének szabályozott működését, és biztosítja az állampolgárok számára a fogyasztóvédelmet. Így a jogszabályi struktúrában az Országgyűlés a már megalkotott oktatási szaktörvények mellett, azokkal összhangban alkothatja meg a felnőttképzésről szóló törvényt.

Tisztelt Ház! A felnőttképzésről szóló törvényben négy fő részt kell megkülönböztetnünk. A törvényjavaslat meghatározza a felnőttképzéssel összefüggő fogalmakat, meghatározza a felnőttek mint a képzési szolgáltatást igénybe vevők fogyasztóvédelmi garanciáit, létrehozza annak akkreditációs rendszerét, megteremti a felnőttképzés finanszírozási formáit és lehetőségeit, végül kialakítja a felnőttképzés működtetéséhez szükséges szakmai hátteret.

A törvényjavaslat szerint a tankötelezettségüket teljesített felnőttek vehetnek részt a felnőttképzésben, a képzés lehet iskolarendszeren kívül, rendszeresen, egy éven belül ismétlődően vagy legalább 30 napon keresztül folyamatosan végzett szakmai, nyelvi vagy éppen általános képzés, amelyet bárki végezhet - már úgy értem, a képzést -, aki nyilvántartási kötelezettségének eleget tett. Mindezek alapján a törvény hatálya alá tartoznak a szakközépiskolában iskolarendszeren kívül végzett, Országos Képzési Jegyzékben szereplő képzések, a nyelviskolák által tartott tanfolyamok, a népfőiskolák általános képzései, a felnőttképzési vállalkozások tanfolyamai, a civil kezdeményezésű életvitel-tanfolyamok és a felsőoktatási intézményekben nem hallgatói jogviszonyban végzett képzések is.

A törvény - éppen igen széles körű hatása alapján - alkalmas arra, hogy a képzési szolgáltatások területén a fogyasztóvédelem meghatározó eszközének minősítsük. A törvény az állampolgárok számára biztosítja, hogy a képzési rendszer minden pontján tudható legyen, hogy az adott képzés milyen szakmai tartalommal, milyen minőségben, milyen finanszírozási konstrukció mellett a munkaerőpiacon milyen lehetőségeket biztosító képzést nyújt a felnőttek számára.

A törvény egyik legjelentősebb pontja az, hogy létrehozza a képzési szerződést. E polgárjogi szerződés biztosítja azt, hogy mind a szolgáltatást nyújtó, mind az azt igénybe vevő világosan lássa, mit vállal, vagyis mit köteles nyújtani a felnőtteknek, a felnőtt pedig tudja, mit várhat az adott képzéstől, szolgáltatástól. További fogyasztóvédelmi elem a képző intézményekről és a képzésekről való információ nyilvánossága.

A kötelező nyilvántartási rendszerből - mint ahogyan ez a cégnyilvántartásban is megvan - információkat kaphatunk a képzésekről, az állami elismerésekről, az intézmény jogosítványairól.

Az intézményakkreditáció a képzésben részt vevők számára biztosíthatja azt, hogy az akkreditált intézmény megfelelő háttérrel, megfelelő infrastruktúrával és oktatói állománnyal rendelkezik az adott képzés végzéséhez. A programakkreditáció biztosítja, hogy az adott képzés - egy általános szakmai szűrőrendszeren megvizsgálva - a programban lefektetett ígéreteket teljesíti, vagyis például a program alkalmas egy adott vizsgára való felkészítésre.

A felnőtt kérheti a szolgáltatótól azt, hogy előzetes tudásszintfelmérés alapján állapítsák meg, milyen képzési szintre kell őt beiskolázni. Ez azért nagyon jelentős újítás, mert mind a polgár, mind a társadalom számára hatékonyabbá és olcsóbbá teszi a képzést, hiszen lehetővé teszi az előzetes tudásának a figyelembevételét.

A szolgáltatók esetében a törvény lehetővé teszi szakmai tanácsadó testület működését, amely biztosítja a képzőintézmény és a munkaerőpiac közötti közvetlen kapcsolattartást és a képzés szakmai tartalmának fejlesztését.

A felnőttképzés területén az állam egyre szélesebb körű finanszírozó szerepet vállal. Az eddigi rendszerek mellett - mint a munkaerő-piaci képzések finanszírozása, a szakképzési hozzájárulás, a saját munkavállaló képzésének támogatása - új elemként jelenik meg a rendszerben a felnőttképzés normatív finanszírozása és e területen személyi jövedelemadó-kedvezmény biztosítása. Normatív finanszírozást olyan területeken érdemes bevezetni, ahol világosan meghatározható a jogosultság és az intézményi kör, amely azt igénybe veheti. Így a törvényjavaslat két jól körülhatárolható társadalmi csoportba javasolja a normatív finanszírozást, ezek a szakképzettséggel még nem rendelkező és a fogyatékos felnőttek csoportjai, amelyek igen jelentős hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon, és képzésük alapvető társadalmi érdek.

A normatív támogatás keretszámait a mindenkori költségvetési törvény biztosította keretek között az oktatási miniszter határozza meg. A személyi jövedelemadó-kedvezmény esetében az erről szóló törvény fog rendelkezni arról, hogy pontosan mely képzések és mely személyi kör részesülhet adókedvezményben. Nyilvánvaló, hogy a polgárok által befizetett adók felhasználását az állam csak olyan képzésekben teheti meg, amelyek minősége biztosított. A törvény előírja, hogy ezen források felhasználása csak akkreditált intézményekben legyen lehetséges.

A törvényjavaslat leírja a felnőttképzés működtetésének, minőségbiztosításának rendszerét, szakmai hátterét. A felnőttképzés rendszerének szakmai irányítása az oktatási miniszter feladata. A miniszter tanácsadó testülete az országos felnőttképzési tanács, amely szakmai döntés-előkészítő testület, tagjai a felnőttképzésben érdekelt szervezetek képviselői. A felnőttképzéssel kapcsolatos szakmai fejlesztést, a programok összehangolását a nemzeti felnőttképzési intézet végzi majd. A kötelező nyilvántartás rendszerét az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont mint hatóság működteti, az OKÉV végzi a hatósági ellenőrzési feladatokat is. A felnőttképzési akkreditációs testület feladata az intézményi programakkreditáció lefolytatása és a szakmai ellenőrzés rendszerének működtetése. A rendszer egyes szereplői világosan elkülönülő feladatokat látnak el. Törekedtünk arra, hogy mind a testületek, mint a hivatali feladatokat ellátó szervezetek a lehető legkisebb létszámmal jöjjenek létre, és a törvény által biztosítottak legyenek a hatékony működés feltételei.

Tisztelt Ház! A felnőttképzésről szóló törvény elfogadása, úgy gondolom, jelentős hatással lesz a magyar képzési rendszer alakulására, a polgárok mint a képzési szolgáltatást igénybe vevők jogbiztonságának javítására. A törvény jelentősen hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy a magyar képzési rendszer az európai folyamatok irányban megfelelően fejlődjön, így várható az, hogy egyre többen tudnak dolgozni azok közül, akik vagy fogyatékosságuk, vagy a képzettségük hiánya miatt nem dolgozhattak. A törvény garantálja, hogy az állampolgárok saját pénze és az adó formájában befizetett, de a képzési rendszerbe visszaforgatott források felhasználása minőségileg megfelelő képzések esetében történjen meg. Az élethosszig tartó tanulás keretében támogatjuk az állampolgárok tudásának folyamatos megújítását, ezzel Magyarország eléri azt, hogy az iskolarendszerben magas színvonalon és egyre nagyobb arányban kiképzett szakemberek tudása ne avuljon el, és mind a hazai, mind az európai munkaerőpiacon biztosított legyen a munkához jutás lehetősége.

A törvény ösztönzi a különböző képzések egymásra épülését, hangsúlyozva, hogy az élethosszig tartó tanulásnak nem csupán időbeli vetülete van, hanem amit tanulunk, az mindig a korábbi ismeretekre épül. Az a cél, hogy a korábban megszerzett tudás minél nagyobb mértékben legyen beszámítható, beépíthető a későbbi tanulmányok során. Ehhez már a programok kidolgozása és az akkreditáció során meg kell találni a kapcsolódási pontokat, ezért is írja elő a javaslat, hogy a felnőttképzési programok akkreditációját végző szervezet működjék együtt a felsőoktatási programok tartalmát és minőségét kontrolláló Magyar Akkreditációs Bizottsággal.

A törvény ösztönzi azt, hogy a felnőttképzési programok a már meglévő felsőoktatási és szakképzési, illetve regionális átképzőközpontok kapacitásainak kihasználásával történjenek, ezért nem hozunk létre új, párhuzamos képzési struktúrát.

(18.30)

Ez jó hatással lehet az intézményekben zajló képzések piacérzékenységére, másrészt támogatja az infrastrukturális fejlesztések célszerű és ésszerű koncentrációját.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat előkészítése során széles körű társadalmi és szakmai egyeztetést folytatott a kormány. Az Országos Munkaügyi Tanács, a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete, az Országos Szakképzési Tanács, a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetsége és számos más fórum véleményezte a javaslatot. A szakmai javaslatok jelentős része beépítésre került a törvénybe. A parlament öt bizottsága tárgyalta meg a törvényjavaslatot, és mind az öt bizottság alkalmasnak találta arra, hogy általános vitára bocsássuk.

Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)