Felszólalás adatai

DR. KARL IMRE, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt szerdán, november 11-én az európai integrációs ügyek bizottsága is megtárgyalta a T/325. számú, a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése című törvényjavaslatot. Ahogy az a bejelentésben elhangzott, és az előttem szóló, a többségi véleményt elmondó is közölte, a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot. A szavazási arány 14:10 volt. A kormánypárti képviselők a javaslat általános vitára való alkalmassága mellett, az ellenzéki képviselők az általános vitára való alkalmasság ellen szavaztak.

A bizottsági vitára valóban egy nagyfokú intenzitás volt jellemző, ahogy ezt a többségi vélemény előadója, Hörcsik Richárd úr is mondta, ami viszont abból állt, hogy az ellenzéki képviselők egymás után mondták el véleményüket, éppen ezért nagy érdeklődéssel hallgattam azt, hogy a többségi vélemény megfogalmazása végeredményben milyen érveket fog felsorakoztatni. Nos, itt tulajdonképpen nem is a vitát, hanem az ellenzéki képviselőtársaim, a szocialista és a szabaddemokrata képviselők által elmondottakat kell majd összefoglalnom.

Először is szeretném elmondani, hogy nem ellenzéki mivoltunk miatt voltunk kénytelenek az 1999. évi költségvetési javaslatot nem megszavazni, hanem azért, mert ez a költségvetés nem elfogadható egy fejlődni akaró Magyarország számára. Úgy ítéljük meg, hogy ez a költségvetés nem a fejlődés, nem a modernizáció és így nem is az Európához való felzárkózás és a csatlakozás költségvetése. A vitában komoly kritikát kapott a költségvetésben tükröződő gazdaságpolitikai vonalvezetés - illetve ennek a hiánya - és a költségvetés megalapozottsága. Komoly kérdés, hogy reálisnak tekinthetünk-e egy olyan költségvetést, amely nem a megváltozott külső és belső feltételekből indul ki. Azt hiszem, jobb lett volna az óvatos tervezés helyett a reális tervezés elvét használni.

A vitában felszólaló ellenzéki szocialista és szabaddemokrata képviselők az európai integrációs ügyek bizottságának tagjaiként igazán sajnálatosnak tartják, hogy az európai integráció mint prioritás a költségvetési törvényjavaslatban megmarad a szavak, szlogenek szintjén. Az integrációval kapcsolatos feladatok finanszírozása nem felel meg annak az igénynek, amelyet a csatlakozási tárgyalások november 10-én elkezdődött második szakasza határoz meg, s amely minőségben különbözik az eddigi történésektől. Rendkívül alacsonynak tartjuk az egyes ágazatoknál, azaz a költségvetés fejezeteiben megjelenő, az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programja alcím alatti tételeket. Ezek együttes összege, ahogy ez már korábban elhangzott, maximum 6,4 milliárd forint. Tehát ma Magyarországon, egy olyan országban, amely 2002-t, a lehetőség szerinti leggyorsabb csatlakozást tűzte ki célul, a gyorsításra 6,4 milliárd forintot, azaz az összkiadások 0,18 százalékát és nem 1,8 százalékát kívánják fordítani. Ez a tizedrésze annak, amit az EU a Phare-segélyeken keresztül ugyanerre a célra fordít.

(16.50)

Komoly vita alakult ki a Phare-programok finanszírozása körül. Kifogásoltuk, hogy a fejezeti előirányzatok nem tartalmazzák megfelelő módon a társfinanszírozások összegét. Meg kell jegyeznem, hogy ez az ÁSZ számos súlyos kritikáinak egyike volt.

Befejezésül még egy megállapítás: a költségvetés felhalmozási kiadásainak reálértéke csökken. Az infrastrukturális beruházásokra szánt források nem elégségesek. Mindez ellentétes a modernizáció, az integráció igényével. Enélkül nem lehet érdemi növekedést, fejlődést elérni. Azt hiszem, minden egyszerű polgár tudja, hogy például új utak építése nélkül nemhogy Európába, hanem egyik városból a másikba sem lehet eljutni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)