Készült: 2019.11.18.14:33:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2005.06.07.),  94-148. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:05:03


Felszólalások:   70-94   94-148   148-178      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Bőhm András képviselő urat illeti a szó. (Dr. Bőhm András: Köszönöm, visszaléptem.) Nem él a felszólalás lehetőségével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel több felszólaló nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Veres János miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Veres János: Köszönöm, nem.) Jelzi, hogy nem kíván élni a felszólalás lehetőségével, ezért az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel részletes vitára bocsátásra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/16303. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/16303/2-9. számokon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter asszonynak, a napirendi pont előadójának. Önt illeti a szó.

DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény előkészítési munkái 2001-ben kezdődtek, hosszú időre tekintenek tehát vissza. Különös aktualitását adja a törvény vitájának az is, hogy éppen az önkéntesek hete kezdődött meg most hétfőn, tehát a törvény vitájának egy része legalábbis az önkéntesek hetén fog zajlani.

Tudjuk, hogy Magyarországon nagyon nagy az önkéntesek szerepvállalása, hozzájárulása a társadalmi javakhoz, közel félmillió önkéntes dolgozik; nemcsak a szervezetük érdekeit szolgálja az ő tevékenységük, hanem az egész társadalomét. Az igazán demokratikusan működő társadalmak háromosztatú rendszere Magyarországon is látható, megjelent '89 után. Ennek egyik nagyon fontos pillére az aktív civil társadalom. Az önkéntesek, a civil társadalom önkénteseinek hozzájárulása nemcsak pénzbeni hozzájárulást, hanem az emberi energiák, az emberek tevőleges hozzájárulását is jelenti, valamint a szolidaritás mint érték kifejeződését.

1997-ben az ENSZ közgyűlése 123 ország részvételével - köztük volt Magyarország is - nyilvánította a 2001-es évet az önkéntesek nemzetközi évének, és felhívta a részt vevő országok figyelmét arra, hogy nemzeti programokkal járuljanak hozzá a 2001. év nemzetközi évvé minősítéséhez. Magyarország is csatlakozott ehhez. A nemzeti programok része volt az, hogy egy munkacsoport megalakult, amely elkezdte ennek a törvénynek az előkészítését, egy jogi szempontból is támogató környezet kialakítását. Aztán 2002-ben a kormány civil stratégiájának is része volt ennek a törvénynek az előkészítése, illetve az önkéntesség támogatása. Több országban önálló törvény szabályozza az önkéntességet Európában, most Magyarország is csatlakozhat ehhez.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerinti közel 400 ezer fő vesz részt önkéntesként különböző civil szervezetek tevékenységében.

(17.30)

A végzett munkaórák száma évente 35,5 millió, amely hatalmas szám. Ez 17,5 ezer főállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg, és becslések szerint 18 milliárd forint értékkel járul hozzá az ország nemzetgazdaságához.

Azt tudjuk, az Európai Unióhoz most csatlakozott országok közül többen már van önkéntestörvény - Lengyelországban, Csehországban, Litvániában -, Horvátország is készül egy ilyen törvénnyel.

Ahogy említettem, a civilek közreműködése kezdettől rendkívül fontos volt, ők kezdték el ennek a törvénynek az előkészítését. Létrejött az Önkéntes Központ Alapítvány, amely az előkészítésben nagyon aktív szerepet vállalt: internetes fórumot működtetett, társadalmi vitát futtatott végig a nyitott jogalkotás szellemében, és készítette elő regionális konferenciákon ennek a törvénynek a tervezetét, koncepcióját, amelyet 2004 nyarán tett le az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal asztalára, azután az ősszel létrejött Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium vállalta fel ennek a további gondozását, vitte végig a tárcaközi egyeztetését, és dolgozott a jogszabály egyéb jogszabályokhoz való koherens illeszkedésén a civil szervezetekkel történt újabb és újabb konzultációkkal.

Ahogy említettem, a törvénytervezet célja a közérdekű önkéntes tevékenység mint jogviszony szabályozása, intézményesítése és a közérdekű önkéntes tevékenység támogatása, ösztönzése. A törvénytervezet elismeri a személyek és közösségek jogát arra, hogy mások vagy más javára önkéntes tevékenységet végezzenek, ezt megkülönbözteti a fizetett munka minden egyéb formájától. Ez különösen fontossá vált az egyeztetések folyamán.

A törvénytervezet az általa megválasztott fogadó szervezeteknél tevékenykedő önkéntesek számára önálló munkavégzésre irányuló jogviszonyt hoz létre; az önkéntes szervezeteknél dolgozó a munkavállalóhoz hasonló védelemben részesül. Ez különösen fontos volt, hogy mindenki számára biztonságot jelentsen: a szervezet számára, az önkéntes számára és a szolgáltatásokat igénybe vevő kliensek számára is.

A fogadó szervezetek körének meghatározása fontos volt a törvény kidolgozása során. Az, hogy ezt meghatároztuk, nem jelenti azt, hogy más szervezetek, például nem közhasznú társadalmi szervezetek, alapítványok vagy magánszemélyek nem foglalkoztathatnak önkénteseket, de az nem az új törvény által körülhatárolt, a jogalkotó által a különböző pénzügyi és egyéb szabályokkal preferált önkéntes jogviszony lesz.

A törvénynek nem célja a sokszínű önkéntesség minden megnyilvánulásának szabályozása, korlátok közé szorítása. Ez is olyan pont volt, amelyről nagyon sok vita zajlott az egyeztetések során. Egyes önkéntes tevékenységek továbbra is a polgári jog védelme alatt állnak, ez a törvény azonban alternatívát kínál: vagy a polgári jog keretei között, vagy a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény szerint szervezhető a jövőben az önkéntes tevékenység.

A fogadó szervezetek körének meghatározása szintén viták során rajzolódott ki. Arra törekedtünk, hogy az állami, önkormányzati, illetve az ellenőrizhetően közérdekű tevékenységet folytató nonprofit szervezetek kerüljenek a kiemelt körbe. Az előzetes vitákban szóba került, hogy túl sok a nem civil intézmény. Amennyiben a profitorientált szervezetek, személyek, a szociális, egészségügyi vállalkozások az általuk nyújtott közszolgáltatás révén válnak jogosulttá e törvénytervezetben meghatározott jogviszony szerint önkéntes foglalkoztatásra, ezt csak az általuk nyújtott közszolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve bizonyos ezekhez kapcsolódó többletszolgáltatások - például hospice, iskolai tábor - érdekében tehetik. Ezáltal akadályozható meg a kedvezményes adószabályokkal történő visszaélések és a feketemunka leplezésének lehetősége.

Tisztelt Ház! A szabályozott keretek között folyó önkéntes munka hozzájárul az összetartozás, a társadalmi kohézió erősítéséhez. Az új törvény tiszta jogi kereteket teremt az önkéntes tevékenységnek, élesen megkülönböztetve azt a feketemunka minden formájától, a nyilvántartási, bejelentési rendszer bevezetésével pedig a nyilvánosság számára is átláthatóvá és követhetővé válik az önkéntes munkavégzés. Ez megteremti e tevékenység társadalmi kontrollját, és példát ad másoknak is a társadalmi szerepvállalásra.

Kérem, hogy konstruktív vitával, jobbító szándékú javaslatokkal járuljanak hozzá az európai gyakorlathoz igazodó jogi szabályozás megteremtéséhez.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben. Megadom a szót Halmai Gábornénak, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának.

HALMAI GÁBORNÉ, a társadalmi szervezetek bizottsága, valamint a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kérem, tegye lehetővé, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága és a kulturális bizottság véleményét is ismertessem.

Mindkét bizottság tagjaként azt tapasztaltam, ez a törvény ugyanúgy, ahogyan korábban a nemzeti civil alapprogrammal foglalkozó törvénytervezet is, a parlamenti patkó mindkét oldalán jó fogadtatásra talált. Ennek nyilvánvalóan az is oka, hogy a civil társadalom Magyarországon is 1989 óta két komoly változáson ment át. Az egyik a mennyiségi változások időszaka volt, és ma már a minőségi változások szakaszában vagyunk, ami azt jelenti, hogy a civil szervezetek nemcsak nagy számban vannak jelen Magyarországon, hanem komoly szerepvállalásuk van a társadalmi kohézióban, a különböző társadalmi szerepvállalásokban. Ezért is volt szükség arra az előző évek folyamán, hogy először lehetőség szerint a működésüket tegye stabillá. Ezért volt szükség arra, hogy működési támogatást tegyen lehetővé a nemzeti civil alapprogramon keresztül. Ma, amikor az elismertetésük másik szakaszában vagyunk, fontos azt is tisztázni, hogy a civil szervezetekben folyó vagy a civil szervezetek által más szervezeteknek biztosított önkéntes tevékenység a társadalmi helyére kerüljön.

Ha megnézzük, más országokban hogyan foglalkozik ezzel a szabályozás, egyrészt azt látjuk, hogy a hozzánk hasonló közép-európai országokban ugyanígy, ebben a szakaszban szabályozzák, ugyanakkor Angliában, Franciaországban minden más munkajogviszony mellett ma már természetes az, hogy az önkéntes közérdekű civil tevékenység elismerődik.

A mi törvényjavaslatunknak tehát azon túl, amit a miniszter asszony is említett, hogy közel 400 ezer fő esetében ennek a társadalmi megbecsülését adja, vannak komoly eredményei, például az, hogy pontosan tisztázza a fogalmakat. A civil szervezetek egy része úgy dolgozik, hogy egymás számára hasznos tevékenységet végez, de elsősorban a saját körében; egy másik csoportjuk már közhasznú, közérdekű tevékenységet is végez, és ezt teszi önkéntes munkában; van egy harmadik szakasz, amely ezt ma már feladatátvállalásként is megteheti. Mi most erről a középső szakaszról beszéltünk, ahol tehát önkéntesen, a köz érdekében ajánlják fel az emberek a társadalmi munkájukat.

Nagyon fontos, hogy ezt az adójogszabályokban, a járulékoknál pozitíven ismerje el a társadalom. Ugyanakkor az is fontos, hogy mindkét fél számára, tehát a fogadó szervezetek számára is ad biztosítékot, garanciát és magának az önkéntes munkát végzőnek is biztosít ilyen garanciákat, hiszen a fogadó szervezetnek tudnia kell, ha valaki önkéntes munkában is végzi a tevékenységét, ugyanolyan képesítési feltételek tartoznak hozzá, ugyanúgy rendelkezésre kell állnia szaktudásban és a felelősségvállalásban is. Ugyanakkor a másik oldalon, ha e tevékenysége körében baleset éri, vagy ezzel a tevékenységével kapcsolatban juttatást kap, akkor fontos, hogy ezt a társadalom elismerje.

Mindez mind a két bizottságban pozitívumként hangzott el. Két kérdés körül csoportosultak a megmaradt kérdőjelek. Az egyik az, amit a miniszter asszony is említett, hogy csak alaptevékenységi körre terjedjen-e ki az önkéntes tevékenység. Itt sokkal fontosabb az alaptevékenység és a nem alaptevékenység helyett azt a fogalmat bevezetnünk, hogy közhasznú, közérdekű tevékenység vagy profitérdekelt. Ez a szabályozás azt mondja, hogy a közérdekű szervezeteknél alaptevékenységben végzett tevékenységre terjed ki.

Egy másik kérdés is felmerült: a fogadó intézmények felsorolásának általános megfogalmazásban kell-e előkerülnie a törvényjavaslat kapcsán, vagy felsorolásszerűen. A tervezet felsorolásszerűen hozza ide ezeket a szervezeteket. Ezt valóban még az általános vita szakaszában pontosítani kell, hogy így mindenki belefér-e ebbe a taxatív felsorolásba.

Mindezekkel együtt mind a két bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta, méghozzá teljes egyhangúsággal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

Önt illeti a szó.

(17.40)

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az egészségügyi bizottság 2005. június 1-jén megtárgyalta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Szerencsére az önkéntes tevékenység egyre inkább terjed hazánkban is, és ennek az egészségügy is részese. Ezenkívül számos területen találkozhatunk még önkéntesekkel. Ám a kérdés átfogó jogi szabályozása még hiányzott, a bizottság által megtárgyalt javaslat ezt a hiányt kívánja pótolni, elismerve és ösztönözve e tevékenységi formákat.

A törvényjavaslat arra irányul, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet jogviszonyként meghatározza, szabályozza. A javaslat ösztönözni kívánja, hogy az állampolgárok, a szervezetek egyre nagyobb számban vegyenek részt a társadalom feladataiban. Az önkéntes jogviszony lehetősége és keletkezése új és mindenképpen támogatandó.

A szervezet eldöntheti, hogy e jogviszony keretében kívánja-e foglalkoztatni a munkavállalót, vagy más formát választ. Az önkéntes tevékenység ösztönzésére előnyöket építettek a javaslatba, vagyis minden olyan szolgáltatás, amely közvetlenül köthető a feladatellátáshoz, biztosítható az önkéntes számára, vagyis az önkéntes kaphat például munkaruházatot, védőfelszerelést, védőoltást is.

Fontos elemként hangzott el, hogy a benyújtott törvényjavaslat előkészítésében, megalkotásában a civil szervezetek kezdettől fogva részt vettek, és a végső normaszöveghez is támogatásukat adják. Kiemelkedő gondolat, hogy a javaslat valamennyi ellátás vonatkozásában lehetőséget biztosít az önkéntes tevékenységre, hiszen az egészségügyi, szociális ellátó intézményekben is szép számmal dolgoznak ilyen önkéntesek.

A vitában felmerült, hogy a törvényjavaslat miért tízéves korban állapítja meg az önkéntes jogviszony keletkezésére vonatkozó korhatárt. Az előterjesztő válaszában elfogadható érvek hangzottak el e meghatározás védelmében, továbbá megnyugtatók a javaslat azon rendelkezései is, amelyek a gyermekek ilyen formában végzett tevékenységével, munkájával kapcsolatos garanciális szabályokat is megfogalmazzák.

Megnyugtató továbbá a javaslatban az, hogy a törvényjavaslat tartalmaz garanciákat és védettségeket az esetleges bekövetkező baleset és károsodás vonatkozásában az önkéntes tevékenységet végzők számára.

Ezen okokból és a törvényjavaslat számos új eleme miatt a bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag általános vitára ajánlja, és a Háznak elfogadását javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Elsőként megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Igen, a törvényjavaslatot a foglalkoztatási bizottság is megvitatta, és 13 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett általános vitára ajánlotta.

Kérem tisztelettel önöket, hadd legyek rövid. Részint azért, mert nem volt hosszas vita, nagy vita a foglalkoztatási bizottság ülésén. Lényegében kérdések voltak és arra adott válaszok, ennélfogva azt mondhatom, hogy a többség a megfogalmazott kérdésekre kapott előterjesztői válaszokat egyetértőleg fogadta, míg ellenzéki képviselőtársaink tartózkodással fogadták ezt, de egészen biztosan erre majd kitérnek.

Néhány kérdést említenék csak, amelyek a foglalkoztatási bizottság ülésén is felmerültek, és amelyekről vélhetőleg még a továbbiakban lesz is vita. A mi bizottságunkban, a foglalkoztatási bizottságban is voltak kérdések, amelyek az önkéntes tevékenység, a közérdekű önkéntes tevékenység definíciójára, meghatározására vonatkoztak konkrét példákkal és felvetésekkel, hogy az adott eset a törvényi szabályozás értelmében minek tekinthető. Hasonlóképpen a fogadó szervezetekre vonatkozó felsorolással kapcsolatban is merültek fel kérdések, észrevételek. Szóba került, hogy vajon az önkéntes tevékenység mint olyan mennyiben tekinthető foglalkoztatásnak a szó klasszikus értelmében, illetőleg a foglalkoztatási bizottságban is szó esett a gyerekkorúak, a gyerekek önkéntes tevékenységéről abban a megközelítésben, hogy nem jelenti-e ez netán a gyermekmunkával kapcsolatos szabályok gyengítését. De mindezekre én és a többség úgy ítéltük meg, hogy megnyugtató válaszokat kaptunk, ezért a bizottság többsége - ismétlem még egyszer - a törvényjavaslatot támogatta és elfogadásra ajánlotta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetője Bernáth Ildikó képviselő asszony.

Megadom a szót.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy előttem elmondta a képviselő asszony, nem volt nagy és hosszas vita a benyújtott törvényjavaslatról, inkább akörül ment a gondolkodás, illetve a hangos eszmecsere, hogy a benyújtott törvényjavaslat mennyiben szolgálja részint azt a célkitűzést, hogy a feketemunkát visszaszorítsa, részint pedig azok az életből vett példák, amelyeken keresztül próbáltuk megvilágítani, hogy milyen önkéntes munkát is végeznek ma a gyakorlatban akár a felnőtt korosztály tagjai, akár pedig a gyermekek, és ezekre milyen mértékben és hogyan vonatkozik a tervezett törvényjavaslat, erről szólt az ellenzéki képviselők hozzászólása.

Nos, a feltett kérdésünkre, hogy a feketemunkát érintően mi várható a törvénytől, illetve milyen gyakorlati tapasztalatok voltak arról, hogy önkéntes munkavégzés címmel vagy ennek igénybevételével mégiscsak feketén dolgoztatnak akár gyermekeket, akár felnőtteket, konkrét választ nem kaptunk. Azt a választ kaptuk a minisztérium képviselőjétől, ezt az ismert számot mondta el nekünk, hogy 400 ezren dolgoznak körülbelül az önkéntes munkavégzés területén, de hogy ebből a 400 ezerből hány embert foglalkoztatnak feketén, erre nézvést nincs különösebb konkrét tapasztalat vagy megbízható adat, hiszen ennek a tevékenységnek, ha önkéntesen is végzik, nincs járulékfizetési kötelezettsége és nincs jogszerzési vonatkozása sem, tehát ez nem bizonyul biztosítotti jogviszonynak. Ezt most igyekeztem a jegyzőkönyvből szó szerint ismertetni önökkel. Az a cél tehát, amit a törvény megjelöl, hogy a feketemunkát nem engedni, vagy ha van ilyen, visszaszorítani, nem igazán kaptunk arra választ, hogy ez Magyarországon milyen gyakorisággal fordulhat elő.

Egyet azért hadd említsek meg, tisztelt miniszter asszony, hogy ha Magyarországon gyermekmunka lenne, és ezt feketén végeztetik, akkor nagyon remélem, hogy a sajtó útján, amely az ilyen esetekre mindig nagyon odafigyel - emlékeztetnék a makói hagymaszedők ügyére -, akkor ha másként nem, mi, politikusok így azért már csak hírt kaptunk volna. Ez volt tehát az egyik oka annak, hogy mivel ebben a témában vagy ezen a területen nem láttuk kristálytisztán az érveket és az okokat, ezért tartózkodással fogadtuk a benyújtott törvényjavaslatot.

(17.50)

Ezen túlmenően felmerült még az a vélemény is, hogy jelenleg is van olyan törvényi szabályozás - részben a polgári törvénykönyv, részben pedig az egyesülésről szóló törvény -, amelynek alapján ez a fajta munkavégzés akár szabályozottnak is tekinthető. Rendben van, ha az európai joggyakorlat is ebbe az irányba elmozdult, nincs kifogásunk természetesen az ellen, hogy akkor itt a hazai jogban is szabályozásra kerüljön, de azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy vannak olyan tevékenységek a napi életben, amelyeket nem tudom, hogy ez a törvény hogyan fog szabályozni.

Gondolok én például itt olyan tevékenységekre, amelyekbe egyébként számos gyermeket is bevonnak, mint amikor egy parkot, egy játszóteret egy iskola vagy egy önkormányzat felhívására rendbe tesznek vagy a gyermekek, vagy a szülőkkel együtt, közösen, de mondhatnék még más ilyen, a környezetvédelemmel kapcsolatos munkákat is. Egy konkrét veszprémi példát hadd idézzek ide: az egyik helyi televízió évente parlagfűirtási akcióra hívja fel a város lakóit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, amiket itt felsoroltam - és nincs időm már teljeskörűen ismertetni -, nem kaptunk megnyugtató választ, hogy vajon idekerülnek, vagy maradnak az eddigi hagyományos munkavégzés mellett. Köszönöm a figyelmüket és az elnök asszony megértését.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gazdag János képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság május 30-án tartott ülésén tárgyalta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Az ülésen elhangzott többek közt, hogy 2001-ben az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából Magyarországon is számos rendezvényt tartottak, ami az önkéntesség társadalmi jelentőségére világított rá. Már ekkor megszületett az elképzelés, hogy jó lenne Magyarországon is jogszabályban rendezni az önkéntes tevékenységet. Az önkéntesek hete azóta is évente megrendezésre kerül. Míg az első évben 80 helyen 125 program és több száz önkéntes vett részt a tevékenység népszerűsítésében, tavaly már 17 megyében 130 szervezet 260 programon, több ezer önkéntes vett részt; gondolom, az idén még többen lesznek, akik népszerűsítik az önkéntes tevékenységet.

A tevékenység nagyságát bizonyító számadatok is elhangzottak a bizottsági ülésen. Ebből természetesen pénzügyi bizottság lévén a tevékenység összértéke, a 18 milliárd forint volt, ami meglepett bennünket.

Azt is megtudtuk, hogy a törvény első tervezetét civil szakemberek készítették, ami sokkal szélesebb kört érintett, a megfigyelhetőség miatt lett szűkítve a közérdekű önkéntes tevékenységre és annak kedvezménnyel történő preferálására. Bár ezen kedvezmények többsége megtalálható a közhasznú szervezetekről szóló törvényben is, mégis fontos a külön törvényben való megjelenítés, mivel a jelenlegi jogi szabályozás igen ellentmondásos. Az esetleges hatósági vizsgálati megállapítással szemben az önkéntesnek kell bizonyítani, hogy tevékenysége nem adó- és járulékfizetési kötelezettség alól kivont munkavégzés, vagyis nem feketemunka. Ezért nagyon fontos, hogy ez a törvénytervezet meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység fogalmi elemeit, mely szerint természetes személy által fogadó szervezetnél, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. A tervezet elfogadásával a közérdekű önkéntes munkát végző a munkavállalóval hasonló védelemben részesül, és az önkéntes által kapott költségtérítés és egyéb juttatások adó- és járulékmentesek lesznek.

A bizottsági ülésen felmerült, hogy ez a törvényjavaslat milyen hatással lesz a már folyamatban lévő önkéntes tevékenységekre, mint például a Habitat for Humanity által szervezett szociális lakásépítésen részt vevő önkéntesek munkájára. A válaszban elhangzott, hogy a szociális lakásépítés olyan közhasznú munka, amely belefér ebbe a törvénybe, és az is lehetséges, hogy egy önkormányzat az általa nyújtott közszolgáltatások körében önmaga is foglalkoztasson önkénteseket. Nem feltétlenül szükséges közhasznú szervezet közbelépése sem. Egyébként pedig ez a jogszabálytervezet nem zárja ki az egyéb ingyenes tevékenységet, csak azokra nem vonatkoznak ezek a speciális szabályok.

Bízva abban, hogy a javaslat elkészítése során fontos szerephez jutottak maguk az érintettek is, így a várt törvény alkalmazása során is konszenzus lesz, a bizottság 14 igen és 13 tartózkodó szavazattal a tervezetet általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális bizottság alelnökének, Béki Gabriellának adom meg a szót; ő a bizottság előadója.

Önt illeti a szó.

BÉKI GABRIELLA, a szociális és családügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A szociális bizottság június 1-jén tárgyalta meg a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot. A bizottság ülésén az előterjesztő képviseletében jelen lévő köztisztviselő elmondta, hogy mi a célja és mi a jelentősége ennek a törvényjavaslatnak, ami egy eddig nem szabályozott területet próbál meg szabályozni, tehát egy új jogviszonyt, az önkéntes jogviszonyt keletkezteti a törvény és szabályozza.

Az előterjesztő hangsúlyozta, hogy a törvény kapcsán olyan társadalmi erőforrások keletkeznek, illetve válnak szabályozottakká, amelyeknek országos jelentősége van. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ez a törvény meg tudjon születni.

A bizottságban elég élénk vita alakult ki, nagyon sok kérdés hangzott el a tervezettel kapcsolatban, amelyek közül csak néhányat, a fontosabbakat szeretném fölidézni. Mindenekelőtt felmerült a kérdés, hogy történt-e egyeztetés a civil szervezetekkel, hiszen az előterjesztő képviselője elmondta, hogy magát a szabályozást is elsősorban a civil szervezetek igényelték és ösztönözték. Kérdésként merült fel, hogy mennyiben tudták hasznosítani a nemzetközi tapasztalatokat, a szomszédos országok jogszabályait mennyiben tanulmányozták és hasznosították, amikor ezt a kodifikált szöveget elkészítették.

Kérdésként merült fel az is, hogy nem ró-e majd túl nagy adminisztrációs terhet a civil szervezetekre. Illetve talán még ennél is fontosabb, minthogy ez a törvény nemcsak a civil szervezetek önkéntes munkáit, önkéntes tevékenységét szabályozza, hanem az önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok, egyházak, mindenféle költségvetési szervek önkéntes tevékenységét, hogy vajon nem okoz-e nehézséget, hogy egyforma szabályokat akarunk ezekre az egymástól nagyon eltérő körökre alkalmazni.

Kérdésként merült fel az is, hogy miért szükséges a gyermekmunkát említeni és szabályozni ebben a joganyagban, értve ez alatt, hogy már tízéves kor felett említést tesz a törvény szövege a még cselekvőképtelen gyermekek önkéntes tevékenységéről. Felmerült kérdésként a napidíjjal kapcsolatban, hogy vajon segíti-e az önkéntes munkát, hogy egyszerre csak egy fogadó szervezetnél lehet napidíjat igénybe venni, vagy inkább akadályozza annak terjedését.

A legátfogóbb kérdés, dilemma az volt, hogy vajon nem szabályozza-e túl azt a civil szférát, illetve az életnek azt a szféráját, amire eleve a spontaneitás és a szabadság a jellemző.

(18.00)

A kérdéseink zömére választ kaptunk az előterjesztőtől, így például elég érthetővé és indokolttá vált, hogy a gyermekmunka említése miért szükséges ebben a törvényjavaslatban. Nyilvánvalóvá vált az a szándék is, hogy ezzel mintegy kicsit szemléletformálni is szándékozik a tárca a különböző foglalkozásokhoz, tevékenységekhez kapcsolatos viszonyainkat.

Számomra öröm volt, hogy az ellenzéki képviselők sem szóltak érdemben a javaslat ellen, hanem ellenkezőleg, elismerték annak szükségességét és fontosságát, illetve örömmel üdvözölték a benyújtott javaslatot, ennek ellenére nem biztosították a támogatásukról azt. Végül is a bizottság 12 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodás mellett ajánlotta általános vitára az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kisebbségi vélemény ismertetője Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszony.

Megadom a szót.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valójában a szociális bizottságban elég hosszú vitára került sor, amely a téma fontosságát is előtérbe helyezte.

A civil társadalom reneszánszát és a nonprofit szektor igen gyors kiépülését az önkéntesen vállalt, anyagi érdektől mentes, mindenkor a mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltozás politikai változásai tették lehetővé. A nonprofit szervezetek többsége ezzel tisztában is van, ezért tesz meg bizonyos erőfeszítéseket szolgáltatásai fejlesztésére, de a források szűkössége miatt a polgárok önkéntességén és fizetőképességén alapuló adományaiból, jogszabályi háttér nélkül nehéz biztosítani ennek a tevékenységnek a kiszélesítését.

Felvetődik a kérdés, hogy miért kell az önkéntes munkát, az önkéntes tevékenységet törvényben szabályozni. Alapvetően kettős oka van a szabályozásnak. Egyrészt a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés, másrészt az állampolgári önkéntes tevékenység mások javára történő gyakorlása a magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint atipikus munkavégzés. A mások javára végzett tevékenység gyakorlása mellett - egyébként a törvénytervezetből ez a fogalom hiányzik - igen nagy szerepe lehet a kölcsönös segítségnyújtásnak és az önsegítésnek is. Az önsegítő csoportok ugyanúgy nyomtalanok a magyar jogban, pedig hasonló problémákkal küzdő önkéntes társaságokról van szó, amelyek hosszabb-rövidebb időn keresztül támogatják egymást, cserélik ki információikat és tapasztalataikat. Ennek a kérdéskörnek a rendezésére a nyitott jogalkotás keretében a beterjesztett törvénytervezet olyan jogviszonyt hoz létre, amelyben az önkéntesen munkát végző a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesülhet.

A törvénytervezet a fogadó szervezetek számára kötelezően bejelentési kötelezettséget ír elő, amelyről az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium nyilvántartást köteles vezetni. Ellenőrzés szempontjából sokkal egyszerűbb lenne, ha a közhasznú civil szervezetek azonosító adatai egészülnének ki az önkéntes foglalkoztatás jogosítványával, mert akkor nem kellene újabb nyilvántartással szaporítani a bürokráciát. Nem beszélve arról, hogy a minisztérium hatósági jogkörében szankcionálhatná a bejelentési kötelezettségüket elmulasztó szervezeteket; ez ismét a hatósági jogkörök centralizációját erősíti.

A törvénytervezetben meglehetősen nagy ellentmondásnak érezzük, hogy aki a befogadó szervezettel munkaviszonyban áll, és ezért ellenszolgáltatást kap, az ugyanott miért végezhet közérdekű önkéntes tevékenységet, ugyanakkor tanulói jogviszony esetén a diák ugyanannál a közoktatási intézménynél nem végezhet önkéntes tevékenységet.

Elég sok kérdés merült fel a cselekvőképtelen kiskorúak esetében, s elsősorban nem is a munkamegterhelés miatt. Felmerült például, hogy miért nem elég a szülő beleegyezése, hiszen a szülő a törvényes képviselő, miért kell a gyámhivatal engedélyét kérni akkor, ha heti egyszeri önkéntes munkát vállal. Ugyanakkor a kiskorú önkéntes beleegyezése is szükséges, amit jogilag egyébként nem lehet elvárni.

 

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A törvénytervezet nem szabályozza az európai és a tengerentúli gyakorlatból ismert olyan előnyöket, mint például a felsőoktatási felvételi rendszerben biztosított pluszpontok azok számára, akik a jelentkezést megelőző évben rendszeresen önkéntes munkát végeztek.

A törvénytervezet aktuális, a kormány által benyújtott verziója hosszas előkészítő munka alapján született meg. A civil szervezetekkel történő többszöri egyeztetés a javaslat benyújtását követően is folytatódik, ami azt jelenti, hogy a törvényes szabályozás ma is hiányos, hiszen nem teszi lehetővé az önkéntesség társadalmi megítélésének javítását és a megfelelő, a jelenleginél is életszerűbb jogi környezet kialakítását. Az európai gyakorlattal szemben ez károsan hat erre a társadalmi fontosságú intézményre, ezért a szociális bizottság Fidesz-frakciója tartózkodott a szavazás során.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kapás Zsolt képviselő úrnak, MSZP.

KAPÁS ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon jó érzéssel beszélek erről a törvényjavaslatról, hiszen ebben az anyagias világunkban önkéntes tevékenységről, ellenszolgáltatás nélkül személyek vagy szervezetek által végzett, a társadalom javát, a közcélt szolgáló tevékenységről szólni, ennek garanciáit, különböző ösztönző elemeit gazdagítani nagyon felemelő érzés.

Az önkéntesség története egyidős az emberiség történelmével, de szabályozásának igénye csak az elmúlt évtizedekben került napirendre. Ezt felismerve Európa számos országában ma már törvény szabályozza az önkéntes tevékenységet.

Miniszter asszony említette, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint közel 400 ezer fő végez önkéntes tevékenységet mintegy 35,5 millió munkaórában, ami - a papír szerint - 18 milliárd forint értéket termel. Azt hiszem, hogy az önkéntesek által végzett tevékenység nagyon sok esetben nem fejezhető ki pénzbeni értékkel, hiszen a gondoskodás, a szeretet, a nagy bajban lévők segítése felbecsülhetetlen értékű. Ha a 18 milliárd forintnál maradunk, akkor szembetűnik, hogy mennyire elhanyagolható a javaslat hatálybalépésével egyidejűleg módosítani tervezett adótörvényekből következő minimális adóbevétel kiesése, ami abból ered, hogy a javaslat alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az önkéntesnek nyújtott egyes, az önkéntes tevékenység végzéséhez feltétlenül szükséges juttatásokat.

Nagyon fontos jogszabályt tartunk a kezünkben, hiszen a mai magyar jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem a még fennálló korlátokkal inkább kifejezetten hátráltatja az önkéntes munka terjedését és ezzel a még erőteljesebb társadalmi hozzájárulás kialakulását. Elhangzott már, hogy jelenleg az önkéntesnek kell bizonyítania a hatóság esetleges vizsgálati megállapításaival szemben, hogy tevékenysége nem az adó- és járulékfizetési kötelezettség alól kivont munkavégzés. Az önkéntes segítés során kapott szolgáltatás a segített személynél természetbeni juttatásként adó- és járulékköteles, feltéve, ha azt nem közhasznú jogállású szervezettől kapja.

A javaslat összességében meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység alapvető szabályait, továbbá kedvezmények és garanciák biztosításával ösztönözni kívánja az állampolgárok és szervezetek részvételét a társadalom előtt álló feladatok megoldásában, a közcélok elérésében.

Felvetődik a kérdés - több bizottsági ülésen meg is fogalmazódott -, hogy mik a munkaviszony és az önkéntes jogviszony elhatárolásának legfontosabb elemei. Először is, az önkéntes jogviszony leglényegesebb ismertető eleme az ellenszolgáltatás hiánya.

(18.10)

Az önkéntes tehát nem gazdasági kényszerből végzi tevékenységét, hanem belső késztetésből, a társadalom iránt érzett szolidaritásból. Az önkéntes jogviszony háttérszabálya a Ptk. Ennek indoka, hogy a jelen törvény tárgykörébe nem tartozó önkéntes jogviszonyok szintén a Ptk. által szabályozott ingyenes megbízás körébe tartoznak.

Szintén jelentős különbség a foglalkoztatók körének, illetve azoknak a tevékenységi köröknek a meghatározása, amelyekben önkéntesek foglalkoztathatók. Ezekre a korlátokra a preferenciákkal történő visszaélések megakadályozása érdekében van szükség. Felvetődött kérdésként több helyütt, és sajnos Magyarországon ez minden olyan esetben, ahol jó szándékú emberek tevékenységéről, munkavégzéséről van szó, felvetődik és megfogalmazódik, hogy mit teszünk ezen emberek kijátszása, ezen emberek megalázása és esetleg a jogsértések ellen. Ezért nagyon fontos az önkéntes tevékenység és a feketemunka elhatárolása, és a kettő összemosásának a lehetősége ne álljon fenn.

A javaslat adminisztratív szabályok megállapításával igyekszik elérni azt, hogy az önkéntes jogviszonyt egyértelműen elhatárolhassuk a feketemunka formáitól. Nagyon izgalmas kérdés az építőipar, hiszen a feketemunka egyik leggyakoribb megjelenési formája itt található. Azonban életszerűtlen lenne az önkéntes tevékenység kizárása ezeken a területeken, hiszen vannak olyan civil szervezetek, amelyek kifejezetten hátrányos helyzetben levő családok számára önkéntesek közreműködésével építenek lakásokat.

Annak érdekében, hogy megelőzzük a feketemunka önkéntesség leple alatt történő végeztetését, sőt akár a törvény által biztosított preferenciákkal történő visszaélés lehetőségét, a tervezet rögzíti, hogy építési tevékenységet csak állami, önkormányzati, illetve közhasznú jogállású és egyházi szervezetek és csakis a jogszabályban, illetve alapszabályban rögzített tevékenységük körében és működési körükben vehetik igénybe. Ily módon tehát a nyereségérdekeltséggel működő fogadó szervezetek nem jogosultak építési munkában való részvételre önkénteseket foglalkoztatni.

További védelmi elem, és erről a miniszter asszony is szólt, hogy az építési engedély helyét minden esetben be kell jelenteni a kormányzati civil kapcsolatokért felelős minisztériumba, amely a fogadó szervezetek adatait honlapján közzéteszi. Ezáltal nemcsak az önkéntesek védelme, hanem az ellenőrzési munka hatékonysága is biztosítható.

Kérdésként merült föl, vagy merülhet föl, hogy nem közhasznú társadalmi szervezetek miért nem kerültek a szabályozás hatálya alá. Azért nem kerülhetnek be fogadószervezeti körbe, mert esetükben közhasznú tevékenység ellátása és ennek ellenőrzéséhez szükséges nyilvánosság nincs biztosítva. Ha egy szervezet nem tudja vagy nem akarja a közhasznú szervezeti státusból következő ügyviteli többletet vállalni, nem várható el a közérdekű önkéntességgel összefüggő adminisztrációs kötelezettségek ellátása. A szabályozás tehát azt is elősegítheti, hogy a közhasznú jogállásra egyébként jogosult vagy jogosulttá tehető szervezetek valóban megfeleljenek e követelményeknek, kérjék a közhasznú szervezetek nyilvántartásba vételét, és ezzel átláthatóbbá tegyék működésüket.

Nagyon fontosnak és idevalónak érzem Martin du Gard egy idézetét; így szól: “Élni, gondolkozni, hinni, az semmi. Semmi, ha az ember nem tudja életét, gondolatait, meggyőződését cselekvés alakjában kifejezni.ö Úgy gondolom, hogy ez a törvénytervezet hozzájárulhat ahhoz, hogy a civil szervezetek, az egyéni önkéntesek a társadalommal kapcsolatos szándékaikat, gondolataikat, hitüket eredményesen, hatékonyan ki tudják fejezni. Ezért a szocialista frakció a jogszabálytervezet elfogadását kezdeményezi, és el is fogja fogadni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Civil Társadalom! Tisztelt Önkéntes Munkát Vállalók! Az ország, amikor a polgárosodás termékeny útjára lépett a kiegyezést követő években, a civil szervezetek sokasága jött létre. A legkisebb magyar városban is közel három tucat szervezet alakult és működött. A lendületet a trianoni trauma sem tudta megtörni, sőt bizonyos vonatkozásban növekedett a gyülekezési és szövetkezési kedv. 1932-ben annyi civil szervezet, körülbelül 14 ezer volt már az országban, mint a rendszerváltoztatás évében Magyarországon.

A kommunista diktatúra és a szocializmus kiátkozta a polgári értékeket, betiltotta vagy perifériára szorította a civil szervezeteket, hogy helyettük az államilag ellenőrzött szervezeteket hozza létre. Az önkéntes munkát végzőket pedig több esetben megfigyelték, gyanús alaknak tartották. Az erősen centralizált, paternalista pártállam mindenütt jelen akart lenni, mindent látni és tudni akart. Ezzel tökéletesítette az orwelli Big Brother szerepét. A nyolcvanas évektől kezdve egyre több civil mozgalom, szakmai szervezet, önkéntes munkát vállaló polgár jelent meg, amit a szocialista rezsim egyre rosszabb és rosszabb hatásfokkal tudott ellenőrizni.

Magyarországon ma 50-60 ezer civil szervezet van bejegyezve, amelynek 40 százaléka alapítvány. Az alapítványok rendkívül gyors szaporodását nagyrészt a rendszerváltoztatás körüli bizonytalanságok okozták. A korai kilencvenes éveknek két bűvös szava volt, a vállalkozás és az alapítvány. Ahhoz azonban, hogy az alapítványok polgári módon működhessenek, elsősorban polgári társadalomra lett volna szükség. Ebben a tekintetben, köszönhetően a negyven év államszocializmusának, meglehetősen elmaradottak voltunk. Hazánkban az alapítványok, egyesületek jelentős része, egyharmada nem működik, a másik része, további egyharmada csak vegetál, és a fennmaradó harmad tesz igazán eleget feladatának. Számos alapítványt, egyesületet a saját tőkéjéért folytatott harcok és lobbiérdekek jellemzik. Mindezen jelenségek mögött az állam gazdasági és politikai szerepeinek felcseréléséről és tökéletes zűrzavaráról van szó.

Az elmúlt 15 évben jó néhány fontos törvény született a civil társadalom megerősödéséért, hatékonyságának növeléséért és munkájának elismerése érdekében. Ma már senki sem vitathatja, hogy többek között a nemzeti civil alapprogramról szóló törvény elfogadásával egy új korszak kezdődött a civil szervezetek életében. Az MDF képviselőjeként ezért is szavaztam igennel a törvény végszavazásakor. Úgy gondolom, mindaddig nem lesz hatékony civil élet Magyarországon, amíg nem lesz erős, nagy és önálló, a politika mindenféle játékától független, az állampolgárok valódi érdekeit képviselő a szervezetek túlnyomó többsége.

Minél több szervezetnek a megerősödés útját kell járnia. Ehhez szükséges az Országgyűlés által most tárgyalt törvényjavaslat elfogadása is, mert vannak ilyen civilek, és ezen szervezeteknek kell megerősödni, emancipálódni, és a mindenkori államhatalomtól és pártoktól függetlenedni, mert ezen szervezetek segíthetik elő azt, hogy az alattvalói létből szabad állampolgárokká váljanak, és kiszabaduljanak az individuális menekülési utak zsákutcájából honfitársaink százezrei. E szervezetek szervezésében, keretei között vállalnak már ma is egyre többen önkéntes munkát. És bár ma még pontos számot nem tudunk, arra csak a törvényjavaslat elfogadása után vállalkozhatunk majd, a felmérések szerint mintegy 400 ezer önkéntes segítő jogi státusát rendezzük most, akik által éves szinten több mint 35 millió 500 ezer az elvégzett munkaóra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Merjük kimondani, régi adósságunkat törlesszük a mai napon a társadalomnak, az önkéntes munkát végzőknek, egy normálisan működő ország érdekében. Mindannyian tudjuk, az általuk elvégzett munka a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenység. Az elmúlt 40-50 évben megtanították a társadalom többségének, hogy minden helyzetben egyéni túlélési stratégiát alakítson ki, és ha különösen baj éri, mindig vonuljon vissza a legszűkebb privát szférájába, azaz ne keresse sorstársait, ne szövetkezzen, ne legyen szolidáris a saját közösségével. Mint ahogy a szirmok virágokká állnak össze, a virágok csokrokba fűződnek, s a csokrok koszorúkká rendeződnek, úgy képes ez a társadalom kollektívan megvédeni saját érdekeit. Ehhez azonban valódi, polgári életvirágra van szükségünk, amelynek alapját a létbiztonsághoz szokott többségi társadalom birtokolja. A jólét azonban nem elég ahhoz, hogy jó létben éljünk, kellenek a valódi közösségi erők és szerveződések, az igazi civil szervezetek, amelyeknek saját autonómiájuk van, saját forrásokkal rendelkeznek, és biztos társadalmi hátteret tudnak maguk mögött, azaz legitimek.

(18.20)

Egy normális országban, ahol felelős nemzeti kormány dolgozik, ez így van. A rendszerváltozás után tizenöt évvel ennek az új társadalomnak az alapjait kell megteremtenünk, és ennek a társadalmi víziónak a vágyát kell felébresztenünk a társadalomban. Ennek megvalósulása érdekében kell vizsgálnunk a most tárgyalt, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat legnagyobb erénye, hogy több hónapig tartó társadalmi vita lefolytatása után benyújtásra került. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben több hónapos késéssel, sokkal szűkebb formában, a javaslatból az önkéntes munkát végzőknek egy részét kihagyva került a tisztelt Ház elé.

Az országgyűlési vitára a társadalom figyelmét ráirányíthatja, hogy idén ezen a héten, június 6. és 12. között zajlanak az ország számos pontján… (A hangosítás nem működik.)

ELNÖK: Egy pillanat, képviselő úr! Most folytathatja.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): (Hangosítással.) Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat legnagyobb erénye, hogy a több hónapig tartó társadalmi vita lefolytatása után benyújtásra került. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben több hónapos késéssel, sokkal szűkebb formában, a javaslatból az önkéntes munkát végzőknek egy részét kihagyva került a tisztelt Ház elé.

Az országgyűlési vitára a társadalom figyelmét ráirányíthatja, hogy az idén ezen a héten, június 6. és 12. között zajlanak az ország számos pontján az önkéntesek hetének eseményei, amelyhez a www.onkentes.hu/">www.onkentes.hu weboldalon lehet csatlakozni.

A 28 szakaszból álló törvényjavaslat legnagyobb hibája az áttekinthetetlensége, nincsenek benne fejezeti címek, nehéz benne eligazodni. A javaslat több apróbb módosításra szorul. Ezek közül említenék az általános vitában néhányat. A 3. § 1/c pontja szerint a fogadó szervezet lehet költségvetési szerv az alaptevékenysége körében. De miért csak akkor? Ha valaki egészségügyi intézményben önkéntesen takarít, azt miért nem lehet önkéntes munkának számítani? Csak azért, mert nem alaptevékenységi kör? Úgy gondolom, ez a pont pontosításra szorul; ellentétes a törvényjavaslat 3. § 1/a pontjával is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy átfogó módosítási javaslatot tartok fontosnak a közérdekű önkéntes munka becsületének, elismerésének helyreállítása érdekében. Ha valaki végigolvassa, végiggondolja a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot, megnézi az Európai Unió más tagországainak joggyakorlatát, akkor úgy, mint nekem, hiányérzete támad. Az önkéntes munkát végzők ingyenesen vállalják a munkát, de a társadalom nem feledkezhet meg róluk, hiszen az általuk elvégzett, de ki nem fizetett munka értéke pár tíz milliárd forint. Ennek az összegnek a nemzetgazdaságra gyakorolt pozitív, jótékony hatása egyértelmű.

A benyújtott javaslat tartalmaz néhány jó elemet az önkéntes munkát végzők érdekében, de egy fontos hiányzik: úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, akkor adjuk meg, állítjuk vissza az önkéntes munka becsületét, ha elismerjük, hogy az önkénteseknek az ingyenesen elvégzett munkaóráik után minimális adókedvezmény járjon. Arról lehet vitatkozni, hogy hány óra önkéntesen elvégzett munka után hány százalék, és mekkora legyen a maximumösszeg, amit az éves adóbevallásnál érvényesíteni lehet, de arról, remélem, nem kell meggyőznöm a képviselőtársaimat, hogy ez az elem hiányzik ebből a nagyon fontos, már régóta esedékes, a civil társadalom megerősödését, az önkéntes munka elismerését elősegítő törvényjavaslatból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzésképpen, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat elfogadását, de kérem a tisztelt előterjesztőt és a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy gondolják végig és támogassák az ellenzéki képviselők által e fontos, a civil társadalom megerősödését, az önkéntes munka megbecsülését szolgáló törvényjavaslathoz a jobbítás szándékával benyújtott módosítási javaslatokat, annak érdekében is, hogy az oly sokszor hangoztatott nemzeti konszenzus legalább ennél a törvényjavaslatnál megvalósuljon. Amennyiben így lesz, úgy gondolom, a törvényjavaslat végszavazásakor mind a négy parlamenti párt az igen gombot fogja megnyomni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A parlament munkaidejének a túlnyomó többségét meglévő törvények módosítgatása teszi ki, a meglévő jogszabályainkat szoktuk tipikusan toldozgatni, foltozgatni, újraszabni. Összehasonlíthatatlanul izgalmasabb feladat egy eddig soha nem szabályozott területet megpróbálni szabályozni, új törvényt készíteni. Ennek a törvénynek a preambuluma úgy fogalmaz: “Az Országgyűlés elismeri a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyek és közösségeik más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét.ö Ez egy nagyon szép gondolat.

Azt gondolom, hogy érdemes körültekintenünk egy kicsit a világban, hogyan is áll az önkéntes munka helyzete. Ha a tőlünk fejlettebb Nyugatra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy az önkéntes munkának van egy kultusza. Jóléti társadalmakban az önkéntes munka valóban annak a spontán, önkifejezést, önkiteljesítést jelentő önkéntes tevékenységnek a megjelenése, amelyben az embernek az a vágya fogalmazódik meg, hogy valami hasznosat tegyen a közösség számára vagy az elesettek számára. Ezekben a jóléti társadalmakban vélhetőleg jó egzisztenciával rendelkező családokban például nem dolgozó feleségek kedvből vállalnak valamilyen önkéntes tevékenységet valamilyen civil szervezetben.

Magyarországon, azt gondolom, egy nagyságrenddel kényesebb a kérdés, amikor a szabályozás igényével hozzányúlunk. Itt az előzőekben valaki használta is a társadalmi munka kifejezést. A társadalmi munka kifejezésnek is nekünk a szocializmusból öröklötten más akusztikája van, mint amiről az előbb beszéltem. Tehát felmerül mindjárt indulásképpen az a kérdés, hogy miben különbözik ez az önkéntes tevékenység, amit most szabályozni próbálunk, attól a valamikori társadalmi munkától, amire ugyanezek a jellemzők megfogalmazhatók voltak jóindulattal, hiszen kétségkívül ellenszolgáltatás nélkül végezték, akik végezték, szolidaritás fejeződött ki benne, legfeljebb az önkéntességet kérdőjelezhetjük meg utólag. De azt kell mondanunk, ha visszatekintünk, nagyon sokan valóban önkéntesen és lelkesen végezték a társadalmi munkát, míg mások inkább kényszer vagy a körülmények nyomása alatt vállalkoztak ilyesmire.

Amikor én ezeket a kérdéseket szóba hozom, azért is teszem, mert őszintén és nyíltan akarok arról a körülményről beszélni, hogy ennek a törvénynek is van pénzügyi, anyagi összefüggése. Ha abból indulok ki, hogy a civil szervezetek miért igényelték, hogy ezen a területen létrejöjjön valami szabályozás, akkor az egy teljesen tiszta történet: a jelenlegi pénzügyi szabályozásaink szerint a civileknek, ha önkéntes munkát igénybe vettek, nem volt reális jogi lehetőségük arra, hogy az ott felmerülő költségeket elszámolják.

Tehát a civil szervezetek részéről az a praktikus megfontolás mozgatta ennek a törvénynek, ennek a szabályozásnak a megszületését, hogy ha már valaki tényleg önként valamilyen segítséget nyújt, akkor legalább pluszköltségbe ne kerüljön neki, tehát legalább a tevékenység során felmerülő költségeket, utazási költséget, szállásköltséget, bármit, ami a tevékenységgel kapcsolatban okkal felvetődik, lehessen legálisan elszámolni. Ez volt a csírája, az alapgondolata annak, hogy az igény a szabályozásra valóban megfogalmazódott és felerősödött.

(18.30)

Ez a benyújtott törvény némiképp messzire került ettől a szemponttól; egyelőre nem azért, mert túlontúl honorálná az ilyen önkéntes tevékenységet, valóban szándéka szerint a jogalkotó megmaradt olyan keretek között, hogy legfeljebb a költségeket próbálja honorálni, finanszírozni, elszámolhatóvá tenni. Hosszú a felsorolás, de valóban, itt munkaruha-, szállás-, utazási, étkezési költség, védőoltás, szűrővizsgálat, képzés költségei merülnek fel, mígnem aztán valahol a sokadik sorban élet-, egészség- és baleset-biztosítás, felelősségbiztosítás, ha ez szükséges, és utolsó pontban a jutalom, az önkéntes tevékenység anyagi elismerése. Ha ezt megnézzük, oly csekély mértékű, hogy tényleg említésre sem érdemes, mert egyéves önkéntes munka egyszeri jutalma a mindenkori minimálbér 10 százaléka lehet, ami 5700 forint ez idő szerint, tehát valóban említésre sem érdemes.

Ezért merül fel a kérdés itt bizottsági vélemény formájában és előttem az MDF képviselőjének a hozzászólásában is nagy hangsúllyal, hogy esetleg adókedvezménnyel honorálni, anyagiakra váltani, de valamilyen elismerését meg kellene oldani. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel a felvetéssel nem értek egyet. Nagyon nem értek egyet, mert az egyik félelmem, amikor a törvény születik, hogy valamilyen csatornán keresztül itt nem adózó jövedelem kiáramlására nyílik lehetőség, amit szerintem nem kellene megteremteni.

A másik szempont, ami okkal felvetődik, amikor a törvényről gondolkodunk, az, hogy miért is kell egyáltalán szabályozni az életnek egy olyan területét, amely tulajdonképpen természeténél fogva spontán, amelyik nehezen szabályozható. Vajon nem visszavetjük-e az önkéntes lelkesültséget és kedvet, ha adminisztrációs terhekkel megterheljük? Nem a visszájára sül-e el a dolog, ha ez a túlszabályozás megjelenik? Azt gondolom, ezekről a kérdésekről még hosszan érdemes vitatkozni. Remény van rá, hogy talán valamilyen megnyugtató közös nevezőre tudunk jutni. Én magam jó néhány módosító indítványt elkészítek annak érdekében, hogy alakuljon, csiszolódjon még ez a benyújtott javaslat.

Engem őszintén és komolyan foglalkoztat az az aggodalom, ami éppen a törvényt szorgalmazó civilekben is megvan, hogy a sok egyeztetés ellenére maradtak nyitott és vitás kérdések. Ilyen nyitott és vitás kérdés, hogy nem szól a törvény a nem közhasznú jogállást, státust szerzett civil szervezetekről, pedig ők is végeznek, végezhetnek közérdekű önkéntes tevékenységet, hogy egyformán szabályozza a már emlegetett adminisztrációs terhet akkor, ha az az önkéntes munka önkormányzatnál vagy önkormányzati szervezetnél, költségvetési szervnél jelentkezik, ahol van kiépített apparátus, intézményrendszer, ahol nem nehézség ennek az adminisztrációs tehernek eleget tenni; ugyanígy a civileknél, akiknek esetleg el is veszi a kedvét ez az adminisztrációs teher attól, hogy egyáltalán önkénteseket foglalkoztassanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadom azokat a szempontokat, amelyek a jelenlegi versenyre, piacra és fogyasztásra orientált társadalomban egy egészen másfajta értékrendszert állítanak szembe. Kíváncsi vagyok az önkéntestörvény megszületésének és aztán majdani sorsának folytatására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Most megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, független.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon is időszerű ennek a törvénynek a meghozatala. Valamennyiünk választókerületében sokan végeznek áldozatkész, önzetlen munkát, és mutatnak jó példát környezetüknek közérdekű tevékenységükkel.

Azonban gyakran felvetődik az a kérdés is, hogy ne csak valamilyen ünnepi gesztus erejéig nyugtázza erőfeszítéseik értelmét szűkebb pátriájuk és közösségük. Most eljött az alkalom, hogy a társadalmi munkában díjazás nélkül dolgozó polgármesterek, kistelepülési képviselők, könyvtárosok, helytörténészek, népművelők, cserkészcsapat-vezetők, polgárőrök, természetvédők, szociális konyhán segítők, használt ruhát összegyűjtők, megtisztítók és szétosztók, kórusvezetők, harangozók, kántorok, a templomokat takarítók és friss virággal állandóan ellátók vagy önkéntes ápolók, nyugdíjasklubot szervezők, vezetők, és még hosszasan sorolhatnám az ingyenesen végzett közhasznú tevékenységeket, szóval itt az alkalom, hogy ezek az önzetlen segítők valamilyen mértékű társadalmi elismerésben is részesülhessenek.

Egyetlen jelentősebb hiányérzetük lehetne az érintetteknek, és ez arra vonatkozhat, hogy változatlanul megoldatlan az önkéntes tevékenység beszámítása valamilyen formában a nyugdíjjogosultságra vonatkozó idő kiszámításába. A világ legtöbb országában természetes, hogy a fogadó szervezet, ha nem is ad pénzt az önkéntes tevékenységért, de fedezi az ingyenesen dolgozó egészség- és nyugdíjbiztosítását. Ez az előterjesztés nem kínálja fel ezt a lehetőséget, holott ennek szakértőink szerint nem lenne negatív hatása a nyugdíjkasszára. Célszerű lenne elérni, hogy a fogadó fél, ha akarja, önkéntes alapon megfizethetné a közérdekű tevékenységet végző nyugdíjjárulékát.

Számos lehetőség van arra, hogy ennek a fogadói hozzájárulásnak a mértékét az Országgyűlés például a minimálbér után fizetendő járulékok felében vagy egyharmadában maximálja, ami azt jelentené, hogy a közérdekű tevékenységet vállaló, nyugdíjjogosultságot megteremtő szolgálati ideje évente 6 vagy 4 hónappal növekedhetne. Ez a fogadói hozzájárulás nem minősülne ellenszolgáltatásnak, hiszen nem kap kézhez pénzt az önkéntes, ugyanakkor növelni lehetne az önként vállalt munka társadalmi megbecsülését.

Van ilyen jellegű példa már a nyugdíjbiztosítás területén; gondoljunk csak a prémiumévek keretében a munkaadó által kifizetett nyugdíjjárulék összegére. A prémiumévek szabályai szerint a munkaadó nem a ténylegesen kifizetett bér után fizet járulékot, hanem egy fiktív bér után, amely fiktív bér majdan a nyugdíjra jogosult nyugdíjalapjává válhat. Ha a fiktív bér után fizetett járulékfizetés lehetőségét már megteremtettük a bérből és fizetésből élők számára, akkor miért ne lehetne megteremteni ugyanezt a lehetőséget a közérdekű önkéntes tevékenységet végzők számára?

Arra kérem a tisztelt bizottságokat, miniszter asszonyt, munkatársait, vizsgálják meg ennek lehetőségét, és nyugat-európai, tengerentúli példák alapján próbáljuk akár következő lépésben ezen az úton megvalósítani a társadalmi megbecsülésnek ezt a fokát, mértékét is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, MSZP.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselői hozzászólásomban részben a vitában már elhangzottakhoz szeretnék én is kapcsolódni, és nem hallgatom el, hogy jelentős mértékben igyekszem ezt tenni a civil szervezetek szempontjából. Miniszter asszony az expozéjában említést tett róla, többen ugyancsak, hogy ennek a törvénynek az előkészítése, azt hiszem, nem mondom rosszul, példa nélkül való a magyar parlament gyakorlatában.

 

(18.40)

Ezt hadd idézzem röviden vissza: az önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot ugyanis civil szervezetek, civil szakemberek kezdték előkészíteni kormányzati megrendelésre, ha jól tudom, felkérésre, kormányzati egyetértéssel, de a törvény-előkészítő munka civil szervezetek, civil szakemberek körében történt. Nem tudom pontosan visszaidézni, de hogy hat változata volt ennek a törvényjavaslatnak még ebben az előkészítési szakaszban, az egészen biztos. Számos fórumon vitatták meg a törvényjavaslatot, mellé háttértanulmányokat készítettek, komoly szakmai munkát végeztek. Tehát a társadalmi vita - ha úgy tetszik - nemcsak egy, a közigazgatásban elkészült törvényjavaslatról folyt, hanem annak előtte a civil szervezetek körében.

Ezek után - mint ahogy miniszter asszony is említette - úgymond egy kész javaslatot tettek le a civilek a minisztérium asztalára, majd ezek után, ha úgy tetszik, ha mondhatom így, a “hivatásosö, a profi jogszabálykészítők a közigazgatásban folytatták tovább a munkát.

Azt hiszem, nem hallgathatjuk el ebben a vitában - és nem a vita kedvéért, hanem éppen a megegyezés kedvéért nem hallgathatjuk el ebben a vitában -, hogy a civilek által készített törvényjavaslat és utána a közigazgatásban továbbkészített, továbbformált törvényjavaslat között azért van jelentős különbség. Más szempontok is előtérbe kerültek, más felfogás került előtérbe a közigazgatási munka folyamán, a közigazgatási egyeztetésben, és akkor, amikor visszakerült a törvényjavaslat előkészítése ugyancsak a nyitott jogalkotás keretében az eredeti, a normál kerékvágásba, és újrakezdődtek, folytatódtak az egyeztetések az érintettekkel, a civil szervezetekkel, az érdekképviseletekkel és mindazon társadalmi szereplőkkel, akiket ez a törvényjavaslat érint, akkor támadtak nézetkülönbségek, amelyek jó része, úgy tudjuk a tapasztalatokból és a megnyilvánulásokból, megoldódott, de maradtak nyitott kérdések, amelyekre Béki Gabriella képviselő asszony is utalt.

Azért idéztem most fel ismételten ezt a folyamatot, mert úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy ne csak példa nélkül való legyen ez a dolog, hanem példaszerű is, és senkinek ne legyen rossz szájíze majd akkor, amikor a végszavazáskor reményeim szerint közösen itt, a parlamentben elfogadtunk egy olyan törvényt, ami mindenki számára megnyugtató lesz.

Én is úgy vélem, hogy ma még nem biztos, hogy ott tartunk, hogy a most az asztalunkon lévő törvénytervezet az a megnyugtató változat, ami mindenki számára elfogadható lesz. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, azért hadd említsek néhány olyan kérdéskört én is, amire tudom, ismerem már természetesen a szakemberek válaszát, de azért még ott a kisördög, ha szabad így mondanom, hogy nem lehetséges-e, hogy mégis van abban igazság, amit azok a civil szakemberek és előkészítő szervezetek mondanak, akik ezt a munkát elkezdték.

Említettek már képviselőtársaim többet ebből, ha most megengedik, hármat-négyet azért hadd hozzak még elő. Ez a bizonyos fogalommeghatározás, mármint az önkéntesség fogalmának a meghatározása általában, ami való igaz, hogy a preambulumban benne van úgy, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony azt idézte, és való igaz, hogy a törvényjavaslat indoklásában egyértelműen tisztázza, hogy azáltal, hogy bevezetjük a közérdekű önkéntes tevékenység fogalmát, nem helyezzük úgymond jogon kívül az egyéb önkéntes tevékenységet, de nem biztos, hogy egy preambulumban elhelyezett mondat - mondom én is, illetőleg az indoklás, amit csak ilyenkor ismerünk, a jogalkalmazó, majd ha már törvény lesz a törvényjavaslat, nem fogja használni - megfelelő biztosítékot jelent. De megértést kérek vagy kérhetünk saját magunktól talán abban is, amire ugyancsak a civil szervezetek utaltak, hogy miközben egyfelől szűkít a törvényjavaslat, másrészről jelentősen bővít, mert valóban az igény a civil szervezetek, a civilség oldaláról jött, és a most kezünkben lévő törvényjavaslatban a fogadó szervezetek köre meglehetősen kiszélesedett ahhoz képest, ami kezdetben a civil szervezetek köre volt.

Azt, hogy a kedvezmények, a különös védelem ne a civil szervezetek teljes körére legyen érvényes, elfogadom, tehát az, hogy közhasznú szervezetekhez több olyan anyagi juttatás, kedvezmény jusson, amelyeknél az átláthatóság fontos, azt hiszem, hogy helyes, azt, hogy az intézményi kör oly mértékben kitágul, és akár kimondjuk, akár nem, de van a törvényjavaslatban a fogadó szervezetek között egy olyan kör is, amely nem kizárólag nonprofit fenntartó, közszolgálatot ellátó intézménye, hanem nyereségérdekelt fenntartó, közszolgálatot ellátó intézménye is, itt már lehetnek kérdések, bár tekintettel arra, hogy a juttatások nem olyan mértékűek, hogy valóban gondolhatnánk arra, hogy ezek alkalmasak illegális munkavégzés leplezésére, ezzel együtt ez már egy sikamlós terület.

Tehát itt is, úgy érzem, érdemes még gondolkodni, és csatlakozom ezzel az előttem szóló képviselőtársaimhoz is. Nem is említek többet, hiszen még lesz erről módunk beszélni a részletes vitában is. Mindössze arra térnék vissza, amivel elkezdtem, hogy annyira szép volt ez a folyamat, azt hiszem, annyira fontos dolog, hogy egy törvény úgy jöjjön létre, egy törvényt úgy alkossunk meg, hogy a törvényhozó és az érintettek ebben egymással folyamatos párbeszédben vannak, és annyira jó érzés itt, a parlamentben a mai napon is, hogy van egy törvényjavaslat, amit békében tárgyalunk, hogy talán érdemes, mindannyiunknak érdemes arra figyelmet fordítani, hogy mindazokat az akceptálható észrevételeket, amelyek még vannak, igyekezzünk úgy megfogadni, hogy azonközben természetesen ne borítsuk fel az előttünk lévő jogszabálytervezet saját szerkezetét, saját felfogását.

Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, hogy tényleg megtörténik az, amire Pettkó úr utalt, hogy mind a négy parlamenti párt netán elfogad újra egy, a civil szervezeteket érintő fontos törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csatlakozom azokhoz, akik örülnek ennek a törvényjavaslatnak az idehozatala alkalmából. A téma nagyon érdekes, időszerű, elegáns, mégis olyan időszerű és olyan elegáns, hogy ezt már érdemes tényleg nagyon jól csinálni. Ami a kezünkben van, az ígéretében egészen jó - ígéretében.

A preambulumot szinte kőbe lehetne vésni, ilyesmik vannak benne, hogy a szolidaritáson alapuló, az öntevékenység, a személyeknek és közösségeknek mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenysége.

(18.50)

Aztán később: a társadalom előtt álló feladatok megoldásában, a közcélok érdekében. Nem is folytatom, olyan szép, hogy esetleg elsírjuk magunkat örömünkben. Nagyon jó!

Ami aztán utána jön, a paragrafusok, tisztelt Országgyűlés, tisztelt miniszter asszony, azok bizony úgy járulnak ehhez hozzá, hogy az olvasónak és az alkalmazónak nagyon sok feladata volna, hogy ez a dolog összeálljon. Először is megérthető legyen, összeálljon, aztán úgy alkalmazódjon a magyar társadalom és a meglévő törvények rendszeréhez, hogy valóban kijöjjön belőle az az optimum, ami, ismétlem, ígéretében benne van ebben a gondolatban.

Én odáig megyek, hogy filozofálhatok is egy percig, nemde? Itt arról van szó - én így is olvasom -, hogy jobb adni, mint kapni; Biblia, költészet - hogy honnan jön? -: jobb adni, mind kapni. Az önkéntes ad; önkéntes, mert ha kényszerítve volna, akkor már nem ad, hanem akkor egy olyan tranzakciót folytat, amit valaki rákényszerít, vagy akár a piaci csere elvárásának folyamán teszi. Aztán az, hogy ezt a folyamatot hogyan fogjuk meg abban a kontextusban: amit képviselőtársaim említettek, legelsősorban Horváthné Stukics Erzsébet, aki a nonprofit és a nyereségérdekelt tranzakciók valamiféle összefüggését említette, s ennek az igényét, a hiányt, hogy ez megvilágosodjon. Béki Gabriella képviselő asszony nagyon helyénvalóan utalt arra, hogy nézzünk bele a civilizált világba, hogy bizony igen sok országban igen hatásosan ezzel foglalkoznak.

Hadd jelentsem, tisztelt Országgyűlés, hogy nem is annyira törvényhozások, hanem a társadalomnak a szakirodalomban ennek a témának, igen, könyvespolcokra és ezer meg ezer tanulmányra terjedő irodalma van. Ezt onnan is mondhatom, hogy is mondjam szerényen, mert van egy olyan társaság, ami 1968-ban alakult, az Association for the Study of the Grants Economy - amit úgy fordítok magyarra, hogy a juttatások közgazdaságának a tanulmányozási intézménye, aminek én most már tíz éve elnöke vagyok -, amely egy világszervezet, nemcsak egy öncsodáló szervezet, hanem százával jelennek meg tanulmányok, s konferenciák szerte a világban. Ha majd ezzel a témával behatóan foglalkozik Magyarországon valaki, nem kell szűzföldet kapálni vagy ásni, mert van hova menni, és olyan jó volt hallani, hogy Béki Gabriella képviselő asszony fölhívta erre az Országgyűlés figyelmét.

Ezekben a tanulmányokban most már több mint 40-45 éves gyakorlat vagy tapasztalat van különböző országokban. Nagyon fontos fejlemény volt meghatározni, megmérni, hogy mennyi is az az önkéntes juttatás - a juttatás szót használom -, s mennyi annak az értéke. Igen jó, kívánatos az, hogy az előterjesztő, a kormány ad számokat és azt, hogy igen, az értéke 35 millió munkaóra, 18 milliárd forint. Ezek a számok bármennyire hozzávetőlegesek is, jobb, mint ha nem volna, hiszen bizonyos arányérzéket ad az olvasónak. Hogy ez a juttatás forintban mit jelent, nem is nagyon fontos ebben a pillanatban, ilyen korai stádiumában az egész munkának tudni, de legalább fejezzük ki az igényét, hogy valamikor majd valakik a juttatás értékét is kifejezik.

Engedtessék meg, hogy jelentsem, hogy a világirodalomban vannak ilyen tanulmányok, s vannak az olyan országok, amelyekben a GDP, tehát a nemzeti össztermék egyharmadát gondolják, hogy a juttatások közgazdasága révén jut a juttatótól a juttatotthoz. Vannak, akik ezt vitatják, és azt mondják, hogy ez kevesebb. Vannak ilyen viták például, hogy a kormányzat rákényszeríthet valakit arra, hogy juttasson, persze akkor az már nem önkéntes, amiről ez a törvény szól. Szóval, az egész téma rendkívül érdekes.

Hiányzik - hogy néhányat említsek, tisztelt Országgyűlés - az az analitikai, számításbeli szimmetria, ami rendelkezésre áll. Szó van terjengősen - talán nem terjengősen, hanem terjedelmesen - ebben az okmányban a fogadóról, a fogadó szervezetről. Itt nem valami kocsmáról van szó, hanem fogadó az, aki elfogadja, megkapja, úgy mondanám én ezt, hogy a támogatott. Most erről a személyről vagy intézményről ismételten szó van, de erre a másikra csak utalás van, sosincs kifejezve, amit én úgy mondanék, hogy ha fogadó van, akkor van támogató is. Talán ez szimmetriát vagy valamilyen mértéket, arányérzéket ad annak, aki a témával foglalkozik.

Ha ezen a gondolatsoron továbbmegyünk, jó volna azt kifejezetten kifejezni, hogy az önkéntesség, tehát a korlátok közé szorítása az egész dolognak újraminősíti az egész dolgot, és akkor már nem önkéntes. Van az ezzel foglalkozó irodalomban olyasmi, hogy a kényszerített támogatás. Béki Gabriella képviselő asszony utalt arra, hogy persze a régi magyar világban, 20-30 évvel ezelőtt a társadalmi munka egy ilyen elvárt, majdnem kényszerített önkéntesség volt, néha különböző árnyalatai voltak ennek, nagyon kényszerített vagy kevésbé. Amikor a sztálinista világban ipari munkásként mindenkitől elvárták, hogy valami ilyet csináljon, akkor én bölcs voltam, mert akkor én sakkoztam. Nos, mindenkinek van erről tapasztalata.

Én azt tanácsolom ennek a törvénynek az analízise kapcsán, hogy ezeket a fogalmakat jó volna szisztematikusan meghatározni, és amit csak lehet, mérni. Ebben az esetben aztán odáig eljutunk, hogy rájövünk, hogy ebben az önkéntes juttatásban a juttató is nyer, nemcsak a juttatott. Tehát, ha én adok 1 milliót vagy mennyit; az sok, annyi nincsen nekem… - ha adok 100 ezer forintot valakinek, aki azt a 100 ezer forintot megkapja, annyival gazdagabb lesz, de én se leszek 100 ezer forinttal szegényebb, mert úgy érzem, hogy a juttatás olyan sok örömöt, gyönyörűséget okozott nekem, hogy azért én nem vagyok 100 ezer forinttal szegényebb. Szóval, van egy ilyen analitikus dolog, ami már bizonyos mértékig pszichológiai. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De jó lenne, ha a mérés a törvényhozó látókörébe kerülne.

Azzal fejezem be, elnök úr, hogy ez egy olyan érdekes téma, hogy szeretném, jó volna, ha az általános vita folytatódna, mert úgy érzem, hogy több módosító javaslat is megszületne akkor.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, MSZP.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Ha törvénnyel védjük és támogatjuk a közérdekű önkéntes tevékenységet, akkor úgy gondolom, hogy európai szellemben járunk el, és figyelünk a civil szervezetekre, a civil társadalomra, ami különösképpen ennél a törvényjavaslatnál megvan, mert ahogy tudom, szinte ők alkották meg a nyers fogalmazványt, és ez nagyszerű és nagyon jó dolog, azt gondolom, azért ennyire közkedvelt és népszerű.

(19.00)

Az önkéntesség belső motiváció a jó cselekedetre, nem külső parancsra vagy kényszerre végzett munka. Ebben áll a nagy titok, és ebben áll a nagyszerűsége is, mert belső vezérlésű, ahogyan Horváth János képviselőtársam is mondta. A modern pedagógia és pszichológia az ilyen, önmagunk jószántából végzett cselekedetet tartja a legértékesebbnek, a legeslegfontosabbnak, mert senki nem mondja, és mégis cselekedjük.

Illyés Gyula azt mondja az Éden elvesztése című oratóriumában a lépcsőfokokról szólva: “Ahol rendre intés nélkül tesszük a jó rendet, tíz lépcsőfok.ö Azt gondolom, erről van szó. De egy másik idézetet is hadd olvassak itt fel. Révész Máriusz könyvében, a Sorsfordítók Erdélyben című könyvben olvastam Böjte Csaba ferences rendi szerzetestől “A jó tett jobbá teszö mondatot, amely nagyon megragadott. Azt sajnálom, hogy az oktatási és tudományos bizottságban a képviselőtársaim tartózkodtak a törvényjavaslatnál, holott erről van szó, ami ebben a mondatban is megfogalmazódik.

Az emberi szolidaritás is inspirálja az önkéntes közérdekű tettet évszázadok óta. A politika akarata, a politika is hasonló ehhez. Öröm volt hallani azokat az adatokat, amelyeket itt a miniszter asszony is elmondott: munkaórákban kifejezve hány főállású foglalkoztatottat jelent ez a munka, illetve azt, hogy milliárdokban mit jelent ez a közérdekű önkéntes tevékenység.

Én is úgy gondolom, egy kicsit rímel a régi társadalmi munkára, ahogyan Béki Gabriella képviselőtársam is említette, mert ott is volt egy nagy adag önkéntesség, ahogyan a brigádok, mondjuk, az iskoláknak segítettek, vagy a tanulókat vitték táborozni, felverték a sátrat. Tehát ez a nagy érték megvan, és köszönet az akkori munkáért is. De úgy gondolom, ma is nagyon nagy szükség van rá, nemcsak Magyarországon, hanem Európában és világszerte is. Az Önkéntes Központ Alapítvány nagy szervezését, a civil szervezetek nagy vitáját, azt gondolom, megköszönhetjük, mert ez értékesebbé tette ezt a törvényjavaslatot.

Szomorúan állapíthatjuk meg viszont azt, hogy ezt a felbecsülhetetlen értékű tevékenységet a magyarországi jogszabályi környezet nemhogy nem ösztönzi, hanem éppen kifejezetten hátráltatja, gátolja ebben az időszakban, tehát éppen időszerű, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk, és ezt az igazságtalanságot megszüntessük. Nem maradhat úgy, hogy gátolják ezt a tevékenységet.

Az önkéntességből a törvényjavaslat természetesen a közérdekűt emeli ki, az önkéntes tevékenység össztársadalmi szempontból legjelentősebb részére hoz létre egy olyan önálló jogviszonyt, melyben az önkéntes a leglényegesebb vonatkozásokban a munkavállalókéhoz hasonló védelemben részesül, és az önkéntesek által végzett juttatások adó- és járulékmentesek lesznek.

Jó, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza a pontos definíciót, a közérdekű önkéntes tevékenységet: ellenszolgáltatás nélkül, mások javára, szabad elhatározásból végzett munka, valamint kiegészíti a fogadó szervezet és a tevékenységi kör fogalmával. A differenciaspecifika teljes, mert a javaslat megmondja azt is, hogy mi nem közérdekű önkéntes tevékenység. Idézem: “Ellenérték fejében maga vagy a közeli hozzátartozója javára végzett munka; vagy jogszabály, vagy hatósági határozat által kötelezett tevékenység.ö Így nem keveredik össze a feketemunkával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az oktatási és tudományos bizottságban különösen fontosnak tartottuk azt a részt, azt a paragrafust, a 4. § 5. pontját, amelyben az áll, hogy a tanuló nem létesíthet önkéntes jogviszonyt azzal a közoktatási intézménnyel, amellyel tanulói jogviszonyban, kollégiumi tagsági viszonyban áll. Ugyanakkor jó, hogy ez a korlátozás nem vonatkozik a közoktatási intézmény által szervezett és a tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsággal összefüggő táboroztatási vagy egyéb közösségi programokra. Ezen volt is vita a bizottságunkban, mert ezt pontosan kell értelmeznünk. Például ökotábor keretében a Balaton-parton végzett közösségi természetvédelmi tisztasági akció nem eshet ilyen tilalom alá, és nem büntetendő tevékenység, Zalában is elég sok ilyet szerveznek. Ezért kell törvénnyel szabályozni a jó tettet.

El szeretném még mondani, hogy az oktatási és tudományos bizottságban 11 igen, 1 nem és 9 tartózkodás mellett fogadtuk el ezt a törvényjavaslatot, és nagyon sokat várunk tőle.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni a miniszter asszonynak, hogy személyesen vesz részt a vitában, ez nem jellemző a kormány minisztereire, és most is itt van. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Valóban nagyszerű, hogy épp az önkéntesség hetében kerül a parlament elé ez az önkéntes munkáról szóló törvényjavaslat. A civil társadalom reneszánszának és a nonprofit szektor igen gyors kiépülésének lehettünk tanúi az elmúlt tizenöt évben. Az önkéntesen vállalt, anyagi érdekektől mentes, de mindenkor mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltás politikai változásai tették lehetővé. Az önkéntesség, a másokért ellenszolgáltatás nélkül végzett munka elválaszthatatlan a keresztény szellemiségtől is. Nem csodálkozhatunk azon, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy szabadon lehetett vállalni az önkéntes munkát, hihetetlen energiák szabadultak fel.

Az együttérzés bölcsebbé is tesz, ahogyan ma Sólyom László, Magyarország megválasztott köztársasági elnöke mondta a beszédében; nemcsak a fejünket kell felemelni, hanem a szívünket is. Ezért nem meglepő, hogy arra a kérdésre, miért vállalják sokan az önkéntes segítést, gyakran ezt a választ adják: mert szeretnék teljesebbé tenni az életüket. Az életünket igenis azzal tehetjük teljesebbé, ha támogatjuk a gyengéket, elesetteket, a rászorulókat. A mások segítésére létrejött civil szervezetek sokaságának szüksége van munkája támogatásához az állam segítésére, de legalább a jóindulatú semlegességére. Hiszen a növekedés eredményei nyilvánvalóan csak akkor válnak társadalmi és közgazdasági értelemben is elfogadottá, ha még inkább megerősödhetnek ezek a szervezetek, amennyiben megerősödik a civil szektor önkéntes tevékenységének a szolgáltató szerepe. A kormányzatnak elkötelezettnek kell lennie a jóléti szolgáltatások vegyes rendszere mellett, és ösztönöznie kell a nonprofit szervezeteket a szolidaritáson alapuló karitatív tevékenységükben is.

A nemzetközi gyakorlatban többféle meghatározása van az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenységnek. Az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül mások javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár vagy polgárok közössége szabad akaratából oda ajánlja fel térítésmentesen a munkáját, oda csatlakozik, ahová önkéntesen akar. A mai hatályos szabályozás - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény feltételei mellett - a társadalmi szervezetek tagjainak tevékenységi részvételt biztosít a másoknak, de a szervezet érdekében végzett önkéntes segítésre.

Felvetődik a kérdés, miért kell - ha egyáltalán kell - az önkéntes munkavégzést, az önkéntes segítő tevékenységet külön törvényben szabályozni. Alapvetően talán kettős oka lehet ennek a szabályozásnak. Egyrészről a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés elsősorban a társadalmi szervezet érdekében végzett munkavégzés, tehát az önkéntes segítők egy meghatározott szervezeti cél biztosítására végzik tevékenységüket. Másrészt az állampolgári öntevékenység mások javára történő gyakorlása a mai magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint nem tipikus munkavégzés.

Változtatni kell, kellett tehát ezen a helyzeten. Az önkéntesen vállalt munkát végzők mozgósítása, az önkéntes munka igénybevétele a '90-es évek elején a civil szerveződéseknél jelenik meg, de erre a nem tipikus munkavégzési formára szükség van az állam által fenntartott intézményekben, így a szociális, az egészségügyi, a polgári védelmi, a tűzvédelmi vagy a kulturális ellátás területén.

 

(19.10)

Az önként végzett munkát preventívnek is tekinthetjük, hiszen megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra mint egyénre, de egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelősségvállalás, melyben jelentős szerepe van az egymás közti bizalomnak. Az önkéntes segítés olyan emberi erőforrás, amelyet a nemzetgazdaság egyre több ágazatában használni kell.

A polgári kormány már 2001-ben, az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából rendezvénysorozatot indított, és kiterjedt kutatásokat végzett az önkéntes tevékenységről. Ugyanakkor elsősorban a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésével és koordinálásával elkezdődhetett az önkéntes tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, valamint annak a költségtérítési rendszernek a tervezése is, amely a nemzeti fejlesztési tervben jelenítette volna meg az önkéntes munkavégzésre fordítható pénzügyi forrásokat.

A törvény most elkészült így ebben a formában, ahogyan itt van előttünk, ezt üdvözlöm, ezt üdvözöljük. A nyitott jogalkotás keretében most beterjesztett javaslat létrehoz egy olyan jogviszonyt, amely az önkéntes munkát végzőt a hagyományoshoz hasonló munkavállalói védelemben részesíti - ezt az önkéntes munkát -, tehát lényegében megszünteti a hatósági ellenőrzésekből származó ellentmondásokat és a fogadó szervezetek kiszolgáltatottságát. Ez nagyon fontos elv, fontos lépés, fontos dolog ebben a törvényben.

Engedjék meg, hogy néhány kérdésre, dilemmára is felhívjam a figyelmet. Azt hiszem, az fontos kérdés, hogy jó-e, hogy együtt szabályozza ez a törvény az intézményeknél végzett önkéntes munkát és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát. Azért érdekes ez a kérdés, mert állnak rendelkezésünkre adatok, és nagyon jó, hogy vannak adatok - jobb, mint ha nem lennének, ahogy Horváth János képviselő úr is mondta -, és tudjuk, hogy 400 ezer önkéntes munkát végző van egy évben Magyarországon, talán 17-18 milliárd forint az a nemzetgazdasági bevétel, ami ebből származik, de olyan adatok nem állnak rendelkezésünkre, amelyek megmondanák azt, hogy ebből, ezekből a számokból vajon mekkora arány az, amely az intézményeknél, államilag fenntartott intézményeknél végzett önkéntes tevékenységre jutna, és mekkora az a hányad, amely civil szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységre jut.

Esetleg azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek esetében jelentősebb, nagyobb ez az arány, de nem tudjuk, hogy hogy viszonyul ez az arányszám egymáshoz. Vajon 60-40 százalék vagy 90-10 százalék? Vajon kinek a javára? Azért lenne érdekes ezt tudni, mert akkor talán választ tudnánk adni arra a kérdésre, hogy érdemes-e egy törvényben szabályozni így ezt a két területet. Nem tudjuk ezt feloldani, mert nem áll rendelkezésünkre ilyen szám, de a törvény hatályosulása folyamán - ez ugyanis, úgy gondolom, nem gátja annak, hogy ezt a törvényt elfogadjuk -, a későbbiekben érdemes lenne erre az oldalra is figyelni, pontosan azért, hogy esetleg árnyaltabban lehessen szabályozni, amennyiben kell szabályozni az intézményi önkéntes és a civil szervezeteknél végzett önkéntes munkát is.

Azért is érdekes lenne ez a kérdés, mert az a dilemma, ami fölvetődött másoknál, hogy vajon helyes-e az, hogy csak a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetében szabályoz ez a törvény, és azoknál a civil szervezeteknél, ahol nagyon sok önkéntes munkát folytatnak emberek, de nem közhasznú szervezetek, ott ez nem lesz érvényes. Ez egy következő dilemma az intézményi és közhasznú szervezet esetén, illetve a civil szervezetek körében a közhasznú és nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezetek esetén. Én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy a későbbiekben erre is fontos lenne és fontos lehet figyelni.

Azért sem fontatlan ez a dolog, mert vannak olyan civil szervezetek - nem is kevés olyan civil szervezet van -, ami most azt mondja, hogy kicsit csalódott; kicsit csalódott, mert ő nem közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet, esetleg olyan ernyőszervezet, amely nagyon sok nem közhasznú, kicsi civil szervezettel van kapcsolatban, és ő azt a jelzést kapta, hogy rájuk ez nem lesz érvényes, és ennek nem örülnek a szervezetek, és van egy félelem, ami mindig fölvetődik, amikor az állam és a civil szervezetek közti viszony van. Mégpedig az, hogy nem történik-e az, hogy az alulfinanszírozott költségvetési szervek és önkormányzatok az ellátandó feladatok egy részét majd ezután önkéntes munkával fogják kiváltani. Nehogy ez történjen, nem lenne ez jó. Erre is oda kell figyelnünk a törvény hatályosulásánál.

A törvényhez több módosító indítványt nyújtottunk be, akár az itt elmondott dilemmák feloldására is. Azt szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimtól, a kormányoldaltól, hogy módosító indítványainkat tárgyalják érdemben, és együttgondolkodásunkat kínáljuk ez ügyben is ahhoz, hogy ezt a törvényt itt a parlamentben akár egyhangúlag fogadhassuk el.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólásra kerül sor. Megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Balogh képviselőtársam véleményére szeretnék reagálni, illetve kérdést intézni szintén hozzá.

A szociális bizottságban pontosan az vetődött föl, hogy a tanuló miért nem létesíthet önkéntes jogviszonyt a közoktatási intézményben, ahol tanul, hiszen gyakorlati példával is igazolva, akár miért ne vehetnének részt önkéntesen az udvar rendben tartásánál, amikor munkaviszony esetén pedig részt vehet a munkáltatónál önkéntes munkakörben nem ugyanebben a jogviszonyban. Nekünk ez dilemmánk volt, hogy gyakorlatilag egy oktatási intézmény esetén, ahol nincs munkaszerződés, csak tanulói jogviszony, miért akadály az, hogy önkéntes tevékenységet folytathatnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! A kérdésre, ami Horváthné Stukics Erzsébet asszony és Balogh képviselő úr között felmerült, azt hiszem, ott lehet a választ bizonyosan megtalálni, ha tisztázzuk magunkban azt is, hogy mi a juttatás kritériuma. Engedtessék meg, hogy én így fogalmazzam meg.

A quidproquo hiánya… - hogy mondjuk magyarul? Valami valamiért. Azért használom a quidproquo szót, mert van elég jogász köztünk, és a jogászok tudják, hogy ezt csak így lehet kifejezni: egyenlő érték cserél gazdát. Egy normális kereskedelmi tranzakció ilyen: bemegyek a boltba, fizetek 500 forintot, elviszek 500 forint értékű portékát. Egyenlő értékek cserélnek gazdát, legyen ez munka vagy bármilyen eset.

Amikor nem ez a helyzet, akkor van egy juttatás. Lehet, hogy annak a tranzakciónak csak egy része juttatás, persze lehet, hogy a tranzakció teljesen juttatás. Ha jön a szegény ember és adok neki ezer forintot anélkül, hogy őt valaha láttam volna, és újból látom, ez egy olyan juttatás, amiben nincs quidproquo, nincs ellenérték-elvárás, ott teljes az az érték. Tehát az, hogy az iskola söprésénél és más esetekben van-e juttatás és mennyi, és hogy szabályozandó, engedtessék meg, hogy fölajánljam ezt a fogalmat, ami a jogból persze kölcsönvehető, és ott ez egy tisztán megfogalmazott valami.

Köszönöm.

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Elsőként megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Egy ponton szeretnék vitatkozni több képviselőtársammal is, hiszen a most elfogadott törvényjavaslat mellékletében - amennyiben a törvényjavaslat életbe fog lépni - van egy olyan oldal, ami a regisztrációra vonatkozik. Ettől a pillanattól kezdve ez a törvényjavaslat élni fog, fél év múlva, egy év múlva már sokkal pontosabb és sokkal jobb számokkal fogunk rendelkezni, és itt lehet majd visszakapcsolódni ahhoz, amit Halász János képviselőtársam mondott, hogy akkor egy év múlva lehet ezen a törvényen apró módosításokat végrehajtani.

Van még egy olyan pont, amin szeretnék vitatkozni Béki Gabriella képviselőtársammal, mert a jövő heti részletes vitában sajnos nem tudok részt venni. Úgy hiszem, hogy ha például megnézzük az európai uniós szabályozást, akkor több más uniós országban van olyan, ahol az önkéntes haderő tagjai éves szinten adókedvezményben részesülnek, ott, abban az országban ugyanolyan önkéntes tevékenységnek számít.

Úgy gondolom, hogy ha minimális adókedvezményt biztosítanánk… - ezért mondtam a vezérszónoklatomban, hogy azon lehet vitatkozni, hogy 100 óra, 200 óra vagy 500 óra után járjon, és azon is lehet vitatkozni, hogy hány százalék legyen ennek a mértéke, de úgy hiszem, hogy minimális összeggel jó volna, ha bevezetésre kerülne, és természetesen nyitott vagyok minden olyan megoldásra, amit mind a négy frakció el tud fogadni, ami számunkra, MDF-es képviselők számára fontos dolog volna, hogy valamilyen mértékben ez bevezetésre kerüljön, persze lehet különböző számításokat végezni, hogy ez hány milliárd forint kiesést is jelent. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt például mindenki érvényesítené. Tehát, mondjuk, a 400 ezret 50 ezerrel beszorozni, az 20 milliárd, biztos, hogy az nem fog működni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ennél sokkal kisebb tételről van szó szerintem. Köszönöm a szót.

(19.20)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Balogh Miklós képviselő úrnak, MSZP.

DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Államtitkár Úr! Stukics Erzsébet képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy valóban, az oktatási bizottságban is fölmerült ez a kérdés, hogy tisztázzuk a viszonyokat, de mi azért üdvözöljük a törvényjavaslatban szereplő szöveget, mert a tanulók védelméről van szó, és az oktatási intézményben alá-fölé rendeltségi viszony van, éppen ezért nem lehet ezt a kérdést összekeverni. Viszont a második része a törvényjavaslatnak, amit említettem is, ami a táborozásra meg más egyéb közösségi programokra vonatkozik, bár az oktatási intézménnyel kapcsolatban van, de nem szorosan, ott megengedi ezt. Tehát itt valóban van egy kis ellentmondás; mindenki érzi, hogy bizonyos dolgokat meg kell engedni, mert az élet ezt diktálja, de épp a tanulók védelme miatt, hogy ne keveredjen össze, és ne legyen erőszakos ráhatás, emiatt helyeseltük azt, hogy ez a különbségtétel megvan a törvényjavaslatban.

Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az SZDSZ olyan adóreformban gondolkodik, amelynek során kitakarítaná a rendszerből a különböző kedvezményeket. A kedvezmények számát csökkenteni akarjuk, és nem szaporítani a kedvezményeket, amelyek megint csak más oldalról áttekinthetetlenné és gubancossá teszik az adórendszert. Alacsony adókulcsok mellett, de kedvezmények nélkül adózzunk - ez egy tiszta, logikus adórendszer.

De más baj is van ezzel a javaslattal, hogy adókedvezmény formájában próbáljunk meg bármit honorálni. Az ugyanis, hogy a fő szabály, a definíció szerint ez ellenszolgáltatás nélküli munka, az adókedvezmény pedig kemény forintokat, ha úgy tetszik, ellenszolgáltatást jelent, tehát a két szempont rendesen felesel egymással.

Lehet azon törni a fejünket, hogy hogyan lehet elismerni, jutalmazni ezt az önkéntes tevékenységet. Én például partner lennék abban, hogy az általam is szóba hozott, méltatlanul alacsony színvonalon meghatározott jutalom összegét emelhessük meg egy parányival, ami még mindig nem fizetés a szó szoros értelmében, de az adókedvezmény egy olyan kiskaput nyit ezen a rendszeren, amit aztán ember legyen a talpán, aki begyömöszöl.

Nincs erre szükség, és hatalmas nagy kockázatot vállalunk, ha elindulunk ebbe az irányba. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Ha szabad tanácsot adni egy képviselő székéből, én azt tanácsolnám, hogy Göncz Kinga miniszter asszony és Béki Gabriella képviselő asszony beszélgessenek. (Derültség.) Azt is kívánnám, ha Béki Gabriella képviselő asszony ott ülne a költségvetési bizottságában ennek az Országgyűlésnek, ahol én vagyok. (Béki Gabriella: Szívesen!) Ugyanis ezt az értelmezését az adónak, amit most hallottunk, olyan jó volna, ha többen hallanák! Nevezetesen azt mondta a képviselő asszony - én tudom, hogy ő tudja, de újrafogalmazom, ha szabad -, hogy ha valakinek adókedvezményt adunk, bármilyen nemes célból, annak értéke van, és azt valaki adja, valaki megkapja - az kapja meg, akit ösztönözni, jutalmazni, bátorítani kívánunk. De ez nem valamiféle immaculata conceptio, ami jön a légtérből, hanem ezt az adófizető adja, mi pedig az a tízmillió magyar vagyunk, aki adót fizetünk. Ha nekünk kedvünk van ahhoz, hogy ezt tegyük, akkor tegyük, azonban mondjuk ki, hogy itt egy transzfer, egy tranzakció van, hogy valakit megjutalmaz az adófizető; mi, a kincstár vagyunk ennek a menedzsere. Tehát ez a fogalom tisztán megfogalmazható, tisztán kimondható.

Az önkéntes juttatások és tranzakciók dolgában ez rendkívül fontos, mert szerte a világon ezen vitatkoznak, másoktól tanulhatunk. Nagyon jó, hogy ez itt most nyomban előjött képviselőtársaim között, mert amit Pettkó képviselő úr mondott, az lehet, hogy kívánatos, de akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez fogalmazódjék meg, és tudjuk, hogy mit csinálunk, és ne az legyen, hogy az okosabb rábeszéli a bambábbat arra, hogy sötétbe ugorjon.

Köszönöm a meghallgatást.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Horváthné Stukics Erzsébet következik, Fidesz.

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen egyetértve Béki képviselőtársammal, a preambulum pontosan azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenység, tehát itt ellenszolgáltatás nem jöhet szóba. Valójában azt megfontolandónak tarthatnánk, hogy a jutalom mértékét ne emeljük-e meg, hiszen nevetségesen alacsony összegről van szó, de ellenszolgáltatást, úgy érzem, nem adhatunk, hiszen akkor már nem egészen önkéntes tevékenységnek lehet minősíteni.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Vitatkoznom kell fideszes és SZDSZ-es képviselőtársaimmal. Nézzük például az angol példát! Aki Angliában az önkéntes haderőben vállal munkát - és ott az önkéntes kategóriában, az önkéntes haderőben eltöltött idő is annak számít -, az igenis adókedvezményben részesül.

Egyébként a két elképzelés között az a különbség, amit Béki Gabriella meg amit a fideszes képviselőtársam mond, hogy ha megemeljük a jutalom összegét, ami adható, akkor a jutalomhoz szükséges összeget vagy a civil szervezetnek, vagy az intézménynek, vagy valakinek össze kell brusztolni, tehát azt valahonnan elő kell teremteni. Míg a másik felfogás szerint a társadalom ezzel az adókedvezménnyel ad egy pluszt annak a tagjának, aki önkéntes munkát vállal. Tehát ez a két felfogás között a különbség.

Persze én megértem az SZDSZ kisebb adó és egyéb elképzeléseit, és ennek az egész dolognak az átalakításáról való elképzelését - ez persze egy másik vita tárgya lenne -, de nem hiszem, hogy egy kis összeg erejéig nem lehetne ezt bevezetni. Én fenntartom ezt az elképzelést, pontosan azért, mert nem látok lehetőséget arra, hiába emeljük meg a jutalom lehetséges összegét akár 100 százalékra, és mondjuk, a minimálbér szintjére, ezt nem fogják tudni előteremteni azok a helyek, ahol az önkéntesek az önkéntes munkát végzik. Ezzel a másik módszerrel viszont a társadalom igenis egy minimális megbecsülést tudna adni azon tagjainak, akik az önkéntes munkát végzik.

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Pettkó Képviselő Úr! Persze, hogy a társadalom minimális megbecsülést és jelzést adhat! Jól van, tegyük - de ennek ára van! Lehet, hogy ezt meg akarjuk fizetni az adózás csatornáin keresztül.

Elsősorban azért kértem ezt a két percet, mert úgy hallatszott, mintha a képviselő úr azt mondta volna, hogy az a szabad demokraták valamiféle különleges erénye, hogy az alacsony adónak a hívei. Hadd jelentsem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is az alacsony adónak a híve, nem kevésbé, mint a szabad demokraták vagy bárki más. Lehet, hogy másképpen jelennek meg a prioritások és az érvek, de én abba sosem mennék bele, hogy valahogy odategyük, hogy az SZDSZ az alacsony adók pártja ebben az országban. Én is az vagyok, mi is azok vagyunk!

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kettő percre megadom a szót Horváthné Stukics Erzsébet képviselő asszonynak, Fidesz.

 

(19.30)

HORVÁTHNÉ STUKICS ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm. Ígérem, többet nem vitatkozom, de én úgy érzem, hogy a jutalom adható, míg ha egy adókedvezményt adunk, az mindenkinek jár. Jutalmat csak akkor tudunk adni, ha valaki kiemelten jól végzi a munkáját, és egyáltalán van rá keret; de ha adókedvezményről van szó, azt mindenkinek adni kell, ha ezt a törvény szabályozza.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, kíván-e még valaki részt venni az általános vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Ezt követően kérdezem Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Göncz Kinga: Nem.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról várhatóan a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/16387. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/16387/2-4. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben. Államtitkár urat illeti a szó.




Felszólalások:   70-94   94-148   148-178      Ülésnap adatai