Felszólalás adatai

Felszólalások:   237-243   243-254   255-256      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni. (Jelzésre:) Nem.Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a földművesek emléknapjáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és összegző módosító javaslat vitája. A Turi-Kovács Béla, Simon Miklós, Farkas Sándor, Jakab István, Font Sándor, Bencsik János és Czerván György, Fidesz, valamint Szászfalvi László, KDNP, képviselők által benyújtott H/893. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő asszony!

DUNAI MÓNIKA, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság a 2018. szeptember 27-én megtartott ülésén megtárgyalta a földművesek emléknapjáról szóló T/893. számú határozati javaslatot. Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 36 igen szavazattal, egyhangúlag támogatta.Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország múltjában és Magyarország jelenében egyaránt meghatározó, sőt országmegtartó szerepet töltenek be a földművesek, a magyar gazdák. Így volt ez a múltban is, így van ez ma is, és reményeink szerint így lesz ez a jövőben is. A haza védelmében minden helyzetben kivették a részüket, hazaszeretetükről sokszor bizonyságot tettek annak ellenére, hogy nagy nehézségek és földesúri terhek mellett kellett biztosítaniuk saját és mások boldogulását. A jelen határozati javaslat nagyrabecsülésünk kifejezése azon honfitársainkkal szemben, akik a múltban és ma is verejtékes munkájukkal biztosítják mindannyiunk élelmezését. Amikor erről a társadalmi rétegről beszélünk, akkor ezalatt a magyar falvak lakosságát is értjük, akik kitartásukkal és odaadásukkal őrzik a falusi élet pótolhatatlan értékeit. Magyarország Kormánya minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja a földművelő falusi élet megerősödését, elég, ha csak a fiatal gazdák támogatását vagy a magyar falvak programot említjük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a határozati javaslatot támogassák ugyanúgy, mint ahogyan a Törvényalkotási bizottság ülésén is, ahol is  mint említettem az elején  egyhangúlag támogatta a bizottság a benyújtott határozati javaslatot, hogy ezentúl szeptember 17e legyen a magyar földművesek napja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, az előterjesztő képviseletében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.Kérdezem a kormány képviseletében államtitkár urat. (Jelzésre:) Nem kíván szólni. (Magyar Zoltán: Be van nyomva a gombom.  Közbeszólások a Jobbik soraiból: A kis eminens!  Derültség a Jobbik soraiból.) Pillanat türelmet kérek! (Zaj.) Egy pillanat türelmet kérek! Azonnal odaérek, kedves képviselőtársam, csak tudja, van egy rend, amit követünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Magyar Zoltán képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Köszönöm államtitkár úrnak, hogy megtisztelte a kései vitát itt a jelenlétével, hiszen az általános vita alkalmával már volt módunk ezen javaslat kapcsán eszmét cserélni  és a bizottsági ülésen is , de nem győzöm hangsúlyozni, hogy természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatja ezt a kezdeményezést. Úgy gondoljuk, hogy valóban, hazánk egy olyan agráradottságokkal és olyan agrármúlttal megáldott ország, ahol méltóképpen meg lehet ünnepelni ezt a napot és meg is kell ünnepelni. Reméljük, hogy a kormány minden lehetőséget, eszközt megad ennek biztosítására.De hogy mindenki számára felhőtlen lehessen ez az ünnep, én benyújtottam néhány módosító indítványt Ander Balázs képviselőtársammal közösen, amelyek pont azt szorgalmazták, pont azt idézték volna elő, ha elfogadja a kormánypárti többség, hogy azoknak a családoknak is méltó ünnep lehessen ez a földművesek emléknapja, akiket önök nem ismernek személyesen, hanem csak úgy általában gazdálkodó magyar családok. Mert attól félek, hogy ezen módosítások el nem fogadása esetén nagyon-nagyon sok olyan magyar család lesz vidéken, akik nem fognak tudni kellő áhítattal és kellő elégedettséggel gondolni erre a nagyon fontos emléknapra.

(18.30)

Csak három dolgot szeretnék nagyon röviden leszögezni, amit a legfontosabbnak tartottam volna, hogy elfogadásra kerüljön, és ezáltal méltó emléknapot ülhessünk. Az egyik az, hogy az európai uniós és hazai forrásoknak egy sokkal tisztességesebb elosztására tettünk volna kísérletet, erre számtalan próbálkozásunk volt határozati javaslat formájában, törvénymódosítás formájában, mert az teljesen abszurd dolog, hogy önök még ellenzékből, 2010-et megelőzően, egyébként nagyon jogosan, azzal bírálták az akkori kormányokat, hogy itt Európa közepén egy agrárközpontúnak mondott országban bizony a fejlesztési források jelentős részét a legtehetősebbek viszik el. Ahogy mondom, akkor ezzel a kijelentéssel egyetértettünk, csak az a baj, hogy sajnos még most is egyet kellene értenünk, mert ez az arány nemhogy javult volna, hanem az olló tovább nyílt, és ma még inkább el lehet mondani Magyarországra, hogy a fejlesztési pénzek  itt a vidékfejlesztési és agrárpénzeket egybeszámolva gondolom így  sokkal nagyobb arányban jutnak a legtehetősebbekhez, mint kellene. Ez számszerűen annyit jelent, hogy gyakorlatilag a források kétharmadát a 10 százalék legtehetősebb, agráriumban érdekelt szereplő viszi el, ami egy brutális aránytalanság.

A másik, amire felhívtuk volna a figyelmet, ha elfogadásra kerül, az pedig a földkérdés, hiszen nemcsak forrásokról szól ilyenkor a vidék helyzete, hanem arról is, hogy vane lehetőség, vane mód egy átlag magyar családi gazdálkodónak többletterületekhez jutni, ki tudjae egészíteni a birtokát életképesre, képese hatékonyságot növelni, és ebben nagyon-nagyon csúnyán átverték őket, amikor szembemenve a korábbi ígéreteikkel, nemhogy növelték a hazai földvagyont, nemhogy növelték volna az állam birtokpolitikájának a lehetőségét azáltal, hogy az állami területeket növelik, hanem épp ellenkezőleg, privatizálták gyakorlatilag a magyar földvagyon teljes egészét, és azóta látjuk, hogy ezeket a földeket kik szerezték meg: az önök által feltőkésített kör, szinte kivétel nélkül.

Tehát én elfogadom, és tudom azt, hogy vannak olyan földdarabok, nem is kis számban, néhány hektáros földdarabok, amelyeket meg tudtak szerezni valóban helyben élő, valóban családi gazdálkodók, de a zsíros falatokat, azért mindketten tudjuk, államtitkár úr, hogy kik szerezték meg. Ezeket számtalanszor elmondtuk itt a Parlament falai között is. Úgyhogy mi ilyen és ehhez hasonló módosító indítványokat nem azért nyújtottunk be, amivel önök vádoltak minket, hogy gyakorlatilag belerondítunk itt az emléknapnak a szép szövegezésébe  ezt nem ön mondta, hanem kollégája bizottsági ülésen , hanem épp hogy jobbá szeretnénk tenni ezt az emléknapot, és azt szeretnénk elérni, ha minden érintett valóban büszkén emlékezhetne meg ezen a napon a korábbi és a jelenkor földműveseiről, hiszen mégiscsak nagyon fontos, hogy itt róluk is sok szó essen, és értünk dolgozzunk itt az Országgyűlésben.

Abban bízom, hogy ha most nem is lett elfogadva ezen módosító sereg, akkor majd legközelebb lehetőségünk lesz arra, hogy más törvény keretében, de átvigyük az akaratunkat, mert egészen abszurd helyzet az, hogy az elmúlt, sőt akkor ne is beszéljünk a múltról, a jelen európai uniós ciklusban mintegy 1400 milliárd forint, de a legszűkebb értelemben véve is 700 milliárd forintnyi vidékfejlesztési forrás elköltése után olyan régiók sokasága van ma Magyarországon, ahol a falu még mindig a nyomorral és a kilátástalansággal kapcsolódik szópárba, és mindenki igyekszik onnan, aki csak teheti, elszabadulni.

Azt hiszem, hogy ha ezen milliárdokat megfelelően körültekintően és nem túlszámlázva költötték volna el, akkor ma sokkal több olyan falu lenne Magyarországon, ahol a többség úgy érzi, hogy érdemes maradni, érdemes gyermeket vállalni, érdemes vállalkozást indítani, és egy egészen más vidékképet láthatnánk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó Szabolcs képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport. Parancsoljon!

SZABÓ SZABOLCS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, itt nagyon fontos az, hogy folyamatosan meg kell arról emlékeznünk, hogy a földművelők, a földműveléssel foglalkozók milyen szerepet játszanak Magyarországon. Egyrészt, amit Dunai Mónika is elmondott, hogy élelmiszert állítanak elő, aminek ráadásul egy jelentős részét exportáljuk is, tehát van egy nagyon fontos gazdasági jelentősége ennek. A másik oldalról azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarország egy kultúrtáj. Az, hogy ebben az országban ilyen formában tudunk élni, és mi így ismerjük ezt az országot, ebben kiemelkedő szerepe van azoknak, akik ezt a kultúrtájat kialakították, és így fenntartják, és ez bizony nagyobb részt a földműveléssel foglalkozóknak a tevékenysége.

Egy másik részében meg nagyon szorosan együttműködve vagy a történelmi előzményeket figyelembe véve, korábban együttműködve a vízügyesekkel hozták létre; elég csak szétnézni a Duna vagy a Tisza völgyében, hogy milyen kultúrtájat hoztak létre.

Tehát az mindenféleképpen fontos, hogy annak ellenére, hogy ha pusztán önmagában csak az ember megnézi, hogy mondjuk, a GDP-nek hány százalékát adja a mezőgazdaság vagy a kiterjesztett értelemben vett agrobiznisz  még ha így kiterjesztve nézem, akkor is 11-12 százalék, a foglalkoztatottakat tekintve, mondjuk, 3 százalék , valójában ennek sokkal nagyobb jelentősége van, mint amit mutat ez a 3, illetve 11 százalék. Éppen ezért ez fontos, hogy ilyen emléknapok legyenek, én ezt abszolút aláírom, támogathatónak tartom.

Ugye, azt is meg kell említeni, hogy itt Nagyatádi Szabó Istvánra van egy utalás az emléknap kapcsán, hiszen az ő születésnapjához van igazítva ez az emléknap. Itt arról kell megemlékezni, hogy az első érdemi földosztásról beszélünk, ami Nagyatádi Szabó István nevéhez fűződik. Amiről persze, akik egy kicsit értenek a mezőgazdasághoz meg ennek a történeti hátteréhez, azok pontosan tudják, hogy ez korlátozott hatású volt, és pontosan tudják, hogy hol siklott ki ez a történet. De kétségtelenül ez volt az első olyan eset Magyarországon, amikor próbáltunk egy picit a feudális berendezkedésből adódó birtokszerkezetből egy picit ellépni, és földet adni olyan embereknek, akiknek vagy nem volt földjük, vagy nagyon kevés földjük volt.

Persze, mondom, ez korlátozott hatású volt, hiszen összességében ez egypár százezer hektárt érintett csak, de mégiscsak ez volt az, mondjuk azt, hogy az előszobája a későbbi földosztásnak, ami aztán ’45-től elindult. Úgyhogy ilyen szempontból is fontos, hogy magára Nagyatádi Szabó Istvánra is emlékezzünk, mert ugye, azt tudni kell, hogy itt kristályosodott ki először az, hogy azért a magyar társadalom egy jelentősebb része elkezdi azt érteni, amiről a 1920-1930-as években aztán szociográfusok hosszasan írtak  Illyés Gyula, Féja Géza és hosszasan sorolhatnám , hogy milliók élnek mélyszegénységben. És ez volt az első próbálkozás ebben az irányban, hogy lépjünk előre.

Itt említenék meg egy harmadik dolgot, ami nekem eszembe jutott a földművelők emléknapja kapcsán. Természetesen fontosak ezek a történeti előzmények, nagyon fontos  aláírom , hogy emlékezzünk meg ennek a jelentőségéről, de lassan majd arról kell elkezdenünk gondolkozni, hogy hogyan oldjuk fel azt az ellentmondást, hogy azok az emberek, akik ma földműveléssel foglalkoznak hivatásszerűen, és tényleg nagyon keményen látástól vakulásig dolgozva, azért ezek az emberek mégiscsak amellett, hogy mezőgazdasági művelést végeznek, valójában ők nagyon szeretnének városias életmódot élni.

Tehát olyan szolgáltatásokhoz hozzájutni, legyen az kulturális szolgáltatás, kereskedelmi szolgáltatás, bármilyen más szolgáltatás, de ők szeretnének városias életmódot élni.

Ma nagyon sok esetben vidéken az a fő probléma, hogy ezt a fajta városi életmódot nem kapják meg igazából, és valószínűleg az lenne az igazán nagy elismerés a földművelőknek, hogy ha amellett, hogy ezt a sok száz éve itt a Kárpát-medencében folytatott tevékenységet elismerjük, rendben van, mellette megpróbáljuk őket a XXI. századi követelményeknek megfelelően, az ő belső igényüknek megfelelően kiszolgálni azzal, hogy városias életmódot tudunk nekik biztosítani. És ezt határozottan tudom állítani, hogy ezt szeretnék, én kutatóként foglalkoztam ezzel a témával, és folyamatosan ez volt az eredménye azoknak a felméréseknek, amikor falusi lakosokat, illetve mezőgazdasági vállalkozókat vizsgáltunk és interjúztunk. Én ezt javaslom, hogy ezen dolgozzunk még a jövőben. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hajdu László képviselő úrnak, Demokratikus Koalíció. Parancsoljon!

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! A Törvényalkotási bizottságnak a tagja vagyok, és igazán inkább ebben a minőségemben  de az emléknappal egyetértve, a mi frakciónk is támogatja természetesen ezt az országgyűlési határozatot  annyit én is szeretnék hozzátenni az előttem szólóhoz kapcsolódva, hogy én egy olyan külső kerületnek vagyok az országgyűlési képviselője, ahol még földbirtokok vannak most is és kisparcellák, körülbelül 1800 kisparcella.

(18.40)

Ez az emléknap adja az alkalmat, hogy megemlítsem, bár tudom, hogy ezen változtatás fog történni, hogy még van további 2600 úgynevezett nevesített tulajdon, de azok, akik osztatlan közös tulajdonban vannak, attól tartok, az országban ez az emléknap úgy lesz megtartva, hogy néhány oligarcha, nagy földtulajdonos fog majd ünnepelni. Ezek a bizonyos osztatlan közös tulajdonú földtulajdonosok, ott pedig van, aki Kaliforniában, van, aki Ausztráliában, van, aki Németországban van, például a parlagfűkaszálás időszakában van az, hogy elvileg mi lekaszáltathatnánk és kiszámlázhatnánk az osztatlan közös tulajdonosoknak, mind a 2600-nak, csak a postai költsége több lenne, mint amennyi bírságot ki lehet rá szabni, ha egyáltalán tudnánk a pontos lakcímüket ezeknek az embereknek. Tehát amikor a Nagyatádi-féle földprogramról tanultunk, meg ismerjük azt, ahhoz képest egyébként úgy fogunk emlékezni, amivel én is egyetértek, hogy legyen egy ilyen emléknap, Békés megyéből származom, tehát ilyen szempontból hazajárok falunapokra, és tudom azt, hogy kicsit erőltetett módon, de próbálják mégis ott, egy Békés megyei kis faluban a régi világot visszaidézni, úgy, hogy az egész falu kettő ember tulajdonában van. Tehát igazán akkor lenne ez korrekt, szép emléknap, ha a sok abból élő parasztember ünnepelne, de ez kicsikét nem így van.

De visszatérek ide: Rákospalotán mi évek óta csinálunk, annak ellenére, hogy Budapest része, a XV. kerülete Budapestnek, ott a paradicsomtól kezdve mindenféle kistermelés is folyik, és egy ilyen falunapon, ahol mi odaviszünk cséplőgépet, traktorokat, sok mindent, mutatjuk az embereknek, tehát erre is alkalmat ad, hogy a régi történelmi kultúrát be lehet egy-egy településen mutatni. Ezért is én helyesnek tartom, hogy a mi történelmünk és a mi mezőgazdasági kultúránk, ami ebből a cselédsorból nőtt ki a feudalizmust követően, ez a nép azért azt ne felejtse el, hogy az őseink hogyan… Rákospalotán mi nagyon sokat teszünk azzal, hogy a helytörténeti múzeumban például az összes összeszedhető régi emlékeket, hiszen Rákospalota maga egy Károlyi-birtokon lévő, cselédekből álló népség volt, aki primőrt termelt a budapesti piacokra, és egyébként meg más szakmában, egy különleges szakmában, a virágtermelésben voltak nagyon jók a rákospalotaiak, a Pest megyeiek, akkor még Pest megye nem volt csak Rákospalota…

Ezért is azt, hogy országgyűlési határozatba is foglaljuk, ezt csak támogatni lehet. Kétségeimet akartam kifejezni, hogy a tulajdonviszonyok kicsit zavarják ennek az ünnepnek a fontosságát, másrészt pedig az, hogy igazán a nagy tulajdonosok valószínűleg talán ide a segédjeiket fogják majd elküldeni, erre az ünnepségre, de reméljük, hogy szponzorálnak egy-egy ilyen ünnepet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom. Megadom a szót Farkas Sándor miniszterhelyettes úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm a Törvényalkotási bizottság állásfoglalását és a döntését, és úgy, ahogy a múlt héten is a vitában elmondtuk, elmondtam, úgy gondoljuk, hogy ennek az emléknapnak, ennek a nagyon fontos emléknapnak a megalkotása, megteremtése és most már a szeptember 10-én való megtartása 2019-től kezdve, egy nagyon fontos dátum a földből élő kisparaszti gazdaságoknak, azoknak az embereknek, akik valóban ilyen földterülettel rendelkeztek és rendelkeznek. De én ezen kívül nem szeretném azt a vitát ismételten elkezdeni, amit itt a múlt héten már egyszer lefolytattunk, hogy jelen pillanatban milyen problémák merülnek föl az osztatlan közös tulajdonnal vagy netalántán a földtörvénnyel kapcsolatban kinek milyen véleménye van, milyen észrevétele van. Én inkább talán abban azért Szabó Szabolccsal részben egyetértek, amit ő felvetett, hogy valóban a kisparaszti réteg, a parasztgazdaságokban akár tulajdonos, akár dolgozó, mindenáron városi polgár szeretne lenni, és ez egy új szociológiai helyzetet fog teremteni a vidéken, vagy már teremtett is. Én ezzel teljesen egyetértek, hogy ezt meg kell nézni, és ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mert úgy tűnik, hogy a jövő ez, mármint az emberek így látják, és nem akarnak se tanyán maradni, se kistelepülésen. Éppen ezért az a felelősségünk, hogy megtaláljuk azokat a pontokat vagy azt az életkörülményt, azt az ellátást, azt a szociális hálót vagy bárminek is nevezzem, ami valami módon mégis meg tudja kötni a kistelepülésen élő embereket. Ez nem egyszerű feladat.

Kistelepülésen dolgoztam negyven-egynéhány éven keresztül, én nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent egy kétezres településnek a történelmét negyven-egynéhány éven keresztül látva, én ezt átérzem és tudom, és ebben, azt hiszem, még lesz egypár kérdéskör, amiben remélem, nemcsak vitatkozunk, hanem egyetértésre is jutunk a parlamentben. Azt hiszem, hogy ez az emléknap egy nagyon fontos pillanata annak az agráriumnak, amely ma már úgymond kialakulófélben van, és talán közelebb is áll a végkifejlethez, mint akár 5, 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen képviselőtársaimnak azokat a támogató gondolatait, amivel ezt a törvényt támogatják, és bízom benne, hogy holnap ez meg is fog történni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, miniszterhelyettes úr. Engedjék meg, számomra külön öröm és lehetőség, hogy most én vezethettem az ülést, hisz engem ugyanúgy érint. Azt gondolom, hogy talán ennyit kivételesen megengedhettem magamnak, ezt az egy mondatot. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi napon kerül sor. (Jelzésre:) Kedves Képviselőtársam! Most óriási gondban vagyok, mert a vitát már miniszterhelyettes úr előtt lezártam, és látom, hogy Simon Miklós képviselőtársam most jelentkezett. Nagyon nehéz helyzetben vagyok. (Dr. Simon Miklós: Az előterjesztők nevében szeretnék szólni.) De előterjesztőként minden további nélkül, természetes, csak már lezártuk  de parancsoljon, képviselőtársam!

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előterjesztők nevében szeretnék szólni néhány szót. Én Pócs János és Turi-Kovács Béla képviselő úrhoz csatlakozva, Nagyatádi Szabó István érdemeit méltatva szeretnék idézni az 1935-ben megjelent, a Nagyatádi Szabó István Emlékbizottság által kiadott életrajzi emlékkönyvből, Mayer János nyugalmazott magyar királyi földmívelésügyi miniszter előszavából, aki Nagyatádi Szabó Istvánról a következőket mondja: „Megjelenése a magyar közélet terén valóságos új fejezet, mert Nagyatádi Szabó Istvánon keresztül lépett be a földmíves nép a törvényhozásba. Szabó Istvánnak egy nemzetlátás jutott osztályrészül  ahogy Ravasz László állapította meg róla , és az ő ténye az volt, hogy ennek engedelmeskedett. A látást Isten adta, aki a magyar tehetségeket teremtette.” Még egy gondolat: „Egyéniségében volt valami Deák Ferenc ősmagyar bölcsességéből, hallgatagságából és biztos ítélőképességéből.” Én szeretném megköszönni képviselőtársaimnak azt, hogy ezen kezdeményezés mellé álltak. Nagyon köszönöm a nemzeti összetartozás kormányának, hogy lehetőséget adott arra, hogy ezen emléknap kitűzése megvalósulhasson. Annyit szeretnék még hozzátenni képviselőtársaim gondolataihoz, hogy véleményem szerint az emléknapok alkotása példaképadás az ország számára.

(18.50)

Ez volt a célja véleményem szerint Torgyán Józsefnek is a 2000-es években, amikor ezen javaslatot először megtette. Szerettük volna, ha Nagyatádi Szabó István a gazdálkodók, a kisgazdálkodók emlékezetében úgy marad meg, hogy azt egy emléknappal tudjuk a példaképek sorába emelni.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatásukat, és remélem, hogy a holnapi szavazáson lehetőséget kap ez a határozati javaslat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   237-243   243-254   255-256      Ülésnap adatai