Felszólalás adatai

DR. FAZEKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bűnüldözés, bűnmegelőzés, mondhatni, klasszikus állami feladat évszázadok óta, azt is lehet mondani, hogy évezredek óta. Ezen belül a bűnügyi nyilvántartás mint terület egy viszonylag új, de kiemelt fontosságú részt képez. Az elkövetőkre vonatkozó adatok nyilvántartása, ennek precizitása, naprakészsége régi probléma ebben a vonatkozásban, ma már a kor követelménye, hogy itt legyen rend, áttekinthető, precíz viszonyok uralkodjanak.

Az igazságszolgáltatási és bűnüldözési feladatoknak a nemzetközi egyezmények által is megkövetelt ésszerű időn belüli, egyben az ártatlanság vélelmét biztosító módon történő ellátásában meghatározó szerepe van az elkövető kilétének megállapítását, elkövetői mivoltának bizonyítását, felkutatását lehetővé tevő, illetve a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy aktuális hollétéről információt adó, továbbá az adott személy azonosítására kétséget kizáró módon alkalmas adatok ismerete. A szabályozás során tehát alkalmazkodni kell az adatbiztonsági előírásokhoz, a nemzetközi szerződésekhez és kötelezettségekhez, az állampolgári jogok rendszeréhez, és nyilván még rendkívül sok más dologhoz is.

Milyen előzményei voltak a különféle bűnügyi nyilvántartásoknak? A régmúltban, az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején, a bűnüldözés, a rendőrségek létrehozásának hőskorában a rendőrök először memorizálni próbálták vizuálisan a bűnelkövetőket.

(14.20)

Berendelték őket a börtönből, leültek, és úgy próbálták megjegyezni az arcukat, és az ismereteket igyekeztek időről időre felfrissíteni, hogy később is felismerhessék a delikvenseket. Az akkori viszonyok között ez érthető volt, hiszen nem volt állami anyakönyv, egyházi volt, nem volt személyi igazolvány, útlevél sem, hiszen az utóbbiak a legújabb kor termékei. Utána természetesen egy hosszú fejlődési időszak következett, egyre több adat került nyilvánosságra, egyre több adat került be a különféle nyilvántartó rendszerekbe, és a polgári társadalom hozta el azt a jelen kort, amelyet akár a nagy információs rendszerek koraként is lehet definiálni.

Ma egy átfogó nyilvántartás kell, egyre több az azonosítási mód is, egyre több eljárás alakult ki, a viszony régóta ismert ujjlenyomattól, a fotón keresztül, a tenyérlenyomatig, a DNS-mintáig. Mindez az általános technikai fejlődés következménye, és biztosak lehetünk abban, hogy még jönnek újak is. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a bűnelkövetők száma is folyamatosan nőtt, és ez a tendencia aligha fog megfordulni. Sőt, bonyolítja a helyzetet az utazó bűnözés, a bűnözés nemzetközivé válása is. Mindez olyan új kihívás, amellyel a magyar államnak is szembe kell néznie, és megfelelő megoldásokat kell alkalmaznia.

Az előttünk lévő törvényjavaslat szükségessége több szempontból is indokolt, ezek közül szeretnék néhányat kiemelni. Egyrészt az 1992. évi LVIII. törvény, az adatvédelmi törvény alapján minden, a bűnügyi nyilvántartáshoz kapcsolódó hatósági, illetve állampolgári adatkezelést törvényi szinten kell szabályozni, azok személyes jellegére figyelemmel. Ez vonatkozik a hatósági erkölcsi bizonyítványra és a tárgybani nyilvántartásokra is. A javaslat ezeket pontosan felsorolja. Egyrészt a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a gyanúsítottak, az ujj- és tenyérnyomatok, fényképek és a DNS-profilok nyilvántartásáról, azaz ötféle kategóriáról van szó, melyekre a törvény vonatkozik. Ebben is eltér a korábbi szabályozástól a koncepció.

Az új rendszer egyfajta központi nyilvántartásként működik majd, ahol az érintett személyekről valamennyi adat begyűjthető, természetesen azok az adatok, amelyek már korábban bekerültek, és ezekhez valamennyi, az igazságszolgáltatásban és a bűnüldözésben érintett szerv, szervezet hozzáférhet - természetesen a törvény által meghatározott körben lévő szervezetek. A kitűzött cél ugyanis, amely kiemelendő, az állam büntetőjogi igényének érvényt szerezni. A mai bűnözési szint mellett az igazságszolgáltatás működőképességét veszélyeztetheti, ha nincs olyan nyilvántartás, amelyben minden olyan személy szerepel, aki ellen valamilyen büntetőeljárás folyamatban van, vagy a meghatározott keretek között és időhatáron belül folyamatban volt. Enélkül egyébként nem megy az ügyek egyesítése, és itt párhuzamosan folyhattak büntetőeljárások. Azt hiszem, hogy ennek következményeire elég gondolatjelben utalni.

Mindez indok arra is, hogy a bűnügyi nyilvántartásnak magában kell foglalnia a gyanúsítottként eljárás alá vont személyek nyilvántartását is. Egy regisztráló rendszer ugyanis csak akkor lehet hatékony, ha zárt logikai és módszertani egységet képez.

Külön fontosnak tartom, hogy miután a javaslat tárgyalja a különféle nyilvántartások szabályait, az összesített, tehát közös szabályokra is kitér. Az is fontos követelmény, hogy nyolc napon belüli adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a törvénytervezet, amely remélhetőleg gyorsítja a teljes ügymenetet. Valamennyien tudjuk, hogy milyen teherrel kell megküzdeni valamennyi vonalán a bűnüldözésnek, igazságszolgáltatásnak.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ma, amikor a bűnözés világjelenséggé vált és átlépte az országhatárokat, valamennyiünk számára nyilvánvaló, hogy ennek a területnek adott részterületeivel együtt való áttekintése és átfogó világos, logikai alapon történő rendezése szükséges. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, amely előttünk van, konkrétságával, zártságával, pontos fogalommeghatározásaival, precíz kidolgozásával mindenképpen támogatható. Bízom benne, hogy a parlament valamennyi frakciójának támogatásával kerülhet elfogadásra.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)