Készült: 2019.10.15.19:45:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

265. ülésnap (2005.11.14.), 440. felszólalás
Felszólaló Halász János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:13


Felszólalások:  Előző  440  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány 2005 októberében nyújtotta be ezt a javaslatot, ami most előttünk van. Most, a ciklus vége felé kerül az Országgyűlés elé ez a dolog, ami azért is meglepő, mert már - ahogy itt elhangzott - a szocialisták 2002-es választási programja, majd pedig a Medgyessy-kabinet kormányprogramja is tartalmazta a nemzeti kulturális alapprogramról szóló önálló módosítás ígéretét.

Három év késlekedés és tétlenkedés után úgy tűnik tehát, hogy váratlanul felgyorsulnak az események, ezért úgy gondolom, hogy a tisztánlátás érdekében érdemes röviden áttekinteni, mi történt az elmúlt fél évben, az elmúlt néhány hónapban, hetekben, és milyen közvetlen előzmények után nyújtotta be a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Először is: a kulturális szférát sújtó idei, 2005. augusztusi, több mint 26 milliárdos maradványképzési kötelezettség az NKA számára 4,1 milliárdos elvonást, illetve maradványképzési kötelezettséget jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az NKA tavaly 3,1 milliárd forint maradvánnyal rendelkezett, máris szembetűnő és méltánytalan az a plusz 1 milliárd forintos többlet, amely idén a katasztrofális kormányzati intézkedések következtében az alapprogramot terheli. Mindez pedig óhatatlanul maga után vonta, hogy az NKA az idén jó időre felfüggesztette a pályázati pénzek kifizetését, illetve jelenleg megkísérli azok kifizetésének átütemezését a jövő évre. Ezenkívül sok nyertes pályázóval még szerződést sem kötöttek.

Másodszor: 2005. szeptember elején 17 művészeti egyesület és szövetség tiltakozott a kultúrát sújtó kormányzati elvonások ellen, valamint a nemzeti kulturális alapprogram átalakítása miatt Bozóki András miniszter úrnál. Nem sokkal ezután, 2005. szeptember 7-én 40 művészeti szervezet emelte fel szavát az éves működési költségek és a megítélt pályázati pénzek visszatartása, valamint az NKA tervezett átalakítása ellen. Idézem: “A kultúra támogatásának összeomlásával fenyegető állapotban a nemzeti kulturális alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik, a művészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélkül, véleményük kihagyásával.ö - írták a tiltakozó szervezetek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek.

(1.40)

Ugyancsak egyet nem értését fejezte ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, amely az átalakítást nem egyszerűen sérelmesnek, hanem egyenesen elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek minősítette.

Bozóki András és Harsányi László szeptember közepén fogadta az imént említett tizenhét közművelődési és népművészeti amatőr szervezet vezetőjét, és ígéretet tettek arra, hogy az NKA-átalakítás részleteinek kidolgozásába a többi művészeti szervezet mellett őket is be fogják vonni. Hogy ez az egyeztetés miként fog végbemenni, arról azonban a kulturális és sajtóbizottság szeptember 27-ei ülésén sem lehetett érdemi felvilágosítást kapni Harsányi Lászlótól, a nemzeti kulturális alapprogram elnökétől.

Eközben 2005. szeptember 25-én benyújtotta lemondását Várkonyi György, az NKA Képzőművészeti Kollégiumának elnöke, akinek nyílt levele jól illusztrálja a kialakult helyzetet: “Az NKA 2005 első felében megítélt támogatásaival kapcsolatos szerződéskötések és az esedékes kifizetések befagyasztása jóval több, mint botrány, a háttérben meghúzódó indok pedig közönséges költségvetési szemfényvesztés. A dolog nem intézhető el azzal, hogy az átmeneti kényszerintézkedések fokozatos feloldása után majd megnyugszanak a kedélyek, a kár ugyanis jóvátehetetlen, mert a magyar kultúrafinanszírozás legerősebb bástyájába vetett bizalom rendült meg azokban a pályázókban - intézményekben, egyesületekben és magánszemélyekben -, akik lehetetlen helyzetbe kerültek, hisz előfinanszírozásra nincs módjuk, programjaikat viszont meghirdették, külföldi partnereiket beugratták.ö

Összefoglalóan elmondhatjuk, a kulturális élet területén kialakult katasztrofális pénzügyi helyzet és a szakmai szervezetekkel való egyeztetés szinte tökéletes hiánya miatt a törvénymódosítás körüli hercehurcát már eleve meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta a szakmai közvélemény.

Nézzük azonban magát a törvényjavaslatot, annak főbb pontjait. Az alapprogramnak alappá történő visszaalakítása önmagában nem adna különösebb vitára okot, legfeljebb annyit érdemes megjegyezni - ahogy itt már el is hangzott -, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint a jogszabályi háttér 1999-2004 között is fenntartotta az alapprogram alapszerű működését. Ezt a megállapítást egyébként a most napirendre tűzött törvénymódosítás általános indoklása is megerősíti: “Az NKA ugyanakkor a mai napig rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyeket az államháztartásra vonatkozó jogszabályok írnak elő az elkülönített állami pénzalap létrehozására.ö Még egyszer szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy az NKA működése és pénzügyi stabilitása először a Gyurcsány-kormány alatt került veszélybe.

A következő pont, amiről fontos szót ejteni, az összeférhetetlenség szabályozása - ahogy itt is hallottuk -, itt azonban ismét fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a tárca ezen a ponton is elmulasztotta a szakmai szervezetekkel való érdemi egyeztetést. Mint ahogy nyilvánvalóan elmulasztották az egyeztetést olyan fontos módosítási javaslat esetében is, mint az állandó szakmai kollégiumok tagjainak kinevezését szabályozó szakasz. A most benyújtott törvénymódosítás szerint ugyanis a miniszter az állandó szakmai kollégiumok tagjainak a felét saját hatáskörben, másik felét az érintett szakmai szervezetek javaslata alapján bízza meg, a jelenleg érvényben lévő szabályozás viszont még így rendelkezik: “A miniszter a szakmai kollégiumok felét saját hatáskörében kéri fel a szakmai, illetve a társadalmi szervezetek véleményének meghallgatása után, másik felét pedig az érintett szakmai, illetve társadalmi szervezetek küldik.ö

A gyakorlatban ez eddig is úgy nézett ki, hogy a szakkollégiumok egyik felét a szakmai szervezetek delegálták, másik felét pedig az ő jelöltjeik közül választotta ki a miniszter. Nem nehéz tehát észrevenni a mostani módosítási javaslatban, mert mégiscsak erről tárgyalunk, ez van itt előttünk, és az önök minisztere ezt írta alá és ezt nyújtotta be, hogy a szakmai önállóságot kívánja a javaslattal igen jelentős mértékben szigorítani, erodálni. Ez a törvényjavaslat ezt eredményezi. Ha most lesznek módosító indítványok, amiket már benyújtottunk, és amikre a bizottsági általános vitában felhívtuk a figyelmet, és önök ugyanezt benyújtják és támogatják, azt üdvözlöm, de akkor sem történt egyeztetés a szakmai szervezetekkel. Miért nem lehetett ezt a helyzetet megkerülni?

Egyébként a törvény módosítását végigolvasva nyilvánvaló, a kormány másképpen beszél, és másképpen cselekszik. Itt van előttünk a bizonyíték: három és fél év alatt nem voltak képesek átfogó elemzést készíteni a kultúrafinanszírozás hazai helyzetéről, és nem tudott a kormány ezzel kapcsolatban világos és egyértelmű stratégiát megfogalmazni. Képtelen volt a kormány végiggondolni, mi tartozik az állam, a kulturális költségvetés feladatai közé, és mi az, ami a nemzeti kulturális alapprogram pályázatai révén valósítandó meg. Az NKA szerepének újragondolása, noha elkerülhetetlennek látszik, de mindez csak a kultúrafinanszírozás teljes rendszerének áttekintésével történhet. A költségvetési intézmények költségvetési támogatása ugyanis továbbra is megoldatlan. Nincsenek pontosan végiggondolva az állami és önkormányzati szerepvállalás határai, ami nélkül az NKA működésében jelentkező egyre nyilvánvalóbb pénzügyi gondok sem oldhatók meg hosszú távon.

Az eddigieket figyelembe véve tehát a pénzügyi önállóság visszaállítása - ha ez így marad, ahogy önök akarják, ahogy beterjesztették - immár csak technikai megoldássá degradálódik, míg a törvénymódosításban elrejtett valódi tartalmi kérdések - mindenekelőtt a kormányzati befolyás egyértelmű növekedése - rávilágít a kultúrafinanszírozás válságára, az állami szerepvállalás visszaszorulására, a koncepció és a stratégia teljes hiányára, ha csak nem tekinthetjük koncepciónak az NKA szakmai önállóságának szűkítését.

Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy centralizálnak? A törvénymódosítás - ha ebben a formában fogadják önök el - a mindenkori miniszter hatáskörét valójában jelentősen növeli, és az NKA-t az aktuális kultúrpolitikai szándékok végrehajtójává fokozza le. A centralizáció erősödéséhez járul az, hogy az eddig 12 főből álló bizottság létszámát a törvényjavaslat immár nem határozza meg, s új elemként jelenik meg az is, hogy a bizottság által hozott döntések a kollégiumi testületek számára kötelező erejűek lesznek. Azt gondolom, ez egyértelmű centralizáció, ami elfogadhatatlan.

És látni kell, hogy az állami és az önkormányzati források nyilvánvaló csökkenése miatt az NKA is egyre inkább kénytelen részt vállalni az intézmények finanszírozásában, sőt ki kell mondanunk - ahogy itt szó is volt róla -, egyre nagyobb szerepe van abban, hogy a költségvetési intézmények egyáltalán el tudják látni alapfeladataikat. Sőt, a szocialista kormány a kulturális területre jutó költségvetési források szűkítésével párhuzamosan további feladatokat akar átruházni az NKA-ra, ahogy erről Benedek András államtitkár úr is nyilatkozott a kulturális bizottság ülésén.

Mindez már érthetővé teszi, miért is van szükség a miniszteri hatáskör növelésére, a döntési folyamatok centralizációjára és általában az NKA-nak a szakmai szervezetek önkormányzatán alapuló működésének fokozatos felszámolására. A kormány természetesen elindulhat ezen az úton is, figyelmen kívül hagyva a szakmai szervezetek tiltakozását, de akkor tegye ezt a célkitűzést világossá és egyértelművé, s ne beszéljen álságos és szemforgató módon az NKA autonómiájának visszaállításáról.

Ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan, ezért most is azt kérjük, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot vonják vissza, szüneteltessük a tárgyalását, és kellő átgondolás és a szakmai szervezetekkel történő érdemi egyeztetés után folytassuk a vitát, vagy terjesszék újra ide a Ház elé.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  440  Következő    Ülésnap adatai