Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum álláspontját az általános vita során Csáky András, Ékes József, Font Sándor képviselőtársaim már több alkalommal kifejtették, most hosszabban az MDF szakértőinek új érveket és megközelítéseket is tartalmazó gondolatait és javaslatait ajánlom a pénzügyminiszter úr és munkatársai figyelmébe.

Valamennyi munkáltató és munkavállaló érdekeit tekintve csak üdvözölni lehet a társadalombiztosítási járulékok törvénytervezetben szereplő csökkentését. Az átlagkeresetek szintjén egy foglalkoztatottra vetítve mintegy 60 ezer forinttal csökkennek a társadalombiztosítási járulékköltségek 2001-ben és lényegében ugyanennyivel 2002-ben. Ezt a pozitív folyamatot némileg beárnyékolja az egészségbiztosítási járulékok további növelési javaslata, de lényegét tekintve a tervezett változások a kormányprogramban meghirdetett vállalkozói terhek mérséklését szolgálják. Hírek szerint a vállalkozói szféra a várható köztehercsökkenés ismeretében lényegesen kedvezőbben ítéli növekedési esélyeit, mint az év elején.

A jó üzleti évben reménykedő gazdálkodók száma lényegesen meghaladja a borúlátókét. A vállalati tervek szerint a cégek többsége emelni szeretné a foglalkoztatottak számát, ami a korábbi időszakra nem volt jellemző. Jelenleg a munkaadók által fizetett 33 százalékos járulék megoszlik 22 százalékra, amely a Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele, és 11 százalékra, amely az Egészségbiztosítási Alap bevétele.

A tervek szerint jövőre és 2002-ben 3-3 százalékponttal csökkennek a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok, ebből 1-1 százalékponttal az egészségbiztosítási, 2-2 százalékponttal pedig a nyugdíj-biztosítási járulék. 2001-ben tehát a munkáltatóknak a mai 33 százalékkal szemben 30 százalékos, 2002-ben pedig 27 százalékos járulékot kellene fizetniük az alkalmazottak keresetei, illetve a vállalkozói kivétek után.

(13.30)

A járulékok mérséklésének az előnyei remélhetőleg megtérülnek a növekvő foglalkoztatásban, de ezek csak remények. Ugyanakkor szakértőink véleménye szerint valószínűsíthető, hogy a járulékok csökkentésének a következményeként az inflációval sem tud lépést tartani sem a Nyugdíjbiztosítási Alap, sem az Egészségbiztosítási Alap bevétele. Sajnos, a törvényjavaslat mellé nem mellékelték azokat a tervezeteket, amelyek már részletezik azt is, hogy a társadalombiztosítási alapok kieső bevételei miatt milyen területeket építenek le, például egészségügyi szolgáltatásokat, vagy mennyire kell emiatt ismét csökkenteni a gyógyszerár-támogatás mértékét. Félő, hogy a szavazást követően szembesülnünk kell olyan visszalépésekkel az egészségügyi ellátás területén, amit nem vállaltunk volna, ha azokat időben tudjuk.

Ismeretes, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja szükségesnek tartana egy jelentősebb mértékű, legalább 15 százalékos rendkívüli nyugdíjemelést, de lehet, hogy épp a járulékkulcsok csökkentésének az elhatározása révén tesszük megvalósíthatatlanná ezt a szándékunkat. Azt nyilvánvalóan nem akarjuk, és a Magyar Demokrata Fórum határozottan ellenzi, hogy az 1975 előtti állapotokat visszaidézve ne a társadalombiztosítási bevételekből, hanem közadókból fizessünk nyugdíjakat. A következő két évben összesen 233 milliárd forinttal kevesebb járulék kerül a társadalombiztosítás alapjaihoz, mint kerülne a jelenlegi kulcsok fennmaradása esetén.

Mindeközben az egészségügyi tárca abban bízik, hogy az egészségügyben foglalkoztatottak érzékelhető mértékű béremelése mellett lényegesen megnövekednek a sürgősségi betegellátásra, az új mentőállomásokra, a védőnői szolgálatok bővítésére, a rezidensképzésre, az országos sürgősségi centrum létesítésére, a sportegészségügyi hálózat fejlesztésére és a rákszűrő programokra fordítható források.

Attól tartok, hogy ezek a remények illúziókká válhatnak a kieső járulékbevételek miatt, de mindeddig nem kaptunk arra nézve semmilyen tervezetet, amiből kiderülne, hogy megalapozottak-e a félelmeink. Olvastam olyan találgatásokat is, miszerint például jelentősen csökken a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek köre, hiszen jelenleg a 4 ezer törzskönyvezett patikaszer mintegy háromnegyedét támogatja a biztosító, míg jövőre csak 1000-1500 maradna ebben a körben. Várható a kórházi ellátások további szigorodása is.

Ezek a vélelmezett megszorítások választókerületem sok kis jövedelmű, idős lakóját érinthetik hátrányosan, de ugyanakkor a köztehercsökkenés sok munkát kereső fiatalt és középkorút érinthet előnyösen. Nagyon nehéz lesz - nem csak nekem - megalapozott döntést hozni a járulékcsökkentés elhatározása területén.

Az előzőeknél könnyebb döntenem az egészségügyi járulékemelés kérdésében, azaz a tervezett emelés elutasításában. A fix összegű egészségügyi hozzájárulásnak a Bokros-program keretében bevezetett rendszere teljesen idegen a társadalombiztosítás szolidaritáson alapuló hagyományaitól. Nem véletlenül elleneztük mi az akkori bevezetését, és ellenezzük most is ennek a fix összegnek a további növelését. Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka korábban hangsúlyozta azt az álláspontunkat, hogy ennek a hozzájárulásnak nem a megnövelését, hanem a csökkentését javasoljuk, azaz a jelenlegi havi 3900 forintos összeg 3500 forintra történő mérséklését.

Itt kell megemlítenem, hogy nem állunk egyedül ezzel a véleményünkkel, hiszen például a Független Kisgazdapártnak a legutóbbi választási programjában is szerepel ennek a hozzájárulásnak a végleges megszüntetése. Ez az utolsó alkalom, hogy beváltsuk ezt az ígéretünket, hiszen most két évre előre döntjük el a közterhek változtatását. Sajnos, tavaly is meg kellett ütköznünk azon, hogy a két koalíciós párt programjával szemben a pénzügyi tárca, a korábbi Bokros-programnak megfelelően, már erre a 2000. évre is jelentősen meg kívánta növelni az egészségügyi hozzájárulás összegét havi 4350 forintra, és e törvényjavaslatban sem változtat a korábbi nézetein.

Miért ellenezzük a fix összegben megszabott egészségügyi hozzájárulás formáját? Két okból tesszük ezt. Ellenezzük, mert teljesen idegen elem a hagyományos társadalombiztosítás rendszerében, és ellenezzük azért is, mert fékezője, kerékkötője a részmunkaidőben történő foglalkoztatásnak, illetve általában a modern foglalkoztatási formák elterjedésének. Amikor kialakult a társadalombiztosítás jövedelmek után fizetett járulékon alapuló rendszere, akkor a keresők családtagjai is automatikusan biztosítottakká váltak. Akik még pályakezdő fiatalok voltak, még családjuk sem volt, azoknak a kereseteik is, és emiatt a keresetek után fizetett járulékaik is alacsonyabbak voltak. A már jobban kereső középkorúak keresetei magasabbak voltak, több volt a keresetük után a járulékfizetési kötelezettség is, de a keresetükből eltartott családtagjaik igénybe vehették a társadalombiztosítás szolgáltatásait is, azaz fel sem vetődött, hogy a fizetett közterhek nincsenek arányban a kapott szolgáltatásokkal.

Azt sem lehetett állítani, hogy a háztartásbeli feleségek vagy az eltartott gyermekek nem jogosultak társadalombiztosítási ellátásra, hiszen az őket eltartó kereseti hányad után meg kellett fizetni a társadalombiztosítási járulékot. Azt pedig elviselte a társadalombiztosítás szolidaritási elve, hogy voltak magas keresetű egyedülálló, vagy alacsony keresetű nagycsaládos tagjai is, akiknél esetleg a fizetett közterhek nem voltak egyensúlyban a kapott szolgáltatásokkal.

Nos, ezt a szolidaritási elvet már nem viselte el korábban a Bokros-program. A biztosítási plafon fékentartásával mentesítette a legmagasabb jövedelmeket a járulékfizetés alól, azaz egyidejűleg többszörös terhet rakott a legalacsonyabb jövedelműekre. A járulékplafon az előző kormány idején arra is hivatkozási alap volt, hogy a gyermekek, háztartásbeli feleségek a társadalombiztosítás szempontjából úgymond "ellátatlanok", hiszen esetleg már járulékmentes jövedelemhányadból tartották el őket. Ekkor döntött úgy az előző Országgyűlés, hogy minden háztartásbeli, munkanélküli és 16 évesnél idősebb gyermek után havi 1800 forintos egészségügyi járulékot fizessen az eltartójuk.

Nem szükséges ecsetelnem, hogy ez az antiszociális törvény milyen nyomorba kergette volna a jövedelem nélküli eltartottakat ellátó családok százezreit, ha az Alkotmánybíróság nem semmisítette volna meg az erről intézkedő paragrafusokat.

Statisztikailag nyomon követhető, hogy a magyar társadalom 1994 és '98 között szakadt ketté szegényekre és gazdagokra, hiszen akkor nemcsak a járulékok fizetése alól mentesítették a nagy jövedelműeket, miközben a szegényebbek járulékterhei megnövekedtek, hanem akkor csökkentették több hullámban a magas jövedelmek adókulcsait is, miközben megszüntették a létminimumhoz szükséges jövedelmek adómentességét. Az 1994 és '98 között emiatt rohamosan növekvő jövedelmi különbségek növekedése 1998 után lelassult, és ez vitathatatlanul a mai kormány szociális intézkedéseinek és adópolitikájának a következménye, és érdeme is egyúttal.

Egy morálisan működő gazdaságban a gazdagok nem gazdagodhatnak, amikor a szegények szegényednek. Ennek a morális elvnek az utólagos érvényre juttatását szem előtt tartva mind a Horn-kormány idején kialakult és egészségtelenül nagy jövedelmi különbségek mérséklése érdekében, mind a társadalombiztosítás megsérült szolidaritási elvének a szempontjából fontos döntésnek tekintjük, hogy a törvényjavaslat értelmében 2001-től megszűnik a járulékfizetési plafon, amely jövedelmek fölött most nem kell a jövedelmeket terhelő 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot megfizetni.

(13.40)

Fontosnak tartjuk azt is megfogalmazni, hogy a járulékplafon megszűnésével egyidejűleg nincs semmilyen gazdasági alapja azoknak a véleményeknek, amelyek szerint a keresetekből eltartott háztartásbeliek, munkanélküliek vagy tanuló gyermekek biztosítási szempontból ellátatlanok, mivel az őket eltartó kereseti hányad után is meg kell fizetni az egészségbiztosítási járulékot.

Az egészségbiztosítási járulékokra vonatkozó törvényjavaslatot sokan félmegoldásnak tekintjük. Egyetértünk azzal, hogy megszűnne a szuperjövedelmek járulékmentessége, de nem értünk egyet azzal, hogy változatlanul fennmaradna a kisebb jövedelmek nagyobb járulékterhe a fix összegű egészségügyi hozzájárulás formájában. Az alacsony kereseteket terhelő magasabb közterheket a foglalkoztatáspolitika érdekei miatt is helytelenítem.

Magyarországon feltűnően kevesen dolgoznak részmunkaidőben, arányuk csak néhány százalék, miközben a munkaerőpiacon Európa-szerte rugalmasabbá vált a részmunkaidő a meghatározott időre szóló munkaszerződések és a különböző idejű munkaidők elterjedésével. A nyugat-európai országokban az újonnan létrehozott munkahelyek döntő többségét már a részmunkaidős állások teszik ki, miközben Magyarországon megakadályozza a gazdaságpolitika, a pénzügypolitika ennek a folyamatnak a kialakulását. Hollandiában a foglalkoztatottak 38 százaléka, a nők 68 százaléka részmunkaidőben dolgozik. A dolgozók 26 százaléka, a nők 41 százaléka Európa-szerte meghatározott időre szóló szerződés alapján végzi a munkáját. Száz dolgozó nőre vetítve a ledolgozott munkaidő hossza nálunk lényegesen nagyobb, mint az uniós tagállamokban, mivel nálunk jelentéktelen a nők részmunkaidős foglalkoztatása.

A foglalkoztatáspolitika kitörési pontja nemcsak az európai országokban a részmunkaidőben történő foglalkoztatás elősegítése, hanem Japánban is ezt a kiutat találták meg. Ott a két évvel ezelőtti gazdasági válság munkanélküliséget növelő hatását gyakorlatilag ily módon semlegesítették. Nálunk évek óta mind a kisvállalkozók érdekképviseletei, mind a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértői egybehangzóan állítják, hogy a részmunkaidőben történő foglalkoztatás legfőbb akadálya Magyarországon a kis kereseteket aránytalanul megterhelő fix összegű egészségügyi hozzájárulás. Ennek ellenére a Pénzügyminisztérium ragaszkodása ehhez a közteherhez évről évre megakadályozza az európai foglalkoztatottsági megoldások hazai meghonosodását.

Csalódott is vagyok, hiszen korábban olyan közlemények jelentek meg a sajtóban, miszerint "a kormány felismerte, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásban a munkáltatók ellenérdekeltek. Ennek az ellentmondásnak a feloldása a Szociális és Családügyi Minisztérium jövőbeli feladatai közé tartozik." Nos, ha elfogadjuk ezt a járuléktörvényt, akkor a tárca ebben az országgyűlési ciklusban aligha lesz képes feloldani ezt az ellentmondást. Tudok arról, hogy a minisztérium ez év elején indította útjára a "Családbarát munkahely 2000" pályázatot, melynek egyik fő célja a magyarországi vállalatok körében a részmunkaidős foglalkoztatás népszerűsítése. De lehet bármilyen nemes is ez a cél, meghiúsulhat azon a létező ellenérdekeltségen, amit még tovább erősítene törvényjavaslatával a kormányzatunk.

Itt kell megemlítenem, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elemzése szerint a kisvállalkozókat érintő fontos kérdésekben a törvényjavaslat szerint nem történik érdemi változás, azaz a kis- és nagyvállalkozások adóterhelésében jelentkező aránytalanságok továbbra is fennmaradnak. Ismert, hogy a magas közterhek elsősorban a kisvállalkozói szférát sújtják. A kamara számításai szerint a kis- és középvállalkozások adóterhelése 10 százalékponttal magasabb a nagyvállalkozásokénál. Előttem már a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka is utalt erre a teherkülönbségre, erre a versenysemlegességet sértő helyzetre hivatkozva indítványozta az egészségbiztosítási járulék havi 3500 forintra történő mérséklését.

Milyen érvet mondhatunk még a foglalkoztatáspolitikai érdekeinkkel, a társadalombiztosítási alapelvekkel, a szociális elkötelezettségünkkel egyaránt ütköző némely egészségügyi hozzájárulás ellenében? Csak annyit, hogy az országban olyan adó- és járulékrendszert kell működtetni, ami a külső szemlélőben legalább olyan hatást kelt, hogy ezt valakik tudatosan megtervezték.

Köszönöm a jelenlévők és a jegyzőkönyvet olvasók figyelmét. (Taps az MDF soraiban.)