Készült: 2024.03.28.14:34:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

27. ülésnap (2018.10.03.), 87. felszólalás
Felszólaló Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:11


Felszólalások:  Előző  87  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott már a mai vitában a Sargentini Judith európai parlamenti képviselő nevével fémjelzett dokumentumról. (Zaj a Jobbik soraiban.) Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzésemmel kezdjem rövid felszólalásomat. Már hosszú ideje, lassan három évtizede foglalkozom európai ügyekkel, mégis úgy kell értékeljem, hogy a Sargentini képviselő előterjesztése egy olyan merőben új jelenség, ami mellett mi itt a Magyar Országgyűlésben nem mehetünk el szó nélkül.Miről is van szó? Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évtizedben az Európai Parlament összetételében és hatáskörében nagyon-nagyon sok változás történt. Az európai integráció ügye lassan, de szívósan haladt előre, és azt láttuk, hogy a tagállamok egyre több területen voltak kénytelenek lemondani kizárólagos szuverenitásukról az Európai Unió javára.

Ezt a folyamatot egyfajta eufória jellemezte, és sokan mindmáig meg vannak győződve arról ebben a házban is, hogy a hatáskörök közös gyakorlása, ahogy szoktuk mondani, a szubszidiaritás elvének való megfelelés vizsgálata nélkül minden körülmények között a leghelyesebb.

Azt látjuk, hogy az uniós intézményrendszer hatalmának a fokozatos növekedését a lisszaboni szerződés tetőzte be, amely  idézem  társjogalkotói hatáskört biztosít az Európai Parlamentnek számos ügyben. Megjegyzem, anélkül, hogy kötelező erejű jogi aktust, azaz például rendelettervezetet maga közvetlenül kezdeményezhetne. Így, képviselőtársaim, azt látjuk, hogy számos esetben az Európai Parlament csupán nem kötelező erejű állásfoglalásokat hoz saját tagjainak a kezdeményezésére. Mindezek ellenére azt kell mondjam, ma már egyértelmű, hogy az Európai Parlament megkerülhetetlen szereplővé vált az uniós jog alakítása során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Parlament számos képviselője ma is azért dolgozik, hogy ezt a mára rendkívül szélessé vált hatáskört még tovább szélesítsék, vagyis az uniós hatáskörök katalógusa tovább bővüljön, illetve hogy az Európai Parlamentnek még nagyobb legyen a befolyása és hatalma az Európai Unióban. Valahol érthető is ez, hiszen ki ne törekedne szebbre, jobbra; kiben ne munkálna ambíció, ki tiltakozna az ellen, hogy a nevét majd a történelemkönyvek oldalain lássa viszont? Azok az európai parlamenti képviselők ugyanis, akik szavazatukkal a Sargentini-jelentést támogatták, részben éppen ezért tették ezt, mert meg akarják mutatni, hogy az Európai Parlamentnek van hatalma arra, hogy az egyes tagállamokat megleckéztesse, a tagállami kormányok tevékenységét megítélje és határozatainak erejével befolyásolja.

Ugyanakkor azt is szeretném leszögezni, hogy ez csak az egyik indoka véleményem szerint annak, hogy az Európai Parlament tagjainak a többsége először megszavazta a Sargentini-jelentés elkészítését, majd pedig szavazást tartott annak az elfogadásáról is. Azonban látnunk kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy jelenleg az ilyen saját kezdeményezésként indult javaslatok célja az, hogy a nyílt társadalom eszméjében hívők megbélyegezzék azokat, akik úgymond a régi európai értékekben, így az Isten, haza és család hármasságában vagy a hagyományok erejében és a nemzetállamok létében hisznek.

Miről is van szó, tisztelt képviselőtársaim, a kulisszák mögött? Nem más, mint két világ harca áll egymással szemben, egymásnak feszülnek, két összebékíthetetlennek tűnő álláspont jelenik meg ma itt a különböző felszólalásokban a tisztelt Házban is.

(16.20)

Azt gondolom, hogy igenis, itt helye van az érvelésnek és a vitának ebben a Házban ebben a kérdésben is, és az Országgyűlés ezzel példát mutat az Európai Parlamentnek, mert nemcsak szavakban, hanem tettekben is megmutatkozik az elkötelezettség a politikai oldalak közötti vita iránt. Itt van helye a vitának. Az előttünk fekvő határozati javaslat tárgyalása ezen a délutánon e szempontból is különbözik a Judith Sargentini által beterjesztett javaslat vitájától.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben visszaemlékeznek még, az első kívülről jövő támadás, vagy mondhatnám azt is, hogy bemószerolás, a 2010-es választások után már akkor megtörtént az akkor ellenzékben lévő Szocialista Párt részéről, amikor még a Fidesz-kormány, a frissen hivatalba lépett Orbán-kormány szinte semmilyen komolyabb intézkedést nem hozott. Tehát valótlan állítás az, hogy a Fidesz helytelenül tett volna valamit, hiszen az ellenzék már akkor megkezdte a kormány támadását az európai uniós intézményeken keresztül, amikor még nem is volt szinte olyan intézkedés, amit valójában komolyan lehetett volna kritizálni.

A médiaszabályozás minden alap nélküli támadása, majd pedig az Alaptörvény megalkotásához való jog elvitatása után még az előző európai parlamenti választás előtt egy másik zöldpárti képviselőt ismerhettünk meg, Tavares urat, aki úgy ítélte meg, hogy rendelkezik kellő ismeretekkel ahhoz, hogy jelentést készítsen Magyarországról; olvashattuk azt a jelentést is, abban is el akarták ítélni Magyarországot.

Most a változatosság kedvéért az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelyének (1) bekezdése szerinti eljárást szeretnének megindítani Magyarországgal szemben a nyílt társadalom eszméjének hívei, függetlenül attól, hogy az Európai Parlament melyik frakciójában ülnek. Azt kell mondjam, hogy alkalmatlan eszközt fordítanának hazánk ellen ezek a képviselők, hiszen ebben az eljárásban csak konzultációra kerülhet sor, szavazat megvonásáról szó sincs. Judith Sargentini képviselő nagy műgonddal megalkotott kompilációja, vagyis a már korábban megcáfolt valótlanságok összeollózásával készült előterjesztés tehát nem más, mint egyfajta politikai nyomásgyakorlás Magyarországgal és mindazon országokkal szemben, amelyek nem hajlandók készpénzként elfogadni azokat a megoldásokat, amelyeket Brüsszelben, azt kell hogy mondjam, a választóiktól kissé eltávolodott politikusok elterveztek az Európa előtt álló problémák megoldására.

Mint a Magyar Országgyűlés immáron hetedik ciklusban megválasztott képviselője kissé értetlenül állok az előtt az ellenzéki vád vagy vélemény előtt, miszerint a magyar emberek érdekeit éppen az Európai Parlament, jelesül pedig ez a Sargentini-jelentés akarja megvédeni. Számomra ez nem más, mint azon választópolgárok lenézése, akik immáron harmadszor a polgári kormányra és azok képviselőire adták le a szavazataikat. Ők egyértelműen kinyilvánították, hogy ők nem az Európai Parlamenttől, hanem a Magyar Országgyűlés képviselőitől várják az ország és saját érdekeik védelmét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül engedjék meg, hogy röviden felsoroljam a legfontosabb problémákat Judith Sargentini javaslatával kapcsolatban. Ez a három probléma, amit említek, egyébként is Achilles-pontja ennek a dokumentumnak, bár tudom, hogy ez Judith Sargentinit egyáltalán nem zavarja, hiszen írásba adta, idézem: „Az egész eljárás nélkülözi a jogi jelleget.” Az én olvasatomban tehát, tisztelt képviselőtársaim, a tisztességes eljárást, a jogállam egyik alapkövetelményét így nem kérhetjük számon ezen a jelentésen. Ezek alapján sajnos azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, ha saját magukra nézve számítana mindaz, amit Sargentini és elvbarátai számonkérnek rajtunk, akkor az egész jelentés beterjesztésére nem kerülhetett volna sor az Európai Parlamentben.

Először is: az egész európai parlamenti eljárás jogalap nélküli. Valójában nincsenek olyan, uniós jog alá tartozó területek hazánkban, amelyeket vizsgálva a 7. cikkely szerinti eljárás megindítására sor kerülhetne.

Másodszor: ha jogállami eljárást folytatott volna az Európai Parlament, akkor bizony meghallgattatott volna a magyar kormány is. Ezzel szemben mi történt? Kifejezetten kegyet látszott gyakorolni mind a LIBE Bizottság, mind pedig a plenáris ülés, amikor pusztán néhány percet engedélyeztek hazánk képviseletében a miniszterelnöknek, illetve Szijjártó Péter külügyminiszternek.

Harmadikként pedig, tisztelt képviselőtársaim: az egész eljárás szerintem legszomorúbb pontja maga a szavazás. Egy jogállamban nem volna lehetséges, hogy a szerződés speciális, garanciális szavazásról szóló szabályait a nyílt társadalom hívei a kedvük szerint kiforgassák, hogy ne számítsák leadott szavazatnak a tartózkodást. És azok beszélnek itt a tisztelt Házban is folyton a jogállam meg a demokrácia sérelméről, azok oktatnak ki minket, magyarokat, akik csak akkor számítják be a tartózkodó szavazatokat egy szavazáson, ha az éppen nekik megfelelő? Lehet, hogy a tartózkodó szavazattal szemben erkölcsi aggályok merülhetnek fel bármelyik oldalon, de könyörgöm, ha a tartózkodásra lehetőséget nyújt a jog, akkor azt igenis számba kell venni, ha tetszik, ha nem. Számomra ezt jelenti egy jogállam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Parlament szeptemberben tartott strasbourgi szavazása kétségtelenül vízválasztó az Európai Unió történelmében. Megmutatkozott, hogy ki áll ki a nyílt társadalom eszméje mellett, és ki áll ki a nemzeti államok jövője mellett. 2019 tavaszán elválik majd, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban a nyílt társadalom hívei képviselik-e az európai polgárokat, vagy pedig azok, akik ma is az európai közösséget alapító államférfiak eszméjét vallják magukénak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  87  Következő    Ülésnap adatai