Készült: 2019.11.21.19:23:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

202. ülésnap (2005.02.28.),  391-403. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 58:32


Felszólalások:   377-391   391-403   403-404      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát most lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, így részletes vitára nem is kerül sor, az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2003. január 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időszakáról szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája annak lezárásáig. Önök az előterjesztést J/10235. és H/14646. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig H/14646/1-2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Bíró Sándor úrnak, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnökének, húszperces időkeretben. Elnök úr, parancsoljon a pulpitushoz!

DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ilyen késői órán nagyon nem illik sokáig és hosszadalmasan beszélni, főleg nem olyan esetekben, amikor évről évre ismétlődő beszámolókban lassan már közismert tételeket kellene ismételnünk. Nevezetesen azt, hogy a Duna Televíziónak mi a feladata, azt, hogy a Duna Televíziónak és így a Hungária Televízió Közalapítványnak milyen feladatokat kell a televízió működtetése érdekében végrehajtani; ezek a médiatörvényben nagyjából-egészében adottak.

Tekintettel arra, hogy éjfél már elmúlt, és elég sok időm volt arra, hogy végiggondoljam, hogyan egyszerűsítsem le a beszámolót, amelyet írásban mindenki kézhez kapott, és amit revideálni nem is óhajtok, Tömörkény Istvánnak, a szegedi írónak egyik novellája jutott az eszembe, amelynek az a címe, hogy Vízen járók. Ebben arról van szó, hogy egy tiszai bárkával kikötnek késő este, már sötét van, tovább nem lehet hajózni, a kormányos megfőzi a vacsorát, elfogyasztják, majd pedig előveszi a citeráját, és énekelni kezd. A dal refrénjét Tömörkény írta, hiszen nem népdalról van szó. Így szól - és amikor a Duna Televízióról szólva a Hungária Televízió Közalapítvány jelenlegi gazdasági, műszaki helyzetét ábrázolni szeretném, talán Tömörkénynél senki nem lesz tömörebb -: lám, a hold is változandó: egyszer telik, egyszer fogy, ejhaj, jó barátom, megélünk mi valahogy.

Tisztelt Országgyűlés! A szituációt elmondtam. Ma milyen körülmények között működik a Duna Televízió? Megélünk mi valahogy. Ej, jobban is lehetne, bölcsebben is lehetne élni. Ej, mégis a 2003-as év viszonylag sikeres éve volt a Duna Televíziónak.

(0.10)

Néhány olyan pontot szeretnék kiemelni, amelyről kétségkívül azt mondhatnám, hogy némi örömet, előremutatást jelent a jövőt illetően. Először is kezdeném a gazdasági helyzettel. Minden közszolgálati médiumnak, de úgy látszik, a televízióknak különösen fontos a gazdasági helyzet. A gazdasági helyzete 2003-ban az volt, hogy a televízió, a Duna Televízió Részvénytársaság nullszaldós volt. Az üzleti tervében 43,1 millió forint hiányt terveztek, ebből gyakorlatilag 26,9 millió lett, tehát azt mondhatnám, hogy egy több mint 6 milliárd forintos televízió esetében ez a nullszaldót jelenti, minden további nélkül elfogadható. Ezen belül természetesen szeretném kiemelni azt, hogy a filmbeszerzés keretét 13 százalékkal ilyen nehéz helyzetben, ilyen kevés pénzből is meg lehetett növelni, illetve a saját gyártású műsorokat is 50 millió forinttal lehetett növelni.

Továbbá a Duna Televíziónak forgóalapja soha nem volt. Az Állami Számvevőszék több alkalommal is szóvá tette azt, hogy alaptőke-emelésre lenne szükség. 2003-ban valóban bekövetkezett egy alaptőke-emelés 691,8 millió forint értékben, ez nagymértékben javította a Duna Televízió működési feltételeit, pontosabban: növelte a gazdasági stabilitását. A gazdasági helyzetéről szólva egy megjegyzést hadd tegyek, hiszen szép eredményeknek tűnnek, illetve azok is, de azért tanulságként mindig levonható belőle egy-két következtetés. Nevezetesen, az egyik tanulság az, hogy naivitás volt azt hinni 1996-ban, amikor a médiatörvény alapján az első kuratórium létrejött, hogy majd a reklámbevételekből nagyon sok, szép eredményt lehet elérni. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy a reklámbevételek - főleg egy műholdas csatorna esetében, főleg egy olyan csatorna esetében, amely nemcsak belföldre, hanem a Kárpát-medencébe, illetve most már az egész világra sugároz - minimálisak. Ezeket lehet növelni, de ez önmagában véve a televízió eltartásáról nem képes gondoskodni.

Ami a Duna Televízió műsorait illeti: a 2003-as év talán a legtöbb díjat hozta, amelyet az egész televízió a fennállása alatt megkapott. Nevezetesen, a Duna Televízió messze a fennállta alatt nem kapott annyi különdíjat, elismerést vagy első díjat összesen, mint amit ezen a két fesztiválon, illetve díjkiosztó ünnepségen, mind a Filmszemlén, mind pedig a televíziós fesztiválon, a Kamera Hungária Fesztiválon kapni lehetett. Új műsorok is indultak, ezen belül kiemelném talán a Régiók nevű műsort és a Bekezdések nevű műsort. Mind a kettő kiemelkedő fontosságú. A Bekezdések olyan személyekről szól, csak hogy egy zárójeles megjegyzést tegyek, akiket már esetleg régen elfelednénk, nem is emlékeznénk rájuk, de mégis jeles napjaikon, születésnapjaikon, egyéb eseményeik kapcsán röviden megemlékezik a televízió róluk.

Rendkívül fontosnak tartom azt, és ez már a kuratórium és az elnökség feladata is, nevezetesen, hogy a médiatörvényben megfogalmazott ama feladatát, hogy a különböző műsorainak az arányai a médiatörvényben foglaltak szerint valósuljanak meg... Itt csak utalnék arra, hogy 24 pontban határozza meg a médiatörvény, hogy milyen arányokban milyen műsorokat kell egy közszolgálati televíziónak szolgáltatni. A Duna Televízió ebből 23 pontot teljesített. Ahol lemaradás van - de ez a Magyar Televíziónál is így van, bár nem szeretek a szomszéd várra mutogatni -, az az ifjúsági és gyermekműsorok tekintetében van. Annyi pénze a Duna Televíziónak, illetve a közalapítványnak nincs, hogy annyi pénzt utaljon át, hogy ebből a valóban drága ifjúsági és gyermekműsorokat a továbbiakban lehetne még jobban bővíteni. azonban én nagyon örülnék, ha ezt a Magyar Televízióval együttműködve sikerülne megvalósítani. Hozzátenném, ilyen irányú keresleteink már voltak, nem nagy sikerrel, de bízom abban, hogy a jövőt illetően meg fogjuk tudni valósítani ezt is.

Természetesen mindennek van árnyoldala is, a mi műsorainknak is. Az egyik árnyoldala, hogy a Duna Televízió műsorából rendre-másra hiányzik a humor, továbbá hiányoznak az érdekvédelmi műsorok, amelyeket előbb-utóbb pótolni kell, valamilyen módon a műsort ezekkel a területekkel dúsítani szükségesnek látszik.

Nézettség: a 2003-as évben növekedett a nézettsége, és itt egy megjegyzést hadd tegyek, még a késői óra ellenére is; nevezetesen, a nézettséget illetően örökös probléma az érték és a nézettség konfliktusa. Azt szoktam mondani, hogy az Operaházban Szinetár úr nagy örömére, ha a Tannhäusert adják elő és jó előadásban, akkor még a lépcsőn is ülnek, de ha a Tannhäusert a Népstadionban adnák elő, akkor már nem ülnének olyan sokan, vagy legalábbis minden relatív. Nevezetesen, az érték és a nézettség konfliktusa, ha egy kulturális televízióról van szó, márpedig a Duna Televízió az, rendkívül erőteljesen jelentkezik. Nem engedhetünk a negyvennyolcból! A kuratórium, illetve az elnökség, biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést, soha nem fog a tekintetben engedni, hogy a kulturális értékek helyett valamilyen silány, de egyébként nagy nézőközönséget csábító egyéb műsorokra térjünk rá. Tudom, hogy most a médiatörvény ellen beszéltem, hiszen nem szólhatunk bele a műsorokba, de azért évente egyszer értékelhetjük a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat teljesítését, amelyik a kulturális értékek megőrzését kiemelten kezeli.

Nagyon röviden a műszaki-technikai fejlesztésről. Nagyon sajnálom a Magyar Televíziót, de őszintén megmondom, a Duna Televíziót jobban sajnálom. 2002-ben, amikor a Magyar Televízióban is állami számvevőszéki vizsgálat zajlott le, a Duna Televízióban is lezajlott egy ilyen állami számvevőszéki vizsgálat, s megállapította, hogy akkor, 2002-ben az eszközparkja 70 százalékban amortizálódott. Örömmel jelenthetem azonban azt, hogy 2003-ban egy kis elmozdulás még ennek ellenére is történt. Nevezetesen az automatizált adáslebonyolítást lehetővé tevő szerver vásárlására és egy adáslebonyolító szoftver beszerzésére került sor.

És most hadd tekintsek előre, mert ugyan már 2005-ben vagyunk, és még mindig a 2003-as beszámolót mondom, de egy megjegyzést talán hadd tegyek. 2004-ben az Országgyűlés jóvoltából a Duna Televízió Részvénytársaság, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány 800 millió forintot kapott soron kívül struktúraátalakításra. Ez a struktúraátalakítás műszaki struktúraátalakítást jelent, illetve a személyzeti struktúra átalakítását, a személyzet szerkezetében való átalakítását is jelenti. Itt szeretném jelezni és kérni is a tisztelt Országgyűlést a tekintetben, fogja pártját a közalapítvány elnöksége ama kérésének, hogy a 800 millió forintos felosztásból e tekintetben 650 millió forintot a műszaki fejlesztésre, a műszaki struktúraváltásra kívánt felhasználni. Ezt annak rendje és módja szerint tényekkel, belégekkel igazolni tudjuk, ezen túlmenően pedig 100 millió forintot egy személyi átalakításra - egy személyi struktúraátalakításról lenne szó. Ez nem feltétlenül jelent elbocsátást, azt is jelent, létszámcsökkentést is jelenthet, minőségi cseréket is jelenthet, azonban közismert, több mint hat hónapja a Duna Televíziónak nem volt elnöke. Ennek következtében a 100 millió forintot arra a célra szeretnénk felhasználni, hogy egy ideiglenes megoldású trió, egy három alelnökből álló ideiglenes, és nagyon halkan merem csak mondani, nem is biztos, hogy feltétlenül nagyon törvényes megoldási mód, de nem volt más megoldás, a médiatörvény mást nem ismert, valamit ki kellett találni; egy ilyen helyzetben nem vagyok arról meggyőződve, hogy ezt a 100 millió forintot valóban erre célra fel kellett volna használni. Az elnökség ezt a pénzt visszatartotta azzal, hogy ezt majd az új elnök használja fel a megfelelő létszám-átalakítás érdekében. Igen ám, csak március 31-éig a pénzfelhasználásról be kell számolnunk.

Mi kérjük a tisztelt Országgyűlést az Országgyűlés elnökéhez intézett levelünkben, a kulturális és sajtóbizottsághoz intézett levelünkben is, valamint a költségvetési bizottsághoz intézett levelünkben, hogy adjon egy kis moratóriumot, egy kis türelmet a 100 millió forint felhasználásáról - a többiről részletesen beszámolunk - tekintettel arra, hogy elnököt csak most sikerült választanunk.

(0.20)

Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány és az elnökség működéséről nagyon röviden hadd szóljak néhány szót. Szeretném megjegyezni azt, hogy a médiatörvény szerint is a legnagyobb létszámú közalapítványról van szó, hiszen már önmagában véve is emeli a létszámot, hogy nyolc külföldi kurátorral rendelkezünk. Ezek közül bizony vannak, akik a tengerentúlról jönnek vagy máshonnan, jelenleg amerikai kurátorunk van - tessék csak elgondolni, hogy az egyes kuratóriumi ülésekre a Bostonból vagy Clevelandből érkező kurátornak mekkora a költsége, a költségtérítése!

Kértem, levélben fordultam az illetékes intézményhez - nem mondom ki, hogy melyikhez, de úgyis mindenki tudja -, hogy járuljon hozzá, ha már jelölte a külföldi kurátort, az ilyen távolságról jövő kurátornak a költségtérítéséhez. Sajnos választ sem kaptam a levélre. Nagyon félek, hogy jövőre - hiszen most le fog járni a kuratórium mandátuma - legközelebb most már Új-Zélandról fognak delegálni kurátort, tekintettel arra, hogy Magyarországtól az van a legmesszebb, akárhogy is forgatjuk a földgömböt.

A törvényekből adódó kötelezettségének a kuratórium eleget tett. Ülésein viszonylag hosszú viták, viszonylag részletes viták után, viszonylag elemző viták után megnyugtató, ha nem is mindig egyhangú, de megnyugtató döntések születtek, amelyek, úgy gondolom, a gazdasági eredményekhez, a javuló műsorstruktúrához is hozzájárultak jelentős mértékben, de a gazdasági stabilizációhoz feltétlenül.

Még annyi megjegyzést: korábban nem volt valami felhőtlen a viszony a Magyar Televízió kuratóriumával, most ez a viszony javuló tendenciát mutat. Én úgy látom, hogy március óta sok mindenben meg tudunk egyezni, sok mindenről tudunk beszélni és tárgyalni. Ami nehezen megy, ez az archívumhasználat. Mindent el fogunk követni, hogy a Magyar Televízió archívumát a Duna Televízió a jelenleginél sokkal szélesebb körben, sokkal nagyobb lehetőségek mellett tudja kihasználni.

Végül csak egy megjegyzés, illetve kettő. Szokatlan, hogy egy közalapítvány a saját bevételeiből támogassa a közmédiumot. A Hungária Televízió Közalapítványnak az a szerencséje, hogy vannak olyan bevételei - ezek bizonyos kamatozó összegek -, amelyekhez úgy jutott hozzá, hogy valamikor az alapításkor, amikor még Hungária Televízió Alapítvány és nem közalapítvány volt, akkor bizonyos Mafilm-részvényei voltak, amelyeket el kellett adni a közalapítvány létrejötténél, és ezek a Mafilm-részvények 50 millió forintot hagyományoztak a közalapítvány számára. A közalapítványunk ezt az 50 millió forintot kamatoztatja immáron nyolc éve, és ebben 150 millió körüli összeg található e pillanatban. Ebből bizony annak rendje és módja szerint évről évre olyan műsorok befejezését, dokumentumfilmek befejezését támogatjuk, amelyekre már nem maradt pénze a Duna Televíziónak. 2003-ban 20 millió forintot adtunk át arra, hogy bizonyos dokumentumfilmeket, nem általunk megnevezetteket, tehát nem neveztük meg ezeket, a menedzsment döntötte el, hogy mely dokumentumfilmeket fogják finanszírozni belőle, tizenöt darab dokumentumfilmet tudtak befejezni, és mind a tizenöt dokumentumfilm adásba is került.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor e rövid beszámolónak a lényegét a kulturális és sajtóbizottság előtt elmondtam, még egy megjegyzést tettem, és itt is szeretném elmondani ezt a megjegyzésemet. Nevezetesen: rendkívül bánt engem, és nemcsak azért, mert civilben nekem sem ez a főfoglalkozásom, civilben egyetemi tanár vagyok, és időnként vagy minden héten többször is ki kell állni 150-200 hallgató elé és előadást tartani, és ott tudják, hogy én ki fia-borja vagyok ennek következtében, de abból már nagyon elegem van, és nemcsak nekem, hanem kurátortársaimnak is, hogy bennünket mások rendre pártdelegáltaknak minősítenek. Ma is elhangzott itt, az Országgyűlés ülésén, hogy iksz párt által delegált. Kérem, nem vagyunk iksz párt által delegáltak! A delegált azt jelenti, hogy ő a küldött, aki állandó jelleggel számon kérhető, utasítható, vegzálható, ez a delegáció, ez a delegált. Mi jelöltek voltunk, valamely pártnak a jelöltjei. De könyörgöm, engem éppen úgy megválasztott az Országgyűlés minden pártja - talán két tartózkodással, ha emlékezetem nem csal -, mint ahogy más kurátortársaimat is megszavazta az Országgyűlés.

Ezt megemlítettem a kulturális és sajtóbizottság ülésén, utána pedig azt a választ kaptam az egyik képviselő úrtól, hogy igen, ők megvédeni bennünket nem tudnak a tekintetben, hogy a sajtóban pártdelegáltaknak minősítsenek - igaza volt az illetőnek -, de olyan magatartást kell tanúsítani, úgy kell viselkedni, hogy ebből a pártdelegált ne érződhessék ki.

Én ezzel tökéletesen egyetértek, egyet sajnálok csak, hogy nekem ott a viszontválasz joga nem adatott meg. Most talán megadatik, most mondom el azt, amit a sajtóbizottság előtt nem tudtam elmondani, nevezetesen azt, hogy azért kettőn áll a vásár: olyan kurátor kell, aki nem akar pártdelegált lenni, és olyan párt is kell, amelyik nem akar a kurátorából pártdelegáltat csinálni.

Én azt hiszem, hogy most már csak a Biblia idézése marad e tekintetben hátra: akinek van füle a hallásra, az hallotta mindazt, amit elmondtam.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kósa Ferencnek, a kulturális bizottság előadójának, az országgyűlési határozati javaslat előterjesztőjének, tízperces időkeretben. Parancsoljon!

KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága a múlt hónapban két alkalommal is foglalkozott a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió helyzetével. A kulturális bizottság engem bízott meg azzal a feladattal, hogy ismertessem a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma által készített beszámoló legfontosabb megállapításait, illetve a beszámoló kapcsán elhangzott véleményeket és ajánlásokat.

A szóban forgó beszámoló a Duna Televízió működésének 2003. január 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időszakáról szól. A beszámolóból megtudhattuk, hogy a Duna Televízió költségvetése a 2003-as esztendőben a Magyar Televízió költségvetésének csupán egyötöde volt. A szűkös anyagi háttérből eredő nehézségeket fokozza az Állami Számvevőszék azon megállapítása, mely szerint a Duna TV eszközállományának 70 százaléka elavult. A műszaki eszközök pótlására a Duna TV 2003-ban mintegy 700 millió forintot kapott. Ez a támogatás enyhített a gondokon, de korántsem oldotta meg a Duna Televízió alapvető működési nehézségeit.

A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma azt kéri az Országgyűléstől, hogy mielőbb biztosítsa a Duna Televízió normatív finanszírozását, szólítsa fel az ORTT-t a pályázati és támogatási rendszer ésszerűsítésére, és pótlólagos tőkejuttatással segítse a korszerű műszaki eszközök beszerzését. Ezeket a kéréseket a kulturális és sajtóbizottság valamennyi tagja jogosnak ítéli, és az Országgyűlés figyelmébe ajánlja.

Megjegyezném azonban, hogy bármiféle pótlólagos támogatásra csak akkor kerülhet sor, ha a kuratórium, illetve az illetékes szakemberek részletesen átvilágítják és átvizsgálják a Duna Televízió gazdálkodását, beleértve a műsorkészítés költségeit, a valóságos és fiktív szerződéseket és az utóbbi években elhíresült végkielégítéseket is. S ha mindent rendben találnak a takarékos gazdálkodás tekintetében, akkor forduljanak az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságához a további támogatások igényével.

Megjegyezném továbbá, hogy a normatív finanszírozás hiányát a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriuma is aggályosnak tartja. A jelenlegi finanszírozási mód nem felel meg az Európai Unió követelményeinek sem. A kulturális és sajtóbizottság valamennyi tagja egyetért abban, hogy olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem veszélyezteti a közszolgálati médiumok függetlenségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a Duna Televízió műsorainak tartalmi kérdéseiről is.

A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolójában az alábbi mondatokat olvashatjuk - idézem -: “Az alapító okirat szerint a Duna Televíziót az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízióként határozták meg.

 

(0.30)

Az alapítók a példát adó, erkölcsi mértéket állító, a mindenkori divatokon túllépő, minőségelvű közszolgálatot végző televízióadás reményében hozták létre. Folytatható elgondolásuk az volt, hogy a nemzettesteket összekötő hídverés, a nemzettudat, a nemzeti identitás, az emberek tájékozódási igényének kielégítése csakis a kultúra és a civilizáció értékeire támaszkodva lehetséges. A médiatörvény is ennek a gondolkodásnak a szellemében tette a Duna Televíziót a közszolgálati rendszer részéve. A Duna Televízió műsorainak azóta is változatlan alapfeladata, hogy az egyetemes magyarságot tájékoztassák a különböző országokban élő nemzettársaink politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi életéről, bemutassák a nemzet sorsfordulóit és az emberek mindennapi életét, megszólaltassák a tudomány és a művészet alkotó egyéniségeit, és e missziók által erősítsék a nemzethez tartozók azonosságtudatát. A Duna Televízió sajátos, az alapító okiratban körvonalazott szerepéből adódóan a műsorok világképét eddig is meghatározta az összmagyarságban való gondolkodás igénye.ö

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a felidézett mondatok világosan jelzik és jellemzik is a Duna Televízió műsorainak szellemi, politikai és erkölcsi mértékeit. Mindebből pedig az következik, hogy a Duna Televízió nem állhat valamely politikai párt szolgálatában. A politikai erőknek meg kell érteniük, hogy a Duna Televízió szuverenitásának biztosítása közügy, valóságos nemzeti érdek. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságában széles körű egyetértés kezd kialakulni abban a kérdésben, hogy a Duna Televízió műsorainak politikai pártatlanságát bármiféle kisajátítási kísérlettel szemben védelmeznünk kell. Ugyanez vonatkozik a műsorok minőségének, szellemi színvonalának biztosítására és megóvására is.

Azért hangsúlyoznám ezt a közös felelősséget, mert az elmúlt években, az úgynevezett csonka kuratóriumok idején törvénytelen és tisztességtelen kísérletek történtek a közszolgálati médiumok, köztük a Duna Televízió szuverenitásának megszüntetésére. Ha valaki évekre visszamenően végigolvassa a kulturális bizottságban lezajló éles viták jegyzőkönyveit, a parlamenti demokrácia alapelveivel merően ellentétes kisajátítási és kirekesztési törekvéseket tapasztalhat. Ezen a területen néhány éven át a törvényesség állt szemben a törvénytelenséggel, a hatalmi önkény a demokráciával.

Halkan mondom, nehogy idejekorán elkiabáljam, mostanában ilyen veszély nem fenyeget. Nincs ma az Országgyűlésben olyan párt vagy olyan politikai erő, amely a médiatörvény által előírt konszenzuskereséssel szemben nyílt törvénysértésre vetemedne. A kulturális és sajtóbizottságban lévő képviselők bizonyították, hogy még a jelenlegi sajnálatos politikai megosztottság ellenére is el lehet jutni a széles körű közmegegyezéshez. Példa rá a filmtörvény, amit az Országgyűlés egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadott el.

Szeretném remélni, hogy mindazok számára, akik felelősséget éreznek a magyar kultúra sorsa iránt, normális és természetes igény a konszenzuskeresés. A közélet éles politikai megosztottsága, a hatalmi harcok zűrzavara a magyar kultúra számára életveszélyt jelent, és létükben fenyegetheti a közszolgálati médiumokat is. Ilyen körülmények között talán természetes is, ha a kulturális bizottságban - ki-ki a maga módján - keressük a magyar kultúra, a magyar társadalom és a magyar nemzet érdekeit, és igyekszünk eme érdekek szerint cselekedni. Legutóbb például, amikor a Duna Televízió sorsáról és jövőjéről tárgyaltunk, valamennyi parlamenti párt képviselői a lehetséges közmegegyezés keresésének szándékát hangsúlyozták. Többen elmondtuk, én magam is, ha a kuratórium elnöksége a több mint félszáz pályázó közül negyedik alkalommal sem talál elnököt a Duna Televízió élére, az már azt a kérdést is felveti, vajon alkalmas-e a kuratórium elnöksége a feladatának teljesítésére. Végül is az elmúlt napok eseményei azt igazolják, hogy valamennyi párt tiszteletben tartotta a törvényes előírásokat, és a kuratórium elnöksége olyan jelöltet állított, akit aztán a harminctagú társadalmi kuratórium 25:5 arányban támogatott. Hosszú évek óta, egészen pontosan Sára Sándor elnök távozása óta a Duna Televíziónak végre ismét legitim vezetője van. A kuratórium ilyenformán teljesítette a feladatát.

Most a megválasztott elnökön a sor, hogy olyan Duna Televíziót irányítson, amely minden tekintetben méltó az “Európa legjobb kulturális televíziójaö címhez. Ehhez azonban az szükséges, hogy az eddigieknél sokkal jelentősebb szellemi energiákat integráljon. Van rá példa, hogy mindez a jelenlegi szűkös gazdasági körülmények között is lehetséges. A “Mindentudás egyetemeö című sorozatot említeném. Annak ellenére, hogy a címe kissé fellengzős, szerényebben és pontosabban hangzana, ha „ Mindenki egyeteménekö neveznénk, ám a színvonala egyenletesen és példaszerűen magas. Bizonyság ez a sorozat arra is, hogy lehet emberi hangon, mindenféle populizmus és demagógia nélkül világszínvonalú, ugyanakkor milliók által kedvelt, népszerű műsorokat készíteni.

Magam és a kulturális bizottság nevében további jó munkát kívánok a Duna Televízió munkatársainak, az Országgyűléshez pedig azzal az ajánlással fordulok, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány 2003-ra vonatkozó beszámolóját fogadja el.

Köszönöm a szót. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Miután a kormány nevében senki nem kíván felszólalni ebben a szakaszban, most képviselői felszólalásokra kerül sor. Írásban jelezte felszólalási szándékát Vígh Ilona képviselő asszony, a Fidesz képviselőcsoportjából. Így először neki adom meg a szót tízperces időkeretben. Parancsoljon!

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2003. január 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időszakának beszámolója kapcsán talán ebben a késői órában aligha van szükség arra, hogy részletesen foglalkozzunk azzal a sajátságos helyzettel, ami a Duna Televízió küldetését és működését jellemzi a magyar médiapiacon.

Dr. Bíró Sándor elnök úr elmondta, hogy a 2003-as esztendőben a legnagyobb eredmény talán az volt, hogy költségvetés szempontjából a 26,9 millió forint mínusz ellenére nullszaldósnak volt tekinthető a Duna Televízió.

A Duna Televízió 2003-ban újabb komoly lépést tett afelé, hogy a világ magyarságának televíziójává váljék. A 2002-ben beindított észak-amerikai sugárzás után nagy lépést tettek előre 2003 márciusában, amikor is Ausztráliában és Új-Zélandon is megjelent a Duna Televízió műsora.

Ugyancsak 2003-ban nyerte el történetének legtöbb fesztiváldíját. Mind filmszemlén, mind pedig a Kamera Hungária fesztiválon nagyra értékelték a Duna Televízióban folyó dokumentarista és ismeretterjesztő műhelymunkát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ez az intézmény, mely a Magyar Televízió költségvetésének mindössze ötödéből kell gazdálkodjon, a jelenlegi megszorító intézkedések ellenére is ellátja, sőt bővíteni próbálja az alapító okiratában meghatározott fő feladatát, nevezetesen, hogy hidat képezzen a Magyarországon és a határokon túl élő magyarság között.

A Duna Televízió változatlanul követi az alapítók azon elveit, hogy ennek a közszolgálati intézménynek - mint ahogy képviselőtársam, Kósa Ferenc is elmondta az előbb - példát adó, erkölcsi mértéket állító, a mindenkori divatokon túllépő, minőségelvű műsorokkal kell ellátni az összmagyarság egészét. Az emberek tájékoztatása, igényeik kielégítése csakis a kultúra és a civilizáció értékeire alapozva lehetséges. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez olyan tiszteletre méltó vállalás és küldetés, amely példaértékű az egyre kommerszebbé váló magyar médiapiacon.

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az európai uniós csatlakozásunk óta újabb feladatok hárulnak a Duna Televízióra, hiszen immár egy még nagyobb közösség értékrendjét kell közvetítenie azon környező országok magyarsága és többségi lakossága felé, amelyek a bővítés következő hullámában fognak majd részt venni.

(0.40)

Mindez komoly kihívást jelent mind az egyes szerkesztői műhelyek, különösen a hírszerkesztőség munkatársainak a munkájára, mind pedig a televízió vezetésére, illetve az annak döntéseit ellenőrző kuratóriumra egyaránt. Éppen ezért érthető az az aggodalom, hogy a szűkös anyagi feltételek következtében nincs lehetőség például az Indul a nap című élő műsorfolyam idegen nyelvű feliratozására.

Örvendetes fejlemény, hogy a Duna Televízió műsorpolitikájában nemcsak hogy szigorúan követi a médiatörvénynek a napi műsorfolyamban sugárzott programok műfaji, nemzetiségi megoszlására megszabott kvótáit, hanem azokat gyakran meg is haladja. Elnök úr említette expozéjában, hogy az ORTT huszonnégy előírásából a Duna Televízió huszonhármat teljesít.

Sajnálatos tény - amint arra a kuratórium is rámutat -, hogy a közszolgálatinak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Magyar Televízió nem igazán kooperatív partner a műsorátadás terén, de reméljük - mint ahogy elnök úr említette -, hogy ez a helyzet a jövőben változni fog.

Egyre nagyobb problémát jelent, főleg a finanszírozást biztosító politikai döntéshozók, azaz számunkra, képviselők számára az érték és a nézettség konfliktusa. A kereskedelmi televíziók és a hozzájuk idomuló bizonyos közszolgálati televíziók világában nagyon kemény konkurenciával kell a szorítóba lépnie a Duna Televíziónak, mely - mint arra már utaltam - alapvetően kulturális missziót vállaló intézmény.

Ezenkívül további kihívást jelentenek a technológiai fejlődés következtében egyre jobban szaporodó tematikus csatornák is. Éppen ezért örvendetesnek találom, hogy ha csak szerény, néhány százalékos mértékkel - mint ahogy elnök úr is említette -, de sikerült emelnie a Duna Televízió nézettségi arányát, hiszen naponta átlagosan több mint másfél millióan nézik a Duna Televízió műsorait.

A kulturális és sajtóbizottság minden jóindulata és a Duna Televízió munkatársainak erőfeszítései ellenére továbbra is komoly anyagi problémák nehezítik az intézmény munkáját, annak műszaki, infrastrukturális átalakítását. Ugyan 2004-ben 800 millió forint állt a Duna Televízió rendelkezésére, elsősorban műszaki infrastruktúra-fejlesztésre, valamint a személyzeti struktúra átalakítására, megfogalmazhatjuk, hogy az intézmény valójában alulfinanszírozott volt, hiszen legalább másfél milliárd forintra lett volna szükségük a megfelelő műszaki szint eléréséhez, az Állami Számvevőszék javaslata szerint.

A konstans alulfinanszírozottság dacára a Duna Televízió abban is példamutató - szemben a Magyar Televízióval -, hogy szűkös körülmények közepette képes szakmailag és gazdaságilag működtetni egy csatornát, miközben a képviselőtársam által is említett értéket közvetít. A bizottsági ülésen hangzott el Kósa Ferenc képviselőtársamtól - és én nagyon egyetértek ezzel a véleménnyel -, hogy a Duna Televízió többet érdemel.

A Hungária Televízió Közalapítvány 2003. évi beszámolóját a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja elfogadja, jómagam pedig remélem, hogy a Duna Televízió finanszírozása kapcsán sikerül majd olyan konszenzust kialakítani kormánypárti képviselőtársaimmal együtt, ami pozitívan fogja befolyásolni a televízió működését.

Az intézmény jövőbeni sikeres működésében vélhetően az is szerepet játszik majd, hogy egyéves hercehurcát követően végre sikerült megválasztani az új elnök urat. Engedjék meg, hogy elnök úrnak és a Duna Televízió valamennyi munkatársának azt kívánjam, hogy folytassák azt az értékteremtő munkát, amit immár másfél évtizede végeznek. Dr. Bíró Sándor elnök úr szavával zárom hozzászólásom: én is azt javaslom, hogy ne engedjenek a negyvennyolcból.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Halász Jánosnak, a Fidesz képviselőjének, tízperces időkeretben. Parancsoljon!

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó volt hallgatni Bíró Sándor elnök urat, és köszönöm szépen a szóbeli kiegészítését. Nagyon jó volt ezt az egész vitát hallgatni, hiszen nem bizottsági kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, hanem Kósa Ferenc alelnöktársam a bizottság egészének a véleményét mondta el a hozzá méltó módon, értően, felkészülten és nagy-nagy érzékenységgel.

Nagyon örülök annak is, hogy most szóba kerülhetett az, ami a bizottsági vitaszerkezet miatt nem zárult le a kulturális bizottsági ülésen, mégpedig az a kérdéskör, amikor is Bíró elnök úr talán egy kicsit viccesen megjegyezve azt mondta, hogy védjük meg őket a sajtótól. Persze, akkor is nyilvánvaló volt, hogy nem a képviselők dolga ez. Én válaszoltam erre, és akkor beszéltünk arról, hogy a kuratórium tagjainak az a feladata, hogy úgy tevékenykedjenek, hogy ne tűnjön ki a munkájuk során az, hogy pártdelegáltak, hisz nem is azok, hanem a parlament kuratóriumi tagjai. Nagyon örülök, hogy ezt a megjegyzésem most Bíró Sándor elnök úr visszaigazolta, és hogy egyformán gondolkodunk erről a dologról is. Köszönöm szépen.

Bár ennek ismeretében furcsa, hogy milyen híreket olvas az ember mostanában egy napilap szombati számában, de említhetnék egy másik napilapot is, amelynek meg a pénteki számában. Egyik sem a Magyar Nemzet, mindegyik címe a “népö szóval kezdődik. Ezek az újságok sok dologról írnak. Például az egyik “népö-pel kezdődő újság szombati számában azt írja a harmadik oldalon, hogy “Duna TV: felelnek a kurátorok?ö. Na mondom, mi történt a parlamentben; ha a kurátorokról van szó, az a parlament egészét kell hogy érintse. Elkezdtem olvasni a cikket. Így szól az első mondat, majd rögtön a második: “Be kell számolniuk az MSZP-frakció előtt a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány MSZP által delegált elnökségi tagjainak, hogy egyikük miért szavazott Cselényi László elnöki jelölésére. A szocialisták elnökségében a meghallgatás után döntik el, visszahívják-e a kurátorokat, Bíró Sándort, Farkas Istvánt és Ördögh Szilvesztert.ö

Meglepődtem ezen a híren, mert eddig úgy tudtam, hogy a nevezett urak, és a többiek is, akik a kuratóriumi elnökség tagjai, a parlament egészének támogatását bírják. Én magam Bíró Sándor elnök úrra is igennel szavaztam, és úgy is gondolom a Duna TV kuratóriumi elnökségének minden tagjáról - azokról is, akiknek a jelölését az MSZP-frakció hozta szóba -, hogy ők mindnyájunk kuratóriumi tagjai, a parlament kuratóriumi tagjai. Én nem is tudok olyan jogi lehetőségről, hogy idő előtt vissza lehetne hívni őket. Nem tudok olyan momentumról, ami alapján új jelölést kellene indítani, amely alapján a médiatörvényben leírtak szerint újra el kellene járnia a parlamentnek. Volt egy jelölés, a parlament eljárt, s akiket a parlament megszavazott ebben a nem is vitás, nem is csonka, nem is féloldalas egyéb kuratóriumi kérdésben - itt béke van, ami nagyon helyes -, azok mindnyájan a parlament delegáltjai és a parlament kuratóriumi tagjai.

Ezért lepődtem meg ezen, és bízom abban, hogy téved az újság, és ez nem az MSZP frakciójának vagy az elnökségének a véleménye, hanem valami tévedés lehet, mert - még egyszer mondom - véleményem szerint nincs mód arra, hogy ilyen történhessen. Egyébként óvnék is mindenkit attól, hogy ilyen legyen, hogy az MSZP úgy gondolja, hogy az MSZP-frakció - ha ez igaz - meghallgatna néhány embert a Duna Televízió kuratóriumából, és esetleg számon kérné, hogy ő ott milyen munkát végez.

(0.50)

Ez nagyon-nagyon rossz gyakorlatot indítana el, egy olyan gyakorlatot, amelyre eddig nem is volt példa a magyar közszolgálati médiaviszonyokban, pedig itt tényleg sok minden történt az elmúlt ciklusokban, de ilyen nem.

Én nagy tisztelettel kérek mindenkit, ha legalább máshol nem, de legalább a Duna Televíziónál legyünk tekintettel arra, hogy az az értékes munka, ami ott folyik, amelyet minden oldalról méltattunk, az valóban nemzeti érték, közös kincsünk. Kedves szocialisták, ne kezdjenek bele egy olyan eljárásba, amely lerombolná ezt a közös értékes munkát, azokat a felépített értékeket, amelyeket elért ez a közösség. Ezt nagyon-nagyon veszélyes folyamatnak látnám.

Azt kérem, hogy legalább ezt a területet ne tegyék a pártpolitika martalékává. Kérem, olyan felelősséggel gondolkodjanak erről, ahogyan azt a bizottságban is tettük, szocialisták, fideszesek, függetlenek, az MDF vagy akár a szabad demokraták által is delegált bizottsági tagok. Remélem, ez kivetül a parlament egészére, és csak az újság, mint már annyiszor máskor, tévedett ebben a dologban. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni ebben a vitában. Kósa Ferenc képviselő úr, MSZP; tessék, parancsoljon!

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az imént, amint említettem, a kulturális és sajtóbizottság egészének a véleményét próbáltam összefoglalni, most csupán néhány szót szólnék az elhangzottakhoz, itt most már a személyes véleményemet hangsúlyoznám.

Különös felelősséget érzünk a kulturális bizottságban a tekintetben, hogyan segíthetünk nemcsak a Duna Televíziónak, az MTV-nek vagy a Magyar Rádiónak, hanem egyáltalán az országnak. Én úgy látom személyesen, hogy itt az elmúlt években valami félresiklott a rendszerváltás folyamatában, sokszoros módon megosztottá vált a magyar társadalom. Megosztott a társadalom olyan értelemben is, hogy gazdagokra és szegényekre szakadt szét, szinte kibékíthetetlen ellentétek feszülnek; megosztott olyan értelemben is, hogy politikailag a bal- és a jobboldal valamilyen módon túlzottan szemben áll egymással, még akkor is, amikor mind a két oldalon látni kellene, melyek a valóságos közös érdekek, melyek az ország, a nemzet érdekei. Egyszóval: van még egy harmadik megosztás is, ezt úgy fogalmaznám, hogy vannak olyanok, akik békességet akarnak, békességet a társadalomban, békességet köztünk, magyarok közt, emberek között, függetlenül attól, milyen politikai nézetekhez kötődünk, és vannak, akik nem akarnak békességet.

Ne szépítsük a dolgot: én úgy tapasztaltam, minden pártban van ilyen és olyan csoportosulás. Nem tudom a számokat, nem is az én dolgom ez. De ha most már a szívemre teszem a kezem, és azt kérdezem, mi ott a kulturális és sajtóbizottságban hogyan segíthetünk ennek a megosztottságnak az enyhítésén, akkor nem találok mást, mint hogy a kölcsönös megértés, a sírból visszahozott bizalom és az emberi szavak mentén megpróbálni valami olyasmit tenni, amit jó érzéssel fel tudunk vállalni. Szerintem a legutóbbi ülésen errefelé mozdultunk, és ezt érezte meg a Duna Televízió kuratóriumi elnöksége, és ezt igazolta vissza a nagy kuratórium, tehát a társadalmi kuratórium is.

Ehhez képest én ugyanolyan aggodalommal olvastam az idézett újságcikkeket, ahol még az én nevem is előfordul, mintha én ennek valami különleges szervezője vagy elkövetője lennék. Ha ez bizonyos sajtóorgánumok szerint bűn, akkor nekem ez a bűnöm, igen. Ha nekik nem tetszik, nem tetszik, nagyon sajnálom. Ez azt jelenti, hogy ők a háborúskodás pártján állnak, és nem értik meg, hogy erre a háborúskodásra nemcsak a magyar kultúra mehet rá, hanem rámehet az ország is, és olyan pillanathoz érkezünk el, amikor valakiknek el kell kezdeni erről is gondolkodni.

Nem akarom magam vagy magunkat ajánlani például a Duna Televízió műsoraiba, de nem ártana a Duna Televíziónak, ha észrevenné azt, hogy a kulturális bizottságban néhányan, akik eljárunk oda és rendszeresen részt veszünk, egyszer csak megpróbálunk egymással emberi hangon beszélni. Erről van szó. Azt hinné valaki, hogy ez nagyon természetes. Nem, ez nem mindenkinek tetszik.

Még annyit mondanék: itt a megszólalásainkban érződik, odafigyelünk a társunkra, a másik emberre, hogy ő mit gondol, mit mond. Én például - ha már Vígh Ilona engem említett - aznap, amikor ő megszólalt a kulturális bizottság legutóbbi ülésén, hazamentem, és felírtam a naplómba, hogy aznap a legfontosabb, amit hallottam, azt magától hallottam, kedves képviselőtársam, Vígh Ilona, mert azt mondta, hogy egy debreceni gyermekközösségben megkérdezték egy felmérés alapján, a gyerekek kit és mit tartanak a világon a legfontosabbnak, és első helyre mondták a számítógépet, a második helyre a televíziót és harmadik helyre az édesanyjukat.

Barátaim! Ez nem gyerekjáték, erre oda kell figyelni. Teljesen lényegtelen az, hogy ezt itt olyan valaki vette észre, akinek másféle politikai kötődései vannak, mint mondjuk nekem, de ez teljesen lényegtelen, mindenekelőtt emberek vagyunk. Lehetséges, hogy a politikának vannak olyan terepei, ahol előtérbe kell állítani a politikai küzdelmeket, mert ez hozzátartozik a demokráciához, a versengő európai demokráciához. Vannak azonban kérdések, ahol nem ez a fő feladat, hanem valami egészen más. Most ennek még az elején vagyunk, és muszáj, hogy vigyázzunk arra a kevésre, amit eddig elértünk.

Hallottam, ha jól értettem, hogy nem fejeződött be a Duna Televízió korszerűsítése, átalakítása, kiegyensúlyozottsága egyetlen ember, egyetlen személy megválasztásával. Ez egy folyamat kezdete. Oda kell rá figyelnünk, és segítenünk kell, hogy legalább példaértékűen meg tudjuk mutatni, hogy barátaim, tessék csak ott bekapcsolni egy hírműsort: kiegyensúlyozott, normális, tisztességes, és méltó a közszolgálati elnevezéshez.

Legvégül pedig: Bíró Sándor említette ezt a pártkatonaságot. Ezt a sajtóban valóban sokszor odalökik, egy-egy jelzővel illetnek egy embert. Ott reflexszerűen én is elmondtam, most is elmondom, hogy valóban kettőn áll a vásár. A politikai erőknek is meg kell érteniük, hogy akiket a köztelevízió kuratóriumának elnökségébe ajánlanak, azokat az embereket tiszteljék meg; tiszteljék meg ezeknek az embereknek az ítélőerejét, a munkáját, a tisztességét, de ugyanakkor az oda delegált emberek vagy az oda választott emberek is álljanak a sarkukra, merjenek szuverének lenni annak érdekében, hogy megvédelmezhessék a közszolgálati televíziók és rádiók szuverenitását.

 

(1.00)

Ez valahogy így függ össze. Van itt egy ilyen munkamegosztás, adja az ég, hogy jó irányba mozduljanak a dolgok.

Hát, bocsánatot kérek, hogy néhány, talán túlságosan is személyes gondolatot megfogalmaztam, de kell hogy emlékezzünk erre az összejövetelre. Nagyon kevesen vagyunk, de azt hiszem, hogy közös ügyeinkben, a magyar kultúra és sajtó ügyeiben meg kell próbálnunk, akármilyen nehéz is lesz, ezen az emberi hangon beszélni egymással.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Nézem a monitort, egyetlenegy képviselői felszólalási igényt sem látok. Így megkérdezem az előterjesztőt, elnök úr, kíván-e reflektálni a vitában elhangzottakra. Úgy látom, hogy igen. Már meg is érkezett a hang. Öné a szó.

DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Köszönöm szépen. Nagyon röviden és őszintén mondom, meghatódottan, még e késői órán is, köszönöm mindazokat az elismerő szavakat, amelyeket itt most hallottam. Köszönöm a Hungária Televízió Közalapítvány nevében és a Duna Televízió nevében is azt a féltést, amelyet a törvényszerű, jogszerű, tisztességes, kiegyensúlyozott működés érdekében itt megfogalmaztak. Nem akarom mindenkinek külön-külön megemlíteni a nevét, aki itt szólt, de talán engedtessék meg, hogy Vígh Ilonának külön köszönetet mondjak. Rendkívül jólesett már a kulturális és sajtóbizottság előtt is az a félelme és az az aggódása, hogy nehogy baja essék a Duna Televíziónak. Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy ebben mindannyian, baloldal és jobboldal összefoghatunk, és vigyázzunk erre a nemzeti értékünkre.

És befejezésül, azért az ördög csak csiklandoz engem egy pillanatra Halász János képviselő úr tekintetében: most melyikünk fogja megvédeni a másikat a sajtótól? Ezt kérdezném. Mert igazából véve azt hiszem, hogy valóban most mind a ketten kiakadtunk, megakadtunk a sajtón. De ez legyen a sajtó dolga. Legyünk annyira elegánsak, hogy bízzuk rá. Én nagyon bízom abban, hogy újságírói túlkapások, tévedések vannak itt ma jelen.

Köszönöm szépen még egyszer a bizottságoknak is, az itt megszólaló képviselő asszonynak, illetve uraknak is mindazt, amit védelmünk érdekében megtettek. Mindent el fogunk követni, hogy kiegyensúlyozott, tisztességes és talán a nemzeti kultúrát képviselő televízió továbbra is működjön, illetve még javuljon is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, így részletes vitára nem kerül sor, az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról következő ülésünkön fogunk dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontok tárgyalásának végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalásokra kerül sor. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Erdős Norbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Tudatosan akarja tönkretenni a szocialista kormány a gazdatársadalmat?ö címmel. Megadom a szót 5 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr! Egy pillanat, mert úgy látom, a hang még nem érkezett meg. A kártya helyén van-e, kérdezem. Igen. Esetleg nincs fordítva betéve? Ez már előfordult. Úgy tűnik, hogy nincs hang. A mobilmikrofon érkezik. (Megtörténik.)




Felszólalások:   377-391   391-403   403-404      Ülésnap adatai